ÚTIKRITIKA.HU / Bejrút

Bejrút utcáin jelenleg csend van – nem a háborús, hanem az elcsigázott, bizonytalansággal telített csend. A libanoni fővárosban 2025 nyarán nem folynak közvetlen harcok, és a város légterében sincsenek légicsapások, ahogy robbanásokról, fegyveres összecsapásokról sem érkeznek hírek. A lakók ennek ellenére nem érzik magukat teljesen biztonságban – inkább csak egyfajta lappangó feszültség és állandó várakozás jellemzi a hangulatot.

Az ország déli részein időről időre fellángol a katonai aktivitás a Hezbollah és Izrael között, és ezek a fejlemények politikai és pszichológiai árnyékot vetnek Bejrútra is. A fővárosban ugyan nincs hadiállapot, de a lakosság egy része tart attól, hogy a konfliktus átterjedhet – ezért az emberek figyelnek, óvatosabbak, és a társadalmi élet is visszafogottabb, mint békeidőben.

A gazdasági válság viszont továbbra is súlyosan érinti a várost. Az infláció magas, az alapvető cikkek drágák, az elektromos áram és a víz elérhetősége pedig változó – sokan csak napi néhány órára jutnak ezekhez az alapszolgáltatásokhoz. A középosztály látványosan visszaszorult, míg a szegénység mindennapivá vált. Egyre több fiatal és család próbál kivándorolni, különösen Kanadába vagy Európába.

Ennek ellenére Bejrút nem adja fel önmagát. A kávézókban még mindig zajlanak a beszélgetések, az éjszakai bárok ugyan halkabbak és kisebb forgalmúak, de működnek. A tengerparton sétálók között turisták is feltűnnek – kevés, de kíváncsi látogatók, akik nem a biztonsági hírek alapján ítélik meg a várost. A város régi, multikulturális szövete tovább él, még ha meg is kopott.

Bejrút ma nem háborús övezet – de nem is nyugodt város. Inkább olyan, mint egy fáradt test, amely még állva maradt, de mindig résen van. A lakói pedig már nem hősiességet keresnek, csak legalább néhány hónapnyi nyugalmat. Egyelőre ez is elég lenne.

Bejrút dióhéjban

Lakosság (2025-ben): közel 2,4 millió -Jól képzett vagy/és módos lakosok tizezrei világgá mentek, s helyettük a főváros feltöltődött belföldi menekültekkel.

Bejrút városát a történelme folyamán kilencszer rombolták le, és kilencszer épült újjá. Ezért is hasonlítják a főnixhez.
Bejrútot a "Közel-Kelet Párizsának" szokták nevezni. A CNN amerikai hírtelevízió néhány évvel ezelőtt "a világ egyik legjobb bulivárosának" nevezte a libanoni fővárost. A szíriai polgárháború miatt azonban mostanság az éjszakai élet lanyhább.
Bejrút déli negyedeiben, elővárosaiban siita muzulmánok laknak. Itt mindenhol láthatók az amerikaiak által terrorszervezetnek nyilvánított, Libanonban azonban sikeres politikai pártként is működő Hezbollah mozgalom vezetőjének a portréi.
Beirut keleti részén a keresztények vannak többségben. Amúgy az egész várost tekintve folyamatosan csökken a keresztények aránya, mert kivándorolnak a bizonytalanságok miatt.
Vannak kozmopolita jellegű negyedek, ahol vegyesen keresztények és a mozlimok is laknak.

Fő látnivaló:

Mohammad Al-Amin mecset

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

A Zaitouna-öböl szép sétányának esti nyugalmassága
A Hamra Street (Bejrút Chamos Elysées-je) elképesztő forgataga, dinamizmusa
A Szent György görög ortodox katedrális a csodás ikonosztázokkal
A Corniche sétány, de inkább a kora délelőtt, nyugalmasabb időszakában
A Bliss street fantasztikus vendéglői, kulináris választéka, nagyon rokonszenves utca
Kellemetlen látvány a sok gépfegyveres járőr, ugyanakkor sajátos módon biztonságérzetet ad a turistának

Nem tetszett

A nevezetességeknél a túl gyakori biztonsági igazoltatás, dacára annak, hogy ez a mi biztonságunkat is szolgálta
Az ósdi taxik, és egyéb régi autók környezetszennyező gáz kibocsátása
A bazárok (szuk), piacok túl modernizáltak, sajnos a polgárháború idején elpusztultak a hiteles hangulatú régi piacok
A villanegyedben a külföldre emigráltak egykor elegáns házai a lepukkanás folyamatában

