ÚTIKRITIKA.HU / Quetzeltanango

Quetzaltenango városa – az azonos nevű megye fővárosa és legnagyobb települése – egy kiterjedt fennsíkon fekszik, amelyet hegyek és vulkánok vesznek körül. A város őrzi a régi k’iche’ maja hagyományokat és a gyarmati múlt emlékét, miközben a modern élet lendületét is megtestesíti.

Quetzaltenango neve a nahuatl nyelvből származik, jelentése „a quetzalok (szent madarak) városa”. Az azték hódítók adták ezt a nevet a területnek, amikor a 15. században megérkeztek a hegyvidéki K’iche’ királyság földjére. A helyi őslakosok eredeti neve azonban Xelajú volt, ami a k’iche’ nyelvben azt jelenti: „a tíz hegy lába”.

Mobil a fülön - K. Kriszta fotója

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

A vulkánok a város hátterében
Az igaz, hagyományos guatemalai életmód megtapasztalása (csak ünnepnapokon)

aji

A lélekszámához képest nyugis, kisvárosias hangulata
A helyiek segítőkészek, rögtön szóltak hozzánk, amikor látták, hogy bizonytalankodva próbálunk tájékozódni
A város déli részén található főtér, a Parque Centro América és az itteni szuper pékség, a Xelapan
Kedvenc éttermünk, a francia Brulé Gourmet - nem olcsó, de megéri

K. Kriszta fotója

Nem tetszett

Túl sok a kóbor kutya

Vélemények

Tetszett:

A Parque Central neoklasszikus épületei között forró csokoládét kortyolgatni.
A híres Xela-i nyelviskola udvarán helyiekkel spanyolul társalogni.
A Mercado de la Democraciában friss quetzaltenangi sajtokat kóstolgatni.
A Cerro El Baúl kilátópontról nézni a napfelkeltét a város felett.
Az előkelő Teatro Municipal art deco épületében koncertet hallgatni.

Nem tetszett:

A város körüli vulkánokhoz csak drága privát túrával lehet eljutni.
A hideg esték miatt folyton több réteg ruhát cipelni magammal.
Az utcai kutyák agresszív viselkedése miatt kerülőutakat keresni.
A helyi éttermekben az étolajjal bőkezűen bánó, nehéz konyha.
A városban a turistalátványosságok hiánya miatt két napnál tovább unatkozni.
Sok a jobb állapotra érdemes épület

Hajdan szép lehetett, most romkocsmák sora van belül - K. Kriszta fotója

Xelában (Quetzaltenangóban) vannak kellemes dolgok, de nem mondanám, hogy igazi „úti cél” város. Kb. 95%-ban inkább külváros jellegű, bár amikor a piacok működnek, azok valóban hangulatosak. A legjobb dolog a városban az emberek – rendkívül kedvesek és segítőkészek.

Antiguából shuttle busszal mentem Xelába, és majdnem egy hetet töltöttem ott. Imádtam Xelát – ha tehettem volna, még tovább is maradok. A Minerva terminál és a piac fantasztikus helyek egy kis sétára, akárcsak a temető. Ráadásul a város nem túl turistás, így nyugodtan be lehet menni egy boltba anélkül, hogy azonnal rád akaszkodnának az árusok.

"Annak tökéletes a hely, aki innen szeretne túrázni, természetet, vulkánokat nézni. Aki a városi létet keresi, az két nap alatt meg tud nézni mindent. Maga a hely nagyon kellemes, a környék, a látvány szép. Az utakon valóban túlélőshow folyik, de könnyen megszokható ez is. A járdásk nagyon magasak, szélük sokszor festett, mégis könnyű leesni. Pár helyen van minőségi kaja, minőségi kv. Nehéz nagyokat sétálni a városba, a járdák minősége és a rengeteg árus miatt. Összességében szerethető város, nagy durranás nélkül. Kr"

A Szeplőtelen Fogantatás ünnepi (Inmaculada Concepción) körmenet december 8-án a főtér körül - K. Kriszta fotói

A Szűz Máriás terhet cipelő nők magassarkú cipőben - Időnként a férfiak átvállalták a terhet, de nem gyakran ... - K. Kriszta fotója

Odajutás

A távolság Guatemalaváros és Quetzaltenango között kb. 206 kilométer. Az út időtartama általában körülbelül 3-4 óra, attól függően, hogy a forgalom és az útviszonyok milyenek.

Antigua, amely Guatemalavárostól délre található, távolsága Quetzaltenango-tól körülbelül 85 kilométer. Az út időtartama általában körülbelül 2-3 óra, de ez szintén függ a forgalomtól és az útviszonyoktól.

Guatemalavárosból Quetzaltenangóba történő biztonságos, színvonalas transzfer megszervezéséhez az alábbi tanácsokat adjuk:

Megbízható szolgáltatók:
Daytrip - Nemzetközi platform, amely háztól-házig szolgáltatást nyújt, az út körülbelül 3 óra 50 percet vesz igénybe. Ez egy prémium szolgáltatás, amely különösen biztonságos és kényelmes.

Guatemalan Adventure - Helyi cég, amely privát transzfereket kínál Guatemala City-ből Xelába. A flottájuk teljesen biztosított, és az INGUAT (Guatemala Turisztikai Intézete) által engedélyezett.

Authentic Guatemala - Kiváló értékelésekkel rendelkeznek (5 csillag), és a sofőrjeik megvárják a repülőjáratokat is. Az utasok különösen dicsérik Wilson és Abel nevű sofőrjeiket.
Fontos szempontok:

Árak: A privát transzfer árak körülbelül 219 USD-től kezdődnek 4 főig, nagyobb csoportoknak arányosan több. Egy megbízható angol nyelvű sofőrrel rendelkező privát transzfer körülbelül 125 USD/nap.

Prémium szolgáltatók (mint a Daytrip): Valószínűleg 250-400 USD közötti ár várható az egész autóra

Győződjön meg róla, hogy a szolgáltató INGUAT regisztrációval rendelkezik
Kérjen légkondicionált járművet és 24/7 elérhetőséget
A hivatalos turista transzportok speciális jelzéssel vannak ellátva

Daedalon vagy Dramamine (hányinger elleni gyógyszer) ajánlott az útra, mivel a hegyi utak kanyargósak

Készüljön fel arra, hogy az út valóban 3-4 órát vesz igénybe, forgalomtól függően

Kerülendő:

A repülőtéren várakozó, nem előre lefoglalt taxik
Túl olcsó ajánlatok (biztonsági kockázat)
Készpénz nélküli utazás (tartalék pénz mindig legyen)

A legjobb megoldás egy előre lefoglalt, INGUAT regisztrált privát transzfer megbízható cégtől, angol nyelvű sofőrrel.

