ÚTIKRITIKA.HU / Plitvicei-tavak

A Plitvicei-tavak Horvátországban, a Lika régióban találhatók, Zágrábtól mintegy 130 kilométerre délre. Ez a természeti csoda 1949 óta nemzeti park és 1979 óta az UNESCO világörökség része. A park területe kb. 300 négyzetkilométer, de ebből csak egy kisebb rész látogatható. A Plitvicei-tavak 16 nagyobb és több kisebb tó lépcsőzetes rendszeréből áll, amelyek vízesésekkel kapcsolódnak egymáshoz. A víz csodálatos türkizkék színét a karsztvidék mésztartalmú kőzetei adják. Évente mintegy 1,3 millió turista keresi fel a parkot, különösen nyáron nagy a látogatottság. A legmagasabb vízesés a Veliki slap, amely 78 méter magas. A parkban többféle túraútvonal található, a legrövidebb séta is két-három órát vesz igénybe. A látogatók a tóvidéket hajóval és elektromos buszokkal is bejárhatják. A Plitvicei-tavak egész évben látogathatók, és minden évszakban más arcát mutatják.

Pár hasznos és praktikus tipp a Plitvicei-tavakhoz:

🔹 Legjobb időzítés
A reggeli órák a legnyugodtabbak, kevesebb a látogató, és a fények is szebbek a fotózáshoz. Ha teheted, érdemes még nyitás körül megérkezni, vagy kora délután, amikor már kisebb a tömeg.

🔹 Öltözék és cipő
A jó túracipő kötelező, mert néhol csúszós, kavicsos vagy meredek az ösvény. A vízpermet miatt egy gyorsan száradó nadrág és egy könnyű esőkabát is jól jön, ha nem akarod vizesen folytatni az utat.

🔹 Víz és harapnivaló
Bár a parkban van lehetőség vásárlásra, érdemes egy kis szendvicset vagy energiaszeletet vinni magaddal, és sok vizet – főleg nyáron.

🔹 Kamerával és telefonnal
A vízesések miatt vigyázz a felszerelésre: érdemes vízálló tokba tenni a telefonod, vagy egy egyszerű, átlátszó zacskót használni, hogy ne ázzon el fotózás közben.

🔹 Időjárás
Bár nyáron is lehet meleg, a fák között hűvösebb a levegő, és gyorsan változhat az idő. Egy réteges öltözet praktikus, így könnyebben igazodsz a napsütéshez vagy az árnyékhoz.

🔹 Hajókázás és buszozás
A jegy tartalmazza a hajós és a buszos szakaszt is, érdemes kihasználni, hogy pihenj egy kicsit. Ezek a szakaszok is nagyon szép fotóhelyek, különösen a tavakon.

🔹 A legszebb kilátópontok
A Veliki slap környéki magaslatokról és a tó fölötti kilátópontokról csodás panorámát élvezhetsz – ne hagyd ki őket, még ha picit fárasztó is a felkapaszkodás!

🔹 Kutyával utazók
A park kutyabarát, de a kutyát pórázon kell tartani. A legtöbb ösvényen könnyen boldogulnak, de a csónakázás előtt érdemes rákérdezni a kutyás utazás lehetőségére.

🔹 Nyitvatartás és jegyek
A jegyeket online is meg lehet venni, ami kényelmes és biztosítja, hogy bejuss, még a zsúfoltabb napokon is. Érdemes pár nappal előre foglalni, főleg a főszezonban.

Jegyárak (június 1. – szeptember 30. között, 2025):

🔹 Felnőtt:
– 16 óráig: kb. 40 euró
– 16 óra után: kb. 27 euró

🔹 Tanuló:
– 16 óráig: kb. 27 euró
– 16 óra után: kb. 17 euró

🔹 Gyerek (7–18 év):
– 16 óráig: kb. 16 euró
– 16 óra után: kb. 9 euró

🔹 7 év alatt: ingyenes

🔹 Tanuló csoport (15 fő felett):
– 16 óráig: kb. 27 euró
– 16 óra után: kb. 17 euró

🔹 Felnőtt csoport (15 fő felett):
– 16 óráig: kb. 33 euró
– 16 óra után: kb. 27 euró

Vélemények

Előre megvettem a két napos belépőket, kinyomtatva kellett magammal vinni, és a vonalkódot a bejáratnál leolvasták. Nekem a 2-es bejárat szimpatikusabbnak tűnt: kevésbé volt forgalmas, így sikerült elkerülni a nagy tömeget. Az első napon a K útvonalat, másnap pedig a H útvonalat jártuk be, így szinte minden fontos látnivalót láttunk, sőt, a főbb pontokat kétszer is megnéztük. A program része volt a hajókázás és a buszozás is.

