ÚTIKRITIKA.HU / Transznyisztria - 2024-es beszámoló

Transznyisztria - 2024-es beszámoló

Transznyisztria - Soós Gergely beszámolója 2024. júliusából

A legészakibb belépési pont Moldovából Transznyisztriába Kamenkánál van, a határnál az adminisztráció kb. 15 perc volt, rajtunk kívül csak „kishatár menti” forgalom volt, turistát itt nem sokat látnak szerintem. A fő nehézség egyébként a moldovai oldalon volt, mert Soroca városból nagyon rossz minőségű, aszfaltozatlan, „felmart” utak vezetnek az átkelő Dnyeszter hídig, amelyeken ha egy teherautó megy előtted (márpedig az megy), akkor percekig hatalmas mészkőporban autózol, és kerülgeted a gödröket vagy nagy köveket. 30 km/h-val… Ehhez képest a Dnyeszter Menti Köztársaságba (PMR) átérve szinte „nyugat” fogad. Kátyúmentesek az utak, Kamenkában vannak bankok, könnyen lehet transznyisztriai Rubelt venni. A határnál 5 Euróért 7 napos vízumot vettünk (korábban a Chisinau reptéren a bérelt autóra kellett plusz zöldkártyát venni 20 Euróért, a határon nézik az autó „igazolványát” is!).

Még szintén hasznos infó, hogy a reptéren vett Orange (14 napos, 20 Gigás adatcsomag) kártya működik a Dnyeszter Menti Köztársaság területén is, még a legtávolabbi pontokon is volt netünk! – viszont nem árt tudni, hogy miután beilleszted a kártyát a telefonodba, aktiválni is kell. Erre a figyelmünket a reptéri Orange árusítópultnál lévő kiszolgáló hölgy nem hívta fel, így aztán utólag kellett visszamennünk hozzá, miután pusztán szakadozva, rövid másodpercekre volt csak internetünk a SIM-kártya berakása után. Ő ekkor a telefonomon felhívta a 777 számot (angol nyelvű automata diszpécser fogadja a hívást), és a 3-as gombbal aktiválta a kártyát az eszközben.

Azért északon léptünk be a Dnyeszer Menti Köztársaságba, hogy így leautózhassunk dél felé Tiraszpolba, azaz végigjárhassuk Transznyisztria keskeny, „felső” részeit Ribnyicán és Dubosszarin keresztül a fővárosig (kicsit bajban vagyok a magyar átírásokkal ezeknél a városneveknél, amiket a Google Maps románul ír, miközben a helységnévtáblákon persze cirill betűkkel és az orosz névváltozatnak megfelelően íródnak; sokszor nem könnyen megfeleltethetően, pl. a Ribnyica fölötti kis Erzsovó falu románul Hîrjău, és a térképen csak utóbbi formában látható). A városok, falvak teljesen rendezettek, a legkisebb helyeken is láttunk pénzváltókat.

Éhen halni sem könnyen lehetne itt, mert az út mentén, a házak elé kitett kis sámlikon lévő eladó zöldségek, gyümölcsök adnak érzelmi biztonságot ezen az elzárt, mégis ismerős – múltidéző – hangulatú vidéken…

Út menti zöldség-gyümölcs stand

A szocreál mozaikképes buszmegállókból ezeken a részeken bőven találhatunk, nem érdemes túl gyorsan hajtani az autóval…

Cibulevka buszmegálló

A múltból örökölt mozaikos díszítés nagyon elterjedt

Tiraszpol „világváros”, minden van, ami máshol is, de bankkártyával nem lehet fizetni (hacsak nem valaki az orosz fizetési rendszerű MIR kártyával rendelkezik). Cserébe pl. a Sheriff élelmiszerlánc egységeiben mindenütt van pénzváltó. Az FC Sheriff Tiraspol stadionjához is elmentünk, ha már Sheriff… A stadion melletti épületben árusítanak hivatalos mezeket, sapkákat – utóbbi előnye, hogy ha valaki nem ismeri a Real-verő focicsapatot, az szimplán egy sárga-fekete seriffcsillagos baseball sapkát lát a gyereked fején.

Transznyisztria eleve egy időutazás, de ezen belül is egy külön időugrás még visszább a múltba az a komp, amivel a Dnyeszter másik oldalára, Kickaniba utaztunk – ezt a szokatlanabb útvonalat a Google Maps és a Park Hotel recepciósának együttes ajánlására választottuk.

Ezen a kis településen, Kickaniban a máig működő Noul-Neamt kolostort érdemes megnézni.

A gyönyörű, rendezett (bár a fő templomot épp felújítják) kolostorgazdaság nagy kontrasztban van a vele egybeépült faluval, ahol valamikor a 70-es évek elején megállt az idő: több Ladát láttam itt, mint egész Transznyisztriában. Innen elvezet egy autóút a folyó mentén Benderbe (csak kivételes módon, ezúttal a Dnyeszter folyó nyugati oldalán, mégis – ebben a szűk folyó menti sávban – bent maradva a Dnyeszter Menti Köztársaság területén, azaz nem kell ki-belépni határon), ahol az erődön kívül a Gorkij mozi és környéke – például a pályaudvar – jó program.

Benderből a „nagy” közúti hídon át lehet visszajutni ismét a Dnyeszter bal partján lévő fő országrészbe, konkrétan Tiraszpolba. (Van egy további, eredendően gyalogoshíd funkciójú átkelő is a Dnyeszter felett, Tiraszpol belvárosában, a Park Hoteltől 150 méterre északi irányban, ahol jelzőlámpás, váltott irányú autósforgalmat is láttunk – transznyisztriai és moldáv rendszámos autókat vegyesen –, de a hotelben azt mondták nekünk, hogy annak a hídnak az autós használatához valamilyen speciális kártya kell.)

                                       A Szent György-kápolna és egy ikonikus T-34-es tankszobor ,,harmónikus" szomszédsága

Az 1953-1956 között épült Tanácsháza (dom szovjetov) Tiraspolban 

Tiraszpolban még a piacot említeném „kötelező” programként, itt mindenki nagyon kedves volt velünk, akitől bármit is vettünk. Amúgy nagy tisztaságot láttunk az egész piacon, legyen szó a halárusok épületéről, a tejcsarnokról vagy a híresen jó minőségű zöldségeket, gyümölcsöket árusító orosz nénik hosszú pultsorainak otthont adó, oldalról nyitott „klasszikus” piactérről, amit az esőtől egy szinte repülőtereket idéző, fém tetőtraverzen rögzített bádoglemezezés véd.

Az egész rendezett, modern, de emberléptékű. Utóbbi nem mondható el a város főútjáról és főteréről, amik már-már moszkvai méretezésűek, és elveszettségérzést keltenek az emberben, ahogy egyedül állunk az igen gyér autósforgalom néha mozgó háttere előtt ezeken a hatalmas – szobrokkal, zászlókkal és templomtornyokkal ékesített – óriási placcokon Két és félnapos tapasztalataink alapján úgy láttam, hogy általánosságban segítőkészek a transznyisztriai emberek, és bár angolul nagyon kevesen beszélnek, de a kézzel-lábbal jól működik – pláne ha néhány orosz szó előjön a tudatalattinkból (persze ez életkorfüggő).

Szőnyegesre kárpitozott Lada 

Utolsó napunkon elautóztunk a keleti határhoz Dnyesztrovszkba. Ez egy békebeli fílinget árasztó kisváros és nyaralóövezet (amúgy egy hőerőmű közelében, aminek a retro-indusztriális látványa csak növelte számomra a helyszín különlegességét). A Kucsurhan (más írásmódban Kucsurgan) víztározó kvázi egy tó a Kucsurhan folyó felduzzasztásából, amelynek a túlpartja már Ukrajna. Ennek az óriási tónak a Dnyesztrovszk menti partján, egy kis patak által leválasztott földnyelvre egy hídon besétálva található a környék – és más „műfajt” képviselő tiraszpoli szabad plázsoktól eltekintve talán egész Transznyisztria – egyetlen komolyabb, ingyenesen látogatható strandja, ami a 42 fokos melegben a legjobb úti célnak bizonyult. A kellemes hőmérsékletű vízbe hosszan benyúló színes cölöpkalyiba-sor csápok emlékezetessé tették a látványt – háttérben az erőmű kéménysíp sorával.

A Kucsurgan-víztározó partja, cölöpre épült vikendházakkal

PMR-ből kilépni és visszatérni Moldovába karikacsapás módra ment. Stílszerűen, a belépési ponthoz képest az ország másik „végén”, a legdélibb határátkelőhelyen mentünk át. Ami transznyisztriai oldalon Csöbörcsök (az egykori legkeletibb csángó falu) alatt, a Glinoje településnél a határ felé leágazó út mentén van „folyón onnan”, moldovai oldalon pedig Răscăieți település előtt „folyón innen”. Az „orosz” határállomáson visszavették az addig az útleveleinkben őrzött belépti vízumot (valójában kis papírfecnik, figyelni kell, hogy ne hulljon ki az útlevél lapjai közül, mert akkor örökre Transznyisztriában maradunk…), a moldovai oldalon pedig, látva a moldovai rendszámos autónkat, kézlegyintéssel hajtottak volna tovább, és kicsit értetlenül nézték, miért húzódom mégis tétován félre az autóval. A Gagaúz Köztársaság felé folytattuk az utazást visszatérvén „Európába”, mégis sokkal ócskább utakon.

Parlament Lenin elvtárssal

Krisztus születése templom Zsigulival

Ahol a retró a jelen

       Szobortisztítás Benderben - Egy 1969-ben emelt szovjet emlékmű román csapatok által, 1918-ban megölt, bolsevik szimpatizáns vasútas ellenállók emlékére

Szocreál propagandás tűzfal Benderben

Olcsónak mondható étkezés 2 főre - 324 PMR rubel

Kommentek