ÚTIKRITIKA.HU / Írország







útikritikák


Írország

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | Az ír emberekről | Turista etikett | Gasztronómia | Ír sör | Fotóegyveleg

Skellig-szigetek - északi lunda - fotó by V. G.

Földrajz

1. A leghosszabb ír helységnév ez: Muckanaghederdauhaulia.

2. Írországban a tavakat loughs-nak nevezik  (kiejtés: loksz)

3. Írországban az angol, az ír és gael mellett a lengyel a legelterjedtebb nyelv. Nagyon gyakran hallhatunk lengyel beszédet.

4. Több ír él Írországon kívül, mint bent.

5. Írországban egyáltalán nem élnek kigyók a szabadban, se mérges, sem nem mérges. Nincsenek vakondok, menyétek, görények, gímszarvasok.

6. Az ír Achill-szigeten lévő, az Atlanti-óceánra merevedő, 688 méter magas Croaghaun (on Achill Island) a második legmagasabb európai sziklaszirt (az első a Faroe-szigetek-i Cape Enniberg).

Időjárás és éghajlat

Az időjárás kiegyenlítettebb, mint Magyarországon. Általában a hőmérséklet nyár közepén sem haladja meg nappal a 25 Celsius fokot és téli éjjeleken sem süllyed általában fagypont alá. Bizony nagyon gyakran esik az eső. A nappali és éjszakai hőmérséklet között az eltérés általában nem több 8-10 foknál. Írországban nyáron már reggel öt óra tájban felkel a nap, este pedig, tíz óra tájékán még szinte nappali világosságot lehet élvezni. Érdemes Írországot nyáron meglátogatni, élvezve a hosszú nappalok előnyeit. Télen az utóbbi időszakban jegesedésre és ritkábban havazásra is számítani kell, ezért gépjárművel történő utazás esetén ennek megfelelőn javasolt a gépjárművet előkészíteni (téli gumik, hólánc stb.) Időjárással kapcsolatos aktuális információkat az alábbi honlapon találnak.

Ha röviden kellene jellemezni az időjárást: kiszámíthatóan kiszámíthatatlan. Ha reggel kinézünk az ablakon, és zavartalan napsütést látunk, az legfeljebb annyit jelent, hogy a következő pár percben még biztosan nem esik – de aztán bármi megtörténhet. Ez persze nem azt jelenti, hogy itt állandóan esik az eső; sőt, az év nagy részében legalább egy kis napsütés szinte mindig előbukkan, még a borongós napokon is. A hőmérséklet kiegyensúlyozottabb, mint Magyarországon: nyáron ritkán megy 30 fok fölé (egy-egy ritka kivétellel), míg télen éjszaka néha -3, -4 fok is lehet, de nappal ilyenkor is általában fagypont felett marad.

Hó csak ritkán esik, és ha mégis, néhány centinél soha nem több, és gyorsan el is olvad – bár ez a mennyiség is képes kisebb közlekedési káoszt okozni. A sziget belsejében előfordulhat, hogy pár napig megmarad a hó, de tartós vagy vastag hótakaróra nem kell számítani. A legcsapadékosabb időszak október végétől tavasz elejéig tart, különösen februárban és márciusban nő meg az eső és az erős szél valószínűsége, ami ilyenkor komoly kellemetlenséget okozhat a szabadban.

A szél szinte állandó kísérője az életnek: hol lágyabban fúj, hol egészen erőteljesen, de ennek is köszönhető, hogy a levegő friss és tiszta marad – még ha az autók itt is ugyanúgy pöfögnek. Kirándulás vagy hétvégi program előtt érdemes mindig megnézni az ír meteorológiai szolgálat oldalát, különösen az esőfelhők mozgását jelző térképet, ami rengetegszer segített már megtalálni azt a vidéket, ahol épp nem esik. Nem egyszer fordult elő, hogy Dublin szürke, nedves arca fogadott reggel, de egy kis tervezéssel napos, élvezetes túrát tettünk az ország egy másik sarkában. Itt nem az a kérdés, hogy lesz-e eső, hanem az, hogy hol nem – és ebben van valami játékos és szerethető.



„Enjoy the weather!” – vagyis „Élvezd az időjárást!” – ezzel a jókedvű felszólítással köszöntött egy helyi szerelő a Jacobs Inn Hostel folyosóján, amikor egy fényképezőgéppel a nyakamban éppen elindultam felfedezni a várost. Kint természetesen szemerkélt az a híres-neves ír szitáló eső, amit itt egyszerűen csak Irish mist-ként emlegetnek. Az egyik folyosói felirat szintén azt javasolta, hogy ne bosszankodjak az időn, inkább fogjam fel lazán: üljek ki a fedett tetőteraszra egy sörrel és pár baráttal, és élvezzem az ír időjárás minden árnyalatát. Az írek láthatóan nemcsak elfogadják, de humorral és derűvel viszonyulnak a mindennapos esőhöz, és hajlamosak a kellemetlenségeket is könnyedséggel kezelni.

Néhány nap után azt is megtanultam, hogy az eső itt sosem tart sokáig, de bármikor lecsaphat – olyan, mint egy váratlan vendég: jön, marad egy kicsit, majd már el is tűnt. Kárpát-medencei logikával nézve egészen hihetetlen, milyen gyorsan változik az időjárás: az egyik percben még metsző szél, csurom víz kabát és összébb húzott sál, aztán pár perccel később már tavaszias napsütés, szélcsend, kabát kigombolva, sapka a zsebben. Aztán újabb tíz perc, és kezdődik minden elölről. Itt nem az a kérdés, hogy milyen az idő, hanem hogy épp melyik idő van – és ebben a váltakozó, kiszámíthatatlan ritmusban van valami furcsán szerethető, amit az ember egy idő után megkedvel. Az esernyő itt inkább szimbólum, mint valódi védelem, a humor pedig legalább annyira alapfelszerelés, mint egy jó vízhatlan kabát.

Történelem

Mielőtt bekebelezte Anglia, majd az Egyesült Királyság, Írországot soha nem egyesítették egy monarchia alá, mint az történt més európai országokban. Ehelyett sok száz kiskirály harcolt folyton egymással. Etekintetben az ír társadalom valahol megkedet azon a szinten, ami jellemző volt Británniára, a gallokra és azibériai félszigetre a római hódítás előtti időkben.

Írország volt az utolsó európai ország, ahol kialakult a feudális rendszer. Az angolok kényszerítették rájuk. Az európai középkor idején az ír társadalom megőrizte a társadalom hagyományos kelta szervezeti állapotát, ami a törzsekre és a klánokra alapult. A feudalizmus előtti társadalmi álllapot egyik jelentős vonása volt, hogy nem voltak jobbágyok, hanem rabszolgák. Írország lett az egyik utolsó európai társadalom, ahol eltörölték a rabszolgaságot.

Dublinban először 1801-ben lobogott a brit zászló, a Union Jack, jelezve, hogy Nagy-Britannia és Írország unióra lépett.  

Manapság

Az angol és az ír után a harmadik helyi nyelv a gael. Ez utóbbit azonban kevesebben beszélik a szigeten, mint a lengyelt. Írország az Európai Unió egyetlen olyan állama, ahol tilos az abortusz. Érdekes viszont, hogy a erősen vallásos Írországban engedélyezték az azonos neműek házasságát, mégpedig népszavazás eredményeképpen.

Az ír emberekről

Az írek az angolnak egy jópofa dialektusát beszélik, azaz nem is egy dialketust hanem többet. Írországon belül, méás és más városban, régióban van az angol kiejtésnek sajátossága. Amúgy az írek beszédmódjára jellemző az, hogy kissé vontatottan, de erős hangsúlyozásokkal beszélnek. 

Az írek kommunikációja tele van képekkel, színes szófordulatokkal és olykor egész kis történetekkel, amelyekkel árnyaltan és élményszerűen tudják kifejezni a mondandójukat. Nagyra értékelik azokat, akik szerényen viselkednek, és nem állítják magukat a középpontba, mert minden hivalkodás, önfényezés vagy fölényesség bizalmatlanságot szül. A beszélgetéseikben gyakran megjelenik egyfajta játékosság, ugyanakkor a tisztelet és udvariasság sosem hiányzik belőlük. A közvetlen konfrontációt igyekeznek elkerülni: ha valami kellemetlent kell közölniük, inkább finoman, burkoltan teszik, semmint nyersen vagy kritikusan. Az „igen” és „nem” helyett sokszor „talán”, „majd meglátjuk”, vagy „lehet, hogy nem most a legjobb időpont” típusú válaszokat használnak. Ez nem őszintétlenség, hanem a másik érzéseinek tiszteletben tartása. Szeretnek történetekkel válaszolni egyszerű kérdésekre is – például egy bolt nyitvatartásáról is képesek egy ötperces elbeszélést indítani. Ez a fajta beszédmód nem sietségre van kitalálva, hanem arra, hogy kapcsolatokat építsen, és hangulatot teremtsen. Az írek szerint a jó beszélgetés nem a gyors információcseréről szól, hanem arról, hogy közben egy kis világot is megosztanak egymással.

Az írek sörfogyasztásban Európában a második helyen vannak a csehek után (évi 130 liter).

Az ír tradicionális jóga fő gyakorlatai: "Az ittas fóka", "A nyúzott béka" és "A rohanó csiga" pózok

Írországban több mobiltelefon van, mint lakos.

Az ír mindennapok hangulatát az is jól jellemzi, hogy szinte lehetetlen úgy végigsétálni egy utcán, hogy ne menjen el az ember legalább egy pub mellett – sokszor akár több mellett is. A dohányzás továbbra is elterjedt, bár középületekben, iskolákban, vendéglátóhelyeken és munkahelyeken már régóta tilos. Péntek esténként minden kocsma tele van, az utcákon zsongás, nevetés, söröskorsók csörrenése – aztán szombat reggel jön a másnapos valóság, az utcaképet időnként apróbb „rókák” tarkítják. Szerencsére az eső hamar közbelép, és a természet elvégzi a takarítást.

Az öltözködésük egészen sajátos, gyakran láthatunk melegítőnadrágos fiatalokat divatos sportcipőben, mellettük pedig öltönyös, kosztümös felnőtteket, akik sportcipőt és fehér zoknit viselnek a formális ruha mellé. Nem ritka a strandpapucsos közlekedés sem 4–5 fokos szélben és esőben, vagy a földet söprő, szétázott nadrágszárak látványa. Az iskolások szigorúan egyenruhában járnak, élénk színekben – például lila, zöld vagy szürke szoknyával, hozzá illő térdzoknival és sállal. Higiéniai szokásaik néha eltérnek a megszokottól: zsebkendő helyett gyakran inkább szipognak, krákognak vagy torkot köszörülnek. És bármilyen helyzetben képesek kimondani a „Sorry!” szót – még akkor is, ha ők tüsszentenek, nem pedig más zavarta meg őket.


Ha valaki Dublin zenés éjszakai életébe szeretne belekóstolni, különösen ha kalandvágyó magyar utazóról van szó, nem árt előre megismerkednie a „Molly Malone” című ír balladával. Ez a dal nemcsak a város nem hivatalos himnusza, hanem szinte kötelező műsorszám a legtöbb ír pubban, különösen azokban, ahol élő zene szól és a Guinness bőségesen folyik. Bár Molly története egyszerű, mégis szívszorító – ahogyan az egy tisztességes balladához illik. A legenda szerint Molly egy szegény dublini munkáscsaládból származott, aki halat, kagylót és rákot árult a város utcáin, hogy szülei italpénzét kiegészítse.

Más változatok szerint már eleve árvaként látta meg a napvilágot, de hogy mi az igazság, az tulajdonképpen mellékes. Ami biztos: nap mint nap tolta kis kordéját a város utcáin, hangos kiáltással kínálva a tengeri herkentyűket, amelyek frissessége erősen megkérdőjelezhető lehetett. A kiáltása – „Cockles and mussels, alive, alive oh!” – nemcsak a védjegye volt, hanem a dal refrénje is, amit ma is előszeretettel énekel együtt a közönség, akár hajnali kettőkor is, akár teljesen ismeretlenül hallja először. Ez a refrén már szinte ösztönösen jön az emberből, különösen néhány korsó sör után. Bár a dal eredete homályos, és Molly valóságos létezése sem bizonyított, a történetét ma már szobor is őrzi a város szívében, így nemcsak énekelni, de meglátogatni is lehet őt – ha másért nem, hát egy közös szelfi erejéig.


Köztudott, hogy az írek rendkívül közvetlenek és barátságosak – ezt nemcsak az útikönyvek emelik ki, hanem mindenki megtapasztalja, aki egy kicsit is nyitott szemmel jár az országban. Ez a fajta nyíltság néha váratlanul érheti a visszafogottabb országokból érkező látogatókat, de fontos tudni: itt a közvetlenség nem tolakodás, hanem a természetes társas érintkezés része. Személy szerint én nagyon kedvelem ezt a tulajdonságukat. Ha az ember térképpel a kezében próbál eligazodni, szinte biztos, hogy perceken belül odalép valaki, és megkérdezi: „Segíthetek?”

Amikor babakocsival közlekedem, gyakran megállítanak, belenéznek, rákérdeznek a baba nevére, korára, vagy hogy hol született – mindezt teljesen őszinte, mosolygós érdeklődéssel. Sosem éreztem ezt tolakodónak, inkább jóleső figyelemnek, még ha tudom is, hogy ez itt a hétköznapi udvariasság része. Az írek számára a beszélgetés nem feltétlenül célhoz kötött, sokkal inkább a kapcsolatteremtés eszköze. Egy boltban, kávézóban vagy a buszmegállóban is könnyen szóba elegyednek idegenek, csak úgy, kedvtelésből. Még a legzsúfoltabb városi környezetben is képesek néhány kedves szóra vagy egy bókra – mert számukra a figyelmesség és a jó hangulat nem különleges esemény, hanem az élet természetes velejárója.


"Az írek keményen tudnak inni. Nagyon vallásosak voltak, de egyre több az ateista. Vannak külföldiek, akik szerint az íreknek rossz a temperamentuma." (N. S.)


,, A legtöbb klasszikus szitkozódás még mindig a gall időkből származik, így lesz az ír káromkodás kicsit népies, folklór jellegű:

„Hogy fojtson meg az ördög!”

„Olyan hülye, mint a tehénszar, csak negyed annyira hasznos!”

„Hogy az ördög csináljon létrát a hátadból, és szedje azon az almát a pokolban!” forrás


Az „ír nő” kifejezés hallatán sokunknak egy szeplős, vörös hajú, világos bőrű nő képe jelenik meg – és ez a sztereotípia nem is áll annyira távol a valóságtól. Az ír nők egyedülálló, természetes szépséggel rendelkeznek: a bőrük porcelánfehér, a hajuk árnyalatai a mézszőkétől a rézvörösig terjednek, és ehhez gyakran társulnak ragyogó, élénk szemszínek. Nemcsak külsőleg, hanem személyiségükben is vonzóak: kedvesek, nyitottak, közvetlenek, és őszinte segítőkészséggel fordulnak mások felé. A család számukra elsődleges érték, amit a társadalom is támogat – erős a közösségi gondoskodás és a hagyománytisztelet.

Ennek ellenére vagy épp emiatt a munka világában is kiemelkedően teljesítenek: sokan közülük olyan pozíciókat töltenek be, amelyeket másutt inkább férfiakhoz társítanak. Magabiztosan állják meg a helyüket vezetőként, mérnökként vagy akár mezőgazdasági területeken is. Az ír nőkben van valami csendes, mégis erőteljes tartás – képesek úgy irányítani, hogy közben sosem tűnnek uralkodónak. Talán épp ez az a titokzatos szuper erő, aminek köszönhetően képesek megteremteni a hivatás és a magánélet közötti harmóniát anélkül, hogy bármelyikről le kellene mondaniuk. És mindezt úgy, hogy közben megmarad bennük az a természetes, barátságos könnyedség, ami miatt az ember szinte azonnal otthon érzi magát a társaságukban.


Sírfelirat: William H. Hahn Jr. 1905-1980 - Ugye mondtam Neked, hogy beteg vagyok

Nyelv

Írország hivatalos nyelvei az angol és az ír. Szinte mindenki angolul beszél első nyelvként, bár gyakran az ír hatása is érződik a beszédükön. Az ír vagy ír gael (Gaeilge) a hivatalos nyelv az alkotmány szerint. A Goidel nyelvcsaládba tartozik, és nagyon különbözik az angoltól.

Az ír nyelv fő dialektusai Ulster, Munster és Connacht tartományokban találhatók. Az ulsteri dialektus sok hasonlóságot mutat a skót gael nyelvvel. Fontos megjegyezni, hogy az "ír" kifejezést használjuk, nem pedig "gael," mivel ez az egész kelta nyelvcsaládra utal, beleértve az írt, a manxot és a skót gaelt is.

Még mindig több ezer folyékonyan beszélő ír anyanyelvű van, akik mind kétnyelvűek. Egy részük tradicionális anyanyelvű, akik a távoli és általában festői Gaeltachtaí vidéken élnek. Manapság azonban az ír nyelvet beszélők többsége városi, különösen Dublinban, és gyakran fiatal, középosztálybeli, jól képzett emberek.

Az ír kötelező tantárgy az angol nyelvű iskolákban, és bizonyos egyetemekre való bejutáshoz szükséges. Bár az emberek 40%-a (kb. 1,5 millió) állítja, hogy valamennyire ismeri a nyelvet, a valóban jártas beszélők száma valószínűleg közelebb van a 300 ezerhez (a lakosság mintegy 7%-a).

Ennek ellenére az angol az egyetlen nyelv, amivel az országban való utazás során találkozhatunk. Ezért sok látogató nincs tudatában annak, hogy szokásos ír beszélők is megtalálhatók az ország különböző részein, akik saját, virágzó, de nem mindig nyilvánvaló kultúrával rendelkeznek. Az ilyen beszélők általában angolul kommunikálnak idegenek jelenlétében, de a legtöbb ír ember számára a nyelv a kultúrájuk szerves része.

Turista etikett

Az idősebb írek katolikus hite mély, tekintettel kell lenni vallásos érzékenységeikre. A északír helyzet kényes téma, ne feszegessük. Ugyan az ír sziget földrajzilag a brit szigetek csoportjához tartozik az írek nem kedvelik túlságosan a British islands kifejezést.

„How are you?” – szólt oda teljes természetességgel az első ír bolt kasszása, amikor fizetéshez álltam. Ez a kérdés magyarországi vagy akár más európai élelmiszerboltokban szinte elképzelhetetlen, és egy pillanatra meg is torpantam. Elkezdtem lelkesen magyarázni, hogy először vagyok itt, jól érzem magam, élvezem az utat – mire a barátom finoman megbökött, hogy ez itt nem egy beszélgetésindító kérdés. A bolt előtt elmagyarázta: ez csupán udvariassági formula, amire nem egy részletes válasz, hanem egy gyors, sablonos visszajelzés a megszokott.

Az elfogadott válasz például ennyi: „Thanks, fine. And you?” – és ezzel le is van zárva az interakció, senki nem vár hosszú beszámolót. Az írek hihetetlenül barátságosak, de a társasági könnyedség náluk nem jelent mélyebb érdeklődést minden helyzetben – sokszor a forma a fontosabb, mint a tartalom. Ugyanakkor ez a gesztus rengeteget elárul: a mindennapi udvariasság, a szemkontaktus, a mosoly azt üzeni, hogy az ember számít, még ha csak néhány másodpercre is. És ez nemcsak a kasszánál van így – a buszsofőr, a postás, sőt, egy járókelő is rád köszönhet egyszerűen csak azért, mert szembe jössz. A „How are you?” itt nem kérdés – inkább apró figyelmesség, ami emberközelivé varázsolja a legegyszerűbb helyzeteket is.

Gasztronómia

Ha az ír konyháról beszélünk, az első, ami az ember eszébe jut, az a klasszikus ír reggeli – nem véletlenül. Az első ilyen élményem egy galwayi B&B-ben ért, és már akkor világossá vált: aki ilyet eszik reggel, az jó darabig nem lesz éhes. A tányéron sonka, tükörtojás, egy szelet fekete puding (azaz az ír hurkaféle), szódás kenyér és forró tea – mindez együtt laktató, egyszerű és nagyon helyi. Az ír konyha igazi arca azonban az esti kocsmákban tárul fel: itt kerülnek elénk azok az autentikus, meleg, húsalapú ételek, amelyek nem a kifinomultságukkal, hanem a házias jellegükkel hódítanak.

A köret legtöbbször krumpli, de gyakori a párolt sárgarépa, a paszternák és más gyökérzöldségek is. A krumpli azonban szinte szent státuszban van: az írek számos néven emlegetik – potato, spud, tater –, és mosoly nélkül nem is tudják kimondani. Míg egy átlagos európai évente 30 kiló krumplit fogyaszt, egy ír ember ennek több mint négyszeresét, körülbelül 141 kilót eszik meg egy év alatt – és ez nem túlzás. Dennis, az angoltanárom, hasát simogatva, mély egyetértéssel bólogatott, miközben azt mondta: "Nálunk ez a mindennapok része, heti öt napon biztos eszem."

És nem túlzás az sem, hogy a lasagnéhoz is kínálnak krumplit – itt ez teljesen természetes. A krumpli egyébként nem őshonos a szigeten, a 16. században Sir Walter Raleigh hozta be, akinek a dohány elterjedése is köszönhető. Ma már számos piac és gasztronómiai fesztivál foglalkozik az ír ételekkel – ezek kiváló lehetőségek arra, hogy testközelből ismerjük meg Írország ízeit. Az www.irishfarmersmarkets.ie oldalon mindig megtalálhatjuk a legközelebbi helyszínt, ha igazi helyi élményre vágyunk.


A hagyományos ír konyha alapja a jól átsütött húsok és a burgonya szinte végtelen számú kombinációja, amelyet visszafogott fűszerezéssel és egyszerű szószokkal egészítenek ki. A pubokban nemcsak főételeket, hanem krémes leveseket, házi készítésű sajtokat és klasszikus ír desszerteket is kínálnak, így az étkezés itt mindig több, mint puszta táplálkozás – egy kis ízelítő a helyi kultúrából. Az írek különösen kedvelik a tengeri ételeket: az osztriga, a homár és a kagyló mellett a friss halételek is népszerűek, különösen a tengerparti vidékeken. Az étkezések ritmusa egyszerű: a bőséges reggeli után kora délután legfeljebb egy könnyű szendvics vagy leves kerül sorra, a főétkezés pedig este, baráti társaságban történik – jellemzően a pubban.

Sok vendég ilyenkor rendel Irish stew-t, azaz a híres birkahúsos ragu-szerű egytálételt, amely a magyar gulyáshoz hasonló, de levesesebb, kevésbé fűszeres, és gyakran kakukkfű, szalonna és répa gazdagítja. Szintén tipikus a barna sörből (stout) és sajtlevesből álló menü, ahol a sajtleves karakterét a Cheddar sajt és a mustár adja meg. Népszerű fogás még a coddle, amely egy egyszerű, mégis laktató hagymás-szalonnás-kolbászos egytálétel, burgonyával, borssal és friss petrezselyemmel. Az utcai étkezés klasszikusa a fish and chips, vagyis a panírozott, frissen sült halfilé sült krumplival, amelyet ma már Írország minden szegletében megtalálunk.

Aki valami különlegesebbre vágyik, annak a Smoked haddock bake ajánlott: ez a füstölt tőkehal besamelmártásban, sajtos burgonyával rakva igazi ínyencség. A nyugati partvidéken, főként Galway és Kerry környékén kedvelt a frissen gőzölt kagyló, amelyet fehérborral készítenek, és barna kenyérrel tálalnak. A seafood chowder, vagyis a sűrű halleves paradicsomalapú változatban is elérhető, tőkehal- és lazacdarabkákkal, gyakran egy kis tejszínnel lágyítva. Az ír desszertek közül klasszikus az almás pite és a csokoládé mousse, de a legkarakteresebb talán a bread and butter pudding, ami nevével ellentétben nem krémes puding, hanem egy édesre sült, vaníliás-tejes masszával átitatott vajaskenyér-felfújt – tömény, tömör, és csak annak való, aki szereti a tartalmas édességeket. Az ír konyha nem hivalkodik, de van benne egy őszinte, otthonos egyszerűség, amit könnyű megszeretni.

Ír sör

Az ír sörök és a sörkultúra világszerte híres, és nem véletlenül! Az ország ikonikus fekete söre, a Guinness, szinte mindenhol megtalálható, és valószínűleg ez az első dolog, ami eszébe jut az embereknek, ha az ír sörökre gondolnak. A Guinness selymes textúrája, gazdag íze és krémes habja egy igazi élmény, amit Dublinban, a St. James’s Gate sörgyárban frissen csapolva érdemes megkóstolni.

De az ír sörkultúra nem csak a Guinnessről szól. Az ország tele van kisebb sörfőzdékkel, amelyek egyedi, kézműves söröket készítenek. A vörös ale-k, mint a Smithwick’s, szintén népszerűek, és kellemes malátás ízük tökéletes kiegészítője egy jó beszélgetésnek egy ír pubban. Az ír pubok ugyanis nem csak a sörözésről szólnak, hanem a közösségről, a zenéről és a nevetésről is.

Egy igazi ír sörözés lassú és nyugodt; itt nem az a lényeg, hogy minél többet igyunk, hanem hogy élvezzük az ízeket és a társaságot. Az ír emberek büszkék sörfőző hagyományaikra, és a pubokban a barátságos légkör garantált. Szinte minden kisvárosban találni egy helyi pubot, ahol a tulajdonosok maguk csapolják a sört, és szívesen mesélnek az adott sör különlegességeiről.

A sör mellett az élő zene is fontos része az ír sörkultúrának. Szinte minden este találkozhatunk zenészekkel, akik tradicionális ír dallamokat játszanak, miközben a vendégek a sörüket kortyolgatják. Ha valaki igazán szeretne belemerülni az ír sörök világába, érdemes részt venni egy sörfőzdetúrán vagy egy sörfesztiválon, ahol a különféle ízek és stílusok széles palettáját lehet megismerni.

Fotóegyveleg

jön!

 

Vissza az elejére


Kommentek

úti kritikus, 2025. 03. 30. 11:53
Triciának:

Szívesen válaszolnék a nem egyszerű kérdésre, de az elmúlt egy évtizedben még nem jutott el hozzám az e-mail címe...Volna esetleg ötleted, hogy miket lehetett volna (akkor és most) válaszolni a kérdésre?


Tricia, 2025. 03. 30. 11:38
Vajon Attila az elmúlt évtizedben megértette-e, miért nem kapott válaszokat e-mailben?


Attila, 2014. 10. 29. 12:26
az email címemre kérném a válaszokat.Köszönöm


Attila, 2014. 10. 29. 12:25
az írek normálisabbak mint a magyarok?
Úgy értem hogy jobb a mentalitásuk?


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon