ÚTIKRITIKA.HU / Szkopje






Szkopje

Szkopjéről dióhéjban|Tetszett&Nem tetszett| Vélemények|Szállás|Étkezés|Vásárlás| Szórakozás| Közbiztonság|Egyéb hasznos információk| Óváros| Vár|Kőhíd| Macedónia tér|Múzeumok| Egyéb látnivalók|Érdekességek| Olvasmányos linkek| Fotóegyveleg

.

Kőhíd - Elter Karcsi fotója

.


Szkopjéről dióhéjban

475 ezer lakosa van (2019-es becslés). A főváros lakosságának kb. 66 százaléka macedón nemzetiségú, 20 százalék albán nemzetiségű.

Óriási átépítés, fejlesztés, városszépítés zajlik Szkopjében. 2010-ben indították el azt a projektet, amelynek célja az volt, hogy 2014-ig a fővárost látványosabbá, modernebbé, vonzóbbá tegyék. A rendkívül költséges projekt kritikusai szerint presztízsberuházás az egész, amelynek célja a hazai albán kisebbség és az ország névhasználata miatt vele feszült kapcsolatban lévő Görögország ,,megfricskázása". A projektben nem csupán nagy modern épületeket emelnek, hanem hazafias kisugárzású szobrokat és emlékműveket emelnek.

Macedón kapu - Elter Karcsi fotója

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. Nagyon olcsó a kaja, ráadásul sok minden finom is, főleg a zöldségek és gyömölcsök frissessége és természetes íze nyűgözött le

2. Az idősebbekkel jól tudtam beszélgetni németül (sokan ott dolgoztak vendégmunkásként)

3. A Debar Maalo negyed a hangulatos kávézóival

4. A Vardar folyóba úszni készülő nő bronzszobra 

j.k. fotója

Nem tetszett

1. A szobrok már-már tragikomikus túltengése (kb. 284 szobor egy ekkora városban?)

2. A borzasztó közlekedési dugók

3. Annak ismeretében járni Skopje utcáin, hogy ez Európa legkörnyezetszennyezettebb fővárosa

4. Félméteres vízben, betonkockákba ültetett fűzfák és műhajó étterem. Tragikomikus: 

m.t. fotója

Vélemények

,, Megkérdeztünk random helyi lakosokat, hogy mi a véleményük erről a nagy nemzeti öntudatos, szoborépítős kampályról, ami 2004-ben kedődőtt. reakciók: sokatmondó hallgatás, enyhe jóváhagyás, totális undor." (Isti, 2016)  


,, A képek és útleírások alapján Skopje külvárosán egy nagy levegővel át kell esni, aztán belevethetjük magunkat végre a belváros látnivalóiba. 1963-ban hatalmas földrengés rázta meg a várost, amely az épületek jelentős részét romba döntötte.

Azért jó pár kivétel szerencsére akadt, az öreg bazár - amely az isztambuli után a második legnagyobb bazár Európában -, az óratorony, a bizánci erőd, fürdők, mecsetek, és a sokat fotózott kőhidak maradtak meg. És rengeteg, rengeteg, még annál is több szobor, amelyek számát azóta is töretlen lelkesedéssel szaporítják, egyes leírások szerint egészen szürreális hangulatot keltve ezzel a városban. (2017)" forrás


"Bár fővárosról beszélünk, Szkopjében alapvetően mégis kisváros érzésem volt, a belváros szerintem két óra alatt nyugis tempóban bejárható. Első blikkre nem tűnt valami bájos, romantikus hangulatú, megkapó helynek, sőt. A háttérsztori annyi, hogy a 60-as években olyan földrengés volt itt, hogy a várost szinte lesöpörte a térképről, majd a kettővel ezelőtti miniszerelnök kitalálta a “Skopje 2014” nevű, gigászi felújítási tervet, melynek következtében felhúztak egy csomó épületet, szökőkutat, és valami olyan irdatlan mennyiségű, monumentális szobrot a belváros közepén, amilyet én még nem láttam. Már-már komikus látványt nyújtott számomra ez az egész – a jó öreg szocreál épületek, és köztük ezek a steril benyomást keltő, monumentális, modern cuccok, amelyek néha úgy néznek ki, mintha teljesen esetlegesen lennének odaszórva egy-egy tér közepére, csak legyen minél több és minél nagyobb.

