ÚTIKRITIKA.HU / Prága

Prága

Prága dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | További beszámolók | Fotóegyveleg

.

.

K.-T. Gyuri fotója

Prága dióhéjban

cseh neve: Praha, angol neve: Prague 

Lakosság: közel 1,3 millió (2025-ös becslés)

• Budapesttől autós távolságra 526 kilométerre (autópálya ebből 503 km) fekszik, megállás nélküli utazást feltételezve, ez 5 óra 12 perc időtartam. Üzemanyagköltség matricával: kb. 33 ezer HUF egy irányban.
• Európai egyik legszebb városának mondják, igaz ezt csak az óvárosra vonatkoztatják.
• Prágában a havi nettó átlagfizetés (2025-ben): 720,000 forintnak megfelelő cseh korona  - Budapest: 470,000 forint
• Prágában a fogyasztói árak kb. 13 százalékkal magasabbak, mint Budapesten (az éttermi árak Budapesten magasabbak kb. 20 százalékkal).
• • 1 cseh korona (CZK) = 15 HUF
  • (A linkre kattintva látható a friss árfolyam)

A prágai utazáshoz mindenképpen tanácsoljuk utasbiztosítást (betegség, baleset, poggyász) kötni. Ezen a linken - a honlapunk jóvoltából - kedvező árú ajánlatot lehet kapni.

Fő látnivalók:

• Károly-híd
• A prágai vár (Hradzsin) az Arany utcácskával
• Régi városháza&Csillagászati óra
• Óváros tér templomokkal
• Szent Vitus székesegyház
• Petrin-torony(kilátó)
• Vencel tér
• Visegrád kastély
• Malá strana
• Zsidó negyed
  

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. A műemlékek parádés felhozatala, szűk, hangulatos óvárosi utcák, több középkori feeling, mint Budapesten, tömény történelmi levegő
2. A nem turistás sörözők, jobban mondva kocsmák, persze maga a sör
3. A kelet-európaiság és az alakuló nyugat-európaiság magyar szemmel érdekes vegyülete
4. Jó és olcsó a metróhálózatuk
5. Hatalmas választék éttermekből
6. Kellemesen visszafogottak, harsányságoktól mentesek, kulturáltak a prágaiak
7. A Károly-híd semmi más helyhez nem hasonlítható hangulata
8. A prágai lányok szépsége, kár, hogy sokuk keserű képet vág
9. Viszonylag tiszta város, a közbiztonság sem rossz
10. A kilátás a Vyšehrad vár felöl
11. A Vršovice régi negyed (nem szabad csak a városközpontban császkálni)
12. A 2. kerületben a Riegrovy Sady nevű sörkert, és a 7. kerületi Letna Park sörkert
13. Hétköznapi olcsó ebédmenű nem messze a Vencel-tértől, azzal párhuzamos utcában: a nem turistás hely neve Bredovsky Dvur (címe: Politických vězňů 13)
14. Trabant múzeum, imádom az ilyen helyeket
15. Esőben a 22-es villamost használni városnézésre

Nem tetszett

1. A knédli ízetlen, olyan semmilyen, a cseh konyha nem igazán egészséges
2. A sok gazember, turisták becsapására szakosodott taxisofőr
3. Az óvárosban a turistatömeg (főleg a csoportos hordák) sokszor (júliusban és augusztusban különösen) hervasztó, túl turistás, kettészakadt Prága: a turistás és a nem turistás rész, és ez kissé zavaró
4. A túl sok beállványozott épület, túl sok a rendbehozatalra szoruló is
5. Szinte iparágak épültek fel a turisták pénztárcájának minél hatékonyabb kiürítésére
6. Sok a rossz arcú, más kelet-európai országokból idetelepedett import, "alja ember", "véletlenül" itt említem meg a zsebtolvajok nagy számát
7. A prágaiak már-már az unalmasságig normálisak, és nincs bennük szívből jövő kedvesség, de lehet, hogy csak tele van a hócipőjük a turistákkal, nem szeretnek kommunikálni a külföldiekkel (néha a nyelvi nehézségek miatt)
8. A járdákon a kutyaürülékek, az utcákon vizelő, embernek álcázott bunkók
9. A kizárólag a piálás és bulizás kedvéért Prágába repülő partiarcok (élen a britek)
10. Az óvárosi üzletek, szolgáltatások egyre magasabb árai
11. A prágai éttermek közel felében engedik a cigizést
12. A Karlova utca komersz ajándékboltjainak unalmas tömege
13. Késő este a Vencel-tér a sok kurvával, stricivel, sztriptíz bárokba behivogató rosszarcú figurákkal
14. Néhány étteremben az átverési próbálkozások (ébernek kell lenni: a számlát ellenőrizni!)
15. Hétvégéken az utcákon nem látni helyi embereket, csak turistákat
16. Hogy még mindig alkalmazza sok kereskedő és vendéglátós a kettős árazást, azaz többet fizettetnek a külföldi turistákkal . Disznóság! 
17. Klementimum, a világ egyik legszebb könyvtára: apró kicsi csalódás lehet számunkra, hogy a könyvtárat az ajtóból és az abból nyíló kis folyosón lehet megtekinteni.