Vélemények

Bejrút egy nagyon érdekes város, ami hiába volt a Közel-Kelet Párizsa, sajnos a 15 éves polgárháború és az említett robbanás is súlyos nyomokat hagyott rajta. Ami rögtön feltűnik, hogy nincs folyamatos áramellátás. Akkor most el lehet képzelni a sok emeletes házban működő liftet, de ha csak a hűtőszekrényre gondolunk, akkor láthatjuk a probléma nagyságát. Természetesen a megoldás utat tör magának, generátorok formájában. Úgy működik a rendszer, hogy az embernek két villanyórája van, az egyik állami, a másik a generátoros. Vannak akkora generátorok, amelyek több szoba nagyságúak és egész negyedeket ellátnak árammal. Ezeknek a generátoroknak az üzemeltetése igazi aranybánya és nagy hatalmú politikusok kezében van és persze nekik nem érdekük erről a pénzről lemondani és a gazdaságot fejleszteni. (2022) forrás

Bejrút elnyerte a tetszésünket. Persze nem mondható idillinek, amikor a part menti sugárúton sétálva az ember szögesdrótokkal megerősített ellenőrzőpontokba és állig felfegyverzett katonákba botlik, de turistaként könnyű azzal nyugtatni magunkat, hogy mindez a biztonság érdekében van. A májusi langyos szellőben különösen jólesik nézni, ahogy a helyiek a város északi vagy nyugati partszakaszai felé sietnek – strandtáskák, napszemüveg, zene a fülben.

Feltűnő, mennyire adnak itt az emberek a megjelenésre. A bejrútiak öltözködése kifejezetten ízléses, sokan követik a legfrissebb divatot – a férfiak és nők egyaránt stílusosak, magabiztosak. Estére megtelik a belváros élettel, a bárok teraszain nyüzsög a közönség, a levegőben könnyed cigarettafüst és fűszeres illatok keverednek.

A városközponttól nem messze fekvő néhány negyedben még fellelhetők a török uralom nyomai: szűk, girbegurba utcák, apró üzletek, mintha a múlt még mindig suttogna a házfalak mögött. Ugyanakkor a háborúk által megtépázott központ újraépítése és modernizálása vegyes érzelmeket kelt. Az elegáns épületek és patyolattiszta terek látványra kétségtelenül mutatósak, de az egész kissé túl steril, mintha eltakarták volna a város igazi arcát. A történelem emlékei itt már csak dekorációként vannak jelen – szépek, de valahogy hiteltelenek.

Szépen rendbe hozták a belvárost, mégis úgy éreztük, valami hiányzik: az a nyers, eleven hangulat, amitől egy város igazán élővé és szerethetővé válik.

,, Ami az árakat illeti, valamivel drágább mint Magyarország. Az emberek segítőkészek, a kommunikáció nagyon egyszerű angolul vagy franciául.
Látnivalók: Beirut souks, Hamra negyed, Place de l'Etoile, Zaitunay öböl, Raouche Rocks, Mohammad Al-Amin mecset.(aá, 2019)"

Modern városrész - d. v. fotója (2022)

Közlekedés

2025. júliusi tapasztalat: beutazás a reptérről, közlekedés Bejrútban

A bejrúti Rafic Hariri repülőtérről a belvárosba való eljutás továbbra is legegyszerűbben taxival történik. Az út körülbelül félórás, és a viteldíj – alkutól és napszaktól függően – jelenleg 15 amerikai dollár körül mozog. A taxik többsége készpénzt fogad el, és az előre egyeztetett ár a legbiztosabb megoldás, mivel taxiórát csak elvétve használnak.

A közlekedési helyzet Bejrútban változatlanul kaotikus. Az utak zsúfoltak, a járműpark nagy része régi, sok az ütött-kopott autó, és a vezetési stílus inkább ösztönös, mint szabálykövető. A dudálás gyakorlatilag a kommunikáció fő formája: nem agresszióból, hanem szinte udvariasságból használják – de gyakorlatilag folyamatosan.

A közlekedési lámpák száma minimális, és ahol vannak is, ritkán veszik komolyan őket – a sofőrök gyakran pirosnál is áthajtanak, ha nem jön szembe senki. Gyalogosként különösen óvatosnak kell lenni: a zebrán való átkelés itt nem jelent elsőbbséget. A helyiek gyakorlata szerint akkor kell átkelni, amikor épp van egy rés a forgalomban, vagy ha sikerül tekintettel rákényszeríteni az autóst a lassításra. Nincs udvarias leintés vagy automatikus megállás – az embernek határozottnak kell lennie, különben soha nem jut át.

Mindezek ellenére a közlekedési káosznak sajátos ritmusa van, amelyhez a helyiek tökéletesen alkalmazkodtak. A turista számára viszont elsőre meglepő és néha félelmetes lehet – de némi beleérzéssel és józan óvatossággal kezelhető.

Étkezés

Bejrutban érdemes odafigyelni az éttermek higiéniai szintjére, és a friss ételek kínálatára. Érdemes elkerülni az olyan helyeket, amelyekben a környezet piszkos vagy rendezetlen, illetve ahol az ételek nem frissek. A jó minőségű és friss ételek általában magasabb árakat jelentenek, de megéri a befektetést. Az utcai árusok által kínált ételekkel is óvatosan érdemes bánni, mivel a higiéniai feltételek nem mindig megfelelőek. Érdemes előre tájékozódni a helyi étkezési szokásokról, hogy ne érjen minket kellemetlen meglepetés az étteremben. Továbbá, ajánlott elkerülni az olyan helyeket, amelyekben csak helyiek vannak, mert ezek általában nem turistabarátok és nehéz lehet kommunikálni velük.

Vásárlás

A bejrútiak büszkén emlegetik, hogy a Verdun utca a világ egyik legdrágább bevásárlóutcái közé tartozik – a New York-i Madison Avenue és a londoni Oxford Street mellett említik, és nem is alaptalanul. A vásárlás itt nemcsak időtöltés, hanem szinte életforma. Az árak, a kínálat bősége és az üzletek színvonala sok tekintetben felülmúlja a nyugat-európai átlagot. Számos arab országból érkeznek ide a divat iránt rajongó hölgyek, hogy a csador alá valami különlegeset válasszanak maguknak Ferragamo, Valentino vagy épp Dolce & Gabbana butikjaiból. Teljes arcot elfedő öltözetet – amely csak a szemet hagyja szabadon – libanoni nők nem viselnek, ha mégis látni ilyet, az viselője szinte biztosan egy konzervatívabb országból érkezett.
A legfelkapottabb és legelegánsabb bevásárlónegyed a Weygand utca környékén található, ahol a luxusmárkák mellett a Beirut Souks modern bevásárlóközpontja is áll. Nevét ugyan a hajdani bazárról örökölte, de már semmi köze a hagyományos souk-hangulathoz: inkább egy szellős, több szinten átívelő üzletlabirintus, amely a kortárs dizájnt ötvözi a letisztult eleganciával.

Az alsó szinten egy elképesztő méretű és választékú élelmiszerüzlet kapott helyet – olyasmi, amit még Európában is ritkán látni. Csak tésztából majdnem százféle sorakozik a polcokon: van lazaccal töltött, szarvasgombás, kakaós, de még balzsamecetes változat is. A sarkon Hermès butik csábítja a járókelőt, míg néhány méterrel arrébb már a Porsche Design különleges termékei sorakoznak. A Beirut Souks egyik sajátossága, hogy a luxusüzletek mellett a középkategóriás boltok is megtalálhatók – egymás mellett, versengve a figyelemért.

Szórakozás

A belvárostól kicsit kijjebb eső Hamra városrész ma is Bejrút egyik lüktető kereskedelmi központja. Főutcája ugyan szűk, de egymást érik a boltok, kávézók és éttermek. A híres Barbar nevű büfé előtt gyakran sorakoznak hatalmas, sötétített ablakú luxusterepjárók – bennük vagy mellettük állva családok fogyasztják el a sajtos lepényt, ami leginkább egy libanoni pizzára emlékeztet, vagy a pitába csomagolt, bőségesen fűszerezett döner kebabot.
Ahogy leszáll az este, a kép megváltozik. A családok lassan hazatérnek, és a keresztény negyed utcáit fokozatosan ellepik a szórakozni vágyók. Divatos, kecses járású fiatal nők tűnnek fel, akik bármelyik nemzetközi divatbemutatón megállnák a helyüket, és mellettük kifogástalanul öltözött, filmsztár külsejű fiatal férfiak mosolyognak a tömegben. A város lüktet: az emberek ki-be áramlanak az éttermek, bárok és kocsmák között, mintha minden este ünnep lenne.

A konzervatívabb, vallásos körök persze nem nézik jó szemmel ezt a fajta hedonizmust, de Bejrútban mintha saját szabályai szerint forogna a világ. Itt ugyanúgy otthon érezheti magát a hátizsákos utazó, mint a közel-keleti elit tagja. A szaúdi herceg, aki otthon tilalmak között él, itt végre nyugodtan megihat egy sört, és hajnalig táncolhat – Bejrút ezt is megengedi.

Ez a város valóban a térség partifővárosa. Számtalan étterem éjszakára bárrá vagy klubhangulatú diszkóvá alakul, és különösen az Achrafiye negyedben szinte hetente nyílik újabb és újabb szórakozóhely. Aki csak inni vágyik, a Gemmayzeh negyed bárjait járja végig, ahol szinte a világ minden italát megtalálni – a libanoni araktól kezdve a legdrágább skót whiskykig.

Az éjszakai élet gondosan felépített ritmusban zajlik. Este nyolc-kilenc körül indul egy bőséges vacsorával és pohár borral vagy arakkal, majd tizenegy után megkezdődik a kocsmatúra, ami akár hajnal kettőig is eltart. Az aranyifjak és a kíséretükben lévő, gyakran ragyogó megjelenésű nők ezután valamelyik exkluzív klubban zárják az éjszakát – reggel öt-hat körül, egy utolsó koktél és esetleg egy hajnali tengeri fürdés után indulnak csak haza. Sokan megengedhetik maguknak, hogy így éljenek – és Bejrútban ez teljesen természetesnek hat.

Vasárnapi móka - V. Jancsi fotója

Közbiztonság

Libanon más részeihez képest Bejrút biztonságosabb hely a turista számára. A libanoni főváros egy-két déli negyedét tanácsos elkerülni. A főváros kockázatos negyedei amúgy sem érdekesek turista látványosságok szempontjából.

Látnivalók és programlehetőségek

"A modern óváros"

A túl steril óváros - V. Jancsi fotója

Mohammed Al-Amin mecset

A Mohammad Al-Amin mecset Bejrutban Libanon egyik legismertebb épülete, amelyet az 1990-es évek közepén építettek az elnöki palota és a világítótorony között található terepen. A mecset 72 méter magas kék kupolája, amelyen az Iszlám 99 neve látható arany betűkkel, jellegzetes látványt nyújt a város sziluettjében.

A mecset külső építészete modern, de a belső tér hagyományos iszlám stílusú, így az épület jellegzetes keleti hangulatot áraszt. A belső tér díszítése márványból és aranyozott elemekből áll, az ablakokat gyönyörű geometriai minták díszítik. A mecset ilyen módon egy modern, egyesítő szimbólum a hagyományos muszlim építészettel.

A mecset körül található egy szép kert, amelynek központi eleme egy kis tó, ahol lehetőség van horgászásra. A mecsethez tartozik továbbá egy kis múzeum, amely bemutatja az iszlám vallás és kultúra történetét Libanonban. A mecset nyitvatartása az év különböző időszakaiban változik, ezért érdemes előre tájékozódni a látogatás előtt.

V. Jancsi fotója

Szent György görög ortodox templom

Szent György görög ortodox templom Bejrútban a város egyik legjelentősebb vallási épülete. A templomot 2003-ban újították fel, és gyönyörű freskókkal és ikonokkal díszítették. Az épület fő homlokzata impozáns és magas tornyokkal rendelkezik, melyek láthatók a város több pontjáról. A templomot belülről szépen kialakították, a mennyezetet freskókkal és aranyozott díszítéssel borították. A szertartásokat és istentiszteleteket a görög ortodox püspök és papok tartják. A templom körül szép park található, és a helyszín a városban található turisztikai látványosságok egyike.

V. Jancsi fotója

További beszámolók

A szállásunk melletti egyszerű kifőzdében találkoztunk először a libanoni konyhával – az ízek azonnal meggyőztek bennünket arról, hogy ennek a térségnek valóban a legkiemelkedőbb gasztronómiája ez. A következő napokban bejártuk Bejrút belvárosát és a tengerparti sétányokat, természetesen elsétáltunk a híres Galambok sziklájához is, amely a város egyik legikonikusabb látványossága.
Felkerestük Rafic Hariri, a merényletben elhunyt egykori miniszterelnök síremlékét is, amely a Kék mecset lépcsőinek lábánál található. A pokolgépes támadás részletei máig megdöbbentőek: a merénylők egy tonnányi – más források szerint akár több mint másfél tonna – robbanóanyagot használtak, olyan mennyiséget, amely egy egész falut is elsöpörhetne. A támadásban huszonegy ember vesztette életét.

Haririt a libanoniak még mindig mély tisztelettel emlegetik; nevét viseli például a bejrúti nemzetközi repülőtér is. A merénylet után hatalmas tömeg gyűlt össze a Mártírok terén, ahol ma a síremléke is található. A demonstráción részt vevő emberek száma a teljes libanoni lakosság közel egynegyedét tette ki – ritka egység ez egy politikailag sokat próbált országban.

