ÚTIKRITIKA.HU / Norvégia

Aki Norvégia nyugati partvidékére készül, készüljön fel rá, hogy a Napot csak ritkán fogja látni. Az ott élők ezzel fizetik meg az „árát” annak, hogy az ország fekvése ellenére viszonylag enyhe, óceáni klímában élnek. A legnagyobb nyugati városban, Bergenben például, ha éppen nem esik az eső, akkor épp csak szünetet tart, vagy már készülődik a következő zápor. Nem zuhog folyamatosan, de kisebb-nagyobb szünetekkel szinte mindig esik.

A norvég évszakokat egyszerűen két részre lehet osztani: a sötét, hideg időszakra és a világos, hideg időszakra. A helyiek csak „fehér télnek” és „zöld télnek” hívják őket.
Én az ország déli részén, Vestlandet régiójában élek, ami már így is épp elég próbatétel számomra – északabbra még nagyobb kihívás lenne. A tél különösen kemény. Képzeld el, hogy reggel sötétben ébredsz, és a lámpafény szinte vakító, miközben készülődsz. Az úton a munkahelyed felé a szemed alig akar nyitva maradni – mintha a tested még aludna, miközben te már úton vagy. Az irodából kinézve köszönsz a kedvenc Göncölszekereddel, de a nap csak órákkal később mutatkozik meg először – és még akkor is csak derengő fényként. Északabbra ennél is szélsőségesebb: ott hónapokig nem kel fel a nap, majd amikor újra láthatóvá válik, hetekig nem is nyugszik le – éjjel-nappal világos van, és akár kedvenc Jo Nesbö krimidet is olvashatod a „hajnal” közepén.

A tél azonban a délutánokat is keményen próbára teszi: ha három után indulsz haza, már teljes sötétségben kell utaznod. Hóvihar, hegyomlás, jégeső is utolérhet útközben – de ha „csak” mókusokat vagy lemmingeket sodorsz el a szűk, gyakran elhanyagolt utakon, akkor még szerencsésnek is érezheted magad, hiszen ezek legfeljebb apró karcolást hagynak a kocsidon. Sötétben persze úgysem látod a sérüléseket, és nyárra már el is felejted.

A tested pedig makacs: hiába alszol el már délután öt körül, mintha vége lenne a napnak – és a hormonjaidat sem könnyű rábírni, hogy másképp gondolkozzanak. Fáradt és nyomott maradsz, bárhogy is próbálkozol. Akár tizennégy órát is alhatsz, mégsem érzed igazán kipihentnek magad, és ez hónapokon át tart. De ha azt nézem, hogy Norvégiában sokan élik meg a kilencven vagy százéves kort, biztos vagyok benne, hogy a hosszú tél is átvészelhető.

Oslo júliusban - 21 fok -- R. Gyuri fotója

Ha Norvégiába utazunk, az időjárás mindenképp kulcskérdés – senki sem szeret esőben ismerkedni egy új országgal. Nekem óriási szerencsém volt: a tizennyolc napból csak kettőn esett, volt pár szelesebb, hűvösebb nap is, de alapvetően kellemes, néha már-már meleg idő fogadott.

Fontos viszont tudni, hogy a napsütést pár perc alatt felválthatja az eső, és fordítva. A szél szinte állandóan fúj, ezért a hőérzet jóval alacsonyabb, mint amit a hőmérő mutat. Ha kirándulásra vagy hegymászásra indulunk, számítsunk rá, hogy a magasság növekedésével a hőmérséklet hirtelen csökken. Én például augusztusban, ezer méter fölött havat láttam! Éppen ezért mindenkinek azt tanácsolom, hogy több meleg ruhát csomagoljon, mint amit elegendőnek gondolna.

Még ha napos is az idő, délelőtt tizenegyig kell várni, hogy igazán felmelegedjen a levegő, délután négy körül pedig már újra hűvös kezd lenni – végül is egy északi országban járunk. És ami talán a legfontosabb: a vízhatlan felszerelés elengedhetetlen. Enélkül egy hosszabb túra könnyen rémálommá válhat.

Földrajz

Norvégia hivatalos neve ez: Kongeriket Norge (kiejtés: kongerike norjá). Az ország eredeti neve a Nordweg volt, ami annyit jelent, hogy Északi út.

Norvégia jelképe az oroszlán.

Norvégiának mintegy 20 ezer kilométer hosszú partszakasza van.

A Norge szó a norvég név saját formája, és a magyar „Norvégia” elnevezés ugyanebből a nyelvi és történelmi háttérből ered. Íme egy rövid összefoglaló:

A „Norge” (vagy „Noreg” a nynorsk változatban) a norvég neve az országnak. A legrégebbi írásos emlékekben, például a „Norðvegr” szó fordult elő, amely „északi út” vagy „északi partvidék” jelentésű (az óészaki „norðr” = észak, „vegr” = út). Ez a tengeri útvonalra utalt, amely Norvégia hosszú partvidékén húzódott végig.

A magyar „Norvégia” szó a latin nyelv közvetítésével került a magyarba. Latinul az országot „Norvegia” néven említették, ami a középkori latinban az északi út, vagy északi ország értelemben volt használatos.

A magyarban a latin „Norvegia” formát vettük át, és ebből alakult ki a „Norvégia” szó. Tehát a magyar elnevezés gyökere ugyanaz, mint a norvégé, de a latin átvétel közvetítésével.

Történelem

A 9. századtól a 11. századig a norvég vikingek az északi tengerek rettegett hódítói voltak. Hajóik elérték Angliát, Izlandot, Grönlandot, sőt Ászak-Amerikát is. Azonban a tengerek urai nem maradtak sokáig saját földjük urai. A 11. és a 12. században ugyanis a dán királyoknak többszőr is sikerül a norvég területeket elfoglalni. Ezzel megnyitották az utat a keresztény hít terjesztése előtt is. Megalapították a Trondheim-i érsekségetés hozzáfogtak a fából készült, úgynevezett donga templomok építéséhez. Ezek az Isten házák máig is jelképei Norvégiának.

Norvégia, Dánia és Svédország 1396-ban egyesült a Kalmári Unióba. Ez az unió azonban szétesett 1523-ban, amikor Svédország kilépett a szövetségből. De ezután is a dán királyok votak Norvégia uralkodói. 1814-ben a dánok a napóleoni háborúkban vereséget szenvedtek és így Norvégia svéd uralom alá került. A norvégek azonban egyre többet tettek önállóságukért. A 19. század közepére már erőssé vált a nemzetu tudat.

Norvégia az első világháborúban semleges maradt.A 2. világháborúban német csapatok szállták meg Norvégiát.

Norvégia 1905-ben váét függetlenné. Akkor népszavazáson a monnarchia államforma mellett döntött a nép.Sajátos módon egy dán herceget koronáztak me.g

1945-ben az ENSZ első főtitkára Trygve Lie addigi norvég külügyminiszter lett.

A 2. világháború folyamán a legtöbb bombatámadás (Mááltát nem számítva) egy norvég bányászvároskát, Kirkenes-t sújtotta.

Norvégia tagja a NATO-nak. 1994-ben népszavazáson döntöttrek arról, hogy az ország nem csatlakozik az Európai Unióhoz.

Manapság

Érdekes, hogy Norvégiában nagyon magasak az üzemanyagárak, holott az ország a világ egyik legjelentősebb gázexportőre.

Norvégiában a városokban rendkívül színes a kulturális és etnikai élet, itt senkit nem lep meg egy idegen jelenléte – hacsak nem a falvakban sétálsz, mert ott bizony még ma is rákérdeznek, hogy segíthetnek-e valamiben. Ha igen, akkor valóban meg is teszik. Szívélyesek és mosolygósak, bár az arcukon látszik a fürkésző tekintet és a tartózkodó, kissé merev visszafogottság. Ez viszont hamar elillan, ha bekerülsz egy társaságba, és előkerül az első dobozos sör (vigyázat, jó erős!), majd egymás hátát lapogatva beszélgetni kezdtek. Vicces figurák általában, bár a fiatalok között előfordulnak egy-két „Jackass”-típusú alakok is.