Szállásválasztás

Érdemes a Parque Centro América térségében lévő szálláshelyet választani.

Quetzaltenango szálláskínálata a lepukkant hosteltől a gyarmati stílusú boutique hotelekig terjed, ahol az ár és minőség kapcsolata gyakran abszurd matematikai rejtély. A Zona 1 központi részén található hotelek kényelmesek a látnivalók szempontjából, de az éjszakai zaj pokoli - a diszkók dübörgése, részeg turisták üvöltözése és a hajnali kukásautók garantálják az álmatlan éjszakákat. A népszerű Casa Manen és Hotel

Modelo történelmi épületekben kaptak helyet, ahol a gyarmati báj találkozik a modern kényelmetlenségekkel: a víznyomás lottó, a wifi pedig inkább elméleti lehetőség, mint valóság.

A backpacker hostelek (Hostel Nim Sut, Casa Seibel) olcsók és szociálisak, de a higiénia változó - a közös fürdőkben gyakran találkozik az ember gombás fertőzésekkel és ismeretlen eredetű szagokkal. Az Airbnb apartmanok csábítóak, de a hirdetések gyakran kreatívan értelmezik a valóságot: a "központi" helyszín jelentheti a város szélét is, a "meleg víz" pedig lehet, hogy csak hétfőn és csütörtökön működik. A magasabb kategóriás szállodák (Pensión Bonifaz, Hotel Casa Manen) európai árakat kérnek guatemalai szolgáltatásokért - a reggeli kontinentális, ami itt három szelet kenyeret és instant kávét jelent.

"Fűtés nincs. Ez decemberben problémás éjszaka. A legjobb ötletünk: kicsi szállodai szoba, szigetelt épületben. Mázlink volt . Kr"

Hotelünk, a Bonifaz, a főtér közvetlen közelében - K. Kriszta fotója

A fűtés kritikus kérdés: Xela éjszakái hidegek, de sok szállás úgy tesz, mintha trópusi paradicsomban lenne - a vendégek december-ben két pokróc alatt vacognak. A biztonság változó: míg a jobb helyeken széf és 24 órás recepció van, a olcsóbb hostelek ajtajai gyakran csak jelképesek, és a személyzet éjszaka eltűnik.

A legjobb választás gyakran a középkategóriás családi panziók, ahol a személyes figyelem kompenzálja az infrastruktúra hiányosságait - bár itt is készüljön fel az ember arra, hogy a házigazda nagymama hajnali ötkor már a konyhában zörög, és a kakas a belső udvarban kukorékol.

Helyi közlekedés

Quetzaltenango közlekedése olyan, mintha egy őrült videojáték elevenedne meg: a chicken buszok (egykori amerikai iskolabuszok) dübörgő, füstokádó szörnyetegekként uralják az utakat, miközben a sofőrök halálmegvető bravúrral szlalomoznak a kátyúk és gyalogosok között. Ezek a járművek névlegesen menetrend szerint közlekednek, de a valóságban akkor indulnak, amikor megtelnek - ami reggel öt percet, délután akár egy órát is jelenthet. A buszok belseje antropológiai tanulmány tárgya lehetne: tyúkok, zsákok, csecsemők és turisták préselődnek össze olyan sűrűn, hogy a fizika törvényei megkérdőjeleződnek.

K. Kriszta fotója

Az ayudante (kalauzkalauz) akrobatikus művész, aki a mozgó buszon lógva ordítja az úti célokat, miközben egyik kezével a csomagokat rendezi, másikkal pénzt számol. A viteldíj nevetségesen olcsó - pár quetzal -, de a turistáktól gyakran a dupláját kérik, és a visszajáró gyakran "elfelejtődik". A megállók jelöletlenek, így a leszállás művészete abból áll, hogy az ember "baja!" kiáltással jelzi szándékát, majd imádkozik, hogy a sofőr hallotta és hajlandó megállni.

A taxik kétarcúak: nappal viszonylag megbízhatóak, éjjel viszont sok sofőr részeg vagy a tarifa hirtelen megháromszorozódik. A taxaméterek gyakorlatilag nem léteznek - minden út alku kérdése, és a gringó-felár automatikus. Az Uber megjelenése valamit javított a helyzeten, de a hagyományos taxisok időnként agresszívan lépnek fel velük szemben, és a turisták könnyen két tűz közé kerülhetnek.

A tuk-tukok (mototaxik) olcsók és praktikusak a rövid távokra, de a biztonság fogalma ismeretlen számukra: három sávon cikáznak át forgalommal szemben, miközben a telefont nyomkodják. A járműpark állapota siralmas - sok tuk-tuk úgy néz ki, mintha barkács módszerekkel ragasztgatták volna össze, és a kipufogógáz koncentrációja életveszélyes. A helyi biciklis közlekedés csak a vakmerőknek ajánlott: dedikált kerékpársávok nincsenek, és az autósok úgy kezelik a biciklistákat, mint mozgó akadályokat.

A gyaloglás sem veszélytelen: a járdák keskenyek, töredezettek, gyakran hirtelen megszűnnek vagy mély gödrökben végződnek. Az esős évszakban a víz tavakat alkot az utakon, és a csatornafedelek hiánya miatt egy óvatlan lépés bokáig érő szennyvízben végződhet. A közlekedési lámpákat dísznek tekintik - a piros inkább javaslat, mint parancs -, és a zebráknál átkelni olyan, mint egy élő Frogger játék.

Összességében a városi közlekedés Xelában a káosz művészete: aki túléli, az megedződik, de a vérnyomása biztosan megemelkedik. A legjobb stratégia a türelem, a rugalmasság és egy jó adag fatalizmus - végül úgyis eljut az ember valahova, csak nem biztos, hogy oda, ahova eredetileg indult.

Kerékpárút nincs, ennek ellenére az egyetemisták néha bicajoznak. Ha valaki tudja, merre van megfelelő út, akkor kiviteezhető.

Étkezés

Quetzaltenango gasztronómiai palettája a grandiózus és a gyanús között ingadozik: a füstölgő street food standoktól kezdve a turistáknak szánt túlárazott étteremig minden megtalálható. A helyi comedorok autentikus ízeket kínálnak fillérekért - a pepián, kak'ik és jocón itt még az igazi, vastag, fűszeres változatban készül, nem a turistáknak hígított verzióban. Ugyanakkor ezekben a kis családi helyeken a higiénia orosz rulett: az asztalkendőkkel törlik az összes tányért ugyanazzal a kétes tisztaságú ronggyal, és a kutya békésen heverészik az asztalok között, várva a lepotyogó falatokat.