De amúgy nekem nagyon érdekes élmény lett ez így, sok év utazás után sem láttam ehhez hasonló várost, bár tény, hogy önmagában Szkopjéért nem mentem volna Macedóniába. Szóval ami a fő vonzerőt jelentette számomra, és ami miatt másnak is nagyon ajánlom a várost, az a Szkopjét körülvevő csodálatos természet, nevesen a várostól kb. 10 kilométerre lévő Matka kanyon. (2017)" forrás


,, A belvárost csodásan felújították és újjáépítették. A modern kor divatját meghazudtolva itt minden épület neoklasszicista vagy neobarokk stílusban épült újjá, és a letűnt korok grandiózus hangulatát hordozza. A macedónok egyébként is szoborimádók, még Rómában sem láttam ennyi szobrot és szökőkutat egy helyen, sőt a helyi diadalív sem hiányzik. A várost kettészeli a sebes folyású Vardar folyó, amelyben fürödni az óriási buzgárok miatt sem lehet, de úszókat imitáló életnagyságú szobrokat azért bátran találunk, ha tüzetesen személéljük a vizet.

A folyón több gyalogos híd vezet át, így a több száz éves, régi Kőhíd, emellett pedig az új művészetek hídja, ahol természetesen több tucat szobor jeleníti meg Macedónia kiemelkedő zeneszerzőit, íróit, költőit. A múzeumok is óriási, hófehér timpanonos épületekben kaptak helyet, az egyetlen kivétel talán csak a Teréz Anya múzeum. Ez utóbbit egyébként a sétálóutcában találjuk, és állítólag a szent életű szerzetesnő megkeresztelésének helyszínén épült fel.

A taxi körülbelül egyharmadába kerül a budapestinek, a buszjegyeket pedig, távolságtól függően pár száz forintért mérik. A takarékos utazók is bátran betérhetnek akár a legjobb éttermekbe is, hiszen egy kiadós ebéd a bazárban fejenként kijön ezer forintból, a folyóparton egy menő étteremben pedig 2 ezer forintból simán megvacsorázhatunk. Általában a boltok élelmiszerárai 20-30 százalékkal olcsóbbak a magyar szintnél. (2018)" forrás


,, Nem is maga a Vardar folyó – mert az elég sekély sokszor – hanem a fölötte átívelő rengeteg híd az érdekes. A hidakat és a Szkopje belvárosában lévő új épületeket Uniós pénzből építették az előző években.

Szkopje látnivalói közül talán a legérdekesebb a bazár, ami a Balkán félsziget egyik legrégebbi és legnagyobb bazára, a 12.. századtól létezik. Az 1955-ös földrengésben és a világháborúban komolyabban megsérült, így a ma látható formája már nem az eredeti, de így is találunk benne mecseteket, minaretet, karavánszerájt, és érdemes ott is sétálnii, beülni az egyik étterembe.

Ha Szkopje látnivalóit föntről is megnéznéd… A főváros fölött magasodik a Vodno hegy, és annak a tetején van egy hatalmas, 66 méter magas kereszt. A világ egyik legnagyobb keresztjét 2008-ban adták át, a macedón függetlenség napján, a 2000 éves kereszténységet ünnepelve.
A kereszthez egy felvonóval lehet felmenni, ehhez először a buszpályaudvarra kell eljutni, ott megkérdezni a menetrendet, majd a buszról átszállni a felvonóra.
Ha tiszta az idő, érdemes felmenni! A retúr jegy körülbelül 600 Ft-ba kerül. (2017)" forrás



,, Ez a város nagyon nagy bátorságról tett tanúbizonyságot akkor, amikor úgy döntött, hogy megvalósítja az újjáépítési programot. Lehet bírálni, meg lehet mosolyogni, de tény, ami tény. Feltette Skopjét a világ térképére, ahová semmi esélye nem lett volna felkerülni, ha nem húznak valami meglepő és drasztikus lépést. Egy lenne az egykori szürke, jellegtelen, semmitmondó szocreál városok közül, és nem lenne képes megmutatni a világnak az igazi arcát. Ezzel a giccsparádénak látszó bátor megoldással lehetőséget teremtettek az embereknek, hogy megtalálják a valódi Skopjét és ezáltal arra is, hogy a macedónok megtalálják önmagukat. A fejlődés elindult, sok sikert kívánok nekik! (2019)" forrás


,, A központban szálltunk meg, 4 csillagos szállodában, nagyon kedvező áron. Kb. minden látnivaló gyalogtávolságra volt. Nekem nagyon tetszett Skopje különleges stílusa a rengeteg szoborral 🙂 Télen is élvezhető hely, gondolkodom rajta, hogy nyáron is visszamegyek egyszer 🙂


Elképesztően olcsó város - mind a szolgáltatások, mind a termékek terén hihetetlen olcsóság van. (A legfrekventáltabb, legleturistásabb éttermek egyikében 2 fő, 3-3 fogással, amit én sem bírtam megenni, -pedig nem vagyok egy kígyótestű csoda- 2-2 itallal, borravalóval együtt nem fizettem 2000 dénárnál többet.)