A reggelinél egy kedves norvég házaspár ült mellénk, akik már kétszer is jártak Budapesten. Rögtön érdeklődtek, hogyan tetszik nekünk Norvégia. Mondtuk, hogy nagyon élvezzük, és különösen tetszik az a nyitottság és tolerancia, ahogyan itt fogadják az idegeneket. Kissé zavartan válaszoltak: szerintük ez a tolerancia talán már túlzásba is esik. Ők maguk is szeretik a sokszínűséget, sokat utazgatnak, de úgy gondolják, aki ide költözik, ne ragaszkodjon látványosan a saját régi hagyományaihoz, hanem próbáljon alkalmazkodni a norvég kultúrához. Szerintük például a muszlim nők, ha már itt részesülnek a szociális juttatásokban és minden jóban, ne viseljenek feltűnő módon fejkendőt, és öltözködjenek úgy, ahogy a helyi szokások megkívánják. Ők úgy érzik, hogy néha mintha ezek a közösségek már saját többségként viselkednének, és csak megtűrik, hogy a norvégok és más fehér lakosok is itt élnek.
Ahogy később sétáltunk a város utcáin, egy kicsit megértettük a gondolataikat. Szinte olyan érzésünk támadt, mintha egy arab országba csöppentünk volna: sok-sok kisgyermekes arab család, sok fejkendős nő. Ezen a háttéren még szinte felüdítően hatottak a távol-keleti arcok, mert belőlük is élnek itt jó néhányan.

Ami még feltűnt, az a rengeteg koldus. Számomra egyértelműen szervezett koldulásnak tűnt: többnyire roma származású, romániai koldusok léptek oda mindenkihez, papírpoharat nyújtva, és szinte követelőzve kérték a pénzt. Sokan adtak is nekik – fiatalok és idősebbek egyaránt. Ránézésre nem hinném, hogy ezek az emberek önszántukból érkeztek volna ide, inkább úgy tűnt, hogy valaki szándékosan hozta őket Norvégiába koldulni. Számomra mindenesetre erősen szervezettnek hatott ez az egész.

Bár senki sem állíthatja, hogy Norvégia teljesen korrupciómentes ország, a jelenség mértéke, társadalmi elfogadottsága és megítélése alapvetően eltér a magyar viszonyoktól.
A norvég társadalom alapvetően bizalomra épül - bármilyen szokatlanul hangzik is ez magyar szemmel nézve. A norvégok feltételezik vezetőikről, hogy tisztességesen, átláthatóan és az ország érdekeit szolgálva irányítanak.
Ez nem jelenti azt, hogy ne kritizálnák politikusaikat, de ezek a kritikák inkább szakpolitikai kérdésekre és értékválasztásokra vonatkoznak, nem pedig korrupció vagy visszaélés feltételezésére.
Az olajipar jó példa erre. Míg könnyen mondhatnánk, hogy "nekik könnyű", hiszen hatalmas bevételeik vannak, érdemes összehasonlítani Venezuelával. Az dél-amerikai ország szintén olajban gazdag, mégis ahelyett, hogy tartalékokat képezett és stratégiai befektetéseket hajtott volna végre, a bevételeket nagyrészt egyszeri kiadásokra költötte.
Igaz, hogy Venezuela sokkal nehezebb kiindulási helyzetből startolt, de a két ország jelenlegi helyzete közötti különbség óriási.
Az olajbevételek felelős kezelésének kulcsa a norvég közigazgatás integritása - egy olyan rendszer, amely annyira mentes a korrupciótól, hogy komoly gyanú sem merült fel visszaélésekkel kapcsolatban, pedig óriási összegekről van szó.

Egy európai felmérés szerint Norvégia a legegészségesebb európai ország.

Ha TV-készülék van egy norvég család otthonában, akkor azért évi kb. 140 ezer forintnak megfelelő helyi pénzt kell fizetni engedélyezési díj néven.

Norvégia a világelső lazac exportban.

