.
Poás ,egy aktív tűzhányó - K. Susanna fotója
A hőmérséklet az év keresztmetszetében nem nagyon ingadozik, mindig meleg van. A magasabb területeken átlagosan 22 fok, a tengerparti részeken 30 fok körüli a nappali hőmérséklet.
Sokszor meghatározó kérdés az időjárás, azt kell mondani, hogy szinte egész éven át ajánlható, mert ugyan megvan a két évszakos különbség (decembertől áprilisig a nyári szárazabb idő, májustól novemberig az esősebb, de hőmérséklet szempontjából nagyjából ugyanaz a helyzet: meleg párás idő), de az elhelyezkedéséből adódóan szinte mindig találni olyan térséget, ahol élvezni lehet a napsütést. Jellemzően a téli időszakban (májustól novemberig) délelőtt napsütésre és dél körül délutáni és esti záporokra, heves esőzésre kell számítani, majd reggelre megint kiderül az idő. Az árak alacsonyabbak ezekben a hónapokban, így ha valaki nem fél, hogy megázik és inkább felfedező típus, akkor bátran lehet neki javasolni. Természetesen a legideálisabb az ottani nyári hónapokban odautazni (decembertől májusig), a páratartalommal viszont számolni kell. Eső bármikor előfordulhat. (L. Orsi)
Costa Rica nem nagy területű, de az időjárási különbségek elképesztőek az egyes régiók között. Januárban például a Csendes-óceán partvidékén annyira száraz volt minden, hogy a növényzet teljesen kiégett, míg a Karib-tenger partjára el sem indultam, mert az időjárás-előrejelzés szerint szinte folyamatosan esett.
Az ország bővelkedik esőerdőkben is – Monteverde környéke például tipikus példa erre. Két napot töltöttem ott, ebből talán egy-két órára szakadt fel az ég. De ez nem azt jelentette, hogy mindig borongós lett volna az idő. Az első reggel csodás napsütésre ébredtem, de ahogy kiléptem a panzióból, éreztem, hogy esik. De hát honnan? Egyetlen felhő sem volt az égen. Az eső nem is függőlegesen hullott, hanem a szél hozta szinte vízszintesen, az esőcseppek tömegét sodorva magával.
Az erdei túrák alatt rendesen eláztam, amiből levonható a tanulság: ha esőerdőbe mész, ne lepődj meg, ha tényleg esik.
Costa Rica továbbra is élen jár a természetvédelem terén Közép-Amerikában. 2025-re az országban 30 nemzeti park található, melyek a SINAC (Sistema Nacional de Áreas de Conservación) irányítása alá tartoznak. Ezek a védett területek az ország teljes területének több mint 25%-át teszik ki, megerősítve Costa Rica elkötelezettségét a természetvédelem iránt.
it.wikipedia.org+1en.wikipedia.org+1Az elmúlt években a turizmus jelentős növekedést mutatott. 2024-ben a látogatók száma elérte a 2,47 milliót, és a turisztikai minisztérium 2025-re 2,6 millió látogatót prognosztizált. Ez a növekedés a fenntartható ökoturizmus iránti globális érdeklődésnek köszönhető, amely Costa Rica gazdaságának jelentős részét képezi.
A turizmus az ország GDP-jének jelentős részét adja, és a látogatók átlagosan 8-9 napot töltenek az országban, élvezve annak természeti szépségeit és biodiverzitását. Az infrastruktúra fejlesztése és a fenntartható turizmusra való fókuszálás továbbra is prioritás Costa Rica számára, hogy megőrizze természeti kincseit a jövő generációi számára is.