Meglepően kedvesek, barátságosak és segítőkészek az emberek. Az angolt nem csak a recepciósok beszélik kifejezetten jól, hanem a rendőrök, a taxisok kb. fele is meglepően szépen beszélt, a gyógyszerészek és az eladók is. (kö, 2019)


,, Egyáltalán nem az van, amire sokan gondolnak, hogy szamárháton közlekedésre és pottyantós vécére kell készülni. Általánosságban véve olyan, mint bármelyik európai város (lehet kártyával fizetni, van egy tucatnyi vendéglátóipari egység, jók a szállodák stb.), de mindeközben mégis más, színesebb, izgalmasabb a környék, és azért az sem utolsó szempont, hogy Szkopje a világ 26. legolcsóbb városa. (2018)" forrás


,, Ebben a (legalább) kétarcú városban töltöttem néhány napot - nekem iszonyúan bejött, igazából minden percét élveztem. Kevés nagyon a turista, bár még a helyiekből sem verődött össze sehol sem tömeg, még a szombati piac/bádogbazár is halvány i volt. Szinte rémisztően kialt. A vendéglátóhelyeken is szinte mindig akad üres asztal. Az árak barátiak, az ízek isteniek, a helyiek kedvesek és segítőkészek. A közbiztonság teljesen rendben, úgy tűnik,odafigyelnek a turistákra. (e.v., 2019)


,, A városban egy hosszú hétvégét töltöttünk, péntek délutántól vasárnap késő délutánig. Nagyon úgy tűnik, hogy a város még nagyon keresi önmagát vagy egyáltalán milyen irányba fejlődjön. Ami biztos, a Gruevszki-féle nagy városrendezési, városépítési projekt, a "Szkopje 2014" megállni látszik, a szisztematikus szobor és történelmi belváros építése megállt, a még akkor elkezdett építések is félbe vannak hagyva.
Ennek ellenére rengeteg kávézó, bár, étterem nyílik egymás után, jelezvén, hogy itt bizony minden készen áll a turisták fogadására, már csak jönni kellene. (2019)" forrás

Szállás

Ajánlott szállodák:

2 csillagos: Hostel 42

3 csillagos: Modern Inn Boutique Hotel

4 csillagos: ibis Hotel Skopje City Center

Más skopjei szálláshelyek keresése - itt

Közlekedés

Bejutás a városba

Busz, a Vardar Express rendszeresen indul a városba, a menetrend az érkező járatokhoz igazodik.

A repülőtér érkezési oldalán, a kijárattól pár méterre a pénzváltó mellett találhat jegyirodában vásárolható menetjegy 175 MKD-ért (875 forint), készpénzben vagy bankkártyával.

"Szkopjében olyan olcsónak éreztem a taxit, hogy nagyobb távok esetén mindenhova így mentem (Matka kanyonba, érkezéskor buszpályaudvarról a szállásra, hazaúton a reptérre stb.), a belvároson belül pedig olyan kicsik a távok, hogy csak gyalog jöttem-mentem. (2017)" forrás


A taxi negyede nagyjából az itteni áraknak, viszont kártyával nem tudsz fizetni egyik taxiban sem. (A reptérről fixen 20 euró a viteldíj, a többi esetben euróval és dénárral is tudsz fizetni egyaránt. (kö, 2019)

Millenium drótkötélpályás felvonó - m.t. fotója

,, A macedón főváros tömegközlekedése néhány napnyi tapasztalat alapján igencsak káoszos, turista legyen a talpán, aki kiigazodik rajta. Már az előzetes tájékozódás sem könnyű: az interneten egy meglehetősen gagyi felületből lehet nagy nehezen vonalankénti térképeket és végállomási indulásokat előtúrni. A megállókban sincs sokkal több tájékoztatás: sokszor még tábla sincs, csak egy aszfaltra írt BUS felirat. Kijelző viszont van pár forgalmasabb helyen, amik valami fapados FUTÁR-szerű rendszeren alapszanak. A jegyrendszer teljesen elektronikus, kizárólag plasztikkártyákkal, vonaljegyből sincs már papírváltozat. A gond ezzel annyi, hogy turistaként ilyet beszerezni nem könnyű, főleg hétvégén.

