.
k. r. fotója
Kambodzsában az egészségügyi infrastruktúra elmaradott, az orvosi, egészségügyi ellátás alacsony színvonalú. A fővárosban, Phnom Penhben európai színvonalú alapellátást biztosító SOS Nemzetközi Klinika működik, a kórházi kezelést igénylő eseteket azonban Bangkokba irányítják. Az SOS Klinika szolgáltatásai költségesek, utazás előtt ajánlott átfogó betegség- és baleset-biztosítást kötni (a Vistánál leginkább). A gyógyszertárakban árult termékek minősége változó. Ajánlatos a rendszeresen szedett gyógyszerekből az utazás időtartamára elegendő mennyiséget magunkkal vinni. Tömeges fertőző betegségek egyre ritkábban jelentkeznek, azonban az árvizek következtében előfordulásuk időszakosan megnövekszik (malária, dengue-láz, sárgaláz, tífusz).
Utazás előtt tanácsos konzultálni a háziorvosunkkal, védőoltások ügyében konzultálhatunk:
"Jég: Kényes téma. Nagyon finoman kell bánni vele, mert ritkán higiénikus. A tömböket motorkerékpáron szállítják, koszos fóliákkal letakarva, majd a földön kissé rozsdás kézifűrésszel vágnak ketté. Mi próbáltuk kerülni, de előfordult, hogy akaratunkon kívül belefutottunk (pl. nem láttuk, hogy jeget tesznek a kávénkba, stb.). Épp ezért forró kávét kértünk (meg amúgy is azt jobban szeretjük). A higiénia nem ismert betegség errefelé. Nekünk már elég jól megedződött a gyomrunk, de nem tudom be mernék-e csak úgy repülni, és aztán imádkozni, hogy az 1 hónapos nyaralást ne csapja szét egy 1 hetes ételmérgezés. Minden féle ételt árulnak motorról. (2016)" forrás
Felirat egy Seam Reap-i hotel mosdójában: A személyzet mindig mosson kezet. Még akkor is ha 99%-ra biztos, hogy nem pisis a keze.
A lopások megelőzéséhez lakat, ruha alá rejthető zsebek, táskák. Higiéniai okokból érdemes vinni otthonról saját búvárpipát, már ha sznorkelezni akarunk. Füldugót arra az esetre, ha a szálláshelyen éjszaka lármázás van. Szúnyogriasztó, a szükséges gyógyszerek, napvédő krémek. Amúgy sok mindent helyben is meg lehet venni. A meleg miatt érdemes vinni valami jó kulacsot, termosztátot a hosszú utazásokhoz.
"Az idő meleg. Tehát nem érdemes túl vastag pulcsikkal készülni, se bakanccsal. Mivel a repülőn általában az emberek hibernálására törekednek, ezért amúgy is visz magával mindenki egy melegebb felsőt. Ez elég lesz. A legmelegebb időszakban még erre sem lesz szükség. Viszont az esős évszakban és utána, az itteni „nagy hidegben” esténként jól jön valami, amivel betakarhatjuk magunkat, főleg tuk-tukon vagy motoron száguldás közben. Zárt cipőt csak akkor hozzon bárki is, ha dzsungeltúrára készül, a templomokat vietnami papucsban is meg lehet mászni és legalább nem kell belesülni a zokniba."
Évszakok:
December-február = hűvősebb/száraz
Március-május = meleg/száraz
Június-augusztus = meleg/esős
Szeptember-november = hűvösebb/esős
A többi kiegészítő mindenki szíve ügye. Kényelmes, nyúzható, pamutcuccok előnyben, úgyis beleizzadsz, koszos lesz a porban es ha meg mosodába is küldöd valahol, akkor pláne nem érdemes a legjobb ruhaneműket hozni. Ráadásul mindent meg lehet kapni a piacokon. Tanácsos a bőrönd felét, nőknek a negyedét üresen hagyni (tudom, hogy működik). Aki betéved a piacokra, úgy sem tud majd ellenállni a sok csábító portékának. Ezzel mindenkinek érdemes számolnia. Vagy olyan ruhákat hozzatok, amiket nem sajnáltok itt hagyni.
Könyvek: Egy elég. Ha kiolvastad a legtöbb szálláshelyen vagy étteremben el tudod cserélni egy másikra vagy venni egy másolt példányt jó olcsón az egyik könyvesboltban. Bármelyik utcai könyves árusnál tudsz olcsón Angkoros útikönyvet venni, úgyhogy azt sem kell hozni.
Pipere: A szupermarketben a fogkefétől kezdve a tusfürdőig mindent lehet kapni, ha a szálláson nem adnának. Úgy csak a legszükségesebbeket érdemes hozni. A legtöbb szálláshelyen mellékelnek a szobába egy mini szappant, tusfürdőt, fogkefét és törölközőt. (Egy amolyan utazós mindent-magába-szívó törcsit azért be lehet tenni, az nem foglal sok helyet, de nagyobbat semmiképpen és végszükség esetére egy szappant).
Védelem: Szúnyogriasztó magas DEET százalékkal nagyon jól tudni jönni, csak úgy, mint a magas faktorszámú naptej. Ezek alap dolgok, de nem gond, ha kimarad a bőröndből, mert itt is beszerezhetőek. Csak ne maradjanak le a mindennapi használat során, mert különben marad a vakarózás égett bőrön…" forrás
Jóllehet a riel a hivatalos pénznem a turistás helyeken szinte mindenhol elfogadják az amerikai dollárt és a thai bahtot. Itthonról mindenképpen USA dollárt érdemes vinni, mégpedig tanácsos sok 1, 5, 10 és 20 dolláros bankjegyet is vinni. Az egy dolláros bakjegyek roppan praktikusnak bizonyulnak a kisebb vásárlásoknál.
A turista a külföldiek által leglátogatottabb helyeken (Siem Reap, Phnom Penh és Sihanoukville) a helyi pénzzel jobbára csak apró váltópénzként találkozik. Az 50 vagy a 100 dolláros bankó Kambodzsában nagyon nagy pénznek számít és a legtöbb helyen fel sem tudják váltani USD kisebb bankjegyek visszaadásával. Azzal meg nem járunk jól, ha nagy összeget adnak vissza nekünk rielben.
Míg a riel bankjegyek jellemzően eléggé vacak állapotban vannak, koszosak, agyongyűrtek, a helyi kereskedők nem veszik jól néven ha a dollár bankjegyünk állapota megtépázott, túl gyűrött. Kalkuláljunk arra, hogy Kambodzsában készpénzes fizetés uralkodik, bankkártyával legfeljebb a jobb hotelekben lehet a számlát rendezni.
Kambodzsában közvetlen fizetőeszköz a dollár. Sokan hoznak magukkal készpénzt. Nem mindegy, milyet. Alapvetés, hogy a szakadt, kopott, firkált, foltos ... címleteket nem fogadják el. Viszont a mostanában leginkább felmerülő probléma a "kisfejű" címlet. Van a régi, "kisfejű". Keret van a fej körül. ezt ránézésre visszadobják. A második az új. Nincs keret, a fej pedig címlet méretű.
A bank a kisfejűt nem fogadja el. Ezért senki más sem. Lehet ezen vitatkozni, tök felesleges.
Kambodzsában értéktelen, nem számít fizetőeszköznek. És nem sikerélmény egy - egy ilyet rásózni valamelyik árusra. Inkább kib.szás vele. Tessék előre ellenőrizni a váltóban kapott pénzt.
A kisfejű címlet az 1 dollároson kívül a többi címletnél is probléma. (sz.l., 2022)
"Pénzük az van, de nem használják. USA dollárban megy az ország. Az árak már nincsenek is kiírva helyi pénzben és nem is tudsz azzal fizetni. Max váltópénznek alkalmas. Régebben ha dollárral fizettél, akkor helyi batyinkában adtak vissza. Ma már a visszajáró is dollár, csak az 1 dollárnál kisebb rész a helyi pénz. A váltás kb 4800. Az olasz líra volt hasonló mélységekben az euró előtt. Itt nem sokat foglalkoznak mélyebb gazdasági modellezéssel. Használják és kész. Nincs évtizedekig való egyezkedés, hogy szabad-e meg lehet-e bevezetni. Tegnap nem volt. ma meg van, csókolom." forrás
,, Fizetéskor kicserélt pénz
Ez a trükk tipikusan olyan, hogy könnyen az áldozatává válunk, ha még nem hallottunk róla korábban. Ezzel a trükkel én Kambodzsában találkoztam, amiről érdemes megjegyezni (a sztori szempontjából is fontos), hogy a kambodzsai riel mellett hivatalosan elfogadott és használt pénznem az amerikai dollár. Itt legalább a pénzváltók nem tudnak átverni, mert nincs szükség pénzváltásra, már ha amerikai dollárral a zsebünkben érkezünk.
E trükk menete: Étteremben, étkezés után hozzák a számlát az asztalhoz, amit ott helyben ki is fizetünk. A pincér, távozás után visszajön, hogy az általunk adott bankjegy hamis. Az én esetemben egy húszdollárosról volt szó, ami nem lehetett hamis, ugyanis az amerikai dollárt még Kínában váltottam, bankban. Teljesen nyilvánvaló tehát a csalás, hogy az általam átnyújtott bankjegyet kicserélték, viszont hogyan bizonyítsuk be, hogy nekünk van igazunk? Ezer másik helyen fizettem már számlát közvetlenül az asztalnál, ahol a pincér visszavitte a pénzt a kasszához úgy, hogy én magam ott nem voltam jelen. Ilyen viszont sehol máshol nem fordult még elő velem, így nem is számítottam arra, hogy ilyen átverés egyáltalán létezik. A legjobb megoldás, hogy a kasszánál fizetünk és akkor a szemünk láttára kénytelenek megvizsgálni a bankjegyet. Más országból még nem hallottam erről a trükkről (ez nem jelenti azt, hogy más országban nem alkalmazzák), Kambodzsában is valószínűleg az amerikai dollár használata miatt elterjedt. Kínában is igen sok hamis bankjegy van forgalomban, ott is mindenhol, boltokban, éttermekben, stb. megnézik a nagyobb címletek valódiságát. (2017)" forrás
Sok helyen olvasható, hogy Kambodzsában az ételek hasonlóak a thai, vietnami és laoszi kajákhoz, csak kevésbé rafináltan és fantáziadúsan fűszerezettek. Azért így is jókat lehet enni. Csakis az egyéni finnyásság mértékén múlik, hogy melyik turista vállalja be az utcai egyszerű étkezőhelyek használatát. A helyben, szemünk előtt megsütött étkek esetében kicsi a kockázata annak, hogy gyomorrontás következik be.
"Rizs és hozzá csirke, disznó, hal és tengeri. Ez az alap menü a legtöbb kifőzdében. Vagy a bizonyos "noodle soup" vagyis tészta leves, amit hasonlóan készítenek el, mint a laosziak, de itt már nem adnak mellé salátát. Itt is sok a grillezett hús, hal. A szendvicset szerintünk jobban csinálják, mint éjszaki szomszédjaik. Húst bele, mert azt szeretjük. Nagyon finom a préselt nádcukor lé, amit egy kis mandarinnal citrusizálnak (ez egy új szó, én találtam ki). Vagyis nádcukor, kicsit citrusos ízzel. Zúzott jéggel szervírozzák.
Minden féle ételt árulnak motorról. Mindent árulnak motorról. Szendvicset, nádcukor lét, jégkrémet, kávét, tésztalevest, sült tésztát, nyers halat és zöldséget, édességet. Mi azt ajánljuk az országba utazóknak, és ez igaz majd minden helyre, hogy oda érdemes menni ahol a helyiek is esznek. Ott biztos autentikus helyi ételt kapunk, és ahol sokan esznek, az ha nem is garancia, de legalább megnyugtató, hogy együtt kapunk hasmarsot. Extrém ételek amiket megkóstoltunk: kacsaembrió, olajban sütött rovarok, béka raguban és töltve grillen. (2016)" forrás
Sült bogarak minden mennyiségben - Váljék egészségükre! - fotó by Elter
"Kevés helyen találni szupermarketet, de kisbolt akad minden faluban, nagy választékra ne számítsunk, de éhen nem halunk. A csapvíz sehol nem iható, ásványvizet mindenütt kapni. A kicsi, fél literes üveg olcsó, ha 12-es kartonban vesszük. Szégyelltük magunkat a sok szemét miatt, amit gyártottunk vele, de míg egy 1,5 literes palack víz fél dollárba kerül, addig 6 liter vizet kis palackokban 75 centért kaptunk. Banán, mangó, ananász, dragon fruit, jack fruit, durián mindenhol van, ez utóbbi penetráns büdös és jól érezhető, hogy hol termesztik. Olyan szaga van, mint mikor megposhad a hagyma és erre szórunk egy kis rohadt krumplit. Még nem kóstoltuk. Ennek különösebb oka nincs, csak valahogy így jött ki. A banánból itt egy kisebb fajta van. Érdekes, mert fekete kemény magok vannak benne és az íze sokkal inkább hasonlít a kiwire, mint a banánra. A kókuszdió nagyon finom, nagyon szeretem a tejet és a gyümölcs húsát is. Nyilván itt sem mindenki becsületes, de sokkal kevésbé fordult elő, hogy magasabb árat mondtak be nekünk. Ami még érdekesség, hogy az amerikai dollárt mindenhol egységes áron elfogadják. 4000 reált kapunk egy dollárért. Kvázi hivatalos fizetőeszköz. (2016)" forrás
Kambodzsában is kell alkudozni. Lépen-nyomon leszólítják a turistát azzal, hogy valamit jó áron eladnának neki. Az utcai árusoknál, a piacokon, de még az üzletekben is a turistának elsőként felajánlott árat nem kell túl komolyan venni, hisz az csak az alkudozás kiindulópontja. Nem is érdemes grimaszokat vágni, elképedni stb. A piacokon, az utcai árusoknál az induló ár lehet a végén kialkudott ár duplája is. Egy 5 dolláros trikót illik lealkudni 2 dollárra. Ne legyünk szívbajosak (avagy őszinték), az általunk elképzelt vételárhoz képest mondjunk az elsőre alacsonyabb összeget. Fontos, hogy a kereskedő ne érzékelje tekintetünk, dumánk alapján, hogy mindenáron meg akarjuk venni az adott árut. Az alkudozás többmenetes, legyünk kitartók, szívósak, határozottak, kellemesek. Az eredmény nem marad el, jól járhat mindkét fél. Aki Phnom Penhben sem akarja nélkülözni a plázás vásárlás műfaját, az látogasson el az eléggé új BTK Center-be (Boeng Trabek Plaza) a Chamkarmon negyedben.
fotó by Csuti
"Kevés helyen találni szupermarketet, de kisbolt akad minden faluban, nagy választékra ne számítsunk, de éhen nem halunk. A csapvíz sehol nem iható, ásványvizet mindenütt kapni. A kicsi, fél literes üveg olcsó, ha 12-es kartonban vesszük. Szégyelltük magunkat a sok szemét miatt, amit gyártottunk vele, de míg egy 1,5 literes palack víz fél dollárba kerül, addig 6 liter vizet kis palackokban 75 centért kaptunk. Banán, mangó, ananász, dragon fruit, jack fruit, durián mindenhol van, ez utóbbi penetráns büdös és jól érezhető, hogy hol termesztik. Olyan szaga van, mint mikor megposhad a hagyma és erre szórunk egy kis rohadt krumplit. Még nem kóstoltuk. Ennek különösebb oka nincs, csak valahogy így jött ki. A banánból itt egy kisebb fajta van. Érdekes, mert fekete kemény magok vannak benne és az íze sokkal inkább hasonlít a kiwire, mint a banánra. A kókuszdió nagyon finom, nagyon szeretem a tejet és a gyümölcs húsát is. Nyilván itt sem mindenki becsületes, de sokkal kevésbé fordult elő, hogy magasabb árat mondtak be nekünk. Ami még érdekesség, hogy az amerikai dollárt mindenhol egységes áron elfogadják. 4000 reált kapunk egy dollárért. Kvázi hivatalos fizetőeszköz. (2016)" forrás
Az ország számos részén továbbra is jelentős a taposóakna-veszély, a területek gyakran jelöletlenek. Ezért nem javasolt vidéken a főútvonalakról letérni, a templom-komplexumok környékén elhagyni a látogatásra kijelölt helyszíneket. A műszaki színvonal elégtelensége miatt és a személyes biztonság érdekében a vasúti utazást nem javasoljuk. A közúti közlekedés az elmaradott infrastruktúra, az utak rossz minősége miatt veszélyes. Az országban jelentős útkorszerűsítési program indult, amelynek keretében a Phnom Penh- Siem Reap, illetve a Phnom Penh-Sihanoukville főutakat felújították. Egyes országrészek (Mondolkiri, Ratanakiri) különösen az esős évszakban csak nehezen, vagy egyáltalán nem közelíthetők meg.
Motorkerékpár használata nem javasolt. A külföldiek motorkerékpár kölcsönzésének tilalmára hivatkozva a rendőrség a turistákat megállíthatja, és pénzbüntetés mellett felszólíthatja, hogy a kölcsönzött járművet vigyék vissza. Az utak, járművek állapota és a vezetők hiányos műszaki ismeretei miatt szintén nem tanácsos motorkerékpár-taxit igénybe venni. Gépkocsi bérlésére általában gépjárművezetővel együtt van lehetőség. Törvényi szabályozás alapján a Kambodzsában történő autóvezetéshez a nemzetközi vezetői engedély alapján kambodzsait kell kérelmezni, melynek díja USD 25.
Fotó by Csuti
"Városi közlekedés gyakorlatilag nincs. Taxi és tuk-tuk (motoros kordé). Busz, metró, villamos ... semmi. Közvilágítás kb éjfélig. Közlekedésileg mindenki motorral jár, az világít magának. Gyalog nem jár senki. Ezért a járdák is inkább parkolóhelyek, mint gyalogjáró. A helyi minek menne gyalog, ha a motor házhoz visz és mindenhol megoldott a parkolás. A turista is hamar leszokik, mert a helyeik szemében egy kétlábon járó pénzes zsák. Nem tudsz menni 3 (értsd HÁROM) métert, hogy ne ajánlanának valami kihagyhatatlant. Leginkább tuk-tuk szolgáltatást.
A legszebb, amikor a tuk-tuk droszton áll 10 tuk-tuk és mind egyesével megkérdezi, hogy nem akarsz-e vele utazni? Igaz, hogy a mellette állónak nemet mondtál, de hátha meggondoltad magad 1 méteren belül. És a következő is megkérdi. A napod abból áll, hogy "No, thank you" ismételgeted, de megállás nélkül. Meg nemet intsz a kezeddel, hogy 1 óra múlva izomlázad van.És nincs kivétel, nincs szünet. És nincs lehetőséged felháborodni, ugyanis aki 47-edszer kérdezi meg, azzal sem üvöltözhetsz. Neki csak az első érdeklődése irányodba, nem tehet róla, hogy már 46-an megelőzték. Végeláthatatlan küzdelem. Ezért nem gyalogolsz, hanem általában tuk-tukolsz." forrás
"Miért telik hét-nyolc órába a főváros, Phom Penh és Siem Reap – Angkor közti út megtétele? Nos, azért, mert a 300 kilométeres közút döntő része egyszerűen járhatatlan földút, „tankcsapdákkal” és vízmosásokkal nehezített túlélő program. Vajon az elmúlt években az időjárás mosta el az amúgy príma közutat? De a Saigont és a kambodzsai fővárost összekötő út is jobbára ilyen, borzasztó állapotú, ami bizony jócskán megnehezíti a világhírű Angkor megközelítését. (2014)" forrás
"Laoszhoz hasonlóan Kambodzsában is kevés az autó. Aki csak teheti motorral jár, motorral szállít mindent. És ehhez talán egy átlag embernek nincs elég fantáziája, hogy maga előtt lássa az utánfutó méretét, amit egy 100 ccm-es motor mögé kötnek. Az utak rémes állapotban vannak, de néhány helyen próbálják újítani őket, több, de inkább kevesebb sikerrel. A buszközlekedés a legelterjedtebb az országban. A legdrágább társaságokat leszámítva a járművek lestrapáltak, kétes műszaki állapotban vannak. Azonban ezt nem feltétlen veszi észre a kedves utas, mert az út amúgy is úgy ráz, mondjuk Siem Reap és Phnom Penh között, hogy végigzsibbadja a 7 órás utat. Különösebb őrület nincs a forgalomban, átlagosnak mondható. (2016)" forrás
,, Van egy tényező, ami szinte totálisan kizárja a tervezhetőséget. a közlekedés. Az, hogy ki van írva az indulás ideje, vagy az utazás időtartama, csak egy iránymutatás csupán. A 12 órásra tervezett út simán lehet 16 óra úgy, hogy semmi fennakadás nem történt. Egyszerűen próbálnak belőni egy időtartamot, ami még nagyjából eladhatónak hangzik. Ezek az időintervallumok körülbelül a nettó utazás idejét fedik le, amibe nem tartozik bele az étkezés, egészségügyi szünet vagy egyéb okok miatti megállás. Ha azt mondják neked, a járat nem áll meg sehol hosszabb időre, ne hidd el. Kambodzsában nincsenek közvetlen járatok, ez senkinek sem éri meg. Mindenhol lesznek felszálló potyautasok, vagy egy-két zsák rizs, vagy más nagyobb méretű potyarakomány. Ezekért a buszsofőrök némi plusz bevételt tehetnek zsebre. Ez egyébként érthető is annak fényében, hogy havi 100-200 dollárért dolgoznak. Persze vannak busztársaságok, akik ezt már pofátlan módon csinálják, többek között ezért is érdemes kerülnöd ezeket." forrás
A magyar utazók Kambodzsában ezt jellemzően Phnom Penh-Siem Reap között a Tonle Sap-tavon közlekedő szárnyashajón és a Mekongon Vietnam felé veszik igénybe. Biztonságosnak tekinthető, azonban mindig győződjünk meg a hajók állapotáról és a felszálló utasok nagyságrendjéről - kerülendő a túlterhelt szállítóeszközökön történő utazást. Különösen veszélyes lehet távoli, elhagyatott helyeken kisebb vízi járművek igénybe vétele, a fegyveres rablás kockázata viszonylag nagy.
Az országban a közbiztonság rossz. Gyakori a zsebtolvajlás, lopás, fegyveres rablás. Legyenek elővigyázatosak, körültekintőek az utcákon, piacokon. A külföldi turisták által leginkább látogatott helyeken - Phnom Penh, Siem Reap (Angkor Wat) - kívül egyéb vidéki utazás csak megbízható idegenvezetéssel tekinthető biztonságosnak. Sihanoukville-ben egyre több erőszakos bűncselekmény fordul elő. Különösen veszélyes éjszaka, ismeretlen, megvilágítatlan helyen (tengerparton - Sihanoukvillle) egyedül járkálni.
Bankkártyával készpénzt szállodákban, vagy bankokban vegyünk fel. Kártyával csak megbízható helyen fizessünk, hogy elkerüljük az adatokkal történő visszaélést. Érdemes elegendő készpénz birtokában útnak indulni, szükséghelyzet esetére legyen megfelelő tartalékunk is. A lakosság körében elterjedt a fegyverviselet, nem ritkák az utcai lövöldözések és a leszámolásszerű gyilkosságok, noha ezek nem a külföldi turistákat célozzák. A többi délkelet-ázsiai országhoz hasonlóan a bárokban, diszkókban, „karaoke” szórakozóhelyeken előfordulhat túlszámlázás, az italok manipulálása, altatószerek beadása, majd az áldozat kifosztása.
Ékszer és drágakő vásárlásakor maximális óvatosság szükséges. A becsapottak között már volt magyar állampolgár. Kambodzsában magas az AIDS/HIV fertőzöttek aránya, tömeges a prostitúció, sok a gyermek prostituált. A kambodzsai rendőrség kampányszerű rajtaütések során gyakran lepleznek le pedofil turistákat. Lehetőleg ne kezdeményezzenek beszélgetést gyermek-prostituáltakkal vagy kerítőikkel, mert nagy a zsarolás veszélye. A kábítószeres bűncselekményeket súlyos büntetéssel sújtják. (A kambodzsai börtönkörülmények borzalmasak.)
