ÚTIKRITIKA.HU / Bahama-szigetek

A Bahamákon a klíma jellemzően napos, meleg. Záporok az év bármelyi időszakában előfordulhatnak. Ezek a záporok azonban jellemzően gyorsan és hevesen jönnek és befejeződnek. Rögtön utána gyorsan kisüthet a nap. Májustól októberig gyakoribb az eső, mint azon kívül. A Bahama-szigeteknek szubtrópusi tengeri klímája van, forró, fülledt, tikkasztó nyarakkal és némileg hűvösebb telekkel. Jó viszont az, hogy ritkák a szélsőséges hőmérsékletek. A nyári hónapokban, májustól októberig az átlag napi hőmérséklet 26 és 28 fok között mozog. A hűvösebb téli hónapokban, november és április között az átlaghőmérséklet 21 és 24 között ingadozik.

A téli hőmérséklet az északabbra eső szigeteken 3-4 fokkal alacsonyabb, mint a délieken. Nyáron nincs nagy eltérés a szigetek között a hőmérséklet vonatozásában. Jó hír, hogy a tengeri fürdőzéshez mindig kellemes a víz hőmérséklete, február tájékán például 23 fok körül, augusztusban pedig 28 fok körül.

Bahama-szigeteken június és november között hurrikán szezon van, mégpedig miden évben. A tévé híradós filmek alapján hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minden hurrikán természeti katasztrófa jellegű. Valójában a hurrikánokat helyben többnyire rutinszerűen kezelik. Számítani kell heves esőkre és trópusi viharokra. Akik június és november között utaznak oda, jobban teszik, ha alaposan tájékozódnak az időjárási előrejelzések vonatkozásában. Augusztusban, szeptemberben és októberben van a legnagyobb kockázata a hurrikánnak. 10 évente ha egyszer fordul elő igazán veszélyes hurrikán, de erre is kellően fel vannak készülve a helyiek.

Történelem

Amikor Kolumbusz Kristóf és csapata 1492-ben San Salvador szigetén földet ért, akkor megállapíthatta, hogy a ma Bahama-szigeteknek nevezett terület emberek által lakott. Feltehetően valahonnan Dél-Amerikából odavándorolt indiánok, a lucayák akkor már legalább 500 éve ott laktak. A felfedezők a feljegyzéseikben az ott talált indiánokat barátságos, békés, boldog, jó kinézetű embereknek írták le. Hallal, tenger gyümölcseivel, kukoricávan, maniókával és édesburgonyával táplálták magukat. Ügyes fametszeteket, kenukat, használati tárgyak sokaságát voltak képesetk készíteni.

A lucayák a spanyolokat istenekként fogadták és ajándékokkal halmozták el őket. A spanyolokat azonban nem érdekelték a kicsi és terméketlennek tűnő szigetek. A spanyolok aranyat akartak találni, amit a közelben, a Hispaniola szigeten meg is találtak. A Hispaniola sziget lakóit a spanyolok munkával a halálba hajszolták. Ezért az ő pótlásukra lucaya indiánokat szállítottak Hispaniolára bányákban és ültetvényeken gürizni. rengeteg lucaya indián elpusztult az odaszállítás folyamán és járványok következtében. A Bahama-szigetek lucaya lakossága a 16. század első harmadában kipusztult. Pedig a felfedezők érkezésekor még lehettek vagy 40 ezren.

A Bahama-szigeteken a 16. század a gyarmatosítás vonatkozásában lényegében eseménytelen volt. Aztán jöttek az angolok és 1629-ben brit gyarmattá tették a szigeteket. Az első telepesek (kb. hetvenen) puritán hitéletűek voltak, akik csupán azért jöttek, hogy szabadon gyakorolhassák vallásukat (az anglikén egyház nem volt velük jóban...).

