ÚTIKRITIKA.HU / Bahama-szigetek

A Bahama-szigetek valójában olyan tengeri padok csúcsai, amelyek 90 000 és 120 000 évvel ezelőtt alakultak ki korallzátonyokból. A Bahama-szigetek híres rózsaszín homokos strandjai élénk megjelenésüket a kagylók apró darabjainak és a homoknak a keveredése adja.

A Bahama-szigetek legmagasabb pontja a Mount Alvernia a Cat-szigeten, amely 63 méter (több mint 200 láb) magas.

Vadvilág

A Bahama-szigetek gazdag állatvilággal rendelkeznek. Számos rákfaj található a partokon, például a remeterák és a Cardisoma guanhumi, amelyek gyakoriak a szigeteken. A vad lovak Abaco szigetén különösen híresek.

A Bahama-szigeteken tett túra során a turisták számos más fajjal is találkozhatnak, például a bahamai hutia nevű rágcsálóval, békákkal, sziklamosó mosómedvékkel, különböző csigafajokkal, mint a Cerion, valamint kabócákkal, vak barlangi halakkal, hangyákkal és hüllőkkel.

A Bahama-szigetek madárvilága is lenyűgöző. A papagájok és a galambok a leggyakoribb és legnépszerűbb madarak a szigeteken.

A Bahama-szigetek vizei számos tengeri élőlénynek adnak otthont. Cápák, lamantinok, delfinek, békahalak, angyalhalak, tengeri csillagok és teknősök figyelhetők meg a szigetek körüli vizekben. A halakon kívül turisták különböző típusú férgekkel is találkozhatnak.

Földrajz

A szigetek hosszú, lapos korallképződményekből állnak, néhol alacsony, lekerekített dombokkal. A legmagasabb pont a Mount Alvernia (63 m) a Cat-szigeten. A Grand Bahama-sziget lélegzetelállító, fehér homokos strandjairól, gyönyörűen tiszta türkizkék vizéről és buja, trópusi növényzetéről híres. Andros szigete a világ harmadik leghosszabb korallzátony-komplexumával rendelkezik, gazdag vízi élővilággal.

Időjárás és éghajlat

A Bahamákon a klíma jellemzően napos, meleg. Záporok az év bármelyi időszakában előfordulhatnak. Ezek a záporok azonban jellemzően gyorsan és hevesen jönnek és befejeződnek. Rögtön utána gyorsan kisüthet a nap. Májustól októberig gyakoribb az eső, mint azon kívül. A Bahama-szigeteknek szubtrópusi tengeri klímája van, forró, fülledt, tikkasztó nyarakkal és némileg hűvösebb telekkel. Jó viszont az, hogy ritkák a szélsőséges hőmérsékletek. A nyári hónapokban, májustól októberig az átlag napi hőmérséklet 26 és 28 fok között mozog. A hűvösebb téli hónapokban, november és április között az átlaghőmérséklet 21 és 24 között ingadozik.

A téli hőmérséklet az északabbra eső szigeteken 3-4 fokkal alacsonyabb, mint a délieken. Nyáron nincs nagy eltérés a szigetek között a hőmérséklet vonatozásában. Jó hír, hogy a tengeri fürdőzéshez mindig kellemes a víz hőmérséklete, február tájékán például 23 fok körül, augusztusban pedig 28 fok körül.

Bahama-szigeteken június és november között hurrikán szezon van, mégpedig miden évben. A tévé híradós filmek alapján hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minden hurrikán természeti katasztrófa jellegű. Valójában a hurrikánokat helyben többnyire rutinszerűen kezelik. Számítani kell heves esőkre és trópusi viharokra. Akik június és november között utaznak oda, jobban teszik, ha alaposan tájékozódnak az időjárási előrejelzések vonatkozásában. Augusztusban, szeptemberben és októberben van a legnagyobb kockázata a hurrikánnak. 10 évente ha egyszer fordul elő igazán veszélyes hurrikán, de erre is kellően fel vannak készülve a helyiek.

