.
Kávézó Jerevánban - Ata fotója
2023. március: Jó hír az Örményországba utazóknak. 30 év után újranyílik a török-örmény határ. Amelyet a peresztrojka végén zárták le a karabahi háború idején.
A közeledés Jereván és Ankara között már a tavalyi évben tapasztalható volt. A magyar állampolgárok várhatóan június 1-től juthatnak át az újranyíló határátkelőn. Egyelőre úgy tudni, csak a Margara-Alidzsán átkelő fog megnyitni az Araksz folyón keresztül
,, A turistáknak ajánljuk a szervezett egynapos túrákat a vidéki nevezetességek meglátogatásához. A távolsági buszokra körülményes hagyatkozni, kiszámíthatatlan a menetrendjük. Kétségtelen, hogy olcsók a buszok, mikrobuszok, de sok turistás helyre nem közlekednek. Lehet vonatozni, de a szovjet típusú, elavult szerelvényeken nagyon lassan jutunk el a célig.
,, Elég rázósak az utak, a vezetők meg életveszélyesek. Függetlenül attól merre megyünk, kanyargós lesz, és az itteniek a grúzokhoz hasonlóan szeretnek azzal majerkedni, hogy a lehető leglehetetlenebb és legbalesetveszélyesebb helyeken előznek. Ne lepődjünk meg, ha a buszunk lejtőn lefelé kanyarban előz, miközben alattunk 150 méteres a mélység. (2016)" forrás
Az ilyenek ott még forgalomban vannak - j.k. fotója
.
,, Reggeli után taxival a marsrutka állomásra hajtattunk, ahonnan Garniba indultunk. Bepréselődtünk egy ütött-kopott kisbuszba, hamar telt ház lett. Jerevánban próbáltunk még egy másik megállóban is embereket felvenni, de a megállóban is csordultig állt a tömeg, és nálunk se volt hely, így maximum egy-egy helycserére futotta. Az arcokon és a hónaljakon gyöngyözött-csorgott az izzadság a döglesztő melegben. Jerevánt elhagyva egy rossz állapotú, hegyvidéki pántlikaútra fordultunk rá, itt-ott hatalmas kátyúk nehezítették az autósok életét. Az egyik ilyen kráter majdnem betöltötte az egész úttestet, s csak az egyik – pont egy szakadék felőli- oldalon lehetett kikerülni. Őszintén imádkoztam, hogy a sofőrünk nehogy véletlenül kicsit kijjebb húzza a kormányt, mert akkor otthagyjuk a fogunkat ezen a zord vidéken. Szerencsére sikerült a manőver.
Garniban a főutcán tettek ki minket a kisbuszból. Hirtelen mindenki eltűnt az utcáról, tanácstalanul nézegettünk szerteszét, hogyan találunk valami járművet Geghard irányába. Állt is egy fa árnyékában egy rozzant kocsi, egy öregember meg nem messze üldögélt egy kisbolt ajtajában. L. érdeklődött tőle, hogy van-e valahol taxi. Erre az öreg integetett, hogy a lerobbant járgány a taxi. Éppen fel is bukkant egy férfi, minden bizonnyal a taxisofőr, de amikor őt kérdeztük, az öregre mutatott, aki közben nagy nehezen feltápászkodott a székről, és botjára támaszkodva vánszorgott felénk. Mondtam L.-nek, hogy kizárt, hogy az öregember legyen a taxis, mert már 90 és a halál között van, ráadásul inkább emez végén, így tuti nem ülök be mögé. Közben az öreg elküzdötte magát a kocsiig, nagy üggyel-bajjal be is kászálódott, a botját tán még L. segített betenni. Mivel a középkorú férfi elment, és egy árva lélek sem járt arra, így nem maradt más sofőrjelöltünk mint a szép korú bácsika. L. bátran beült az anyósülésre, én meg hátra. Garni és a Geghard kolostor között mindössze 10 km távolság van, bácsikánk – miután szépen elhelyezte a botját a sebváltó mellé – sebességbe tette a kocsit és egyen 30-40-es tempóval elkocsikázott velünk Geghardig. (2018)" forrás
Iránytaxi - Ata fotója
Szerény benzinkút - Ata fotója
,, A jellegzetes örmény termékek közül első helyen kell kiemelni a zöldségeket. Igen, az olyan pórias, egyszerű cuccokról beszélek, mint a paradicsom, paprika, káposzta, zöldhagyma vagy a padlizsán. Aki bosszankodott már azon, hogy a hazai zöldségeseknél és piacokon kapható zöldségeknek egyszerűen nincs aromája, hogy lassan nem lehet egy normális lecsót készíteni, mert az alapanyagok ízvilága olyan, mintha egy gonosz manó szántszándékkal kiszívott volna belőlük minden hagyományos illatot és ízt, hogy még egy hógolyó is aromásabb ezeknél, nos, annak nem kell magyaráznom azt az érzést, ami olyankor tölt el bennünket, amikor egy paradicsomízű paradicsomba vagy paprikaízű paprikába harapunk bele. Az örmény zöldségek talán nem olyan szabályosak, mint az (állítólag) génmódosított, érésgyorsítóval felturbózott spanyol vagy olasz társaik, amikkel a hipermarketek polcain egész évben szembesülünk, talán a méreteik sem felelnek meg az EU-szabványoknak, de az ízük… Hát igen, maradjunk annyiban, hogy ízük az van gazdagon.
A zöldségektől csak egy apró lépés a savanyúságok. Ahogyan azt az eddigi tapasztalataink mutatják, a volt Szovjetunió területén mindent savanyítanak, ami nem tud elszaladni: gombát, zöldséget, gyümölcsöt, fakérget vagy gabonát. Ilyen szempontból Örményország sem kivétel, amint azt a szakkiállítás mutatja.
A másik nagy árucsoport a mindenféle édesség. A látottak alapján az örmények nagyon édesszájúak, s szervezetük minden bizonnyal sikoltó cukorigényét szárított gyümölcsök, illetve mézes magvak formájában szeretik kielégíteni. Első helyen természetesen a sárgabarack áll, amit minden elképzelhető formában fogyasztanak.
A kajszi tényleg nemzeti szimbólumnak számít, s hogy nem holmi szélsőséges nacionalista elfajzás áll a háttérben, az is bizonyítja, hogy a gyümölcs tudományos nevezéktani neve prunus armeniaca, vagyis örmény szilva. Botanikusok a megmondhatói, hogy tényleg erről a vidékről származik (vagy esetleg Kínából, de Jerevánban ezt a verziót ne nagyon emlegessük), s az már csak a történelem fintorának tudható be, hogy mifelénk, Közép-Európában az ősellenség törökök közvetítésének köszönhetően kezdték el termeszteni. Az örmény köznyelv a nemzeti lobogójuk legalsó csíkját is „baracksárgának” titulálja, talán nem véletlenül." forrás
,, Kulináris örömöket nem kerestem Örményországban, mert az én ízlésem az örmény konyhától igen messze esik. Khinkalit szinte mindenhol lehetett enni, ami ugyan nem örmény, hanem grúz étel, de nagy előnye, hogy mindenhol lehet kapni vegetáriánus verzióban. A khinkali finom volt, de a hozzá rendelt salátatálban az egyetlen értelmezhető zöldség a retek és a sárgarépa volt, összességében azt a benyomást keltette, mintha kiszaladtak volna a kertbe, és kitépték volna, ami a kezükbe akadt (a gazokkal együtt). Apró érdekesség, hogy mindkét étteremben, ahol ettünk, a számla mellé kaptunk egy-egy rágógumit is. (2017)" forrás
„Örményország radikálisan olcsó Magyarországhoz képest. Néhány példa erre: a kenyér körülbelül 100 forint, a metrójegy (a fővárosban 2 metróvonal is van) 50 forint körüli, egy vacsora valamelyik étteremben fejenként 1000 forint
Nyilván a magyarok számára azért is olcsóbbak az árak, mert az átlag örmény kevesebbet keres, mint az átlag magyar. Örményország nem egy gazdag ország, ez néhol látszik is (pl. az utak állapotán), de az örmények egyfajta kaukázusi belenyugvással, mosollyal fogadják. (2015)" forrás
Örmény szuvenírek - Elter fotói
Örményországban nincs magyar külképviselet. Örményország 2012-ben egyoldalúan megszakított diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal a az azeri baltás gyilkos elengedésének diplomáciai botránya kapcsán. Magyarország grúziai (Tbiliszi) nagykövetsége határkörébe tartoznak a magyar-örmény konzuli és egyéb ügyek.
Volga - Ata fotója
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
úti kritikus, 2019. 02. 08. 19:08
János,
Sűrű elnézést kérünk, mert nem vettük korábban észre, hogy már nincs tiszteletbeli konzul Örményországban. Le is vettük az elavult információt az oldalról.
János, 2019. 02. 08. 18:58
A tiszteletbeli konzulátuson magyarul
beszélnek?