ÚTIKRITIKA.HU / Civitavecchia

,, Az utolsó megállóról Civitavecchiaról nincs mit írnom. Ez Rómának a kikötője de mivel a város 20 kmre van, fél napért nem mentünk be, Civitavecchiában pedig, kb. semmi látnivaló nem volt." forrás

Bejutás Rómába

Vonattal 45 perc alatt be tudunk jutni Rómába (előfordul, hogy másfél óra). Vonatjegy 9 és 20 euró között, függően attól, hogy milyen osztályon akarunk utazni. Óránként indulnak vonatok Rómába.

Rómából vissza Civitavecchiába a taxi átlagos költsége 160 euró.

Egyéb hasznos információk

1. A kikötőben várakozó taxisiok nem szállítanak utast a helyi vasúti pályaudvarra! A taxisokat csak azok a palimadarak érdeklik, akik Rómába akarnak taxizni.

Látnivalók

Ókori romok- Terme Taurine

A Terme Taurine a római időszakban épült fürdő, amely Civitavecchia mellett, a Cerveteri-hegyen található. A fürdő az 1. században épült, és a 2. században bővítették és átépítették, hogy nagyobb teret és több szolgáltatást kínáljon.

A Terme Taurine-ban különféle medencék voltak, amelyek a római fürdők tipikus kialakítását követték, mint például a frigidarium (hideg medence), a tepidarium (meleg medence) és a caldarium (forró medence). A medencék mellett voltak tornácok, pihenőhelyiségek és öltözők is.

Az épületből maradványok maradtak fenn, beleértve a falakat, a pilléreket, a padlózatokat és a medencéket is. A fürdők területe jelentős, és a látogatók szabadon sétálhatnak és felfedezhetik a területet. A helyszínen információs táblák is találhatók, amelyek segítségével jobban megérthetővé válik a Terme Taurine történelme és a római fürdők működése.

A Terme Taurine meglátogatható, és a turisták számára nyitott. A látogatók érdeklődhetnek az időpontokról, belépőjegyekről és a látogatási információkról helyi információs központokban vagy a szigeteken található turisztikai irodákban.

Kikötő

Civitavecchia kikötője az olaszországi Róma városa közelében található, és a közeli Róma egyik legfontosabb kikötője. A kikötő nagyon nagy, és rengeteg hajó és komp közlekedik innen más olaszországi és mediterrán célállomásokba.

A kikötőben számos szolgáltatás található, beleértve a parkolót, az éttermeket, a bárokat, az üzleteket, az ATM-eket és a mosdókat. A kikötő területe nagyon tiszta és rendezett, és a látogatók kényelmesen sétálhatnak azon keresztül. A kikötő környékén található néhány látnivaló, beleértve a középkori városfalakat és azok tornyait, valamint a Forte Michelangelo erődöt is.

A kikötőt használják a hajók és kompok szállítására Olaszország más városaiba, valamint más mediterrán országokba, mint például Spanyolországba, Tunéziába és Máltára. A kikötőtől nem messze található a Róma városközpontja, és a látogatók könnyen eljuthatnak Rómába vonattal vagy autóval.

Smárolós szobor

A Fort Michelangelo közelében, a Molo del Bicchiere közelében lehet megcsodálni az"Il bacio del porto in memoria" nevű szobrot. Magyarul talán így fordítanánk: Emlékezetes kikötői csók. (Ugyanilyen szobor látható több helyen is az USA-ban.)

A szobrot 2020. szeptember 16-án avatták fel az olasz kikötői hatóság 150 éves évfordulója alkalmából.

Ivana Puleo a projekt készítője. A szobrot a Marinelli Foundry tervezte, magánadományozók és a tengeri és kikötői szektorban tevékenykedő vállalkozók támogatásának köszönhetően.

g. a. fotója

Központ

A városközpontban található a Piazza Aurelio Saffi, amely a város egyik fő terének számít. Itt található a középkori tornyokkal és erődökkel körülvett középkori városfal, a San Francesco-bazilika, valamint számos étterem, kávézó és üzlet.

A tengerparti részén található a Viale Garibaldi sétány, ahol számos bár, étterem, üzlet és szórakozóhely található. A tengerparton hosszú homokos strandok várják a látogatókat, amelyek kiváló lehetőséget kínálnak a napozásra és a fürdőzésre.

A városközpontban található szállodák és apartmanok széles választékát kínálják a turistáknak, és a közeli kikötőből rendszeresen indulnak hajók és kompok más olaszországi és mediterrán célpontokba. A város központja gyalogosan felfedezhető, és kellemes hangulata van, ami vonzóvá teszi a látogatók számára.

Forte Michelangelo

A Forte Michelangelo egy középkori erődítmény, amely Civitavecchia város központjában található, a tengerparton. Az erődítmény egy négyzet alakú épület, amelyet 1537 és 1538 között építettek, és célja a város védelme volt az ellenséges támadásokkal szemben.

Az erődítmény falai vörös tufából készültek, és a tenger felől nézve egy nagyon impozáns látványt nyújtanak. Az erődítmény falai 9 méter magasak és 4 méter vastagok, és védőárok veszi körül. Az erődítménynek négy toronyja van, amelyek mindegyike különböző irányba néz, és lehetővé teszik a város teljes körű megfigyelését.

Az erődítményen belül található egy belső udvar, amelyet négy oldalról körülvettek az épületek és az irodák. Az erődítményen belül található a Museo Nazionale Archeologico di Civitavecchia (Civitavecchia Nemzeti Régészeti Múzeuma) is, amely különféle régészeti leleteket és tárgyakat tartalmaz a római és az etruszk korból.

Az erődítmény környezetét rendszeresen felújítják, és a látogatók számára nyitva áll. A látogatók megtekinthetik az erődítményt, sétálhatnak a falakon, megtekinthetik a toronybelsőket, valamint a múzeumot is. Az erődítmény egyik legjobb része a kilátás, amelyet a tengerre és a kikötőre nyújt, és az erődítményről fantasztikus fotókat lehet készíteni.

Katedrális

Assisi Szent Ferenc katedrálisa

Civitavecchia katedrálisa, más néven Cathedra di San Francesco d'Assisi, egy székesegyház, amely a város központjában található, a Piazza Aurelio Saffi területén. A katedrális a 17. században épült, és több alkalommal is felújították az évek során.

A katedrális építészeti stílusa egyszerű és elegáns, a homlokzatának díszítése kevésbé gazdag, mint az olasz reneszánsz székesegyházak esetében. Azonban a katedrális belső része nagyon szép és díszes. A belső tér nagyon tágas és magas, és a mennyezet freskókkal van díszítve. A katedrális főoltára a középen található, amelyet angyalok és aranyozott stukkók vesznek körül. Az oltár mögött egy szép dombormű található, amelyen San Francesco d'Assisi látható.

A katedrálisban található több oltár is, amelyeket a város lakosai adományoztak, valamint szép szobrok és festmények is. Az egyik érdekesség a katedrálisban egy óra, amely egyike az első óráknak, amelyeket a kikötőkben használtak a hajók irányítására. Az óra még mindig működik, és a látogatók megnézhetik a működését.

A katedrális környéke kellemes és nyugodt, és számos étterem, bár és üzlet található a környéken, ahol a látogatók vásárolhatnak ajándékokat és emléktárgyakat. A katedrális egyébként könnyen megközelíthető gyalog, és a város felfedezésének egyik kihagyhatatlan helye.

Olvasmányos linkek

,, Elindulunk a kikötő felé, ami Civitavecchiaban van. A várost még az etruszkok alapították, a neve régi várost jelent. Kiemelt fontosságú kikötő és kompkikötő, mely összeköttetésben áll Szardíniával, Szicíliával, Máltával.

Autópályán utazunk, délután 2 és 3 óra között jár az idő, és egyre melegebb van a buszban az erős napsütésnek köszönhetően. Sokan elszundítunk út közben. Akkor ébredünk, amikor a távolban már látjuk a tengert csillogni. Mindig nagy élmény a tengerrel találkozni, meglátni kékségét és hatalmas méreteit. Ha süt a nap, a víz még szebb.

A hajónk olyan nagy, hogy sárga tornyát már az útról látni lehet. Kicsi szivem nagyot dobban, és hirtelen azt érzem, hogy jó, hogy mégsem hagytam ki ezt az utat. Lelkes vagyok és izgatott. Alig várom, hogy ott álljak a hajó mellett.

Először az tűnik fel, hogy bár a tábla mutatja, hol kell lehajtani az autópályáról, a sofőr valamilyen okból kifolyólag kihagyja. Így haladunk tovább addig, ameddig meg tudunk fordulni. Biztosan azt hitte, hogy lesz még másik kijárat is, ami közelebb esik a kikötőhöz.

Visszafelé haladva már jó helyen kanyarodik le, és ezzel megérkezünk a városba. További fél órás keresés következik, melynek során háromszor körbejárjuk a várost, elejétől a végéig. Sofőrün kezdi unni, hogy nem tudja merre kell menni, és megkérdezi a rendőröket.

A buszban a csoport egyre nyugtalanabb.

Nem azért, mert lekéssük a hajót, hiszen még csak 4 óra körül jár az idő, becsekkolni pedig este 6-ig lehet. A nyugtalanság inkább amiatt van, hogy nem nem tudjuk, hogy mi történik. Így megkérdezem a sofőrt. Olaszos gesztikulálással, bosszankodva magyarázza, hogy több utat is lezártak, ami a kikötőbe visz, mert építkezések zajlanak. Kérdezem, hogy járt-e már erre, és ő állította, hogy már többször. (Az út végére kijelentette, hogy ő soha többet nem akar ide jönni, annyira elege lett a kóválygásból és a keresgélésből. Inkább megy Firenzébe, Milánóba, de ő ide többet nem.)

Végül egy kisebb aluljáróhoz érkezünk, ahol egyértelműen tilos a bementel a buszok és teherautók számára az aluljáró magassága, vagyis alacsonysága miatt. Így a sofőr próbál megfordulni, de ahhoz szűk az utca… Állunk, ő pedig fő a levében. Majd egy teherautó hajt el mellettünk, át az aluljárón. Mi pedig követjük. A sofőr bátran állítja, hogy ha a teherautónak szabad, nekünk is.

Így kerülünk közelebb a tengerhez, de még mindig nem érkezünk meg.

Végül több kis utcát bejárva már ott vagyunk a kikötő bejáratánál, és átmegyünk a kapun. Az örömünk azonban korai, ahogyan a sofőrünk öröme is. Észrevesszük, hogy a kikötő hatalmas, táblák nincsenek, helyettük viszont van sok-sok út, amelyek erre és arra is visznek. Kiválasztjuk az egyiket, és amikor már tényleg megtaláljuk a Costa hajótársaság tábláját, és megközelítjük a sorompós átjárót, megállítanak bennünket. Az olasz hölgy közli, hogy mivel a hajótársaság nem adta le a buszunk adatait, a busz nem hajthat be. De ne aggódjunk, van a kikötő bejáratánál ingyenes busz, ami visszahoz bennünket.

Pedig, már látjuk innen a hajót.

Bosszankodás… bosszankodás… már olyan közel a cél.

Én bosszús nem vagyok, inkább élvezem a kalandot. Hiszen ez Olaszország: a kuszaság, a spontaneitás, a váratlan események, a rögtönzés élménye. Tudom, hogy úgyis odaérünk, akkor pedig miért bosszankodnék. Süt a nap, és a római sofőrünkkel beszélgetek olaszul. Sokat nevetük. Ő egyszer ideges és kiabál, máskor pedig nevet.

Vissza a kikötő bejáratához.

Út közben már csak kétszer kell megállnunk, hogy megkérdezzük, hol találjuk a buszállomást. Az útbaigazítás nem egyértelmű, annyit tudunk meg, hogy “tovább egyenesen”. Megyünk mi egyenesen, de sehol nincsenek buszok.

Végül kihajtunk a kikötő területéről, és már mindenki fogja a fejét, hogy miért hagyjuk el, miért távolodunk a céltól újra? És akkor a kikötőtől távolodva, a kanyarban látjuk a buszokat, és ott a sofőr megáll. Nevetve, megkönnyebbülve. 🙂 Mi pedig átpakoljuk a bőröndjeinket a másik buszba. Az első buszba. Mert, hogy az induló buszra csak a csapat egyik fele fér fel. " forrás