A központi park körüli éttermek vegyes képet mutatnak - a Café Baviera európai árakért próbál osztrák-német konyhát imitálni, változó sikerrel, míg a Casa Babylon a backpacker-költségvetéshez igazított, de gyakran gyomorforgató ételeket szolgál fel. Az El Sabor de la India meglepően autentikus indiai ételeket készít, bár a tulaj guatemalai értelmezése a "csípős" fogalmáról gyakran könnyfakasztó meglepetést okoz. A pizza helyeken (Albamar, El Gregorio) a sajt gyakran műanyag ízű, a tészta pedig olyan, mintha kartonból készült volna.

A reggeli lehetőségek kiválóak: friss tortillák, fekete bab, tojás, platano frito és erős kávé - ez az egyszerű kombináció szinte mindenhol tökéletes. A helyi kávé egyébként világszínvonalú, de ironikus módon a legjobb minőséget exportálják, így gyakran instant port isznak a helyiek. A vegetáriánusok és vegánok számára a város kihívás: a legtöbb étteremben fel sem fogják, hogy valaki önként nem eszik húst, és a babba is gyakran tesznek disznózsírt.

Az utcai ételek csábítóak és veszélyesek: a chuchitos, tacos és garnachas isteni illatúak, de a "Montezuma bosszúja" gyakori vendég azoknál, akik merészek. A higiéniai standardok nevetségesek - ugyanaz a víz, amiben mosogatnak reggel óta, még este is használatban van, és a kezüket jó esetben a köténybe törlő árusok készítik az ételt. A gyümölcslevek (licuados) finomak, de a jég eredete mindig kérdéses.

Az étkezési tempó guatemalai: a pincérek gyakran eltűnnek hosszú percekre, a számla kérése után még egyszer végig lehet nézni a menüt, mire megérkezik. A borravalót elvárják, de a szolgáltatás minősége ritkán indokolja - kivéve persze, ha az ember értékeli, hogy a pincér képes volt 45 perc alatt kihozni egy egyszerű tostadát. Összességében Xelában enni egyszerre kulináris kaland és túlélési gyakorlat: aki bátor és szerencsés, az fantasztikus ízeket fedezhet fel, aki óvatos, az biztonságban marad, de sok mindent elszalaszt.

Helyi hagyományos bableves, kukoricaliszt chipsekkel - N. L. fotója

S. M. fotója

Quetzaltenango legmegbízhatóbb olasz étterme a Bistro Positano, ahol friss alapanyagokból készülnek a pizzák és tészták, barátságos légkörben. Az európai stílusú Brûlé Gourmet elegáns, de nem hivalkodó hely, ahol a francia ihletésű ételek és a figyelmes kiszolgálás különösen jó hírnévnek örvend. A La Esquina Asiática változatos délkelet-ázsiai fogásokat kínál, köztük thai és vietnami ízeket, valamint vegetáriánus lehetőségeket is. Sajnos a központtól kb 1.5 km-re van, nagyobb gyalogtúrát igényel a kajálás.

Vásárlás

A városban két nagy piac található: a Mercado La Minerva a pályaudvarnál és a Mercado La Democracia a centrumban.

Quetzaltenango vásárlási lehetőségei kavalkádja a kaotikus piacoktól a modern bevásárlóközpontokig terjed, ahol a turisták gyakran elvesznek az árak és minőségek dzsungelében. A Mercado La Democracia a textilkereskedelem epicentruma: gyönyörű huipilok, corték és színpompás szövetek halmozódnak a standokon, de az árak a turisták számára gyakran háromszor-négyszer magasabbak, mint amit a helyiek fizetnek. Az alkudozás művészete itt elengedhetetlen - aki nem alkuszik, az egyértelműen balekmajomnak számít, és a kereskedők szemében szinte erkölcsi kötelességük lehúzni a naiv gringókat.

"A Mercado La Democracia sajnos egy hatalmas kínai piacnak bizonyult. Volt még néhány normál paci árus, zöldség, gyümölcs, semmi különös és kínai gagyi minden színben és mennyiségben. 2025 dec."

K. Kriszta fotója

A minőség kiszámíthatatlan: ugyanaz a kereskedő árusíthat autentikus, kézzel szőtt remekműveket és Kínából importált poliészter utánzatokat egymás mellett. A turisták számára készült "tipikus" guatemalai ajándéktárgyak nagy része valójában tömeggyártott szemét - a fa maszkok Indonéziából, a "jade" ékszerek műanyagból, a "kézzel festett" táskák pedig gyári szitanyomással készülnek. A Pasaje Enríquez elegánsabb üzletei valamivel megbízhatóbbak, de az árak itt már szinte európai szintűek.

Az élelmiszer-vásárlás kaland: a friss termékek kiválóak és olcsók a piacokon, de a higiénia kérdéses - a hús gyakran fedetlen pultokón hever a legyek társaságában. A szupermarketek (La Torre, Paiz) biztonságosabbak, de a választék limitált és drága, különösen az importált termékek tekintetében. A helyi boltocskák (tienditas) hangulatosak, de a szavatossági idők ellenőrzése létfontosságú - sok terméket évekig tárolnak a polcokon.

A fizetés gyakran bonyolult: a nagyobb üzletek elfogadják a hitelkártyát, de extra díjat számolnak fel, a piacokon viszont csak készpénz játszik, és váltópénz gyakran nincs. A Mont Blanc bevásárlóközpont modern sziget a káoszban, ahol légkondicionált közegben lehet vásárolni - igaz, a nemzetközi márkák árai itt magasabbak, mint Európában vagy az USA-ban. A nyitvatartási idők kiszámíthatatlanok: ami az ajtón ki van írva, az csak irányadó, a szieszta még mindig szent.

Az utcai árusok tolakodóak és kitartóak - képesek követni a turistákat több utcán keresztül is, míg azok meg nem adják magukat és vesznek valamit. A vásárlás összességében Xelában egyszerre izgalmas kulturális élmény és frusztráló harc - aki türelmes, az kincseket találhat fillérekért, aki nem, az könnyen kiürített pénztárcával és értéktelen kacatokkal távozik.

aji

Second hand - aji

Bécs nevét viselő kisüzemi hentesbolt - K. Kriszta fotója

Szórakozás

Néhány szuper hely, amit érdemes megnézni:
El Cuartito Coffee Shop – hangulatos kávézó, remek eszpresszóval és nyugodt légkörrel.
Tilde Urban Boutique – modern, városi stílusú butik különleges helyi darabokkal.
Baviera Coffee Shop – kiváló kávé és kellemes környezet, ideális pihenőhely.
Café Royal Paris – élőzene szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton, remek hangulatú estékhez.

