ÚTIKRITIKA.HU / Uralszk

Uralszk

Uralszkról bevezető| Beszámoló| Odajutás|

Uralszkról bevezető

kazah neve: Oral (Орал)

Lakosság (2023-ban): 230,300

Kazahsztán egy kisebb része földrajzilag Európához tartozik. Nos, ott található Uralszk Kazahsztán egyik legrégebbi városa, az Urál folyó nyugati partján. Uralszk a nyugat-kazahsztáni régió fővárosa.

Uralszk Kazahsztán legnyugatibb nagyvárosa, ami  országúton 1931 kilométerre van Astanától, akazah fővárostól. 

A város lakosságának többségét ugyan a kazah etnikumúk teszik ki (kb. 73%) de nagyon jelentős az orosz kisebbség (kb. 25%). Kazahsztán más városaihoz képest sokkal erősebb az  orosz befolyás a kultúrára, gasztronómiára, a hétköznapi életre.

Uralszk eredetileg az Orosz Birodalom része volt, és 1584-ben alapították a kozákok, akik ezután Oroszország polgárai lettek.

A várost ekkor Jaitszkijnak nevezték el, de 1775-ben Nagy Katalin orosz császárné Uralsk névre keresztelte.

Uralszk ma egy élénk város, amely gazdag olaj- és gáziparáról és virágzó infrastruktúra-iparáról ismert.

A város legtöbb látnivalója a Dostyk sugárúton található, amit átkereszteltek Nurszultan Nazarbajev sugárútra Kazahsztán első elnökének tiszteletére.

A sugárút szívében található a központi Abai tér, ahol Abai Kunanbayev, a híres kazah filozófus, költő és zeneszerző nagy emlékműve található.

Uralszk két kötelező látnivalója az Alekszandr Puskin Múzeum és a Karev-ház, vagy a helyiek körében híres Dom Karev.

Havi nettó átlagfizetés (2023): 88,500 HUF-nak megfelelő tenge (KZT)

Uralszk klímája nedves kontinentális, forró nyarakkal és hideg telekkel. Uralszk meglátogatására az ideális időzítés május és szeptember között van, amikor a hőmérséklet enyhébb és az időjárás kellemesebb a városlátogatáshoz. Különösen  ideális időszak júniustól szeptemberig tart, amikor a hőmérséklet 20 és 30 Celsius-fok között ingadozik, a nappalok hosszúak és az időjárás általában napos.

Ha azonban szeretné elkerülni a turisták tömegét, érdemes megfontolni a város látogatását március és április között, vagy szeptember és november között, amikor még elviselhető a hőmérséklet, de a turizmus kevésbé intenzív. Decembertől februárig azonban nagyon alacsony a hőmérséklet és az éghajlat zord lesz, ami megnehezíti a turisztikai és felfedező tevékenységeket, bár néhány téli látványosság, például korcsolyázás vagy síelés a programba kerülhet.

Uralszk gazdag kulináris hagyományokkal rendelkezik, amely tükrözi az orosz, török ​​konyha és a régió nomád kultúráinak hatását.  

Beszámoló

Bujdosó-Baranyi Csabának köszönjük az alábbi kitűnő beszámolót (amit először a bbcsaba.csapata.hu honlapon tett közzé): 

Tanulságok, és tanácsok az utazással kapcsolatban:

- érdemes jóval előre megvenni a jegyeket, mert jóval kedvezőbb ára van úgy.

- nem kell vízum, viszont érdemes néhány alapvető szót megtanulni oroszul, és jó ismerni a cirill betűket.

- két kézitáska simán elég, és jól is jött, hogy nem volt feladott óriás bőröndöm, mert a buszozásnál lett volna még nehézség!

- Nem kell feltétlen jegymester oldal a jegyvásárláshoz - ha a légitársaságnál veszed a jegyeket, olcsóbban is megúszhatod, de ilyenkor mindent magad kell intézned.

--------------------------------------------------------

3. nap távol Magyarhontól

A hosszú buszos utazás végén kitettek minket a reptér közelében, és megpróbáltam gyorsan keríteni fiatalt, aki talán tud angolul, hogy segítsen, melyik busszal jutok el a szállásomhoz. Sikerült! Megnézte, melyik busz megy arra. Nekem már rég nem volt net a telefonomon, mert nem gondoltam rá, hogy Eu-n kívüli netről kell gondoskodnom, és 18ezer forintos internet költésnél kikapcsolták (szerencsére) a netet. Innentől vadásztam ingyenes vagy nyitvahagyott hotspotokra. Gyakori itt, hogy van ugyan free wifi, de meg kell adni egy telefonszámot, ami olykor csak Kazah lehet, és ezt vagy megcsörrenti egy szám, aminek a végét kell beírni, vagy kapsz egy sms-t, és abból kell a kód. Leginkább használhatatlan magyar számmal ez. Shopping centerben, burgerkingnél, banknál, éttermekben lehet szerencséd.

Elbuszoztam a beígért szálláshoz, de nem találtam ott senkit, nem volt elérhetőségem sem, így booking.com-hoz fordultam egy pizzériában, amíg ettem jókora pizzát kb. 2000 Forint értékben. Nem fogom már írni, de szinte sehol nem tudnak angolul. Orosz és Kazah nyelv. Ennyi. Egy fordító applikáció hasznos lehet, mert többször is ezzel kommunikáltunk. Félreértettem a bookingról keresett szállásadót is, így potyára mentem el a közeli címhez, illetve mégsem. Ott ácsorgó srácot próbáltam faggatni, tudja-e, ki ez, és itt jött be az applikáció. Megértette, hogy ugrott a szállásom, és hívta egy haverját, aki tudott egy lakást (garzon, 4 ágy, konyha, mosógép, fürdő) 20USD napi áron.Ez még jobb is, mint a bookingos, mert az 27-nél kezdődött volna, és még net sem volt az olcsóbbaknál, itt meg az is van! Kontrasztos itt is a modern, jól felszerelt tömbház őskori állapotban. Érintős kulcs nyitja a kaput, csak érintőssel hívható a lift, és csak ezzel indítható el, de amibe és ahogyan be van építve a korszerű gépezet, az a gányolás maximus! A mázolások, a festések mindenütt mintha gyerekek csinálták volna ímmel-ámmal. Semmi nincs lecsiszolva-glettelve festés előtt, és semmi nincs precízen megcsinálva. A lakás elsőre pofás, kulturált, de hamar látni a szokásos ratyi minőséget. Érdekesség, hogy feszített fóliás az egész mennyezet. Talán ez a legmodernebb itt. Most utána néztem, hogy az oroszoknál elterjedt ez. Igazán kulturált, de nem éppen természetes. Itt fekszik a ház, ahol lakom. Belváros, de lepukkant. Fő a praktikum!

4 nap: kezd gurulni

Közel a régi és a "modern"

sok-sok ilyen kis házikó van a városban az emeletesek elővárosában pici telekkel, ilyen-olyan kerítésekkel(mindig, minden be van kerítve), és az utcán rendezetlenül odabiggyesztett

gázvezetékekkel, ami a házak homlokzata előtt fut lábakra állítva. A villamos energia szinte vezeték nélkül jut a házakba, de legalábbis védőcső nélkül, sokszor fejmagasságban. Látszik, hogy nem aggódnak amiatt, hogy valaki lopna. Miért is feltételeznének ilyet az emberekről?

