ÚTIKRITIKA.HU / Phnom Penh

Phnom Penh

Phnom Penh dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Szállás | Odajutás | Közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Szórakozás | Egyéb hasznos információk | A királyi palota | Tuol Sleng múzeum | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Magyar srác kambodzsai szerzetessel diskurál - Kriszta fotója

Phnom Penh dióhéjban

Lakosság (2024-ben): 2,35 millió

• A nemzetközi repülőtere a városközponttól mintegy 10 km-re található.
• Phnom Penh 311 km távolságra van Siem Reap-tól, 292 km-re Sihanoukville-től.
• A turista nevezetességek, szállodák, üzletek, éttermek többsége a belvárosban összpontosul.
• Phnom Penh utcáinak többsége számozott, a páros számú utcák kelet-nyugati irányban húzódnak, a páratlanok észak-déli.
• Phnom Penh kiejtése valahogy így: Penom Pen (tehát a h betűket ne erőltessük, a Penom szóban az e betű csak alig kiejtve, a p betű is csak éppen hogy)

Fő látnivalók és nevezetességek:

• A királyi palota
• A pagodák (Wat Botum, Wat Langka, Wat Ounalom stb.)
• Nemzeti Múzeum
• Toul Sleng Népírtás Múzeum
• Függetlenségi emlékmű
• A Mekong parti sétány
• A szecessziós központi piac (Central Market)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Olyan békés, nyugis összehasonlítva Bangkokkal és Saigonnal, ugyanakkor tele van energiával és az utóbbi években elképesztő mértékben nőttek ki toronyépületek.
2. Jó a közbiztonság (csak a zseb- azaz táskametszőkre kell vigyázni, még nappal is)
3. Kellemesek a folyóparti éttermek, amúgy is jókat lehet enni PP-ben
4. Barátságosak, jószívűek, mosolygósak, tisztességesek az emberek, főleg az egyszerű járókelők, szeretik a turistákat
5. Az utca egyszerű képei, jelenetei igazán a turista látnivalók
6. A Plae Pakaa táncműsor a nemzeti múzeumban (bár lehetne rövidebb is)
7. A Tuol Sleng tömegmészárlás múzeum (sokkal érdekesebb, mint a Killing Fields), igaz nem egy vidám élmény
8. A szecessziós központi piac a firss halakkal (a turistás giccsek viszont nem tetszettek)
9. Este sétálni a Sisowath Quay promenádon és nézni az embereket, valamint a naplementét (a folyó nem olyan nagy szám), és válogatni az elképesztően sok jó vendéglő közül
10. Az érdekes boltok sokasága a királyi palota és a kikötő (102-es utca) közötti partszakaszon

Nem tetszett

1. Igazán fajsúlyos turistás látnivaló nincs, 2 nap után már nincs mit megnézni, a város nem nevezhető különlegesen szépnek
2. Túl porosak és szemétkupacosak az utcák
3. A párás, forró levegő
4. A rémes múlt még érzékelhető terhei, ugyanakkor a rohamos modernizáció miatt egyre inkább elveszti kárbbi szerény bájosságát.
5. A sok kéregető (gyerekek, asszonyok, rokkantak)
6. A simlis taxisok, a konok tuk-tukosok és a sok nyomulós árus
7. A bárok, ahol átvágják a turistákat
8. Az utcai forgalom itt is egyre inkább kezd elvadulni (rengeteg motoros és kerékpáros), nem könnyű átgyalogolni az út egyik oldaláról a másikra
9. A még mindig elég szegényes infrastruktúra (kátyúk, lebetonozatlanság)
10. A királyi palota egyes érdekes részei (sajnos) le vannak zárva a látogatók elől

Vélemények

"Phnom Penh ma megdöbbentően nyüzsgő nagyváros, ahol néhány kínai üzletember ügyeskedésén kívül látszólag ez a teljes nyüzsgés nyugati segélyszervezetek itt élő alkalmazottainak köszönhető. Praxisunkban még nem találkoztunk olyannal, hogy egy komplett városrészt csak NGO-landnek hívjon a köznyelv, de itt olyan is van.

A képen Phnom Penh belvárosának egyik vendéglátóipari egysége látható, a név teljesen mindegy, több tucatnyi ugyanilyen van még. Közös vonásuk, hogy a vendégek egytől-egyig fehérek, csak nagyon kevés közöttük a turista, a levegőben pedig olyan beszélgetés-foszlányok repkednek, hogy „... a kambodzsai nőket jött ide kutatni, az most elég nagy sláger…“. Szeretni nem kell ezeket a figurákat – nem szeretjük például mi sem -, kételkedni délibábos projektjeik sikerében pedig kifejezetten ajánlott. Az viszont teljesen egyértelmű, hogy ezek a rossz arcú külföldiek nagyon sokat segítenek Kambodzsán azzal, hogy egyáltalán idejönnek élni és itt költik el a pénzüket (mint ahogy sokat segítenek a turisták is).

Phnom Penh hiába a legbüdösebb nagyváros, amiben valaha jártunk, ahol mindent áthat a trópusi rohadás szaga, és ahol életünk legnagyobb patkányát láttuk az utca közepén holtan heverni feldobott lábbal, mint város mégis mozog. Phnom Penh a nyugati pénz ellenére is meg tudott maradni nagyon jellegzetesen délkelet-ázsiainak. A kambodzsai vidék továbbra is elég reménytelennek tűnik, mi azt hittük, Mianmar után már nem fogunk látni ilyen pálmalevélből szőtt nyomort a falvakban, a főváros viszont jön, megy, tesz és vesz. Apró szépséghiba, de a nagy pörgésben annyi a bűnözés, hogy hét hónap alatt először aludtunk olyan szálláson, amelyet fegyveres őr és jó sok szögesdrót védett egyszerre. Minden szórakozóhely bejáratán matrica hirdeti, lőfegyverrel és kézigránáttal belépni szigorúan tilos. Az ilyet hívják érdekes helynek." " forrás

---

Phnom Penh nem bizonyult olyan kaotikusnak és zsúfoltnak, mint ahogy az útikönyvek sugallják – legalábbis más nagyvárosokhoz viszonyítva. A városra jellemző ugyan a nagyvárosi nyüzsgés, és valóban szennyezettebb, valamint szmogosabb is, de nem vészesen. Az új szállásunk közelebb található a folyóparti és belvárosi részekhez, amelyek kellemes, tágas tereket kínálnak, különösen a palota környékén. Bár a királyi palota és az ezüst pagoda híres látványosságok, ezeket most kihagyjuk: a belépődíj viszonylag magas, és a királyi pompa nem igazán vonz egy olyan országban, ahol nagy szegénység tapasztalható.

Esténként sétáltunk a környéken, ahol igazi pezsgő élet zajlik. Egy nagy szökőkút körül sok család gyűlik össze a hűsölésre, és gyerekek játszanak mindenütt. A város egyik emblematikus pontját, a Wat Phnom templomot is érintettük egy séta során, amely egy kis dombon áll – az egyetlen magaslat a sík városban. A környező park kedvelt hely a helyi családok és majmok számára egyaránt. Mivel a paloták annyira nem vonzanak minket, holnap reggel valószínűleg továbbutazunk a tengerparti Sihanoukville felé.

Disznóság

A khmerek sokkal használhatóbbnak tűnnek a vieteknél. Nos, ez a kép némileg módosult. Először is PP-ben a szálláson ránk akaszkodott egy kissrác (minden nap, minden este), mert mindenáron túrát akart szervezni nekünk, csak azt nem értette meg, hogy ha nem ő szervezi, hanem mi, akkor sokkal olcsóbb. Először ajánlott egy város körüli bő félnapos utat szent heggyel és állatkerttel 25 dollárért. Mivel ez közelít a napi költségvetésünkhöz, azonnal rávágtuk, hogy napi 10-ünk van rá, ha annál több, akkor felejtsen el. Ha bérelünk egy motort és veszünk bele benzint, akkor nekünk csak 7-be kerül. Végül engedett 15-ig, hogy hárman egy motoron… na még mit nem. Ettől kezdve minden nap azzal sokkolt minket, hogy iskolára kell a pénz, és miattunk nincs neki, mintha Kambodzsa utolsó turistái lennénk és az utcánkban nem lakna még vagy 300 másik. A Killing Field-re 10 dollárért ajánlott tuk-tukot, mi előző nap négyet fizettünk érte. Amúgy egész nap nem csinál semmit, csak sír a szája, miközben munka nélkül egyetlen nőt sem láttunk… Egyébként van, akinek gyorsabb a felfogása, egy másik kis kölök szintén a Killing Fieldes túrát akarta eladni, de amikor említettük, hogy tegnap voltunk négy dolcsiért, elkerekedett a szeme és szó nélkül lelépett.

Kezembe került egy turistáknak készült szóróanyag az ország látnivalóiról. A hátsó borítóján egy kampányszöveg, arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyerekek szexuális zaklatása itt is bűncselekmény, 20 évet mérnek érte. Figyelemre méltó a szöveg, hogy nem viccelnek: „A szexuális zaklatás a gyermek életét romba dönti. A tiedet is romba fogja.” Remélem nem viccelnek, a 20 év kambó börtönnél csak a 40 rosszabb, de mégsem várható el egy ennyire csóró országtól, hogy pedofil nyugatiaknak adjon kosztot és kvártélyt csak mert otthon nem elég sikeresek a fajfenntartásban. Hasonló plakát az utak mellett, a szállásunk portáján. Érdekes, mind angol nyelven. Kicsit szégyellem magam, hogy potenciális pedofil vagyok ebben az országban. Remélem lesz majd pár memoár a börtönből szabadultak rémálmairól, amikor éppen pár veszélyes elem adja köre őket a cellában, és akkor talán néhány évtized alatt mérséklődik ez a rémség.

A PP-i tartózkodásunk vége nagy punnyadásba fulladt, gyakorlatilag két nap alatt csak a királyi palotát sikerült megnézni. Ez utóbbi hatalmasat fejlődött az utóbbi években. Mindig úgy emlékeztem rá, mint a bangkoki paródiájára, de mára méltó versenytársa lett. Igaz, ez is betonból épült, mint minden más, gondolom az olcsóságra mentek rá, miközben smaragd Buddha, sokkarátos drágakövek, arany ékszerek és ezüstpadló van benne. Nem engedtek be rövid nadrágban, ami rendkívül feldühített, mert egy tökig levágott farmeres, esztétikailag lényegesen ocsmányabb látványt nyújtó öreget igen. Mint kiderült, magyar volt. Cserébe bérelnem kellett negyed dollárért ronda lilás gatyát, de végül mi jártunk jól, mert nem fizettük ki a kétszer két dolláros díjat a fotózásért, ugyanis a nadrág miatt túl nagy lett a kavarás a beengedésnél.

Sok programunkat keresztülhúzza az időjárás, illetve annak hiánya, mert egyáltalán nem jár, hanem sztenderd harminc akárhány fok van gyilkos napsütéssel és párával. Ez a legmelegebb hónap, esős évszak, de több mint egy hónapja nem esett. Az ország legnagyobb tava, a Tonlé Sap vize 8 kilométert húzódott vissza, így vagy kétszer annyiba kerül oda tuk-tukozni mint egyébként.

---

"Phnom Penh zajos, forgalmas, nyüzsgő nagyváros. A siem reapi-hoz képest pedig 3x-4x több tuk-tuk, motoros, autó és ember. A mentalitás is kicsit más, itt már a nagyvárosi lét az uralkodó. A tuk-tukosok sokkal jobban rád másznak, körbefognak, hogy válaszd őket, még ha eszed ágában sincs velük utazni és az emberek kevésbé hajlamosak a mosolygásra. A város maga nem nyűgözött le, hogy őszinte legyek. Lehet, hogy azért, mert elsőre Siem Reap-pal találkoztam és ahhoz viszonyítok. Ahogy mindenben, itt is meg kell találni a szép részeket, ami persze, nem is olyan nehéz, hiszen nevezetességek itt is vannak bőven! Ott a királyi palota, a függetlenségi emlékmű, a Wat Phnom, a piacok és a rengeteg jobbnál jobb étterem 1-1 utcába sűrítve (Liszt Ferenc térhez hasonlóan)!  " forrás

---

A szállásunk kiváló helyen volt, gyalogosan elérhető távolságra a nevezetességektől, és csak néhány percre a Tonlé Sap* (és a Mekong) folyótól. A folyó mentén széles sétány található padokkal és fákkal. Ez a környék a társadalmi élet egyik központja. Remek itt sétálni, mert a folyón rengeteg kisebb-nagyobb hajó közlekedik, így mindig nyüzsgés van, másrészt pedig számos hangulatos étterem és söröző található itt és a közeli utcákban (mellesleg itt is csak fél dollárba kerül a 4 dl-es jéghideg, ízletes sör). Délután sétálgattunk a korzón, a családom tagjai egy utcai árustól vettek sült szöcskét és sáskát, és a fiúknak különösen ízlett (tényleg finom, jól fűszerezett olajban ropogósra sütik, így nem is érzi az ember, hogy bogarat eszik, rendkívül jó lenne sörkorcsolyaként). A „ropihalra” emlékeztette őket, amit kedves barátainkkal ettünk még egy korábbi horvát nyaralás során. Ahogy közeledett az alkonyat, még élettel telibb lett az utca; táncosok is megjelentek, és igazi utcai dzsembori alakult ki. Mi nagyon élveztük a hangulatot.

A helyi ropi egyébként, legalább fehérjedús.

Másnapra terveztük a városnézést. A város egyik legnagyobb látványossága a királyi palota. Sajnos csak néhány épületét nézhettük meg, mivel a királyuk 2 hónapja elhunyt, és még mindig gyászidőszak van. Jelenleg egy nagy ideiglenes épületegyüttest építenek (mellesleg pont a hotelünkkel szemben), ahol az elhunyt uralkodó ünnepélyes hamvasztása lesz majd. Csak a hamvasztás után ér véget a gyász, és nyitják meg a palotát. Ennek ellenére az ország büszkeségébe, az Ezüst Pagodába így is beengedtek minket. A nevét onnan kapta, hogy a padlóját 5000, egyenként egy kilós, művészien kidolgozott ezüst csempe borítja. Nagyon szép. A templom tele van értékes Buddha-szobrokkal, például a XVII. századi Baccarat kristály Buddha vagy a 90 kilós, életnagyságú arany Buddha, amit 9584 (más források szerint csupán 2600 valahány – mi nem számoltuk meg) gyémánt díszít. A palotakomplexum többi látnivalója (már ahova bejutottunk) szép volt, bár a bangkokihoz képest kissé szegényesebbnek tűnt. Érezhető, hogy Kambodzsa fénykora régebben volt, az utóbbi néhány száz évben a thaiok (és a vietnamiak) domináltak.

A börtönmúzeum nyomasztó élménye ellenére Phnom Penh nagyon tetszett nekünk, az első este egy abszolút helyi, utcai vendéglőben ettünk, olcsó és rendkívül finom ételeket, ráadásul két dollárért egy egész kancsó sört kaptunk. A második nap egy elegánsabb helyet választottunk, de sajnos ott nem volt jó a kaja, és az elsőre menőnek tűnő fém evőpálcikákról kiderült, hogy használhatatlanok – folyamatosan lecsúszott róluk a felvenni kívánt falat. A város összes előnye ellenére kérdéses, hogy érdemes-e beiktatni egy ilyen útvonalba, mint amit mi választottunk. A komor látványosságokon kívül nincs itt semmi, amit ne találnánk meg Bangkokban, talán a parti sétányt kivéve. Azért önmagában nem érdemes ide jönni. Nekünk útba esett Siem Reap és Saigon között, de kitérőt nem tennék érte, az biztos. Ja, és Phnom Penhben láttunk először az állítólag Délkelet-Ázsiára oly jellemző jégkockás sört. A nagy meleg miatt itt nem tartják cikinek, ha az emberek jégkockával hűtik a sörüket. Mi nem próbáltuk, nálunk soha nem volt ideje felmelegedni, még a kétliteres kancsóban sem. :-)))

---

,, Ahogy a Mekongon hajózva megpillantottuk a távolban Kambodzsa fővárosát, Phnom Penh-t, teljesen mást láttunk, mint amire az ember számítana. Szép, csillogó irodaházak álltak a folyó mentén, rengeteg építkezés zajlott szerte a városban, csak úgy sorakoztak a felújított házak és az újonnan felhúzott szállodák. Persze, mint ahogy ki is derült hamar, ez csak az érem egyik oldala volt. Kambodzsa nagyon szélsőséges ország ilyen szempontból. Hatalmas az életszínvonalbeli különbség a nagyon csekély számú felső réteg és a lakosság többi része között. Amíg az egyik utcában luxusautók parkoltak az irodák előtt, a másik utcában utcai árusok tömkelege, kéregető gyerekek és szemét fogadott minket. (2018)" forrás

Szállás

Phnom Penhben a turisták számára néhány környék különösen alkalmas lehet, ha nyugodt, tiszta és rendezett szálláshelyre vágynak.

Riverside / Sisowath Quay: A folyóparti környék, különösen a Sisowath Quay, népszerű a nyugodt légköre miatt, és számos tiszta, közepes és felsőkategóriás szálláslehetőséget kínál. Ez a környék kellemes sétákat biztosít a folyó mentén, ahol számos étterem, kávézó és kulturális látnivaló is található, mint például a Királyi Palota. Este pezsgőbbé válhat, de összességében rendezett és biztonságos.

BKK1 (Boeung Keng Kang 1): Ez a negyed Phnom Penh központi részén található, és közkedvelt a külföldi turisták és expatok körében. Az itteni szállások többnyire modern és tiszta létesítmények, az utcák pedig viszonylag csendesek. Számos nyugati stílusú étterem, kávézó és bolt található itt, így nyugodt és kényelmes választás lehet azok számára, akik szeretnének közel lenni a városközponthoz, de elkerülnék a túlzott zajt.

Tonle Bassac: Ez a környék, a folyópart közelében, szintén csendesebb, mégis közel van a központi részekhez. Itt találhatók rendezett, tiszta szálláshelyek, és a környék viszonylag nyugodt, különösen esténként. A környéken több nemzetközi nagykövetség és minőségi étterem is található, ami biztonságosabbá teszi a területet.

Ezek a negyedek megfelelő egyensúlyt kínálnak a városi élmények és a pihenés között, és többnyire minden kényelmi lehetőség elérhető a környéken.

Odajutás

Szárazföldön:

Siem Reapből busszal folytattuk utunkat Kambodzsa fővárosába, Phnom Penhbe, a sokak által dicsért Mekong Express járatán (ez egy buszt üzemeltető társaság, mivel Kambodzsában jelenleg nem működik vasúti közlekedés). Nem panaszkodhatunk, bár a busz legalább harmincéves volt, pontosan felvettek minket a szállodánál, és késés nélkül elindultunk a buszállomásról is. Az ülések kényelmesek és dönthetőek voltak, és a negyvenfős buszon csak 18-an utaztunk, ráadásul működött a légkondicionáló is (és nem hűtötték le sarkvidéki hidegre a levegőt). Egyetlen problémánk akadt csupán: az egész út során kambodzsai műsor ment a kivetítőn, amit ha akartunk, ha nem, kénytelenek voltunk végighallgatni. Először egy 2 órás nyálas szerelmes dal- és videoklip összeállítás szólt (Paco így kategorizálta), amely a későbbi programok tükrében azonnal sokkal értékesebbnek tűnt. Ezután ugyanis egy vígjáték-féleséget nézhettünk, amelyben egy férfi és egy nő (bár nem fiatalok és szépek, de annál inkább rútak és idősek) szereplők hol hangosan ripacskodtak, hol macskazenére énekeltek. Az út további érdekessége volt, hogy gyakorlatilag nem értettük, mit mond a busztársaság által kirendelt idegenvezető, bár állítólag mindent megismételt angolul is. Nem tudom megerősíteni, hogy ez valóban így történt-e. Az igazat megvallva, gyakran abban sem voltunk biztosak, hogy éppen angolul vagy khmerül beszél-e. Ez egyébként jellemző volt a khmerekre (és később a vietnamiakra is), angol szavakat mondtak, de teljesen a saját nyelvük kiejtésével. Mi meg bambán bólogattunk, és megegyeztünk egymás közt, hogy fogalmunk sincs, miről beszéltek.

Helyi közlekedés

Phnom Penh nemzetközi repülőtere, a Phnom Penh International Airport, mintegy 10 kilométerre található a városközponttól. A belvárosba jutás taxival 10 USD körüli összegbe kerül, míg a visszaút jellemzően olcsóbb, 6-8 USD. Mopeddel az utazás mindössze 2-3 USD. A legtöbb nevezetesség, szálloda, üzlet és étterem a belvárosban található, így a turisták gyakran gyalogosan közlekednek, mivel a legtöbb hely mindössze 10-15 perces sétával elérhető. A városon belül használhatók a szinte minden sarkon várakozó moped taxik, valamint rengeteg tuk-tuk és kerékpáros riksát is találunk az utcákon.

Javasoljuk, hogy előre nézze meg térképen az úticélt, ahová menni szeretne. Bár a mopedesek jól ismerik a várost, az utcanévtáblák és az utcaszámok nem mindig egyértelműek (mivel sok helyen nincsenek), és a szállodák, hostelek pontos elhelyezkedését sem feltétlenül ismerik. Érdemes megjegyezni, hogy a szálláshely vagy a célként megjelölt hely melyik pagodához van közel, mivel ez lehet a legjobb támpont a mopedes vagy riksás számára. Ha azt látjuk, hogy a sofőr bizonytalan, érdemes átvenni a navigálást térkép alapján, különben könnyen elvesztegethetünk sok időt a város forgalmában. A mopedes tarifák általában 1-2 dollár között mozognak.

ingyenes wifi

Étkezés

Ajánlott éttermek:

• Friends Restaurant (13-as utca, 215-ös ház) jó kambodzsai kaja rokonszenves környezetben
• Olasz étterem, a Da Forni, 26 Sothearos Boulevard (Sofitelnél)
• Indiai (Marci miatt) - a 114-es utcán a 9-es számnál található az East India Curry étterem (mindennap nyitva van)
• Egy másik indiai étterem, a Shiva Shakti a Függetlenségi emlékműhöz közel található, a Sihanouk Boulevard-on, 70Eo számon.

"Ebédre ugyanis valami kambodzsai specialitást akartunk. Elmentünk egy étterembe, ami a sült tarantuláról híres. Az étlap megtekintése nélkül azt rendeltünk, de sajnos elfogyott, ezért megkértük a pincért, hogy ajánljon valamit. A vicces nevű amokot (ami egy kókusztejes halcurry) már ismertük, ezért prahokot rendeltünk. Ha van valaki, aki ezt olvassa, a lehető legnyomatékosabban felhívom a figyelmét, hogyha eljut Kambodzsába, semmilyen körülmények közt ne kóstolja meg a prahok nevű ételt. Maga az étel tulajdonképpen rothasztott halból készült paszta, de nem írom le, hogy milyen íze van, mert egyeseket már attól kiverne a víz. Komolyan, amióta elkezdtem írni ezt a pár sort, és a prahokra gondolok, öklendezem, és többször mentem ki friss levegőt szívni, hogy visszafojtsam a hányingerem. Rettenetesen éreztem magam, nem bírtam tartani magam hazáig, és - szégyen, nem szégyen, leírom - sugárban lehánytam egy szemétdombot, mintha az nem lett volna magától is elég szép. Mire mindent kiadtam magamból, már éjszaka volt.

Ekkor elkezdett gyötörni a szomjúság, megittam az összes vizünket, de nem volt elég, és borzasztóan kívántam valami üdítőitalt, ezért leküldtem az ekkor már alvó barátomat, hogy sürgősen kerítsen valamit. Szegénykém felöltözött, és elbaktatott valamerre, ahol az éjjel-nappali üzleteket sejtette. (Phnom Penh-ben, ebben az éjszakai életéről híres, fejlett megapoliszban.) Kb. 2 km múlva talált is egyet, és visszatért vagy 6 liter innivalóval, ami reggelig már kitartott. Ekkorra már biztos voltam benne, hogy a prahok nemcsak undorító, hanem toxikus is. Mert mennyit ehettem belőle? Belemártottam a pasztába egy zellerszárat, a számba tettem, majd azonnal kiköptem. Az van legalább 20 prahokmolekula. Ha ilyen mennyiség így elbánt velem, akkor ez egy igen erős méreg. " forrás

Vásárlás

söpörni kellene

"Senki ne merje kihagyni a piacolást, ha egyszer Phnom Penhben jár! Nagy élmény! Itt nem csak helyi selyemből készült termékeket lehet venni, mint Siem Reap-ban többnyire, hanem egyéb "kamionról leesett", márkás dolgokat, CD-ket, DVD-ket is. Nem is beszélve a "tökéletes hamisítványokról"! Nagyon vicces látni kupacban olyan ruhákat például, amiket otthon meg sem engedhetnék magamnak, itt pedig 2-3 dollárért simán hozzájuthatok. Persze, türelem ide is kell, mert sok az árú és a rámenős eladó, hamar belefárad a mászkálásba és a folyamatos alkudozásba az ember. Így már inkább labirintusnak tűnik az egész. Érdekességnek viszont mindenképpen megéri körbecsászkálni! Biztos vagyok benne, h üres kézzel senki sem távozik a helyszínről. Arról nem is beszélve, h itt átfogó képet kaphat mindenki a helyi ételkülönlegességekről, húsokról, gyümölcsökről, fűszerekről. És még ki tudja mennyi mindent nem láttam! Mi a Central és a Russian Market-t néztük meg, de van még több lehetőség. " forrás

Szórakozás

Phnom Penh-nek meglepően nagy választékú éjszakai élete van. A bárok és a klubok eléggé szétszórtan helyezkednek el, de tuk-tukkal egymástól ezek a helyek legfeljebb 5-10 perc távolságra találhatók meg. Max. három dollár így a közlekedés, igazán nem drága. A szórakozás egyik fő övezete a Sisowath Quay, azaz a folyópart. Aki előbb vacsorázni akar és aztán a közelbe bulizni, annak ez a rész jó választás lehet. A folyóparti bárok egy részének a tetőteraszáról pompás a látvány. Sok itt a nyugati jellegű klub. A Riverhouse Lounge hétvégén élőzenés programokat kínál. A sétány északi, az éjszakai piacra néző részén több bulihely van egymás mellett.

A folyópart, azaz a Riverfront a 100 és a 184 utca közé eső szakasz. Mellékutcái, főleg az 1-es ás a 13. utca közöttiek, tele vannak kis klubokkal. A 104-es utcában szintén sok kis klub koncentrálódik. Az egyik leghíresebb bulihely a The Heart of Darkness az 51. utcában. A hátizsákosok bulihelyei mostanság a 172. utcában vannak a Nordom és a 13. utca között. Aki szervezett formában akar bulizni, annak ajánlható a Tipsy Tuks, amely körbevezeti az embereket a legjobb bárokban.

Közbiztonság

Nem tanácsos éjszaka egyedül gyalog mászkálni Phnom Penh-ben. Már önmagában azért sem, mert utcai világítás csupán a főutakon létezik. A parti sétány jól meg van világítva, arrafelé néhány háztömb távolságra elkószálni éjszaka még nem kockázatos. Máshol a turista kirablásának veszélye a sötétben megvan. Ha besötétedik, akkor tanácsos inkább taxi motorral vagy tuk-tukkal visszamenni a szálláshelyre.

Phnom Penh - nyakon csípett rablók

Mint bármely nagyvárosban, éjszaka egyedül sétálva legyél óvatos.

Nappal gyakori a telefonok és táskák ellopása, különösen nőknél. Tuk-tukban utazva tartsd a telefonodat és a táskádat a tuk-tuk közepén, hogy elkerüld a zsebtolvajokat. Motoros taxi esetén tartsd a dolgaidat a te és a sofőr között, vagy a sofőr előtt. Soha ne viseld a táskát a hátadon!

Csalók és szélhámosok néha a turisták által látogatott helyeken, például a folyóparton, a Hun Sen Parkban és a Sorya Mall-ban dolgoznak. Példa: egy férfiakból álló csoport beszélgetést kezdeményez, barátságot köt, azt állítja, hogy van egy rokonuk, aki hamarosan a te országodba költözik, és meghívnak vacsorára a házukba. Amikor odaérsz, valószínűleg megpróbálnak egy manipulált kártyajátékra rászedni, ahol pénzt veszíthetsz, és ha ez nem sikerül, akkor beteg rokonok történeteivel állnak elő, és pénzt kérnek helyette.

Óvakodj a hamis szerzetesektől. A valódi szerzetesek nem járnak turistáktól koldulni. Ha hamis szerzetesek zaklatnak, ignoráld őket, vagy hívd a turista rendőrséget (012 942 4840).

Egyéb hasznos információk

Tájékozódás és negyedek:

• A városnak korábban az északi rész volt a központja, a Norodom Boulevard végén, a város legmagasabb pontja tájékán, ott ahol a dombon a Wat Phnom áll. A főváros nevében a Penh egy nőszemély, aki ezt a templomot építtette.
• A Wat Phnom-tól keletre található a Francia negyed, ahol a város legvonzóbb, még éppen megmaradt koloniális épületei sorakoznak. Errefelé van a Boen Kak Lake, ami korábban a hátizsákos környéknek számított, de a hatóságok e rész jellegét megváltoztatták (konszolidáltabb turistás helyet akartak belőle csinálni).
• A Psah Thmai khmer nyelven annyit jelent, hogy új piac. Ezt a turisták Central market néven ismerik. Itt minden kapható ruhától kezdve a kígyóig.
• A város keleti részén a Tonle Sap folyó húzódik el. Ez a rész a Riverside tele éttermekkel és bárokkal. Ez egy két kilométeres szakasz, ami a Királyi palotánál és az Ezüst pagodánál kezdődik és a Wat Phnom-tól keletre ér véget.
• A folyó túloldalán, a Cambodian-Japanese Friendship Bridge nevű hídon átmenve található a Prek leap negyed rengeteg khmer étteremmel és karaoke bárral.
• A város déli részén a Függetlenségi emlékmű (Independence Monument) és a Grand Hotel a fő látványosság.
• A város nyugati részén található a Toul Slen Genocide Museum, amit persze látni kell.

A királyi palota

A királyi palota 1939 óta szolgál ismét a kambodzsai király rezidenciájaként. A turisták számára csak az épület egy része áll nyitva. Az Ezüst pagoda és az azt körülvevő területek látogathatók. A 240-es és a 184-es utca között elterülő királyi palota naponta fél nyolctól 11-ig és kettőtől négyig tart nyitva. A bejárat a Samdech Sothearos sugárúton található, a kijárat a 240. utcánál. 6,25 dollár a belépőjegy, a fényképezés és videózásért külön fizetni kell. A bejáratnál idegenvezetőnek kínálkozó emberkék álldogálnak, és többnyire a turistára bízzák, hogy mennyit akarnak fizetni. 10-15 USD-t illik adni.

"A várost nyomornegyedek szegélyezik, ahol minden szürke, mert belepi a vastag por. A városközpontban minden utcasarkon hatalmas szemétdomb áll, de a királyi palota, a templomok környéke és Tonlé Sap partja szépen rendben van tartva."

A királyi palota:

A palota épületegyüttese:

Az Ezüst Pagoda (a padlóját színezüst járólapok borítják, innen a név):

Sztúpa a palota területén:

Varga Gábor fotója

Tuol Sleng börtönmúzeum

Phnom Phen egyik legelgondolkodtatóbb múzeuma. Remekül illusztrálja, hogy az embernél rettenetesebb élőlény nem él a Földön. Mindenkinek ajánlott a megtekintése, kivéve a gyerekeket. A kínzóközpontot ugyanis a házak között elhelyezkedő iskolából alakították ki. Nem lehet tudni, mit gondolhattak a rettegő, de még szabad lábon lévő szomszédok. A hely másik különlegessége a huszadik századnak köszönhető: jól dokumentált, fényképben és írásban is. Gyakorlatilag ebből áll a kiállítás, ez különösen elborzasztó.

"A (Killing Fileds-hez képest) a Tuol Sleng már sokkal érdekesebb hely, ahol bőven van lehetőség elgondolkodni azon, hogy az emberiség egyszerűen reménytelen eset. A Vörös Khmerek leghírhedtebb börtönüket Phnom Penh egyik központi középiskolájában alakították ki, kevesebb, mint tíz fogoly jutott innét ki élve. Az osztálytermeket apró cellákra osztották, a rabok enni és inni alig kaptak, ha nem kértek engedélyt például tüsszentés előtt, borzalmasan verést kaptak, a mindennapok pedig kínzásokkal, kivégzésekkel és a teljesen megtört emberek által fogva tartóik kedvére kitalált "vallomások" gépelésével teltek. A Vörös Khmerek különösen az önéletrajz-típusú vallomásokat szerették, ezek segítségével a szerencsétlen rabok valamennyi hozzátartozóját és ismerősét is le lehetett tartóztatni, hogy őket is holtra lehessen kínozni – természetesen csak a saját önéletrajzuk tollba mondása után.

A Tuol Sleng múzeumként éppen csak megállja a helyét. A Vörös Khmerek letartóztatás után mindegyik rabot lefotózták, az ő néha rettegő, de többnyire inkább kifejezéstelen vagy éppen kíváncsi portréikból áll össze a kiállítási anyag nagyobbik része. Vannak még fényképek és szövegek a gyilkosokról is, amiket nézegetve és olvasva csak arra tud jutni az ember, hogy Hitler sem volt valami kiemelkedő figura, de ami itt Kambodzsában történt, az végérvényesen bebizonyítja, a körülmények szerencsétlen összjátékaként gyakorlatilag bárkiből lehet tömeggyilkos. A Vörös Khmerek vezérkara, Pol Pottal az élen többnyire szegény származású, mérsékelten tehetséges kambodzsai fiatalokból állt, akik Z-kategóriás ösztöndíjakkal néhány évig Párizsban tanulhattak (maga a nagyfőnök csak három évig, mert szinte mindenből megbukott), ahol nyomorúságukban marxisták lettek, majd mind hazamentek, középiskolai tanárként és egyéb alacsony presztízsű szakmákban helyezkedtek el, esténként pedig a forradalomról álmodtak. Amikor pedig az amerikaiak kivonultak Vietnamból és a környéken mindenütt megindult a helyezkedés, ezek a jelentéktelen férfiak hirtelen egy ország élén találták magukat, és ha már egyszer ott voltak, hatalmukat 1,5-2 millió honfitársuk megölésére használták.

Nem a szegényes kiállítás teszi a Tuol Slenget hatásossá, hanem maga a környezet. Az épület külseje és belseje olyan rohadt, mint amilyen a Vörös Khmerek alatt lehetett. A vérfoltok szerencsére már majdnem mind eltűntek, de a termek repedező falai, kockás csempéje és Phnom Penh ilyenkor márciusban leginkább dunsztosüvegre emlékeztető klímája pont elég mélyen vannak a délkelet-ázsiai sötétségben ahhoz, hogy épeszű ember többre már ne vágyjon. Aztán ott van a vendégkönyv a világ nemzeteinek válogatott hülyeségeivel, a némettel, aki a hetvenes években nagyon kedvelte Pol Potot és ezt most nagyon sajnálja, meg az amerikaival, aki csak annyit szeretne mondani, hogy George W. Bush is egy tömeggyilkos. És a Tuol Slengben is ott van a világ összes népirtás-emlékhelyének központi hazugsága, amely szerint elsősorban nem azért van erre a műfajra szükség, hogy az áldozatok emléke fennmaradjon, hanem hogy ilyen szörnyűség soha többé ne fordulhasson elő.

A Tuol Sleng, akárcsak Auschwitz és az összes többi hasonló múzeum pont arról szólnak, hogy népirtások addig lesznek, ameddig ember él a földön. A Holokauszt egyáltalán nem zavarta Pol Potékat, Pol Pot egyáltalán nem zavarta a hutukat, a hutuk egyáltalán nem zavarták a boszniai szerbeket, a boszniai szerbek pedig nem zavarják a szudáni és a mianmari sötét alakokat, akik Darfúrban és a burmai dzsungelekben azt csinálnak, amit akarnak, mert a világ vagy nem figyel oda, vagy béna kacsaként verdes a szárnyaival. 1975 és 1979 között Kambodzsában volt szabad a vásár, később máshol, és az ég világon semmi jele nincs annak, hogy a körforgásnak valaha is vége lesz. A tömeggyilkosságok történetében az egyetlen előrelépés, hogy a Holokauszt után a nyugati világ elérte, őnála többé ilyen ne történjen. Ennek az volt az ára, hogy a népirtások a világ legszerencsétlenebb helyeire lettek száműzve, ugyanoda, ahova a gyermekprostitúció és a többi, a fehér orrnak túl büdös borzalom. Minden nem sikerülhet egyszerre.

A Tuol Sleng és úgy általában a Vörös Khmerek rémuralmának másik fontos tanulsága, hogy nem csak örökké lesznek tömeggyilkosságok, hanem ezek elkövetői meg is úszhatják szárazon. Az elkapott náci főkolomposok csak a szabályt erősítő kivétel, az ő elfogásukhoz dollármilliók, a Moszad és Wiesenthal egyesített ereje kellettek. A többiek túlnyomó többsége zavartalanul csusszanhatott vissza a civil életbe, a Vörös Khmerek vezérkarából a mai napig senkit nem ítéltek el. Perek is csak tavaly kezdődtek, addig az olyan figurák, mint Duch elvtárs, nagyjából Kambodzsa Eichmannja, a Tuol Sleng egykori parancsnoka, nyugodtan élhették az ország parasztjainak nehéz, ám viszonylag zavartalan életét. A torz arcú sors fintora, hogy ez a szerencsétlen Kambodzsa ma pont abból profitál legalább egy egészen kicsit, hogy annak idején a világ úgy magára hagyta. A világnak ugyanis van lelkiismerete, pontosabban a világnak van olyan része, ahol sikk úgy csinálni, mintha lenne lelkiismeret. " forrás

---

"Maga a hely korábban iskolaként működött és 1975. áprilisa után alakították át lényegében egy kínzóközponttá, voltaképpen pedig egy katonai objektummá, ahová a nem kívánt személyeket hozták be és fogták vallatóra. A neve S-21 volt. Erről a helyről és céljáról akkoriban senki sem tudott, mármint a hétköznapi emberek közül. Akiket ide behoztak nem is sejtették mi vár rájuk. Ami meglepett, hogy ugye az alapgondolat az volt, hogy a parasztság képes csak előrébb vinni az országot és a gazdaságot, mert csak ők elég tiszták ehhez, vagyis minden, ami a várossal, tanulással és az értelmiségi léttel kapcsolatos, elvetendő. Tehát az összes várost kiürítették és azok lakatlanná váltak, Phnom Penh is! Így már talán érthetőbb is, h viszonylag egyszerűbb lehetett titkolni a létezését egy ilyen intézménynek. Az embereket kilakoltatták a falvakba és mezőgazdasági, kétkezi munkára fogták őket. Mindannyian az Angkar, a Szervezet kiszolgálóivá váltak. A család fogalmát is igyekeztek megszüntetni, anyákat és gyerekeiket, házastársakat, nagyszülőket, mindenkit elválasztottak a másiktól. A tanulás, a vallás és még a pénz is feleslegessé, haszontalanná vált és ezt fennen hirdették! A vagyon ételben volt mérhető.

A Khmer Rouge katonái közt, kivéve persze a vezetőséget, túlnyomóan gyerekek voltak. Közülük pedig sokan a Tuol Slengben dolgoztak. Végignézték és részt vettek a kínzásokban, vallatásokban. Borzasztó! Van egy szoba, ahol bemutatnak pár korábbi itt dolgozó 'fiatalt', akik nyilatkoznak, hogy mi vitte rá őket, hogy belépjenek a katonaságba, illetve, hogy érzik öreg fejjel, mit jelent nekik ez az időszak. Szinte egyből egyik azt hangsúlyozza, hogy nem volt más választásuk, ez jelentette a túlélést. Utólag elítélik mindazt, amit ezen falak között anno történt. Van aki elmondja, hogy még a mai napig rossz szemmel néznek rá a falujában. Ironikus módon a szomszéd szobában pedig olyan embereket mutatnak be, akik mindezt túlélték vagy családtagjaikat vesztették el. Ők is elmesélik, hogy miként élték meg ezt a korszakot. Gondolom, senkinek sem kell részleteznem, hogy ezt a terhet egy életen át cipelik magukkal. Jellemző Kambodzsában, hogy minden könyvárusnál vagy boltban százával árulják a Pol Pot rezsimmel kapcsolatos könyveket." forrás

---

"Az S-21-et meghagyták abban az állapotban, ahogy a vietnamiak megtalálták - ők szabadították ugyanis meg az országot a Pol Pot rezsimtől és ők találták meg az S-21-et is, benne az utolsó 14 halottal. Az A épületben vannak a nagy termek, falukon képek mutatják azt az állapotot, amilyenben a vietnamiak megtalálták, a B-ben zömmel fekete-fehér képek vannak óriási tablókon a rabokról (egyeseknek ott a kisgyermekük a karjukban). Az S-21-ben ugyanis mindenkiről gondosan aktát vezettek (fénykép, vallatások leírása, vallomások, stb.). A C-ben a magánzárkák vannak, a D-ben pedig a kínzókamrák. Ez utóbbit nem is néztük meg, én már egyébként a B épületnél sírtam... Az egész rettentően nyomasztó, felforgató élmény. Még ki sem léptünk az S-21-ből, már eldöntöttük, a kivégző mezőre már nem is megyünk el, az már végkép sok lenne mindannyiunknak. Arról így nem tudok beszámolni, annyit tudok, hogy tömegsírok vannak és egyes kivégzettek koponyái kupacokba vannak rakva." forrás

Olvasmányos linkek

"Szóval miután az ember túlteszi magát a szegénységen, észreveszi, hogy itt mégis boldogok az emberek. Van egy igen jó kis folyópartjuk, benne folyik a Mekong. Ide gyűl ki sok ember estefele és élnek. Mindenki játszik valamit, munka után láb-tollasoznak öltönyben, mamik felülnek a padon, kisgyerekek rohangásznak csak úgy egyszerűen, tinik helyi hiphopra pattognak, vagy a mamik másik fele valami furcsa zenére mozog együtt. Fizetőeszköz a riel, de dollárban is akárhol lehet fizetni. Gyönyörű buddhista templomok mindenütt, a maláj mecsetek (tisztelet a kivételnek) után igazi felüdülés. )" forrás + szuper képek

---

A királyi palota, a Nemzeti Múzeum, néhány pagoda és természetesen a helyi piac – ezzel kimerül a kambodzsai főváros látnivalóinak palettája. Az egész egy kis erőfeszítéssel egy nap alatt végigjárható, de a becses régészeti kincseket bemutató múzeumban könnyedén eltölthető egy egész nap is. Gyalogosan nincs értelme barangolni, ugyanis a mindenütt elérhető tuk-tukosok néhány dollárért egész napra rendelkezésre állnak, és örömmel elvisznek minden látnivalóhoz. Mivel a forgalom a saigoninak csak töredéke, a mopedek is gyorsan haladnak – persze folyamatos dudálással. A fővárosban ma már tucatnyi jó szálloda található, ráadásul kedvező árakon. Napi 60-80 dollárért négycsillagos hotelszobát lehet foglalni, és egy-egy étkezés 10-15 dollárból megoldható fejenként. A pénznem itt is elsősorban az amerikai dollár, olyannyira, hogy az ATM-ek is dollárt adnak ki, nem helyi pénzt, azaz reált. Hitelkártyát viszont nem fogadnak el mindenhol, még a jobb éttermekben is csak készpénz elfogadott. A piacok választéka és minősége jóval a vietnámi szint alatt van, így élvezeti értékük sem olyan magas, mint a szomszédos országban. A turisták többsége ezért csupán átutazó Phom Penhben, úton Angkor felé.

---

,, Bár az első benyomások nem voltak éppen a legjobbak Phnom Penhnel kapcsolatban, fokozatosan megkedveltük ezt a várost. Az egyetlen kambodzsai nagyvárosról van szó, rengeteg emberrel, nagy forgalommal (nem hasonlítható a laoszi főváros nyugalmához), de megvan a maga bája. A többi ázsiai városhoz hasonlóan, a gyalogos itt is másodlagos személy, a járdán mindenhol autók, motorok parkolnak vagy éppen ételt árusító bódék sorakoznak, úgyhogy aki gyalog megy, az kénytelen tízméterenként egy darabig az úttesten sétálni.

Az itt töltött néhány nap alatt sokat pihentünk és sétáltunk a városban. A közvetlen közelünkben volt a BKK1 városnegyed, amelyben mindig is elsősorban a külföldi bevándorlók laktak. Ez a negyed tele van hatalmas villákkal, drága hotelekkel és éttermekkel, itt sétálgatva az ember el is felejti, hogy Kambodzsában van.

Többször is sétáltunk a Tonlé Sap-folyó partján található nagyon kellemes sétányon és messziről láttuk, ahol az előbbi folyó a Mekongba folyik. Phnom Penh egy város tele kontraszttal, rengeteg nagyon szegény ember mindenfelé, koszos utcák a város egyik felében, miközben máshol felhőkarcolók emelkednek, közülük az egyik hasonlít a barcelonai Hotel Velára." forrás

Fotóegyveleg

Kriszta fotói

Vissza az elejére

Kommentek