ÚTIKRITIKA.HU / Lettország

Lettország felfedezéséhez tökéletes kiindulópont Riga, a főváros, melynek UNESCO világörökségi helyszínként nyilvántartott óvárosa gazdag szecessziós építészettel és élénk kulturális élettel várja a látogatókat. A nyári hónapok (június-augusztus) ideálisak a látogatásra, mivel kellemesen meleg az idő és számos szabadtéri fesztivált is rendeznek ebben az időszakban. A belvárosban érdemes gyalogosan közlekedni, de a távolabbi helyszínekhez jól használható a kiterjedt és megfizethető tömegközlekedési hálózat, valamint bérelhetők kerékpárok is, ami különösen a nemzeti parkokban jelent előnyt. A lett konyha megismerése elengedhetetlen része az utazásnak, feltétlenül kóstold meg a helyi specialitásokat, mint a szürke borsó szalonnával (pelēkie zirņi ar speķi) vagy a rūgušpiens (savanyú tej) és a fekete kenyér. Lettország tengerpartja, különösen Jūrmala és környéke, gyönyörű homokos strandokat kínál, amelyek nyáron kiváló pihenőhelyek, míg a Gauja Nemzeti Park lélegzetelállító természeti szépségekkel és középkori várakkal várja a természetkedvelőket. Feltétlenül látogass el a dél-lettországi Rundale-palotához, amely a "Balti Versailles"-ként ismert, és a lett báróságok fénykorának pompáját idézi. A lett emberek általában visszafogottak, de barátságosak, értékelik, ha a turisták tiszteletben tartják a helyi szokásokat és megtanulnak néhány alapvető kifejezést lettül, bár az angol nyelvtudás a fiatalabb generációknál és a turisztikai helyszíneken elterjedt. Készülj fel változékony időjárásra még nyáron is, mindig legyen nálad esőkabát vagy esernyő, hiszen a Balti-tenger közelsége miatt hirtelen záporok előfordulhatnak. Ne hagyd ki a Lett Néprajzi Szabadtéri Múzeumot Rigában, amely az ország népi építészetét és hagyományait mutatja be lenyűgöző módon, élő történelemóraként szolgálva. Végül, Lettország tömegközlekedése megbízható és viszonylag olcsó, így az országot könnyedén felfedezhetik az egyéni utazók is, a fontosabb városok között rendszeres busz- és vonatjáratok közlekednek.

Jurmala

50 ezres lett tengerparti nyaralóváros 25 kilométerre Rigától.
JŪRMALA (mert így írják lettül) kiejtése: júrmala (az ú jól elnyújtott hang)
Riga és Jurmala között jó a vasúti összeköttetés. Rigából félóra alatt el lehet jutni Juramala központjába. Sűrű a menetrend, azaz gyakoriak a járatok.

Az orosz hódítások után sok orosz maradt itt, és a lakosság jelentős részét alkotják. Ők gyakran kevésbé tartják be a szabályokat – például esküvő alkalmával a tengerparton parkoltak limuzinnal. Mivel a helyiek szegények, a jómódú orosz turisták beáramlása üdvözlendő. Januártól kezdve, ha egy külföldi itt ingatlant vásárol, állampolgárságot kap, és sok orosz és arab érdeklődő él ezzel a lehetőséggel. A házak stílusát meg kell őrizni, de vannak kiskapuk, például ha a ház "véletlenül" leég.

Augusztus - R. Gyuri fotói

A városka már a 19. században jelentős gyógyhely volt, ahol a tengervíz mellett a Kemeri régióból kitermelt iszap is fontos szerepet játszott a hírnév megszerzésében, amely vetekedett Marienbadéval. A szovjet időkben Jalta és Szocsi után a harmadik legnépszerűbb gyógyüdülőhely volt, több mint 100 szanatóriummal és vendégházzal. Mára az üdülőváros megújult, felújítják és szálláshelyekké alakítják jellegzetes, faszerkezetű épületeit, amelyek egyedi bájt adnak Jurmalának. A frissen felújított Dzintari koncertterem és a 24 km-es tengerpart továbbra is vonzza a látogatókat, különösen a rigaiakat, akik az év minden szakában itt keresnek pihenést.

