ÚTIKRITIKA.HU / Villány és környéke









Villány és környéke

Villány Villánykövesd Palkonya Nagyharsányi szoborpark Kiskassa Siklós Vendéglátás  Fotóegyveleg

A villányi borvidék nagyon népszerű. Megérdemelten.  Könnyedén össze lehet kötni egy pécsi kirándulással, de lehet csak simán Villányba látogatni, ott megpihenni, kirándulni. Kirándulhatunk autóval - erősen preferált- vagy biciklivel, esetleg vonattal, busszal is. Vasúton csak három település: Villány, Villánykövesd és Palkonya érető el, busszal mindegyik. Összesen 18 településről beszélünk, amikor a villányi borvidéket emlegetjük. Az éghajlata mediterrán, ami nagyon kedvez a szőlőművelésnek. De a napsütéses órák magas számáról a népszerű banáncserjék is mesélhetnének.

A környék bejárásának legegyszerűbb módja, ha rászánunk legalább 3 napot, keresünk egy kellemes szállást pl Villányban és kirándulunk. Kirándulni busszal könnyű, kényelmes a kirándulás, de a menetrendek a késői hazatérésnek nem kedveznek. Sokkal kényelmesebb autóval bejárni mindent, de az autózást megnehezíti a magyarországi zéró tolerancia az alkohollal szemben. Ugyanis egy pincelátogatáskor inni is kell a príma borokból,  ha ezt kihagyjuk, a veszteség tetemes. A dilemma óriási. És általában ez a kérdés rányomja a bélyegét az egész tartózkodásra. Nyilván némi szervezéssel megoldható.

Nagyon népszerű még a biciklis túrázás. Így is körbe lehet tekerni pár nap alatt minden látnivalót, egészséges és jó opció ez is . Nem kimondottan pince barát sajnos ez sem, a rend őrei megszondáztatják a bicajost is gond nélkül. Minden bicajosnál legyen mindig napkrém, kulacsban víz és valamennyi szőlőcukor, mert a faluk között néha sokat kell tekerni.

A helyi közlekedés meghatározó szereplője még a traktor. A volán mögött ülő nagyon hamar meg fogja tapasztalni, hogy a borvidéken kemény munka  folyik nap mint nap és ennek a munkának az egyik alap eszköze a traktor. Mindig a traktor vezeti a sort, sokszor bizony eltart egy ideig, amíg le tudja mindeki előzni. Sok traktor közlekedik minden nap és sokfelé. Ami viszont szinte teljesen hiányzik, az a lovaskocsi. Talán még a turistáknak sincs. A turista ipar a környéken jól szervezett, a helyiek általában kedvesek, segítőkészek.

Az étkezés a villányi látogatás könnyű és kellemes pontja. Rengeteg a kis- és nagy vendéglő, fogadó, kocsma és egyéb olyan hely, ahol az utazó jól lakhat. Köztük találtunk komoly, színvonalas vendéglőket és kicsit lazább, egyszerűbb, de még mindig színvonalas helyeket is.

És, akinek Pécs és a Villányi régió kevés, keljen útra a Mecsekbe kirándulni. Ha már láttuk a Zsolnay negyedet, irány a Duna-Dráva Nemzeti Park, a Püspökszentlászlói Arborétum és a kastély, Pécsvárad, Beremend, az Üvegesek Útja és Óbánya bejárása. Esős időben egy fürdő meglátogatása. A környéken minden különösebb erőfeszítés nélkül könnyedén és tartalmasan eltölthető egy hét, de akár kettő is.

Meglepett minket, hogy Baranyában milyen sok háznál láttunk banáncserjét. Kriszta fotója 

Villány

Villány a borvidék központja, egy kb.2000 fő által lakott kisváros, ami a borairól híres. Minden erre van kitalálva, tömegek jönnek, esznek-isznak, mulatnak. Kicsit elsikkad, hogy valójában a bortemelés egy kemény, éőmunka igényes elfoglaltság. Könnyen belezuhanhat az egyszeri látogató a bukolikus képek alapján egy idealizált világba, ahol  szép a táj, csiripelnek a madarak és az ember a természettel harmóniában létezhet. Ennél sokkal komplikáltabb a valóság persze.

A város elhelyezkedése ideális, esténként a főutcán zajlik az élet, a többi rész általában csendes és nyugalmas.    Természetesen van Bormúzeum, Borfesztivál. Érdemes egy pincét a híresebbek közül meglátogatni, végigkóstolni, nem fogunk csalódni.

Villány - főutca a hétköznap délelőtti álmosságában - este sokkal hangulatosabb - Kriszta fotói

Ugyanitt este sokan ülnek és borozgatnak - Kriszta fotója

Miután bejelentkeztünk a vendégházunknál sétálni indultunk. Először is ettünk egy hatalmas fagyit a "belvárosban", azaz a Polgármesteri Hivatallal szemközt. A pécsi fagyi után nem volt magasan a léc, meg is ugrotta a fagyizó.

Ezután kellemes sétára indultunk a rekkenő kora délutáni napsütésben és felmásztunk a templom-hegyi kilátóhoz. Mondjuk ez csak a hőség miatt tűnt mászásnak, más esetben ezt egy kis kaptatónak mondanám. Fentről csodás körpanoráma nyílik az egész tájra, melyből két dolog emelkedik ki. Az egyik a 442m magas, Magyarország legdélebbi hegye, a Szársomlyó, a másik a beremendi cementgyár, ami a Szársomlyóból kitermelt mészkövet dolgozza fel.

A kilátózás után a főutcán lévő pincesort vettük célba. Tudni kell, hogy csütörtök-péntek-szombat a forgalmasabb időszak, a többi napon alig van valaki. Ilyenkor nem mindegyik pince van nyitva és a nyitva lévők is hét-nyolc óra körül már zárnak. Mivel a kiszemelt étterem konyhája is hétkor bezárt, egy alternatív helyen ettünk egy alternatív vacsorát, melyről inkább negatív emlékeink vannak.

Vacsora után szépen végigjártuk a nyitva lévő pincéket és mindenhol megkóstolunk egy-két bort. Párom fröccsözni szeret, én ha kóstolásról van szó, akkor csak tisztán iszom a kiválasztott fajtát. Az egyik pincénél fedeztem fel annak bizonyítékát, hogy minden csak branding és marketing kérdése. Mert ugye elég paraszt dolog a száraz vagy félédes borokat cukorral felhúzni "iható" szintre, ami annak idején még a kollégium nem túl kifinomult közönsége körében is megrökönyödést keltett. De íme a megoldás: máris trendi a dolog, ha a cukrot szörpnek álcázzuk és jégkockával együtt borkoktélként tálaljuk. Én mondom, brilliáns.

A következő este ismét a pincesort vettük célba és elsősorban az előző nap zárva lévő pincékre fókuszáltunk. A legtöbb helyen valamilyen harapnivalót is lehet fogyasztani, ez a zsíros deszkától az éttermi menüig terjed. Mi a borkóstolást megszakítva a pincesortól lejjebb, egy étteremben ettünk, majd folytattuk a kóstolást. Aznap is csak páran lézengtek a városban, miközben az egyik pincénél esküdözött a hölgy, hogy pénteken az út közepén táncolt (állítólag) akkora banzáj volt. Lehet benne valami, mert a főutcán helyenként hatalmas, egyen-hangszórók vannak kiakasztva, amikből tutira nem a falurádió szól ha beröffentik őket.(2022) forrás

Villánykövesd

A pincék látványa miatt jövünk ide. Sajnos a nyitva tartásuk erősen korlátozott, nem lehet bekukucskálni sehová csak úgy. Itt fordul meg a legtöbb látogató, a villánykövesdi pincesor képével reklámozzák az egész környéket.

Boros pincesor - Minden fényképezős turista itt ezt fotózza, ebből a szögből, s én sem akartam kivétel lenni - Kriszta fotója

Kriszta fotója

Utcaszint - Kriszta fotója

Egy borkostoló, aminek a szerény ,, Borkatedrális" nevet adták - Kriszta fotója

Villánykövesd - A jóból nem árt a sok - Kriszta fotója

Palkonya

Kevésbé ismert, kicsit kevésbé fotogén. A pincék itt nem állnak szigorúan sorban, viszont gyönyörűen rendeb vannak hozva. Palkonya azért is kihagyhatatlan, mert a Villánykövesd előtti falu.  