K. Kriszta fotója

Romkocsma Xela módra a Parque Centralon - K. Kriszta fotói

Közbiztonság&Kellemetlenségek

Quetzaltenango közbiztonsága ellentmondásos képet mutat: nappal a központi részek viszonylag biztonságosak, de este már a helyiek is óvatosabbá válnak, különösen a Minerva piac környékén és a külső zónákban. A zseblopások gyakoriak a zsúfolt piacokon és a chicken buszokon - a tolvajok profin dolgoznak, gyakran csoportosan, egyik eltereli a figyelmet, míg a másik dolgozik. A turistákat célzó átverések kifinomultak: hamis rendőrök igazoltatnak és "bírságot" szednek, túlárazott taxisok hosszú kerülőkkel duplázzák meg a viteldíjat, vagy az ATM-ek körül ólálkodók "segítenek" a pénzfelvételnél.

A nyelvi nehézségek is kellemetlenséget okozhatnak: sok helyi csak spanyolul vagy k'iche' nyelven beszél, és a turisták gyakran fizetnek felárat pusztán azért, mert nem tudnak alkudni. Az éjszakai szórakozóhelyek környéke különösen problémás - a Zona Viva bárjai körül részeg helyiek és turisták keverednek össze, és a dulakodások nem ritkák. A rendőrség jelenléte sporadikus, reakciójuk pedig kiszámíthatatlan: néha túl buzgók, máskor teljesen közömbösek a turisták problémáival szemben.

Az utcai árusok agresszív tolakodása szintén zavaró lehet: lehetetlenség végigmenni a Parque Centro Américán anélkül, hogy tucatnyi kéregetőt és árust kellene lerázni. A közlekedés anarchikus - a járdákon motorosok száguldoznak, a gyalogátkelőket senki sem respektálja, és a buszsofőrök úgy vezetnek, mintha halálvágyuk lenne. A drogkereskedők is jelen vannak, különösen a nyelviskola-negyed egyes bárjaiban, ahol naiv külföldi diákokat próbálnak beszervezni futárnak.

Az egészségügyi kockázatok sem elhanyagolhatók: a csapvíz ihatatlan, az utcai ételek gyakran gyomorrontást okoznak, és a magaslati betegség tünetei sok látogatót meglepetésként érnek. A természeti veszélyek - földrengések, vulkánkitörések - ritkák, de valósak, és a városnak nincs hatékony katasztrófavédelmi terve. Összességében Xela biztonságosabb mint Guatemala City, de a turistáknak állandó éberségre van szükségük - a város varázsa és kulturális gazdagsága megéri az óvatosságot, de a naivitás itt drágán megfizethet.

Más praktikus információk

1. Csapvízet ne igyatok! Xelában a csapvizet még fogmosásra sem érdemes használnod. Bár a város magasan fekszik és a levegő tiszta, a vízvezeték-rendszer nem biztosít ivóvíz-minőséget: előfordulhatnak benne baktériumok vagy egyéb szennyeződések, és a klórozás sem mindig elég.

A helyiek közül is sokan palackozott vagy felforralt vizet használnak fogmosáshoz, főleg azok, akik érzékenyebb gyomrúak. Ha hosszabb ideig maradsz, érdemes 5 gallonos (kb. 19 liter) tartályból („garrafónból”) venni vizet, vagy egyszerűen forralni a csapvizet.

Szóval a legjobb, ha palackozott vagy felforralt vízzel mosol fogat – így elkerülöd a gyomorrontást, ami Xelában sajnos elég gyakori a külföldieknél.

Xelában és általában Guatemalában a gyomorrontás leggyakoribb oka nemcsak a csapvíz, hanem több, a higiéniai körülményekkel összefüggő tényező is lehet. A legtipikusabbak:

– Nyers zöldségek és gyümölcsök, amelyeket csapvízzel mostak meg (például saláta, koriander, paradicsom, eper). Ha nem tudod, hogyan mosták, inkább hámozd meg vagy kerüld.
– Utcai ételek, főleg ha nem elég forrón tálalják. A kisebb bódékban gyakran nincs megfelelő hűtés vagy kézmosási lehetőség, így a baktériumok könnyen elszaporodnak.
– Jeges italok, ha a jég csapvízből készült – ez nagyon gyakori fertőzési forrás.
– Nem pasztőrözött tejtermékek (pl. házi sajt, tejturmix).
– Kézfertőtlenítés hiánya: a pénz, a buszkorlát vagy a piac is könnyen terjeszthet baktériumokat, ezért mindig jó ötlet kézfertőtlenítőt használni étkezés előtt.

A legtöbb utazó enyhébb „Montezuma bosszúját” tapasztalja, ami pár nap alatt elmúlik, de a legjobb, ha palackozott vízzel készült ételeket és italokat választasz, frissen sült vagy főtt ételeket eszel, és kerülöd a jeget.

A „Montezuma bosszúja” (spanyolul: La venganza de Moctezuma, angolul Montezuma’s revenge) kifejezés eredete a spanyol hódítás korához nyúlik vissza. Montezuma II. volt az azték birodalom utolsó uralkodója, akit Hernán Cortés és a spanyol konkvisztádorok 1520-ban legyőztek és foglyul ejtettek.
A kifejezés játékos, ironikus utalás arra, hogy Montezuma – bár katonailag elbukott – „megbosszulja” magát a hódítókon és az idegeneken azzal, hogy a mai Mexikó (vagy általánosabban Latin-Amerika) látogatói gyakran szenvednek gyomorrontástól a helyi víz vagy étel miatt.
Más szóval, a „Montezuma bosszúja” az utazók hasmenéses megbetegedésének szellemes neve lett, mintha a hajdani azték uralkodó szimbolikusan „visszavágna” minden betolakodónak, aki belép a földjére és nem bírja a helyi viszonyokat.