Bár mindenhol elsőajtózás van és elvileg néhány vonalon a sofőrök is adnak el új kártyát, azért erre nem igazán lehet építeni. Jegyautomaták nincsenek, így hétvégén egyetlen kis bódéban lehet csak biztosan kártyához jutni a központi buszpályaudvar oldalában. Ezekre sima, egy útra szóló, nem időalapú vonaljegyeket töltögetnek fel; ezen kívül napijegy, meg bérletek vannak még. Érdekes példa ez abból a szempontból, hogy mennyire fontos egy ilyen rendszer mögött álló értékesítési- és tarifastruktúra: átgondolatlan kiépítés esetén csak egy értelmetlen kirakatmegoldás a drága elektronikus jegyrendszer.

A város buszparkjában Nyugat-Európa csak százéves, rozsdaette, használtan vett lomokkal képviselteti magát, egyébként nagyrészt orosz LAZ szóló kocsik, és kínai Yutong Citymaster emeletesek vannak, amik szörnyen gagyi Routemaster-replikák. A buszok többsége belül elképesztően lelakott és piszkos; sokukon se nyitható ablak, se légkondi nincs – nem véletlenül divat itt is a nyitott ajtóval száguldozás. (2018)" forrás

Étkezés

A húsételek: inkább bárány, csirke és birka. Disznóhús nagyon kevesen esznek, és ez még a keresztényekre is igaz.

Ajánljuk: A hangulatos, folyóparti, nem drága  Soul Kitchen Bar ,

,, Senigallia étterem (Cím: Kej 13-ti Noemvri), . Nagy hajó a folyón, a Kőhíd mellett. Ki-hagy-ha-tat-lan! Remek adagok, isteni ízek, kedves személyzet, elegáns környezet és remek kilátás az éjszakai belvárosra. (kö, 2019)

,, Hol lehet jókat enni a városban? Bárhol, de a bazárban mindenféleképpen találsz valami jó helyet, viszont a helyiek szerint ott drágább az étel. A bazárban sok helyen lehet enni, nekünk a kedvencünk ez az étterem volt.
Aztán egy helyi ismerősünk elvitt minket Szkopje Debar Maalo nevű negyedébe, ahol éttermek és bárok sorakoztak egymás mellett. Valóban jókat ettünk, többször is! A helyiek ebbe a bohém étterem negyedbe járnak enni, oda viszont annyian, hogy dugig vannak az éttermek és bárok , mindig.
Itt ettünk jókat: Kancelarja, Kaj Pero, Nazdak, de valószínűleg a többi helyen is jó a kaja. Oda kell sétálni és egy szimpatikusba beülni, hátha van szabad asztal 🙂
A belvárosban a folyó partján is voltunk majdnem az összes étteremben, annyi a különbség, hogy azok ott már inkább turistáknak vannak, sokkal “jólfésültebbek” és picit drágábbak. Ha igazán helyit akartok enni, akkor vagy a bazárt célozzátok meg vagy a Debar Maalót. (2017)" forrás

Vásárlás

Macho férfi ing bolt - t.p. fotója

Bazár

,, Ha a Nagy Sándor szobor által uralt főtérről átsétálunk a folyón, akkor egy teljesen más világba érkezünk. Szkopje nagy része ugyanis az 1960-as években egy földrengésben szinte megsemmisült, az egyetlen városrész, ami épen maradt, ma a bazárnak ad otthont. Itt régi házacskák, kanyargós kis köves utcák várják a vásárlókat. A régi üvegportálok pedig arany és bőrboltoknak adnak helyet, tarkítva néhány hangulatos kávézóval, étteremmel, fagyizóval vagy büfével.

Macedóniában jelentős muszlim kisebbség él, egyrészt albánok, másrészt törökök, és főként őket szolgálja ki a bazár területe, ahol a mecsetek is egymást érik, és igazi keleti hangulat uralkodik. Állítólag az isztambuli nagybazár után ez a második legnagyobb ilyen bevásárlórész Európában. Mindenesetre aki szereti a törökös szuveníreket és a keleti ízlésű, csicsás aranyékszereket, az a mennyországban érezheti magát. A spanyol churrosra hajazó sült tésztás édességet és a fagyit, egy török tea kíséretében nem szabad kihagyni. (2018)" forrás

Szórakozás

Közbiztonság

Európai viszonylatban jónak mondható Skopje közbiztonsága. De legyünk óvatosak, ha cigány fickók csoportja közelébe kerülünk, mert sokszor rosszban sántikálnak: lopnak, rabolnak.   

Ami kellemetlen, az az utcákon a sok cigány koldusgyerek, főleg a főtéren, ahol zsebtolvajok is előfordulnak. 