Mindenütt kóbor ebek. Télen veszélyesek a kisgyerekekre, mert éheznek, de nem lövik ki őket valamiért, és menhely sincs. Talán ezért a sok kerítés

Ezen a napon tinder cimbihez fordultam segítségért, hogy legyen valaki, aki segít megismerni a várost. Néztem friend finder oldalakat is, de azokon senki nincs itt. Beállítottam, hogy még nem tudom, mit akarok, és ez igaz is. Leginkább ez a mottója ennek az utazásnak. Éjnek évadján (0:45) eljött egy nagyon kedves kazah hölgy Mitsubishi outlanderrel, és végig vitt többször a városon mindent jól elmesélve. 2kor tértem nyugovóra, de itt nem gond, mert ráérek aludni. Őslakos, nem gyakorló muszlim, és vendégszeretetből segített, hogy jól süljön el a városnézésem. Ő már a második nő volt aznap, akivel megpróbáltam, de az első vagy nem tudott még annyira sem angolul, mint én, vagy nem olvasta el a célomat, de semmiképp nem figyelt rám, nekem meg nem az volt a célom, hogy etessem, hanem beszélgetni akarok. Minél többet megtudni, és látni. Vele nem boldogultam, így otthagytam, és a visszaúton többet tudtam meg, mint tőle sikerült. Visszafelé megyek, de jobb legyen a vége! Elindultam az Ural felé, hogy belógassam a lábam Európa szélén, és fotóztam az összevisszaságot a gázvezetékek és villamos "drótozások" közepette, aztán a szép kis házakat. Elmentem pénzt kivenni - úgy számoltam, hogy jobban járok, ha ott veszek ki annyit, amennyi kell, mintha otthon váltanék Dollárt, majd itt átváltom Tengére. Elhagytam a bankkártyám. vagy azért, mert kiment a vér a kezemből, és nem éreztem, hogy a zseb mellé rakom, vagy tényleg elbűvöltek a kazah lányok. 10 perc alatt már lázasan kutattam nemlétező zsebeimet is, majd visszamentem az ATM-hez, ami egy bank mellett volt (Halyk Bank), és bementem megkérdezni. Tudott a 'vendégváró' lány angolul, és már kérdezte is, hogy kék volt? húúúúú! Valaki megtalálta, és beadta nekik. Nálunk is így lenne, ugye? Nem mondom, mekkora bajban lettem volna nélküle. Kb.vajas kenyér vízzel. Ez pergett le a szemem előtt, és hogy Isztambulban majd a reptéren töltöm azt a másfél nap holtidőt a két gép között kekszet eszegetvén.

Ezután nem sokkal egy polisz úr jött mögülem ki, és kérte a papírjaim. Megnézte a képeimet, mert tudni akarta, miért fotóztam stratégiai elemeket a városban. Nem volt egyszerű fordító applikációval ezt lekommunikálni, de jó arc volt, és látta a vacak képeimet meg az ártatlan fejemet, s a táskám is üres volt még bevásárlás előtt. Sok a rendőr itt, és folyton villog a villogójuk. Nem kell megijedni :-)

5. nap Idő magamra

Alszik a labda meg a síp

Úgy hiszem, erre a napra is illik a fekete keret, mert gyászol a természet. Elvesztette sok színét, és most pizsamájában kuporog a levelek alatt. Én is kuporogtam 10:40-ig, és utána sem ugrottam, hogy rohanok a szürke maszlagba, mert leginkább ezzel a kifejezéssel tudom illetni, ami napközben jellemző a városra. Mert nem barna a kopasz erdő,ahogy gyerekkoromban (is) rajzoltam, hanem szürke, fekete és fehér. Ilyenkor elég lenne a régi feketefehér tévé. Délutánra éhezni kezdtem, gondoltam,most keresek egy éttermet, és megkóstolom a beshparmakot. Ez egy helyi étel valahogy rétegezve tészta és lóhús hagymával megszóra, de eddig csak Lya mesélt róla az idegenvezetőm. Offline GPS mutatta az utat, de már nem volt új, mert ennyi császkálás alatt jártam már mindenfelé. Leltem egy kés-villa jelzésű pincét, és bementem. Senki sem volt a pultoslányon kívül, aki gyermeki kacajjal fogadta, hogy én angolul próbálok vele kommunikálni. Nagyon aranyosan mutatta be a kínálatot: Krumplipüré, rizottó, kotlet, savanyúság. Szegényes választékú menza volt ez leginkább, de 1200-ból jóllaktam, és teát is kaptam. Kérdeztem a beshparmakot, és sört is ittam volna, de mindkétszer kinevetett. Ízletes volt végül is - nem vagyok válogatós, de jó sok csicseri lehetett a fasirozottban, mert egy óra múlva labda nőtt a hasamban.