A norvégokról

Norvégiában nagyobb az egy főre jutó évi pizzafogyasztás, mint Olaszországban!

"A svédek és a dánok hajlamosak a norvégeket elmaradott gondolkodású, kicsit buta népnek gondolni. A svédek és a dánok szerint a norvégek némileg faragatlanok (parasztok), hazafiasak, bunkó módon zabálják a halakat. Persze valószínű, hogy a svédek és a dánok szimplán irigyek, mert a norvégek rengeteg pénzt bezsebelnek az olajkincsüknek köszönhetően. A nem skandináv külföldieknek jobb a véleményük a norvégekről: gazdagok, felvilágosultak, racionálisak, és jóléti államuk példás." (N.S., 2014)

"Ami elsőként feltűnt, hogy a norvégok között annyira, de annyira kevés az elhízott ember. Bizonyára egészségesen táplálkoznak és szeretnek sétálni is. A városban szinte mindenki sétál, a tömegközlekedésen nincs tömegnyomor, sokan választják a lábukat. Az nem tűnt fel igazán, hogy mindenki szőke lenne, de ez betudható a sok turistának és bevándorlónak is. A nők többnyire szépek, a fiatalok gyakran amolyan tipikus címlaplányok." (N.K)

Norvégiában nincsenek hagyományos ebédszünetek, helyette a gyerekek iskolába, a felnőttek pedig munkahelyükre vitt csomagolt étellel táplálkoznak napközben. Ezek jellemzően sajttal, sonkával, kemény tojással vagy kenőmájassal készült szendvicsek. A nap fő étkezése, a middag otthon zajlik 16 és 17 óra között.
Ez az étkezési rendszer tükrözi a norvég társadalom gyakorlatias hozzáállását és az időgazdálkodás hatékonyságát. A korai vacsoraidőpont lehetővé teszi a családoknak, hogy együtt étkezzenek, mielőtt a gyerekek házi feladatokkal foglalkoznának vagy a szülők szabadidős tevékenységekbe kezdenének. A szendvicses ebéd hagyománya annyira mélyen gyökerezik a norvég kultúrában, hogy még a magasabb társadalmi rétegek is ragaszkodnak ehhez az egyszerű, de praktikus megoldáshoz.

A norvégok ma is gyakran otthagyják kerékpárjaikat lakat nélkül az utcán éjszakára, a gyerekek továbbra is alszanak kint a kertben felügyelet nélkül, és sok házat még mindig nem zárnak be este. Bár a globalizáció és a megnövekedett bevándorlás némileg módosította ezeket a szokásokat, a norvég társadalom alapvetően még mindig a bizalomra épül.
A norvég életfilozófia központi eleme, hogy az emberek természetüknél fogva jók és őszinték. Az ebből következő életforma értékét nehéz túlbecsülni, még ha 2025-ben már némileg erodálódott is.
A bevásárlókocsik esete jól példázza ezt a változást. Míg a legtöbb országban (Magyarországtól Angliáig) pénzérme bedobása szükséges a kocsik használatához - mivel az üzletek nem bíznak meg az emberekben -, Norvégiában ez egészen a 2020-as évek közepéig elképzelhetetlen volt. A rendszer bevezetése azonban elkerülhetetlenné vált, főként a megnövekedett külföldi lakosság miatt, akik gyakran vitték haza a kocsikat a bevásárlás után.
Ez a változás szimbolikus jelentőségű: egy alapvetően készpénzmentes társadalomban a 10 koronás érme kényszere nemcsak praktikai kellemetlenség, hanem a bizalom eróziójának jele is. Sokan úgy érzik, hogy ez a pont jelzi a "régi szép idők" végét, amikor a társadalmi bizalom természetes volt, és a mindennapi élet egyszerűbb szabályok szerint működött.