Bejrút belvárosában ma is érezhetőek a polgárháború nyomai. A Mártírok terének közepén álló szoborcsoportot golyónyomok szabdalják, az egyik alak karja például teljesen hiányzik. Nem messze innen egy hajdani mozi omladozó maradványa emelkedik, mellette beomlott tetejű, elhagyatott keresztény templom. A tér egyik oldalát a kupolájával fenséges Kék mecset uralja, a másikat az ortodox Szent György-katedrális, amely Bejrút egyik legrégebbi és legjelentősebb egyházi épületeként állja az idő próbáját.

Bejrút atmoszférája egykor Párizst idézte, de a hosszú éveken át tartó polgárháború, valamint az izraeli légitámadások következtében az olaszos-mediterrán hangulatú házsorok többsége eltűnt. Helyüket ma modern, de sokszor lélektelen vasbeton épületek foglalják el. A helyiek közül sokan ezt máig hibás városfejlesztési döntésnek tartják – különösen a belvárosban sorakozó plázák miatt, melyeket csak a szomszédos Mohammed al-Amin mecset monumentális látványa tud ellensúlyozni.

A mecset mellett elterülő Mártírok terét továbbra is szigorúan őrzik – nem ritka az állig felfegyverzett katonák látványa, főként politikailag érzékeny időszakokban. Mindezek ellenére Bejrút nem csupán a történelmi sebeiről ismert: élénk, kozmopolita éjszakai élete is sokak szerint a város egyik igazi arca. A hátizsákos utazók körében kedvelt Gemmayzeh negyed szűk utcácskái esténként megtelnek zenével és nevetéssel – még hétköznapokon is zajlik az élet, mintha a város szándékosan akarna felejteni.

A nyári hónapokban a part menti luxusszállodák tetőteraszaiban és saját strandjaikon rendezett partik adják a társasági élet színterét – ide azonban már nem elég csak megérkezni, ide belépőt jelent az öltözködés, a stílus… és gyakran a legújabb sportautó is.

d. v. fotója (2022)
Bár a keresztény negyed egyik csendes utcájában laktunk, a reggelit minden nap harsány arab popzene kísérte – mintha büntetésként szólt volna –, miközben a narancslének csúfolt italban alig ha tíz százaléknyi gyümölcs lehetett, az íze alapján inkább narancshéj kivonat.
Az utcákon leginkább latin betűs feliratokkal találkoztunk, arab szövegek csak elszórtan tűntek fel. Aztán amikor átléptünk az arab negyedbe, a helyzet látványosan megfordult: ott az arab írás uralta a látványt. Ami viszont igazán meglepett bennünket, az a hatalmas óriásplakátok sora volt – félmeztelen modellek népszerűsítették a legfrissebb fehérneműkollekciókat. Ilyesmit a térség más országaiban ritkán látni ilyen nyíltsággal.

Péntekre esett a látogatásunk egyik napja – ez a muzulmánok számára szent nap, ugyanakkor a görögkeleti húsvét is éppen akkor zajlott, hiszen abból az egyházból is sokan élnek itt. Nem is olyan régen még a keresztények alkották az ország lakosságának többségét, de az évtizedek során a bevándorlás és a demográfiai változások következtében ez az arány jelentősen eltolódott. Ma tizenhét bejegyzett felekezet él egymás mellett, mindegyik a saját ünnepeit tartja, így gyakorlatilag mindig történik valami, ami miatt leáll az élet – legalábbis papíron. Az utcán ebből semmi sem látszik: a boltok többsége nyitva van, a kétsávos utakon három sorban araszolnak az autók. Bejrút – az egymilliós főváros – ilyenkor még csak álmosan nyújtózik.

A tengerparti város régen valóban kiérdemelte a „Közel-Kelet Párizsa” elnevezést, de ez a ragyogás ma már alig-alig sejlik fel. A hosszú háborús évek megtörték a város szerkezetét, és bár Bejrút próbál újra magára találni, a nyomok még mindenütt ott vannak. Az egykori francia vasútvonal, amely átszelte az országot, teljesen eltűnt – nemcsak a sínek, de még az állomások nyomait is eltörölte az idő. A közösségi közlekedés gyakorlatilag nem létezik, elvétve néhány iránytaxi közlekedik, így nem csoda, hogy az utakon szinte állandósultak a forgalmi dugók. A benzin ára nevetségesen alacsony, sokkal kevesebb, mint egy dollár, ezért aztán a jómódúak előszeretettel vezetnek hatalmas, benzinzabáló terepjárókat, mintha a város egy folyamatos autókiállítás lenne.