Elindultam egy nagy park felé, hogy lássam, mi az, és temetőnek bizonyult. Ex-Apósomtól tudom, hogy a temetőket meg kell nézni, mert sokat elárul a helyiekről, akár a kocsma és az ajtók. Hát, ilyet nem látni másutt! Így ősszel különösen lehangoló, mert tavasztól legalább minden zöld, és elképzeltem, hogy dzsungel érzés kerít hatalmába, amikor a burjánzó susnyásba ásom magam, hiszen rendesen furakodni kell a sírhelyek közt, ha beljebb akarok menni. Majd minden sír bekerítve ilyen-olyan ketrecekkel szerintem megint a kóborebek végett. Vannak bádog "fejfák" is, de nagyon gyakori a (mű)kőbe gravírozott kép a halottról. Nem gondolom, hogy segítené az elhunyt távozását, hogy bezárom testét jól tartósított koporsóba, kősírba, és nevét vésem a kőbe, de így aztán az az érzésem, hogy kóborló lelkek ezrei sétálgatnak a kopasz facsontvázak alatt. Adja Isten, hogy egy nagy hőingadozós héten morzsolódjon szét ez a sok kő! Hogy ami porból lett, az porrá lehessen, és az örök élet áramolhasson a maga jó irányába. Nem muszály egyet érteni, de elítélni káros. A feldolgozást sem segíti, ha újra és újra látom a szerettemet a sírján.

A temető mögött egy "erdősáv" található fűz és nyár fákkal, de itt-ott tölgyet is véltem látni. Legfeljebb 30 éves a legidősebb fa leszámítva azt a pár tölgyet, aki több ezer éves is lehet, ha a gyökere még eredeti, de ránézésre 100 lehet. Vidámpark van a temető közelében. Valószínűleg nem hallatszanak át a sikolyok nyáron, de most biztos nem, mert csak az óriáskerék üzemel, és a bár. Ittam egy Bavaria (Holland) sört(700), de volt még 2 fajta cseh sör is. Kazah nem volt.

Megint próbáltam lányokat kérdezni angolul - éppen egymást fényképezték szerintem pasi vadászat céljából valami társkeresőre, de ezt már itthon megszoktam. Van öntudat külső terén! Ja! annyit tudtak, hogy only Russian. Indulás hazafelé - mára elég volt ennyi, és kellett keresnem valami töményet, mert az a jó kis menzakaja robbanni akart.

Kerestem hát ALKOL üzletet, mivel csak ilyen helyen lehet szeszes italt kapni, meg bárban, de persze, azt nem találtam fél óra alatt sem. Vettem egy Absolut felest 1500-ért. Kicsit rossz érzés volt ilyen alkesz kiszerelésben vásárolni, és rögtön beverni a tiplit, de jobb megelőzni a gyomorbajokat. Azonnal hatott.

Még sétafikáltam kicsit gyertyakeresés céljából, és a nótárius mellett - mert ezt megértettem, de a bolt nevét nem- találtam egy produkti üzletet, ahol volt kb.hazai áron. Vettem még kesztyűt is átverős áron 3000-ért, de egészségére! Az a szokatlan itt, hogy 21 óráig majdnem minden nyitva van vasárnap is. Olyan élet van az utcán munka után, mint Budapesten a belvárosban, pedig csak 3-400000 lakos van. 21 órakor simán imába kezd a müezzin, és fél órán át hangoskodik. Remélem, jól imádkozik, és a békéért könyörög!

A ma tanulsága, hogy mindig akad egy-egy mosoly, amit el lehet kapni, és mindig lehetek kedves másokhoz. Könnyű mosolyt csalni arcokra, és nagyon megéri.