R. Gyuri fotói

A rigai központi pályaudvarról szinte egész nap, 20–30 percenként indulnak elővárosi vonatok a Balti-tenger partján fekvő bájos kisvárosba, Jurmalába. A tengerparti üdülőhely hosszú, finomhomokos strandjaival tökéletes hely a sétára, napozásra és kikapcsolódásra. Jurmala különleges hangulatát a gazdagon díszített, orosz stílusban épült faházak – az úgynevezett dácsák – adják, melyek minden utcában más-más formában és színvilágban bukkannak fel. Az épületek többsége a 19. század végén vagy a 20. század elején épült, sok közülük műemléki védelem alatt áll.

A város kulturális élete is pezsgő: rendszeresen rendeznek koncerteket és művészeti fesztiválokat, főként a híres Dzintari Koncertteremben. Jurmalában számos gyógyfürdő és wellnessközpont is található, így egészségügyi turizmus célpontjaként is kedvelt. A tengerparti sétány mentén kávézók, éttermek és butikok sorakoznak, ahol a helyi specialitásokat is meg lehet kóstolni. A nyári szezonban Jurmala népszerű a rigaiak és a külföldi látogatók körében egyaránt, de a csendesebb hónapokban is kiváló célpont egy nyugodt, természetközeli kiruccanáshoz.

Mivel a repülőgép csak este indult vissza Budapestre, így elutaztunk vonattal Rigától délre Jürmalába, ami ugyancsak egy üdülővároska. Felkapottabb, mint Saulkrasti - utóbbi hangulata minket jobban megfogott -, és nagyon szép. Az utak mentén végig színes faházak vannak, üdülők, szállodaként használt épületek. A fő sétálóutca, korzó is nagyon hangulatos, bár mi már csak kb. végig futni tudtunk rajta, mert nem maradt sok időnk. Megtekintettük az útikönyv által ajánlott templomot és lementünk a tengerpartra. A homokos partszakasz kicsit szélesebb, mint Saulkrastiban és simább. A strand is kiépítettebb, lent található mosdó, bár stb. De a fürdőzők többsége itt is törülközővel napágy és napernyő nélkül pihent, fürdőzött. Az idő is nagyon szép volt. Meglepett minket, hogy Lettországban csak úgy a járda mentén itt-ott volt egy-egy kávéautomata, amiből, akár levest is lehetett vásárolni, ha csak úgy megéhezett az ember útközben 🙂 Mondjuk az nagy élmény venni egy finom kávét, lesétálni a partra, leülni egy padra és hallgatni a tenger morajlását és figyelni a madarakat. (2022)

Sigulda

A Gauja nevű folyó partján fekvő festői szépségű Sigulda fő nevezetessége egy középkori erődítmény, azaz annak maradványai. A 11 ezres lakosságú város a gyófgyfürdőiről is híres, valamint környező hegyes részei népszerű síelős helyek. Sigulda 53 kilométerre fekszik Rigától, a lett fővárostól. Bizony e rövid táv megtételéhez legalább 1 óra 20 perc szükséges.

k.z. fotói

Sigulda nemcsak tízezres kisváros, hanem egy hatalmas parkban szétszórt épületek gyűjteménye, ahogy egy útikönyv találóan megjegyzi. A szovjet időkben is téli sport-központként működött, és itt található az egyetlen bobpályájuk. A városka továbbra is a környékén űzhető szabadidős tevékenységekből él, mint például a kenuzás, túrázás és mountain bike-ozás.

A vár és a falumúzeum belépőjeggyel látogatható, ami most 7 euró. A rekonstruált toronyból csodálatos kilátás nyílik a Gauja-völgyre, és a kiállítások mind angol feliratokkal is ellátottak. A falumúzeum ékessége a 18. századi fatemplom, valamint több régi mesterséget bemutató épület. A vár és a falumúzeum között modern szobrok állnak, amelyek a lett népdalok hőseit ábrázolják.