Quetzaltenango-ban működik egy ingyenes városnéző séta, amelyet a Free Walking Tours Xela szervez, non-profit alapon, helyi vezetőkkel.
A gyülekező helye: a város központi parkja („Parque Central”), a szervezet elérhetőségeivel: 14 Avenida A 4-25 Zona 1-ben, valamint WhatsApp-on is foglalható.
Bár „ingyenesnek” hívják, a részvétel után önkéntes adományt ajánlanak („pay what you want”) — így valóban költségbarát lehetőség.

Ha igazán jó olasz stílusú eszpresszót szeretne Quetzaltenango-ban, akkor a Café Armonía nevű kávézót javaslom: helyben pörkölt kávébabbal dolgoznak, és többféle kávékészítési móddal (köztük az eszpresszó) is kísérleteznek, emellett barátságos a hangulat.
Ha valami otthonosabb, kényelmesebb helyet szeretne, akkor a Mandarina Café jó választás: tágas terasszal, pihentebb légkörrel, és külön repertoár kávéval és süteményekkel.
Ha pedig csak gyorsan beugrana egy minőségi kávéra, a Kishe Coffee Shop is remek lehetőség: kis hely, de jó kávé-választék, eszpresszóval, pörkölt babokkal és kényelmes környezettel.

Egy rendezettebb utca - K. Kriszta fotója

Katedrális

Catedral del Espíritu Santo

A székesegyház a város főterén található. Jól látható egymás mellett a földrengéseket is átvészelt, régi koloniális templom homlokzata és az új katedrális, amelyek harmonikusan kiegészítik egymást.

K. Kriszta fotója

Az új templom belsejében szép szobrok, díszítések és oltárok láthatók, de az összhatás visszafogott a város fő templomához képest – ami itt teljesen megszokott, hiszen a gyakori földrengések miatt nincs értelme túlságosan gazdag belső díszítést alkalmazni.

Az esti misékre sok hívő érkezik, a turistákat nyugodtan fogadják, amíg nem fényképeznek a szertartás alatt.

Belülről nem túl lenyűgöző. Aktív templom, érdemes 5 percet rászánni, hogy körbesétáld, de igazából a külső látványa önmagában is elég.

A régi homlokzat (melette az új) - K. Kriszta fotói

A Catedral del Espíritu Santo Quetzaltenango központi parkjának dísze, ahol a neoklasszikus homlokzat méltóságteljesen uralja a teret - két tornya között a timpanon relief drámai jelenetet ábrázol, mintha színházi díszlet lenne. Az épület különlegessége, hogy valójában két templom egyesítéséből jött létre: az eredeti gyarmati kori homlokzat mögött egy modern betonmonstrum rejtőzik, amely a földrengések utáni újjáépítés pragmatikus megoldása volt. A belső tér hatalmas és visszhangos, ahol a barokk díszítések furcsa harmóniában élnek a modernista elemekkel - mintha két évszázad építészete folytatna párbeszédet.

A katedrális akusztikája kiváló, ami a vasárnapi misék során válik igazán értékelhetővé, amikor a kórus éneke betölti a hatalmas teret. Sajnos a világítás katasztrofális: a legtöbb csillár nem működik, így a templom belső tere gyakran komor és sötét, különösen a késő délutáni órákban. A padok kényelmetlenek és szúette állapotúak, a térdeplők pedig olyan keskenyek, hogy a modern testalkatú hívek alig férnek el rajtuk.

A főoltár impozáns, aranyozása még mindig csillog, de a mellékoltárok elhanyagoltak - több szentszobor is restaurálásra szorul. A templom történelmi jelentősége vitathatatlan: itt hirdették ki 1838-ban a Los Altos állam függetlenségét, amikor Quetzaltenango rövid időre elszakadt Guatemalától. A turisták számára készült információs anyagok azonban hiányosak, és csak spanyolul érhetők el.

Összességében a katedrális Xela vallásos és társadalmi életének központja maradt, ahol a városi elit esküvői és a szegények temetései egyaránt helyet kapnak. Az épület monumentális jelenléte lenyűgöző, még ha a részletek gyakran elszomorítóak is - mint egy öreg arisztokrata, aki még mindig őrzi méltóságát, de a frakkja már kissé kopott és foltos.

K. Kriszta fotója

Central Plaza

A város főtere - Központi Park (Parque a Centro América)

Nagyon kedves, barátságos emberek, a hely pedig biztonságos és nyugodt. Rengeteg kulturális élmény és gasztronómiai különlegesség várja az embert, az éjszakai bárok pedig egyszerűen fantasztikusak.

A Központi Park (Parque a Centro América) remek hely arra, hogy pihenj egyet és figyeld az embereket. A téren sok az utcai árus, és körben történelmi jelentőségű városi épületek, a helyi piac és bevásárlóközpont, valamint éttermek, bankok és a Szentlélek-székesegyház találhatók, amelynek története különösen érdekes.

Xela főtere gyönyörű – egyszerűen nem lehet kihagyni, ha az ember a városban jár. Kis bárok, éttermek és pékségek veszik körül, tele helyi árusokkal és igazi, autentikus hangulattal – valóban felejthetetlen élmény.

Xela, Guatemala második legfontosabb városa, és ezerszer is ajánlanám mindenkinek, aki az országot szeretné megismerni.

Kellemes meglepetés volt – nagyon hangulatos város, gyönyörű főtérrel, ami emberléptékűbb, mint Antiguáé, még ha talán nem is annyira elbűvölő. Szép a park, ahol le lehet ülni és figyelni az embereket. Az épületek neoklasszikus és barokk stílusban váltakoznak, a téren pedig sok kis bár és étterem található.

K. Kriszta fotói

Casa de la Cultura

A Városháza (Palacio Municipal) - K. Kriszta fotói (a karácsonyra készülődés díszei)

Basílica del Cristo Negro de Esquipulas

közismertebb nevén Iglesia de San Nicolás.
Neogótikus stílusú, jellegzetes csipkés tornyokkal, és az egyik legfeltűnőbb templom Xelában.

K. Kriszta fotói

San Andrés Xecul templom

A San Andrés Xecul templom Quetzaltenango közelében található, és Guatemala egyik legszebb barokk temploma. Az épület különlegessége a sokszínű díszítések és a világos színek, amelyek a guatemalai kultúra és hagyományok tükröződése. Félnapos kirándulás kb, gyalog nem oldható meg, minimum 20-25 perces autózás oda, majd vissza.