Pincesor - Kriszta fotói 

Szép porta - Kriszta fotója

Nagyharsányi szoborpark

Villány külterületén van, szakszerű vezetés nélkül is egy kb egyórás program. Lehet sétálni a szobrok között,fotózni őket. És fel lehet menni a fenti kilátóba, ahonnan több irányból is megcsodálhatjuk a környékbeli lankákat. Nyilván esőben a program rövidebb, nyáron viszont a tűző nap okozhat problémát. A lépcsősoron nem minden megoldás gyerekbarát.  

Kriszta fotói

Kiskassa

Nem egy felkapott hely, pont azért -is- mentünk oda.

Kb. 220 fős, szépen gondozott falu, Villánytól 16 kilométerrel északra (autóval kb. 15-20 perc). 

Kiskassa turisztikai jelentőségének egyértelmű alapja, hogy itt él egy házaspár, akiket azonban nem azonosítunk be olvasóink számára, a személyiségi jogaik tiszteletben tartása miatt. Amennyiben Kiskassa utcáját járva embereket látnak, akkor próbáljanak találgatni, hisz így különleges izgalommal teszik még értékesebbé a falu meglátogatásának élményét. Három utcából áll a falu, van kisbolt, művház és kocsma is. Nappal szinte teljesen kihalt, a lakók egyszerűen munkával töltik az idejüket.

Rokonszenves ötlet, hogy a faluház előtt maketteken láthatók a kis település házai - Kriszta fotói  

Takaros házak - Kriszta fotója

Ez tán a legtakarosabb ház - Kriszta fotója

Siklós

A Siklósi várat mindenképpen meg kell, a fürdőt csak ajánlott meglátogatni. Fel kell készülni arra, hogy sokan lesznek, főszezonban biztosan. És a parkolás fizetős.

Mivel napközben iszonyat meleg volt, de a "városban" nincs strand, a környező falvakat jártuk be. Az első strand előtt tettünk egy kis kitérőt Siklósra, pontosabban a Siklósi Várhoz. A kiváló állapotban fennmaradt vár ma belépőjegy ellenében látogatható, mi csak kívülről jártuk körbe.

Ezután hazánk valószínűleg legdélebbi strandját látogattuk meg az ország legdélebbi településén, Beremenden. A mindössze ezer forintos belépőjegyért három medence (egy sport-, egy gyerek- és egy élménymedence) vizét élveztük. Ráadásul mivel hétfőn mentünk tömeg sem volt, bőven voltak szabad padok és ágyak és még árnyék is jutott. (2022 augusztus) forrás

Kriszta fotója

Vendéglátás

A Siklósi Vasúti Vendéglő:

Rejtett kincs, érdemes megkeresni. Az ételek finomak, a kiszolgálás személyre szabott, összességében nagyon rokonszenves vendéglő. Kockás abrosszal, fák alatt nagy kerthelységgel, ahogy kell. Az egyetlen hátulütője, hogy csak déli vendéget fogadnak, este zárva van.

,, Kellemes, kifejezetten rokonszenves kertvendéglő, ami nem turistás, s egyszerűségében nagyszerű. Minden finom volt, tán csak a lekváros palacsinta volt nagyon átlagos. " (aji, 2020. augusztus)

A Halasi pincészet étterme Villányban:

Remek az elhelyezkedése. A Főutcában található, de a teraszos udvarból a kilátás a környező dombokra nyílik. Igényesen, vendéglátásra találták ki, így is van berendezve. Az ételek minsősége lehetővé teszi, hogy külföldi , igényesebb vendégeket is ide hozzunk. Fogadó is tartozik hozzá, ideális kombó. 

,, Gyönyörű a kilátás, színvonalas a konyha, a felszolgálási stílus kissé merev. A kakasleves elég jó, a kecskesajt saláta finom, tartalmas, a mangótorta szuper. " (aji, 2020. augusztus)

Kriszta fotója

Villány főutcáján a rétesbolt

,, Reménytelien mentünk oda, de a rétesek legfeljebb erős hármas osztályzatot kaptak tőlünk. A presszókávé sima hármast. Kár, mert amúgy egy szimpi hely. " (2020. augusztus)

Fotóegyveleg

Villánykövesd - Kriszta fotója

A Nagyharsányi kilátóból a táj - Kriszta fotója


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon





SZÁLLÁSFOGLALÁS