Rezekne

30 ezres város Lettország keleti részén. Rezekne közúton 247 kilométerre van Rigától, a lett fővárostól. Ez minimum 4 órás autózást igényel.

u. a. fotója

Rezekne (lettül: Rēzekne) Lettország keleti részén, Latgale régióban található város, amely az ország hetedik legnagyobb települése, körülbelül 27.000 fős lakossággal. A város stratégiai fontosságú helyen fekszik, Riga és az orosz határ között, fontos közlekedési csomópontként szolgálva mind a vasúti, mind a közúti forgalom számára. Rezekne történelme egészen a 9. századig nyúlik vissza, amikor latgal törzsek erődítményt építettek a területen, mely a későbbi város magját alkotta. A város jelképe a Rezekne várdomb, ahol egykor egy jelentős középkori vár állt, amelyből mára csak romok maradtak. Rezekne kulturális szempontból kiemelkedő jelentőségű a latgal identitás és hagyományok megőrzésében, amit jól tükröz a Latgale Kulturális és Történeti Múzeum gazdag gyűjteménye. A város vallási életének központja a Jézus Szíve-székesegyház, amely Latgale legnagyobb katolikus temploma, illetve fontos szerepet játszanak a pravoszláv és lutheránus közösségek is. Rezekne gazdasági életét hagyományosan a gépipar, élelmiszeripar és a fafeldolgozás határozza meg, de az utóbbi években a szolgáltatószektor is jelentős fejlődésnek indult. A város modern arculatához hozzájárul a GORS Koncert- és Konferenciaközpont, amely 2013-ban nyílt meg, és Kelet-Lettország legjelentősebb kulturális létesítménye. Az itt található Rezekne Technológiai Akadémia a régió legfontosabb felsőoktatási intézménye, amely technológiai és üzleti képzéseket kínál. A városban és környékén jelentős a lengyel és orosz kisebbség jelenléte, ami hozzájárul a terület multikulturális jellegéhez. Rezekne környékén számos tó található, köztük a Lubāns-tó és a Rāzna-tó, amelyek a természetkedvelők és horgászok körében népszerűek, és a Rāzna Nemzeti Park területéhez tartoznak.

Daugavpils

88 ezres város Lettország délkeleti részén. Daugavpils 222 kilométerre van Rigáról. Legalább 4 órás autózással lehet megtenni ezt a távot.
Lett kiejtése: daugapilsz (a v hang szinte nem hallható)

Szent Péter római katolikus templom - e. a. fotója

Daugavpils Lettország délkeleti részén található, az ország második legnagyobb városa Riga után, lakosainak száma körülbelül 82.000 fő. A város a Daugava folyó partján fekszik, amely Lettország legjelentősebb folyója, és stratégiai fontosságú helyen, Litvánia, Fehéroroszország és Oroszország határainak közelében helyezkedik el. Daugavpils történelme viharos, a település többször gazdát cserélt az évszázadok során; volt lengyel-litván, orosz, majd szovjet fennhatóság alatt, mielőtt Lettország függetlenné vált 1991-ben. A város egyik legfőbb látványossága a 19. századi Daugavpils erőd, mely Kelet-Európa egyetlen, szinte teljesen épen maradt klasszicista stílusú erődítménye, és ma kulturális központként működik. Daugavpils lakosságának etnikai összetétele igen változatos: a város lakóinak többsége orosz nemzetiségű (közel 50%), emellett jelentős lett, lengyel, fehérorosz és litván kisebbségek élnek itt. A város nevezetes szülötte Mark Rothko világhírű festőművész, akinek tiszteletére 2013-ban nyílt meg a Daugavpils Mark Rothko Művészeti Központ az egykori erőd területén. A városban fontos szerepet játszik az ipar, különösen a vasúttal kapcsolatos gyártás és a textilipar, de az utóbbi évtizedekben a szolgáltatószektor is fejlődésnek indult. Daugavpils jelentős oktatási központ, itt található a Daugavpilsi Egyetem, amely a régió fontos felsőoktatási intézménye. A város építészete tükrözi multikulturális történelmét: ortodox, katolikus és lutheránus templomok, valamint egy zsinagóga is található itt, különböző építészeti stílusokban. Daugavpils és környéke természeti szépségekben is gazdag, közelében fekszik a Daugavas loki természetvédelmi terület, amely a Daugava folyó festői kanyarulatairól híres.