A parkolás fizetős, 1 euró/óra körül van, és érdemes rászámolni nagyjából 30 percet a séta és a mosdózás miatt, mire ténylegesen beérsz. Tapasztalatom szerint érdemes korán érkezni és sokáig maradni, mert vasárnap például jóval kevesebben voltak, mint hétfőn – talán ekkor érkezik a legtöbb buszos csoport.

Benn a parkban szinte mindenhol kapható szendvics és kávé, kisebb éttermek és meleg ételes büfék is vannak, de a hamburgerek nem voltak nagy szám. Pár percre van viszont egy Degenija nevű étterem, ahol isteni ételekkel és remek kiszolgálással várnak. Vacsoraidőben érdemes előre asztalt foglalni, hogy biztosan legyen helyetek.

A barlangtól visszasétálva, jobbra fordulva az ösvényen jutunk el a Veliki slap-hoz, vagyis a nagy vízeséshez, ami nemcsak a park, hanem az egész ország legmagasabb vízesése, lenyűgöző, 78 méteres magasságával. Itt érdemes levenni a cipőt, mert ezen a részen a víz gyakran átbukik a fahidakon. Először egy kisebb vízesést láthatunk az ösvény mellett, aztán tovább sétálva tárul elénk a hatalmas zuhatag, amely a szurdok mélyéből zúdul alá.

A vízesés előtt egy kis fakonstrukció áll, amire felállva remek fotókat lehet készíteni a vízeséstől keretezett háttérrel. A zuhatag erejét mutatja, hogy már 100 méteres távolságból is bőrig ázik az ember a szétszóródó permetben. Ez a látvány méltó lezárása a túrának. A vízeséstől visszasétálva az ösvényhez, egy szerpentines úton kapaszkodunk fel a szurdok falán, míg fel nem érünk a tetejére. Onnan az elektromos buszok visszavisznek a túra kiindulópontjához.

S. N.

Egy napot mindenképpen érdemes rászánni a Plitvicei-tavakra – nem úgy, ahogy mi tettük, amikor hazafelé menet csak letértünk egy kis kitérőre, és nem is mertük teljesen bejárni, nehogy túlságosan elfáradjunk a vezetéshez. Ha tehetjük, szánjunk rá egy egész napot, hogy igazán élvezni tudjuk ezt a természet adta csodát. Kalap vagy fejkendő nélkül ne induljunk el – nekem sem volt, és majdnem napszúrást kaptam. Víz is legyen nálunk bőven! A telefont kapcsoljuk ki, és ha lehet, ne készítsünk túl sok fotót – inkább élvezzük a hely mesebeli, tündérkertszerű hangulatát.

A parkot nagyon szépen és praktikusan alakították ki a látogatók számára, mégis megőrizték a természetes környezetét, nem avatkoztak be feleslegesen. A nemzeti park hatalmas területet foglal el, de a nagyközönség csak egy kisebb részét láthatja – a profi túrázók persze többet is bejárhatnak, de az egész parkot ők sem.

A belépő ára a szezontól függően körülbelül 7 és 23 euró között mozog. Ezzel az alsó tavak részét (négy tó) lehet bejárni. Kétnapos jegy is kapható, amivel a park nagyobb részét, például a felső tavakat is felfedezhetjük. Ha szeretnénk, profi túravezető is csatlakozhat hozzánk. A túraútvonalak között fél tucatnyi variáció van – attól függően, mennyire vagyunk fittek, és mennyi időnk van. A legrövidebb séta két-három órát vesz igénybe, a leghosszabb hét-nyolc órát is eltarthat. Kis panorámavonat és hajó is jár, ezekkel is lehet közlekedni a parkon belül. Ha több időt szeretnénk eltölteni, a közelben kempingek is vannak, így akár több napot is szánhatunk a környék felfedezésére. Érdemes megnézni a hivatalos honlapon az aktuális nyitvatartási időket is, mert ezek szezononként változnak!

A legnagyobb és egyben leghíresebb vízesés a Veliki slap, ami 78 méter magas, és az alsó tavaknál található. Itt alakul ki a legnagyobb tömeg – mindenki fényképezkedik, így leginkább csak „csoportképeket” lehet készíteni, egyéni képre kevés az esély. A Plitvicei-tavaknál általában nagy a forgalom, de tavasszal, a nyári szabadságidőszak előtt vagy után, jóval nyugodtabb. Ha reggel érkezünk, és nem délután, az is sokat segít.