Történelem

Amikor Kolumbusz Kristóf és csapata 1492-ben San Salvador szigetén földet ért, akkor megállapíthatta, hogy a ma Bahama-szigeteknek nevezett terület emberek által lakott. Feltehetően valahonnan Dél-Amerikából odavándorolt indiánok, a lucayák akkor már legalább 500 éve ott laktak. A felfedezők a feljegyzéseikben az ott talált indiánokat barátságos, békés, boldog, jó kinézetű embereknek írták le. Hallal, tenger gyümölcseivel, kukoricávan, maniókával és édesburgonyával táplálták magukat. Ügyes fametszeteket, kenukat, használati tárgyak sokaságát voltak képesetk készíteni.

A lucayák a spanyolokat istenekként fogadták és ajándékokkal halmozták el őket. A spanyolokat azonban nem érdekelték a kicsi és terméketlennek tűnő szigetek. A spanyolok aranyat akartak találni, amit a közelben, a Hispaniola szigeten meg is találtak. A Hispaniola sziget lakóit a spanyolok munkával a halálba hajszolták. Ezért az ő pótlásukra lucaya indiánokat szállítottak Hispaniolára bányákban és ültetvényeken gürizni. rengeteg lucaya indián elpusztult az odaszállítás folyamán és járványok következtében. A Bahama-szigetek lucaya lakossága a 16. század első harmadában kipusztult. Pedig a felfedezők érkezésekor még lehettek vagy 40 ezren.

Kolumbusz Kristóf szobra Nassauban, a Kormányzati Ház előtt - Ha követik az amerikai Woke trendet, akkor kevés jövője van ennek a szobornak - r.g. fotója

A Bahama-szigeteken a 16. század a gyarmatosítás vonatkozásában lényegében eseménytelen volt. Aztán jöttek az angolok és 1629-ben brit gyarmattá tették a szigeteket. Az első telepesek (kb. hetvenen) puritán hitéletűek voltak, akik csupán azért jöttek, hogy szabadon gyakorolhassák vallásukat (az anglikén egyház nem volt velük jóban...).

A későbbiekben az angol uralkodó tulajdonosi jogokat osztogatott szét néhány angol lord között. A kedvezményezett főnemesek elkezdtek a nagyobb szigeteken beruházni, és pl. elkezdték felépítenni Nassau városát. A telepeseket azonban nem lehetett kellően kordában tartani. Sokan álltak rá a szigetek körüli vízeken közlekedő hajók kirablására. Nassau kedvelt hellyé vált a karib térség kalózbandái számára. Különösen felbátorítva érezték magukat arra, hogy spanyol hajókat kiraboljanak, mert ehhez a brit korona hallgatólagos egyetértése is járult.

A 18. század elején azonban a brit kormányzók elkezdtek rendet teremteni és vagy felakasztották a kalózokat, vagy kegyelemben részesítették őket ha hajlandóknak bizonyultak jó útra térni. Aztán jött az amerikai függetlenségi mozgalom, aminek hatásai voltak a Bahama-szigetekre.

A brit koronához hű amerikai lojalisták közül ugyanis sokan sokan a Bahama-szigetekre hátráltak vissza. Rabszolgákkal müveltetett ültetvényeket hoztak létre, de nem voltak ezzel sikeresek. A szigetekre hozott afrikai fekete rabszolgák szabadokká váltak, amikor a britek is megszüntették a rabszolgaság intézményét. A szabaddá vált feketék közöl sokan a Bahamákat választották otthonuknak, azaz maradtak.