--------------------------

A hömpőlygő tömeg fárasztó - V. Jancsi fotói

Vélemények

Ha nem akarsz túl sok időt múzeumokban vagy a várban tölteni, akkor valójában a város legfontosabb látnivalóit egy hétvégén belül is meg lehet nézni. Prága elég kompakt város, így gyalog is bejárható, és nem kell taxira hagyatkozni. Az Uber is jól működik a városban.

Prága kétségtelenül gyönyörű város. Valószínűleg tipikus európai város is, amely folyó mentén fekszik, képeslapra illő Óvárossal és középkori piactérrel, valamint egy templommal, amelynek tornyaiból a turisták 360 fokos kilátást élvezhetnek egy belépődíj fejében, miután úgy érzed, mintha 800 lépcsőn másztál volna fel. Jó hír: Prága Óvárosi tornyában először lifttel mehetsz fel, majd egy enyhén emelkedő út vezet tovább, és a tipikus csigalépcsőt csak az utolsó 1-2 emeleten kell használni. Még közlekedési lámpás rendszer is van, így nem kell állandóan kitérni mások elől.

Prága igazi paradicsom a részleteket kedvelők számára. Gondolok itt a házakat díszítő aprólékos dekorációkra vagy a város különböző pontjain elhelyezett szobrokra, mint például a "Lógó Esernyős Ember" vagy a "Lógó Sigmund Freud". Rengeteg felfedeznivaló akad, amelyek valószínűleg nem szerepelnek az útikönyvekben (vagy legalábbis nem az első oldalakon).

A nevezetességek is nagyon menők. A vár hatalmas, és ha mindent meg akarsz nézni, valószínűleg több órára van szükséged (mi egy viszonylag felszínes túrát választottunk). Emellett futurisztikus dolgok, mint például Franz Kafka forgó feje vagy a Táncoló Ház is vonzóak voltak. Összességében úgy gondolom, hogy Prága rengeteget kínál a látogatóknak. Számos múzeum található, és vezetett túrákat is lehet tenni, például a kommunizmus témájában, amely elvezet egy nukleáris bunkerhez. Ezt sajnos kihagytam, de képeken nagyon cool-nak tűnt.

Van valami negatívum Prágával kapcsolatban? Igen, a tömeg. Őszintén szólva, ez egyszerűen túl sok volt. Szombaton az Óváros teljesen zsúfolt volt. Az utcák tele voltak turistákkal. Látni kellett volna a Károly hidat, mennyire zsúfolt volt. A város úgy tűnik, komoly túlturizmus problémával küzd nyáron. Egy barátom mondta, hogy Prága Óvárosa nyáron olyan, mint egy cirkusz – ez elég pontos leírás.

Valószínűleg az egyetlen cseh az Óvárosban azok voltak, akik egy kávézóban vagy ajándékboltban dolgoztak. Könnyen el tudom képzelni, hogy a prágaiak elkerülik az Óvárost – legalábbis nyáron –, hasonlóan ahhoz, ahogyan sok amszterdami lakos is kerüli a belvárosukat. Még ha Prága nem is áll a legzsúfoltabb európai városok élén, mint Amszterdam, Barcelona vagy Velence, Csehország fővárosa is ott van a felső ligában. (2024)

---

"Prága igazán varázslatos hely. Az érkezésemkor, a szállás elfoglalását követően mindig az az első dolgom, hogy teszek egy céltalan sétát az óvárosi részben. Ilyenkor pár perc alatt elfelejtem az összes problémám, és úgy érzem magam, mint Alíz Csodaországban. Számomra még mindig hihetetlen, hogy hozzánk ennyire közel, egy meglehetősen hasonló történelmi és kulturális háttérrel rendelkező helyen ilyen különleges, semmivel össze nem hasonlítható atmoszféra fogad. Olyan az egész, mintha egy film díszleteiben sétálnék, mégis annyira kézzelfoghatók a kis kacskaringós, macskaköves utcák, a kedves házikók, az utcai árusoknál sülő isteni kolbász illata, a csilingelő díszek, és természetesen a sok száz hangulatos étterem, söröző.

A kedvenc momentumaim egyike, amikor a kivilágított Károly-hídon ballagva, két oldalt mutatványosok, festők, zenészek szórakoztatják a nagyérdeműt és az ember csak kapkodja a fejét a sok érdekesség között. Jártam már Prágában tavasszal, ősszel és télen is, minden évszakban nagy élményt jelent az idelátogatás. Voltam itt barátokkal bulizni, családdal kulturálódni és szerelmesen andalogni is, és minden alkalommal úgy gondoltam, hogy ennél már nem is lehetne tökéletesebb egy utazás.

Mi nem tetszik?

Nem nagyon találkoztam olyan dologgal, történéssel, ami kellemetlenséget okozott volna. Ugyanúgy mint a világon bárhol, Prágában is vannak kevésbé kedves emberek, vannak irreálisan drága vendéglátóhelyek és ami fura, hogy rengeteg utcai (drog)árus kering a főbb látnivalók közelében. Ezen lehet idegeskedni, vagy felháborodni, de szerintem teljesen felesleges, ez is Prága velejárója. A városkép csodálatos, a közbiztonság olyan, mint minden nagyvárosban, senki ne hagyja magára a táskáját sehol, soha nem lehet tudni, hogy mikor figyelik ki az embert. A kiszolgálás megfelelő mindenhol, viszont ha az ember többször visszatér egy helyre, akkor már a második alkalom során barátként, kedvezményekkel köszönti a tulajdonos.

Nekem az a tapasztalatom, hogy minél jobban megtervezek egy utazást, annál kevésbé szokott jól sikerülni. A Prágába utazóknak ajánlom, hogy a szállásfoglaláson kívül ne nagyon tervezzenek, mert ez a város vezeti a vendégeit. Hiába találjuk ki előre, hogy megtekintünk egy műemléket x órakor, ha közben elsétálunk a Sex Machine Museum mellett és nem bírjuk ki, hogy ne nézzünk be. Ezzel máris borul a programunk. Szóval érdemes a megérzésekre hagyatkozni, mert Prágában nem tud az ember rossz utcába térni, nem tud éhen, szomjan halni, és legfőképpen: a város alkalmatlan arra, hogy az ember itt unatkozzon!" (Bibi)

Kilátás a prágai várból - K.-T. Gyuri fotója

"Mi tetszett: A Károly híd, az épen megmaradt és jól karbantartott régi épületek, hangulatos kis utcák, a malomból lett modern múzeum a félszigeten a parkban (Kampa, ha jól emlékszem), előtte a világító pingvinek, folyóparton kacsa/sirály etetés. A szállodahajót érdemes kipróbálni.

Mi nem tetszett: Nehéz/lehetetlen volt parkolni a belvárosban (pedig pesti rutinunk van), október végén elég ködös-párás volt az idő.

Milyen az autós és a tömegközlekedés: A tömegközlekedés nagyon jó és nem drága, a belvárosban érdemes azt használni, a parkolásról már írtam. A városban vannak parkolóházak, elég sok megállóban lehet jegyet venni automatából. A járművek elég tiszták voltak, és egész sűrűn jártak.

Árak: Kicsit drágább talán, mint itthon. Milyen az életszínvonal: Hasonló/inkább jobb az életszínvonal, mint itthon.

A város elég tiszta, közbiztonság szerintem jó. Kiszolgálásnál nagyrészt kedvesek voltak. Belvárosban ajánlott a tömegközlekedés használata." (G. Eszter, 2015)

---

v.j. fotója

---

"Prága a közelsége miatt olyan úti cél a magyaroknak melyet legalább egyszer az életben látni kell. Csodás történelmi látnivalói miatt igen kedvelt! Prága kiválóan keveri a modern és a régi kori vonásokat, mely észrevehető leginkább az egész város építészetén is (a város két negyedének a neve is ezeknek az elhatárolódását jelzi Nove Mestro/Stare Mestro).

A nap bármelyik szakában érkezik meg a városba az ember,- akár reggel a főterek piacainak színessége, akár este a Károly híd és a Vencel tér környéki hegedűs, romantikus hangulat fogadja- , minden korosztály megtalálja a számára megfelelő programot, látnivalót. Bár részemről inkább a történelmi és kulturális látnivalók vonzottak, városszerte lehetőséget kap az ide látogató akár a kedvező vásárlásra, akár szórakozásra.
Prágában az a jó, hogy a legtöbb látnivaló közel van egymáshoz, így ha a szállás is belvárosi, akkor közlekedésre egyáltalán nem szükséges költeni.

Prága szépségét és hangulatát adja ugyan a macskaköves kisutcák sora, de azok a látogatók (főként nőket érintő kellemetlenség) akik kényelmetlen, esetleg magas sarkú cipővel akarják felfedezni a várost, azok számítsanak arra, hogy hamar kidőlnek a csoportból. Fontos, hogy kényelmes cipőt válasszunk, hogy zökkenőmentes legyen a Prágai látogatásunk. Esetenként nehézségnek számíthat, és pár nap után zavaró, hogy az Óvárosi tértől a Károly hídig nagy tömegeken kell keresztül vágni, hogy találjunk egy-egy nyugodtabb pontot, ahol a tájban és a látnivalókban gyönyörködhetünk!" (Bori, 2014)

---

"Prága még mindig egy jó hely! Jártam már ott korábban is, de még mindig tudott újat, szépet mutatni! A kávéházak, éttermek, pubok áraiban és szolgáltatás minőségében nagy különbséget tapasztaltam, de kellemetlen élményem nem volt. Az egyéb szolgáltatások árai (belépő díjak, részvételi díjak) megfizethetőek, az ár-érték arányt tekintve rendben vannak. A tömegközlekedés kitűnő és nem drága. Nagyon jól éreztük magunkat."