(Nem vagyunk rasszisták! A honlap a valóságábrázolást nem hajlandó elmaszatolni piszivel, azaz ,,korrekt beszéddel". )

,, Első benyomásom az, hogy Londonban vagyok a piros emeletes buszok között, de seperc alatt átvedlek ételmaradékká egy tányéron, akire jönnek a legyek és hiába hessegetem el őket, újra jönnek és megkérdezik a taxisok, hová vihetnek el. Jönnek és tukmálnak. Amolyan arabos-törökös módon, de azért nem vészes, szerencsére az Öreg Bazárban már egyáltalán nem fordult elő ilyesmi, pedig ott számítottam volna erre inkább. Az első, kisebbfajta kultúrsokk élmény tehát megvolt, utána már csak az a kérdés, hogy itt a lányok vajon hordanak-e forró nacit és miniszoknyát, vagy sem. A plazában kiderül, hogy: is. Csak a miheztartás végett említem, hogy akit érint, megfelelően tudjon ruhákat pakolni az útra. Javaslom a hosszú nadrágot, komfortosabban fogják úgy érezni magukat a hölgyek arrafelé. (2019)" forrás


,, Ha lehet ilyet mondani, és ha tényleg létezik ilyen fogalom, hogy tipikus balkán, akkor Szkopje biztosan magába foglal számos balkáni tulajdonságot. A városban sok a kóbor macska, kóbor kutya, utóbbiak előszeretettel cikáznak falkástól a városban, napoznak a főtéren, nem zavarva az embereket.

A kóbor állatok mellett akad jónéhány kéregető gyermek is a Macedónia tér és a kőhíd környékén, fontos vigyázni, van, hogy többen jönnek és megpróbálnak turkálni a zsebekben." (2019)" forrás



Egyéb hasznos információk

Óváros

Bazár

Vár

Kőhíd

Macedónia tér

Múzeumok

Macedón Küzdelem Múzeuma

Régészeti múzem

m.t. fotója


Egyéb látnivalók

Macedon Village

,, Macedon Village-ben egy 700 éves, ma is működő görög-katolikus monostort nézhettünk meg, illetve egy látványos macedón stílusban felépített skanzent. A kis falucska tulajdonképpen egy nemrégiben elkészült hotel, ahol autentikus házikókban lakhatnak a vendégek, csodás étteremben étkezhetnek, és tehetik mindezt egy szabadtéri múzeum és kézművesfalu közepén. A hotel kívülről is látogatható, bár a múzeumot csak hétvégén tartják nyitva, de az építészet miatt már önmagában is megéri megnézni a kis mintafalut. (2018)" forrás

Óratorony

Parlament

m.t. fotója

Matka kanyon

,, A Matka kanyont nem szabad kihagynunk, ha már Szkopjéban vagyunk. A fővárostól pár tíz kilométerre elterülő völgy egyszerűen csodálatos. A kanyonba a 60-as busszal is eljuthatunk a központi pályaudvarról, de ne feledkezzünk el feltölteni a Szkopje elektronikus kártyánkat, hogy a pár százforintos viteldíjat levonhassák róla. Mi ezt nem tudtuk, így a kedves sofőr ingyen felengedte kis családunkat a buszra.

Jó tanács, hogy a járművek sokszor előbb indulnak a menetrendnél, ha megteltek, így minimum 20 perccel indulás előtt legyünk a megállóban. Az persze tévhit, hogy 800 métert kell a buszvégállomástól a kanyonig gyalogolni, sokkal inkább 3,5 kilométerre kezdődik az igazi természeti látványosság, a fotókon szereplő duzzasztógát mögötti Matka tó pedig legalább 6,5 kilométerre található. Mehetünk taxival is a kanyon bejáratáig, de utána mindenképpen sétáljunk, mert csak így tudjuk befogadni a csodás folyót, a sziklafalakat és a zöld természetet.

Itt is nagyon jó éttermek sorakoznak az út mentén, mi is itt ebédeltünk, természetesen autentikus grillhúst. Elképesztő a természet ezen csodája, mindenkinek ajánlom és a kevésbé gyakorlottak is simán teljesítik ezt a túrát. (2018)" forrás

Érdekességek

Giga murália - m.t. fotója

Olvasmányos linkek

,, A város centrumában a Kőhíd (ez a hivatalos neve, „Kamen Most”=Kőhíd) 214 méter hosszú, 6 méter széles. Ez a város jelképe, mind a város címerében, mind zászlajában szerepel. 

A híd két oldalán két külön kor találkozik egymással. A keleti oldalon nem messze a hídtól kezdődik az oszmán-kori óváros. Ez a rész egy hatalmas bazár mellett több mecsetnek is otthont ad, és ezen az oldalon található a VI. században emelt erőd is. Ez a rész az otthona tehát a város legrégibb negyedeinek. Érdemes a hangulatos kis utcákon, sikátorokon barangolni, betérni egy-egy mecsetbe, meginni egy jó erős kávét. Az apró házak egy része tipikus oszmán-kori épület (ezek leginkább az albániai Beratból lehetnek ismerősek), más része már későbbi, inkább szerbes hatású, az összkép azonban mindenképpen kellemes.

A városnak ezen a részén lakik a város lakosságának nagyjából 20%-át kitevő albán kisebbség nagy része. Így itt szinte minden sarkon áll egy mecset, és az albán nyelvű feliratok is általánosak. Érdekes volt megfigyelni, hogy a sok, nyugat-Európában dolgozó vendégmunkás miatt több üzlet is az olcsóbb nyugatra-telefonálásra szakosodott. Szintén itt található a legtöbb török kori emlék. A rengeteg mecset mellett egy egykori török fürdő (ma művészeti galéria működik benne) és egy medressze is található ebben a negyedben.

A várba is érdemes mindenképpen felmenni. Belépőt nem kell fizetni, igaz nincs is sok minden bent. A várfalakról azonban remek kilátás nyílik az alant elterülő városra. A Vardar-folyó ezüstös sávja mögött a város másik fele terül el. A város fölött magasodó hegyen pedig megpillanthatjuk a Millenium-keresztet, melyet 2000-ben emeltek. A 66 méteres kereszt Európa egyik legnagyobb ilyen jelképe. Egyértelműen uralja a város látképét, éjszaka ki van világítva, így ha éjjel közelítünk Szkopje felé, akkor amint megpillantjuk, tudhatjuk, hogy már közel járunk.

Az erődből nézve egyből feltűnik a lényegi különbség a belváros keleti- és nyugati fele között. Míg előbbi, ahol eddig barangoltam inkább középkori épületekből, mecsetekből áll, addig utóbbiban a jugoszláv időkben emelt modern épületek sorakoznak. Miután kigyönyörködtem magam a látványban, én is erre vettem az irányt.Ismét átkelve a Kőhídon már meg is érkeztem város főterére, a Macedónia térre. A téren a 60-as 70-es évek stílusában emelt épületek és igen modern üvegborítású irodaházak állnak. A teret Nagy Sándor lovasszobra uralja. 

A Macedónia-tér után a Macedónia utcán folytattam utamat mely a belváros egyik fő sétáló-utcája. Itt a városképet a 60-as, 70-es, 80-as évek jugoszláv építészete uralja. Ennek oka, hogy a város ezen része szinte teljesen romba dőlt az 1963-as földrengés idején. Erre vezethető vissza a belváros két felének jelentősen eltérő arculata is. A sétálóutca elején található Teréz anya Emlékház, mely elég érdekes stílusú épület. A modern épületben több stílus keveredik, egyrészt Teréz anya szülőházának motívumait, egy templom elemeit valamint egy modern galéria stílusjegyeit ötvözték.

Tovább haladva tipikus jugoszláv panelek között vezet az út, melyeknek csak az alsó szinten sorakozó kiülős kávézók és éttermek kölcsönöznek belvárosi jelleget. Az utca végét, és ezzel a belvárost a szkopjei pályaudvar épülete zárja le.  (2017)" forrás


"Jól mutat a macedón főváros, Szkopje fölött az egész éjszaka világító, hatalmas kereszt a hegyen, de csak ha nem érezzük benne a város egyharmadát kitevő muszlim lakosság helyre tételének szándékát. (2015)" forrás


,, A macedón főváros történelmében az oszmán korszakot egyből a dél-szláv követte, kihagyva a monarchiát. A gyönyörű, török kori óváros, számos mecsettel, és a belváros fölé magasodó várral néz farkasszemet a Vardar-folyó túlpartján elterülő modern belvárossal, mely a nagy szkopjei földrengés után főleg a 70-es 80-as években épült ki. A városban a függetlenné válás után is látványos beruházások történtek, melyek nem sikerültek mindig a legízlésesebbre, de tény, hogy a városnak egyedi hangulatot kölcsönöztek. A város, nekünk magyaroknak, jó helyen fekszik, hiszen a Magyarországról Görögországba vezető főút a város mellett halad el. Így Szkopje meglátogatását összeköthetjük egy egyébként teljesen szokványos görögországi tengerparti nyaralással. (2016)" forrás

,, A ma félmilliós fővárost 1963-ban szinte teljesen romba döntötte egy pusztító földrengés, a foghíjtelkekre pedig elsősorban brutalista és szocreál épületeket emeltek nagynevű jugoszláv építészek, valamint a japán Tange Kenzo irányítása alatt. Nikola Gruevszki, az ország 2006-ban hatalomra került miniszterelnöke azonban úgy érezte, hogy ez a japán-jugoszláv-idegen Szkopje nem méltó a független Macedóniához, és 2010-ben útjára indította a Skopje 2014 nevű, katasztrófába torkolló projektet.

