ÚTIKRITIKA.HU / Róma

Róma

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | Emberek | Turista etikett | Gasztronómia | Érdekes tudnivalók  | Római humor| Fotóegyveleg

Földrajz

• Róma légvonalban 811 kilométerre van Budapesttől.
• Róma a Lazio régióban fekszik, az ország középnyugati táján.
• Róma 1285 négyzetkilométer, több mint kétszer akkora Budapestnél.

A turisták számára érdekes látványosságok nagy többsége a viszonylag kicsi történelmi központban (Centro Storico) található. Néhány négyzetkilométeres területről van csupán szó, a nevezetességek közötti távolságok gyalog könnyen megtehetők. A Centro Storico természetesen része az UNESCO által meghatározott kulturális világörökségnek.

A nagyváros ütőere a Tevere, amely utat tör magának Rómán keresztül.

Róma híres hét dombja:

• Quirinalis
• Viminalis
• Esquilinus
• Capitolinus
• Palatinus
• Caelius
• Aventinus

Mindegyik a Tevere baloldalán emelkedik. Az ókori Róma ezekre a dombokra épült, de az idők folyamán a város tágabbra terjeszkedett.

A történelmi központon kívüli területeken ezek a leglátogatottabb nevezetességek:

• katakombák (5-10 kilométer)
• Appia Antica (5-10 kilométer)
• Tivoli (40 kilométer, Ostia Antica (30 kilométer)

A városközpont 24 kilométerre van a Tirrén-tenger partjától.

Az olasz főváros lakossága hozzávetőleg 2,8 millió. Rómában és vonzáskörzetében kb. 3,8 millióan élnek. A magyar turisták közül sokan meglepődnek, hogy mennyi nem olasz él Rómában. A hivatalos statisztikák 10 százalékról beszélnek, rengeteg a teljesen illegálisan tartózkodó külföldi. Nagyon sok a román, az albán, a lengyel, az ukrán, a nem európaiak közül pedig, a fülöp-szigeteki, a kínai, a bangladesi és a perui. A Termini pályaudvar közeli Esquilino negyed lakosságának túlnyomó hányada nem olasz, egyre többen Kínai negyednek hívják ezt a részt. Itt az üzletek nagy része kínai tulajdonban van, kevés olasznak van itt boltja. Sok Rómában a mozlim bevándorló és kaptak is egy mecsetet, ami a legnagyobb Európában.

A turisták többnyire nem is sejtik, hogy az európai fővárosok közül Rómának van az egy épületre átlagolt legnagyobb zöld területe. Ez részben abból is adódóik, hogy az olasz/itáliai arisztokrácia az idők folyamán jó nagy parkokkal rendelkező villák, paloták sokaságát építtették meg.

A szélesebb értelemben vett Rómát a GRA elnevezésű körgyűrű útvonal veszi körül. Ezen belül az óvároson kívül több negyed terül el.
Lazio tartomány, amelyhez Róma tartozik, mintegy 5,4 milliós lakosságú, Olaszország 20 régiója közül a harmadik legnépesebb.

A Bazilika tetejéről - Kriszta fotója

Időjárás és éghajlat

• Tavasszal és ősszel a legkedvezőbb a klíma Róma meglátogatásához. Áprilistól júniusig és szeptemberben, októberben nappal kellemes a levegő, de este lehűl némileg.
• Március vége táján már 15-19 fok körüli a hőmérséklet az olasz fővárosban, de előfordulnak hűvös szelek. Sokan állítják, hogy május a legkellemesebb hónap Róma meglátogatására. Május közepétől egyre kisebb az eső valószínűsége.
• Júniusban, júliusban, augusztusban ritkán esik eső, viszont magas a páratartalom.
• Júliusban és főleg augusztusban jellemzően nagy a hőség Rómában. Ha felhőtlen az ég, akkor a 35 fok körüli melegben nem könnyű a városnézés. Ilyenkor szükség van valami tökfedőre. Főleg Róma belvárosában szokott keménykedni a hőség.
• Rómában az október közepéig kevés az eső. Novemberben nincs meleg, és még hideg sincs, ráadásul nincs túl sok turista. November és február a két legesősebb hónap Rómában. Februárban gyakran csípősen hideg az idő. Januárban és februárban ritkán süllyed a hőmérséklet a nulla fok alá. Tízévente tán egyszer havazik, akkor is keveset és esetleg csak egy napig.
• Róma „strandján”, a 23 kilométerre lévő Ostiánál május közepétől október közepéig is eltarthat a fürdési szezon.
• Tévedés azt állítani, hogy Rómának mediterrán a klímája. Az Apennín-hegység közelsége miatt az olasz főváros a mediterrán és a mérsékelt klímaövezet határán fekszik.

Történelem

Róma alapítói, Romulus és Remus.

Itt talált rájuk egy szoptatós anyafarkas (Lupa), aki a síró, éhes csecsemőket megetette, majd magával vitte és farkaskölykeivel együtt nevelte. Egy napon Faustulus, a gyermektelen pásztor talált rájuk, s örökbe fogadta az ikreket. S feleségével serdülő ifjakká nevelte őket. Faustulustól kapták a Romulus és Remus nevet.

Az ifjak a pásztorok vezérévé váltak, s gyakran összetűzésbe kerültek a szomszédos Numitor szolgáival. 1 nap Numitor szolgái elfogták Remust és gazdájuk elé vitték. Itt aztán kiderült az ikrek származása és Numitor története. Az ikrek bosszút álltak, megölték a trónfosztó bátyot, Amuliust, s visszahelyezték nagyapjukat a trónra. Ettől fogva ott nevelkedtek az udvarban.

Legtöbbet az ikrek mégis a Palatinus-dombján szerettek tartózkodni, ahol az anyafarkas rájuk talált. Nagyapjuk felkínálta nekik a trónt, ám ők ott a Palatinus-dombján másik város szerettek volna alapítani. Most már csak az volt kérdés, kiről nevezzék el az új várost. A madárjóslat Romulusnak kedvezett. El is kezdődött az építkezés, Romulus elrendelte, hogy nem szabad a várost becsmérelni, lekicsinyelni, mert azt, aki ezt teszi, megölik. Remus a város falának egyik árkát oly kicsinynek találta, hogy átugrotta. Romulus olyan éktelen haragra gerjedt, hogy megölte fivérét.

Romulus i.e. 753-tól 716-ig királya volt a városnak, immár Rómának. A legendát a Szenátus törvénybe iktatta. A farkast szent állattá nyilvánította, s Róma jelképévé az ikreket szoptató anyafarkas szobrát (Lupa) tette. Az eredeti szoborcsoport ma is látható a Capitolium múzeumában (természetesen keletkezésének ideje vitatott még mindig).

Caligula lova

Az ókorban a kocsiversenyek, ügetők olyan szerepet töltöttek be az emberek életében, mint manapság a miénkben a foci. Korra, nemre, rangra tekintet nélkül mindenki ott szurkolt a lovaknak és hajtóiknak Rómában a Circus Maximusban. Eleinte csak két, majd a császárkor bekövetkeztével 4 szín (fractio) versengett egymással. A sorban még csak harmadik császár, Caligula (i.sz. 37-41) életéről nem tudjuk, mi az igazság, az egyik legbetegebb jellemnek írják le, akik szót pazarolnak rá.

Az ügetőkön az ő lova, Incitatus is részt vett, és szép eredményeket hozott a császárnak. Istállója fényűző volt, márványból és elefántcsontból készült, a verseny előtti nap katonák felügyelték a csendet, hogy a “versenyzőt” semmi se zavarja a másnapi teljesítményben.

Caligula örökké harcban állt a szenátussal, eltökélte, hogy lovát, Incitátust konzullá nevezi ki. Hogy ez megtörtént-e, vagy csak terv maradt, mert megvalósulását megakadályozta Caligula korai, erőszakos halála, nem tudjuk pontosan. De a hóbortnak nem, inkább tébolynak nevezhető terv Incitatust emelte volna az állatok közt a legmagasabb emberi posztra.

Ártatlan Néró

Közkeletű tévhit, hogy Néró császár felgyújtatta Rómát. Időszámításunk után 64-ben,egy júliusi éjszakán valóban tűz ütött ki a Circus Maximus közelében. A lángok tovább terjedését a rómaiak képtelenek voltak megakadályozni és hat napon, hét éjszakán át pusztított a tűz. Kétszázezer római vált hajléktalanná. Mivel a császárt sokan gyűlölték, hát őt tették bűnbakká.

Néró ártatlanságára következtethetünk abból, hogy a Palatinus-dombon álló császári paloták egy része is elpusztult, olyan műkincsekkel együtt, amiket a császár imádott. Valójában Néro a tűz kitörésének hírére vidékről Rómába sietett, hogy mindent megtegyen a bajba jutottak megsegítésére.

Néró halála után egy történetíró a könyvében állította, hogy Néró gyönyörködött a Rómát pusztító lángok látványában és színpadi öltözékben gúnyosan énekelt. Néró azért nem volt ártatlan bárány, hiszen amikor megtudta, hogy mivel vádolják, ő pedig, a keresztényeket kezdte okolni a tűzvészért. Az újkorban és a legújabb korban aztán könyvekben, sőt filmen is rendesen bemártották Nérót, aki sok csúnya dolgot csinált, de ezt, történetesen nem.

Hazudnak a gladiátorokról?

A Római Birodalom kiépülése szinte példa nélküli a történelemben, hiszen nem egy ország duzzadt hatalmassá, hanem egy város, talán csak Carthago és Velence hasonlatos, de akkora területre sohasem tett szert egyik sem, mint Róma. A Forum Romanum felől a Colosseum felé gyalog haladva, a járda mentén, a falakon térképes márványtáblák hirdetik az egyes uralkodók alatti földrajzi állapotokat. Legnagyobb kiterjedésében Róma uralta szinte egész Európát, Észak Afrikát és a Közel-Keletet (Traianus császár idejében, i.sz. 98-117).

A város gazdagodott, a provinciák adták a „munkaerőt”, a rabszolgákat, akik mindenféle munkát végeztek, az „értelmiségi” házitanítótól a nyers erőt jelképező gladiátorokig. A gladiátorjátékokról néhány éve kiderült, hogy évszázadokig téves képzeteink voltak róluk. Először is osztrák antropológusok megállapították gladiátorok csontjaiból, hogy vegetáriánusok voltak, csak növényi eredetű étkeket vettek magukhoz, egy-egy viadal előtt hatalmas hájakat növesztettek magukon, hogy szerveik az ütéseket jól állják. Tehát nem délceg, izmos atléták voltak, hanem kövér, magukra vigyázó harcosok.

Másodsorban Steve Tuck, a Miami Egyetem régészének kutatásai azt látszanak igazolni, hogy a gladiátorok gazdáik által busásan megfizetett, kényeztetett, profi harcművészek voltak, s nem életükért vívó, nincstelen rabszolgák. Egyesek nevét az egész világ ismerte, a mai celebekhez hasonló népszerűségnek örvendtek. Gazdáiknak nem volt érdeke, hogy sztár-harcosuk otthagyja az arénában a fogát. Szó sem volt tehát vérre menő küzdelemről.

Az érvek, amelyek emellett szólnak, a harc lefolyásában tetten érhetőek. A gladiátorok a viadalt teljes fegyverzetben kezdték el, de ha valamelyikük megsérült, hamar eldobták harci eszközeiket, és kézitusába kezdtek és küzdelem az erőfölény felmutatásával véget is ért. A „seb nélküli” győzelemre törekedtek, mint azt a költő, Martialis is mondta.

A világot bejárta a Gladiátor című film, nagy siker volt, elkészülte idején ezek már – ha nem is széles körben – ismertek voltak, készítőiknek mindenesetre illett volna utánanézniük. Nyilván a hatásvadászat kedvéért ragaszkodtak a régi elképzelésekhez.

A pápaság kialakulása és Róma

A keresztény egyházak tanítása szerint a kereszténység és az egyház Palesztinában keletkezett Augustus (Kr. e. 31-Kr. u. 14) és Tiberius (14-37) idején. Krisztus valamennyi apostolának (és utódaiknak, a püspököknek) megadta az apostoli küldetést és az egyházkormányzati jogosultságot. Péter apostol a többiekkel egyenrangú volt, mégis, a Péternek adott hatalom különleges az egyházon belül és örökletes.

A 2. század folyamán - a hellenizmussal való találkozása révén - a kereszténység a Római Birodalom egészében megjelent. A kereszténység továbbterjesztésének központjai a hellenisztikus gyülekezetek voltak. (A birodalomban először a Biblia is görög nyelven terjedt.) a kereszténység tömegméretű mozgalommá válása együtt járt azzal, hogy vagyonosak is csatlakoztak hozzá, így a kereszténységnek egyidejűleg ellentétes igényeket kellett kielégítenie. Megszületett az intézményes egyház, és fokozatosan létrejött az egyházi szervezet.

A római egyházközösség a kezdetektől kiemelt szerepet játszott az egyházon belül, mert alapítójának Péter apostolt tekintették, aki az apostolok között különleges helyet foglalt el. Ebből kiindulva a római püspököt is megillette a püspökök közötti elsőbbség.
A római püspökökről az első három évszázadból csak neveiket ismerjük. A pápaság első három évszázadát - az apostoli korszakot és a katakombák egyházának korát - a vértanúság idejének tartják. A római püspök tanítói tekintélye azonban már a 2. és a 3. században nagy súlyt kapott, ő döntött különböző hitbéli nézetekről, hogy azok hamisak, veszélyesek, vagy az igazságot tartalmazzák. Jogi és fegyelmi kérdésekben már nagyon korai időktől a római püspök számított a legfelsőbb fórumnak.

A keresztényeknek I. (Nagy) Konstantin császár (312- 337) biztosította a vallásszabadságot. A Milánói Edictum (313) a kereszténységet nemcsak vallásként, hanem testületként is elismerte.

Rómában a püspökök ítélkezési jogot kaptak világi ügyekben is; 319-ben eltörölték a császárkultuszt; a vasárnap 321-től munkaszüneti nap, majd 325-ben általános ünnep lett. A Napisten addigi születésnapjaként ünnepelt december 25-ét elfogadták Jézus születésnapjának. I. Konstantin és fiai, valamint I. Theodosius alatt (380: a kereszténység lett az egyetlen engedélyezett vallás) a kereszténység vált a Római Birodalom uralkodó politikai-vallási ideológiájává. A császári hatalom 392-ben megtiltotta a pogány kultuszok minden formáját, bezárták Vesta római szentélyét. Konstantin állami épületeket (bazilikákat) adott át a keresztényeknek templom céljára. A lateráni palotát pedig a római püspöknek, a pápának ajándékozta, akinek ez lett a székhelye. A vatikáni dombot Szent Péter sírja körül elegyengette, és a sír fölé Szent Péter tiszteletére bazilikát építtetett, amely az 1500-as évekig állt.

Amikor Konstantin császár 330-ban Konstantinápolyba helyezte át székhelyét, az addigi főváros, Róma politikailag háttérbe szorult, ezzel szemben a római püspök helyzete megerősödött. A konstantinápolyi püspök szinte teljesen alá volt vetve a császárnak, míg a római püspök nem érezte a császári hatalom súlyát.

I. (Nagy Szent) Leó pápa (440-461) elődeinél is jobban próbálta érvényesíteni a pápa egyetemes püspöki hatalmát: ahogy Péter első volt az apostolok között, úgy a pápa is első a püspökök között. Kimondta, hogy a római primátus a Kelet egyházára is érvényes. III. Valentinianus császár (425-455) 455-ben rendeletet adott ki, melyben megerősítette, hogy Péter apostol utódaira nemcsak a legfelsőbb bíró tisztét, hanem az egyház legfőbb irányítását és a legfőbb tanítói hivatalt is ráruházta.

A római püspök - épp a nyugati császárság gyengesége miatt - egyre nagyobb jelentőségre tett szert. Amikor 476-ban a Nyugatrómai Birodalom elbukott, ez már nem érintette a pápaságot. Maradt Rómában, és az antik város immáron 11 évszázadig - eltekintve az ún. avignoni fogság idejétől, - a világ katolikus kereszténységének spirituális központjává vált. Birodalma nem volt, mégis birodalmi „főváros” volt. Ma is az, csak már egy önálló államban, a Vatikánban. Csak ennek alig egy évszázada.

Manapság

Rómában sok turista fantáziájában megfogalmazódik az, hogy milyen jó lenne ott élni. Ha e vágy beteljesedéséhez római munkahelyre is szükség van, akkor fel van adva a lecke. Borzasztó nehéz Rómában munkát találni a helyieknek is. Ott is kemény recesszió van. Tévhit az is, hogy a Rómában a turista által tapasztalt lazaság a munkahelyekre is érvényes. Az olasz fővárosban is kegyetlenül sokat kell manapság dolgozni azoknak, akik valamire akarják vinni, azoknak, akik egyáltalán meg akarják tartani a munkahelyüket. Sok irodában ugyan csak 10-kor kezdődik a munka, de az egyéni vállalkozók, a menedzserek, akár beosztottak is este hétkor és nyolckor is robotolnak.

A rómaiaknak és az agglomerációból a városba ingázó dolgozóknak sok gondot okoz a közlekedés. A metróvonalak sok lakónegyedhez nem nyúlnak ki. Százezrek töltenek minden hétköznap kellemetlenül sok időt buszos közlekedéssel. A módosabbak megpróbálnak beköltözni a központba, hogy gyalog járhassanak a munkahelyükre. Emiatt aztán a központi városrészekben a lakásárak és a lakbérek iszonyatosan drágákká váltak. Akik autóval kénytelenek bejárni a városba, havonta akár 300-400 eurót is elkölthetnek a parkolásra.

A rómaiak jellemzően elégedetlenek a hétvégére kényszerült bevásárlások zsúfolt körülményeire, a hatóságok elképesztő bürokratikusságára és az igazságszolgáltatás munkájának idegölő vontatottságára.

Vannak jellegzetes jelenségek, amik nem változtak Rómában évtizedek óta. Ilyen a munkahelyi elhelyezkedésnél, a problémás ügyek elrendezésénél létező protekciózás. Ők beajánlásnak (raccommandazione) nevezik azt, hogy mozgósítani kell a kapcsolatrendszert (fejes ismerős, rokon, volt iskolatárs stb.). Rengeteg római fiatal járkál több-kevesebb reménykedéssel interjúk tucatjaira, de hát ez mostanság más európai országokban is így van.  

Az életszínvonal az ország gazdasági problémái miatt lassan romlik. Bár sokkal többet keresnek, mint a magyarok, de a magas életszínvonalat inkább a banki hitelek felvételével képesek csak fenntartani. Rómában az árak magasabbak az olasz átlagnál. Sokak szerint már Milánónál is nagyobb Rómában a drágaság.

Havi átlagos nettó fizetés: 1400 euró (2019)

"Két-három hetes turnusokban Olaszországba utazó magyar karaván, fejenként napi 40 eurós bevétel koldulásból. Munkanélküli fiatal és kertes házban lakó családapa együtt kéregetnek Róma utcáin. Kik ők, hogyan boldogulnak és mi hajtja őket?

Gábor 12 évesen járt először Rómában. Most 23 éves, azóta évente többször is ellátogat az olasz fővárosba, a nyarakat pedig Olaszország észak-keleti tengerparti részén, San Benedetto környékén tölti. Első hallásra szerencsésnek gondolnánk, hogy ilyen sokat utazik, turistaparadicsomokba jár, és fiatal kora ellenére mindezt megengedheti magának. Azonban főhősünk kartondobozokon alszik és lavórban tisztálkodik. Napközben pedig a korzón térdel, több magyar társával együtt.

„A testvéremékkel mentem ki először, 12 évesen.” – meséli Gábor. „Ők már egy 40-es éveiket taposó házaspár, akik évek óta kijárnak. Itthon megvan mindenük, gyerek, családi ház, állatok a kertben, de normálisan fizető munkájuk, az nincsen. Mindketten dolgozhatnának fejenként talán havi 70-80 ezer forintért, azonban azt mondják, az így megkeresett összeg nem lenne elég az egész háztartásra. Ehelyett legutóbb például 3 hétig voltak Rómában, és 2000 euróval jöttek haza. Az a mostani árfolyam szerint olyan 600 ezer forint. Így élnek már évek óta, 3 hét Rómában, aztán egy kis idő itthon, Heves megyében. Van egy 15 éves gyerekük, ő vigyáz otthon a házra és az állatokra, és néha a nagymama is átjön segíteni, amíg ők, a szülők kint vannak Olaszországban. Azt mondják, nekik még így is megéri.”

Bármilyen furcsán hangzik is, a római kéregetők, vagy ahogyan ők nevezik saját magukat, a „tarhások” mindennapjai szinte ugyanolyan meghatározott rend szerint zajlanak, mintha ténylegesen dolgozó emberek lennének. „Nekünk is megvan a napi rutinunk. Én például reggelente ugyanúgy megiszom a „napindítócappuccinómat”, mint bármelyik tősgyökeres római, aztán kimegyek a korzóra pénzt keresni, esténként pedig egy internetkávézóba beülve tájékozódom az itthoni történésekről. Átlagosan napi nyolc órát kéregetek, de gyengébb napokon van, hogy túlóráznom kell, és tíz óra lesz belőle.

Naponta nagyjából 30-40 euró fix bevétellel lehet számolni, de ha szerencséd van, vagy találsz egy jó helyet, akkor ennél jóval több is lehet. Húsvétkor például rengeteg ételt is adtak az olaszok. A nap végére annyi kajám volt, hogy nem fért bele a hátizsákomba.”– meséli tapasztalatait a csoport egyik tagja. Munkaeszköze mindössze egy kis kartontábla, melyen az „Éhes vagyok, kérek egy kis segítséget az élethez” – felirat olvasható, olaszul. De olyan társa is van, aki a feliratos tábla mellett kutyákkal az oldalán próbálkozik, mert az évek során kitapasztalta, hogy úgy többet adakoznak a járókelők." forrás 

---

,, A The Guardian című brit napilap római tudósítója azt írta, hogy Róma a világ egyik legszebb városa, de messze elmarad a modern európai nagyvárosok kínálta szolgáltatási színvonaltól, és a hétköznapokban teljesen élhetetlen. A római hírportálokon egymás után jelennek meg a fotókkal ellátott lakossági beszámolók az utcákon tornyosuló szemétről, a lyukakkal teli és ezért a motorosok számára életveszélyes úttestekről, az óránként sem közlekedő és ezért állandóan a mozdulatlanságig tömött városi kisvasútról, a nyitott ajtókkal közlekedő metróról, amelynek vonalán júliusban egy négyéves kisfiú egy liftaknába esett és meghalt. A helyzetet tovább rontja, hogy gyakoriak a sztrájkok a városi tömegközlekedésben és az olaszországi légiforgalomban a nyári főszezonban, amikor turisták millió tartózkodnak Itáliában." forrás  

---

,, Rómában az ingatlanárak félelmetesek, ezért mondják a helyiek, hogy a belvárosban nem veszel lakást, oda csak születni lehet. Negyven négyzetméterért százmillió forintot is elkérnek, de láttunk belvárosi lakást (nem házat) két és fél millió euróért is, ami csaknem nyolcszázmillió forintnak felel meg." forrás

Emberek

Aki beszélt már picit is elmélyültebben olasz emberrel, az tudja, hogy az olaszok elég markáns különbséget tesznek az ország egyes részein élő lakosokkal kapcsolatban. Rengeteg általánosítás, sztereotípia létezik ebben az összefüggésben. A rómaiakról saját országukban az általános vélemény, hogy nagy hangsúlyt helyeznek a szabad idő élvezetére, és komótosan dolgoznak. A rómaiakról azt is tartják, hogy nagy fontosságot tulajdonítanak a társasági életnek, a széleskörű emberi kapcsolatoknak, azaz bármennyire is hatalmas imádattal viszonyulnak a családhoz, azért nem gubózzák be magukat abba a körbe. Roppant élvezik a nyilvános, közösségi eseményeket, a partikat, az ünnepléseket. Nagyon bírják, ha valaki humoros, megbízható, a munkájában sikeres. A rómaiak is szeretnek panaszkodni, de még ebben le vannak maradva a magyaroktól...

Van egy olasz mondás: Paese che vai, usanza che trovi. Talán így fordítható: A hagyományai alapján ítélheted meg azt az országot, amit meglátogatsz. A római emberek hétköznapi életére izgalmas kettőség jellemző, mert egyrészt mélyen benne élnek korunk high-tech világában, másrészt körül veszi őket a világhíres, fordulatos történelmük teljes díszletvilága a hagyományok elképesztően gazdag sokaságával. A rómaiak rokonszenvesen vegyítik életükben a hagyományokat az újszerű életviteli elemekkel.

Természetesen balga dolog teljes mértékben általánosítani a római emberekről, hiszen jelentős különbségek vannak a társadalmi rétegekhez tartozás alapján. Jóllehet ma már Rómában a fizikai munkát végző melósok többsége nem tősgyökeres római, vagy igazi olasz, de a született rómaiakra az alsóbb jövedelmi rétegekben még mindig nagyon is jellemző a lármázós hanghordozás, a mesterkéletlenség, a jó humorú cinizmus, a poénok, a hülyéskedés imádata.
A középrétegekben, ha már általánosítani próbálunk, a nemes lelkűség keveredik a megalkuvásokkal, az igaz barátság igénye a közömbösséggel, a kitüntető kedvesség és udvariasság a tiszteletlenséggel, érdességgel, faragatlansággal. A középrétegekben erős az életélvezet minősége iránti vágy, a jó ízlés igénye.

A felső középosztály és a nagyon gazdagok világa eléggé más: tele van modorossággal, a mohó költekezési vággyal, sznobizmussal. Na de velük a turista csak ritka esetben találkozik a programjai során.
Aki gyakran látott az ókori Rómáról szóló filmeket, tévésorozatokat, viccesnek fogja találni, hogy az olasz főváros utcáin a helyieket látva mennyi minden visszaköszön a gesztikulálásokban, a modorban, az arckifejezésekben.
A rómaiak, különösen a férfiak arcára gyakran kiül az önimádat, az önelégültség. Nagyon adnak a külsőségekre, a jól öltözöttségre, a látszatokra, ugyanakkor úgy bevállalósak, hogy még elkerüljék az ízléstelenséget. Van is egy mondásuk: Anche l’occhio vuole la sua parte, magyar fordításban Számít a látszat is. Egy ismert olasz kifejezés is alátámasztja ezt: fare bella figura, ami talán úgy fordítható, hogy jó formában mutatkozni.

Egy neves magyar divatszakember, Schiffer Miklós érdekes megállapítást tett arról, hogy az olasz férfiak miként viszonyulnak a nők öltözködéséhez:

"A magyar férfi szereti, ha a nő le van vetkőzve - amíg nem a felesége! De amint elvette, fordít egyet rajta, és azt szereti, ha semmit nem látni belőle. Az olasz férfi is azt szereti, ha a felesége leginkább otthon van, de ők előtte sem várják el ezt a fajta levetkőzöttséget - külföldön persze imádják.”

---

"A római emberek elég tipikus olaszok, aki utazott már olasz tájakon nem sok mentalitásbeli különbséget fog érzékelni. Persze szakavatottak esküsznek arra, hogy a délieknél ridegebb és távolságtartóbb a temperamentumuk, de ez Magyarországgal összehasonlítva nem nagyon érzékelhető. Talán annyi, hogy kicsit már megcsömörlöttek a sok turistától és néha kisebb a lelkesedésük, de attól még ugyanúgy szívesen látott vendégeknek érezhetjük magunkat a városban. Angolul meglepően kevesen beszélnek, ezért bátran próbálkozzunk kézzel-lábbal mutogatni, ha kell, szívesen bohóckodnak velünk a helyiek." (Timi)

---

"Woody Allen Rómának szeretettel című filmje nem tetszett néhány olasz filmkritikusnak, mert szerintük az amerikai rendező elcsépelt általánosításokat, hamisan beidegződött képeket üzen a római emberekről. Egy neves római hetilap mérgelődő újságírója szerint Woody Allen ilyennek látja 2012 Rómáját: a helyi férfiak szőrösek, a zuhany alatt operaáriákat énekelnek, mamlaszok, izzadságszagúak és az erkélyről atlétatrikóban ordibálnak. A nők kontyosak, kombinét hordanak, mérgükben késsel hadonásznak." (sajtószemle)

---

"A római emberek lazák. Kedvesek, beszélnek angolul. Divatbemutató az egész város. Főleg az olasz férfiak szörnyen elegánsak. Lehet utánozni a stílusukat, de nem lesz az igazi:). Olyan lazasággal képesek lejteni a méregdrága Armanikban meg Guccikban, hogy az embernek leesik az álla." (Andi)

---

"A rómaiak szeretik a társasági életet. Ebbe beletartozik a reggeli rituálé valamelyik BAR-ban: cappuccino e cornetto. Aztán a nap folyamán többször kávéznak még, ugyanis, ahányszor ismerőssel találkoznak, kötelezően meghívják egymást egy kávéra. Délután, ha már túl sok volt a kávé aznap, decaffeinato (koffeinmentes) kávét vagy „caffé d’orzo”-t isznak (árpából készült kávé), amiben szintén nincs koffein. Capuccinot ilyenkor már nem fogyasztanak, csodálkozva néznek arra, aki délután capuccinozik.

Mindenkinek megvan a saját BARja, ahol mint jóbarátot üdvözlik. „Il solito?” kérdezik ilyenkor, vagyis a szokásost? És egy jó tulaj mindenkiről tudja, mit szokott fogyasztani.

A rómaiak imádnak este pizzeriaba menni a barátokkal. Ilyenkor „alla romana” vagyis lefordítva rómaiasan fizetnek, ami azt jelenti, hogy a számla összegét annyi felé osztják ahányan vannak, és mindenki fizet. A rómaiak kicsit szeretnék az időt megállítani vagy legalább lelassítani. Nem szeretik a rohanást, a személytelen dolgokat. Nagyon sok még az a kisbolt, amin látszik, hogy az utolsó 30-40 évben nem sokat újítottak rajta. Itt az eladó ismeri az összes vevőt, mindegyiktől megkérdezi, hogy s mint van, és kicsit elbeszélgetnek. Bizony a vevők ragaszkodnak ezekhez a kis boltokhoz, ahol csakis a „legjobbat” kapják.

A rómaiak nagyon segítőkészek a külföldiekkel. Ha információra van szükségünk elég két szó, amiből az olasz már kitalálja, mit akarunk, nem várják el senkitől, hogy olaszul beszéljen, és lelkiismeretesen útba igazítanak minket. A rómaiak kaotikusan vezetnek, tolakodnak, mintha gyalog lennének, a legkisebb helyre is beférkőznek, hogy egy kicsit előrébb jussanak. Viszont vigyáznak a gyalogosokra, és kell is, mert Rómában nagyon sok járda nélküli utca van, vagy parkírozó autók miatt megközelíthetetlen járda. A motorosokra is külön tekintettel vannak, ezeket mindig előre engedik. Ezért aztán nagyobb kereszteződéseknél gyakran látni amint az elől összegyűlt motorosok a zöld lámpára nagy robaj mellett startolnak el."
(a Rómában élő Timi)

---

"Róma történelmileg csoda, de az olaszok mint nép kritikán aluliak!"

---

Szösszenetek az olaszokról és Olaszországról (Ajánlott link)

Turista etikett

A római főpolgármester legújabb rendelete szerint a történelmi városközpontban 25-től 500 euróig terjedő pénzbüntetéssel sújtják az utcán étkező embereket. Elsősorban azokra az olasz és külföldi turistákra vonatkozik ez, akik a Spanyol-lépcső fokain, a Forum Roimanum romjain, a Navona tér padjain, a Bernini barokk szökőkútjainak peremén szendvicseket falatoznak, fagyiznak, vagy üdítőt isznak. A történelmi központ boltosait, vendéglőseit, és főleg lakóit irritálja, hogy sok külföldi "fapados" turista túlságosan sokat enged meg magának a közterületeken, egy UNESCO által védett centrumban. Egyébként a velencei Szent Márk téren, a firenzei dóm lépcsőin és Bolognában hostessek vagy egyenruhás és civil rendőrök már jó ideje rendre intik az utcán üldögélő, pihenő, étkező turistákat.  

Nyilván Rómában sem kell számítani mindig a pénzbüntetéses szankcionálásra, ám a rendre utasító hatósági intézkedésekre igen.          

• Ne nagyon fogdossad meg a pultokra kitett gyümölcsöt, zöldséget, mert az elárusító kellemetlen reakciója következhet.
• Próbálj megtanulni néhány olasz szót, hogy rokonszenvessé tegyed magad egy-egy helyi szemében.
• A kihívó, vagy ízléstelen öltözetű turistát, az este rövidnadrágban sétáló felnőtt férfit a rómaiak megmosolyogják. Inkább segítenek olyan turistának, aki kultúráltan van felöltözve (kevés római férfi hord rövid ujjú inget, még nyáron is hosszú ujjúban vannak, legfeljebb feltűrik kicsit). Nagy bunkóság az utcán atlétatrikóban vagy topban járkálni.
• A rómaiak nem szeretik, ha egy idegen bírálja a helyi visszásságokat. Megteszik ők ezt maguk is, és azt gondolják, hogy ilyesmire csak ők formálhatnak jogot.
• A templomok, egyéb egyházi intézmények meglátogatásakor viseljünk visszafogott, illendő öltözéket, ahol megkövetelik a nők számára kendőt. A szoknya érjen legalább a térdig, a váll legyen fedve.
• Nyugodtan tegyük azt, ami a helyiek számára természetes: igyunk kútvizet, és ne vásárolgassunk feleslegesen palackos vizet. A műanyag flakonok mellőzése ráadásul környezetkímélő is. Ha nincs nálunk pohár, akkor lessük el, hogy egy római milyen technikával issza a kútnál a vizet, az ugyanis higiénikusabb, mint a tenyérbe gyűjtéses módszer.
• Tartsuk tiszteletben azt a szabályt, hogy festményeket kiállító múzeumokban, templomokban nem szabad vakut használni. Ezt akkor is tudomásul kell venni, ha megkérdőjelezhető az, hogy a vakuzás valóban kárt tehet a festményekben. Íme egy cikk a megkérdőjelezésről.
• Templomban ne szürcsöljünk folyadékot, ne vigyünk be oda élelmet, teljesen halkítsuk le a mobil telefonunkat.
• Mise idején, és különösen magánjellegű eseményeknél (pl. esküvő, gyászszertartás) ne menjünk be a templomba, esetleg mise idején, de akkor maximálisan diszkrét viselkedéssel.
• Érdemes tudni, hogy a ciao köszönést az olaszok nem használják idegenek között, csak ismerősök, barátok között. Idegeneknél legfeljebb gyereknek mondjuk azt, hogy ciao. Tanuljuk meg azt, hogy buongiorno, buonasera, azaz jó napot, jó estét. Használható a rövidebb salve is.
• Rómában az éttermi felszolgálók rossz néven veszik, ha a vendég sok asztal távolságban kiabál, fütyörészik, hogy magához intse a pincért. Jobb éttermekben kulturálatlan dolognak számít egymás tányérjából enni. Az olaszok lezser emberek, de evésnél adnak a kulturált viselkedésre. Magától nem jön a pincér a számlával, tehát illendően kérni kell: il conto per favore (a számlát legyen szíves).
• Az olaszok nagyon helytelenítik az utcai részegséget. Ők maguk bort, alkoholt, rövid italt az étkezés részének tekintik, nem jellemző, hogy valahová beüljenek külön azért, hogy leigyák magukat.
  
• A rómaiak rossz szemmel nézik, ha a turista az utcán járva kajál, iszik. Kivétel: víz és fagyi.
• Ha római ismerősök társaságában eszünk vendéglőben és másoknál hamarabb hozzák ki nekünk a friss ételt, nyugodtan hozzáfoghatunk az evéshez, mert ez nem bunkóság náluk. Az illemnél szentebb dolog, hogy a friss ételhez minél hamarabb hozzálássunk. 
• A rómaiak furcsállják, ha bármi délután iszik cappuccinot. Számukra a kávéívás csakis a reggelizáshez tartozik. Az olaszok nem esznek tartalmas reggelit, de a kávé az csaknem kötelező. A caffee macchiato napközbeni fogyasztását tán tolerálják, bár a rómaiak szerint vétek tejet öntni a kávéba, elvéve annak igazi zamatát.  

Gasztronómia

A tipikus római konyha egyszerű, az egyes fogások nem igényelnek hosszas munkálkodást, gyorsan elkészíthetőek. Tulajdonképpen a nép konyhájából nőttek ki, s a leginkább jellemző ételek már nem hasonlítanak az antik Róma lakomáinak fogásaihoz. Illetőleg hamar kettévált a kétfajta konyha, az antik ételek továbbvitele az arisztokraták privilégiuma volt, de annak a konyhának ma már nincs köze ahhoz, amit ma jellegzetes római konyhának nevezünk. Úgy tűnhet, mintha ez nem lenne régi keletű, mert írásos források erről a fajta konyháról csak a XIX. századtól vannak, de ennek oka épp népi eredetében rejlik. Valahol a vágóhidak, a hentesek környékén kell keresnünk ősét.

A rómaiak is, mint általában az olaszok ma már délben csak egy un. snackot (valamilyen szendvicsfélét) kapnak be a közeli barban (hívjuk presszónak). A déli népekre jellemző szieszta megszűnőben van, folyamatos munkaidőben dolgoznak rövid ebédszünettel. Így a főétkezés átkerült estére. Akkor azonban szeretnek hosszasan az asztalnál üldögélni, trécselni, a fogások között hosszú szüneteket tartani. Nem olyan korán vacsoráznak, mint mi. Kilenc előtt többnyire nincs evés. Szívesen és gyakran vacsoráznak házon kívül, ki-ki pénztárcája szerint.

Kriszta fotója

Milyen is a római konyha?

Régebben nagyon elterjedtek voltak a belsőségekből készült ételek. Ezek közül megmaradt a trippa alla romana (a báránypacal római módra), érdekes módon a római zsidó éttermek, s háztartások még mindig tradicionálisabbak, e sorok írójának volt szerencséje sült báránybelet enni egyikükben. (Ezt a pacalt paradicsomos szósszal, zellerrel, hagymával és római mentával kísérik.) De ez ma már csak rájuk jellemző. A pacal nem, az maradt tipikus római étel.

A legjellemzőbb előétel a bruschetta (leggyakrabban olíva olajos, nyers paradicsomos, bazsalikomos pirítós), létezik több variánsa, mégis Rómában a tipikus ez. Itt egy pár szót kell ejtenünk a kenyérről (pane), sokféle kenyér van Rómában és a helyiek szinte mindenhez esznek is. A bruscettához a házikenyér (casareccio) dukál. Hatalmas szeletet adnak, van olyan, akinek ez már elég egy étkezésre.

A rómaiak (miként az olaszok máshol is) a felvágottakat (affettato) többnyire előételként eszik, apróbb falatokban, hideg ételes vacsoráknál a zöldségekkel, salátákkal együtt.

Ma már mindenki tudja nálunk, hogy az első fogás Olaszországban szinte mindig tészta. Így van ez Rómában is, de a rómaiakra jellemző, hogy más tájegységekhez képest több minestrát (vegyes zöldséglevest) esznek. A tésztáról tudni kell, hogy bár az antik Rómában is volt egy közkedvelt sült tésztaféleség, mégis, bármilyen elterjedt is, csak később került az asztalra Szicília felől.

A tésztaféleségek közül egyértelműen a l’amatricianát, vagy alla matricianát (szalonnás, paradicsomos, csípős paprikás mártásút) tartják a legtipikusabb rómainak, de ezt csak az kóstolja meg, aki szereti a csípőset! Egy másik pillanatok alatt elkészíthető, jellegzetes, csípős fogás a spaghetti all’aglio, olio, peperoncino, (olíva olajon megfuttatott fokhagymával és csípős paprikával nyakon öntött spagetti).

De nézzük, mit egyenek az érzékenyebb gyomrúak! A magyar háztartásokba is bevonult spaghetti alla carbonaráról vajon tudták, hogy római? Bizony a rómaiak és a környező Lazio tartomány lakói helyi találmánynak tekintik. A legenda (és Sophia Loren) szerint közép-olasz hegyekben munkálkodó carbonarák, azaz szénégetők receptje. Ne hagyják ki, még ha otthon csináltak is, meglátják, más lesz!

A fettucine Alfredo esetében szó sincs legendáról, hiszen e tésztaétek szülőatyja, Alfredo di Lelio római étterem tulajdonosa volt. A nevét viselő vendéglő ma is működik.
A babok különféle fajtái alapvető alapanyagai - a csicseriborsóval együtt - a római konyhának. Ilyen első fogás a pasta e fagioli (tészta és bab), vagy pasta e ceci (tészta és csicseriborsó), érdemes megkóstolni!

Pásztorok vidéke volt Róma, tudjuk, Romulus és Remus is az volt, mielőtt fény derült származásukra. Sok a juhtúró és nagyon finom, nem olyan csípős, mint a mi brindzánk, és sokféleképpen használják fel. Ilyen juhtúrós étel a ravioli alla romana (juhtúróval töltött ravioli).

Tudjuk, a turista eltelik az első fogással és már második fogást ritkán eszik, de egyszer érdemes kihagyni az elsőt, ha kettő nem megy le, azonnal a másodikkal kezdeni.
Az agnello alla romanát (báránysült római módra) azoknak ajánljuk, akik szeretik a bárányhúst, ahogy jellemző a juhtúró, a bárányhús is része a tipikus római konyhának.
Ha valaki nem szereti a bárányhúst, ajánlhatjuk a saltimbocca alla romanát (zsályás borjúsült falatok), igazán finom étek! A borjú és marha gyakran kerül a rómaiak asztalára.

De mit együnk körítésnek?

Articsókát római módra (carciofi alla romana)! Az articsóka nem volt Itáliában termő növény, később került a specialitások palettájára, talán arab hatásra, délről felszivárogva. Ha valaki még nem evett ilyet, ne legyen bizalmatlan, nagyon ízletes zöldség! Római módra főve, mártással szolgálják fel.

Vagy együnk insalata di puntarelle alla romanát. A puntarelle nálunk nem honos növény, leginkább a spárgára hasonlít, csak annál nagyon sokkal vékonyabb, a mesterszakácsok ennek a vékony szárát még éles késsel fel is hasítják, hogy felpenderedjen, a salátát pedig sóban, olajban eltett szardellával ízesítik. Ez is valódi római specialitás.

További ételek, amelyek nevükben hódolnak Rómának:

Saltimbocca alla Romana, ami borjúszelek pármai sonkával és zsályával
Érzékletes szó a nevében a saltimbocca: ugrás a szájba. Teljesen egyszerű, de nagyszerű étel.
Pollo alla Romana, ami simán csirke zöldborssal, paradicsommal és fokhagymával
Gnocchi alla Romana, ami durumbúza darájából készül vajjal és durván reszelt parmezán sajttal. Szokványos búzadarából is lehet készíteni, de az nem az igazi.
Lám, szinte minden felsorolt étel alla romana volt, ez jelenti azt, hogy római módra, ha ilyet választanak, bármi legyen is az, nem nyúlnak mellé, ízletes, könnyű ételt fognak enni, és megismerik Rómát a gyomrukon keresztül is!

Egyéb olvasnivalók az olasz gasztronómiáról:

• Római gasztronómia - blog
• Római konyha - receptek
• Római konyhaművészet az ókorban
  

Érdekes tudnivalók

A sztárok lefényképezésével foglalkozó, szenzációhajhász lesifotósoknak a közismert nemzetközi neve (többes számú formában) a paparazzi. Kevesen tudják, ez az olasz szó, onnan származik, hogy Fellinii világhírű olasz rendező Édes élet című filmjében (1960) a fotóriporternek konkrétan Paparazzo a vezetékneve.

Római humor

Itáliában nem a rómaiakat, hanem a toszkánokat tartják a legszellemesebbnek. A kétfajta humor közti különbség az, hogy a toszkánok ironikusak, a rómaiak meg inkább abszurdba hajlóak. Nagyon hamar meglátják a fonákját mindennek. De hosszas fejtegetés helyett álljanak itt a példák! Ha valaki panaszkodik valakinek a hibái miatt, holott azok neki is megvannak, a római biztosan lecsap rá és megkérdezi: Ugyan milyen szószékről jön a prédikáció?, vagy csak annyit kérdez: Nálatok talán fából van a tükör?

Néhány római aranyköpés:

• Az agy nem egy opció, HASZNÁLD!
• Akkor veszed észre, hogy nem vagy már gyerek, amikor rájössz, hogy a díványon aludtál el és a díványon ébredtél!
• Elnézést kérek azoktól, akiket eddig még nem sértettem meg, hamarosan jövök!
• Mi az, hogy nyugi? Inkább puska és egy jó célkereszt kéne!
• Nem vagyok neveletlen, csak szeretem, ha a szomszédaim is jó zenét hallgatnak.
• A pénz nem boldogít, de nagyon jót tesz az idegeknek!
• Ne nézz hátra, ott már voltál!
• Az agy csodálatos, mindenkinek kéne belőle egy!
• Egy nap az én vonatom is eljön, csak amilyen szerencsém van, épp a repülőtéren leszek.
• Sokan úgy csinálnak, mintha szeretnének, én meg úgy teszek, mintha elhinném.
• Éretlen, ezt a szót az unalmas emberek mondják a szórakoztatóakra.
• Ha nem találtok itthon, próbáljátok meg a diliházban!
• A Paradicsomot a klíma miatt, a poklot a társaság miatt szeretem.
• Két nagy hibám van, az egyik, hogy túl jó vagyok, a másik, hogy tudom már, hogy nagyon hülye, azok után, hogy rájöttem, az elsőt kihasználtad.
• Ha minden megcsalt ember kapna egy lámpát, micsoda kivilágítás lenne!
• Nem vagyok zavart, csak vegyesek a gondolataim.
• Egészen konkrétan nem utállak, de ha esetleg felgyulladnál és nekem volna vizem, meginnám!
• Nem én fekszem le későn, a reggel jön túl korán.
• Ha valaki bűn nélkül él, forduljon hozzám… valahogy megoldjuk!
• Ha gyors, mozgékony és dolgozni nagyon akaró munkatársat keresnek, vegyenek fel engem, segítek megtalálni!
• Istenem adj türelmet, mert ha erőt adsz, beláthatatlan, amit teszek!
• Nem vagyok bolond, különben a hangok megmondták volna nekem!

Bolt ajtaján cetli: Tíz perc múlva itt vagyok! (ha késnék, olvassák újra az üzenetet!)

A bárban:

• Egy kávét! 3 €
• Egy kávét, legyen szíves! 2 €
• Lenne szíves készíteni nekem egy kávét! 1 €

Talán sikerült valamelyest ízelítőt adni a római humorból, amit sajnos az, aki nem beszéli a nyelvet, nem élvezhet, de talán ez a kis összeállítás mégis kicsit hangulatba hozza, és másképpen nézi a rómaiakat.

(Orosz Maris összeállítása/fordításai, 2012)

Fotóegyveleg

Kriszta fotói 

via Giuglia 1  - Római Magyar Intézet - ott, távolabbra a magyar zászló leng - Kriszta fotója

Vissza az elejére

Kommentek