---

,, A Károly híd tele van mindenféle művészekkel, utcazenészekkel, és rengeteg emberrel. A túloldalt egyből felsétálhatsz a várba, ahogy tettük mi is, és a Lennon-Wall nevű faldarab is ott van, amelyet eleinte mindenféle igényes, hippi mozgalommal kapcsolatos Graffiti díszített, mára a sok odalátogató bolond mind ráfújt valami igénytelenséget így már nem olyan nagy szám.

Prágában nem lehúzósak annyira a turistás helyeken sem, bár alapvetően nem olcsó város, a budapesti árak felett van minden. Elfogadják mindenhol az eurót is.
A közbiztonság nagyon jó, az építészet a feeling, a buli negyedek Budapestre hasonlítanak. Nagyon jók a sörök, és nagyon jó kocsmák, éttermek és elég liberálisak a marihuána fogyasztással kapcsolatban. Nem egy alkalommal csapott meg minket a jellegzetes illat közterületen. Vásárolni sem nehéz elvileg, minket ugyan nem szólított le senki, de elvileg bárokban, klubokban viszonylag egyszerűen beszerezhető. (2018)" forrás

---

,, Van Prágának egy másik arca is: nemcsak a Károly híd - Főtér tengely. Monden turista sarkon fordul, ha átment a hídon. Holott a Mala Strana gyönyörű: van Velence része, van Kampa negyed, vannak a kis, tekergő barokk utcák, és vannak nyilvánosság számára megnyitott közparkok. A szenátus kertjében bagolyház, szerintem a parkkal egyidős (a bagoly benne talán nem), mindenhol szökőkutak aranyhalakka (akkorák mint egy busa), és szelíd, kézből etethető pávákkal. Akik egyszerre szeretnek rikoltozni, ettől kap frászt az egyszeri japán turista. De alapból nincs ott senki, az embernek megvan az az érzése, hogy felfedező úton jár. Mindenki más meg tolonghat a Károly hídon. 

Van egy csodás közpark közvetlenül a Károly híd mellett, ott a Liechtenstein palota és egy magán kortárs művészeti múzeum. Két felől víz határolja, gyakorlatilag sziget, kis hídon lehet átmenni. Csodás az is, igazi városi idill. (Sárközy Réka, 2018) "

---

,, A cseh fővárost számtalan pozitívuma ellenére kirakatvárosnak éreztem és csalódást keltett bennem. Prága egyértelműen a turisták legombolására rendezkedett be. Itt mindenki nagyon gyorsan nagyon sok pénzt szeretne keresni a turistákon. Ezta 2 nap alatt többször megtapasztaltuk, s ez a látványból ugyan nem, de az érzésből rengeteg levont. (2017) forrás

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

,, Nem bántuk meg, hogy ősszel, sőt már kicsit télbe nyúlóan érkeztünk. Ez még éppen alkalmas volt városnézésre (tudjátok: sál, sapka, kesztyű). Összességében ez a két teljes nap, illetve a két fél nap elégnek tűnt ahhoz, hogy lássuk a legfontosabb látnivalókat, bele kóstoljunk a cseh gasztronómiába, megkóstoljak néhány kiváló cseh sört. Ennél több időre talán akkor van szükség, ha szeretsz múzeumokban hosszabb időt eltölteni, vagy nem csak Prágára, hanem annak környékére is kíváncsi vagy. (2018)" forrás

---

,, Csodaszép de mégis, sajnos csalódás. Nagyon koszos, a tömeg... először voltam, mondták , hogy tömegre készüljünk de ekkorára nem számítottam. Az egész óváros vizeletszagú. 

Meglepődtünk, hogy szinte sehol nem beszélnek nyelveket. Belvárosi éttermek, kürtőskalácsosok, pubok dolgozói maximum 3 szót ha tudtak inkább angolul. Ennek ellenére sikerült mindig elmutogatni, esetleg kicsit csehül megoldani a kommunikációt."(k.n., 2019)

---

Prága egyszerűen annyira emberléptékű város, hogy simán elég csak a sétálni a városban és gyalog mindent meg lehet közelíteni. A lakosságot tekintve lényegesen kisebb város mint Budapest, de arányaiban sokkal kevesebb az autó, és ezt el sem tudom mondani mennyire jó érzés volt tapasztalni. Sokkal szabadabb és élhetőbb így az egész központ. A legtöbb utcán macskaköves a járda, de sokszor a kocsiút is és ez nagyon jó stílust ad a városnak.

A prágaiak egész jó angolt beszélnek. Nem volt olyan, hogy ne tudtak volna angolul válaszolni vagy bármit elmagyarázni nekünk.

Összességében Prága egy nagyon király kis város. Nyugodtabb és könnyebben kezelhető mint Budapest. Kevesebb az autó, nincs tömegnyomor és drágának sem mondanám. Könnyen bejárható gyalog és tele van a város jobbnál jobb éttermekkel és sörözőkkel. (2022) forrás

---

Nem tudom, ki olyan elvetemült, hogy 5 napot áldozzon Prágára, legfeljebb, ha végig akarja inni az összes kocsmát (arra 5 év is kevés lenne 🙂 ). Leszállsz reggel a főpályaudvaron, balra el, Vencel tér (Vaclavski nam.), irány le (kolbászosig), Óváros (Stara Mesto), Tyn templom, jobbra a zsidó negyed, előre a Moldva (Vltava), Károly híd (Kárluvy Most), át a Kisoldalra (Mala Straná, a helyi Buda), vár (Hradcany), Szent Vitus, kisvakond plüss mindenhol, és még dél sincs. Vissza ugyanez, délután 4-kor már nézhetsz vonatot haza.