Hajnali 4-ig írtam életem első blogját, és jelentkeztem a hazaiaknak, hogy tudják, hol vagyok, mert addig nemigen szóltam senkinek. Elgondolkodtam, hogy miért vannak titkaim, és ilyen nagy döntésről mért nem szóltam még anyámnak és nővéremnek sem. Nincs sok titkom, de ha semmi sem marad, olyan, mintha egy üzletből mindent kiárusítottam volna. Akkor ki fog bejönni, hogy megnézze, mi a kínálat? Ha minden dolgodat ország-világ elé tárod, mid marad, ami csak a tiéd és a Teremtőé? Ez csak a Mi titkunk volt, de már mindannyiótoké,így nem titok többé

6. nap: Pugacsev ház és Európa határán

Ma lesétálok az Uralhoz végre, és belemártom a lábam.Itt 3000 kilométerre az otthonomtól még mindig Európában vagyok! Hogyan mondhatja bárki Magyarországra, hogy kelet? Innen nézve nagyon nyugat. Kár, hogy követni akarják sokan nyugatot, de nem szelektálnak, és mindent bekajálunk. Nem mutogatok, és a képeket se ide fogom feltöltögetni, mert nagyon macerás, és az elforgatással is volt probléma bőven.

Megtettem az utamat ma is, és nagyon öko voltam, mert mindenhová gyalog, és még szemetet is szedtem ki az Uralból. Igaz, csepp a tengerben, és elszállítani nem állt módomban a ma látott tonnányit. Elindultam a nem megfelelő irányba, és mivel egyre újabb emeletesek jöttek, meg már rég elhagytam az új mecsetet is, és még sehol a katedrális, rá kellett jönnöm, hogy még nem ismertem jól ki magam. Vissza hát kb. 2km-t, és előre megint. Jól sikerült, mert ma napos idő volt, és újra tudtam fényképezni az épületeket, ráadásul egy pulóver elég volt. Végig a Nazarbaev úton, amit az első Szovjet utáni elnökről neveztek el - Nursultan volt a keresztneve, és ez volt a főváros neve is egy darabig, aztán megint Astana lett. Kérdéses, hogy jó elnök volt-e, de Kossuthban is kételkednek sokan. Én nem ismertem egyiket sem. Sok régi, patinás épület van, és a széles, forgalmas út végén, a Puskin hotel (a legmenőbb szálloda) mellett egy Puskin szobor is van.

Én szerettem az Anyegint olvasni. Ez volt az első könyv, amiért nem kellett vért izzadni, és meghozta nekem a kiolvasás örömét életemben talán először. Hátsó utcákban már találtam deszkázott, gerendás házakat:, régi tűzoltó épületet.

Az Ural part felé vezető úton van sok kis faoromzatú házikó, melyek ha éppen nincsenek aláfalazva, akkor erre-arra megsüllyedve, de állnak. Érdekes a hullámlemez sokoldalúságát felvonultató utcakép. Van, ahol fát "megtévesztően" utánozva készítettek új, ám régi stílusú oromzatot. A párkány, és a meseszép díszítés valódi fa (talán).!

Na? milyen? nekem inkább a következő a kedvencem:

errefelé van a Szent Mihály katedrális, mely ugyanúgy rendelkezik rézhagymás plébániával, mint egy belvárosi templom, de ez itt megilleti a papot. Szerintem szavazzunk meg a magyar papoknak is rézhagymás tetődíszt! Az egyházi vezetés a fogadott szegénység jegyében hajlandó áldozatot hozni.

nade Mindenszentek ünnepén inkább hálát kell adnom a sok támogatásért, amit a túlvilágról kapok, mely bennünk van, csak ritkán látjuk tisztán. Tényleg hálás vagyok, hogy ezt láthatom, és egészségben, épségben!

A következő a Pugachev múzeum. Ő egy lázadó kapitány volt, akit az 1773-as parasztfelkelés vezetéséért kivégeztek Moszkvában. Hatására csökkent a munkaidő, és emelkedtek a bérek. A Házban van II.Ekaterina cárnő kesztyűje, aki itt járt, ha jól értettem. Itt sem volt semmi érthető segítségem, ezt meg a vezetőmtől hallottam. Vannak bent ágyúcsövek, fanyereg, képek, cirillbetűs szövegek, és az udvarában mini tájház jellegű bemutató gerendaólakból, kamrából, vesszőkerítésről szól. Csak emiatt nem érdemes Uralsba utazni, de 500-ért megnéztem. Jó lett volna egy fordítás, hogy pontosabban tudjam, mi folyt itt. Találtam hasonlóan régi házat még, mely meszelve van vastagon. -szerintem ez védte meg a fát annyi éven ár. Nem hiszem, hogy vegyszerekkel tartósították régen is, de ha minden ház fából volt, akkor értem, hová lettek az erdők. Felemészt mindent az ember, hát teremtsen is helyette újat, jobbat! Nem a trapézlemezre gondolok vagy a műanyag burkolatokra, de ha csak úgy tudnánk megoldani a megújítást, akkor benne vagyok!

A lábam Európa határáig ér! Megérkeztem az Uralhoz. kóborkutyák hatos fogatán áthatolva leereszkedtem a szeméttel borított partra, és belemártottam zokniszöszös, de nem üszkös lábamat, és kezeimet, hogy érezzem, halljam, mit üzen ez a mi leghosszabb folyónk. Szeressetek! Ezt mondta. Ilyen egyszerű lenne minden. Csak ennyit kellene tenni a Földért, a vizekért, a levegőért, az emberekért. Nem kell semmi több parancs, és jogszabály! Ami ebbe nem fér bele, azzal foglalkozni kell. Szeressetek!

7. nap : Látom, hogy ez Jó

Utolsó nap letöltendő szabadságvesztésem Uralskban. Péntek reggel irány Astana, majd Istanbul. Már lefoglaltam a búkingon két éjszakát egy hatágyas backpaker's szálláson, csak az a kérdés, hogyan fogadnak éjfél után. 12USD két éjszaka. Azt várom tőle, hogy bulizós világjárókkal hoz össze a Sors, kikkel megnézhetem egy nap alatt Istanbult is.

Úgy érzem, nincs már mit megnéznem, de nem jártam még bárban, és nem ettem még mindig Beshparmakot. A modern városrészek nem is érdekelnek, így leginkább kommunikálnék holnap, és lőnék még pár fotót. Jó molekula akarok lenni a Teremtő ablakában, és átengedni az összes fényt, ami Ő önzetlenül küld a világnak. Faragjatok kedves, gyönyörű töklámpásokat, hogy a magyar helovin jobb legyen, mint az amerikai! Ma van Halottak napja, bekukkantok megint a temetőbe estefelé, bár nem számítok mécsesáradatra. Vladimir Megre könyve inspirált, hogy ültessek a halottaknak fákat, és rájuk így emlékezzünk. Fenyőket ültettem nekik eddig és Kakiszilvát :-) A többi fát magamnak, illetve az utódoknak ültettem. Jó lenne jó nyomot hagyni magam után itt is ebben az elhanyagolt szép keszekusza városban!

Ma keltem fel először "korán", de ez a hétórai kelés még mindig nem nyitotta fel szememet, mert 9 előtt csalt csak az utcára az éhség, és nyugtáztam a korom sötétséget. Minden üzlet csak 9-10 körül nyit, és este 7-ig, 9ig van nyitva. Jó! Megeszem a tegnapi fantáziadús fűszerkeverékes spagetti levest, és majd aztán. Belenéztem a 2gis.kz térképbe a reptéri buszt keresgetvén, és igen! Ezt az oldalt érdemes nézni, mert a buszok útvonala benne található, és még a látványosságok is megtalálhatók nyögvenyelős google fordítással. Kiderült, hogy még van a tarsolyban pár épület, így új lelkesedéssel vágtam neki a jó iránynak, és meg is találtam a régi mecsetet, meg a Szűz Mária Könyörgése templomot, ami felújítás alatt zárva,de utamba tévedt egy bár, és ittam végre Kazah sört (500), és igazán jó íze volt. Szerintem nem használnak kukoricát. a bárt tiszteletből lefotóztam:

