ÚTIKRITIKA.HU / Róma

1. Minden jelentősebb nevezetességhez érdemes délelőtt 10 óra előtt odaérni. 10 és 12 között van a legnagyobb tömeg, és a sorban állások. Szóval megéri korábban reggelizni és korán nekiindulni a városnézéshez. És mindenre előre jegyet kell venni a neten, iskolai szünetekben kötelező.

2. A hop on-hop off buszra előre foglalhatunk .

3. A Vatikán és Róma kártya azonnali belépésre jogosít a fő látványosságokra és a tömegközlekedésre. A Roma Pass-nek köszönhetően az emeletes Roma Cristiana busz is díjmentesen használható, beleértve az audio idegenvezetést és térképet, hogy egyedül is fel tudd fedezni a várost.

4. Róma rövid program kivonatolva: Trevi kút, Pathenon, Spanyol lépcső, Vatikán, Szent Péter Bazilika, Colosseum és szabadon választott múzeum, szabadon választott székesegyházak, pihenésként tengerpart.

5. Strapabíró cipő és sok víz.

,, Egyre szigorúbb intézkedéseket hoznak Róma belvárosában: büntetik azokat, akik jegyeket árulnak, akik engedély nélkül árusítanak ételt vagy italt, akik kocsmatúrákat vezetnek, de azokat is, akik légionáriusoknak öltözve fotózkodnak a turistákkal. Egy úgynevezett "bivakolásellenes" határozat miatt plédet leteríteni, vagy egyáltalán, leülni is tilos a város történelmi helyszínein. Tilos a szökőkutakba bemászni, tilos a látványosságok közelében alkoholt fogyasztani, hangoskodni, póló nélkül sétálni. Ezekért 400 euró körüli bírság jár, extrém esetben akár ki is tilthatják az illetőt Róma belvárosából. (2019. augusztus) forrás

"Legjobban a rengeteg turista zavart. Róma főbb nevezetességeit érdemes kora reggel vagy késő este megnézni. A Trevi kút például napközben élvezhetetlen, és nehéz elképzelni, ahogy Anita Ekberg és Marcello Mastroianni háborítatlanul fürdőzik a kútban Fellini klasszikusában. A kötelező látnivalók mellett hagyjunk időt a céltalan sétálgatásra, az elveszésre, a kihalt kis utcákra, hogy megismerhessük Róma turistamentes, hétköznapi arcát is. Rómába akkor is érdemes elutazni, ha az embernek nincs túl sok költőpénze, mivel nagyon sok látnivaló ingyen van. Minden hónap utolsó vasárnapjának délelőttjén még a Vatikáni Múzeum is ingyenes. A Vatikánban egyébként érdemes idegenvezetőt fogadni, még akkor is, ha nem olcsó. Nagyon sokat ad a látogatáshoz, e nélkül az ember elveszik ebben a hatalmas műkincsgyűjteményben." (Tamara)

"5-6 napnál rövidebb idő alatt nem lehet igazán felfedezni Rómát. A sorban állások elkerülése céljából a nevezetességek meglátogatását érdemes kora délelőttre vagy késő délutánra időzíteni. Az első nap egy városnéző (emeletes) buszos programmal nyitottunk. 10 euró per koponya, na ez még elfogadható.

Tippem: A Szent Péter tértől érdemes elsétálni (a Tevere jobb oldalán) a Trastevere-ig a Gianicolo dombon keresztül. A Trastevere napközben uncsi, este válik érdekessé." (Lacus)

"A legjobb, ha az ember a vatikáni múzeumokkal kezdi a Rómával való megismerkedést. Igaz, elvesz egy napot a turista életéből, de kell az energia annak a rengeteg alkotásnak a befogadásához, és esélytelen, hogy egy elgyötört test és kultúrával púpig rakott agy ebben partner legyen. Manapság már meg lehet spórolni a 3-4 órás sorban állást, és higgyétek el, megéri az a plusz 4 Euró. Jobb, ha a gyanútlan műkedvelő csak a sixtusi kápolna felé szembesül az irdatlan tömeggel.

Trastevere (a Tevere folyó nyugati fertálya) bebarangolása maradjon az utolsó napra. Még akkor is, ha kis csapatod ekkor már hallani sem akar semmiféle gyaloglással kapcsolatos tevékenységről. Trastevere a tökéletes zárás, még akkor is, ha többet üldögéltek téren, mint bolyongtok a kis utcákon, itt egy kicsit ki lehet szakadni a turista zsúfolt Rómából, magunkba szippantani a hétköznapokból, beülni egy jót enni és tervezni a következő családi kirándulást." forrás

"Aki a központban lakik és jó kondícióban van, annak nem is kell tömeg-közlekednie, gyalog is bejárható a város. Autót bérelni felesleges és „életveszélyes” a helyiek vezetési stílusa és a sok forgalom elől lezárt utca, szűk sikátor miatt, ahova legfeljebb csak motorral lehet behajtani. Ha unjuk a sétát, ugorjunk fel egy városnéző buszra, de előtte nézzük meg jól, hogy mire váltjuk a jegyet! Vannak 24 és 48 órásak is és arra is figyeljünk, hogy mikor indul az utolsó kör, különösen, ha kivilágítva is szeretnénk látni a várost. (Müller Gerda)

"A Roma Pass a párizsival ellentétben nem két, hanem három napra szól, és csak erre az egy időtartamra váltható. Ára sokkal barátságosabb: fejenként harminc euróért lehet megvenni. Ez a római múzeumokba és látnivalókba történő belépésre, és a városi tömegközlekedési rendszer használatára jogosít. Ha a tengerpartra is kiruccannánk, vagy Ostia Anticát is megnéznénk, 32 euróért Roma&Piú Passt kell váltanunk, ami a külső kerületekre is jó.

A kártyák az általuk lefedett terület méretén kívül mindenben egyeznek: az első két, általunk választott múzeumba ingyenes, és soron kívüli belépést biztosítanak, a többi helyre pedig kedvezményt kapunk velük. A reptéri járatokon kívül ingyenes velük az utazás, jár melléjük várostérkép, útikönyv a kártyával megnézhető látnivalókról, egy információs csomag az aktuális rendezvényekről, eseményekről, és egy aktiváló kód, amivel egy okostelefonos appot is le tudunk tölteni. A kártya az első használatkor – tömegközlekedési eszközre szálláskor, vagy múzeumi belépéskor – aktiválódik, és a harmadik napon éjfélig használható." forrás

"Ha csak tehetjük, Rómába mindenképpen kisgyerekek nélkül menjünk. Saját és baráti kisgyerekek nélkül egyaránt. Róma esetében több érv is szól amellett, hogy a gyerekeket a nagyszülőkre bízzuk.

Rómában az egyik legnagyobb attrakció a számtalan múzeum és antik műemlék. Márpedig egy hétéves vélhetően szívesebben játszana ipiapacsot a zarándokokkal a Szent Péter-bazilika oszlopcsarnokában, mint hogy megcsodálja a Pietàt.

A rómaiak lazán veszik a közlekedést. Szmog mindenütt van, a járdáról viszont néhány forgalmas úton megfeledkeztek a tervezők. Parkolni pedig majdnem lehetetlen, és az autómentesített sikátorokban is ötpercenként zúg fel a motorzaj. (Igaz, ők legalább akkor megállnak, ha a gyalogos megkezdi az áthaladást.)

Bizonyos turistafrekventált helyeken rendszerint akkora a tömeg, hogy nagyon könnyű elveszíteni egymást.

Időzítsük hát Rómát az évi rendes „szabaduljunk ki a körforgásból” feliratú hosszú hétvégénkre, ne pedig a családi nyaralást szervezzük ide." forrás

" A Szent Péter bazilika kupolájába is érdemes fellépcsőzni öt euróért, a klausztrofóbiások és tériszonyosok kiváltképp élvezik majd. Igazából azonban minden kultúrtörténeti kincs ott hever az utcákon. A teljesség igénye nélkül: ott van a Vatikánváros, a Piazza Navona különleges szökőkútjaival nyűgöz le, a helyiek által gyűlölt, gigantikus II. Vittorio Emanuele emlékmű mindenhonnan jól látszik, a Pantheonban lehetetlen nem a tetőtér egyetlen kör alakú nyílását bámulni, a spanyol lépcsőre éjszaka érdemes kiülni fagyival a kezünkben, hiba lenne kihagyni a Villa Borghese ligetet, vagy a Janiculum dombot, ahol a világ legszebb panorámájában gyönyörködhetünk, Garibaldi lovasszobra árnyékában. Rómában egyszerűen nem tudsz rossz felé menni." forrás

"Két euróval többet kell fizetnie 2014. szeptember elsejétől a külföldi turistáknak az állami és önkormányzati múzeumokban. Milánóban és Firenzében júliustól emelkedett a múzeumi belépők ára. Az olasz fővárosban megemelik az idegenforgalmi adót is. Az ötcsillagos szállodákban az eddig naponta fizetett 3 euróról 7 euróra emelkedik az úgynevezett turistaadó, a négycsillagosokban 6, a háromcsillagosokban pedig 4 euró lesz. A bed & breakfast szálláshelyeken és a turistáknak kiadott apartmanokban napi 3 euró 50 cent lesz szeptembertől az idegenforgalmi adó, a római kempingekben napi 2 euró. Drágul a korlátozott járműforgalmú római városközpontba való behajtásra jogosító engedély is, ennek az ára az eddigi tízszeresére emelkedik. Az olasz kulturális tárca a nagyvárosok múzeumainak jegyáremelésével szemben júliustól számos kedvezményt vezetett be. Minden hónap első vasárnapján az olasz állami és városi múzeumok ingyenesek. Minden pénteken este tízig látogathatók, évente kétszer pedig éjszaka is nyitva tartanak és ilyenkor a belépőjegy fejenként egy euróba kerül. Tizennyolc éves korig minden olasz és külföldi látogató ingyen mehet az olasz állami és városi múzeumokba, 25 éves korig pedig, kedvezményes áron vásárolhat belépőjegyet." (forrás: MTI)

,, Egy jó tanács, jó cipőt válassz! Ha Rómát körbe akarod sétálni, mindenképp szükséged lesz egy jó cipőre. Elsőre úgy tűnt, hogy a másokon látott neon színű sportcipők nem illenek sem Rómába, sem a Vatikánba. De utólag mégis igazat kell adnom azoknak, akik ilyen futócipőket vettek fel. Nagyon sokat sétálsz, ezeket sokszor macskakövön teszed. Még így is úgy el fog fáradni a lábad… De ha egy kényelmetlen cipőt választasz, az egyenesen fájdalmas is lehet. Rajtam ugyan sportcipő volt, de eléggé vékony talppal." forrás

,, A városra – ha mindent meg akarunk nézni – nem elég egy hét sem, viszont 3 napot minimum ajánlott eltölteni ott, ha valaki nem volt még. A Vatikánra kell egy-két napot szánni, egy másik nap a Colosseum, a Forum Romanum, a Spanyol lépcső és a Trevi kút (ami este is nagyon hangulatos), és akkor még nem láttuk a rengeteg gyönyörű templomot, ami csak hemzseg a városban." forrás

,, Nincs szebb mint egy józan ébredés Róma városában. Úgy okoskodom, hogy mivel Róma belvárosa tele van folyamatosan feltárandó történelemmel, ezért eleve az óváros rész alatt nem futhat metró, a Vatikán mint önálló állam nem tervez metrót építeni, így a római városépítészet és kénytelen megkerülni a Vatikánt. Minden ami vatikáni megálló az egy picit arrébb van a múzeumoktól is és a Szent Péter tértől is, de még így is elérjük Ferenc Pápa áldását a Szent Péter téren. Simán bejutunk a kordonon túlra és megrögzött ateista barátnőmmel elvegyülünk a tömegben. Senegáli, iraki, ukrajnai, líbiai, afganisztáni, kongói, szudani és még sorolhatnám hány nemzet, nép, ember keresi a kiutat és a segítséget mások hatalmi harca és az elme megháborodása miatt. És függetlenül attól hogy hiszünk-e vagy sem, a téren egy tudat egyesül. A béke tudata." forrás

Vatikán

Vatikán egy városállam. Sajátja van mindenből, persze leginkább elméletileg. Nyilván eurót használ, telefonos rendszere is saját, csak eléggé használaton kívüli. Ami nagyon aranyos, a saját postája és őrsége.

A covid után nagy turista rohamot jósol mindenki 2022nyarára. Ezért fontos a belépőjegyeket előre beszerezni.

Szeptember 7-től október 26-ig az eddigi szokásos nyitva tartási időn túl, minden pénteken este 7 órától 11-ig látogatható a Vatikáni Múzeum (Sixtus-kápolna, képtár, pápai gyűjtemények, Raffaello-stanzák és csaknem valamennyi terem). Erre a késő esti látogatásra kötelező az online foglalás, mégpedig a Vatikáni Múzeum hivatalos honlapján.

A pénteki látogatáshoz az utolsó belépés fél 10-kor van. A turisták szempontjából a péntek esti nyitva tartásnak azért van külön jelentősége, mert a múzeum meglátogatásának az éjszakai megvilágítás külön extra élményt kínál.

Az utazási kiadványok fotóin gyakran úgy mutatják be a vatikáni múzeum tárlatát, mintha simán végigsétálhatnánk rajta, pedig inkább a tömegben, araszolva haladás a reális. A múzeumban büfé és wc csak az elején és a végén van, és az is drága, szóval a végigjárás előtt együnk-igyunk. A fotózást a legtöbb teremben engedélyezik, a Sixtus-kápolnában viszont nem.

Ha szuvenírvásárlást is tervezünk a vatikáni látnivalók környékén, akkor járjuk végig az üzleteket, mert megdöbbentően nagy különbségek vannak az árak között ugyanarra a mütyűrre. Például van ahol hógömbökből jó nagyot is adnak annyiért, amennyiért máshol kis picikét.

Pápa bácsi elődeinek jó kis kéglit sikerült összehozni a perselypénzből. Amerre csak a szem ellát pompa és ragyogás. Az élvezeti értéket némiképp beárnyékolta az a mérhetetlen tömeg, ami miatt nehézkes az előre haladás, és a híresebb alkotások környékére szinte lehetetlen odaférkőzni a szelfiző turisták gyűrűjétől. Az útvonalakat úgy alakították ki, hogy egy irányba tereljék a népet, melynek végpontja a Sixtus-kápolna. Zegzugos folyosókon át, végül megérkeztünk a világ talán leghíresebb freskójához. Az embereket tagbaszakadt biztonsági őrök fogadják, és hajtják előre: nincs itt kérem semmi látnivaló. Fényképezni tilos! Persze mindig van egy két próbálkozó, de ha lebukik – márpedig kiszúrják –, akkor nem a nyugdíjas teremőr néni néz rá szúrós szemmel, hanem egy százhúsz kilós, kopasz férfi. Elvileg akármennyi időt tölthetünk bent állva, kitekert nyakkal a mennyezetet fürkészve, de úgy éreztem, mérföldekre kerültem a komfortzónámtól és türelmetlenül vártam, hogy elhagyjuk Michelangelo játszóterét. Elmaradt az áhítat, de örültem, hogy itt is jártam, innentől nem fogom túl misztifikálni a helyet. (2024) forrás

Kriszta fotója

Michelangelo duzzogott

1508-ban Michelangelo Bounarroti nem nagy lelkesedéssel fogott hozzá a Sixtus-kápolna mennyezetén ma is megcsodálható freskósorozat megalkotásához. A lelkes művészetpártoló II. Gyula pápa volt a megrendelő, de Michelangelo vonakodott, mert inkább szobrásznak tekintette magát, mint festőnek. A művész attól tartott, hogy lejáratja magát valami silány munkával, de tartott attól, hogy a megbízatás elutasítása esetén később nem kap majd megrendeléseket szobrokra. Ráadásul nézetkülönbség tört ki közte és a pápa között, mert II. Gyula újszövetségi jeleneteket akart látni a mennyezeten, Michelangelo pedig, azt hajtogatta, hogy az ótestamentumi témák hatásosabban mutatnak. A freskósorozat központi epizódjával, az Ádám teremtésével, ezt bizonyította is. Négy és fél évig tartottak a munkálatok, bár volt egy teljes év, amíg a művész nem nyúlt ecsethez, mert a folyamatosnak ígért fizetés leállt. Amikor viszont dolgozott Michelangelo, akkor kemény, nyaktörő és hátfájdító munkát végzett, hiszen órákat kellett háton fekve festenie egy instabil állványzaton. Állandóan panaszkodott, duzzogott, és sajnáltatta magát. Az utókor legalább maximálisan értékeli erőfeszítéseit.

"A Vatikáni Múzeum számomra olyan volt, mint az IKEA, folyosók, ösvények, ide-oda kanyarognak, már nagyon vártam, hogy odaérjünk a Sixtusi kápolnához." (Andi)

"A Sixtus-kápolna: Hihetetlen, hogy Michelangelo szinte teljesen egyedül készítette el a világhírűvé vált freskót, ráadásul úgy, hogy szobrásznak, és nem festőnek tartotta magát. A lenyűgöző élményt kicsit rontja a borzalmas embertömeg. A mélypont az volt, amikor egy ázsiai turistacsoport a padokon ücsörögve elővette a szendvicseket. Elképzeltem az idegenvezetőt, amint előző este kiadta az ukázt: „Holnap hozzanak szendvicset, piknikezni megyünk!” Irigylem olasz barátomat, akinek befolyásos apukája elintézte, hogy a család egyedül lehessen a kápolnában. Lefeküdtek a földre és csak ők voltak, na meg Michelangelo szelleme." (Tamara)

,, Nekem másik nagy csalódás a Vatikán, mint múzeum. Turisták ezrei hömpölyögnek bent: Bár a legtöbb helyen tilos fotózni, a vakuktól alig látszik valami. Ráadásul a helyszűke miatt csömört kapsz a rengeteg szobor, kép szőttes stb láttán. Nem tudod élvezni annyira kis helyen vannak összezsúfolva."

" Érdemes előtte jegyet venni online, így sem spórolható meg a sorban állás teljesen. A tömeg óriási, de erre felesleges panaszkodni, mi is a tömeg alkotói vagyunk. Vizet mindenki vigyen magával. Két útvonalon lehet elindulni, rövidebb és hosszabb úton is mindkettő a sixtusi képolnához vezet. Mi a rövidebbet csináltuk végig, így is volt benne több érdekesség. Összességében a palota csodás, mint épület. Remek képet ad a pápaság összeszedett vagyonának méreteiről. A kiállítás már nem annyira csúcs, Raffaello például kimondottan csalódás volt nekem. Azért úgy út közben van néhány Chagall , néhány jó szobor, de sajnos túltengenek a helyi művészek. A sixtusi kápolna elképesztő, sajnos fotózni nem lehet. Egyszer mindenkinek látnia kell, olyan teljesítmény, amihez fogható kevés született. De a tömeg miatt kimondottan jó érzés kijönni, leülni valahová, inni valamit és örülni annak, hogy itt lehetünk. Kriszta 2019"

Szent Péter-bazilika

Csodaszép, csodanagy és a katolikus világ egyes számú szent temploma. Ennek megfelelően hatalmas és díszes. Ahhoz, hogy a méreteket lássuk, fel kell menni a kupolába (Cupola), onnan látszik igazán, mennyire monumentális az egész. A Bazilika meglátogatása ingyenes, a sor óriási főszezonon kívül is. Érdemes "skip the line" jegyet venni pont emiatt. Az esetleges nyári sorállás csak fiataloknak ajánlható. A kupolába a jegy készpénzben fizethető csak, gyalog 8.- eur/fő, lifttel 10.-eur/fő. A liftes becsapós, mert a liftezés után magát a kupolát még gyalog meg kell mászni. Klausztrofóbiásoknak, járásukban korlátozottaknak nagyon kevéssé ajánlott, néhány helyen a lépcső nem szélesebb 30-40 centinél. Aki kisgyerekkel nekivág, legyen arra felkészülve, hogy a csemete megijedhet és akkor nem marad más, cipelni kell majd. Viszont, ha már sikerült feljutni, a látvány eléggé kompenzálja a szenvedéseket. Egyrészt a kupola és a templom belseje fentről csodás. És hatalmas. Másrészt a város látványa is megéri nagyon a feljövetelt. Egyszer nagyon ajánlott eljönni este is, kivilágítva nagyon hangulatos.

Kriszta fotója

"A bazilikát, a múzeumot, és a Sixtus kápolnát egy gyűjtőjeggyel meg lehet látogatni. A Vatikán honlapján bankkártyával lehet előre online jegyet venni, így kihagyható a pénztárak előtti sorban állások. No persze, ez tényleg kötelező program. Gigantikus építmény (belülről kisebbnek tűnik, mint azt az ember kívülről feltételezné, optikai csalódás miatt) a valóságos dimenziónál. A középhajóban állva érzékelhető igazán a bazilika monumentalitása, a beszűrődő fények pedig gyönyörűek és igazi áhítattal töltik el a hívő embert. Fentről a bazilika tetejéről, a kupolából a 360 fokos kilátás lélegzetelállító az egész városra, és nem mellesleg fentről rá lehet látni a belső térre, a főoltárra. Szerencsére 3 méteres rács választ el a mélységtől, így tériszonyosok is bevállalhatják az élményt.

Tanácsos előre eldönteni, hogy a bazilika belsejének megtekintésekor a kupolába is fel karunk-e menni. Ez ugyanis jelentősen befolyásolja a programra időigényességét. Még lent választhatunk, hogy lifttel vagy gyalog megyünk fel (mindössze 2 euró az árkülönbség), de a liftes verzió sem segít túl sokat, az utolsó 200 lépcsőfokot így is gyalog kell megtenni a csúcsig - de megéri!

A kupola programmal együtt a bazilika meglátogatására minimum egy órát kell kalkulálni. Az egész vatikáni program szervezett csoporttal kb. három óra alatt lebonyolítható a kevesebb sorban állási idő miatt. Egyénileg a Vatikán-i program lehet 5-6 órás is, pl. éppen amiatt, hogy órákat kell várakozni a bazilikába való bejutásra (kivéve előre váltott jeggyel - azzal valamivel hamarabb be lehet jutni). Fizetős csoportprogrammal a bazilika meglátogatása kb. másfél órát tart és bizony ebben benne van a bejutás időtartama is.

Öltözködési előírás: A vállaknak (!) és a térdnek fedettnek kell lenni és ezt a bejáratnál ellenőrzi is!

Nem árt tudni, hogy szerdán a bazilikában istentisztelet zajlik. Komoly élmény a vasárnap délután misén a templombelső elején átélni a kb. egyórás szertartást vagy kétezer ember társaságában. (A mise közben nem lehet távozni.)

Tanácsok:

Aki el akarja kerülni a hosszas sorban állást, az kezdje ezt a programot kilenckor, azaz érkezzen oda legalább nyolckor vagy akár még korábban. 11 óta tájban már szörnyen sok a látogató. A jegyet pedig lehetőleg előre váltsuk meg az interneten!

Sokan állítják, hogy ebédidőben is kisebbek a sorok, mert a turista csoportokat ilyenkor ugyebár kötelezően a vályúhoz kell hajtani.

Először van a csomagellenőrzés és csak utána az öltözet kontrollja, azaz – főleg nyári hőségben - a hosszas sorban állás esetén lehetünk lengén öltözve, majd közvetlenül a csomagellenőrzésnél kivesszük azt a cuccot, amivel fedjük a fednivaló testrészeket. Így nem kell a teljes sorban állás idején ,,burkoltan” időzni.

A térre, a bazilika elé feltétlenül érdemes visszalátogatni este 10 és éjfél között, amikor nincs olyan nagy turistatömeg.

Készüljünk fel lelkileg arra, hogy a bazilika, és általában a Vatikán meglátogatása ,,gyűrődős” program a sorban állások és a turisták ménkű nagy tömege miatt. Sok tisztelettudó látogatót meg szokott botránkoztatni az, ahogy a csoportos turisták, főleg az ázsiaiak és az amerikaiak képesek viselkedni a szent környezetben. A csoportok mindenkit letarolnak, a tolakodás gyakori.

Vannak, akik a Vatikáni programnak ezt a menetrendjét javasolják: vatikáni kertek, múzeum, Sixtus kápolna, bazilika. 9 előtti programkezdés esetén viszont som érv szól amellett, hogy a bazilika legyen a legelején.

A sorban állások gondján enyhítenek a szervezett programok.

(J. K)

Kriszta fotója

"Az első nap amúgy is hamar elszalad a Vatikánban. Célszerű előre ellenőrizni a Szent Péter-Bazilika és a Múzeumok nyitva tartását és az elsők között érkezni, mert pillanatok alatt el kezd kígyózni a sor. Ám ettől sem kell megijedni, mert viszonylag gyorsan halad. Fémdetektorokon kell átmenni és átvilágítják a táskákat is, így a hegyes, szúrós, fémes tárgyakat célszerű a szálláson hagyni. (A hátizsákokat sem szeretik.) Miután megcsodáltuk a Pietát, megsimogattuk Szent Péter lábát, ellenőriztük, hogy meddig érne az esztergomi bazilika alapzata, ha beraknánk ebbe az óriási épületbe és lefotóztuk a svájci gárdistákat is, ne sajnáljuk a fáradtságot és másszunk fel a bazilika kupolájába is. A túrának nem minden része kellemes, de a lélegzetelállító kilátás feledtet minden megpróbáltatást. Az alattunk elterülő tér, a híres Bernini oszlopokkal körülölelve a legszebb arcát innen mutatja. Nem utolsó sorban bepillantást nyerhetünk a pápai birtok területére is!

Mielőtt belépnénk a Vatikáni Múzeumok labirintusába, frissítsük fel magunkat egy szelet pizzával és fagylalttal, mert szükség lesz az energiára, ugyanis hosszú séta vár arra, aki mindent meg akar nézni. Aki csak ízelítőre vágyik, az nézze meg a Laokoón-csoportot, a Sixtusi-kápolnát, a térképek galériáját és menjen ki egy kicsit az udvarra is. Közben ne felejtsünk el belegondolni, hogy most a világ legkisebb független államában vagyunk, melynek saját postája, bélyege, újsága, nyomdája, rádióadója és benzinkútja is van, sőt még saját közlekedési szabályai is, melyeket külön kresz könyvben foglaltak össze!" (Müller Gerda )

"És csatlakozom a tömeghez, ami a hosszú folyosókon halad arra, amerre a Cappella Sistina nyíl mutat, azaz a Sixtus-kápolna felé. Szorít a hosszú folyosón hullámzó tömeg, fullasztó, akár a szülőcsatorna. Én küzdöttem és küzdök; amikor egy nagyobb csoport érkezik, félreállok és kivárok; szinte a falhoz nyomnak, úgy érzem, fuldoklok, nem ér le oxigén a tüdőmbe, mert nem ér ki a fejem a tömegből, hogy szabadon lélegezzek, pedig nem vagyok alacsony. Bedarálódok. Majd váratlanul egészen kiürül a folyosó, és nyugodtan lehet továbbhaladni. A legrosszabb a kárpitok terme, aminek elején és végén üvegfal áll – teljes a bezártság élmény, újabb és újabb emberhullámok. Alig nézek a kárpitokra, vallásos téma mind, egy kaptafára, galambok, glóriák, keresztek, süvegek, ugyanaz a szimbolika. Csak ki innen. A térképfolyosó viszont üdít, Itália régi államai, ahol szükséges, tengerrel, nagy méretben festve. Színek. A plafon pazar – nem sajnálták maguktól a pompát a pápák." forrás

,,l A kupola után indíttatás éreztem a sixtusi kápolna megtekintésére is. Megdöbbentő volt a kontraszt, a mennyezeti freskók – a még ifjú mester alkotása - derűt és optimizmust sugárzottak. Majd a főfalon, a már öregkori Utolsó ítélet, melyen Krisztus kézmozdulatával irgalmat nem tűrően utasítja el a feléje törtető, üdvözülni vágyókat. Vajon mitől csömörlött meg a zseni, netán csalódott a kék bolygót benépesítő humanoidok (emberszabású robotok) természetében? – töprengett pár másodpercig a kései látogató. " forrás

,, Rengeteg a turista és a rájuk épülő idegenvezetői biznisz. 2 méterenként állítják meg a fiatalok a turistákat felkínálva az idegenvezetői tudásukat. Nagyon zavaró. Az épület látványa megigézi az embert. Kívül belül körbejártuk, lefotóztuk, kihagyhatatlan. Ezennel a bazilika melletti Vatikáni Múzeumot kihagytuk, ugyanis egyszer már volt szerencsém végigjárni az összes termet. Aki elsőnek jár Rómában mindenképp érdemes jegyet váltani rá. Életre szóló élményekben lesz része. " forrás

,, Kultúrsokk az egész múzeum, a legkisebb túlzás nélkül! A tervezett 3-4 óra helyett mi bő 6 órát voltunk bent úgy, hogy fel sem fogod már mi mellett mész el. Egy újabb az előzőhöz hasonló freskó, festmények mellett sétálsz el úgy, hogy értelmezni sem tudod. Megállsz az előtt, ami megtetszik, lefényképezed, de már állsz is tovább. Eszméletlenül sok! A numizmatikai kiállítás sajnos ki is maradt nekünk, nem jutott már rá idő. A biztonsági szolgálat egyik emberétől kérdeztük meg a nyitvatartási időt (Vatikán Múzem 17:45-kor zár), és hogy hogyan juthatunk el a Szent Péter Bazilikához (ami 18:45-kor zár), merthogy az is hátra van még. Újra végig kellett sétálnunk az épület bal szárnyát, végül a Sixtus-kápolna (még egy utolsó pillantás) egy másik kijáratán vezetett utunk a bazilikához. " forrás

A Vatikán Múzeumba, ami az én véleményem szerint a világ legszebb múzeuma, volt rezervációnk, így simán bekerültünk. Amint bent vagy, látod a változást. A régi világban stikában csatlakozhattál egy angolul/németül beszélő csoporthoz és ingyen hallgathattad a vezető szavait. De ma már… rádió kapcsolatban van a csoport. A vezető halkan beszél, és rádión irányítja csoportját amint a múzeumon átrohannak, mert ugye a „Lásd Európát egy hét alatt” túrán még itt sem marad elegendő idő. Fickók bedekkerrel a kezükben, mint például jó magam, nagyon passé-k.

Kb. 3 órába tellett, míg át mentünk a kiállításokon. Nem először jártunk itt, de így is csodálatos volt. Igen, Laocoon még mindig birkózik az óriáskígyóval, és a festmények (Rafael) még mindig megvannak. És a folyosókon itt ott nyitva hagyott ablakokon keresztül még mindig rá tudsz pillantani a pápa csodás kertjére. Micsoda folyosók! Szóval csak kövesd a nyilat, ami mutatja az irányt a Sistine Kápolnához. Az a végén van.

És akkor egy kis ajtón, majd egy kis szobán keresztül ahol a biztonsági őrök mondják, ne beszéljél hangosan, ne egyél, tilos fényképezni, tilos leülni… belépsz…és kb. ezer ember között találod magadat. Mint egy nagy szardínia dobozban. Az emberek nyaka furcsa pozícióban, a plafont nézik… Michelangelo csodás freskóit. Ez az ember tömeg kissé lerontja az élvezetet, hívjál elitesnek. És persze hangosan beszélnek, fényképeznek, és az őrök képtelenek fegyelmet tartani. Amióta erre jártam a freskókat megtisztították. A látvány felejthetetlen." forrás

,, Ingyenes léphetünk be a Szent Péter-bazilikába, amely a keresztények legnagyobb temploma a XVII. századból. Természetesen a biztonsági ellenőrzések nagyon szigorúak, de mivel beengedő kapu is van, ezért a nagyobb tömeg is gyorsan bejuthat. A bazilika kívül és belül egyaránt lenyűgöző. Mise idejére a fő oltárt jó nagy ívben elkerítik, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne beülni rá bárkinek. Csak mondjátok az őrnek, hogy a misére mentek, s üljetek be a padsorba. A kulturális élmény a nem hívők számára is felejthetetlen, ezt tapasztalatból mondjuk. " forrás

,, A Vatikánról úgy olvastuk mindenhol, hogy ha a Szent Péter bazilika felől közelíted meg, akkor akár órákat is sorba állhatsz. Viszont, ha hátulról, a Vatikán Múzeum felől teszed, hamarabb bejuthatsz. Beálltunk 12 óra környékén a sorba, elkészítettük a rögtönzött szendvicseinket, majd kb. 15-20 perc alatt bejutottunk. A sorban állva többször is megszólítottak minket, hogy felárért nem kell végigállnunk a sort, bevisznek minket. Mivel a 20 perc nem hosszú idő, elutasítottuk a felajánlást. Főszezonban biztosan nagyobb a sor, érdemes lehet elővételben plusz összegért megvenni a belépőjegyet. Az előcsarnokba lépve átvilágítanak minket, akárcsak a reptéren. Kabát és táska a futószalagra, zsebeket kipakolva. Fémdetektoros kapun át, és már mehettünk is a pénztárhoz. A Vatikán Múzeum felnőtt belépője 16 € volt, 26 év alatti diákoknak és 6-12 éves gyerekeknek 8 €. A pénztártól érdemes elhozni a múzeum térképét, segít a tájékozódásban, a kiállítások hollétében. Ruhatárra számítottunk, ahol le kell adni a táskákat, gondoltuk. De semmi ilyesmi nem volt, végül is átvilágítottak minket. Illetve a főcsarnokból ki lehet menni egy teraszra is, és a Vatikán kertjébe is, ahol szükség lehet a kabátunkra. " forrás

"A bazilika megtekintése ingyenes, így ennek megfelelően kígyózó sor áll a téren a biztonsági ellenőrzésre várva. Mi "csak" olyan 3/4 órát álltunk a tűző napon, mire bejutottunk, de láttuk közben, hogy volt akiknek már hosszabb sorba kellett beállniuk. De ez még semmi, ezután jön a bazilikában a préselődés, tolongás. Az emberek nyomakodnak, fúródnak, mindenhez közel akarnak kerülni és le akarnak mindent fényképezni. Ahol a legnagyobb tömeg van, ott találjuk Michelangelo Pietáját, a bejárattól rögtön jobbra. Ez is egyébként ugyanolyan csalódást keltő méretében, mint Párizsban a Mona Lisa.
A bazilika egyébként hatalmas, nem lehet az egészet bejárni, de még így is nagy terület van nyitva a turistáknak. Nekünk ennyi elég is volt a Vatikánból, aki kíváncsi a Sixtusi-kápolnára is, annak belépőt kell váltania a Vatikáni múzeumokba. Az szerintem még egy egész napos program." forrás

A Bazilika tetejéről -Kriszta fotója

Colosseum

A Colosseum kasszájánál többnyire hosszú sorok állnak, előfordul az egy-két órás kényszervárakozás is. Jó ötlet 300 méterrel odébb, a Forum Romanum-nál megvenni a belépőjegyeket, azok amúgy is mindkét helyre (plusz a Palatinusz múzeumra) szólnak. Vagy online előre váltani jegyeket. Az így megvásárolt jeggyel a sort kihagyva be lehet menni a Colosseum területére. A belépő két napra szól és 12 euróba kerül. 18-24 éveseknek 9 euró, 18 év alatt és 65 év felett 1,50 euró. Meg lehet venni a jegyet a közeli Palatinusz bejáratánál is.

2019. november 1-től a római Colosseumba való belépőjegyek ára 12 euróról 16 euróra nő. Ez a belépőjegy az ókori Róma hatalmas amfiteátruma mellett magában foglalja a belépőt a Palatinusra és a Forum Romanumra is.

A Colosseumba belépőt online is lehet vásárolni elővételben. Picit többe kerül, de sokaknak ennyit megér, hogy nem kell időt vesztegetni a sorban állással.

A vezetett túrára befizetők is megússzák a sorban állást. A 30 euróért vásárolható Rompass felmutatói is mentesülnek a hosszas várakozástól.

Egyesek szerint belülről nem nagy szám a Colosseum, mert nem lehet sokkal többet látni, mint kívülről. Vannak, akik sajnálják a kiadott pénzt, mert nem jelentett a belső látvány számukra annyi értéket. Az emberek többségének viszont nagy élmény ez a látogatás, hiszen rengeteg olvasmány, film elevenedik meg az ember gondolataiban, amikor a Colosseum-ot látja.

Érdekesség: Az olaszok fogadkozáskor, esküdözéskor gyakran mondják azt, hogy Döljön össze a Colosseum, ha (Cascasse il Colosseo...). Ez valami olyasmi nálunk, mint, hogy: dögöljek meg, ha nem...

------------------------------------------

A római polgármester rendeletben tiltotta meg, hogy a Colosseum (és a Forum Romanum) térségében római légiósnak öltözött emberek zaklassák a turistákat .

A 70-es évektől nem volt látogatható a Colosseum két legfelső, vagyis 4. és 5. emelete, amelyeket biztonsági okokból zártak le. 2017. november elsejétől előzetes foglalással, idegenvezetéssel lesznek ismét látogathatók 25 fős csoportokban.

Tovább ballagtunk lefelé a dombról, amikor a szemünk elé tárult a Colosseum jól ismert karéja. Bevallom, mindkettőnknek könny szökött a szemébe. Katának az ókori remekmű látványától, nekem a jegypénztár előtt kígyózó, mérhetetlenül hosszú sortól.

Nem tudom, milyen megfontolásból, de online nem lehet jegyet váltani, csak a Colosseumba. Egynapos bérletet tudunk venni az interneten, sokkal több pénzért, amiben benne van a Forum Romanum és a Palatinus-domb, de ezt a legtöbb látogató szereti megúszni, hiszen a kerítés mellől belátható majdnem az egész romváros. Több mint harminc éve jártam már bent az arénában, de ez történelmi léptékkel mérve semmi, így meggyőzhető voltam, hogy húzzunk el a helyszínről, ahogy csak tudunk. (2024) forrás

"Szezonban mindig több órás sorok kígyóznak a bejutásnál. Egy római "őslakos" azt tanácsolta nekünk, ne pazaroljuk erre az időnket, ez csak egy rom. Szép rom, a világ leghíresebb Colosseuma." forrás

,, A Colosseum tényleg szép, tényleg nagy, de elképesztően sok a turista. Ez mondjuk nem meglepő, de, hogy az elmúlt évek trendjei garantáltan veszélyesebbé teszik a hasonló látnivalók környékét, abban egészen biztos vagyok. Ha nem hajolsz ki úgy mint Muhammad Ali, vagy nem vagy olyan gyors, mint Neo a Mátrixban, akkor valaki garantáltan homlokon csap, vagy nyakon szúr egy rohadt szelfibottal. Vicc nélkül, az egész városban alig lehet valamit normálisan megnézni, mert a turisták majdnem szabályos falanxokat alkotnak a szelfibotjaikkal. A másik nagyon szomorú hozadéka ennek a "divatnak", hogy maga a műemlék csodálata egyáltalán nem fontos, csak az elkészített kép posztolása. Láttunk egy csajt, aki konkrétan fél órát fotózta magát a Colosseum előtt. Sminkelt, hajat igazított, ruhát váltott, de egyetlen egyszer sem fordult volna meg, hogy élőben is lássa Itália legnagyobb amfiteátrumát. " forrás

,, Az épületet az idő vasfoga kissé megtépázta már. Egyes részei már restaurálva vannak. Folyamatosan dolgoznak az épület állagának fenntartásán. Viszont belülről az egyes szinteket körbejárva megfigyelhetőek azok a részek, melyek több 1000 évesek. Hihetetlen élmény körbejárni és elmélkedni azon, micsoda harcok, viadalok, küzdelmek színtere volt eme építmény. Lelki szemeink előtt a Gladiator c. film jelenetei játszódtak le, ahol Maximus a száműzött, majd rabszolgából lett gladiátor élete árán is, erejét felülmúlva leküzdi ellenségeit. Sajnos rengeteg keresztény is áldozatul esett ezen épület falain belül, amikor még üldözendő volt eme vallásforma. Az építményben amúgy egy mini archeológiai múzeum is megtekinthetö ingyen. " forrás

,, Gyönyörű, monumentális! Körbe sétáltuk, hogy minden pontjáról jól lássuk. Sorban kattintottam a fényképezőgépet. A bejárata melletti téren feltűnik díszes megvilágításban Constantinus diadalíve, melyet a régi nagy kövekkel kirakott római úthálózat egy megmaradt darabkája fon körbe. A diadalív csatajeleneteivel mesél a múltról, a Római Birodalom főlényes győzelmeiről. Egy ekkorra már sötétbe burkolózó másik diadalív is látszik a távolban, a Forum bejárata ez. " forrás

,, A Colosseumba átsétálva jeggyel a kézben végigsétáltunk a várakozó sor mellett. Itt is átvilágítanak minket, fémdetektoros kapukkal, akárcsak a Forum bejáratánál. Bejutva két szintet tudunk körbejárni, látható a küzdőtér szintje, és az alatta feltárt labirintusszerű folyosók. Ide nem mehetünk ugyan le, de felfelé vezetnek lépcsők. A Colosseum nézőterének üléssoraiból nem sok maradt fent, egy ponton láthatjuk csak a fehér mészköveket. Képes illusztrációkon nyerhetünk betekintést a gladiátorok harcainak életébe. Ha jó fantáziával rendelkezünk, a Colosseum belsejében elképzelhetjük a nézők, a harcosok, a küzdőtér alatti élet és a ketreceikből szabadon engedett vadállatok látványát. " forrás

,, A pontos és precíz bejárásához ajánlott korán kelni. Mi nagyon korán elindultunk Cimbivel, így is fél órát álltunk sorba a kombinált jegyünkért, ami a Fórum Románumra is szól, onnan pedig meglepetésünkre a Palatinus is bejárható. De megyek sorjában. Az időjárás nekünk kedvez, ragyogóan süt a nap, kicsit fúj a szél, olyan kellemes római vakációs idő van. További fél óra a biztonsági ellenőrzés, táska a reptéri szalagra, és ha becsipog a kabát, akkor bizony le kell azt venni. Néhány turista elmélázik, mígnem jön egy igazi olasz matróna és a pár napos OKJ-s tanfolyamán megszerzett tudásával két perc alatt megfegyelmezi a bebocsájtásra váró tömeget. Kedvenc biztonsági embereink, akik éveket töltöttek a rend és a fegyelem megtartásának tanulásával csendben nyugtázzák a hölgy hatósugarát.

A 2017-ben nyílt 4. és 5. emeletek és az alagsor csak előzetes bejelentkezéssel látogathatók. Ennek oka, hogy egyszerre csak maximum 25 fős csoport lehet egyszerre a különleges kilátón, és ezt naponta tíz alkalommal engedélyezik. Úgyhogy a mi spontán utazásunk miatt ezt a kiváltságot most nem használjuk ki. Első Colosseum látogatásunkra elegendő a földszint és az első emelet, ha jól helyezkedünk, csodás felvételeket készíthetünk. Igen ám, de mi Cimbivel közben megvitatjuk az ókori emberek életét, a csaták jelentőségét, a gladiátorok bátorságát és minden szociális, társadalmi és politikai aspektusát a különböző koroknak.

Kellene a hozzánk hasonló intellektuális utazóknak vagy külön időpont vagy egy másik Colosseum, mert a sok szelfis, aki azt sem tudja hol van és milyen köveken lépked, követeli magának a tapottatnyi helyet, és ahogy mi sem vagyunk tekintettel rájuk, ők sincsenek ránk. A világ két részre oszlott, azokra akik csak szelfiznek, és azokra akik komoly elő és utótanulmányokat végeznek a történelmi helyszíneken, és amikor megélik a hely szellemét, akkor hosszú ideig hangolódnak, eggyé forrnak és beszippantják a történelmet. Na ilyenek vagyunk mi Cimbivel. " forrás

,, Én panoráma rajongó vagyok, amire lehet felmegyek, legyen az magas hegy, torony vagy koktélozó tetőterasz.Így nem volt kérdés, hogy a panoráma túrára megyünk, ami a 3., 4., és a legfelső 5. szintre is felviszi a kiváltságosokat. Fura, hogy nem mindenki akarja ebből a szögből megnézni, hiszen nem eszeveszettül sokkal drágább mint a normál belépő. A sima jegy 14 euró benne 2 euró online foglalási költséggel, a történész, angol nyelven beszélő idegenvezető által kísért panoráma látogatás 23 euró." forrás

Angyalvár

A Tevere jobb partján álló Angyalvár (Castel Sant’Angelo) tetejéről szép a kilátás az Örök Városra, a Szent Péter térre. Ezért érdemes meglátogatni, de szoros római program esetén akár kihagyható is, főleg a múzeum rész, a császárok hamvedrei és a többi. A belépődíj 12 euró.

Aki látta a Da Vinci-kód című filmet, annak különösen érdekes lesz személyesen látni az Angyalvárat, amely több mint 1800 éve része a városképnek. Az Angyalvárat a maga teljességében a legjobban a Viktor Emanuel-hídról vagy még inkább a Sant Angelo-hídról lehet megcsodálni, mert más szögekből a sok épület miatt a látvány korlátozott. A múzeumként és közparkként funkcionáló műemléket a folyóparti sétányon a legkellemesebb megközelíteni.

Jetta fotója

A kilátás a felső torony teraszáról a legteljesebb. Enyhébb tolakodással a mellvédhez kell odaférkőzni, hogy szép fotókat csinálhassunk. Többek szerint késő este még szebb a kilátás innen, márpedig az Angyalvár éjszaka egyig nyitva van! Éjfélkor már bezárják a pénztárt. Éjszaka kevesebb a turista és így kellemesebb az Angyalvár meglátogatása. A gyerekeknek is jó poén szokott lenni a vár meglátogatása. Van egy kávézó is fent a teraszon, elég egyszerű, legalább nem túl drága.

,, Rettentő sok lépcső van benne, ami az én gerincemmel kihívás, de abszolváltam. Az Angyalvár tetejéről csodás kilátás Róma óvárosára. Fotóztam is ahogy a csövön kifért. " forrás

Kriszta fotója

Forum Romanum

Romok minden mennyiségben és terebélyes területen. A látogató próbálja képzeletében összerakni, hogy az ókorban ez miként is nézhetett ki valós állapotban. Ha sikerül a képzeletet beindítani, akkor nagy élmény, ha nem, akkor is. Csaknem háromezer éves múlt, az antik Róma központja köszön vissza. Ide tényleg kell az útikönyv.

Meglepő, hogy a Forum Romanum területe olyan nagy, hogy még a turistatömeg dacára sem érződik zsúfoltság. El lehet vonulni egy romterület sarkába és képzelődni múlt idők dicső dolgairól. Az is elgondolkodtatja az embert, hogy az egyszerű néptől mennyi vért és verítéket vártak el e monumentális helyek felépítésénél. Időutazás a javából, amelyben romokból, ásatási területekből puzzle-szerűen kell összerakni a fejünkben az egészet.

Érdemes tudni, hogy a Colosseumba szóló belépőjegy a Forum Romanum meglátogatására is jogosít. Olaszos hanyagsággal van megszervezve a bejárat és a kijárat elhelyezése és kitáblázása. A honlapunk olvasója legalább előnyt élvez, mert tőlünk megtudhatja, hogy a bejárat a Via dei Fori Imperiali felől van.

Tanácsos nem délelőttre időzíteni a látogatást, mert akkor jön a legnagyobb tömeg, főleg a szervezett csoportok miatt. Ha délelőtt jön csak össze, akkor meg a lehető legkorábban, főleg nyáron, hogy elkerülje az ember a hőséget. Kevés az árnyékos rész, tehát a nyári hőségben szükség van napvédőkrémre és fejfedőre, sálra. Vannak, akik spórolnak a 12 euró/fő belépődíjon és inkább ingyen néznek rá a romokra a Capitolium dombjárol vagy más magaslati helyekről (pl. a Viktor Emánuel emlékmű tetejéről).

,, Ha jól számolom az öt bejárat egyikén simán és gyorsan bejutunk a Forum Romanumra. Apró részletességgel járjuk végig a több évezredes múltat, ahol minden neves és nevezetes uralkodó megfordult, beszédet mondott vagy akár itt is lakott. A Capitolium és a Palatinus védelmében létrehozott városi központ, ahol a bazilikában még jogi, politikai és gazdasági ügyeket intéztek, ahol a Vesta szüzeket szentként tisztelték de ha ránézett egy férfira élve eltemették…. a férfiak világa volt, ahol a nő tulajdon, akivel a férj vagy férj híján az apa rendelkezett. " forrás

Trevi-kút (Fontana di Trevi)

N. Karcsi fotója

Egy ókori vízvezeték végpontjánál építették a barokk kutat a 17. században a Poli-palota déli szárnyánál. Mindig sok a turista és emiatt nehéz jó fotót csinálni a kútról, amely az Édes élet (La Dolce Vita) című, 1960-ban bemutatott klasszikussá vált olasz-francia Fellini-film révén lett világhírű. Aki nem tudná a filmben a jelentős mellmérettel rendelkező svéd Anita Ekberg egy amerikai filmsztár szerepében káprázatos fekete estélyi ruhában éjszaka megmártózik a kút vízében, és az olasz újságírót alakító Marcello Mastroianni-t is becsábítja magához. Senkinek nem ajánljuk, hogy a híres jelenetet megpróbálja a Trevi-kútnál utánozni.

"Nekem a Trevi-kút jobban tetszett, mint a Spanyol lépcső vagy mondjuk a Pantheon. Rómában a turisták eligazítását szolgáló jelzőtáblák ritkák, így nem könnyen akadtunk rá a kútra. Csak ámultam és bámultam, lenyűgöző a Trevi-kút. Persze sokszor láttam képeket róla, de azokhoz képest hatalmasabb a valóságban. Persze rengeteg turista volt a kútnál és a rendőrök vigyáztak arra, hogy senki ne lógassa be a lábát a vízbe. A rendőr még akkor is belefütyült a sípjába, amikor egy turista a karját a vízbe merítette. Este látogattunk el a kúthoz és fantasztikus volt a hangulat. Aranyosak a közeli kis boltok, lokálok, vendéglők." (Géza)

"Szerintem a Trevi kút egyáltalán nem nagy szám, zsúfolásig a tér turistával és így nem is lehet igazán élvezni a látványt. Aki fotózkodni megy oda, az készüljön fel, hogy sok-sok arc fog visszanézni a képen. Nekünk igazából inkább nyomasztó élmény volt beszuszakolódni a kúthoz - többek között azért is, mert nem értettük, mit tudnak ott annyi ideig nézni a turisták, hiszen ez egy egyszerű szökőkút, és nem is a látványos fajta. A szobrok csodásak, ez nem kétség, de látványban vannak szebb szökőkutak is, szebb környezetben." (N.K.)

,, Trevi-kútnál a turisták tömegéből, a csobogó hangról és a vízpermet illatából tudhatjuk, hogy megérkeztünk. A kút neve a Trivium szóból ered, arról kapta, hogy három út találkozásánál helyezkedik el. Épülete impozáns, ahogy már megszokhattuk, ez is monumentális. Szép szobrok díszítik. Medencéjében naponta közel 1 millió forint gyűlik össze, amit esténként lehalásznak és jótékonysági célokra fordítanak. A hagyomány szerint, a jobb kezedben tartva a bal vállad felett a hátad mögött a kútba dobott érme azt jelenti, hogy visszatérsz még Rómába. Én biztosan, ezt már most tudom! 🙂 Ha két érmét dobsz a kútba, az szerencsét hozhat a házasságkötésben. Dobtam gyorsan még egyet. 🙂 Ha három érmét dobsz, az pedig a válást segítheti elő. " forrás

,, A Trevi-kút zsúfolt, de legalább szemet gyönyörködtető. A kisfiam dobott is pénzt a vízbe… annyira sokan voltak, hogy harmadjára sikerült csak, első két alkalommal 1-1 (valószínűleg) kínait talált fejbe az érmével." forrás

,, Ha még többször szeretnénk Rómába látogatni, ne felejtsünk el pénzt dobni a Trevi-kútba. A legenda szerint ez a titka, hogy visszatérhessünk még az örök városba. Sokan hisznek benne, mert valahol olvastam, hogy a kútból a városnak több jövedelme származik, mint a múzeumi belépőkből." forrás

,, Kiábrándítóan sokan vannak a Trevi-kútnál, ami nagyon hangulatos kis zegzugos utcácskák hálózatában, egy picike téren fekszik. Innentől kezdve pedig a legkevesebb ember is akkora tömegnek számít, mely már nyomja az embert. Nekünk viszonylag hamar sikerült eljutnunk a peremig, hogy egy kis érmét beledobva kívánjunk valamit, de ez csak annak volt köszönhető, hogy reggel kilenc előtt értünk oda. Később mikor arra sétáltunk, láttuk, hogy még jó időben voltunk, ugyanis tíz óra után már annyian vannak, késő estig, hogy mozdulni is alig lehet a közelben." forrás

Spanyol lépcső

A Piazza di Spagna (pjádzá di szpányá) Róma belvárosában szinte közhelyesnek számító turista látványosság. Persze nem szabad kihagyni, és el lehet dönteni helyben, hogy mi legyen a program: valamelyik lépcsőfokra letelepedni vagy a 138 lépcsőfokot megmászni. A megmászásban a legmegterhelőbb az ott ülő emberek kerülgetése. Rendben, a Spanyol lépcső jól néz ki, de ennyi, azaz hatalmas élményt ne várjon senki. A lépcső tetejéről legalább szép a kilátás Rómára. Sok turista ide beszél meg találkozót. Főleg délután van nagy tömeg és zaj. Érdemes a kora délelőtti órákra időzíteni a Spanyol lépcső meglátogatását, mert ilyenkor kevesebben vannak és így hangulatosabb az egész. Praktikus, hogy a metrómegálló le- és kijárata közvetlenül a lépcsőnél van.

2019. augusztusi hír: a rendőrök már elzavarják azokat, akik le akarnak ülni! Még nem tűnik teljesnek a tiltás, de a vegzálás azt jelzi, hogy meg fog történni.

Akár Francia lépcsőnek is nevezhetnék, mivel a Trinita dei Monti templomot XII Lajos francia király parancsára építették és a templomhoz vezető lépcsősor egy részét francia követek pénzéből építették meg. Csupán azért kapta mégis a Spanyol lépcső nevet, mert egykor a spanyol követség volt a szomszédságában. Vagy azért, mert egy spanyol építész tervezte.

" A Spanyol lépcsőn üldögélni szórakoztató. Nincsnek helyiek, csak gyerekcsoportok, felnőtt csoportok, kimerült helyi rendőrök és árusok. De mindenkinek ajánlom, hogy egy negyedórát üldögéljen és csak nézze a tömeget. Kriszta"

Trastevere

Ez a nyüzsgő, élettel teli városrész, olyan, mintha egy önálló, hagyományos olasz kisváros lenne. Kisváros a nagyvároson belül. A Trastevere egy ideje felkapott, fiatalos, bohém, sikkes hellyé vált. Tele van éttermekkel, s kár, hogy az egyre több idelátogató turista miatt ezek a vendéglők esténként nagyüzemi jellegűvé válnak. Még így is sok rokonszenves kis bár, viszonylag olcsó éttermet lehet találni. A római központi negyedekhez képest itt azért még mindig nincs akkor turistatömeg. Nappal nyugisak a kicsi, aranyos, színes utcák. Szépek, rendbe hozottak a házak, sok a virág. Itt nincs akkora zaj, mint a történelmi központban. Késő este nagy élet van, de kellemes jelleggel. Ha egy rómait kérdezünk, hogy hová menjünk időzni este, akkor nagy valószínűséggel ezt a negyedet javasolja.

A hölgyeknek azt javasoljuk, hogy ne jöjjenek magassarkú cipőben az útburkolat jellege miatt.

"Este sétáljunk le a Trastevere negyedbe. (aki a Vatikánhoz közel lakik, nem érdemes buszra szállni. Nagyon kellemes a 20 perces gyalogút a folyóparton). Ez a kerület a mai napig megtartotta régi jellegét. Szűk, macskaköves utcák ruhaszárító kötelekkel, hívogató trattoriák kockás abrosszal terített asztalokkal, hangulatos terek utcazenészekkel. Igazi, hamisítatlan római hangulat. Kicsit olyan érzése támad itt az embernek, mint egy filmstúdióban a díszletek között; bepillantást nyerhet a kulisszák mögé, úgy hogy közben ő is egy kicsit a történet részesévé válik. Üljünk le az egyik asztalhoz, rendeljünk egy helyi specialitást, kortyoljunk el hozzá egy jó pohár olasz bort és élvezzük az életet!" (Müller Gerda)

"Ez a folyóparti kerület a nappal együtt ébred, és egy pillanatra sem lassít le. A macskaköves utcákon borostyánnal borított kávéházak és kisvendéglők, kopott ajtók mögött megbújó lakások, tetoválószalonok és mikrosörfőzdék váltják egymást. Nappal a borospoharaikat térdükön pihentető helyiek és látogatók képében szofisztikáltságot sugároz, az éjszaka közeledtével megtelik utcai előadóművészekkel, költőkkel, szakállas deszkásokkal és jókedvű bulizókkal, akik harsányan pörögve megtöltik a helyi bárokat, klubokat és piazzákat." forrás jó fotókkal

"A legjobb hely a Trastevere, ami nappal megmutatja a római hétköznapokat, olyanokat amilyeneket azokban az egyébként rém unalmas romantikus filmekben látunk. Fűszerkertek az ablakokban, szűk sikátorok, ahol százzal jön szembe a robogós helyi ember, eldugott régiségboltok két sok száz éves épület között. Mindenképpen ez Róma legmenőbb helye. Ezt akartam látni Rómából, ez az amiért odamentem. A nappali nyugi után éjjel az egész felpezsdül, kinyitnak az éttermek és a bárok, beözönlenek a turisták, utcazenészek és kb mindenki, aki nem a remek olasz zenetévéket szeretné a tévében nézni egész este. A lényeg, hogy ezen a helyen nagyjából mindenhol jót kapsz a tányérodra, de van egy-két kiemelkedő étterem." forrás

Pantheon

(pánteon)

Ingyenes a belépés, és jellemzően nincsenek sorban állások. Viszont tudni kell, hogy szombaton és vasárnap a szentmise idején nem engedik a turistás bámészkodást.

"Fenséges, kifejezetten szép épület, Róma legrégebbi temploma, kicsi utcákkal övezve. Jaj de jó, ingyenes a belépés. Igazán jó állapotban van. Sok a látogató persze, 15-20 perc elegendő rá, ha feszes a városnéző programunk. Kár, hogy az épületet nem lehet optimális távolságból csodálni, mert nincs hová hátrálni. Építészek számára biztos lenyűgöző élmény látni a Pantheon-t és elképzelni, hogy az ókorban mennyire előrehaladott volt a technikai találékonyság, a könnyű építőanyagok használata. Aki kellően hülye, vagy a gyereke igényeinek túlságosan alávetett, az az épület előtt kifizet 10 eurót azért, hogy fényképen lássa magát egy római katonának beöltözött bevándorlóval." forrás

,, A Pantheon ingyenesen látogatható, az oszlopokkal díszített előcsarnokán és egy óriási kapun át jutunk a kupolás épület belsejébe, ahol az első mozdulatod a fejed egekbe emelése lesz. Gyönyörű. A Pantheon kupolájának tetején egy 9 méter átmérőjű lyuk, ún. oculus található, ahol az éppen besütő napfény játszott a fényekkel. Szép lehet nyáron, amikor a nap magasan jár, de esőben vagy havazásban is szívesen megnézném. A bejutó csapadék a padlózaton található kis lyukakon keresztül tud eltávozni. Hogy a méretét szemlélteni lehessen, a belsejében elférne egy 43,3m átmérőjű gömb. A kupola érdekessége, hogy vasalat mentes betonelemekből áll össze, amely ilyen szerkezetben a legnagyobb a világon. A bejárattal szemben található főoltára, két oldalt pedig oszlopokkal és szobrokkal díszítették. A bejárattól balra találjuk Raffaello sírját, amit egy kis fémtábla jelez nekünk. Ezt is csak utólag tudtam meg az Angyalok és Démonok című filmből…" forrás

Campo de Fiori

Kriszta fotója

Vasárnap kivételével mindennap reggel fél nyolctól kora délutánig kistermelők és halkereskedők árulják saját termékeiket ezen a szabadtéri piacon. 1,5-2 órás programot tanácsos erre kalkulálni. A térnek két arca van: egy a piaci időben egy másik pedig, este. Piaci időben a bámészkodó turisták között akadnak szerencsére helyiek is, akik ténylegesen bevásárolnak. A standok látványosak, színekben pompáznak, illatokat terjesztenek. Az árusok között vannak hiteles arcok, de látni olyanokat is, akik gyaníthatóan csak a turisták lehúzására összpontosítanak. Árulnak zöldséget, gyümölcsöt (szezonálisakat), tésztákat, olívaolajt, sőt konyhai eszközöket is. Bámulatos a sonka- és a sajtválaszték és meglepő, hogy mennyiféle szárított paradicsomot lehet kínálni. Izgalmas megnézni a drága szarvasgombákat. Sok mindent lehet mustrálni, kóstolni, próbaként megvenni. Az azonban világos, hogy a drága helypénzeket a vásárlókkal fizettetik meg a magas árfekvés révén.

Sok a fotózásra érdemes életkép. Príma dolog, hogy autómentes a hely. A nevéből kiderül, hogy eredetileg ez egy virágpiacként létezett. Igazi, hiteles olasz a légkör, nem túl zajos. Ugyan nagyon csábító kiülni a piactér valamelyik kávézójának teraszára, de - figyelmeztetünk - az árak lehúzósak és a minőség ehhez képest silány. Érdemesebb inkább venni a piacon valami friss gyümölcsöt vagy sertéssültes (porchetta) ciabattát és azt elmajszolni, leülve a kútnál. A piactéren lévő kis boltok egy része is figyelemreméltó. Például az Antica Norcineria Viola, ahol látványos az olasz kolbászok és sonkák választéka. Gusztusos és nyeldesésre ösztönző a látvány. Érdemes benézni a Forno nevű pékségbe és a mellette lévő rokonszenves bárba. Keressék meg a Berardi fivérek fűszerboltját is.

A Campo de Fiori környékének utcáiba is be kell térni. A házak homlokzatainak kellemesek a színei. A kis utcák is tele vannak boltokkal. Árulnak arrafelé sok mindent: ruhákat, pástétomokat és illatszereket. Esténként nincsen piaci élet, viszont szuper a hangulat, mert akkor a rómaiak (sok fiatal) is ráérnek idejönni, nem csupán a turisták. A piactér az esti megvilágításban szuper élmény. Aki este errefelé keres egy jó kis lokált, annak ajánljuk a Drunk’n Ship-et. Hétvégén dugig tele van, ami bizonyítja, hogy jó hely.

Egyes utazók véleménye szerint a Campo di Fiori csupán egy a turistákat lehúzó római látványosságok közül. Ellentétesek a vélemények arról, hogy a piacon kínált dolgok, és a vendéglátás árai magasabbak-e, mint máshol Róma belső területén. Rontja a Campo de Fiori hitelességét az is, hogy árulnak csomó gagyi dolgot is, így silány napszemüvegeket és hamisított táskákat, meg egyéb tucat dolgot. Kis történelem: 1600-ban Giordano Bruno-t eretnekségért épp ezen a téren máglyán halálra égették. 1889-ben az akkori pápa tiltakozásával mit sem törődve szobrot állítottak emlékének, a Vatikán pedig, 2000-ben rehabilitálta.

,, Paradicsomok közül nem ám egy-két fajtát kínálnak, tömérdek közül lehet válogatni. Az igazi olasz paradicsomszósz titka, hogy San Marzano fajtából kell főzni! Az articsóka hegyekben áll, de az ízlelőbimbóim még nem jutottak el abba az életszakaszba, hogy finomnak ítéljék meg, viszont az egyik legpompásabb zöldségnek néz ki. A másik ilyen érthetetlen étel lehet a cukkinivirág, amit nagy előszeretettel fogyasztanak az olaszok is. Utoljára még megemlítem a spárgát is, aminek az íze összhangban van a nem túl bizalomgerjesztő kinézetével. Ilyen ellentmondásokkal is találkozhatunk a piacon, viszont borítékolható, hogy magával ragad a hangulata!" forrás

Le Catacombe Di Roma - Róma katakombái

A Róma alatti katakombák meglátogatása néhányak szerint közel sem annyira izgalmas program, mint azt sokszor hallani. A túrák óránként indulnak, és egy nagyon tréfás vezető viszi le a csoportokat magával. Nyelvtudás szerint több csoport is indulhat, a főbb idegen nyelveken van lehetőség meghallgatni az idegenvezetést. Ha tömegközlekedéssel érkezünk, készüljünk fel, hogy nagy tömeg lesz a buszon oda-vissza, illetve nézzük meg előre, hogy mikor érkeznek a buszok a megállóba, mert nagyon ritkán járnak - a nagy turistaforgalom ellenére is. A katakombákban lent hideg van, vigyünk melegebb ruhát is a táskában.

Programok gyerekeknek

Rainbow Magicland (Valmonte-ban)

"Kevés hiányzik ahhoz, hogy ez a szórakoztató park igazán jó legyen. Maguk az attrakciók nem rosszak, viszont lehangoló, hogy egy kb. 3 éve létező létesítmény ilyen lestrapált állapotban és ilyen vacakul szervezetten funkcionál. A látogatók eligazítására szolgáló tájékoztatás roppant gyenge. A programok némelyikét önkényesen, váratlanul lemondják. Talán azért is némileg csalódottak voltunk, mert több attrakcióra számítottunk. A sorban állások időigényesek.

Mondom a jókat: Nem túl nagy park és azért saját ügyességből megfelelően áttekinthető. Mind a gyerekek, mind - mi - a felnőttek azért jól eltöltöttünk itt két napot. Mindössze egy órára van Rómától és ez praktikus. A kaszkadőr show műsor tetszett tán a legjobban." (R.L)

Olvasmányos linkek

"A Colosseum, mint egy koktélparadicsom ül az egyik részen, a vegetáriánusoknak ott a Borghese és persze az egyház is kapott egy szeletet. Az articsókakupola az egész pizza legszebb éke. A Tevere hosszan érlelet, szabálytalan olívaolajcsíkként folyik végig a közepén. De a mammák bölcsek, így tudják, hogy ez önmagában még nem lenne elég a sikerhez, így megfűszerezik a dallamos olasz nyelvvel, vidámsággal, napsütéssel, jó kedvvel és mosolygós, hamisítatlan olasz pincérekkel, akik ha a pizza felénél elfáradtunk, az asztalunkra teszik a legtökéletesebb cappuccinót, amit valaha kóstoltunk, hogy megpihenhessünk, és hogy kicsit könnyebben megemésszük Rómát, (amiből minden nap egy újabb nagy falat.)" forrás

"Róma legbizarrabb látványosságát egy 17. századi Santa Maria della Concezione vagy másik nevén a Kapucnisok temploma rejti. A földalatti kripta öt kápolnájának falait barokk és rokokó mintában kirakott csontok és csontvázak borítják, az altemplom végül is egy hátborzongató műalkotás. Az elhunytak tetemét egy ideig egymás mellé helyezték, amikor elfogyott a hely, akkor kezdték a szerzetesek csontjait a falakra rögzíteni, különféle mintákat követve s formázva. A kriptában egy emléktábla figyelmezteti az ide látogatót, hogy aki ide belép, átélheti, miként zárul be az idő ajtaja s nyílik ki az örökkévalóság kapuja. A táblán ez olvasható: “Voltunk, mint te, leszel, mint mi…” forrás

"Előre megrendelt jegyünk volt a Colosseumba és a Forum Romanumra (olaszosan Foro Romano). Amikor még otthon interneten megrendeltem a jegyeket, szívtam a fogam, mennyire drága (a Colosseum nem csatlakozott a kulturális hét rendezvényihez). Külön 4-4 eurót számítottak fel az elő- és internetes rendelésre. Amikor megláttuk a végeláthatatlan sort a Colosseum pénztára előtt, úgy véltük, megérte. Persze bent is nagy volt a tömeg, de azért a Colosseum akkora, hogy elfértünk benne… Engem legjobban a hatalmas erős falak ragadtak meg, amelyre az egész épült. Itt az emberek általában átrohannak, keresik a feljáratot, pénztárt, audioguidot, stb. Pedig legalább olyan érdekes, mint a lelátó és aréna-rész. Nem győztem csodálni a római mérnökök teljesítményét." forrás

S. Zs. fotója

"A parkból a Piazza di Spagna irányában sétálva mintha Budapestet látnánk – olasz utcanevekkel. Mondjuk Róma nagy részéről ez volt a benyomásunk, szinte csak a Trastevere hasonlított a tipikus olasz attitűdre, no de erről később. Szerencsére kb. 5 perc gyalog az út, majd a Spanyol lépcső tetejére érve ismét a szivárvány minden színében tündöklő, de leginkább rózsaszín, földre csapható és szétfolyó malacot- és pofátlanul rózsát árulók tömkelegébe botlunk. No meg persze százezer turistába, lépcsőn üldögélő helyibe, szökőkútba." forrás

"A legnépszerűbb találkahelynek és a nyüzsgés központjának azért ma is a város főbb terei (legfőképpen a Piazza di Spagna) számítanak. Róma ősi, de örökké eleven város. A hozzá tartozó dicsőséges Birodalom már a múlté, de a város ettől még nagyon is nyüzsgő életet él. Akár bedobunk egy pénzérmét a Trevi-kútba, akár nem, biztos, hogy vissza akarunk majd térni újra és újra, hiszen mindig marad még felfedezni való. A városban sétálgatva soha ne feledkezzünk meg arról, hogy hol is járunk, hiszen ez Olaszország, a robogók hazája. Mulatságos megfigyelni, hogy egy-egy tilos jelzésnél miként rajzanak előre a kocsik között cikázva. Mindig figyelmesen győződjünk meg arról, hogy áthaladhatunk-e az úton, mert sokszor a szabad jelzés nem jelenti az áthaladás engedélyét is! Kellemes kirándulásnak ígérkezik ellátogatni a Rómától 30 km-re lévő Tivoliba, ahol csodálatos szökőkutak és Olaszország talán legmagasabb ciprusai között sétálhatunk a Villa d ‘Este parkjában. A villának többször vendége volt Liszt Ferenc, a park szépsége ihlette több zongoramű megírására. A várost átszelő Aniene folyó 160 m magas lenyűgöző vízesésben zúdul alá a Villa Gregoriana parkjában. Tivolitól 6 km-re található Hadrianus villájának épüetegyüttese, melyet a császár életének utolsó éveiben építtetett. Ha az időjárás megengedi, ne hagyják ki a selymes homokú "római tengerpartot", Lido di Ostiát, melyet a városból induló vonattal könnyen meg lehet közelíteni." forrás

A Viktor Emánuel-emlékmű terebélyes lépcsője előtt álltunk, és bámultunk fel a gigantikus fehérmárvány épületre. A szülőföld oltárának is nevezett műemlék a legjelentősebb újkori épület az olasz fővárosban. II. Viktor Emánuel tiszteletére emelték, ő volt az egyesített Olaszország első királya.

Kétoldalt két szökőkút jelzi a két tengert, középen az ismeretlen katona sírjára Roma istennő vigyáz. Korinthoszi oszlopok nyúlnak az égbe. A helyiek túlzónak, megalománnak és rondának tartják. Esküvői torta gúnynéven szerepel a köztudatban, ám ez a turisták hadait nem zavarja. " forrás

,, Szimpla utcasarkokon, épületek aljában ókori romokba botlunk, na jó, inkább rájuk bukkanunk, mert a romokat gyakran elkerítik, így a fizikai kontaktus (így a botlás is) megvalósíthatatlan; egy-két oszlop itt nem nagy extra, csak számunkra, turistáknak, akik képesek vagyunk fizetni azért, hogy lerójuk kegyeletünket egy ókori ciszternánál.

Sétálgatunk a szűk utcákon, és ahogy oldalra fordítjuk a fejünket, bevillan a Colosseum; vajon mennyi ideig kéne itt élnem, hogy ne dobbanjon meg a szívem a láttán? Rómában egy átlagos templom, ami csak úgy áll az utcán két épület közt, akkora, mint bármely más városban egy katedrális, és a számuk annyira rúg, hogy önálló várost lehetne belőlük alapítani; alighanem így élték ki gyűjtőszenvedélyüket a pápák – ki-ki a maga nívóján. Időnként hallok egy-két szerencsésről, aki a szarvakkal ékesített Mózes-szoborba vagy Szent Teréz eksztázisába botlott valamelyik templomban, szóval minden adott a kincskereséshez.

A rómaiak különös vonzalmat érezhettek az obeliszkek iránt, mert tele van velük a város, minden valamirevaló piazzán állnia kell egy eredeti egyiptomi obeliszknek, Piazza Navona, Piazza di Popolo, Piazza della Minerva, a Pantheon előtt, a Borghese-kertben és legfőképp a Szent Péter téren, alighanem ez utóbbin a legmagasabb; a műkincsáramlást már az ókorban is (amikor a relikviákat átszállították) pártolta a politika; a szellemi kincsekhez kevéssé férhettek hozzá, kihámoztak belőlük annyit, amennyit fel tudtak fogni. " forrás

,, Róma hét dombja már első ittlétemkor is egy nagy titokzatos anekdotának tűnt. Aztán kicsit jobban belemélyedtem hogy elhiggyem, de nem eléggé hogy lássam. És amikor Cimbi szólt hogy menjünk föl balra a vécék után a Vesta szüzek temploma mellett, elolvastunk minden kiírást, megjegyzést, táblát a látnivalók előtt, de azokból csak annyit tudtunk meg hogy minden tufából és/vagy márványból van. Itt eszembe jutott az aucklandi Art Galleryben tett látogatásom, ahol interaktívvá teszik a kiállítást és megmozgatják a látogatók agyát, kiváltképpen a gyerekekét, de nekem is jópofa játék volt a saját szemszögemből látni a kiállított tárgyakat. Na szóval jó lenne sztorikhoz kötni a kiírásokat, mert ha találkozom valakivel és mesélni kényszerülök hogy hol voltam, nem a tufákról szeretnék mesélni. De sajnos a sztorik nem tudományos alapokon nyugszanak, és a trollkodó okostojások miatt az egyetlen alátámasztott tény hogy milyen kőből van amit látunk és az kb melyik kor. És hogy Lívia lakott ott. Engem pedig a mesék varázsolnak el. Hogy Líviát ott csókolta meg Augustus először amikor szabin szokás szerint bevitte a házba, utalva a szabin nők elrablására…. Vagy a kilátónál hogyan nem tudtak felkapaszkodni a gallok, és sajnálom hogy nem találtam meg a barlangot ahol Hercules (?) vagy Romulus és Rémusz nevelkedett akár farkas szoptatta akár egy feslett nő akit farkasnak neveztek. Szóval miután kipuffogtam magam a Forum Romanumon, átverekedtük magunkat a tömegen, mert a Palatinuson csak a kitartók jutnak el a Casa di Livia freskóihoz és a még kitartóbbak egy gyönyörűséges, fenséges látványban részesülnek valamelyik hó borította hegyekig észak-kelet irányában.

És innen belátni a többi hat dombot. Körös körbe előttem a Capitolium, egy óránál a Quirinalis, Viminalis, Esquilinus és a hátam mögött a Caelius és az Aventinus a bal vállam mögött. Káprázatos, egyedülálló a kilátás, a megmaradt romok mint a mozaik makettek felülnézetből különböző alakzatokat láttatnak. El kell képzelni a medencét ami körül a különleges márványlapok úgy voltak elhelyezve a család biztonsága érdekében, hogy a lapok visszatükrözték minden oldalról a környéket és láttatták ha illetéktelen behatoló tört a háziakra. Különösképpen Néró szerette ezeket a cappadociai fényvisszaverő márványtáblákat üldözési mániája miatt fontos volt hogy folyton lássa nem követik-e és hogy nem bújkál-e merénylő az oszlopok között...
Van itt stadion és rendezvényközpont, fürdők a patríciusoknak és nyilvánosak a népnek, borászat, színház, sirályok, kertek, és tizedakkora tömeg mint a Colosseumban és a Fórum Romanumon. " forrás