ÚTIKRITIKA.HU / Horvátország

,, Előre megvettem a két napos jegyeket, kinyomtatva kellett vinni és beolvasták a vonalkódot. Nekem a kettes bejárat szimpatikusabbnak tűnt, sokkal kevésbé volt frekventált, sikerült elkerülni a tömeget. Első nap a K, másnap a H útvonalat csináltuk végig, így szinte mindent bejártunk, a fő látnivalókat kétszer is megnéztük, volt benne hajókázás és buszozás is. A parkoló fizetős, 10 kuna/óra, kb 30 percet számoljatok rá a sétára a bejáratig, mosdóval, nézelődéssel együtt. Érdemes korán menni és sokáig maradni, vasárnap kevesebben voltak, mint pl. hétfőn, ez számomra érdekes volt, lehet ekkor jöttek sokan busszal. Bent mindenhol kapható szendvics és kávé. Kisebb éttermek, meleg ételes büfék is vannak bent, de pl. a hamburgerektől nem voltunk elájulva. Pár percre van egy Degenija nevű étterem. Nagyon finom ételekkel és szuper kiszolgálással várnak, vacsoraidőben érdemes asztalt foglalni. (2022)

"A barlangból visszasétálva az ösvényre és jobbra fordulva azon jutunk a Veliki slap-hez, vagyis a nagy vízeséshez, amely nem csak a park, de az ország legnagyobb vízesése is 78 méteres magasságával. Érdemes levenni a cipőt, ugyanis ezen a részen a víz a legtöbbször átcsap a fahidakon. Először egy kisebb vízesés zúg lefelé az ösvény mentén, majd tovább sétálva megpillantjuk a hatalmas vízesést, amely a szurdok aljáról ömlik lefelé annak aljára. A vízesés előtt egy fatákolmány található, amelyre felállva remek képek készíthetők a vízeséssel a háttérben. A vízesés erejét szemlélteti, hogy már 100 méteres távolságból is bőrig ázik az ember a szanaszét fröcskölő víztől. Méltó befejezése ez a látvány a túrának. A vízeséstől visszasétálunk az ösvényre és felkapaszkodunk a szurdok falán futó szerpentinen annak tetejére, ahonnan az elektromos buszok visszavisznek a túra kiindulópontjára.(2013)" forrás

"Tavaszi olvadáskor megduzzad a patakok vize, nyáron zöldell a táj, ősszel ezerszínűvé válik a természet, míg télen jég borít mindent és csipkefüggönyként tárulnak elénk a vízesések. A plitvicei természetvédelmi terület a maga tavaival, vízeséseivel maga a Paradicsom. A kisebb - nagyobb tavak tiszták és olyan kékek, mintha a Kék lagúna c. film miatt festették volna őket sosem volt kék színek árnyalataira. Ide akár egy hosszú hétvégére is érdemes eljönni. A lényeg, hogy legyen egy jó túracipő, mert itt aztán nem keveset gyalogol az ember, ha be akarja járni az egész területet. Körülbelül összesen 10-12 kilométernyi sétát lehet tenni. Bár a 260 négyzetkilométernyi park leginkább a tizenhat nagyobb és számtalan kisebb tóról nevezetes, területének hetven százalékát borítja erdő vagy legelő – telis-tele különleges növényekkel és állatokkal." forrás

"Azt mondják Plitvicét minden évszakban érdemes felkeresni. Nekem a nyár nagyon bejött, még akkor is, ha a legmagasabb vízesésekről elég gyengén csordogált a víz. Lehet tavasszal több a víz, lehet télen még inkább kifejezésre jut a megigéző tájban a vízfelület tisztasága, áttetszősége, vagy színe, lehet ősszel magával ragadna a színgazdagsága, de a nyárnak is megvan a szépsége. Beért a növényzet, bugyog és hűsít a vízpára, a tavak eszméletlenül szépek, akár a virágok sosem látott színárnyalatokban pompáznak, attól függően épp milyen magasságból vagy melyik oldalról szemléljük őket. Persze nem választás kérdése volt számomra a plitvicei látogatás, hanem egyszerűen alkalom. Így adódott, és én két kézzel ragadtam meg ezt az alkalmat, hiszen aki a régi Jugoszláviában szocializálódott, annak ez a hely fogalom, és nem kell bizonygatni, hogy a Plitvicei-tavak világviszonylatban is rendkívüli hely." forrás

"Imádom. Innentől kezdve elfogult vélemény olvasható. Csodálatos. Még mindig… Még harmadszorra is. És megyek majd negyedszerre, meg ötödszörre, meg… De legközelebb ősszel, aztán majd tavasszal, aztán majd télen. Mert a nyári képe nagyon szép, de állítólag a másik három évszakban is gyönyörű. De beszéljünk a nyári látképről, mert ezt látjuk legtöbben és én is ezt láttam eddig csak sajnos. Ez is egy tórendszer, elég nagy szintkülönbség van a tavak között, ezért van annyi vízesés. Nincs olyan szép egységes vízesés mint a Krkaban, de a sok kicsi sokra megy elven szerintem szebb. A 4-6 órás túra alatt nem is szabad nekikezdeni, mert akkor nem látható minden.

Belépőárak nyáron: 180/110/80 Kn felnőtt/tanuló/gyerek, 7 év alatt itt is ingyenes. De itt minden buszozás és hajózás benne van. Persze itt nem kockáztattam és a túraútvonalon mentem és kétszer pecsételtek is rá valamit, szóval lehet nézik itt is merre hányszor mentél. Nem jut eszembe a túra száma, de az St2 bejáratnál érdemes bemenni ott felmenni busszal és onnan elindulni lefele. Fent körbe-körbe is jársz és itt is van egy-két nagyon szép vízesés. Itt nem nagyok, mert nincs nagy szintkülönbség, de szépek. A tórendszer tulajdonképpen három részre osztható. A legfelső egy nagy tó, ahol vízesések nem nagyon vannak, de érdemes egyszer azon is körbe menni, de akkor már rögtön 8 órás túrával kell számolni. A középső rész az amit elkezdesz bejárni ezen a túrán a nagy tónak csak a végét érinted.

Aztán lesétálsz a kikötőig, ahol vissza lehet menni az St2 bejárathoz, de akkor lemaradsz a legszebb részéről a tórendszernek. Ha hajóval a P3 fele mész és onnan elindulsz a nagy vízesés felé, akkor a tórendszer legszebb részét fogod látni. Nagyon szép kék színe van a víznek és több vízesés mellett is elsétálsz. A nagy vízesés csak akkor szép ha elég eső esett előtte, én már voltam olyankor is mikor egy kis víz esett, igaz magasról, de idén nagyon szép volt az is. Innen már indulsz a túra végére, na de a látványban itt sem lehet panasz, mert felsétálsz a domboldalra, ahonnan több kilátóból nagyon szép kilátás nyílik az alsó részre. A legtöbb Plitvicéről készült fotó ebből a magasságból készült. Innen visznek vissza busszal (St1-es bejárat felől) az St2 pontba. Természetesen lehet innen is kezdeni és akkor itt is fejezed be. Az egész gyönyörű. Nagy részén a víz felett fapallókon lépkedsz, néhány részen mész a tavak mellett a parton is. Mi Plitvicet hazafele iktattuk be. Ez vasárnap történt, nagyon sokan voltak, de így is volt parkolóhely és épp el és fel lehetett férni. (2014)" forrás

,, Egy napot feltétlenül rá kell szánni. Nem úgy, ahogy mi tettük, hogy útban hazafelé álltunk meg, letérve az útról és akkor nem is mertük bejárni rendesen, mivel nem akartunk túl fáradtan folytatni a vezetést. Érdemes akár egy egész napot ott eltölteni, hogy nyugodtan tudjuk élvezni a természetnek ezen ajándékát. Kalap vagy fejkendő nélkül ne induljunk neki, ha nem lett volna, biztosan napszúrást kaptam volna. Víz is legyen nálunk! A mobilt kapcsoljuk ki és ha lehet, ne készítsünk túl sok fotót sem - inkább élvezzük a tündérkertszerű hangulatot.

Szépen és praktikusan ki van építve a közönség számára. És mindezt úgy tették, hogy közben megőriztek mindent, amit kellett és nem avatkoztak be a természetbe. A nemzeti park hatalmas, a nagyközönség számára csak egy egészen kicsi része nyitott, profi túrázóknak többet is meg lehet nézni (de nem az egészet).

