ÚTIKRITIKA.HU / Prága

Régen sok író és tudós állította, hogy furcsa, zavaró remegéseket hallott Prága föld alatti rétegeiből. A sötét sikátorokról és elhagyatott terekről amúgy is tudott volt, hogy kísérteties hangokat hallattak. Ez bizony azt a képzetet keltette sok íróban (így Kafkában és barátaiban is), hogy kísértetek, akár vámpírok zajonganak ott lent Prága ,,alvilágában".

Időjárás és éghajlat

"Nekem már volt részem melegben-hidegben, napsütésben, zuhogó esőben hideg széllel kombinálva, havazásban és borult égboltban persze úgy, hogy majd megfagytam. Csehország ezen a téren kiszámíthatatlan, s bár én a legelfogultabb Prága-rajongónak vallom magam, ami igaz, az igaz: ez a város a legcsodásabb mégis csak a nap fényében." forrás

Prága időjárása

Úgy tapasztaltam, hogy az otthoni időjáráshoz képest általában körülbelül öt fokkal hűvösebb van, és szinte állandóan fúj a szél – legalábbis így éreztem. Őket ez láthatóan nem zavarja, sőt, kifejezetten jól érzik magukat a hűvösebb klímában.

Amint a hőmérséklet 20 fok fölé kúszik, sokan már kellemetlenül érzik magukat, izzadni kezdenek, és reflexszerűen lehúzzák a redőnyöket, bekapcsolják a légkondicionálót, hogy visszacsábítsák maguk köré a hűvös levegőt. A meleg számukra nem élvezetes – inkább valami zavaró állapot, amitől igyekeznek minél előbb megszabadulni.

Történelem

Prágát nem érte jelentős kár a második világháborúban és ennek köszönheti, hogy eredeti állapotban lehet látni annyi középkori gyönyörű épületet. A német hadsereg nem rombolt Prágában, állítólag azért is, mert ez a város Hitler egyik kedvence volt. Azt tervezte, hogy a német birodalom kulturális és művészeti központja lesz Prága. Amikor a nácik már más városokat leromboltak, Hitler Prágát nem engedte tönkre tenni, a szövetségeseknek pedig, nem állt érdekében Prága bombázása.

Prága - 1968

Prága 1989

Sárközy Réka fotója

Manapság

Prága vitathatatlanul lenyűgöző úti cél, és bár a művelt utazóközönség körében épp manapság éli reneszánszát, számunkra a városhoz fűződő rajongás még a régi időkbe nyúlik vissza. Akkoriban több okból is különleges helynek számított – ezek közül ma talán már csak a közelség maradt változatlan: alig több mint ötszáz kilométerre fekszik, végig autópályán, így szinte pillanatok alatt elérhető.
Ma Prága ragyog, valóban szemet gyönyörködtető. A három legfontosabb turisztikai negyed – az Óváros, a Kisoldal és a Várnegyed – felújítása látványos és igényes, és bár a munkálatok még mindig folytatódnak, a városkép lényegében már teljesnek hat. Ami azonban az egykori világ kissé kopottas bájával együtt eltűnt, az a legendás olcsóság: Prága már régóta nem a szűkebb pénztárcájú utazók menedéke. Az olyan régi helyek, mint a Vencel téri Arany Lúd, ma már egészen más árkategóriát képviselnek – érdemes előre ránézni az itallapra, mielőtt leülne az ember.

Mindez persze nem baj, mondhatnánk, hogy a város végre méltó helyére került – legalábbis a mi szemszögünkből. A német turistának viszont Prága még mindig olcsónak számít, így szinte nincs olyan időszak, amikor ne lennének sokan az utcákon. Évszaktól, napszaktól függetlenül hömpölyög a tömeg, a Károly híd gyakorlatilag állandóan zsúfolt – a városi tanács állítólag már fontolóra is vette, hogy a Mostecká felőli oldalon „STAU” (dugó) táblát helyezzenek ki.

Végső soron azonban ez csak a mi dolgunk – ha zavartatva érezzük magunkat, talán épp a turistalét felszabadult élvezetére kellene újra ráhangolódnunk.