Nemzeti lobogójuk - k.s. fotója
"Costa Rica az amerikai kontinens ökológiai hídja, ahol találkozik az északi és déli földrész élővilága. Felszíne igen változatos: a háromezer méteres vulkánoktól néhány óra leforgása alatt meseszép tengerpartokra juthatunk. A becslések szerint az országban él a világ növény- és állatfajainak öt százaléka. Ezen belül Costa Ricában található a Föld lepkefajainak csaknem 10 százaléka, többnyire vulkanikus talajából pedig a növények olyan széles skálája táplálkozik, hogy csak az ehető gyümölcsök száma eléri a 150-et. Az ország valódi paradicsom az ornitológusok számára, akik 850 madárfajban gyönyörködhetnek, de a 160 kígyófaj feltehetően a hüllők szerelmeseinek elvárásait is kielégíti. Nem csoda, hogy az országba érkező turisták 70 százaléka ellátogat legalább egy nemzeti parkba, sőt, 35 százalékukat kimondottan a természeti szépségek vonzzák a Latin-Amerika Svájcának nevezett országba." forrás
Volcan Poas - j.m. fotója
Arenal vulkán - j.m. fotója
Arenal vulkán - Irén fotója
Irazu vulkán - Peti fotója
Costa Rica történelme jelentősen különbözik a latin-amerikai országok jellemző sorsától. Már önmagában az is mutatja ezt, hogy Costa Ricában a Kolumbuszék általi felfedezés óta nem történt semmi világtörténelmi szempontból említésre méltó esemény. A címerükben sem található semmi harcias dolog, ha csak a három vulkánt nem minősítjük annak. 1502-ben fedezték fel Costa Ricát, Kolumbusz volt állítólag a névadó. Kb. hatvan évig a spanyol udvar megfeledkezett a felfedezett helyről, aztán eszükbe jutott létezése és küldtek oda egy kormányzót. Ez az ember hozott két tucat telepest otthonról, és amúgy megpróbált békésen ellenni a helyi indiánokkal, nagy kincsvadászatba sem vetette be magát. A későbbiekben a kormányzók és a spanyol betelepülők már nem voltak annyira barátságosak az indián őslakossággal, aminek következménye nem volt más, mint az őslakosság lélekszámának folyamatos és drasztikus csökkenése, egyszerűen megfogalmazva: kihalás. A kihalást nem csak az erőszak váltotta ki, hanem az európaiak által behozott betegségek, amelyekhez az indiánok szervezete nem volt kellően immúnis.
A gyarmat majd három évszázadon keresztül a guatemalai gyarmati adminisztrációhoz volt csatlakoztatva. 1821-ben Costa Rica egyetlenegy puskalövés nélkül lett független, és sajátos módon attól kezdve gyakrabban uralta békétlenség az országot. A terület leggazdagabb spanyol földbirtokosai, urai könyörtelen harcba hajtották magukat egymás ellen. A 19. század közepe táján az országon kívüli közép-amerikai kalandorok is szemet vetettek Costa Ricára. Az országnak azért valahogy sikerült megvédenie függetlenségét anélkül, hogy harcmezőkön kelljen jeleskedni. A kávé világkereskedelmi karrierje tette mozgalmasabbé az ország életét. A kávétermesztő arisztokrácia még a politikai uralmat is megkaparintotta egy időre. A 19. század végén azonban liberális felfogású elnökök háttérbe szorították a kávés arisztokráciát és elkezdték rendbe hozni az országot, pl. bevezették az ingyenes oktatást.
1948-ban volt ugyan egy másfél hónapig tartó polgárháború, de a politikai elit és a nép megrögzött békeakarata diadalmaskodott, a demokratikus berendezkedés stabilizálódott. Costa Rica a demokrácia, a semlegesség, a fegyverek nélküli külpolitika révén "Közép-Amerika Svájca" lett, üdítő kivételként a régióban, ahol folyton mindenféle rémes diktátorok, hadurak, tábornokok, basáskodtak.
Costa Rica az elmúlt években egyre inkább a Kolumbiából Mexikóba és az Egyesült Államokba irányuló drogkereskedelem tranzitországává vált. Ez a szerepváltás sajnálatos módon növelte a belföldi drogkereskedelmet is, különösen a kokain terén. Mivel az ország nem rendelkezik hadsereggel, a kábítószer-ellenes küzdelem terhe a rendőrségre hárul, amelynek hatékonysága korlátozott. A kábítószer-kereskedelem növekedése hozzájárult a bűnözés emelkedéséhez; az elmúlt évtizedben a gyilkosságok aránya 66%-kal nőtt az országban.