Egy belépő ára szezontól függően 55 és 180 horvát kuna között mozog (azaz kb. 7-23 euró között), ezzel meg lehet nézni az alsó tavaknak nevezett részt (négy tó). Kétnapos jegyet is lehet váltani és akkor a nemzeti parknak egy nagyobb részét be lehet járni (a felső tavakat is). Ha van rá igény, profi kísérő is jöhet velünk. Fél tucatnyi útvonal van érdeklődéstől, ráéréstől, fittségtől függően. A legrövidebb séta is elvisz két-három órát, a leghosszabb útvonal hét-nyolc órás. De van egy kis panoráma-vonatocska is, sőt kishajó is, azzal is be lehet járni a helyet. Kempingek is találhatók a közelben, így akár meg is szállhatunk a környéken és több időt tudunk a tavaknál eltölteni. Nézzük meg a honlapon a nemzeti park nyitvatartási időit, mielőtt odautaznánk, ez szezononként változik!

A legnagyobb és egyben leghíresebb vízesésnél (Veliki slap) a legnagyobb a torlódás, itt már tényleg mindenki fényképezkedik. Ez a vízesés 78 méter magas és az alsó tavaknál található. Csak ú.n."csoportképet" lehet készíteni itt, azaz esélytelen, hogy egyedül jelenjünk meg a képen. A Plitvicei-tavaknál mindenhol nagy a tömeg. Tavasszal, azaz nem a nyári szabadság periódusában inkább érdemes meglátogatni, illetve ha reggel érkezünk és nem délután, már az is sokat számít.

A víz gyönyörű türkizkék színe az itt honos ásványok és organizmusok találkozásának eredménye. De vannak itt karsztbarlangok is és a mohával benőtt sziklák látványa sem egy utolsó dolog. Biztosan tetszeni fog a kirándulás, a család apraja-nagyjának egyaránt, ez garantált!

Extra tipp: Ha van rá idő és kedv, érdemes megnézni a közelben lévő Rastoke nevű falut (az 1-es úton található, 30 km-re Plitvicétől Zágráb felé). Szép kis házak, régi, de jó állapotban lévő malmok és persze vízesések várnak Rastokeban, ahova mi sajnos nem jutottunk el, bár hallottunk a helyről. Talán majd legközelebb. (2016)" forrás

,, Krka Nemzeti Parkban, ahol a Krka vízesés és a Plitvicei-tavak találhatók, a turisták száma komolyan veszélyezteti a természeti örökség megtartását. Az UNESCO jövő februárig adott időt a nemzeti park vezetésének, hogy eleget tegyen kéréseiknek: akciótervet kell készíteniük arról, hogy a turisták mekkora számban, milyen feltételek mellett látogathatják a nemzeti parkot. A térség területrendezési tervét is összhangba kell hozni az előírásokkal. Ellenkező esetben a térség lekerülhet az UNESCO világörökségi listájáról.

A Plitvicei-tavakat 1,3 millió turista látogatja meg egy szezonban, és a környező üdülőtelepeken lakók száma is a kétszeresére nő ilyenkor. A szigorú előírások ellenére a látogatók sokszor letérnek az ösvényekről, ezért sok a baleset. Megfürdenek a tavakban, ami tilos. A turisták többsége is a túlzsúfoltságra panaszkodik. (2016)" forrás

Krka vízesés

Krka vízesés belépő (2016): felnőtt 150 kuna, tanuló 90 kuna

"Bár nálam még mindig Plitvice a nyerő, de nagyon szép ez a park is. Néhány részlet: belépő nyáron: 110/80 Kn, felnőtt/gyerek. Három bejárata van, ebből kettő ugyanahhoz a szakaszhoz tartozik meky tulajdonképpen a Skradini-buk-ra épít, ez látható a legtöbb képen. tulajdonképpen egy 2 órás séta ezen vízesés körül, de aki siet az egy óra alatt is letudhatja. A vízben fürdeni is lehet, de tengerjáró cipőt érdemes vinni, sok benne a csúszós kő. Egyszer érdemes kipróbálni. A Skradini bejárattól (hivatalosan) óránként (nem hivatalosan akár gyakrabban is) hajóval visznek fel és ugyanilyen ütemben hoznak vissza is. Érdemes nem a legelső parkolónál megállni, mert onnan még 500 métert sétálni kell, mikor mi voltunk még bőven volt hely a főparkolóban is. A másik bejárat a Lozovac, innen busszal visznek le. A hajókázásnak is megvan a maga élménye, a buszozásnál helyenként látható felülről a tórendszer, abban meg az a szép.