Az U Fleku nagyon lehúzós, az U Dve Kocek oké, Hasek, Svejk és Hrabal néven találsz kb. 25-öt, de a legjobb egy mellékutcában elvegyülni a helyiekkel, és olcsóbb is.

Ha eleged van a galambszaros giccsből, vonatozz el Usti nad Labem-be, Plzenbe, Brnóba, stb... Vendégszeretet: na, az ott nincs, csak a nagyon frekventált helyeken "kedvelik" a külföldit, főleg, ha az anyjamajma leperget 150 koronát egy olyan korsó világosért, amit 500 méterrel odébb megkapsz 25-ért (igaz, eléggé náci keretlegények dolgoznak a csapnál, de ez ne ijesszen el).

A fenti sorok tapasztalat alapján készültek (kb. 15-ször voltam ott), nem áll szándékomban megbántani szegény mafla cseh "barátainkat"! 🙂 (2022)

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

További beszámolók

Bár csupán pár napunk volt rá, de igyekeztünk minél több mindent megnézni. Először a belvárosban, a Moldva folyó innenső felén sétálgattunk. Ugyanúgy mint Budapesten, itt is szűk utcácskák, nagy terek, impozáns épületek vettek körül bennünket. Nagyon tetszettek az ékszerboltok (rengeteg a gránát…), a játékáruházak (éljen a Kisvakond!) és a cukorka üzletek (house of sweets)! Prága sokkal tisztább, mint a mi fővárosunk, tetszettek pl. az idézetes padok, amik közül egy sem volt megrongálva. Bementünk a Sex múzeumba is, meglepően jól felszerelt és kulturált hely… A Fő térre érve természetesen beálltunk az Orloj-t csodálók tömegébe.. Nem semmi egy óra!

A régi városháza falán, az Óvárosban látható 1410 óta… és tökéletesen működik, még zenél is, és óránként bábjátékot ad. Majd a Moldván átkelve – a híres, középkorban épült Károly hídon - megnéztük a várat is. A várnegyed Európa egyik legnagyobb várkomplexuma, sok-sok lépcsőn vezet fel hozzá gyalog az út. A kilátás gyönyörű, a vár is szép, a Szent Vitus székesegyház hatalmas, de természetesen rengeteg a turista. A Lőportornyot, az Aranyművesek utcáját az eleredő eső miatt csupán futtában vettük szemügyre…

Második nap ellátogattunk a Csokimúzeumba és a Panoptikumba – egymás mellett van a kettő. A Csokimúzeum bár érdekes, de tényleg csak kiállítás, nem gyár, nem kóstoló… A Panoptikum nagy, sok élethű viaszbábúval. Nagyon tetszett.

Továbbmentünk egy különleges célpontunkhoz: a sörfürdőbe. Prágában több ilyen hely is van, mi a SPABEERLAND-ot választottuk, szerencsére. Nagyon profik… Valahol még régebben olvastam, hogy a csehek sörben fürdenek... Rákerestem - ha már itt vagyunk épp Prágában... - hogy igaz-e. És kiderült, hogy az! A Sör-fürdő, mint szolgáltatás létezik... Elegáns kis épület, megérkezéskor sörrel kínálnak (itatnak), majd levezetnek a fürdő/spa részleghez, ahol egy zuhanyzó, öltöző és maga a sörfürdős szoba 1 órára csak a mienk... (Ha jól láttuk, 4 ilyen egység van, 4 csapat mehet párhuzamosan.) Gyakorlatilag egy nagy pezsgőfürdős jakuzzit megtöltenek komlós/sörös meleg vízzel, ebben fürdünk, állítólag nagyon egészséges; és mellette sörcsapok, amiből annyit lehet inni z egy óra alatt, amennyi belénk fér. Ha meguntuk a fürdőt, a szalmaágyon (...friss lepedőt adnak hozzá) lehet lazítani. Személyes véleményem: nem vagyunk nagy sörivók, de a fürdő jólesett, finom illatú, kellemesen pezseg és meleg. A felszolgált sör egész finom... A személyzet kedves, közvetlen. Megérte kipróbálni...(2023) forrás

---

Először is: a házak. Egy héten át jártam Prága utcáit, és mindössze két olyan belvárosi épületet láttam, ahol csak a földszinti boltrészt újították fel, a többi pedig omladozott – ez máshol szinte szabály. Tévedés ne essék, Prága sem mindig volt csillogó, volt idő, amikor szürke és piszkos városként emlegették. De ma láthatóan tudatos, hosszú távra épített koncepció alapján újult meg – nem újraálmodták, hanem a meglévő értékeket emelték ki és rehabilitálták a történelmi városközpontban.

Aztán egyszerűen visszaadták a teret a gyalogosoknak. Kis üzletek, kávézók, fagyizók, padok – ezek a sétáló emberhez szólnak, nem az autóshoz. Az autós a plázák világát keresi: „mindent egy helyen”. A gyalogos viszont élményt keres, nyitott szemmel sétál, nézelődik, időt tölt – és ez az, amit Prága megteremtett.

Sokan mondják, hogy „jó, de Prága kisebb, koncentráltabb”. Csakhogy Budapest egészében nézve nem mutat egységes képet. Ha annak idején rendbe tettük volna az 5., 6., 7. kerületet – alaposan, következetesen –, majd pihentünk volna, amíg a források újra engedik, az elfogadható stratégia lett volna. De még ma sem tudjuk, hogy az 5. kerületben egy sarokkal arrébb mit találunk – rendet vagy romlást. Ez az esetlegesség az, amiben még mindig nagy a különbség Prágához képest.

---

A prágai főtéren található az Óratorony, amelyet sokan a város második legfontosabb jelképének tartanak. Ez a híres csillagászati óra aranyszínű díszeivel, forgó mutatóival és bonyolult szerkezetével mindent mutat – a Hold fázisától a csillagjegyekig –, csak épp a pontos időt nem egyszerű leolvasni róla. Minden egész órakor kis harangjáték indul, és az apostolok megjelennek egy felső ablakban, majd a műsor zárásaként egy toronyőr trombitál négy égtáj felé. Szezonon kívül is minden órában megtelik alatta a tér, így nyáron szinte biztos, hogy még nagyobb tömegre lehet számítani.

A tér jobb oldalán emelkedik a Tyn-templom, hatalmas tornyaival, amelyek egyszerre idéznek várkastélyt és gótikus katedrálist. Nemcsak kívülről, hanem belülről is különleges látványt nyújt, mindenképp érdemes bemenni. A térről indulnak a veteránautós városnéző túrák is: 50–60 éves, eredeti járművekből lehet klasszikus stílusban bejárni a várost. Az áruk viszonylag borsos – egy rövid körút akár 15 000 forintnak megfelelő összegbe is kerülhet –, de az egyik sofőr elmondása szerint ezek a régi autók négyszer annyi üzemanyagot fogyasztanak, mint a maiak, így az ár talán mégsem teljesen irreális. És hát: a hangulat, amit adnak, nehezen mérhető forintban.

---

Prága már nem egészen az a város, amilyennek korábban megismertük – bár persze ez sok más helyről is elmondható. Az óváros, ahol valaha gondtalanul sétáltunk egyik sörözőtől a másikig, mára erősen átalakult. Nem az épületek a hibásak, hiszen azok ma is gyönyörűek, talán még szebbek is, mint valaha. De a tömeg sokszor fojtogató, és az a fajta laza, örömteli kocsmázós hangulat, ami egykor a prágai kiruccanások egyik fénypontja volt, egyre kevésbé élvezhető a túlturistásodott belvárosban.

Először csak annyi történt, hogy egyre több helyen szorult háttérbe a hagyományos, gondosan csapolt cseh sör, és jött helyette a steril, szénsavas változat. Aztán szép lassan eltűnt a régimódi hangulat is – a sörözők kezdtek elveszíteni valamit abból a karakterből, ami miatt annyira szerettük őket. Ma már nem ritka a túlszámlázás, az „elnézett” tételek, a kötelezőnek érzékelt szervizdíj, az elvárt borravaló és egyéb apró, de bosszantó trükközések. Mindez együtt rontja az élményt, és sajnos sok helyen inkább egy futószalagos turistacsapdát kap az ember, mint egy jó korsó sört és egy valódi cseh pillanatot.

---

Prágában a tömegközlekedés valóban meglepően tiszta és rendezett. Nem áll minden megállóban egy sor ellenőr, mégis szinte mindenki becsülettel érvényes jeggyel vagy bérlettel utazik – mintha ez lenne a természetes. A buszokon, villamosokon általában van elég hely, nincsenek nyomorgó tömegek, és az egész közlekedés kulturáltan működik. Az utasok többnyire udvariasak, figyelnek egymásra, és ha látják, hogy turista vagy, gyakran segítenek eligazodni – akár spontán is.

A megállók jól táblázottak, az applikációk pontosan mutatják az érkezési időket, és a járművek rendben, rendszeresen közlekednek, még este is. A sofőrök nem sietnek, nincs kapkodás vagy durva fékezés, ami különösen jól esik egy hosszú városnéző nap végén. Az automaták több nyelven is elérhetők, jegyet venni egyszerű, átlátható, és a rendszer nem próbál meg kiszúrni az utasokkal. Még a külvárosokba vezető járatok is megbízhatóak, nem csak a turisták által használt útvonalak figyelnek oda. Összességében a prágai tömegközlekedés egyfajta csendes, magától értetődő hatékonyságot sugároz, ami sok más városban csak vágyálom.

---

Prágában bármelyik étterembe is ülünk be, mindig érdemes alaposan átnézni a számlát. A felkapottabb, elegánsabb, kifejezetten turistáknak szánt helyeken gyakori a tízszázalékos szervizdíj, vagy épp egy „zenés felár”, amit senki nem kért, mégis ott van a végösszegben. Az utóbbi időben divat lett plusz díjat felszámolni a kenyereskosárért is, sőt, vannak vendéglők, ahol ezt akkor is felszámolják, ha csak egy korsó sört ittunk. Ha valódi prágai hangulatra, korrekt árakra és figyelmes kiszolgálásra vágyunk, érdemes inkább az egyszerűbb, helyiek által is látogatott helyeket választani, és eltérni a tipikus turistaútvonalaktól.

Autóval érkezőknek különösen fontos előre gondolkodni: csak olyan szállást érdemes foglalni, ahol biztosított és őrzött parkolóhely van. A történelmi városrészekben a külföldiek számára szinte kizárólag fizetős parkolás engedélyezett, és az árak magasak – egy óra is kerülhet 50 cseh koronába. Tilosban parkolni szigorúan büntetik: a büntetés több mint 3000 korona, ráadásul az autót el is szállíthatják. A taxizást jobb elkerülni, mivel sok a túlárazás és a kellemetlen meglepetés – helyette használjuk a kiváló prágai tömegközlekedést. Viszont jegyet vagy napijegyet mindig vegyünk, mert ellenőrrel gyakran találkozhatunk, és a büntetés ott sem olcsó.

---

Aki korábban, mondjuk tíz–tizenöt éve járt Prágában, azt meglepheti, sőt el is rettentheti az a tömeg, ami ma a belváros utcáit lüktető masszaként tölti meg – különösen a Károly híd és az Óváros tér környékén. Prága szép lassan a világ egyik legnépszerűbb úti céljává nőtte ki magát, és ez nem véletlen: a város valóban gyönyörű, és különleges hangulata van. Aki viszont nyugodtabb, elmélyültebb városnézésre vágyik, jobban jár, ha október és március között érkezik, bár ilyenkor számolnia kell azzal, hogy az időjárás kíméletlenül hűvös lehet – néha tényleg olyan, „mint a kivert kutya”.

Cserébe viszont sokkal intimebb hangulatú a város, könnyebb fotózni, beülni valahová vagy csak sétálni anélkül, hogy az ember folyamatosan más turisták hátát nézné. A karácsonyi időszak különösen szép, ha nem bánjuk a hideget, a vásárok és fények egészen mesebeli hangulatot adnak. Tavasszal – március végén, április elején – újraéled a város, de még nem önti el a tömeg, ilyenkor is jó kompromisszum lehet. Ha valaki az eredeti, régi Prága nyugalmát keresi, már nem biztos, hogy a belvárosban találja meg – érdemes kicsit kijjebb is nézelődni, kevésbé felkapott, de gyönyörű városrészekben.

---

Prágában a turisták száma jóval meghaladja a Budapestre érkezőkét, és bár sokan azt mondják, hogy "mindegy, csak pénzt hozzanak", a valóság ennél összetettebb. A mennyiség önmagában még nem jelent minőségi turizmust, és hosszú távon egyáltalán nem mindegy, milyen típusú látogatókat vonz egy város. Az ország érdeke az, hogy ne csupán az olcsóság miatt válasszanak minket, mert aki csak ár alapján dönt, az válsághelyzetben egyszerűen elmarad. Az is probléma lehet, ha a turisták egyik rétege – például a hangosabb, bulizósabb közönség – elidegeníti a másikat, például a nyugodtabb, kultúrára vágyó utazókat.

Prága legendás legénybúcsús célpont – és bár lehet, hogy ez gazdaságilag hoz valamit, én ezt a szegmenst nem irigylem tőlük. Turizmusban dolgozóként sokkal inkább azokat a látogatókat preferálom, akik érdeklődők, problémamentesek, és nem csinálnak rendetlenséget se az utcán, se a szállodában. Egy japán csoport után takarítani valóban nem kihívás, főleg egy legénybúcsús társasághoz képest, akik után a takarítók inkább súlyos túlórát számolnának el, mint szobaszervizt.

Amit viszont irigylek Prágától, az a kulturális turizmusra nyitott európai fiatalok köre – azok, akik egy koncert, egy kiállítás, vagy akár egy nyári fesztivál kedvéért vissza-visszatérnek. Ugyanez igaz az Európában hónapokat eltöltő amerikai diákokra, akik – még ha néha kanadainak is adják ki magukat – többségükben kedvesek, érdeklődők és nyitottak. Ők nemcsak pénzt hagynak itt, hanem kapcsolódnak a városhoz, ami hosszabb távon is értékes.

És ne feledkezzünk meg a jómódú, hosszabb időt eltöltő nyugdíjasokról sem, akiknek köre szintén jól reprezentált Prágában. Magyarország az elmúlt években közel egymillió német vendéget vesztett el, közülük sok volt idősebb utazó, akik már nem találták meg nálunk azt a nyugalmat, amit máshol igen. Az itthoni turizmuspolitika sokszor túl nagy hangsúlyt helyez a fiatal, „trendérzékeny” közönségre, miközben a világ fejlett országai rohamosan öregszenek. A ma trendi fiatalból lesz a holnap fizetőképes nyugdíjas, és a mostani idősebb generáció – talán az utolsó – még rendelkezik szabadidővel, pénzzel és utazási vággyal. Ráadásul ők gyakran visszatérő vendégek, akik valóban hosszú távon is értéket jelentenek.