A norvégok ma is rendkívül kedvesek és segítőkészek. Bárkit szólítunk meg az utcán, boltokban vagy bárhol máshol, mosolyogva és türelmesen válaszolnak, igyekeznek segíteni amennyire tudnak. Szinte mindenki beszél angolul, ami különösen hasznos külföldi látogatók számára.
Különösen figyelemre méltó, hogy 2025-ben is mindenki rendkívül odafigyel környezetére - ennek köszönhetően a kis falvaktól a nagyvárosokig minden területen példás a tisztaság. Sehol nem látni eldobált szemetet vagy graffitit a házak falán, minden hulladékot gondosan szelektálnak. Minden üzletben működik üvegvisszaváltó rendszer, még az "eldobható" műanyag palackok is betétdíjasak.
Az elektromos autók térhódítása 2025-re még szembetűnőbb lett - ma már a járműpark jelentős része elektromos vagy hibrid. Ez nem csupán divat, hanem mélyen gyökerező környezettudatos hagyomány eredménye. Ezek a járművek olyan halkak, hogy gyakran váratlanul érkeznek - nem ritka, hogy gyalogosok meglepődnek a nesz nélküli közlekedésükön. Néhány nap alatt azonban mindenki megszokja ezeket a csendes járműveket, amelyek immár természetes részei a norvég utcaképnek.

jóléti nihil - j.m. fotója

,, Nagyon nehéz emberekkel ismerkedni, hacsak nem vagy még nagyon fiatal. Még akkor is sok kellemetlen helyzetet kell vállalnod.

A skandináv kiválóság érzése nagyon is valós. Norvégia nagyszerű, és az embereknek van okuk szeretni, de néha kissé nárcisztikusnak érződik. Az általam megismert bevándorlók mind nagyon hálásak, hogy itt lehetnek, de (a dánokat leszámítva) mindannyian arról számoltak be, hogy kirekesztettnek vagy idegennek érzik magukat. Igaz, ők mind nem európai országokból jöttek. Akárhogy is, a norvégok mindenképpen eltúlozzák, hogy milyen nagyszerű itt élni.

A közösségi érzés sokkal kevésbé erős. Gondolom, ez természetes egy olyan országban, ahol az emberek inkább befelé fordulók, de én jobban megszoktam a közösségi eseményeket, azokat a helyzeteket, amikor minden korosztály keveredik. Itt úgy érződik, hogy nagyon elkülönülnek egymástól a csoportok, és alig keverednek.

Ha eléggé berúgatod az embereket, akkor beszélgetnek és viccelődnek, de ritkán tudnak igazán elengedni magukat, ami neked is megnehezíti ugyanezt. Még azok az emberek is, akikkel lefeküdtem, láthatóan mindig feszélyezve érezték magukat a közelemben – mintha egy élő adásban lennének, és milliók figyelnék minden szavukat és mozdulatukat, hogy ítélkezzenek.

Összességében számomra unalmasnak tűnik. Persze a legrosszabb élményeim sem voltak igazán „rosszak”. Nincs itt semmi, amit igazán szörnyűnek mondanék, de mintha minden öröm és izgalom is tompább lenne, különösen Európa más részeihez képest.

Norvégia elképesztő. Biztonságos, kedves és nyugodt ország. Valóban olyan jó, mint mondják, de nem tökéletes. Kétlem, hogy valaki megbánná, ha ideköltözik, de az sem valószínű, hogy életre szólóan sorsfordító élmény lenne.

Turista etikett

A skandináv országban szigorúan tilos közterületen alkoholt inni. A szabály megszegőire súlyos pénzbüntetést róhatnak ki, akár félmilliós forintnak megfelelő összeget is. A szórakozóhelyekre bepiált embereket nem engednek be.

„Figyelni kell arra, hogy a törvény szigorúan tiltja a gyerekek elleni erőszak minden formáját, beleértve a fenekelést, pofozást, kiabálást, stb. Az ilyen cselekedetek az állampolgárok panaszát válthatja ki a gyámügynél és a rendőrségnél, annak minden következményével együtt.” forrás

