ÚTIKRITIKA.HU / Jordánia

A jordániai főváros, Amman légvonalban 2233 kilométerre található Budapesttől.
Az ország 89 320 négyzetkilométeres területének a 94 százaléka sivatag.
A Holt-tenger a világ legalacsonyabban fekvő része, 402 méterrel helyezkedik el a tengerszint alatt.

A turisták szempontjából lényeges helyek közötti távolságok:

Amman - Petra 186 km
Amman - Holt-tenger 80-100 km (az útválasztás függvényében)
Amman - Wadi Rum kb. 285 km
Amman - Aqaba 328 km (kb. 3 óra 50 perces autózás)
Petra - Holt-tenger 154 km (kb. 2 óra 50 perces autózás)
Petra - Wadi Rum 1,5-2 óra autózás
Petra - Aqaba 128 km (kb. 2 óra autózás)
Holt-tenger - Wadi Rum 282 km
Holt-tenger - Aqaba 226 km
Wadi Rum - Aqaba 100 km

Időjárás és éghajlat

Jordánia klímája félszáraz. Nyáron az átlaghőmérséklet 30 fok körül mozog. A telek hűvösek, 13 fok körüliek.

Történelem

Széles körben vélik úgy, hogy a jordániai Nebo-hegyen temették el Mózest. A mai Jordánia területét hajdan több uralkodó dinasztia, birodalom uralta: asszírok, babiloniak, perzsák és az időszámításunk előtt 330 körül vették birtokukba a szeleukidák. A modern kori Jordánia története 1921-ben kezdődött a Transzjordániai Emirátus létrejöttével. Ez az emirátus vált alkotmányos monarchiává 1946-ban.

Az ókorban a mai Jordánia területe ősi királyságoknak adott otthont, köztük Ammónnak, Edómnak és Moábnak. A térség a Perzsa Birodalom, majd a Római Birodalom része volt.
(pl. a salt-i vár)

Jordánia más civilizációknak is otthont adott, például a nabateus királyságnak. Sziklába vájt művészetük és építészetük az ország több pontján ma is megtalálható.

Az első világháború előtt az egész Levante az Oszmán Birodalomhoz tartozott. 1916-ban, az első világháború idején, megindult az arab felkelés az oszmánok ellen. A felkelést Huszein saríf vezette, brit támogatással, többek között T. E. Lawrence (más néven Arábiai Lawrence) közreműködésével. A felkelés katonailag sikeres volt, és a Hedzsáz, valamint a Levante nagy részét sikerült ellenőrzés alá vonni. Nem vezetett azonban nemzetközileg elismert független államhoz, főként az Egyesült Királyság és Franciaország között 1916-ban kötött titkos Sykes–Picot-egyezmény, valamint az Egyesült Királyság 1917-es Balfour-nyilatkozata miatt, amely egy zsidó nemzeti otthon létrehozását ígérte a Közel-Keleten. A térséget felosztották, és Huszein saríf második fia, I. Abdalláh vonattal érkezett a Hedzsázból, majd megalapította a Transzjordán Emirátust, amely brit protektorátussá vált.

1922-ben a Népszövetség Tanácsa elismerte Transzjordániát a Brit Palesztin Mandátum alatti államként, és a Transzjordán-memorandum rögzítette, hogy a Jordán folyótól keletre eső területek nem tartoznak azon rendelkezések hatálya alá, amelyek a zsidó betelepülést engedélyezték. Az 1946 márciusában aláírt londoni szerződés elismerte Transzjordánia függetlenségét. 1946 májusában az Emirátus felvette a Jordán Hasemita Királyság nevet, miután a parlament az uralkodó emírt királlyá nyilvánította.

1948-ban Jordánia más arab államokkal együtt megtámadta az újonnan létrejött Izrael államot. A brit fegyverzettel és kiképzéssel rendelkező jordán hadsereg szinte az единetlen arab haderő volt, amely részleges sikereket ért el. A háborút követően Jordánia elfoglalta Ciszjordániát, beleértve Kelet-Jeruzsálemet és számos muszlim, keresztény és zsidó szent helyet, és az annektálást „ideiglenes, gyakorlati intézkedésnek” nevezte, hangsúlyozva, hogy a területet egy jövőbeli rendezésig „letéteményesként” kezeli. A jordán megszállás idején a zsidóknak el kellett hagyniuk Ciszjordániát, és a zsidó szent helyekhez való hozzáférés szigorúan korlátozott volt. Jordánia az 1967-es hatnapos háború során elveszítette Ciszjordániát Izraellel szemben, majd 1988-ban hivatalosan is lemondott területi igényeiről.

1968-ban az izraeli erők támadást intéztek a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) karamehi központja ellen, amelyet közös jordán–PFSZ ellenállás fogadott. A 15 órás csatát követően a jordán kormány engedélyezte, hogy a palesztinok maguknak tulajdonítsák az izraeli veszteségeket. A karamehi csata után más arab országokból jelentős támogatás érkezett a palesztin félkatonai csoportokhoz (fedayínokhoz), akik Jordánián belül „állam az államban” helyzetbe kerültek, veszélyeztetve az ország jogrendjét. 1970 szeptemberében a jordán hadsereg fellépett a fedayínok ellen, és az összecsapások a palesztin fegyveresek Libanonba való kiűzéséhez vezettek. Ez a polgárháborús időszak Fekete Szeptember néven vált ismertté.

1994-ben Jordánia és Izrael békeszerződést kötött. 1999-ben, apja, Huszein király halála után, II. Abdalláh lépett trónra. Azóta Jordánia gazdasága javult: II. Abdalláh nevéhez fűződik a külföldi befektetések növelése, az állami–magán partnerségek erősítése, valamint az akabai szabadkereskedelmi övezet és az információs és kommunikációs technológiai (IKT) szektor fejlődésének megalapozása. Ezeknek a reformoknak köszönhetően a gazdasági növekedés a 1990-es évek második feléhez képest évi 6%-ra emelkedett. A 2010-es évek globális gazdasági válsága és a térség instabilitása azonban súlyosan visszavetette a gazdaságot, és az ország egyre inkább külföldi segélyekre szorult.

A 2011-ben kibontakozó arab tavasz idején az arab világban tömeges tüntetések kezdődtek gazdasági és politikai reformokért. Jordániában II. Abdalláh miniszterelnököt váltott és több reformot vezetett be, amellyel sikerült elkerülni a polgárháborút, a rezsimváltást és a káoszt, amelyek más arab országokat sújtottak.

Jordániában nincs ellenségeskedés a muszlimok és a keresztények között, és az ország a térség egyik legliberálisabb államának számít. A Közel-Kelet egyik legbiztonságosabb arab országának tartják, amely történelmileg képes volt távol tartani magát a terrorizmustól és az instabilitástól. A környező válságok ellenére rendkívül befogadó volt: 1948 óta szinte minden környező konfliktusból fogadott menekülteket, köztük mintegy 2 millió palesztint és 1,4 millió szíriait. Az ország menedéket nyújt több ezer iraki kereszténynek és jazídinak is, akik az Iszlám Állam elől menekültek. Bár a jordán királyi ház hatalma jóval kisebb, mint a szaúdi uralkodócsaládé, nem pusztán ceremoniális szerepet tölt be, mint sok európai monarchia esetében. A Nyugattal – Izraelt is beleértve – fennálló kapcsolatok általában barátságosak, a belpolitika pedig a térség mércéjével mérve mérsékeltnek számít.

Manapság

Jordánia gazdasága a közel-keleti társág viszonylatában elég jelentéktelen, ugyanis nincsenek természeti kincsei. Sőt az egyetlen ország a térségben, ahol nincs olajlelőhely! Talán ez is az oka, hogy senki nem akarja megtámadni őket?

Jordánia napjainkban politikailag stabil, de korlátozottan nyitott rendszerként működik. Alkotmányos monarchia, ám a tényleges hatalom döntő része továbbra is a király, II. Abdalláh kezében összpontosul. Bár léteznek választások, parlament és politikai pártok, ezek mozgástere szűk, a kulcsfontosságú döntések felülről születnek. A rendszer nem tekinthető diktatúrának, ugyanakkor nem is valódi demokrácia. A politikai kritika lehetséges, de határai vannak, különösen a király személyével, a biztonsági apparátussal és a külpolitikával kapcsolatban. A vezetés tudatosan a stabilitást helyezi előtérbe, még akkor is, ha ez a politikai szabadság rovására megy. Ennek eredményeként Jordánia a régió egyik legnyugodtabb állama maradt, elkerülve azokat az összeomlásokat és polgárháborúkat, amelyek számos szomszédos országot sújtottak.

Társadalmi szempontból Jordánia hagyományos, de meglepően toleráns ország. A lakosság többsége szunnita muszlim, ugyanakkor jelentős keresztény kisebbség él az országban, akik teljes jogú tagjai a társadalomnak, saját intézményekkel, gazdasági és politikai jelenléttel. Vallási alapú erőszak vagy nyílt szektariánus feszültség gyakorlatilag nincs. A nagyvárosokban, különösen Ammánban, a társadalom viszonylag modern: a nők tanulnak, dolgoznak, vezetnek, és a fejkendő viselése nem kötelező. Vidéken és a kisebb településeken azonban továbbra is erősek a konzervatív normák, a családi és törzsi kötelékek jelentősége, valamint a hagyományos nemi szerepek. Bizonyos témák továbbra is tabunak számítanak, például az LMBTQ-kérdés vagy a házasságon kívüli kapcsolatok, és ezek nyílt vállalása társadalmi szinten nem elfogadott.

Gazdaságilag Jordánia helyzete a legnehezebb. Az ország kevés természeti erőforrással rendelkezik, nincs olaj- vagy gázbevétele, és súlyos vízhiánnyal küzd. Gazdasága nagymértékben függ a külföldi támogatásoktól, elsősorban az Egyesült Államoktól, az Európai Uniótól és az Öböl-menti államoktól, valamint a turizmustól és a külföldön dolgozó jordániaiak hazautalásaitól. A munkanélküliség magas, különösen a fiatalok körében, miközben a megélhetési költségek – főként a fővárosban – folyamatosan emelkednek. A bérek alacsonyak, az állami szektor túlméretezett, és a gazdaságban kevés a valódi verseny. Ugyanakkor vannak működőképes területek is: az oktatás színvonala regionális összehasonlításban jó, az egészségügy fejlett, az informatikai és szolgáltató szektor pedig lassan, de biztosan növekszik. Akaba szabadkereskedelmi övezete szintén fontos gazdasági pillér.

Külpolitikailag és biztonsági szempontból Jordánia tudatosan óvatos és kiegyensúlyozott stratégiát követ. Jó kapcsolatokat ápol a Nyugattal, különösen az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval, valamint békeszerződés köti Izraelhez, még ha ez a jordán társadalom jelentős része számára népszerűtlen is. Az ország következetesen igyekszik kimaradni a regionális konfliktusokból, ami jelentősen hozzájárul belső stabilitásához. Ennek ellenére hatalmas terhet jelent a menekültek befogadása: Jordánia több millió palesztin és szíriai menekültnek ad otthont, ami komoly nyomást helyez a gazdaságra és az infrastruktúrára.

Összességében Jordánia ma egy politikailag erősen központosított, társadalmilag mérsékelt és együttélésre törekvő, de gazdaságilag nehéz helyzetben lévő ország. Stabilitása tudatos politikai döntések eredménye, ám ennek ára van: korlátozott politikai szabadság, gazdasági bizonytalanság és egy fiatal generáció, amely egyre gyakrabban keresi a jövőjét az ország határain kívül.

A helyiekről

A jordániaiak 99,2 százaléka arab. Az arab lakosság kb. fele palesztin. Azok, akik 1967-ben a hatnapos izraeli-arab háború után menekültek ide, illetve azok gyermekei, unokái. A két legnagyobb jordániai városban Ammanban és Zarqa-ban a lakosság 98-99 százaléka palesztin! Jordánia az egyetlen arab ország, amely a palesztin menekülteknek állampolgárságot adott. Mindazonáltal a Jordániában élő palesztinok kb. 17 százaléka még mindig a 10 menekülttábor valamelyikében lakik. Jordániában az iszlám az államvallás. A jordániai lakosok 93 százaléka az iszlám szunnita ágának hívője.

Meccsnézés az alkoholmentes krimóban - V. Jancsi fotója

Wadi Rum - esélylesők - V. Jancsi fotója

Bízhatsz a jordániaiakban – tényleg.
Ami Marokkóban vagy Tunéziában gyakran előfordul – vagyis a turistákra tapadó, borravalóra vadászó, olykor tolakodó nyomulás – az Jordániában 2025-ben is szinte teljesen hiányzik. Még a legforgalmasabb látványosságoknál is elég egyszer-kétszer udvariasan jelezni, ha nem kérsz valamit – ezt általában elfogadják.

A helyiek kifejezetten segítőkészek: előfordul, hogy valaki a sivatagi úton megáll melletted csak azért, mert látja, hogy tanácstalan vagy, és útba igazít, anélkül hogy bármit is várna cserébe. Ez a természetes vendégszeretet az egyik legnagyobb pozitív élmény Jordániában – őszinte, emberi és üdítően visszafogott.

A jordánok minden boltban megkínálnak egy csésze teával és ez egyáltalán nem kötelez rá, hogy vegyél is náluk valamit, rengeteget humorizálnak, és elképesztően érdeklődőek azzal kapcsolatban, honnan valósi vagy.

A nők helyzete elég különleges: közel sem olyan szigorú mint mondjuk Szaúd-Arábia, de nem is olyan szabad, mint egy kontinenssel balra. A hidzsáb hordása nem kötelező és ezt tapasztaltuk is, valamint gyakran láttunk nőket vezetni is és sokféle munkakört szintén betölthetnek a továbbtanuló, diplomás nők. Viszont a társadalom alapja ugyebár az iszlám, patriarchális berendezkedés, ami azért még mindezen “szabadságjogok” közepette is érezhető.

De az emberek borzasztóan nyitottak és kedvesek az idegenekkel. Belefutottunk egyik este egy esküvőbe, ahol azonnal beállítottak a kör közepére táncolni, a nők pedig hívtak, hogy még menjek velük tovább bulizni (abszolút alkoholmentes buliról van szó természetesen), a férfiak pedig mind fotózkodni akartak a nyugati nővel, aki oda keveredett. Elképesztően kedves, vidám, befogadó és jó hangulatban keveredtek a kultúrák és ez egész Jordániára jellemző, nagyon pozitív meglepés volt. (2022) forrás

Ami a jordán embereket illeti, abszolút pozitív benyomásunk volt és maradt. Kedvesek, valóban vendégszeretőek, tényleg szívesen segítenek, nem utálják a turistákat. Persze, az árusok mindenhol ott vannak és mindegyik szólongat, ajánlgatja a portékát, de nem agresszíven, tolakodóan, csak úgy, hogy felhívja a figyelmet. (Emlékeim szerint Törökország rosszabb volt, az egyéb olvasmányok szerint Egyiptom meg káosz ehhez képest). Nekem mondjuk sokszor volt olyan érzésem, hogy az egész országban minden 1 JOD-ba kerül, a kérdés inkább az, hogy mit kapsz ezért. Néha egy fél literes vizet, néha másfelest, néha két 0,33-as üdítőt, egy szimpla boltban 2 másfél literes vizet. Továbbá megnézném azt az üzemet, ahol a fekete és a piros mintás fejkendőket árulják, szerintem kb. milliós nagyságrendben szövik, mindenhol megtalálható. No meg a hűtőmágnesek, csodalámpások - dzsinn nélkül, azt nem adták, hiába alkudtam rá 🙂 és egyéb csodás helyi „kézműves” termékeket. Alkudni kell – már csak a buli miatt is! – de nem kell haragudni rájuk, ugyebár ez a megélhetésük. Mi egyetlen szuvenírboltban vásároltunk az utolsó napon Madabában, de az elégedett eladó mindjárt meghívott egy teára is, kiültetett a bolt elé, szerintem büszkeségből, hogy mindenki lássa, hogy ő itt most üzletet csinált. (2022)

Turista etikett

Jordániában jellemzően nem örülnek annak, ha nem muszlim vallásúak belépnek egy mecsetbe, pláne imaidőben. Főleg ellenérzést vált ki a belépés, ha a turista nincs visszafogottan, szerényen, konzervatívan felöltözve. A nők esetében kötelező a kendő, a felsőtest és a karok teljes fedése, a hosszú szoknya.
Ne fotózzuk a helyi embereket anélkül, hogy erre előzetesen nem kértünk volna engedélyt.
Ramadan idején a külföldieknek és a helyi keresztényeknek egyaránt illik kerülni a nyilvános helyen, napközben az étkezést és dohányzást, hogy ne irritálják a böjtölőket.
Jordánia egy modern, arab viszonylatban nyugatos ország, de a turistáknak tisztelniük kell a helyi hagyományokat, és főleg tekintettel kell lennie az iszlám hit előírásaira. Jordániában az iszlám az államvallás.
Férfikíséret nélkül utazó lányoknak, nőknek sem veszélyes Jordánia, de az Európában megszokott öltözködéshez képest jóval visszafogottabb öltözködést ajánlunk: tehát nem javasoljuk a miniszoknyákat, a topokat, a mély dekoltázsokat, fürdéseknél a tangákat. Mindezek persze tanácsosak férfikíséret esetén is! A lányoknak, nőknek tanácsos nem kihívóan viselkedni.
Jordániában rendkívül szigorúan megbüntetik azt a turistát, aki kábítószert birtokol, fogyaszt és főleg, ha kábítószerrel kereskedik! Szerencsés esetben pénzbüntetés a következmény, kereskedelmi mennyiség esetén súlyos, hosszú börtön.
Jordániában sokan hisznek abban a babonában, hogy nem ajánlatos gyereket dicsérgetni, mert az szerencsétlenséget, bajt okozhat. Nem árt, ha a turista tud erről.
Állítólag, ha Jordániában étellel kínálnak minket, akkor illik háromszor azt visszautasítani, hogy negyedszerre elfogadjuk. Persze ez nem az éttermi étkezésre vonatkozik, hanem ha helyiek invitálnak.
Ha megesik, hogy Jordániában vendégségbe hívnak minket, akkor még véletlenül se csodáljunk meg bármilyen tárgyat az adott lakásban, mert vendéglátó kényszerítve érezheti magát, hogy az adott tárgyat (pl. valami dísztárgyat) ajándékba adja a vendégnek. Szóval a pénztárcáját pl. ne dicsérjük túlságosan.

Öltözz visszafogottan – főleg vidéken és Akabában.
Jordániában 2025-ben sem kötelező a fejkendő viselése, és az európai nőket általában nem éri inzultus, de a kivágott vagy testhez simuló ruhadarabok sok helyen továbbra is kellemetlen figyelmet vonzanak. A vidéki térségekben, például Karak környékén, még a térdig érő szoknya és hosszú ujjú felső is feltűnést kelthet – nem ellenségesen, inkább meglepetten, mert egyszerűen nincs hozzá szokva a közeg.

Akabában viszont már más a helyzet: ott gyakori a tolakodó bámulás, és ha a dekoltázsból vagy combból akár egy kicsi is kilátszik, az könnyen provokatívnak számít a helyiek szemében. A bikinis strandolást – különösen a nyilvános partszakaszokon – jobb elkerülni. A kulturális különbségek tiszteletben tartása nemcsak biztonságosabb, de tapintatosabb is az utazó részéről.

Öltözködés. Napközben 28-32 Co volt, ebben mászkálni, caplatni a helyszíneken elég meleg volt, de kibírható egy rövidnadrág-rövidujjú póló/blúz szandál/könnyű cipő szettben. Este lehűlt kellemes szintre (~20 fok), a csajok néha még hosszúujjút is felvettek, mert akkor már megtűrték magukon. A fő indok persze inkább az volt, hogy városi környezetben – Amman, Madaba főleg – eléggé megnézték őket, ott kihívónak minősült ez az öltözet. (A helyiek számára olyan, mintha itthon valaki bugyiban menne az utcára). Szólni nem szólt senki, de a férfiak kifejezték az „érdeklődésüket” (utánuk fordultak, akár füttyögtek is) az idősebb nők viszont a rosszallásukat. Szóval esetleg annak (lányoknak, persze), aki el akarja kerülni, jobb úgy válogatni a ruhatárat, hogy legalább térdig érő laza nadrág / szoknya és legalább rövidujjú felsők legyenek.

Turistaközpontokban – főleg Petra – egyáltalán nem gond, ott senkit nem érdekel. A sivatagban pedig úgy is saját csapatotokkal vagytok, plusz a helyi (autó) vezetőtök. A helyi nők körében egyébként mindenféle megoldás volt, kevés nő volt teljesen „lefüggönyözve”, többen csak az arcot hagyták szabadon, de volt, akin „csak” kendő volt, ami a hajukat takarta, nagyon keveseken semmi extra, teljesen európai ruhában voltak, pedig nem voltak turisták. A pasiknak mindegy, rájuk nem figyel senki. (2022)

Gasztronómia

A jordániai konyha a közel-keleti gasztronómia egyik leggazdagabb és legváltozatosabb ága, amely évszázadok alatt alakult ki a beduinok, palesztinok, szíriaiak és libanoni telepesek kulináris hagyományaiból. A mediterrán és sivatagi ízek harmonikus ötvözete jellemzi, ahol a friss zöldségek, fűszerek és hüvelyesek dominálnak, kiegészítve a régióban hagyományosan fogyasztott bárányhússal és csirkével. Az ország földrajzi elhelyezkedése révén egyszerre találkozik benne a tengeri és a sivatagi kultúra, ami rendkívül változatos ételkultúrát eredményezett.

A jordániai gasztronómia büszkesége a mansaf, amely egyben a nemzeti étel is. Ez a hagyományos fogás bárányhússal készül, amit jameed-ben, fermentált kecsketejtúró szárított golyóiból készült szószban főznek, és általában rizs fölé tálalják. A mansfot különleges alkalmakkor, például esküvőkön, vallási ünnepeken vagy fontos vendégek fogadásakor szolgálják fel, és közösségi étkezésként fogyasztják, amikor a család és barátok egy nagy tálból esznek együtt.

A jordániai streetfood kultúra sem marad el a régió többi országától. A falafel, humusz és tabbouleh mellett a kibbeh is rendkívül népszerű, amely darált hússal töltött bulgur golyócskákból áll. A musakhan, amely sumákkal fűszerezett csirke hagymával és pita kenyérrel, szintén a helyi specialitások közé tartozik. A knafeh, egy édes sajtos desszert, amelyet szörpbe áztatott tésztával készítenek, Jordánia egyik legismertebb édessége.

A jordániai tea- és kávékultúra mélyen gyökerezik a társadalmi szokásokban. A hagyományos arab kávé, a qahwa, kardomonnal és néha szegfűszeggel ízesített, és kis porcelán csészékből isszák. A sage tea, vagy maramia, szintén népszerű ital, amely friss zsályalevelekből készül és gyakran fogyasztják étkezések után. A jordániai vendégszeretet központi eleme az, hogy minden látogatót tea vagy kávé kínálásával fogadnak.

A jordániai konyha különlegességei között található még a zarb is, amely hagyományos beduinok földbe sült étel, ahol a húst és zöldségeket föld alatti kemencében készítik el. A magloubeh, egy rizses étel sült zöldségekkel és marhahússal, szintén a helyi ízek jellegzetes képviselője. Az ország gazdag fűszerkultúrája, ahol a za'atar, sumák és baharat keverék alapvető szerepet játszik, minden ételt különleges aromával ruház fel. A jordániai gasztronómia nemcsak táplálkozás, hanem kulturális identitás és közösségi összetartozás kifejezése is, amely minden étkezést ünneppé varázsol.