ÚTIKRITIKA.HU / Balatonszéplak-alsó

Balatonszéplak-alsó

Evés és fagylaltozás | Strandok | Háznéző

2022. június: Mostantól itt (Orgona utca) is fizetős a parkolás - Kriszta fotója

Evés és fagylaltozás

Rozmaring Kiskert Vendéglő és Pizzéria

Akácfa utca 53. (+36 30 694 0949)

,, Évek óta járunk ide, mert Balatonszéplak-felső vonzáskörzetében ez az egyik legjobb vendéglő. Idén belenézve a tavalyi netes visszajelzésekbe meglepett minket, hogy sok a negatív vélemény. Többen a lassú kiszolgálásra és a pizza gyenge minőségére panaszkodtak. 

A COVID miatt idén először ülhettünk le itt. A fafül gomba krémleves kifejezetten ízletes volt, a tonhalas pizza jó, a saltaboca csirkemelles étel kitűnő volt. A mákosguba az közepes. 

A kiszolgálás tényleg lassú, de hát ki van írva, hogy itt slow food van, még egy csiga ábrával is megerősítik ezt a hitvallást. A felszolgálólány vagy egy porosz kadét iskolában tanulta a feszes stílust, vagy mi látjuk rosszul, hogy milyennek kell leni a pincéri kedvességnek. A kényelmetlen székhez kéretik ülőpárnát kérni.

Összességében jók a benyomásaink. Jövünk még, mert az étlapon van sok felfedezni való. (little spinach, 2021, április vége.)

Kriszta fotói

Terasz bár

(az Orgona utca és a Bimbó utca sarkán)

"Alapvetően a koktélozás lehet a fő csapásirányuk, de én a palacsinták választéka miatt próbáltam ki. Mákos-meggyes, almás-fahéjas és eperlekváros palacsintát rendeltem, normál méretűt (van óriás is). A hosszú történetet rövidre vágva: Életemben nem ettem ilyen silány palacsintát. De komolyan. Feleségem szerint egy kezdő, amatőr gyenge első próbálkozása is jobbra sikerülhet. Ha a kimért tekintetű pincér (tulaj?) megkérdezte volna, hogy milyen volt a palacsinta, akkor feltáró és megrázó vallomást tettem volna neki. Így a megkérdezés hiányában, gyáván hallgattam. Soha többé ide nem jövünk. Könyörgöm, miért ilyen igénytelenek? Hangsúlyozom, hogy nem a töltelékkel volt a bajom, hanem a teljesen jellegtelen, íztelen, vacak tésztával." (aji)

Aranytölcsér fagylaltkert

"Nem tudom, hogy miért annyira népszerű. kétségtelen óriási a választék, de a minőség közepes, mondjuk 3-as felé. Hétfőn Pesten a Károly körúton megyünk fagyizni a Fragolába. Na az a fagyi." (Bubi)

Hova menjek? Aranytölcsér Fagylaltkert (Ajánlott link)

Strandok

"Széplak-alsón meg minden utca végén saját kis strandocskák vannak az utca lakóinak, a vízben stégekkel, amire bátran fel lehet menni, ha jön a tulaj, akkor kedvesen szól, hogy most már ő szeretne felmenni, ilyenkor eggyel arrébb kell költözni, de semmi magántulajdon-izélgetés. Én ezt imádom! Nem a kelet-germán kisfiút aki lepisili a törölköződet miközben végigrohan rajta, nem beszélve a kigyúrt csajozós macsókról, na meg az átható kókuszillatú napolajbűzről." (Nők lapja café)

Háznéző

Építészfórum: Balatonszéplak-alsó Családi ház

széplak-alsói állomás

Múltidézés

50-es évek vége:

,, Azon a környéken, Balatonszéplak-alsón, téglaházak alig-alig voltak, a víz felé tartó utcánkban legfeljebb három, s azok is mind a háború előtt épültek, csakúgy mint a tőlünk 100 méterre levő kétszintes „Gábor-villa”, amelyet a néhai Zsa-Zsa dúsgazdag (ékszerész)apja épített. Betonozott utak mifelénk egyáltalán nem voltak, víz se, villany se, gáz se, a csatornázásról nem is beszélve.

De ha már a férfiak a busz belsejében a hátrahagyott üléslécekből ágyakat tudtak ácsolni – kétoldalt 3-3-at, hátul egyet – akkor a többi akadály leküzdhető volt. Lett „konyha” az épen maradt motorháztető két oldalfala között (nagybátyám talált egy fémrostélyt, arra vaslapot tett, amelynek rőzsével, miegyébbel alá lehetett fűteni, a széltől meg téglákkal és gyeptéglákkal védeni); lett budi a kert végében, egy vödörrel az alján; vizet a szomszéd kútjából hordtunk (a ház a politikai elítéltként éppen börtönbüntetését töltő Rákosy Gergely író szüleié volt); világítani meg petróleumlámpákkal és zseblámpákkal világítottunk. Ja, és hogy el ne feledjem: az „ágyakra” nem szalmával, hanem friss fűvel tömött zsákok kerültek, ami a gondoskodás egy formája volt a testszagok és más illatok enyhítéséről. A ruháink, más holmijaink a buszban megmaradt csomagtartó hálókba kerültek. Pár hét alatt minden elkészült, élelmiszert a vasútállomással szembeni vegyesboltban vásároltunk, vagy ha hús kellett, bevonatoztunk Siófokra (5 km).

A víz tőlünk 50 méterre terült el, akkor még tiszta volt mint a kristály, mi gyerekek – unokatestvérem, Csaba és én – még kagylókat is találtunk bőven. Egész napunkat a Balatonban töltöttük, általában csatlakozott hozzánk a velünk egykorú Kaszab Ákos, a későbbi Ybl-díjas építész is, aki nagyszüleinél nyaralgatott a húgával. Úsztunk, „vizipólóztunk” egészen addig, amíg a part felől nem jött valamelyik szüle üvöltése: „Ebéd!” Ugyanez megismétlődött szürkületkor. (Vacsora!) Ebéd után azért Csabával felmásztunk „pihenni” a busz tetejére; valójában a környék legszebb, igazi villájában nyaraló csinos csajokat (egy testvérpárt) bámulgattuk nyálcsorgatva, akik mellesleg le se tojtak bennünket.

A menü általában paprikás krumpli, tészta, sok-sok lecsó és annál is több kolbászos bableves volt. Utóbbi vidámmá tette az estéket a vaksötét buszban, mert a bab ismert hatása vicceket generált. Keresztapám egyszer azt mondta, kezdem érezni, hogy emelkedünk fölfelé, egyszer azt, nehogy valaki gyertyát gyújtson!

Arrafelé minden háznak, villának neve volt. Mi sem maradhattunk ki. A busz homlokzatára gyurmából vagy gipszből kiírtuk, hogy „BUSZI” – jobb ötletünk nem volt. És akkor egy szép nap végigsétált előttünk, le a vízhez egy szerelmespár. Ez vagy 1959-ben, vagy ’60-ban volt. Megálltak, fölnéztek és röhögésben törtek ki. A név alighanem „szivárványos” asszociációkat ébresztett bennük. Felismertük őket: Darvas Iván és Házy Erzsébet volt a pár, Iván nem sokkal előtte jöhetett ki a börtönből és szeretett bele a csodálatos szopránénekesnőbe, immár Tolnay Kláritól elváltan. (Vagy már az ’57-es Gerolsteini kaland forgatása közben?)

„Buszi” öt évet élt. ’62-ben egy 4X4 méteres, teraszos házacska került a helyére, az ilyen mérettől elvárható „keleti kényelemmel”. Emeletes vaságyak, szovjet tábori ágyak. De legalább volt WC és pici teakonyha, víz is, villany is. És a végében egy keresztapám ácsolta, csak alvásra alkalmas fakunyhó. 25 éven át laktuk." forrás

---

,, Gyerekkoromban két fagyizó volt Balatonszéplak-Alsón. Az egyik a vasútállomás háta mögötti egyszerű bódé, amelynél mindig ugyanaz a tábla hirdette az aznapi kínálatot: „Mai fagylaltkülönlegességeink - csokoládé, vanília”. A másik a maszek, amely egy emeletes családi nyaraló földszintjén üzemelt a Siófokra vezető főút mentén, s ahol mindig hosszan álltunk sorba, hogy végül, kellő megfontolás után, kikérjük a két, esetleg három legízletesebbnek látszó gombócot.

A maszek jó darab sétára esett tőlünk, az oda- és a visszaúton is át kellett szelnünk a furcsa Fenyves teret. Szabályos, elnyújtott téglalap, amely a semmi és a semmi között terpeszkedett gazzal benőve. Nem volt, ami arra mutasson, hogy itt egy csinos parknak kéne lennie, pláne, hogy a tér végében, a part menti nyaralótelkek helyén kellene nyílnia Széplak-Alsó pompás fövenyfürdőjének." forrás

Vissza az elejére

Kommentek