A kormányzat számára dilemmát jelent a vidéki szegénység csökkentése és a környezetvédelem közötti egyensúly megtalálása. A külföldi befektetések vonzása elősegíthetné a gazdasági növekedést, de ezek a beruházások veszélyeztethetik az ország környezetvédelmi törekvéseit, amelyekre az ökoturizmus alapul. Például az ország északi részén található aranylelőhelyek kiaknázása két veszélyeztetett állatfaj élőhelyét fenyegetné. A természetvédelmi csoportok gyakran vádolják a politikusokat korrupcióval és az ökológiai szempontok háttérbe szorításával.
Az infláció tekintetében Costa Rica az elmúlt években jelentős ingadozásokat tapasztalt. 2024 decemberében az éves inflációs ráta 0,95%-kal emelkedett, ami az előző hónapban tapasztalt 0,1%-os csökkenéshez képest növekedést jelentett. 2025 februárjában az infláció 1,24%-ra emelkedett, ami az elmúlt húsz hónap legmagasabb értéke. A központi bank célja, hogy az inflációt a 2-4%-os céltartományban tartsa, és várhatóan 2025 harmadik negyedévére sikerül ezt elérni.
A gazdasági előrejelzések szerint Costa Rica GDP-je 2025-ben várhatóan 3,8%-kal növekszik, ami a strukturális reformok folytatásának és a beruházások ösztönzésének köszönhető. Az infláció várhatóan stabilizálódik, és az év közepére eléri a jegybanki céltartomány közepét.
Összességében Costa Rica jelentős kihívásokkal néz szembe a drogkereskedelem és a környezetvédelem terén, miközben gazdasági kilátásai pozitívak a következő évekre.
Costa Rica hosszú ideje kiemelkedik Latin-Amerikában a gyermekek egészségügyi és oktatási ellátása terén. A magas színvonalú oktatásnak köszönhetően a gyermekek kedvező körülmények között nőnek fel. A nők széles körben alkalmazzák a fogamzásgátló módszereket, és a várandós anyák rendszeres orvosi ellenőrzésben részesülnek. Az egy év alatti csecsemők számára az egészségügyi ellátás teljes mértékben biztosított, és az átoltottsági arány is rendkívül magas. Statisztikák szerint az ellátás színvonala meghaladja az Egyesült Államokét, miközben a rendszerre fordított kiadások csak annak töredékét teszik ki.Az elmúlt években a costa ricai gyermekek helyzete tovább javult, számos országos és nemzetközi program támogatja fejlődésüket. Mindazonáltal még mindig vannak területek, amelyek fejlesztésre szorulnak, mint például a gyermekvédelem, az oktatási egyenlőtlenségek csökkentése és a gyermekmunka felszámolása. Bár az ország gazdasági mutatói kedvezőek, a szegénység továbbra is jelentős problémát jelent, különösen a gyermekek körében. Több gyermek nem jut hozzá megfelelő ivóvízhez, egészséges táplálékhoz vagy oktatáshoz.
Az oktatási rendszerben a gyermekek hatéves kortól kezdik meg tanulmányaikat. Először hat évig általános iskolába járnak, majd három évig középiskolába. Ezt követően 15 évesen léphetnek főiskolára, majd egyetemre. Az iskolákban minden diák egyenruhát visel. A sporttevékenységek közül a foci és a vízi sportok, mint az úszás, szörfözés és vadvízi evezés a legnépszerűbbek a fiatalok körében.
Összességében Costa Rica jelentős eredményeket ért el a gyermekek jólétének biztosításában, de a fennálló kihívások megoldása érdekében további erőfeszítésekre van szükség.
A Costa Ricai embereket, vagy "ticos"-nak hívják, és általában barátságosak, barátságosak és kedvesek. A ticos nagyra értékelik a családjukat, a barátaikat és a közösséget, és általában barátságosan és segítőkészen viszonyulnak másokhoz.
Az életmódjuk általában egyszerű, és nagy hangsúlyt helyeznek a természeti kincseikre és a fenntartható életmódra. Sok tico él a vidéki területeken, és mezőgazdasággal vagy kézművességgel foglalkozik. Azonban a fővárosban, San José-ben és más nagyobb városokban az életstílus sokkal modernabb, és a ticos hasonlóak a nyugati kultúrához.
A ticos általában büszkék arra, hogy Costa Rica a béke, a demokrácia és a környezetvédelem országa, és ezek az értékek szorosan kapcsolódnak az ő életmódjukhoz is. A ticos szeretnek sportolni, és sokan járnak futni, biciklizni vagy a tengerparton sétálni.
Az étkezési kultúrájuk sokféle, és gyakran magában foglalja a friss, helyi alapanyagokat és az egészséges ételeket, mint például a gyümölcsök, zöldségek és tengeri ételek. Azonban az amerikai gyorsételek is nagyon népszerűek, különösen a nagyvárosokban.
1. A helyiek ritkán adnak borravalót, viszont a turistáktól egyre erőteljesebben elvárják a jattot a vendéglátósok, a hotelesek.
2. A helyiek (a tico-k) kevéssé időtudatosak, azaz nem a pontosságnak nem tulajdonítanak nagy jelentőséget, és a lassú életritmust preferálják (hora tica, azaz Costa rica-i időérzet). A turistának tanácsos ehhez a mentalitáshoz igazodni, avagy legalábbis azt felháborodások nélkül elviselni.
3. Jóllehet Costa Ricában a macho viselkedés nem annyira erőteljes, mint máshol latin-Amerikában, de azért a férfi kíséret nélkül utcán közlekedő turista lányoknak számítani kell a beszólásokra, füttyentésekre, dudálásokra.
4. A tico-k nagyon adnak az öltözékükre, a ruhájuk tisztaságára, ezért lesajnálják a rosszul öltözött, koszos, szakadt ruhában mutatkozó külföldi turistákat.
5. A turista ne számítson arra, hogy a helyiek mentalitásában jelentős helye van az állatok szeretetének. A tico-k jellemzően nem tartanak kutyákat, annál több a kóbor kutya az utcákon.
6. A costa ricaiak 80 százaléka római katolikus, de latin-amerikai átlaghoz képest meglepően laza a vallásosságuk. Az egyháznak Costa Ricában nincs igazán nagy befolyása, bármennyire is szeretné. Az abortusz illegális, de nem veszik szigorúan a törvény betartatását.
7. A szolgáltatásokban, turizmusban dolgozó helyiek nagyon kerülik a vendégekkel való konfliktusokat. számítani kell arra, hogy megalkuvóan viszonyulnak a turistával való vitatkozásban, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a turista panasza megoldást talál.
8. Kerülni kell a helyiekkel való heves vitatkozást, kiabálást. Ne feledjük Costa Rica egy semleges, hadsereg nélküli ország, a kapitulációhoz jobban értenek, mint a támadáshoz, vagy a védekezéshez.
9. Ha nem is beszélünk spanyolul a köszönési formák mellett tanuljuk meg azt a kifejezést hogy pura vida (szó szerint tiszta élet). A pura vida valójában lehet köszönés, kellemes érzés, lelkesedés, elégedettség kifejezése, vagy akár mondattöltelék. A kontextustól függetlenül, akár az angol mondatunkba is becsempészhetünk önkényesen egy pura vida-t. A hatás nem marad el, tetszeni fog a helyieknek. A pura vida valami olyasmi, mint néhány karibi szigetországban a folyton használt no stress kifejezés.