Engem megint csak a kicsi dilidöli házak érdekeltek. A természetesen sérült, olykor rogyadozó otthonok - kezdődik a honvágy. Leültem az egyetem előtti "parkban", és pihegtem egyet telefonomat magam mellé téve. Fényképezni akartam embereket, de a Nap pont úgy sütött, meg aztán járókelő se akadt igazán, hát továbbálltam.

Rendőrség ismét

Hazaugrottam úgy 2,5 kilométerre, és ott esett le, hogy nem esett le, mégsincs nálam a telefonom. Csak kabát nélkül, útlevéllel a zsebben futás vissza! Persze, nem volt már ott, pedig hiszek a Kazah népben. Amiket olvastam róluk, és ahogy látom, itt még van valami ősi szellemiség, becsület, jóakarat, ami nem veszett el.

Próbálkoztam kérdezni ezt-azt. Egy srác valamennyit értett, és már telefonált is. Hát a rendőrségnek. Ők jöttek negyed óra múlva egyenest az iskola udvarára. Én a szemétszedő nénire gyanakodtam, de mikor másodszor kérdeztem, már előre kérdezte, hogy meglett-e, és őszinte volt a jószándék. A suliban kis térfigyelő szoba, előkerül a mobilos fordító app, de már érkezik is egy angoltanár néni, és sínen vagyunk. Tolmácsolt nekem, és kimentünk megnézni az üres padot, megtudtam, hogy nincs műholdas nyomkövetés vagy ilyesmi, tehát már fel is adtam. A repülőjegy, a munka hétfőn telefon nélkül, és minden okosság, ami nélkül szinte tehetetlen lennék. Van még a notebookom szerencsére! Beültettek az egyébként nagyon kedves Rendőr srácok, hogy az őrsön jegyzőkönyvezzünk, és folyamatosan próbálták hívni a telót. Már kiszálltam, amikor kürtölt egyet a haver, hogy vissza! Felvette a telefont egy néni, és megyünk érte! Az Ural partjánál volt pont egy buszfordulós boltocska. Odáig vitte valahogy valaki, de visszaadta, és ez a lényeg! Büszke is volt a rendőr srác: A kazah rendőrség dolgozik! Ezt értetem. Többször mondták, hogy ez a dolguk:segíteni embereken, és nem fogadtak el pénzt, mert az korrupció lenne.

Látjátok? Legyen az ember akármennyire szétszórt, és hagyja el akár a fejét, mindig lesz valahogy. Úgyis akartam valakivel szefizni végre :-) Ne kövessétek példámat!

A nagy örömre, mert ez ismét amolyan nagy kő leesése változat, beültem egy muszlim étterembe, és ettem végre beshparmakot! mellé stílusosan Oreo tejkoktél! Kakaó, de milyen! Tudják, mi kell a gyereknek! Ez 4000 volt, és nagyon cukik voltak a kendős kislányok, mint felszolgálók. Az étel fűszeres lóhús elvileg, de koshúsra emlékeztetett, és nagyon szokatlan íz egy vegetán felnőtt lacházinak. rengeteg lebbencsszerű tészta alatta, és a levét külön tálkában tálalják ilyen kenyércsigával. Nehézkes volt kézzel enni, de ha így szokás, akkor megtettem.

csak az ételkülönlegesség végett telefonnal fotózva!

Így mennek a dolgok egy szervezetlen, spontán városlátogatáson, de most már nem sokat tudok hozzátenni. A bankos lányt is meglátogattam, hogy egy szelfit hadd, de nem. Nem akart a hálón libegni. Ma viszont egész sokat tudtam beszélgetni hála a szétszórtságomnak. Akkor ez most jó vagy rossz?

forrás: bbcsaba.csapata.hu (2023)

Odajutás

Úgy kezdődött, hogy álmodozni kezdtem. Eldöntöttem, hogy kiutazom Kazahsztánba, és így vagy úgy megismerem az ottani embereket: a vidéket, és a várost, az egyszerűt és a nagyszerűt, mert azt gondoltam, talán soha nem jön többé ilyen jó lehetőség, hogy van, aki segít majd, és megmutat mindent errefelé.