Liepaja

Liepaja az egyik legjelentősebb lett kikötőváros, a balti ország délnyugati részén. Liepaja annyit jelent, hogy "hársfás város".
Liepajára amúgy nagyon is jellemző a sok fa és zöldterület.
A város történelmi és kulturális értékekben gazdag, s ezen kívül vannak szép strandjai, sőt gyógyiszapfürdői.
A 72 ezer lakost számláló Liepaja 217 kilométerre fekszik Rigától (délnyugati irányban).
LIEPĀJA (így írják lettül) kiejtése: lijepaja

Jelgava

Jelgava közúton 44 kilométerre fekszik Rigától (egyórás autózás).

Jelgava Lettország negyedik legnagyobb városa, fontos gazdasági és kulturális központ, amely a Lielupe folyó partján fekszik, gazdag történelmi örökséggel. A város legismertebb látnivalója a Jelgava palota, amely a Balti-térség legnagyobb barokk stílusú kastélya. Ezt 1738-ban építették Bartolomeo Rastrelli tervei alapján, és korábban a Courlandi Hercegség székhelye volt. Jelgava híres temetkezési hely is, mivel a Courlandi hercegek sírhelye itt található. Az Academy of Agriculture szintén a városban van, és az egyik legfontosabb mezőgazdasági egyetem Lettországban. Jelgava kulturális élete is gazdag, többek között a híres Ice Sculpture Festival, amely minden évben sok látogatót vonz. A Szent Anna templom, amely a 16. században épült, a város egyik legfontosabb vallási épülete és egyben a legrégebbiek egyike. Jelgava fontos közlekedési csomópont is, összeköti Rigát és Lettország nyugati részét. A városban található a Mitau szoborpark is, amely a város történelmének fontos eseményeit és személyiségeit mutatja be.

Aglona

Aglona Rigától délkeletre fekszik, közúton 238 kilométer távolságra (4 óra 15 perc).

Aglona Lettország egyik legismertebb zarándokhelye, és fontos vallási központ. A város fő látványossága az Aglonai Bazilika, amely a 18. században épült barokk stílusban. Ez a bazilika Lettország legfontosabb római katolikus szentélye, és minden évben több ezer zarándokot vonz, különösen augusztus 15-én, Mária mennybemenetele ünnepén. A templom belső terében gazdag díszítés, freskók és szent tárgyak találhatók. Aglona csendes és békés környezetet nyújt a lelki feltöltődéshez, számos tó és erdő veszi körül.

Lett Szabadtéri Nemzeti Múzeum

Másnap a teljes napot a Lett Szabadtéri Néprajzi Múzeumban töltöttük, ami a Jugla-tó partján található. Az 1-es busszal lehetett eljutni a belvárosból, kb. 30 perc volt az út. Tulajdonképpen egy nagy területen elhelyezkedő Skanzen. Nekünk nagyon tetszett, nagyon szép a környezet, a sok magas fa, szépek az épületek, néhol népviseletbe öltözött emberek is ültek a házakban. Az épületek kb. az 1700-as évektől kerültek összegyűjtésre. Templomok, szélmalmok lakóház, iskola stb. Mikor mi voltunk sajnos több épület be volt zárva - gondolom hétvégén vagy rendezvények idején több is nyitva van -, de így is kitöltöttük az időt csaknem az este 6 órai zárásig. A bejáratnál kap az ember egy kis térképet, ha nem szeretnél semmit kihagyni. Odabent étkezési lehetőség is van, így mi is megebédeltünk az erdőben 🙂 Van egy hangulata a helynek, ha szereti az ember az ilyen jellegű programot. (2022)

Saulkrasti

Második nap kora délután vonatra ültünk Rigában és elindultunk északabbra Saulkrastiba, ami egy kis szépséges tengerparti üdülőváros. A vonatút kb. 50-60 perc volt. A vonatjegyeket egész ott tartózkodásunk során interneten vásároltuk meg. Egyébként, ha minden igaz a kalauznál is lehet jegyet venni. A vasútállomás egyébként az óváros széle mentén van, szóval könnyen elérhető. De visszatérve Saulkrastira, bátran ajánlom mindenkinek, gyönyörű hely. A mi szállásunk a tengerparton volt egy autentikus régi, de felújított színes faházban, amiben 7 apartman volt. Minket elbűvölt. A hátsó kapun kilépve a fenyvesen áthaladva 1-2 perc alatt a homokos strandon voltunk. A strand önmagában azt jelentette, hogy voltak öltözőkabinok, illetve picit feljebb volt, ahol játszótér és büfé is található volt, illetve mosdó. De nem lent a parton, ami nagyon tetszett, mert így nem volt beépítve, abszolút természetes hatású volt.

A lettek nem bérelnek napágyakat és székeket, amennyire meg tudtuk figyelni. Lemennek a partra családdal, gyerekekkel, leterítenek néhány törülközőt és jól érzik magukat. Furcsa volt, mert nem ettek-ittak a parton az emberek, amit az eddigi kirándulásaink során már megszoktunk. A víz nem mondom, hogy meleg volt, de mikor már bent volt az ember nyakig, akkor könnyen meg lehetett szokni. Az időjárás egyébként jó volt, többször is tudtunk fürdeni a tengerben. A lettek egy része persze megmártózott, akkor is, amikor mi széldzsekiben sétáltunk a parton. Többször előfordult, hogy délelőtt jó idő volt, aztán jöttek a felhők és később megint kisütött a nap. Szóval kicsit változékony volt az időjárás, de mikor meleg volt, akkor kellemes strandidő volt. Először váratlanul ért bennünket, hogy a nap jóval később, este fél 10 körül ment le.

Saulkrastiban egyébként nagyon szép a környezet, a fürdés mellett sokat lehet sétálni, sokan bicikliztek, az erdőben követhető a kéktúra útvonal. Egy szakaszon mi is elsétáltunk a szomszéd településig, ahol a Fehér Dűne található, mint természeti képződmény. A séta közben több részen meg kell állni, mert annyira szép a kilátás a tenger felé, hogy nem lehet csak úgy elsétálni mellette. Két éjszakát töltöttünk ezen a kis településen, majd vonattal visszautaztunk Rigába. (2022)

Más látnivalók

A Rundale kastélyt gyakran a „Baltikum Versailles-aként” emlegetik – és nem véletlenül. A lenyűgöző barokk épület valóban a franciaországi előkép eleganciáját idézi. Az 1736 és 1767 között épült kastély tervezője az itáliai származású Bartolomeo Rastrelli volt, akinek nevéhez többek között a szentpétervári Ermitázs is fűződik. A kastély az építést követő több mint másfél évszázadban hercegi birtokként szolgált, majd 1920-ban került állami kézbe. Az első világháború után egy ideig iskola, majd múzeum működött az épület falai között. A második világháború után hosszú éveken át magtárként használták, egészen 1972-ig, amikor megkezdődött a helyreállítása.

A kétszintes, 138 szobás kastély felújítása még ma is zajlik. A hercegi lakosztályok és a dísztermek már eredeti pompájukban látogathatók, az enteriőrök kialakításakor igyekeztek a korabeli állapotot visszaállítani. Az eredeti bútorok nagy része más európai országokba került, közülük néhány visszatért, de a berendezés többségét újonnan, hiteles másolatok alapján készítették el. A kastélyhoz tartozó franciakertet szintén Rastrelli álmodta meg; ennek felújítása 1976-ban indult, és a helyreállítás azóta is folytatódik.