A tavak gyönyörű, türkizkék színüket a helyi ásványok és a vízben élő szervezetek egyedülálló kombinációjának köszönhetik. Vannak itt karsztbarlangok is, és a mohával borított sziklák látványa is különleges. Biztosan mindenkinek tetszeni fog a kirándulás – a gyerekektől a felnőttekig garantált az élmény!

Extra tipp: Ha van időnk és kedvünk, érdemes megnézni a közeli Rastoke nevű falut, ami az 1-es úton, körülbelül 30 km-re található Plitvicétől Zágráb felé. Régi, szépen felújított malmok, hangulatos házak és vízesések várnak ott. Mi sajnos még nem jutottunk el oda, de sok jót hallottunk róla – talán majd legközelebb!

Éppen most, április végén vannak a vízesések a legbővizűbbek – a vízpára mindenfelé szétfröccsen, hiszen a hegyek tetején még hó borít mindent, és már napok óta szüntelenül esik az eső! A természet, ami még csak most ébred, lassan próbálgatja a friss, zsenge zöld öltözetét. A levegő annyira tiszta és hűvös, de a legnagyobb élmény mégis a zuhatagok leírhatatlan, fenséges morajlása!

Praktikus

Mindegy melyik bejáraton mentek, mi előre foglaltunk online. A jegy tartalmazza a buszt és a hajót. Több útvonal van, mi a H úton mentünk az 4-6 óra, a legtöbb a 8-10 órás út.

A Get Your Guide applikációban érdemes foglalni, ugyanannyi, mint hivatalosan, és lemondható a jelzett időpontig, ha mégsem mennél. A felnőtt jegy 40 euró, a gyerekjegy 17 éves korig 15 euró. Ha gyerekkel mész, a 2-es bejárat praktikusabb: ott rögtön hajóra lehet szállni, átmenni a rövidebb útvonalon közlekedő hajóval, és felfelé haladni – így azonnal a vízesések közé csöppentek. Ezek a leglátványosabb részek, és egy hurkot jártok be, visszaérve ugyanoda. Ezután a hosszabb útvonalon közlekedő hajóra szállsz, ami elvisz a nagy rétre, ahol vendéglátó egységek is vannak. Innen az 1-es bejárat felé vehetitek az irányt, egészen a nagy vízesésig.

Ha felérsz az 1-es bejáratnál a teraszra, és megnézted a nagy vízesést (ami egyébként körülbelül egy hónapja folyamatosan zárva van a közvetlen útvonal miatt), elindulhatsz vissza a P2 pont felé a hegygerincen – itt több panorámapont is található. Végül eléred a buszfordulót, ott felszállhatsz a buszra, ami visszavisz a 2-es parkoló közelébe, ahonnan egy rövid séta vezet a parkolóig.

Ez a kör is 6-8 km, de van Plitvice applikáció is, ami segít eligazodni, és térképet is tudsz vásárolni.

Előre megvettem a kétnapos belépőjegyeket, amelyeket kinyomtatva kellett magammal vinni, a bejáratnál pedig a vonalkódot olvasták le. Nekem a 2-es bejárat sokkal szimpatikusabbnak tűnt, mert kevésbé volt forgalmas, így sikerült elkerülni a nagyobb tömeget. Az első napon a K útvonalat, a második napon pedig a H útvonalat jártuk végig, így gyakorlatilag mindent bejártunk, a főbb látnivalókat pedig kétszer is megnéztük – ráadásul hajókázás és buszozás is volt a programban.

A parkoló fizetős, 1,5 euró/óra körül van az ár, és érdemes rászámolni kb. 30 percet a séta miatt, amíg a bejárathoz elértek – ez a mosdózást és a nézelődést is magában foglalja. Érdemes korán érkezni és minél tovább maradni. Érdekes tapasztalat volt, hogy vasárnap például sokkal kevesebben voltak, mint hétfőn – talán a buszos csoportok miatt.

A park területén szinte mindenhol kapható szendvics és kávé, valamint vannak kisebb éttermek és meleg ételes büfék is, bár például a hamburgerek nem voltak igazán meggyőzőek. Pár percre van viszont egy Degenija nevű étterem, ahol nagyon finom ételekkel és remek kiszolgálással várnak – vacsoraidőben mindenképpen érdemes asztalt foglalni.

