ÚTIKRITIKA.HU / Madeira felfedezése busszal

Madeira felfedezése busszal

Madeira egyedül, autóbérlés nélkül – Lehetséges? IGEN!
1. nap: Érkezés

Késő délután érkeztem meg a Wizz Air menetrendszerinti járatával a Cristiano Ronaldo Nemzetközi Repülőtérre.
A reptéri busszal utaztam a funchali szállásomhoz, egy óvárosi hostelbe. A 9-es busz vitt be a városba, egy útra a jegy 6,4 euróba került.
2. nap: Funchal

Megnéztem a főteret és a mellette lévő kis parkot. Majd tovább sétáltam az óceánjárókhoz – aznap három hajó is bent volt. Ezután felmentem a kikötő mellett lévő botanikus kerthez, majd onnan a piachoz indultam. Már késő délután volt, de még rengeteg virágot és gyümölcsöt lehetett kapni. Az egyik zöldséges kóstolóval kínált, majd a többi árus is próbált meggyőzni a vásárlásra.

A 155-ös busszal mentem tovább a Krisztus Király-szoborhoz (jegyár egy útra: 2,6 euró). Lefelé hosszú lépcsősor vezetett, amit visszafelé is meg kellett mászni. A szobor körbejárható, és csodálatos kilátás nyílik innen. Van egy kis felvonó is, amely csak akkor indul, ha van utas – a retúrjegy 5 euróba került. A felvonó egy nagy kavicsos strandra vitt le, ahol egy étterem is működik. Többen fürödtek, napoztak, én pedig itt vártam meg a naplementét. Innen tökéletesen lehetett látni, ahogy a nagy hajók elhagyják Funchalt.

Visszafelé a felvonónál senki sem állt sorban – fentről kamerán keresztül figyelték, hogy várakozik-e valaki. Felsétáltam a buszmegállóhoz, és pár perc múlva érkezett is a járatom. A Google pontosan mutatta a busz érkezését.
3. nap: Apácák völgye

Korán keltem, mert félnapos kirándulásra indultam.

Az első megálló a Miradouro da Eira do Serrado kilátó volt, ahonnan lélegzetelállító panoráma nyílt az Apácák völgyére. Ezután egy kisbusszal lementünk a festői Curral das Freiras faluba, amely a hegyek között megbújó nyugodt település. Az utak elég szerpentinesek, de a falu hangulata kárpótolt ezért.

A túra utolsó megállója Câmara de Lobos volt, egy bájos halászfalu Funchal közelében.
4. nap: Nyugat-Madeira felfedezése

Az első megálló Câmara de Lobos volt – itt fejeztem be az előző napomat is.

A második megálló Cabo Girão Skywalk, Európa egyik legmagasabb tengerparti szikláján található üvegpadlós kilátó, ahonnan lenyűgöző panoráma nyílt az Atlanti-óceánra. (Belépő: 3 euró)

Ezután Ribeira Brava következett, egy bájos tengerparti városka, amelynek kultúrája és építészete is megfogott.

A következő állomás a ködös Fanal erdő volt, ahol a hűvös, körülbelül 8 fokos időben már nagyon jól jött a kabát. Ez a terület az UNESCO Világörökség része, és híres ősi babérerdőjéről, amely különleges növény- és állatvilággal büszkélkedhet. Sajnos a híres bocik ekkor nem voltak ott.

A következő megálló Porto Moniz volt, amely híres természetes vulkanikus medencéjéről, ahol sokan megmártóztak a hideg vízben.

Seixal volt az utolsó előtti megálló, amely híres fekete homokos strandjáról, illetve egy közeli vízesés is megtekinthető itt.

Utolsó megállóként háromféle bor kóstolására volt lehetőség egy kis faluban, amelyet a túra ára tartalmazott.
5. nap: Kelet-Madeira

Ezen a napon Madeira keleti csodáit fedeztem fel, ez lett a személyes kedvencem.

Terreiro da Luta – Kilátóhely Funchal közelében, ahonnan panorámás kilátás nyílik a városra és a környező tájra.
Pico do Arieiro – Madeira harmadik legmagasabb csúcsa, 1818 méter magas, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a sziget hegyvidéki tájaira.
Ribeiro Frio – Természetvédelmi terület híres a Balcões-kilátóról, amely rövid sétával érhető el, és csodálatos kilátást nyújt a laurissilva erdőre.
Santana – Hagyományos falu, amely jellegzetes, nádtetős házairól ismert. Itt lehetőség nyílik ebédelni és sétálni a faluban. A kis házakkal szemben egy kis gyümölcspiac is található, ahol sok különlegesség kapható.
Miradouro do Guindaste – Kilátópont, ahonnan lenyűgöző panoráma nyílik az óceánra és a partvidékre.
Porto da Cruz – Tengerparti falu, ahol fehér rumot lehetett kóstolni.
Ponta de São Lourenço – A sziget keleti csücske, amely híres sziklás tájairól és óceáni panorámájáról.

6. nap: Vasárnapi piacozás

Ezen a napon két piacot is meglátogattam.

Az első Santa Cruzban volt, egy kis piac helyi termelőkkel és halárusokkal. Ezután a Santo da Serra Farmers Marketet vettem célba. Nagyon jó volt a hangulat, árultak szuveníreket, helyi finomságokat, italokat, gyümölcsöket és zöldségeket. Háromféle banánt is megkóstoltam, mindegyiknek más-más íze volt.

Akár 2-3 órát is el lehet itt tölteni. A parkoló felőli oldalon egy remek kis étterem működik, ahol helyben lehet étkezni vagy elvitelre kérni. Én egy sonkás paninit ettem, amit előttem készítettek el.

Korán érkeztem, de amikor kifelé mentünk, már óriási dugó volt, így érdemes 10 óra körül jönni.
7. nap: Delfin- és bálnales

A Madeira környéki tengeren tett delfin- és bálnales igazán különleges élmény volt.

Délután 2 órakor indultunk. A hullámok nagyok voltak, és bár a katamarán stabilnak tűnt, komoly kihívás volt fenntartani az egyensúlyt. Körülbelül másfél óra hajózás után érkeztünk meg a megfigyelési területre, ahol mindössze 10-15 percet töltöttünk az állatok csodálásával – ezt kevésnek éreztem.

A visszaút már nyugodtabb volt, így jobban lehetett élvezni a kilátást.
8. nap: Hazautazás

A gépem kora este indult, ezért a szállás elhagyása után meglátogattam a Monte Palace botanikus kertet.

Fel lehet menni felvonóval (oda-vissza 20 euró), de én inkább a buszt választottam (jegy 1,95 euró). A kertben gyönyörű fák és virágok voltak, egy hangulatos tó, valamint flamingók.

Délután indultam a repülőtér felé. A 9-es busz helyett egy másik járattal mentem, amely mindössze 2,6 euró volt.

Kommentek