A. L. fotója

A San Andrés Xecul templom homlokzata olyan, mintha egy maya művész LSD-s látomását öntötték volna barokk formába - sárga alapon kavalkád a színes angyalok, jaguárok, quetzal madarak és gyümölcsök végeláthatatlan sora. Ez a pszichedelikus remekmű teljesen eltér Guatemala többi koloniális templomától: itt a katolikus szentek maya istenségekkel keverednek, a hagyományos keresztény ikonográfia pedig trópusi bőségszaruval és helyi szimbólumokkal gazdagodik. A homlokzat minden négyzetcentimétere díszítve van, mintha a helyiek az összes elfojtott kreativitásukat egyetlen épületre zúdították volna.

A belső tér szerényebb, de nem kevésbé különleges: a szentek ruhái élénk maya textíliákból készültek, az oltáron gyertyák és virágok mellett kukoricacsövek és helyi gyümölcsök sorakoznak. Sajnos a templom karbantartása nem követi művészeti jelentőségét - a festék több helyen mállik, nedvesség okozta foltok csúfítják a falakat, és a tetőszerkezet is javításra szorul. A turisták özönlenek fotózkodni, de sokan nem tanúsítanak kellő tiszteletet: hangoskodnak mise közben, vakuval fényképeznek, és megfogdossák a szobrokat.

A templom előtti tér kaotikus: árusok kínálják portékáikat, a parkolás anarchikus, és a szemét kezelése is problémás. A helyi közösség büszke templomára, de a turizmus bevételei sajnos nem mindig fordítódnak vissza az épület megőrzésére. Ennek ellenére a San Andrés Xecul templom páratlan látványosság: itt a népi katolicizmus, a maya hagyományok és a színek őrülete egyedülálló harmóniában olvad össze. Este, amikor a nap utolsó sugarai megvilágítják a homlokzatot, az épület szinte izzik - ilyenkor érthetővé válik, miért ez Guatemala legfotózottabb temploma, minden kopottság és turistacirkusz ellenére is.

Santa María és Santiaguito vulkánok

Quetzaltenango közelében találhatók Guatemala legaktívabb vulkánjai. A Santa María vulkán 3772 méter magas, és egy csodálatos kilátást nyújt a városra és a környező vidékre. A Santiaguito vulkán a Santa María vulkán nyugati oldalán található, és gyakran látható füstölgő kráterrel.

A Santa María vulkán impozáns kúpja 3772 méterrel tornyosul Quetzaltenango fölé, míg tövében a kis Santiaguito testvérvulkán folyamatosan okádja hamufelhőit - ez a kettős látványosság Guatemala egyik legdrámaibb természeti színháza. A Santa María 1902-es kitörése a modern kor egyik legnagyobb vulkánkitörése volt, amely átformálta az egész régiót, míg a Santiaguito 1922 óta szinte naponta aktív, rendszeres robbanásaival emlékeztetve mindenkit a föld alatti erők hatalmára. A csúcstúra a Santa Maríára brutális kihívás: a meredek, instabil vulkáni törmeléken való kapaszkodás még a tapasztalt hegymászókat is próbára teszi.

A túraszervezés és biztonság terén súlyos hiányosságok tapasztalhatók - nincsenek hivatalos mentőcsapatok, a jelölések hiányosak, és sok turista készületlenül vág neki a mászásnak, nem számolva a magassági betegség veszélyével. A Santiaguito megfigyelőpontjához vezető út viszonylag könnyebb, de itt is elővigyázatosság szükséges: a vulkáni hamu belélegzése veszélyes, és a robbanások kiszámíthatatlanok. Számos baleset történt már túl közel merészkedő látogatókkal, akik alábecsülték a természet erejét.

A hajnali indulás elengedhetetlen a csúcstúrához - a panoráma tiszta időben lélegzetelállító, a Csendes-óceántól a mexikói határig terjed a kilátás. A Santiaguito füstölgő kúpja lentről különösen fotogén, amikor a napfény átszűrődik a hamufelhőkön. Összességében ez a vulkánpáros felejthetetlen élményt nyújt a kalandvágyóknak, de a természet nyers ereje és a turisztikai infrastruktúra hiányosságai miatt ez nem egy kockázatmentes kirándulás - a tisztelet és az óvatosság itt nem csak ajánlott, hanem életmentő lehet.

Fuentes Georginas termálforrások

A Fuentes Georginas Quetzaltenango közelében található termálforrások, ahol a látogatók élvezhetik a forró vizet és a gyógyító hatásait. A területen találhatók éttermek és szállodák is. A városból cca 40-50 percnyi autózára vannak, a vulkános túrával kombinálhatóak.

Cs. A. fotója

A Fuentes Georginas termálforrások a Zunil vulkán oldalában búvnak meg, ahol a forró víz gőzfelhői keverednek a hegyi köddel, létrehozva egy szinte természetfeletti atmoszférát. A medencék különböző hőmérsékletű vize enyhülést hoz a fáradt vándoroknak, miközben körülöttük dús növényzet - óriás páfrányok és moha borította sziklák - teremtenek trópusi paradicsomi hangulatot. A kén illata átjárja a levegőt, emlékeztetve látogatókat a föld mélyén zajló vulkanikus folyamatokra, amelyek ezt a természeti gyógyfürdőt táplálják.

Az infrastruktúra sajnos nem követi a természet nagylelkűségét: az öltözők lepusztultak, a zárak gyakran hiányoznak vagy töröttek, és a higiénia sem mindig megfelelő. A medencék tisztítása rendszertelen, így előfordul, hogy algák vagy levelek úsznak a vízben, rontva az élményt. A zuhanyzók vízhőmérséklete kiszámíthatatlan - hol forró, hol jéghideg víz fogadja a gyanútlan fürdőzőt.

Az étterem viszont kellemes meglepetés: a helyi ételek finomak és megfizethetők, különösen a forró csokoládé tökéletes kiegészítője a hűvös hegyi levegőnek. A személyzet általában barátságos, bár a szolgáltatás tempója tipikusan guatemalai - türelem erény itt. A parkolás kaotikus, különösen hétvégén, amikor a helyiek tömegesen látogatják a forrásokat.

Összességében a Fuentes Georginas varázslatos hely, ahol a természet erői gyógyító fürdőt kínálnak a látogatóknak, még ha emberek által épített részek némi kívánnivalót is hagynak maguk után. A legjobb élményért érdemes hétköznap, kora reggel érkezni, amikor a köd még sűrű, a medencék üresek, és úgy érezhetjük, mintha egy titkos, vulkanikus szentélybe léptünk volna be.

Chicabal-tó

A Chicabal-tó Quetzaltenango közelében található, és a maya kultúra szent helye. Minimum egy óra autózás a városközponttól. A tó egy kráterben található, és a környékén találhatók régészeti leletek és szertartási helyek.