"Újabb üde színfoltja világképemnek az agresszív buddhista jelensége. Kizárólag öreg női testben materializálódik, a legváratlanabb pillanatokban bukkan fel és arcátlanul... arcátlan. Először egy templomban nézegettünk egy sztúpát, amikor felbukkant a semmiből, hogy a Buddha áldjon meg minket, egy dollár. Ettől kezdve elkezdtük ellenségnek hívni a fenomént, és akárhol sejtettük egynek a létezését, már jeleztünk is egymásnak, hogy „ellenség 11 óránál” és gyorsan kikerültük. Ma reggel azonban gyanútlan séta közben egy oszlop mögül lépett elő, és felocsúdás előtt rajtunk ütött. Kezünkbe tett egy meggyújtott füstölőt, majd gyorsan kivette belőle és lerakta a Buddha elé. Egy tányér mellé, amiben egy egydolláros és egy annál valamivel többet érő 5000 rieles lapult, csak hogy mindenki tudja, Buddha szeretete nem jár automatikusan és nem olcsó. 200 riellel (kábé 9 forint) szúrtam ki a szemét, ennél kevesebbel fizikailag lehetetlen, mivel ketten voltunk. Erre rendkívül agresszíven közölte, hogy egy dollár kell.
Valószínűleg azért nem kezdett el csépelni minket, mert az rossz PR, meg mert mindketten kétszer akkorák vagyunk mint ő, Buddha pedig az ellen nem véd… Őszentsége a Dalai Láma biztos rendkívül szomorú lenne, ha tudna róla. Még az a szöveg sem túl hatásos, hogy más vallásúak vagyunk, úgyhogy ha Buddha szeretete nem automatikusan jár, akkor inkább köszi, nem kérjük. Sosem hittem volna, hogy a hinduk után a buddhisták fognak kiakasztani a pénzimádatukkal, muszlim nemigen tett velem ilyet, pedig jó sokat voltam köztük… Eszterrel ma pont erről beszéltünk, hogy a Nyugat materializmusa már a múlté, amit Délkelet-Ázsiában tapasztalunk, az sokkal durvább, mint amit otthon valaha átéltünk. Itt valóban a pénz az isten, a szerzés és a minél több ingyen, könnyen, gyorsan… a méltóság a múlté, sajnos.
Szintén sokat hadakozunk az árusoknak álcázott koldusokkal, akik a korábbi vénasszonyokkal ellentétben kisgyerekek, vagyis még több érzéketlenséget igényelnek részünkről. Hála az eszetlen turistáknak, természetes lett számukra, hogy bárkihez odamenjenek azzal a szöveggel, hogy „adj egy dollárt”, „hívj meg egy üdítőre”, „vegyél tőlem egy kólát nekem és a sofőrödnek”. Érdekes módon a koldusok csak azokhoz mennek oda, akik az utcán esznek a műanyag székeken. Nem tudom, miből gondolják, hogy az a gazdag, aki a helyi szegények kajáját eszi… (2007)" forrás
,, Kambodzsában saját szememmel láttam, ahogy egy boltban, egy 4-5 éves kisfiú gyakorlatilag sírva könyörgött a láthatóan külföldi turistának, hogy vegye meg neki a 20 dolláros babatápszert. Ki tudna egy síró kisgyereknek nemet mondani? A pórul járt illető sem tudott. Azért járt pórul, mert távozása után a kisgyerek visszaadta a tápszert az eladónak, némi pénzért cserébe. Én sem hiszem el, ha nem a saját szememmel látom. Ettől a ponttól kezdve én nem szoktam különösebb figyelmet fordítani a kéregetőkre, ugyanis mindig akad valaki, aki jóhiszeműen próbál segíteni és sajnos a legtöbbször ez nem valódi segítség. Ez nem más, mint ösztönzés arra, hogy továbbra is így keressék kenyerüket. (2017)" forrás
Magyarország Hanoi Nagykövetségének Phnom Penh-i konzuli irodája:
E-mail cím: consulate.hoi@mfa.gov.hu
Telefonszám: +85592508595
Cím: 313 Sisowath Quay, (Hotel Cambodiana, főbejárati szint), Phnom Penh
Konzul, ideiglenes ügyvivő: Bakos István
fotó by Csuti
Fotó by Csuti
Fotó by Csuti
Fotó by Csuti
Fotó by Csuti
Illemhelyes kedvcsináló a Tonlé Sap-ban (Szap-tó) való fürdéshez - fotó by Elter
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.