Viszonylag nyugis évtizedek következtek. A fehérek közöl sokan jól megszedték magukat azzal, hogy az amerikai polgárháború által akadályozott Dél-Észak kereskedelemben csempészkedtek. Jóval később, az amerikai szezztilalom idején (a 20. század huszas éveiben) a Bahamák az USA-ban irányuló szeszcsempészet fő támaszpontjává vált. A sok nyereségből hotelek, klubok, kaszinók épültek. Az amerikai alvilág menői körében divattá vált a Bahamákon időzni, nyaralni a téli hónapokban. Az amerikai Nagy depresszó és a 2. világháború megakaszotta a Bahamák felfejlődését. A 2. világháború után azonban elkezdett fellendülni a turizmus, de már nem alvilági figurák jöttek ide, hanem átlagos turisták.

250 évnyi brit koronagyarmatból 1973-ban megszületett a Bahama-szigetek önálló országként, de a Nemzetközösség részeként. A függetlenné válás gíyorsan és békésen zajlott le.

Manapság

A Bahama-szigetek karibi viszonylatban a legfejlettebb országok közé tartozik!
GDP/fő: 21.500 USD
Gazdaságának gerincét az idegenforgalom és a pénzügyi szektor szolgáltatásai adják.
A Bahama-szigetek a gazdag amerikai turisták egyik legkedveltebb desztinációja.

Nassau - r.g. fotója

Bár a Bahamák csodálatos nyaralóhely, különleges személyiség szükséges ahhoz, hogy itt éljen is valaki. Életem nagy részét a Bahamák északi részén töltöttem időnként megszakításokkal. A mindennapi élet nem olyan egyszerű, mint az Egyesült Államokban, kivéve, ha Nassau-ban vagy Freeportban élsz (mindkettő bűnözéssel terhelt nagyváros).

A szigeteknek a Nassau-n és Freeport-on kívül eső területein korlátozottak az élelmiszer- és ellátási lehetőségek, és a helyi infrastruktúra sem a legjobb. Minden héten csónakkal kell bevásárolnom, ami közel 10 kilométeres csónakutat jelent mindkét irányban. Jó időben ez szórakoztató, de ha 64 kilométer/órás szél fúj és viharos a tenger, elég kemény tud lenni. Meg kell szokni a rendszeres áramkimaradásokat, a rossz időjárási viszonyokat és azt, hogy nagyon sokáig tart, amíg alkatrészeket szerzel a javításokhoz.

A legtöbb amerikai túl kényelmes ahhoz, hogy a szigetek e gyér részein éljen, mert ez egy más világ, amihez bizonyos készségek és önállóság szükséges. Személy szerint imádom az életet a Bahamákon, és elfogadom a nehézségeket mint a tapasztalat részeit.

A Bahamák előnyei közé tartozik, hogy szinte nincs fegyverkultúra (minden fegyver, kivéve a vadászathoz szükséges puskákat, be van tiltva), nincsenek valódi faji problémáink (fehér vagyok, és gyakorlatilag bárhová mehetek anélkül, hogy kényelmetlenül érezném magam).

A bahamaiak a legmelegebb, legbarátságosabb emberek, akikkel valaha találkozhatsz, és lenyűgöznek kedvességükkel és nagylelkűségükkel, ha nem viselkedsz tipikus „ronda amerikainként”. Nem való mindenkinek, de számomra a Bahamák csodálatos hely! (2023)