A Chicabal-tó misztikus ködfelhők között rejtőzik a kialudt vulkán kráterében, mint egy smaragdzöld ékszer, amelyet a természet 2700 méteres magasságban helyezett el. A tóhoz vezető túra a felhőerdőn keresztül varázslatos élmény: óriáspáfrányok, moha borította fák és orchideák kísérik az utat, miközben a kolibrik cikáznak a sűrű növényzet között. A víz tükrén gyakran úszik a köd, amely percek alatt képes teljesen elrejteni vagy felfedni a tavat, mintha természeti bűvészmutatvány részese lenne az ember.

A tó szent hely a maya közösségek számára, ahol rendszeresen tartanak ceremóniákat - a parti fákon színes szalagok lobognak, a vízben virágszirmok úsznak az áldozatok nyomaként. Tiszteletreméltó, hogy a helyi közösségek megőrizték spirituális hagyományaikat, azonban a turisták nem mindig tanúsítanak kellő tiszteletet: egyesek hangoskodnak, mások a tiltás ellenére is megmártóznak a szent vízben. A túraútvonal karbantartása hullámzó színvonalú - a fakorlátok és lépcsők helyenként életveszélyesen korhadtak, esős időszakban pedig csúszós sártengerré változik az ösvény.

A belépődíj viszonylag magas a guatemalai viszonyokhoz képest, de legalább ennek egy része a helyi közösséget gazdagítja. A parkolótól a kráterperemig vezető meredek emelkedő igazi próbatétel, különösen a tengerszint feletti magasság miatt - sokan lihegve érkeznek meg, csak hogy aztán a látvány minden fáradtságot feledtessen. A Chicabal egyedülálló természeti és spirituális élményt kínál, ahol a föld erői és az emberi hit találkoznak, még ha a turizmus árnyoldalai időnként meg is zavarják ezt az ősi harmóniát.

K. Kriszta fotója

Cerro el Baul

A Cerro el Baul Quetzaltenango közelében található, és egy rövid túra után lehet feljutni a csúcsára, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra és a környező hegyekre. Kocsival a központtól cca 10 perc alatt odaérünk, gyalog ugyanez minimum 40-50 perc.

A Cerro El Baúl drámai sziluettje Quetzaltenango fölé magasodik, mint egy ősi őrszem, amely évszázadok óta figyeli a völgyet - nevét is jellegzetes, láda-szerű formájáról kapta. A meredek ösvény felfelé igazi kihívás, de a csúcsról nyíló panoráma lenyűgöző: tiszta időben egyszerre látható a Tajumulco, a Santa María vulkán és az egész Xela-völgy, mintha egy óriási topográfiai térkép terülne el a látogató lábai előtt. A hegy spirituális jelentősége vitathatatlan - a maya ceremóniák füstje gyakran gomolyog a szent helyeken, ahol a helyi k'iche' és mam közösségek még mindig áldozatokat mutatnak be őseik szellemének.

Sajnos a túraútvonalak jelölése katasztrofális: a festett jelek elmosódottak vagy teljesen hiányoznak, így könnyen eltévedhet, aki először járja be az ösvényeket. A szeméthelyzet is elkeserítő - műanyag palackok, chipses zacskók csúfítják el a természeti környezetet, különösen a népszerű pihenőhelyeken. A biztonság kérdése sem elhanyagolható: a helyiek figyelmeztetnek, hogy egyedül, különösen a kora reggeli vagy késő délutáni órákban nem tanácsos nekivágni a túrának.

A kilátópont közelében található kis kápolna és a maya oltárok csodásak, a katolikus és az ősi hitek különös szimbiózisban élnek egymás mellett. Összességében a Cerro El Baúl kalandot és spirituális élményt kínál, de a természetvédelem és az infrastruktúra terén sürgős fejlesztésekre lenne szükség ahhoz, hogy ez a természeti kincs méltó módon fogadhassa a látogatókat. A hajnali indulás mindent megér: amikor a nap első sugarai megvilágítják a völgyet, még a szemétkupacok is eltörpülnek a látvány nagysága mellett.

Casa de la Cultura

A Casa de la Cultura Quetzaltenango kulturális központja, ahol a látogatók megismerhetik a város és a környék kulturális örökségét és hagyományait. Az épületben találhatók múzeumok, galériák és kulturális programok.

A quetzaltenangói Casa de la Cultura impozáns neoklasszikus épülete méltóságteljesen őrködik a város szívében, ahol egykor Guatemala első villamosvonalának állomása működött. Az elegáns homlokzat mögött gazdag kulturális programok várják a látogatókat: helyi művészek kiállításaitól kezdve a hagyományos marimba koncerteken át egészen a kortárs színházi előadásokig. A belső udvar különösen hangulatos, ahol a koloniális építészet találkozik a modern művészeti installációkkal, teremtve egy egyedi atmoszférát.

A múzeum állandó kiállítása bemutatja Quetzaltenango büszke történelmét, amikor a város Guatemala második fővárosaként rövid ideig még saját kormánnyal is rendelkezett. Sajnos azonban a tárlók egy része elavult, a spanyol nyelvű feliratok mellett hiányoznak az angol vagy k'iche' fordítások, ami megnehezíti a nemzetközi látogatók és a helyi maya lakosság számára az információk befogadását. A karbantartás terén is vannak hiányosságok - néhány teremben a festék mállik, a világítás pedig helyenként gyenge.

Az intézmény programkínálata viszont elismerésre méltó: rendszeresen szerveznek ingyenes workshopokat fiataloknak, irodalmi esteket és filmvetítéseket. A Casa de la Cultura így a város intellektuális életének valódi központja maradt, még ha az épület állapota nem is tükrözi mindig ezt a pezsgő szellemi életet. A belépő jelképes összege miatt pedig mindenki számára elérhető kulturális oázist jelent Xela szívében, ahol a múlt öröksége és a jelen kreativitása találkozik - némi por és kopottság társaságában.

Mercado Municipal De Almolonga

A Quetzaltenango melletti Almolonga piac káprázatos látványt nyújt: a föld legszínesebb zöldségei halmozódnak itt egymásra, mintha valaki egy óriási festővásznat terített volna szét a völgyben. A helyi maya kereskedők büszkén kínálják termésüket - hatalmas karfiolokat, ragyogó narancssárga sárgarépákat és olyan méretű retket, hogy más országokban csodaszámba menne.