A Skopje 2014 fedőnevű akciónak alapvetően két célja volt: erősíteni a macedón nemzeti öntudatot, valamint minél többet lopni. A sorrend mindegy, viszont a projekt csak félig járt sikerrel. Az eredetileg 80 millió euróra saccolt ráncfelvarrás a legújabb számítások szerint 567 millió euro költségnél jár, de mivel még nincs minden kész, a végső számla ennél is magasabb lesz.

Az európai mércével koldusszegény országban biztos lehetett volna hasznosabban is elkölteni ezt a sok pénzt, a pazarlást pedig különösen fájóvá teszi, hogy mint minden hasonló volumenű kelet-európai beruházás esetében, a pénz jelentős része a politikusok és haverjaik zsebébe vándorolt.

De még ezt is el lehetne nézni, ha a lopásból nem az született volna, amit én a Vardar folyón átívelő egyetlen tisztességesen felújított hídról 2016 júliusában láttam, és amitől előbb elszomorodtam, aztán kinevettem, végül pedig nagyon megsajnáltam szerencsétlen macedónokat – vagy hát macedóniaiakat –, amiért ezzel a borzalommal, a világ legrondább városával még nagyon sokáig együtt kell élniük.

Vegyük először is szemügyre az alattunk csörgdező, még a medrét sem kitöltő Vardar folyócskát. Talán szebb lenne, ha a partjait már rendezték volna, mert ez így összegraffittizve nem az igazi. És azt a csatornát is érdemes lett volna elrejteni, olyan csúnya, ahogy az a mocskos víz ömlik bele a folyóba. Az viszont biztos, hogy ezeket a gigantikus gályaszerűségeket nem kellett volna ráépíteni, mert ezek a borzalmak még ebből a szörnyű környezetből is kiemelkednek. Gondolom muszáj volt, hogy a haverok éttermeket és kaszinókat üzemeltethessenek rajtuk.
Az ott az északi parton a régi szkopjei bazár maradványa, ahol ugyan megmaradt néhány régebbi mecset és templom, de az életet onnét is sikerült kikergetni egészen az óvároson kívülre, ahol vidám albánok árulnak az ég világon mindent, és még Taulant Xhaka-mezeket is. Kár, hogy az már innét nem látszik. Nem úgy, mint a folyóparton végig pöffeszkedő középületek, minisztériumok, múzeumok és miegyebek, amik talán az itt egykor álló klasszicista épületeket próbálják felidézni. Ezt a stílust majd oligarchabarokként fogja ismerni az utókor.

Bolygónknak nincs még egy pontja, ahol olyan sűrűségben találhatók szobrok, mint Szkopje mai belvárosában. Már a középületek homlokzata és teteje is tele van rakva ezekkel a szigorúan iskolás emberábrázolásokkal, de az igazi csúcshoz nézzünk el a Vardaron keleti irányba, és tekintsük meg a Skopje 2014 keretében épített két új gyaloghidat. A távolabbi a Művészetek Hídja, és csordultig tele van pakolva a macedón kultúra nagyjaival. A közelebbinek viszont az a neve – nem viccelek, esküszöm –, hogy Macedóniai Civilizációk Hídja, és még Nagy Sándornál is régebbről indulva összeszedett, kétségesnél kétségesebb macedónságú történelmi alakok díszítik. A világ második legrondább hídja a szomszédos Művészetek Hídja, de még az sem emelkedik a giccs ilyen magasságaiba, ahol még arra is figyelt az alkotó, hogy a híd egy részét ne járólapok, hanem csúnya üvegelemek borítsák.

A hidakat és a folyó két partját borító kandelábererdőt tényleg inkább felejtsük el, legyen elég annyi, hogy ezek nemcsak együttesen, de külön-külön is tökéletesen reprezentálják a 21. század kelet-európai politikájának esztétikáját. És végképp ne foglalkozzunk a Vardar déli partján sorakozó csúnya és szegényes iroda- és panelházakkal, valamint az előttük már most teljesen széttöredezetet díszburkolattal.