Helyiek

Bahamai emberek - ahogy én tapasztaltam
Érdekes dolog ez a Bahama-szigetek. 400 ezer ember él itt szétszórva vagy 700 szigeten, és ez rögtön érződik is - nem olyan zsúfolt, mint más karibi helyek. A legtöbbjük afrikai származású, de azért jöttek ide mindenféle helyről az évek alatt.
Angolul beszélnek hivatalosan, de a helyiekkel beszélgetve hamar rájössz, hogy ez valami egész más. Kreol nyelvet használnak, ami angol alapú, de afrikaiból és nyugat-indiaiból is van benne. Eleinte furcsa volt, de pár nap után már értettem.
Az emberek tényleg barátságosak. Nem úgy értem, hogy tourist-friendly mosolyognak, hanem tényleg. Megállnak veled beszélgetni, kérdezgetnek, honnan jöttél, mit csinálsz. Büszkék a helyükre, ez látszik is. Egyszer eltévedtem Nassau-ban, és egy random srác nem csak elmagyarázta az utat, hanem el is kísért egy darabig.
A kaja... na az érdekes. Tengeri kaja mindenhol, ami logikus. Conch az nagy kedvenc itt - ez egy nagy tengeri csiga, amiből mindent csinálnak. Rák, homár, kalamári - friss minden. Az ízek keverékek: afrika, amerika, karibi. Fűszeres, de nem égető.
Vallás fontos nekik. Vasárnap mindenki templomba megy, ez tényleg komoly ügy. Keresztény a többség, de nem olyan prédikálós fajtából - egyszerűen ez az életük része.
Zenét mindenhol hallasz. Reggae, calypso, meg helyi dolgok. Sokszor spontán táncolnak is az utcán. Van benne valami, amit nehéz leírni - mintha mindenki egy kicsit lazábban élne itt.
Összességében érződik, hogy ez egy keverék kultúra, de nem erőltetett. Természetesen alakult ki az évszázadok alatt. Nem perfekt minden, de van valami autentikus hangulata ennek az egésznek.

s.v. fotója

Turista etikett

Jóllehet a Bahamákon laza az életvitel, mégis a hatóságok, és az idősebb lakosok rossz néven veszik, ha a turisták illetlenül viselkednek, például közterületen túlságosan érzékien enyelegnek.
A helyiek közvetlen, érdeklődő, kíváncsi emberek, és gyakran megszólítják a turistát, akár mindenfajta kereskedelmi érdek nélkül. Ne legyük elutasítók, és viszonozzuk illően a közvetlenségüket, barátságosságukat. Ez azért is lényeges, mert a fekete bőrű lakosok a turista esetleges fölényes, lekezelő magatartását hajlamosak a rasszizmus megnyilvánulásaként értékelni.
Nem illik a Bahamákon fürdőruhában flangálni az utcán, közterületeken. A helyiek e tekintetben (is) meglehetősen konzervatívak.
A bahamaiak alapvetően jóindulatúak, de nem viselik el könnyen ha hülyének nézik őket.

Gasztronómia

A Bahama-szigetek konyhája olyan, mint egy karibi kavalkád, ahol a tenger gyümölcsei találkoznak a trópusi ízekkel, és néha még egy kis fűszeres meglepetés is belekerül a levesbe. A turistáknak mindenképpen meg kell kóstolniuk a „conch salad”-ot, ami egy friss, citromos-zöldséges kagyló saláta, de vigyázzanak, mert állítólag afrodiziákum is, szóval lehet, hogy a nyaralás folyamán felpezsdül a vér...

A „cracked conch” is kötelező darab, ami tulajdonképpen rántott kagyló, de a helyiek valahogy úgy csinálják, hogy az ember azt érzi, mintha a mennyországban rágcsálna. A „souse” leves, ami csirkéből, disznóból vagy birkából készül, és tele van zöldségekkel, tökéletes másnaposság ellen, de persze csak akkor, ha az ember nem a rumot issza mellé. A „johnnycake” egy édes kukoricalepény, ami olyan, mint a nagyi süteménye, csak éppen a karibi változatban.

A „guava duff” egy édes desszert, ami olyan, mint egy karibi piskóta, tele guavával, és általában rumos vajjal tálalják, szóval nem éppen a diétázók álma. A „sky juice” egy kókusztejes-gines ital, ami olyan, mint egy trópusi koktél, de vigyázzanak, mert könnyen becsapós, és az ember azt veszi észre, hogy a nap végén a homokban táncol. A Bahama-szigeteken a halászok reggelente friss zsákmánnyal térnek vissza, így a tenger gyümölcsei mindig frissek és ízletesek.