A későbbiekben az angol uralkodó tulajdonosi jogokat osztogatott szét néhány angol lord között. A kedvezményezett főnemesek elkezdtek a nagyobb szigeteken beruházni, és pl. elkezdték felépítenni Nassau városát. A telepeseket azonban nem lehetett kellően kordában tartani. Sokan álltak rá a szigetek körüli vízeken közlekedő hajók kirablására. Nassau kedvelt hellyé vált a karib térség kalózbandái számára. Különösen felbátorítva érezték magukat arra, hogy spanyol hajókat kiraboljanak, mert ehhez a brit korona hallgatólagos egyetértése is járult.

A 18. század elején azonban a brit kormányzók elkezdtek rendet teremteni és vagy felakasztották a kalózokat, vagy kegyelemben részesítették őket ha hajlandóknak bizonyultak jó útra térni. Aztán jött az amerikai függetlenségi mozgalom, aminek hatásai voltak a Bahama-szigetekre.

A brit koronához hű amerikai lojalisták közül ugyanis sokan sokan a Bahama-szigetekre hátráltak vissza. Rabszolgákkal müveltetett ültetvényeket hoztak létre, de nem voltak ezzel sikeresek. A szigetekre hozott afrikai fekete rabszolgák szabadokká váltak, amikor a britek is megszüntették a rabszolgaság intézményét. A szabaddá vált feketék közöl sokan a Bahamákat választották otthonuknak, azaz maradtak.

Viszonylag nyugis évtizedek következtek. A fehérek közöl sokan jól megszedték magukat azzal, hogy az amerikai polgárháború által akadályozott Dél-Észak kereskedelemben csempészkedtek. Jóval később, az amerikai szezztilalom idején (a 20. század huszas éveiben) a Bahamák az USA-ban irányuló szeszcsempészet fő támaszpontjává vált. A sok nyereségből hotelek, klubok, kaszinók épültek. Az amerikai alvilág menői körében divattá vált a Bahamákon időzni, nyaralni a téli hónapokban. Az amerikai Nagy depresszó és a 2. világháború megakaszotta a Bahamák felfejlődését. A 2. világháború után azonban elkezdett fellendülni a turizmus, de már nem alvilági figurák jöttek ide, hanem átlagos turisták.

250 évnyi brit koronagyarmatból 1973-ban megszületett a Bahama-szigetek önálló országként, de a Nemzetközösség részeként. A függetlenné válás gíyorsan és békésen zajlott le.

Manapság

A Bahama-szigetek karibi viszonylatban a legfejlettebb országok közé tartozik!
GDP/fő: 21.500 USD
Gazdaságának gerincét az idegenforgalom és a pénzügyi szektor szolgáltatásai adják.
A Bahama-szigetek a gazdag amerikai turisták egyik legkedveltebb desztinációja.

Helyiek

A Bahamákon a tekintetek is lassúak

Turista etikett

Jóllehet a Bahamákon laza az életvitel, mégis a hatóságok, és az idősebb lakosok rossz néven veszik, ha a turisták illetlenül viselkednek, például közterületen túlságosan érzékien enyelegnek.
A helyiek közvetlen, érdeklődő, kíváncsi emberek, és gyakran megszólítják a turistát, akár mindenfajta kereskedelmi érdek nélkül. Ne legyük elutasítók, és viszonozzuk illően a közvetlenségüket, barátságosságukat. Ez azért is lényeges, mert a fekete bőrű lakosok a turista esetleges fölényes, lekezelő magatartását hajlamosak a rasszizmus megnyilvánulásaként értékelni.
Nem illik a Bahamákon fürdőruhában flangálni az utcán, közterületeken. A helyiek e tekintetben (is) meglehetősen konzervatívak.

"Lassíccs má embeer! A Bahamákon vagyol!"

Gasztronómia

A Bahamákon a nemzetközi gasztronómia szinte minden ismert vonulata fogyasztható, de azért nem árt ismerni azokat az étkeket, amelyek helyi jellegzetességek. A helyi konyha főszereplői a tenger gyümölcsei, így a crawfish (tengeri rák), a conch (konk-nak ejtendő, osztrigaszerű valami), a földi remeterák, valamint olyan halak, mint a grouper (fűrészes sügér), a red snapper (vörössügér) és a Yellow Tail. Sokféle egytál ételt fogyasztanak főtt hal, rizs és zöldség összefőzésével.