Prágai street art - Sárközy Réka fotója

Életszínvonal

"Prágában hasonló a lakosság, mint Budapesten. Az utcán keverednek a népek, ugyanúgy látni a munkába rohanó, bágyadt tekintetű dolgozókat, mint a fiatal hippi közeget, akik ülnek egy téren és nevetgélnek, míg a tér mellett a kávézóban idős hölgyek pletykálnak a körülöttük keringő turistaforgatagról. Ehhez mérten az életszínvonal is változó, a Károly-híd tövében megfér egymás mellett az EU szabványoknak megfelelő, elkerített játszótér és a híd alá behúzódó hajléktalanok csoportja." (Bib)

"Az életszínvonalat tekintve talán egy kissé jobb körülmények közt élnek, de ez csak az első benyomás alapján mondhatom. Nyilvánvaló, hogy Prágának is vannak szegény és kevésbé negyedei." (Bori)

Az árak sok tekintetben hasonlítanak a magyarországiakhoz, sőt, bizonyos dolgok – például a sör, az étkezés vagy a tömegközlekedés – még valamivel olcsóbbak is lehetnek. A lakásárak viszont jóval magasabbak: körülbelül kétszeresét is elérhetik a budapesti ingatlanáraknak.
A fizetések, ha nem is duplájai a magyar átlagbérnek, érezhetően kedvezőbbek. Angoltanári diplomával viszonylag könnyen sikerült munkát találnom, bár nem anyanyelvűként a nemzetközi óvodákban és iskolákban, ahol először próbálkoztam, nem volt rám igény.

A tanári fizetések – sajnos nem meglepő módon – itt lényegesen magasabbak, mint Magyarországon. Kezdő középiskolai tanárként akár havi 18–20 ezer cseh koronát is meg lehet keresni, ami átszámítva ma is jóval versenyképesebb, mint az otthoni bérek.

Prágaiakról

"Bevallom, egyszer nagyon eltévedtünk egy föld alatti aluljáróban, és hiába kérdeztünk bárkit, nagyon barátságtalanok voltak és válaszra sem méltattak. Érdemes tehát előre tájékozódni az interneten a tömegközlekedési eszközökről, mert a helyiek sajnos nem mindig segítőkészek." (Bibi)

"Az óvárosi részben nem sok helyi tűnik ki a tömegből, mert őket is elriasztja a turistatömeg. Ugyanakkor pár utcával az odébb a helyiekkel is lehet találkozni. Véleményem szerint a Nove Mestro részben kedvesebbek és inkább ráérősek az emberek, a Stare Mestro negyedben rohanósak és próbálnak elkerülni minden turistát." (Bori)

A csehek mentalitására nagyon jellemző a kényelemre való törekvés – nem szeretik túlbonyolítani sem az életet, sem az öltözködést. Amióta itt élek, a saját ruhatáram is jelentősen átalakult, mert folyton azt éreztem, hogy túlöltözöm a helyiekhez képest. A csehek gyakran úgy vélik, hogy a magyarok túlságosan sokat foglalkoznak a külsejükkel, és ezt némileg egoizmusnak tartják.

A nők megjelenése itt sokkal sportosabb, egyszerűbb és visszafogottabb – számomra ez néha kevésbé nőies benyomást kelt. Egy mélyebb dekoltázs például szinte sokként hat: a férfiak nem tudják hova tenni, zavarba jönnek, és szinte kerülik a pillantást is.

És akkor a frizurák… az teljesen külön fejezet. Időnként olyan érzésem van, mintha visszacsöppentem volna a gyerekkoromba: újra és újra szembejön a tupírozott frufru, az élénk pirosas-lilás hajszín vagy a klasszikus rövid, szőke „Roxette-frizura”. Ugyanakkor a másik véglet is jelen van: olyan nők, akik mintha egy divatmagazinból léptek volna elő – tökéletes smink, gondosan beállított haj, a legfrissebb trendek szerint összeállított öltözék. A középút viszont ritka, és ha mégis találkozom vele, az esetek többségében kiderül, hogy az illető valójában szlovák.