A norvég konyha, gasztronómia

A norvég konyha sokkal izgalmasabb, mint ahogy sokan gondolnák - messze túlmutat a sztereotip lazacon és húsgombócokon. Az ország természeti adottságai fantasztikus alapanyagokat biztosítanak: a hosszú tengerpart friss halakat és tengeri herkentyűket, az erdős vidékek vadakat és bogyókat, míg a hegyvidéki régiók különleges sajtokat és egyéb tejtermékeket.
A rakfisk talán az egyik legmegosztóbb norvég specialitás - ez egy hónapokig erjesztett pisztráng, amit nyersen fogyasztanak. Az íze rendkívül intenzív, és sokak szerint inkább szörnyű, mint finom, de a norvégok imádják, főleg télen. A lefse viszont mindenki kedvence: ez egy vékony, puha lepény, amit krumplit tartalmazó tésztából készítenek, és hagyományosan vajjal, cukorral meg fahéjjal eszik.
A tengeri sün Norvégiában igazi csemegének számít, főleg az északi régiókban, ahol frissen szedik a hideg vizekből. A farikal az ország nemzeti étele - bárányhús káposzával főzve, nagyon egyszerű, mégis tökéletes őszi fogás. A klippfisk, vagyis a szárított tőkehal, évszázadokig Norvégia egyik legfontosabb exportcikke volt, és ma is népszerű alapanyag.
A svalbardi rénszarvas húsa különleges ínyencségnek számít - ez az állat a sarkvidék extrém körülményei között él, így a húsa rendkívül zsíros és tápláló. A brunost, azaz a norvég barna sajt, valójában nem is sajt, hanem tejsavó karamelizálásával készül, és édes íze van. A cloudberry, vagyis a felhőszeder, az egyik legértékesebb norvég bogyó - csak a vadonban terem, és aranysárga színű, egyedi ízű.
A reindeer pizza modern norvég találmány, ami a hagyományos rénszarvashúst kombinálja az olasz pizzával - furcsa, de működik. A smalahove egy bárányfej, amit egészben főznek meg, és hagyományosan karácsony környékén fogyasztják - nem mindenkinek való látvány. A norvég hallevesek fantasztikusak, főleg a lazaccal és krumplival készültek, amiket vastag tejszínnel gazdagítanak.
A puffin, vagyis a lunda madár húsa észak-norvég specialitás, bár ma már ritkábban fogyasztják természetvédelmi okokból. Az aquavit norvég pálinka köménnyel és más fűszerekkel ízesítve, amit hagyományosan halételekhez isznak. A lefse krumplipalacsinta mellett létezik még a hardangerlefse is, ami édesebb változat mandulával és cukorral.
A norvég gombák, főleg a vargányafélék, ősszel fantasztikus alapanyagot jelentenek, és sokszor rénszarvashússal párosítják őket. Érdekes módon a banánfogyasztás Norvégiában a világon az egyik legmagasabb - habár ez nem hagyományos norvég étel, mégis a mindennapi étkezés része lett.

Italok

A norvégok nemzeti szeszesitaluk az akevitt, amelynek íze annyira intenzív, hogy - Bödőcs Tibor szavaival élve - előtte is hányni kell. Ez a hírhedt ital nem más, mint burgonyaszesz, amelyet különböző erdei-mezei füvekkel, magokkal és bogyókkal ízesítenek, majd tölgyfahordókban érlelik, és hétszer hajóztatják át az Egyenlítőn.
A bonyolult érlelési folyamat ellenére - legalábbis számomra - az ital borzasztóan rossz ízű. Úgy tűnik azonban, hogy a norvégoknak tetszik, mivel a társasági életben rendszeresen fogyasztják.
Az akevitt kultúrája mélyen beépült a norvég hagyományokba, különösen az ünnepi alkalmakkor és a családi összejöveteleken játszik központi szerepet. A különböző márkák és receptek eltérő karakterrel rendelkeznek - egyesek édeskömény vagy koriander dominanciájúak, mások pedig csípősebb fűszerekkel készülnek. A norvégok büszkék arra, hogy ez az egyedi ital csak az ő kultúrájukban létezik ilyen formában, és a vendégek számára az akevitt megkóstolása szinte kötelező rituálé. Bár a fiatalabb generációk között már kevésbé népszerű, mint korábban, az akevitt továbbra is fontos része a norvég identitásnak és társadalmi szokásoknak.