---

A prágai rakpart manapság a város egyik legpezsgőbb közösségi tere, valódi aranykorát éli. Nemcsak turisták, hanem a helyiek is rendszeresen látogatják, legyen szó DJ-szettekről, élő koncertekről, sörfesztiválokról, sportközvetítésekről vagy akár szabadtéri moziról. A Moldva-parti sétányokat újraértelmezték, tele vannak élettel, napozóágyakkal, szabadtéri bárokkal, galériákkal és őstermelői piacokkal, amelyek helyi ízeket és kézműves termékeket kínálnak.

Aki csak kiülne egy fröccsre vagy egy korsó cseh sörre a víz mellé, az is megtalálja a számítását – az egész hely atmoszférája nyugodt, barátságos és inspiráló. Az esti fények különösen széppé varázsolják a rakpartot, és ilyenkor gyakran tűnnek fel improvizált zenei produkciók vagy táncos performanszok is. A gyerekes családoktól kezdve a fiatal párokon át az idősebbekig mindenki szívesen időz itt. A rakpart nemcsak közösségi tér lett, hanem a város egyik identitáseleme. Jó látni, hogy Prága nemcsak megőriz, hanem élő módon újra is értelmez városi tereket – úgy, hogy azok minden korosztály számára élhetők és szerethetők maradnak.

---

Prága igazi „sétálós” város, ahol a távolságok nem megterhelők, de a felfedezés öröme annál nagyobb. Elég csak letérni a megszokott útról, felpillantani egy homlokzatra, és máris könnyen belebotolhatunk egy szürreális részletbe – mondjuk egy magasból lógó Freud-szoborba.

A turistaforgalom még épp a kellemes határon mozog: a Károly hídon könnyedén, különösebb tülekedés nélkül is át lehet kelni, és az Arany utcácska apró házikóiba is be lehet kukkantani anélkül, hogy az ember tömegnyomorba ütközne.

A város gasztronómiája sem okoz csalódást – a hagyományos cseh konyha, a barátságos kocsmák és természetesen a kiváló sör továbbra is megőrizték legendás hírnevüket. Prágában nemcsak a látványosságok, hanem az ízek és a hangulat is élményt adnak.

---

Prága óvárosa valóban lenyűgöző: az évszázados házak, a hangulatos üzletek és kávézók tökéletes harmóniában simulnak a történelmi városszövetbe. Déltájban azonban a turisták áradata elér egy olyan sűrűséget, ahol már nehéz élvezni a hangulatot – minden irányból fényképező emberek, a Károly-hídon szó szerint lépésben lehet csak haladni. Egy kis lélegzetvételnyi szünetet kellett tartanunk – vagy inkább egy sörvételnyit –, és ehhez a patinás U Glaubicu sörözőt választottuk. Szerencsénkre épp felszabadult egy asztal, bár a pincérek ott is leleményesen variálták a „foglalt” táblákat, hogy minél több vendéget el tudjanak helyezni. A csapos melletti helyünkről jó rálátásunk nyílt a pult környékére – és így tanúi lehettünk például egy sör-fröccs rendelésének, amiről csak remélni tudtuk, hogy a vendég önszántából kérte a Staropramen hígítását...

A várnegyedben (Pražský hrad) sem sok minden változott az elmúlt évtizedben, egyedül a bejáratnál kihelyezett biztonsági ellenőrző pont újdonság, amelyen keresztül még egy zsebkéssel is nehéz lenne átjutni. A Szent Vitus-székesegyházba továbbra is ingyen bemehetünk, de csak a padsorig, onnantól jegyet kérnek. Állítólag itt nyugszik Báthory Zsigmond is, de mi sajnos nem bukkantunk a sírjára. A kombinált belépőnk érvényes volt az „öreg vár” termeire is, de azok többsége üresen áll, gyorsan végig lehet rajtuk haladni – feltéve, hogy sikerül átvágni a fotózó, csevegő, összevissza ácsorgó turistacsoportokon.

És ha már itt tartunk: ha valaha múzeumot vezetnék, első dolgom lenne kitiltani az üvöltöző idegenvezetőket. Elérhető ma már olyan technika, ahol a vezető halkan beszél egy mikrofonba, és a vendégek saját fülhallgatóval hallgatják okostelefonon keresztül. Egy „harmadik világbelinek” titulált ázsiai országban hetvenévesnél idősebb turisták is ezt használták, zökkenőmentesen. Ha ott működik, akkor Európában is meg kéne tudni oldani, hogy „Erzsi néni” ne csak hallja, de élvezze is a múzeumi élményt. Már csak a többi látogató nyugalma érdekében is.

Fotóegyveleg

S. Réka fotója

K.-T. Gyuri fotója

Vissza az elejére

Kommentek