Az egész piac lüktető energiával teli, ahol a k'iche' nyelv dallamossága keveredik a spanyol alkudozással, miközben a vásárlók kosaraikban cipelik friss szerzeményeiket.

Ugyanakkor a piac infrastruktúrája sajnos nem követte a termények minőségét: a szűk sikátorok között nehéz közlekedni, különösen esős időben, amikor a sár uralkodik. A higiéniai körülmények is hagynak kívánnivalót maguk után - a szemét kezelése és a mosdók állapota riasztó lehet az első alkalommal látogatók számára. A parkolás valóságos rémálom, hiszen a keskeny utcákon összetorlódnak az autók, pick-upok és a hagyományos "chicken buszok".

Ennek ellenére az Almolonga piac autentikus élményt nyújt, ahol a modern turizmus még nem hígította fel a valódi guatemalai piaci kultúrát. A hajnali órákban érdemes érkezni, amikor a gazdák frissen szedett portékájukkal érkeznek - ekkor látható igazán, hogy ez a régió miért számít Guatemala zöldségeskertjének, még ha a XXI. századi kényelem itt-ott hiányzik is. (2024)

Várostörténet

A város gyökerei a Kolumbusz előtti maja korszakig nyúlnak vissza. A Mam nép hatalma, amelyet Kulahá néven ismertek, ekkor érte el legnagyobb kiterjedését. Később a k’iche’ uralkodók hódították meg a területet, és itt alapították meg Xelajú városát, miután azt a Santa María vulkán lábától áthelyezték ide.

A város már mintegy 300 éves volt, amikor az 1500-as évek elején megérkeztek a spanyol konkvisztádorok, hogy meghódítsák Guatemalát. A velük szövetséges, Közép-Mexikóból származó nahuák „Quetzaltenangónak” nevezték el a várost, ami a nahuatl nyelvben azt jelenti: „a quetzal madár helye”. A spanyolok átvették ezt az elnevezést, és ez maradt a város hivatalos neve, bár a helyiek a mai napig inkább a régi Xelajú rövidített formáját, a „Xela” nevet használják.

A spanyol gyarmati időszakban Quetzaltenango a nyugati hegyvidék közigazgatási központja volt. Amikor Közép-Amerika az 1820-as években függetlenné vált Spanyolországtól, a város a Közép-Amerikai Szövetség része lett. A Guatemala városa és Quetzaltenango közötti érdekellentétek miatt jött létre a „Los Altos” nevű új egység, a szövetség „hatodik állama”, amely Nyugat-Guatemalát (és a mai Mexikóhoz tartozó Chiapas egy részét) foglalta magába, Quetzaltenango fővárossal. Amikor a szövetség 1839–1840-ben összeomlott, Los Altos rövid időre gyakorlatilag független államként működött, mígnem a guatemalai diktátor, Carrera hadserege brutálisan visszafoglalta a várost és kivégeztette vezetőit.

A 19. század végén és a 20. század elején a kávétermelés fellendülésével a város virágzásnak indult, ekkor épültek fel a ma is látható, Belle Époque stílusú épületek. A Quetzaltenangóba vezető vasút tervei az 1890-es évekből származnak, az építkezés a 1920-as években kezdődött, és 1930-ban fejeződött be. A „Ferrocarril de los Altos” a korszak mérnöki csodájaként vált ismertté – egészen addig, amíg 1933-ban földcsuszamlások el nem pusztították. A legendás vasutat a helyiek máig dalokban és történetekben emlegetik, és a városban múzeum is őrzi az emlékét.

Quetzaltenango jóléte a nagy gazdasági világválság és a 20. század második felében zajló guatemalai polgárháború idején hanyatlani kezdett, és egy időre a város sok része elhanyagolttá vált. Az új évezred kezdetére azonban ismét fellendülés következett: a régi épületeket felújították, újak épültek, és a város ma szebb és élettelibb, mint valaha.

A quetzalteco lakosok büszkék városukra, különálló regionális kultúrájukra és gazdag örökségükre.

A Parque Benito Juárez, amely a Minerva-templom és az Universitario környékéhez közel található, a város egyik forgalmas közparkja. A középen álló monumentális kerek kőemlékmű is erről a térről ismert. - K. Kriszta fotói

Érdekességek

Xela régóta híres arról, hogy az egyik legjobb hely a spanyol nyelv (és olykor a maja nyelvek) tanulására. A városban több mint száz nyelviskola és civil szervezet működik; többségük az utazókra specializálódott, és heti alapú oktatási csomagokat kínál (napi körülbelül 5 órás tanulással), bár a legtöbb diák több héten át marad. Néhány iskola önkéntes programokat is kínál, amelyekért esetenként külön díjat számítanak fel, mások viszont ingyenesen biztosítják. A legtöbb helyen elérhető a családnál lakásos („immersion”) program is, ami kiváló lehetőség arra, hogy a tanulók folyamatosan gyakorolják a nyelvet.

Az egyik legfőbb érv a xelai nyelvtanulás mellett az ár: egy hét tanulás és szállás helyi családnál általában 140–160 amerikai dollárba kerül, és gyakran tartalmazza az internet-hozzáférést is az iskolában. A tanfolyamokat előre is le lehet foglalni, de érkezéskor is könnyen el lehet intézni mindent – a legtöbb intézményben többnyelvű adminisztrátorok segítenek e-mailen vagy telefonon keresztül, sőt néhány még repülőtéri transzfert is kínál Guatemalavárosból. A nyelviskolák többsége a Barrio Las Flores környékén, az 1-es zónában (Zona 01) található.

Érdemes még megnézni: Teatro Municipal és környéke. Az egyetemisták miatt több nyugatias kávézó, kevesebb helyi árus és nyugisabb környék.

Közeli látnivalók

A város kiváló kiindulópont Guatemala nyugati hegyvidékének („Los Altos”) felfedezéséhez. Az ország délnyugati részén fekvő körzet sokféle tájat foglal magába, a hűvös hegyvidéktől egészen a meleg csendes-óceáni partvidékig. A vidéken vulkánok, hőforrások, völgyek, hegyek és folyók váltják egymást, a termékeny földek pedig bőséges termést adnak: kávét, búzát, gyümölcsöket és zöldségeket, emellett jelentős a juh- és szarvasmarha-tenyésztés is.

Fotóegyveleg

A történelmi belvárosban (a Zona 1)

Xela egyik legfotogénebb, kissé kaotikus, de nagyon karakteres városrésze, ahol a régi házak, falfestések és reklámok keverednek a mindennapi élet nyüzsgésével.

Lacus fotói