ÚTIKRITIKA.HU / Funchal

Szerettem sétálni a régi, halászfalura emlékeztető Zona Velha éttermei, kocsmái, színes ajtajai között, de élveztem a parti sétányt is, ahogy a nyugati városrész mozaikos utcáit, kávézóit is. A portugál gyarmatosítások korára utaló épületek jellegzetes fehér, szürke színein túl a város megvillantotta a színes oldalát is. Este hazatérni Funchalba (leginkább nyugatról nézve) egy igazi élmény volt. Az egykori vulkán krááterjének oldalában fekvő város elszórt fényei csillogó szőnyeggé varázsolták a helyet.

A nappali világ csúcspontja a kikötő környékéről induló libegő és annak egyik végpontjában álló Nossa Senhora do Monte katedrális volt. Ez ugyan már csak tágabban véve a főváros része, de szerintem a kilátás a városra és a bekukkantás a lakóépületek udvarára megmutatja Funchal édes oldalát. Nem beszélve arról, hogy a katedrális körül nemcsak Madeira természeti szépsége, hanem a világ trópusi és mediterrán növényzetének páratlan csodája is megtalálható.

Funchalban javaslom elsőként a céltalan bolyongást, azért, hogy átéljétek a város lüktetését, hangulatát. Térjetek be kis éttermekbe, kávézókba (ajánlok majd a másik, Madeira gasztronómiájáról szóló cikkemben néhányat), és ne hagyjátok ki a Monte-hegy felfedezését. A Montéra mi libegővel mentünk, megnéztük a katedrálist (ahol az utolsó magyar király, IV. Károly nyugszik), de kihagytuk a trópusi kertet. A katedrálistól újabb libegővel jutottunk át a botanikuskertbe, ahol nemcsak őshonos, hanem a szigetre behurcolt és megtelepített növények tömegével találkoztunk, majd ismét a libegővel jöttünk le. A múzeumok közül hármat ajánlanék, az egyik a Bormúzeum a Blandy’s Wine Lodge mellett (itt a madeirai likőrborokat kóstolni is lehet, erről is írok majd a gasztronómiai cikkemben), a másik az elektromosság múzeuma, a Museu da Electricidade és egy városi hivatalnok 20. századi lakóháza berendezve és helyet adva a Madeirán fellelhető csempéknek is. Ez a Casa Museu Frederico de Freitas engem elvarázsolt, mert betekintést kaphattam egy jómódú madeirai polgár mindennapjaiba és műgyűjteményébe (ismét egy műgyűjtő, mindig az utamba kerülnek, ahogy Stockholmban vagy Nizzában korábban).

Ezek mellett persze ott a Cristiano Ronaldo múzeum és a sziget történetét bemutató múzeum is, amelyeket szintén érdemes felkeresni.
A kertek közül ajánlom még a Palheiro Gardenst, amely Funchal mellett egy magaslaton található. Angol úr és amerikai felesége keze nyomát viseli a 20. század első évtizedeiből, de ma is gondos kezek felügyelik.

Fürdésre nehéz helyet ajánlani, mert Madierán kevés a homokos part, azok a helyek, ahol az óceánhoz közel juthatunk, inkább fekete (vulkanikus) kavicsos partok. Én élveztem ezeket, de aki még különlegesebbre vágyik, annak ajánlom Funchal közelében a Piscinas Naturais da Doca do Cavacast, azaz a lávamedencéket. forrás

Vásárlás

h. j. fotói

Igreja de Nossa Senhora do Monte

portugál kiejtés: igrezsá dzsi noszá sinyore du monti

azaz, a Hegyi Boldogasszony-templom

Itt van IV. Károly sírja.

Elter Karcsi fotói

Sé katedrális

Elter Karcsi fotói

Kikötő

Elter Karcsi fotója

Olvasmányos linkek

A sziget székhelye és egyben legnagyobb települése, Funchal minden érzékszervünkre hat. Bár műemlékekben nem dúskál a kisváros, Rue Santa Maria felér egy kiállítással: a szűk macskaköves utcát egy 2010-es áradás után felújították, és ennek részeként a legtehetségesebb helyi alkotókra bízták az ajtók kipingálását. Az Art of Open Doors projektnek köszönhetően reggel és sziesztaidőben festményekben, a nap többi részében pedig a gusztán szervírozott tintahalakban és gyümölcsökben gyönyörködhetünk. Apropó, gyümölcsök: a vulkanikus talaj, valamint a csapadékos-napos éghajlat kedvez a növényvilágnak, így a legtöbb ház udvarából füge- és gránátalmafa lógatja ágait az utcára. Itt tehát érdemes jóban lenni a szomszéddal, mert akkor garantáltan megvan a napi szénhidrát-bevitelünk. (2021) forrás