Túrázóknak azt hiszem, még mindig van túraút is lefele Lozovactól, onnan gondolom jobban lehet látni a tórendszert felülről (mész lefele), de sajnos a társaság miatt azt még nem volt lehetőségem kipróbálni. Fontos: a jegy csak egyszeri oda-vissza buszozást (Lozovac ), vagy hajózást (Skradin) tartalmaz, de mi eljátszottuk az értetlent (mondjuk tényleg csak fent közölték ezt velünk mikor már nem tudtunk másképp visszajutni) és így buszoztunk és hajóztunk is, vagyis Skradin felől mentünk be. Érdeme az élővilágot is megfigyelni, ha van időnk ne rohanjunk, ez a park nem arról szól. Másik fontos infó: vannak hajós kirándulások, amikért külön kell fizetni! Régebben mikor voltam megnéztük a Benczés apátságot, egyszer érdemes azt is látni, mert megvan a maga hangulata a kis szigeten. Már nem emlékszem akkor mennyibe került most meg nem néztem. Mint ahogy azt sem, hogy innen felvisznek-e a Roski-lap-hoz, vagy oda csak a harmadik bejáraton keresztül lehet eljutni. (2014)" forrás

Varasd

,, Elragadó történelmi hangulat, macskaköves utcák, egy gyönyörű, gótikus-reneszánsz vár, idilli kávézóteraszok, olcsó éttermek, bohém galériák, nyüzsgő piac, kastélyparknak is beillő temető, gyógyfürdő. Ez mind megtalálható egy horvát kisvárosban, a határtól nem messze. Csak 3 órát kell érte Budapestről autózni, macskaköves utcák, barokk paloták, bohém galériák, cuki kávézóteraszok várják a látogatót. Varasd (horvátul Varaždinnak hívják), Horvátország egykori fővárosa mindössze 30 kilométerre fekszik a magyar határtól. Mi a Plitvicei Nemzeti Park után érkeztünk ide.

A bájos városka – melynek neve egyébként a magyar város főnévből származik – központja autómentes, így nyugodtan átadhatjuk magunkat a bámészkodásnak. Néznivaló pedig akad bőven: itt egy szép templom, ott egy bájos galéria, amott egy cuki butik vicces cégérrel. De ami a leginkább magával ragadó, az a város nyugodt, történelmi hangulata.

Bármerre induljunk is a történelmi utcákon, egy idő után biztosan érintjük majd a főteret. Itt áll Európa egyik legrégebbi városháza épülete, mely 1523-ban épült, majd az 1700-as évek végén késő barokk stílusban gondolták újra. De nem csak a városházánál folyt építkezés ekkoriban: a városban több barokk palota épült, melyek közül sok ma is látható. Valószínűleg ezek az épületek adják a város kicsit Sopront idéző hangulatát.

A vártól és a főtértől is csak pár lépés Varasd népszerű piaca, amit úgy hívnak, hogy Plac. Ide érdemes korán érkezni, mi délben értünk ki, és akkor már csak néhány pulton volt áru, a pakoló árusok voltak többségben. Ha viszont jókor jönnek, egy nyüzsgő vásárcsarnokot találnak itt friss zöldségekkel és gyümölcsökkel, sajtokkal, fűszerekkel, virágokkal. A piac nagyon halad a korral, saját honlapja is van (itt találják), és az Instagramra is rendszeresen posztolják a portékát.

A város legfőbb vonzereje tehát a letűnt korokat idéző hangulata. A girbe-gurba utcákon reneszánsz és barokk lakóházak, paloták közt zajlik az élet, ki bringán siet munkába, ki ráérősen kávézgat valamelyik teraszon. Érdemes az utóbbiak csoportjához csatlakozni, hogy magunkba szívjuk ezt a hangulatot. Jó időben a város egyik leglátványosabb tere, a vár melletti Miljenka Stančića gyakorlatilag egy egybefüggő kávézóterasszá alakul. De a belőle induló, Szentendrét idéző Ulica Ivana Padovcán is láttunk barátságos kávézókat és koktélbárokat. A teraszokon pedig nem csak turisták, de barátságos helyiek is időznek. (2016)" forrás