Tekintsük meg inkább az egész Skopje 2014 projekt koronáját, amire szerencsére tökéletesen rálátunk a Kőhídról. Ha csak annyit mondok, hogy gigantikus Nagy Sándor-lovasszobor és szökőkút, nyilván mindenki valami igazán rémisztőre gondol, de garantálom, hogy a valóság ezúttal mindent felülmúl. Egy önmagában is korszakalkotóan giccses, oroszlánokkal és katonákkal körbevett oszlopszerűségen ágaskodik Bukephalosz, a történelem talán legnagyobb hadvezérének legendás lova, rajta pedig ott ül Minden Macedónok Ősatyja, Szellemi Vezére és Példaképe, Nagy Sándor. Az egész szoborcsoport szökőkútként üzemel, amin még az oroszlánok is vizet köpnek, éjszaka Sándor és menazsériája diszkóvilágítást kapnak, és a fény- és vízjátékot suta térzene is kíséri.

Nehéz megmondani, hogy maguk a szkopjeiek mit gondolnak a városukkal elkövetett szörnyűségről. Az mindenesetre látszik, hogy szemben más macedóniai vagy dél-balkáni városokkal, Szkopje központjából sikerült kiölni a dél-balkáni élet egyik csúcspontját, a napnyugta utáni össznépi korzózást. A giccses díszletek közt mintha se fiataloknak, se öregeknek nem lenne kedve fel-alá sétálgatni céltalanul. Pedig ez a korzózás nem a levegőzésről szól, hanem sok szegény helyi számára gyakorlatilag az egyetlen szórakozási lehetőség. Szkopjéból még ezt is sikerült kiirtani. (2016)" forrás


,, Az ellentétes érzelmek városa. Egyrészt vannak nagyon hangulatos része, másrészt pedig vannak olyan részek, amik egyszerűen hamisnak tűnnek. Macedóniában a stadionok helyett szobrokat állítanak és neoklasszicista stílusú épületekkel rakják tele Szkopje belvárosát. Csak egy biztos ezeken az épületeken: semmi sem az, aminek látszik. Ha valami márványnak látszik, akkor gipsz, ha valami tömörnek, akkor üreges. A macedónok a kormánnyal szembeni ellenállásának leglátványosabb része, hogy ezket az új épületeket, szobrokat összefestik. Persze, ez lehet, hogy nem jó és jogilag ez ugyanúgy vandalizmus, mégis ezek a színek oldják valahogy azt a feszültséget, amit ezek a hamis épületek és szobrok árasztanak. (2016)" forrás


,, Skopje külvárosán egy nagy levegővel át kell esni, aztán belevethetjük magunkat végre a belváros látnivalóiba. 1963-ban hatalmas földrengés rázta meg a várost, amely az épületek jelentős részét romba döntötte.

Azért jó pár kivétel szerencsére akadt, az öreg bazár - amely az isztambuli után a második legnagyobb bazár Európában -, az óratorony, a bizánci erőd, fürdők, mecsetek, és a sokat fotózott kőhidak maradtak meg. És rengeteg, rengeteg, még annál is több szobor, amelyek számát azóta is töretlen lelkesedéssel szaporítják, egyes leírások szerint egészen szürreális hangulatot keltve ezzel a városban. (2017)" forrás


,, A Vardar folyócska leginkább egy csöndesen csordogáló, sekély sárpatakra emlékeztet, mely nagyjából sehol sem éri a félméteres mélységet. Nem tudom mi járhatott a fejükben a terezőknek, amikor óriás fatestű hajókat telepítettek (amik éttermek és/vagy szórakozóhelyek) a 30cm mély folyóba, amik cölöpökön állnak. 3-4 ilyen hajó van és ott jártunkkor egyik sem működött.

xxx

Az óváros fölé magasodó erődöt a 10-11. század körül építhették, az egykor helyén álló római kori erődítmény helyén. A belépés szerencsére díjtalan (a bejáratnál egy hatalmas behajtani tilos tábla díszeleg egyébként), mely csak egész addig tűnik csak meglepőnek, míg meg nem látjuk a vár belsejében uralkodó állapotokat. Az egész létesítmény egy építési terület, romhalmaz, néhol korlát híján rozsdás szögesdróttal elzárt területek. Mindenesetre kívülről nagyon jól néz ki a vár, belülről óriási csalódás. Ráadásul pont az óvárosra néző bástyára nem lehet felmenni, ahonnan legalább a kilátás szép lenne. (2018)" forrás

Fotóegyveleg

Főtér - könyvek másodkézből - m.t. fotója

Narancsos-citromos hozzáadott esztétikum


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon