ÚTIKRITIKA.HU / Costa Rica

Costa Rica

Időjárás|Földrajz| Történelem| Manapság| A helyiekről| Turista etikett| Gasztronómia | Fotóegyveleg

.

Poás ,egy aktív tűzhányó - K. Susanna fotója

Időjárás

A hőmérséklet az év keresztmetszetében nem nagyon ingadozik, mindig meleg van. A magasabb területeken átlagosan 22 fok, a tengerparti részeken 30 fok körüli a nappali hőmérséklet.

Sokszor meghatározó kérdés az időjárás, azt kell mondani, hogy szinte egész éven át ajánlható, mert ugyan megvan a két évszakos különbség (decembertől áprilisig a nyári szárazabb idő, májustól novemberig az esősebb, de hőmérséklet szempontjából nagyjából ugyanaz a helyzet: meleg párás idő), de az elhelyezkedéséből adódóan szinte mindig találni olyan térséget, ahol élvezni lehet a napsütést. Jellemzően a téli időszakban (májustól novemberig) délelőtt napsütésre és dél körül délutáni és esti záporokra, heves esőzésre kell számítani, majd reggelre megint kiderül az idő. Az árak alacsonyabbak ezekben a hónapokban, így ha valaki nem fél, hogy megázik és inkább felfedező típus, akkor bátran lehet neki javasolni. Természetesen a legideálisabb az ottani nyári hónapokban odautazni (decembertől májusig), a páratartalommal viszont számolni kell. Eső bármikor előfordulhat. (L. Orsi)

---

 

"Costa Rica ugyan kicsi ország, ám ennek ellenére igen nagy időjárási különbségek vannak egyes vidékei között. Januárban például a csendes-óceáni partvidék annyira száraz volt, hogy kiégett a növényzet, a karibi partra ellenben el se indultam, mert az időjárás-jelentés szerint folyamatosan esett. A kis közép-amerikai országnak komoly esőerdői is vannak, ilyen például Monteverde környéke. Két napot töltöttem ott, ebből jó, ha egy-két órára elállt az eső. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy állandóan borús volt. Első reggelemen csodás napsütésre ébredtem, de ahogy kiléptem a panzióból, érzem, hogy esik. De hát honnan, egy szál felhő sincs az égen. Nem is függőlegesen esett, hanem a szél hozta, szinte vízszintesen, az esőcseppek tömegét. Erdei túráimon rendesen eláztam, amiből azt a bölcsességet szűrhetjük le, hogyha esőerdőbe mész, ne csodálkozz, ha esik." forrás  

Földrajz

"A nemzeti parkok számát tekintve Costa Rica az első Közép-Amerikában a maga 26 parkjával (aminek száma 2013-ban 32-re növekszik majd). Emellett 8 biológia rezervátummal és 64 tájvédelmi körzettel rendelkezik. Ha ezek összterületét viszonyítjuk az ország teljes területéhez, akkor elmondhatjuk, hogy Costa Rica a Föld leginkább természetvédő országa, mivel területének 26%-a védett. És tényleg védett, ugyanis Latin-Amerikában Costa Rica az egyetlen ország, ahol az erdők részaránya nem csökkent az elmúlt évtizedben, hanem nőtt. A gondot csupán a turizmus mérhetetlenül magas szintje jelenti. Évente 2,2 millió turista érkezik az országba, akik átlag 8-9 napot töltenek itt. Ez kimagasló nem csak Közép-Amerikában, hanem világviszonylatban is. A turizmus termeli meg az ország GDP-jének 21%-át. " forrás

Nemzeti lobogójuk - k.s. fotója

"Costa Rica az amerikai kontinens ökológiai hídja, ahol találkozik az északi és déli földrész élővilága. Felszíne igen változatos: a háromezer méteres vulkánoktól néhány óra leforgása alatt meseszép tengerpartokra juthatunk. A becslések szerint az országban él a világ növény- és állatfajainak öt százaléka. Ezen belül Costa Ricában található a Föld lepkefajainak csaknem 10 százaléka, többnyire vulkanikus talajából pedig a növények olyan széles skálája táplálkozik, hogy csak az ehető gyümölcsök száma eléri a 150-et. Az ország valódi paradicsom az ornitológusok számára, akik 850 madárfajban gyönyörködhetnek, de a 160 kígyófaj feltehetően a hüllők szerelmeseinek elvárásait is kielégíti. Nem csoda, hogy az országba érkező turisták 70 százaléka ellátogat legalább egy nemzeti parkba, sőt, 35 százalékukat kimondottan a természeti szépségek vonzzák a Latin-Amerika Svájcának nevezett országba." forrás

Volcan Poas - j.m. fotója

Arenal vulkán - j.m. fotója

Arenal vulkán - Irén fotója

Irazu vulkán - Peti fotója

Történelem

Costa Rica történelme jelentősen különbözik a latin-amerikai országok jellemző sorsától. Már önmagában az is mutatja ezt, hogy Costa Ricában a Kolumbuszék általi felfedezés óta nem történt semmi világtörténelmi szempontból említésre méltó esemény. A címerükben sem található semmi harcias dolog, ha csak a három vulkánt nem minősítjük annak. 1502-ben fedezték fel Costa Ricát, Kolumbusz volt állítólag a névadó. Kb. hatvan évig a spanyol udvar megfeledkezett a felfedezett helyről, aztán eszükbe jutott létezése és küldtek oda egy kormányzót. Ez az ember hozott két tucat telepest otthonról, és amúgy megpróbált békésen ellenni a helyi indiánokkal, nagy kincsvadászatba sem vetette be magát. A későbbiekben a kormányzók és a spanyol betelepülők már nem voltak annyira barátságosak az indián őslakossággal, aminek következménye nem volt más, mint az őslakosság lélekszámának folyamatos és drasztikus csökkenése, egyszerűen megfogalmazva: kihalás. A kihalást nem csak az erőszak váltotta ki, hanem az európaiak által behozott betegségek, amelyekhez az indiánok szervezete nem volt kellően immúnis.

A gyarmat majd három évszázadon keresztül a guatemalai gyarmati adminisztrációhoz volt csatlakoztatva. 1821-ben Costa Rica egyetlenegy puskalövés nélkül lett független, és sajátos módon attól kezdve gyakrabban uralta békétlenség az országot. A terület leggazdagabb spanyol földbirtokosai, urai könyörtelen harcba hajtották magukat egymás ellen. A 19. század közepe táján az országon kívüli közép-amerikai kalandorok is szemet vetettek Costa Ricára. Az országnak azért valahogy sikerült megvédenie függetlenségét anélkül, hogy harcmezőkön kelljen jeleskedni. A kávé világkereskedelmi karrierje tette mozgalmasabbé az ország életét. A kávétermesztő arisztokrácia még a politikai uralmat is megkaparintotta egy időre. A 19. század végén azonban liberális felfogású elnökök háttérbe szorították a kávés arisztokráciát és elkezdték rendbe hozni az országot, pl. bevezették az ingyenes oktatást.

1948-ban volt ugyan egy másfél hónapig tartó polgárháború, de a politikai elit és a nép megrögzött békeakarata diadalmaskodott, a demokratikus berendezkedés stabilizálódott. Costa Rica a demokrácia, a semlegesség, a fegyverek nélküli külpolitika révén "Közép-Amerika Svájca" lett, üdítő kivételként a régióban, ahol folyton mindenféle rémes diktátorok, hadurak, tábornokok, basáskodtak.

Manapság

Costa Rica egyik legnagyobb mai problémája az, hogy egyre jelentősebb tranzitországgá vált a Kolumbiából Mexikóba és az USA-ba irányuló drogkereskedelemben. A tranzit jelleg erős mellékhatása az, hogy belföldön is megnőtt a drogkereskedelem (főleg a kokain). Costa Ricának nincs egyáltalán hadserege, ezért a drog elleni küzdelem a nem túl hatékony rendőrségre nehezedik. A Costa Rica-i kormányzatok állandó dilemmája az, hogy a vidéki szegénység csökkentéséhez szükséges pénzeket a külföldi befektetőkkel végrehajtott beruházásokkal lehetne megszerezni, viszont a beruházások rombolnák az ország környezetvédő szerepkörét, amelyre épül a gazdaságilag nagyon lényeges ökoturizmus. Például az ország északi részén aranylelőhelyek vannak, de a bányák megnyitása két kihalóban lévő állatfajt veszélyeztet. A természetvédő lobbik folyamatosan ekézik a politikusokat, azzal vádolva őket, hogy korrupt érdekeikért akár hajlandók háttérbe szorítani az ökológiai szempontokat. Nagy gond, hogy Costa Ricában vágtató az infláció. 1991-ben még 100 colon volt egy USD, ma 544

,, A magas színvonalú oktatásnak köszönhetően jó körülmények közé születnek a gyerekek. A nők felvilágosultan alkalmazzák a fogamzásgátlókat, a várandós anyukákat rendszeresen vizsgálják. Egy éves kor alatt minden csecsemő számára biztosított az egészségügyi ellátás és nagyon jó az átoltottság aránya is. Statisztikák szerint jobb az ellátás mint az Egyesült Államokban, pedig itt csak a töredékét költik a rendszerre.

Az évek folyamán a costa rica-i gyerekek helyzete sokat fejlődött és mára nagyon jó körülmények között élnek. Sokféle országos és nemzetközi program szolgálja a fejlődésüket. Mindazonáltal ezen a rendszeren is van min csiszolni-javítani, például olyan témakörökben mint a gyermekvédelem, az oktatási különbségek vagy a gyermekmunka.
Viszonylag sok ember él szegénységben, ami ebben a relatíve jó helyzetben lévő ország esetében azt jelenti, hogy a szegénység javarészt a gyermekeket érinti, kevésbé a felnőtteket.

Több gyermek nem jut ivóvízhez, egészséges táplálékhoz, vagy épp oktatáshoz. A hatékonyan működő egészségügyi rendszer ellenére az öt éves kor alatti gyerekek 10%-a hal meg AIDS miatt. A gyerekek 8%-a nem részesül oktatásban, ami leginkább az elszegényedett, őslakos családok gyerekeit érinti. A legszegényebb vidékeken a kávébab szüret idején sokszor a tanárok is a gyermekekkel együtt az ültetvényeken dolgoznak, hogy aztán oktatási eszközöket tudjanak vásárolni. Mivel Costa Rica egyik fő bevételi forrása a kávé, és mivel a gyerekek nyári szünete pont a betakarítás idejére esik, sok gyerek (kb. 5-6 éves kortól) az ültetvényeken dolgozik, hogy legyen miből játékot, ruhát, vagy tanszert venni.

A gyerekek hat éves kortól járnak iskolába. Először hat évig általánosba, aztán három évig középiskolába. Ez után tudnak főiskolára menni, 15 évesen (!), azután egyetemre. Itt minden diák egyenruhát hord. A gyerekek körében a foci és a vízi sportok (úszás, szörfözés, vadvízi evezés) a legkedveltebbek. (2016)" forrás

A helyiekről

A Costa Ricai embereket, vagy "ticos"-nak hívják, és általában barátságosak, barátságosak és kedvesek. A ticos nagyra értékelik a családjukat, a barátaikat és a közösséget, és általában barátságosan és segítőkészen viszonyulnak másokhoz.

Az életmódjuk általában egyszerű, és nagy hangsúlyt helyeznek a természeti kincseikre és a fenntartható életmódra. Sok tico él a vidéki területeken, és mezőgazdasággal vagy kézművességgel foglalkozik. Azonban a fővárosban, San José-ben és más nagyobb városokban az életstílus sokkal modernabb, és a ticos hasonlóak a nyugati kultúrához.

A ticos általában büszkék arra, hogy Costa Rica a béke, a demokrácia és a környezetvédelem országa, és ezek az értékek szorosan kapcsolódnak az ő életmódjukhoz is. A ticos szeretnek sportolni, és sokan járnak futni, biciklizni vagy a tengerparton sétálni.

Az étkezési kultúrájuk sokféle, és gyakran magában foglalja a friss, helyi alapanyagokat és az egészséges ételeket, mint például a gyümölcsök, zöldségek és tengeri ételek. Azonban az amerikai gyorsételek is nagyon népszerűek, különösen a nagyvárosokban.

Turista etikett

1. A helyiek ritkán adnak borravalót, viszont a turistáktól egyre erőteljesebben elvárják a jattot a vendéglátósok, a hotelesek.

2. A helyiek (a tico-k) kevéssé időtudatosak, azaz nem a pontosságnak nem tulajdonítanak nagy jelentőséget, és a lassú életritmust preferálják (hora tica, azaz Costa rica-i időérzet). A turistának tanácsos ehhez a mentalitáshoz igazodni, avagy legalábbis azt felháborodások nélkül elviselni.

3. Jóllehet Costa Ricában a macho viselkedés nem annyira erőteljes, mint máshol latin-Amerikában, de azért a férfi kíséret nélkül utcán közlekedő turista lányoknak számítani kell a beszólásokra, füttyentésekre, dudálásokra.

4. A tico-k nagyon adnak az öltözékükre, a ruhájuk tisztaságára, ezért lesajnálják a rosszul öltözött, koszos, szakadt ruhában mutatkozó külföldi turistákat.

5. A turista ne számítson arra, hogy a helyiek mentalitásában jelentős helye van az állatok szeretetének. A tico-k jellemzően nem tartanak kutyákat, annál több a kóbor kutya az utcákon.

6. A costa ricaiak 80 százaléka római katolikus, de latin-amerikai átlaghoz képest meglepően laza a vallásosságuk. Az egyháznak Costa Ricában nincs igazán nagy befolyása, bármennyire is szeretné. Az abortusz illegális, de nem veszik szigorúan a törvény betartatását.

7. A szolgáltatásokban, turizmusban dolgozó helyiek nagyon kerülik a vendégekkel való konfliktusokat. számítani kell arra, hogy megalkuvóan viszonyulnak a turistával való vitatkozásban, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a turista panasza megoldást talál.

8. Kerülni kell a helyiekkel való heves vitatkozást, kiabálást. Ne feledjük Costa Rica egy semleges, hadsereg nélküli ország, a kapitulációhoz jobban értenek, mint a támadáshoz, vagy a védekezéshez.

9. Ha nem is beszélünk spanyolul a köszönési formák mellett tanuljuk meg azt a kifejezést hogy pura vida (szó szerint tiszta élet). A pura vida valójában lehet köszönés, kellemes érzés, lelkesedés, elégedettség kifejezése, vagy akár mondattöltelék. A kontextustól függetlenül, akár az angol mondatunkba is becsempészhetünk önkényesen egy pura vida-t. A hatás nem marad el, tetszeni fog a helyieknek. A pura vida valami olyasmi, mint néhány karibi szigetországban a folyton használt no stress kifejezés.

Gasztronómia

Costa Ricában felesleges olyan gasztronómiai sokféleséget keresni, mint Mexikóban. Azért túloznak azok, akik szerint minden kaja a rizs és a bab körül forog. A Costa Rica-i konyha egyszerű és eléggé egészséges. Rendben a rizs és a fekete bab domináns, de hát ez így van a vele szomszédos országokban is. Costa Ricában minden család konyhájában központi szerepet játszik a rizsfőző edény, ami folyton használatban is van. Még a paradicsomszószos spagettihez is tálalnak rizst. A nemzeti étkük a gallo pinto (tarja kakas), amiben persze szintén van rizs és bab. Nem találják ki, a reggelihez rizses-babos ételt esznek, tojást sütve rajtuk. A vészjósló elnevezése ellenére érdemes megkóstolni Costa Ricában a Sopa negra-t, szóval a feketelevest, amelyben fő szerepe van a rizsnek és a babnak, de van benne paradicsom, tojás, friss koriander is.

A helyiek, a tico-k ebédre leginkább valamilyen casado-t esznek. Ez sült húst vagy halat tartalmazó egytálétel, van bennük még bab, párolt zöldségek (yucca, édesburgonya vagy főző banán) és persze rizs.

A Costa Rica-i konyhában a Mexikóban uralkodó tortillák alárendelt szerepet kapnak. A valóság az, hogy a modern háziasszony Costa Ricában már inkább fagyasztott készételeket hoz haza a szupermarketekből. Szívesen gazdagítják az ételeket azzal, hogy tejfölt raknak rájuk. A tamalesek is népszerűek, ezek kukoricás táskák banánlevelekkel bevonva. Ha sietősen akarnak enni az emberek, akkor empanada-t vesznek. Ezt akár menetközben is bekaphatják.

Kedvelt édességük a Tres leches (háromszori tej), ami egy habos sütemény normál és kondenzált tejjel. A dulce de leche (a tej édese) itt is népszerű, gyakran gyümölcsökkel fogyasztják. A konyhájuk nem csípős és a mi ízlésünknek nem kellően sózott. A legtöbb helyen kínálnak chillit az étel felturbózásához. A fűszerek közül leginkább a koriandert vetik be. Az vendéglőkben gyakran raknak ki az asztalra egy fűszerszószt, a salsa lizano-t, ami emlékeztet a worchester szószokhoz.

Az ország karibi vidékein a konyha változatosabb, mint az országbelsőben. Itt kókusztejjel, gyömbérrel és szerecsendióval dobnak fel sok ételt. A halak és a tenger gyümölcsei miatt a karibi partvonalon komolyabb gasztronómia élmények is átélhetők. Népszerű a ceviche, ami egy saláta, benne fűszeres nyers hal vagy valami tenger gyümölcse, citromlé, hagyma és koriander.

Akinek nincs étkezési ízlése, vagy gyerekkel utazik (esetleg egyben nyilvános vécézési lehetőséget is keres), annak ott vannak az amerikai gyorsétterem láncok, főleg a fővárosban. Persze vannak, akik már azért fanyalodnak rá az ismert műkajákra, mert elegük lett a rizsből és a babból.

Costa Ricában szuperek a friss gyümölcsök! Az ananászon, mangón és a banánon kívül lehet kipróbálni olyanokat, amiket nem is ismerünk. Egyébként Costa Ricából importált banánokat itthon is látni (a címkén olvasható). A helyiek gyakran a gyümölcsöt is megsózzák, például a mangót és a narancsot. Jók a gyümölcsturmix italok, a batido-k. Ó, a görögdinnyés be jó!

A tico-k sörisszák. A helyi sörök, a Pilsen, a Bavaria és az Imperial elég finom. A sörbe gyakran jégkockákat raknak, ami a hőség miatt érthető. A helyiek nem igazán fogyasztanak borokat, de a külföldi turista talál ezt is az éttermekben. A rövidital műfajban a legismertebb a cukornádsnapsz, a Gauro.

Aki sokat vár el a Costa Rica-i kávétól, az csalódni fog. Nagyon híg.

Fotóegyveleg

k.s. fotója

Kommentek