Nagy gyorsasággal készült el az útlevelem, pedig nem kértem gyorsítást hivatalos úton, inkább "csak" a teremtő erőmmel manipuláltam. Korábban kaptam kézhez útlevelemet, mint más, aki korábban adta be igénylését.

Még a kézhezvétel napján leültem este, és két társaság honlapján vásároltam meg a 2x2 ütemű utazás repjegyeit. Először a kiwi-t néztem, de nem tetszett, hogy minden órában drágább lett a jegy, és amikor már úgy döntöttem, hogy megveszem, mindig lekéstem, és újra be kellett adni minden adatot egy drágább csomagért. Kezdtük 223ezer forinttal, és a végén már 434ezer lett volna... Tudtam, hogy nem lesz olcsó, mert másnap akartam repülni, hogy a szabadságom alatt megjárjam az utam, de volt limit.

Végül az esky-nál vettem jegyet Istanbulig, és egyenesen az air Astananál Uralskig. Ez a város nem annyira látogatott, és nem tartogat annyi látványosságot, mint Alma Ata vagy Astana, de valamiért ide kellett jönnöm.

Az utazás Bud-WAW(Varsó), WAW-IST, IST-ALA(Almaty), ALA-URA(Uralsk vagy ORAL). Béna, hogy plusz ezer kilométereket repülünk, hogy célbaérjünk, de ilyet eddig nem csináltam, és ezután se akarok, csak most a legkedvezőbbet kerestem. A legtöbbet elvileg Istanbulban kellett várakozni a reptéren (10 óra), de végül Almatiban lett a legtöbb, majd mivel törölték a járatot Uralska, még több idő lett 7 órával később Aktebo-i repüléssel és onnan buszokkal (457km-7óra) Uralskba. Majdnem 2 nap volt az út összesen, illetve csekkolással együtt megvolt. Olyan voltam, mint egy háromnapos döglött hal, de ideértem! Olyan ez, mint egy zarándoklat, csak még meg kell találnom a szent küldetésemet! A képen az Air Astana intro videójából részlet, melyben Kazah vezérek sátrukban stratégiai megbeszélést folytatnak. Valójában a Repülőgép kijáratai, és menekülési útvonala a téma, csak a film a jurtás környezetbe van építve. Rendesen élvezhető a tájékoztató. Nem az utaskísérők mutogatnak, mint a lengyel járatokon, hanem a kijelzőkön megy a kápráztatás. Jó, a LOT-nál nem voltak kijelzők sem, és koser ebédet sem kaptam, de más kategória, és én szeretem, amikor mutatják, és nem vetítik.

forrás: bbcsaba.csapata.hu

Szállásválasztás

Általánosságban elmondható, hogy Uralszkban szálláshelyre a legpraktikusabb a történelmi központ (a Győzelem tér közelében), a Zhastar negyed (a Köztársaság tér közelében) és a Zhadige negyed (a vasútállomás közelében). Ezeken a területeken éttermek, üzletek és tömegközlekedés is található.

Helyi közlekedés

Uralszkban a turista számára a legjellemzőbb közlekedési mód taxival vagy busszal utazni, mivel a városban nincs metró vagy villamos. A taxizás megbízható és nem drága. A busz persze a takarékosabb mód, amúgy kényelmes.

Közbiztonság

Uralszk kifejezetten biztonságos város a turisták számára. Mint mindenhol, itt is tanácsos persze a szokásos körültekintéssel járni, hogy megóvjuk értéktárgyainkat. Továbbá tanácsos tájékozódni a helyi magatartási szabályokról, hogy azokhoz kellően igazodjunk.

Kommentek