,előre megvettük a jegyet a C túràra ami, 8 km-es kb 6 óra alatt jàrható be A 40 eurós belépő àràban benne van a hajó út illetve az elektromos busz ami vissza. visz a kiindulàsi pontra .A jegyeket kéznél kell tartani mert kérhetik a hajón és buszon is. Az egyes kapunàl parkoltunk az erdei parkolóban ami( egy euró /óra) a helyszínen is lehet jegyet venni de szerencse is kell hozzà mert az órànkénti beléptetésnél 1000 főtől többet nem engednek be.

Földrajzi háttér

A Plitvicei-tavak egy 16 tóból álló lépcsőzetes rendszer, amelyet átfolyások és vízesések kötnek össze. Ez Horvátország igazi kincse, és Európa egyik legszebb helye. A tavak területén elhelyezkedő nemzeti park 300 négyzetkilométert foglal el, ezzel az ország legnagyobb parkja.

A tudósok szerint a Plitvicei-tavak több mint 4000 évesek, de a területet csak körülbelül 400 éve fedezték fel és írták le. A tavakat két csoportra osztják: a felső és az alsó tavakra. A felső tavak dolomitvölgyben, sűrű erdők között találhatók, ahol szarvasok, medvék, vadmacskák, hiúzok és farkasok élnek. Az alsó tavak mészkősziklára épültek, és kisebb méretűek. A víz élénk smaragdzöld-kék színe lenyűgöző – ezt a tónust a vízben található baktériumok és algák, valamint a magas kalcium-karbonát tartalom adják.

A tavak egymás után helyezkednek el, és 5460 méter hosszan húzódnak. A legnagyobb és legmélyebb tó a Kozjak, amely körülbelül 3 km hosszú és 47,6 méter mély. A vízesések és tavak mellett a nemzeti parkban még 36 barlang is található, amelyek közül a legismertebb a Golubnjača és a Mracna.

További beszámolók

A parkolóból egy darabon az 2-es bejárat felé sétáltunk, majd ott úgy döntöttünk, hogy a H útvonalat választjuk.
1. állomás – Buszozás felfelé
Velünk rengeteg japán utazott, az „Aussie” (ausztrál) kutya volt a sztár, és még engedélyt is kértek a fotózásához. 😉

2. állomás – Túra
Először a víz felett, fapallókon haladtunk. Aztán hol felfelé, hol lefelé – a jó cipő elengedhetetlen, mert voltak murvás, köves szakaszok is.

3. állomás – Csónakázás
A vízesések mellett kanyargó túra után jött egy jól megérdemelt pihenő a csónakúton. Itt lett először igazán zsúfolt a hely.

4. állomás – Ebédszünet
Burger és hasonló ételek elfogadható áron.

5. állomás – Következő túra
Újra felfelé és lefelé mentünk, és természetesen a legnagyobb vízesést sem hagyhattuk ki. Ott tényleg hatalmas volt a tömeg – olyan érzés volt, mint egy vásári forgatagban, időnként megállt a sor. De a kutyák nagyon jól viselkedtek. Mivel zsákutca volt, visszafelé is ugyanazon az úton kellett mennünk, ami szűk és zsúfolt volt a buszhoz visszavezető úton.

6. állomás – Buszozás vissza
A lábaink már fáradtak voltak, a pihenő nagyon jól jött, utána pedig a rövid séta a parkolóig.

Összegzés
Nagyon megérte – még a korai kelés is. Minél később indulsz, annál zsúfoltabb lesz.
(Ui: A kutyák velünk voltak, mert nem akartuk őket egész nap egyedül hagyni.)

(2025)

Imádom. Innentől kezdve elfogult vélemény következik! Egyszerűen csodálatos. Még most is… már harmadszor is. És biztos, hogy megyek majd negyedszer, ötödször, és így tovább. Legközelebb ősszel, aztán tavasszal, aztán télen is. Mert a nyári arcát már jól ismerem – és az is gyönyörű –, de hallottam, hogy a másik három évszakban is teljesen más arcát mutatja. De most beszéljünk a nyári látképről, mert ez az, amit a legtöbben láthatunk, és amit eddig én is csak így ismertem.

A Plitvicei-tavak is egy hatalmas tórendszer, nagy szintkülönbségekkel, ezért annyi vízesést látsz. Itt nem egy hatalmas vízesés van, mint mondjuk a Krka-nál, hanem sok kisebb zuhatag, és szerintem ez sokkal szebb. Egy 4-6 órás túra alatt nem is érdemes elindulni, mert annyi minden van, amit látni kell.

A belépőjegy nyáron körülbelül 25/15/10 euró felnőtt, diák és gyerek kategóriában, 7 év alatt itt is ingyenes. A jó hír, hogy ebben benne van minden hajózás és buszozás a park területén. Persze itt nem kockáztattam, a kijelölt túraútvonalon mentem végig, kétszer még le is pecsételtek valamit, szóval lehet, hogy ők is figyelik, merre és hányszor mész.

A túra számát már nem tudom pontosan, de az ST2 bejáratnál érdemes bemenni: onnan busszal fel a hegyre, majd onnan lefelé indulni. Ott fent is van néhány szép vízesés, kisebbek, de nagyon szépek, és körbe-körbe lehet sétálni. A tórendszer három részre osztható: a legfelső egy nagy tó, ahol alig van vízesés, de egy teljes körséta ott is élmény – bár akkor inkább 8 órás túrára kell készülni. A középső rész az, amit ezen a túrán látsz, a nagy tó végét is érintve.

Ezután lesétálsz a kikötőhöz, ahol vissza lehetne menni az ST2 bejárathoz hajóval – de akkor kihagynád a tórendszer legszebb részét. Én inkább a hajóval a P3 pont felé mentem, és onnan indultam el a nagy vízesés felé – ez a szakasz szerintem a legszebb. A víz itt élénk kék, és több vízesés mellett is elhaladsz. A nagy vízesés csak akkor igazán látványos, ha esett előtte elég eső. Már jártam itt olyan szárazabb időben is, de idén tényleg nagyon szép volt.

A túra végén felsétálsz a domboldalra, ahonnan több kilátó nyílik az alsó tavakra – ez az a magasság, ahonnan a legtöbb Plitvicéről készült fotó készült. Innen a busz visz vissza az ST1 bejárat felől az ST2-be, de természetesen fordítva is meg lehet csinálni a kört. Az egész egyszerűen lenyűgöző. Nagyrészt a víz felett fapallókon lépkedsz, néhány szakaszon pedig közvetlenül a part mentén. Mi hazafelé útba ejtettük Plitvicét – vasárnap volt, így rengetegen voltak, de még így is akadt parkolóhely, és hajóra-buszra is felfértünk.

S. N.

A Krka Nemzeti Parkban, ahol a Krka vízesések és a Plitvicei-tavak is találhatók, a turisták tömege már komolyan veszélyezteti a természeti örökség megőrzését. Az UNESCO jövő év februárjáig adott határidőt a nemzeti park vezetésének, hogy teljesítsék a szervezet elvárásait: akciótervet kell készíteniük arról, milyen létszámban és feltételek mellett látogathatják a parkot a turisták. Emellett a térség területrendezési tervét is össze kell hangolni az előírásokkal. Ha ez nem történik meg, a terület lekerülhet az UNESCO világörökségi listájáról.

A Plitvicei-tavak évente körülbelül 1,3 millió turistát vonzanak, és a környező üdülőtelepeken élők száma is megduplázódik a főszezonban. A szigorú szabályok ellenére sok látogató letér az ösvényekről, ami balesetekhez vezethet. Ráadásul a tavakban való fürdés is szigorúan tilos – mégis sokan megszegik a szabályt. A legtöbb turista is a zsúfoltságot emeli ki problémaként.

A tavak vize lenyűgöző, élénk smaragdzöld-kék színű. Az útvonalunk nagy része erdőn keresztül vezetett a tavak mellett, és a nyári hőséget is könnyen elviseltük ott. Alig találkoztunk másokkal a túraútvonalon – leginkább az ösvények elején és a vízeséseknél voltak többen. Nekem nagyon tetszett a park.

Fontos tudni, hogy a park tavaiban szigorúan tilos fürdeni – túl nagy a fulladás veszélye, és egyes kisebb tavak a vízbe veszett emberek neveit kapták. Tilos etetni a halakat, piknikezni, tüzet gyújtani vagy póráz nélkül sétálni a kutyákkal. Az ismert útvonalakról sem szabad letérni. Sajnos a park hatalmas területén még mindig találhatók fel nem robbant lőszerek és aknák az 1991-es harcok nyomán.

Éppen ezeknek a szigorú szabályoknak köszönhető, hogy a természet eredeti szépségében megmaradhatott, és a park a bolygó egyik legtisztább helye.