Costa Ricában felesleges olyan gasztronómiai sokféleséget keresni, mint Mexikóban. Azért túloznak azok, akik szerint minden kaja a rizs és a bab körül forog. A Costa Rica-i konyha egyszerű és eléggé egészséges. Rendben a rizs és a fekete bab domináns, de hát ez így van a vele szomszédos országokban is. Costa Ricában minden család konyhájában központi szerepet játszik a rizsfőző edény, ami folyton használatban is van. Még a paradicsomszószos spagettihez is tálalnak rizst. A nemzeti étkük a gallo pinto (tarja kakas), amiben persze szintén van rizs és bab. Nem találják ki, a reggelihez rizses-babos ételt esznek, tojást sütve rajtuk. A vészjósló elnevezése ellenére érdemes megkóstolni Costa Ricában a Sopa negra-t, szóval a feketelevest, amelyben fő szerepe van a rizsnek és a babnak, de van benne paradicsom, tojás, friss koriander is.
A helyiek, a tico-k ebédre leginkább valamilyen casado-t esznek. Ez sült húst vagy halat tartalmazó egytálétel, van bennük még bab, párolt zöldségek (yucca, édesburgonya vagy főző banán) és persze rizs.
A Costa Rica-i konyhában a Mexikóban uralkodó tortillák alárendelt szerepet kapnak. A valóság az, hogy a modern háziasszony Costa Ricában már inkább fagyasztott készételeket hoz haza a szupermarketekből. Szívesen gazdagítják az ételeket azzal, hogy tejfölt raknak rájuk. A tamalesek is népszerűek, ezek kukoricás táskák banánlevelekkel bevonva. Ha sietősen akarnak enni az emberek, akkor empanada-t vesznek. Ezt akár menetközben is bekaphatják.
Kedvelt édességük a Tres leches (háromszori tej), ami egy habos sütemény normál és kondenzált tejjel. A dulce de leche (a tej édese) itt is népszerű, gyakran gyümölcsökkel fogyasztják. A konyhájuk nem csípős és a mi ízlésünknek nem kellően sózott. A legtöbb helyen kínálnak chillit az étel felturbózásához. A fűszerek közül leginkább a koriandert vetik be. Az vendéglőkben gyakran raknak ki az asztalra egy fűszerszószt, a salsa lizano-t, ami emlékeztet a worchester szószokhoz.
Az ország karibi vidékein a konyha változatosabb, mint az országbelsőben. Itt kókusztejjel, gyömbérrel és szerecsendióval dobnak fel sok ételt. A halak és a tenger gyümölcsei miatt a karibi partvonalon komolyabb gasztronómia élmények is átélhetők. Népszerű a ceviche, ami egy saláta, benne fűszeres nyers hal vagy valami tenger gyümölcse, citromlé, hagyma és koriander.
Akinek nincs étkezési ízlése, vagy gyerekkel utazik (esetleg egyben nyilvános vécézési lehetőséget is keres), annak ott vannak az amerikai gyorsétterem láncok, főleg a fővárosban. Persze vannak, akik már azért fanyalodnak rá az ismert műkajákra, mert elegük lett a rizsből és a babból.
Costa Ricában szuperek a friss gyümölcsök! Az ananászon, mangón és a banánon kívül lehet kipróbálni olyanokat, amiket nem is ismerünk. Egyébként Costa Ricából importált banánokat itthon is látni (a címkén olvasható). A helyiek gyakran a gyümölcsöt is megsózzák, például a mangót és a narancsot. Jók a gyümölcsturmix italok, a batido-k. Ó, a görögdinnyés be jó!
A tico-k sörisszák. A helyi sörök, a Pilsen, a Bavaria és az Imperial elég finom. A sörbe gyakran jégkockákat raknak, ami a hőség miatt érthető. A helyiek nem igazán fogyasztanak borokat, de a külföldi turista talál ezt is az éttermekben. A rövidital műfajban a legismertebb a cukornádsnapsz, a Gauro.
Aki sokat vár el a Costa Rica-i kávétól, az csalódni fog. Nagyon híg.
k.s. fotója
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.