ÚTIKRITIKA.HU / Prága

"Logikus elrendezésben vannak a látnivalók. Az ember elindul a Vencel térről és egy hurokkal be tudja járni a város összes látnivalóját, a híres órától kezdve a Károly-hídon át egészen a Várnegyedig. Az a jó a városban, hogy a műemlékek, látnivalók viszonylag koncentráltan helyezkednek el, nem kell órákat utazni két fontos pont között, ezért itt több idő is jut minden helyre. Rengeteg múzeum, kiállítás, és művészi performansz közül lehet válogatni. Az éjszakai élet nagyon aktív, rengeteg szórakozóhely, koncert és szabadtéri program is várja a bulizni vágyókat. " (Bibi, Vista Utazásszervezés, 2013)

"Prága legtöbb látnivalója 3 teljes nap alatt kényelmes tempóban megtekinthető. Így 2-3 éjszakás látogatás javasolt. Aki viszont nem csak Prága városára kíváncsi az összekötheti az 1-2 óra utazással elérhető Karlovy Vary, Kutna Hora és Cesky Krumlov városait. Más: A kényelmes öltözet és cipő kiemelten fontos a kényelmes városnézéshez." (Bori, Vista Corvin, 2013)

"Először is érdemes bejárni a kisebb és kevésbé ismert utcácskákat az óvárosban. A házakat egyébként sok helyen teljesen felújították a kilencvenes évek végére, de a belváros peremén már ne csodálkozzunk, ha romosabb épületbe tévedünk. Ha az ismert, turisták által látogatott részeken járunk, akkor akár Bécsben vagy Párizsban is érezhetjük magunkat, a külső kerületekben már jóval kevesebb a csillogás, itt néha olyan érzésünk lehet, hogy visszacsöppentünk a nyolcvanas évek cseh valóságába. Bár a húsz-harminc éves villamosok megkopott "panel felhőkarcolók" között kanyarognak és a 120-as Skodák száma is jelentősen nő ezen a környéken, mégis már itt is lépten-nyomon nagy szuper- vagy hipermarketekbe, plázákba botlunk.

Belvárosi sétánk közben eredeti állapotú épületekkel, - mint például a Lőportorony - bérházakkal, németes hangulatot árasztó kolbászsütőkkel, a régi piacok nyüzsgésére emlékeztető fabódés árusokkal találkozunk. Prága egyébként a "toronymászók városa". Csak győzzünk választani az Orloj, a Károly-híd, a Szent Vitus templom tornya, a Lőportorony vagy a Petrin-hegyi kilátó között - ami egyébként az Eiffel-torony kicsinyített mása.

Aki bírja energiával és felmászik az óratorony tetejére nem fog csalódni: pazar kilátás nyílik innen a belvárosra és a szemközti oldalra. Egészen egyedi hangulata van a Károly- hídnak, ahol önjelölt primadonnákkal, zenészekkel, zenekarokkal találkozhatunk. Az utcai zenészek, előadó "művészek" - bármilyen meglepő is - engedéllyel rendelkeznek, ezért a rendőr jelenlétére nem szaladnak szerteszét, eldobálva hangszereiket. Az már más kérdés, hogy a szopránnak nem nevezhető primadonna milyen gesztusokkal színesíti előadását, miután a rendőrök hátat fordítanak neki. Igazi zenei élményre ne számítsunk, de néha már az előadók látványa is pótolja ezt. A valódi komolyzenei előadások kínálatának felderítéséhez viszont elég elsétálni az Óváros tértől a folyópartig.

Útközben tucatnyi, múlt századi ruhába öltözött fiatal kínál minőségi zenei előadást. Középkori hangulatot áraszt az Aranyművesek utcájában található megannyi apró üzlet, ahol régi fegyvereket, korabeli ruhákat, illatos szappanokat, dohányárukat, különleges pipákat is találunk, no és egy viasz-múzeumot. Nehezen képzelhető el, hogy ezekben az apró, várfalhoz tapasztott kis házakban nagy családok éltek. A hiedelem szerint II. Rudolf alkimistái laktak itt, valójában ezen a környéken éltek udvari cselédek, várkatonák, és néhány aranyverő mester. Innen származik az Aranyművesek utcája elnevezés." (www.vista.hu)

"Érdemes Vyšehrad 42 méter magas dombjára felkapaszkodni (nem megerőltető sétaút vezet oda), mert gyönyörű panoráma tárul elénk a folyó felé meredeken leszakadó magaslatról. A valaha itt fokozatosan kiépülő várnak, mely a Přemysl uralkodó dinasztia székhelye volt, már csak impozáns romjait találjuk.

Nem szabad kihagyni a belülről megragadóan szép neogót Szent Péter és Pál templomot, ami a 19. században épült. Mellette található az 1962-ben nemzeti történelmi emlékhellyé nyilvánított sírkert, ahol Antonín Dvořák, Alfons Mucha, Bedřich Smetana is nyugszik." forrás

"De vissza a prágai szexmúzeumhoz, amely (ahogy az eredeti elnevezése – Sex Machines Museum – is mutatja) a szexuális segédeszközöket állítja fókuszába. Nem szeretném lelőni az összes poént, ezért csak módjával mutatok be kiállított tárgyakat. Sajnos nincs SMM-részvényem, ezért becsületszóra el kell higgyétek, hogy semmiféle érdekem nem fűződik a látogatószám növeléséhez. Akkor vegyünk egy mély levegőt, lépjünk be és az előtérben álldogáló fiatal lányok egyikétől vegyük meg a 250.- CZK-ba kerülő jegyet (ez mai árfolyamon kábé kétezer forint, de diákigazolvánnyal már 150-ért beengednek), majd nézzünk körül." forrás

"A Várnegyedben kifejezetten ügyeltem arra, hogy elkerüljem a tömeghelyeket, de voltak részek, ahol ezt nyilván nem tudtam megtenni, és bizony egy kőoszlopba kellett kapaszkodnom, nehogy a mellettem elrobogó orosz turistacsapat magával sodorjon, ááá! A Károly-hidat aznap reggel kihagytam, és a negyedbe a Mánesuv-hídon át érkeztem. Az útikönyv szerint a régi várlépcsőkön keresztül érdemes felmászni a várba, aminek lélegzetelállító kilátás a jutalma. Nem bántam meg!"forrás

"Ha átsétáltunk a Károly-hídon, és áthaladtunk a hidat lezáró gótikus torony kapuján (előző bejegyzés utolsó képe), elénk tárul a prágai Kisoldal (Malá strana – a középkorban itt találhattuk a legtöbb német telepest). A macskaköves utcákon és tereken számtalan hangulatos éttermet és sörözőt, izgalmas üzletet, tradicionális cseh iparművészeti és kézművesipari remekeket árusító boltocskát és templomot találunk. Az út, amin haladunk, a Malostranské Namestibe (a Kisoldal központi terébe) torkollik, ahol egy hatalmas barokk templomot találunk (Szent Miklós-templom).

Mielőtt elérnénk a teret, érdemes betérni az utca bal oldalán lévő McDonald’s Étterembe. Egyrészt errefelé igen borsosak az éttermi árak, és a McDonald’s-é nagyjából egész Európában hasonló árakon fut, tehát kiszámítható, másrészt, ha csak egy napunk van prágai városnézésre, akkor minden perc jól jön, amit nem ücsörgéssel vesztegetünk el, és nem elhanyagolható az a körülmény sem, hogy tiszta, rendes mellékhelyiséget vehetünk itt használatba (tíz korona ellenében).

Ha a McDonald’s mellett egyenesen tovább haladunk a tér bal szélén, bal kéz felől egy forgalmas, széles utcát találunk, s kb. 200 méternyit haladva az utca jobb oldalán, eljutunk a Győzedelmes Boldogasszony templomig (kostel Panny Marie Vítězné, Karmelitská 9.). Arról nevezetes, hogy ez Prága első barokk temploma, valamint itt őrzik a világszerte népszerű Bambino di Pragát, a Prágai Kisjézuskát, másnéven Prágai Kisdedet." forrás

"A Várnegyedet a jobb partról több hídon keresztül is megközelíthetjük, többféle tömegközlekedési eszközzel, autóval vagy gyalog is. A leghangulatosabb útvonal a Károly-hídon át vezet, ahol a római Angyal-hídhoz hasonlóan gyönyörű szobrokat, festőket és árusokat találunk." forrás

,, A középkori magyar képzőművészet legjobb állapotban az utókorra maradt, s talán legszebb térplasztikája a prágai várban látható Szent György-szobor. A Kolozsvári testvérek, Márton és György 1373-ban készült alkotását a Hradzsin több pontján állították már fel, jelenlegi helyén, a Szent Vitus-székesegyház szomszédságában lévő díszudvaron 1929-ben kapta meg azt a sima, modern talapzatot, amelyen ma is látható. A Sárkányölő Szent Györgyöt lóháton ábrázoló bronzszobrot a hagyomány szerint I. (Nagy) Lajos királyunk ajándékozta a kor nem kevésbé kiemelkedő cseh uralkodójának, IV. Károly német-római császárnak." forrás

,, Az egymást érő kerületek egyszerre mutatnak egy karakteres egységet és hihetetlen változatosságot. Érezheti úgy az ember, mintha a helyi Rózsadombon sétálna, máskor pedig belefut az óvárosba, kocsmasorok közé keveredik, vagy éppen az üzleti élet központjában találja magát. Legyen szó az Óvárosról, a várnegyedről, a Kisoldalról vagy éppen a Josefovról, mindegyiket meg lehet kedvelni valamiért. Egyikben kevesebb a turista, másikban tömegekben hömpölyög, és rengeteg a szórakozóhely és étterem, de olyan is van, ami teli apró ezeréves zugokkal, esetleg egészen új építészeti műremekekkel. Én például a Karlinért lettem oda a menő kis kávézóival és felfutó környezetével - pedig ez éppen csak, hogy jó környék lett az elmúlt években. (2017)" forrás

,, Kell is egy kis pihenés mielőtt az ember nekivág a Kisoldalnak és felmegy a várba. Már magán a Kisoldalon annyi minden magára vonja a figyelmet, hogy mire kilyukad az ember a vár bejárata előtt úgy érzi telve van a látvánnyal. Pedig még csak ekkor jön a vár. Igaz ehhez először be kell állni egy meglehetősen hosszú sorba és áthaladni egy csipogós kapun. Nyáron, tűző napon ez nagyon megviseli a vendégeket és sokan feladják és kihagyják a várat. Bent egy kombinált jegy megvásárlásával megnézhetik a Szent Vencel templomot, magát a várat és az Aranyművesek utcácskáját. Ha egyébként tovább sétálnak felfelé a várból a Strahovy kolostornál beülhetnek egy jó kis sörözőbe, ahol mindig az aktuális ünnepnek megfelelő sört lehet kóstolni. 2017)" forrás

,, Gondoltuk most kezdjünk a Moldva túlpartján és így a Prágai vár (Pražský hrad) és a Szent-Vitus székesegyház (Katedrála Sv. Víta) körül sétáltunk. Itt sorban jönnek a dolgok, nem tudtunk rossz irányba menni: Hradcany tér (Hradčanské náměstí), Lobkowicz Palace, Szt. Miklós templom. A közelben van a KGB múzeum. Internetes források szerint a múzeumban maga a tulajdonos vezet végig. Ide mi végül nem mentünk be, egyikünket sem érdekelte annyira a téma, de a fentieket a múzeummal érdemes lehet összekötni. A környéken sétálva sok esetben kiváló panoráma nyílik a folyóra és partjára.

Ebéd után jöhetett az óvárosi tér, illetve a híres csillagászati óra, az Orloj. Hatalmas szerkezet, ami mutatja a Nap és a Hold mozgását, természetesen azon kívül, hogy az aktuális idő és dátum is leolvasható róla. Az épület, amelyen az óra is látható, éppen felújítás alatt állt, de az órát szerencsére nem állványozták fel. Itt már rengeteg turista volt, az Orloj különösen népszerű a Prágába látogatók számára. A tér körbejárása és a kötelező fotók elkészítése után a kb. 10 percre levő Vencel tér volt a célunk. Korán sötétedett, ezért mire oda értünk, már ki voltak világítva a ledsorral feldíszített fák, ami külön hangulatossá tette a sétát Szent Vencel szobráig és a mögötte látható Nemzeti Múzeumig. Ebben az időszakban útközben számtalan bódéból vásárolható kürtős kalács (töltött is!) és forralt bor.(2018)" forrás

Várnegyed

"Ha kisétálunk a várból, és egyenesen haladunk tovább (bal oldalt a kilátó terasz), a Hradzsin tér tárul elénk teljes pompájában. A középkori nagy vásártér az 1541-es tűzvész után megszűnt, és sorra épültek itt a szebbnél szebb főúri paloták. Igazán lenyűgöző látvány, és egyes épületek páratlanul gyönyörűek, de olykor a barokk túldíszítettség és anyagtalanság rontja az összképet. Csehország legjelentősebb búcsújáró helye, és itt található a 6222 gyémánttal díszített szentségtartó is, ami a hely egyik nagy látványosságának számít." forrás

"Ahogy kijövünk, balra fordulva haladunk tovább, miközben oldalról csodáljuk a katedrálist. Ekkor újabb remekművet pillantunk meg: a Kolozsvári-testvérek egyetlen megmaradt szobrát (melynek másolatait Kolozsváron és Budapesten találjuk), a 14. századból származó Sárkányölő Szent Györgyöt. A szoborral szemben a Királyi Palota impozáns, de kevésbé érdekes épületét látjuk. Ahogy haladunk tovább a székesegyház oldala mentén, az udvar lezárásaként jobb oldalon az eredeti vár egy nagyon értékes darabját láthatjuk, melyben gótikus lovagterem foglal helyet."forrás

,, A Várnegyedben kifejezetten ügyeltem arra, hogy elkerüljem a tömeghelyeket, de voltak részek, ahol ezt nyilván nem tudtam megtenni, és bizony egy kőoszlopba kellett kapaszkodnom, nehogy a mellettem elrobogó orosz turistacsapat magával sodorjon, ááá! A Károly-hidat aznap reggel kihagytam, és a negyedbe a Mánesuv-hídon át érkeztem. Az útikönyv szerint a régi várlépcsőkön keresztül érdemes felmászni a várba, aminek lélegzetelállító kilátás a jutalma. Nem bántam meg!" forrás

"Várnegyed (Hradčany): A Várnegyed és a Kisoldal szintén kihagyhatatlan állomása egy prágai hosszú hétvégének. Ha kicsit körülnézünk, találhatunk kellemes sörözőket. Ilyen a Nerudova utca 2. szám alatt található Kandúr (U Kocoura), ahol legújabban már nem a pilzeni, vagy budějovicei sört, hanem a csapolt szűretlen Bernardot érdemes megkóstolni, az a legjobb. Enni is ehetünk itt. A Kisoldali téren (Malostránské náměstí-n) lévő U Glaubicu a sörei miatt ajánlható, ugyanúgy, mint a kissé távolabbi Všehrdova utcában lévő Körvér egér (Tlustá mýs), ahol a kerület legolcsóbb Kozeljét csapolják. Aki, meg akarja nézni a Lennon-falat, annak már csak egy ugrás az Kövér egér. Szívesen ajánlanánk a két legendás kocsma-klasszikust, a Vízilovat (U Hrocha) és a Fekete Ökröt (U Černého vola) is, de félő hogy ezek az egységek reménytelenül tele lesznek, többek között az előttünk már korábban megérkező magyar turista-kollégákkal." forrás

Prágai Vár (Ajánlott link)

Károly-híd

"Az 520 m hosszú Károly-hídon rengeteg az ember, és igazából teljesen mindegy milyen napszakban érkezünk oda! A világ egyik leghíresebb hídja 1357-1402 között készült, a helyén álló fahíd helyett, amelyet elsodort az árvíz. Egészen 1851-ig ez volt a Moldva egyetlen hídja. A hidat ékesítő szobrok nagy része a 18. században került oda, amikor a hidak díszítésének divatja Olaszországból indulva végigsöpört Európán. Ezek a szobrok mára már másolatok, az eredetieket a Nemzeti Múzeumban őrzik. A híd két végén egy-egy torony, amelyek kilátóként is működnek." forrás

"A Károly-híd (Karlův most): A turisták leggyakrabban a Karlova utcán végighaladva jutnak el az Óvárost (Staré Město) a Kisoldallal (Malá Strana), illetve a Várnegyeddel (Hradčany) összekötő több mint hatszáz éves gyaloghídra. A szűk és kanyargós Karlova utca középkori házai, nyüzsgő forgataga miatt valóban egyedülálló, ám az itteni éttermek árai ugyancsak borsosak, nem a hétköznapi magyar turista pénztárcájához igazították őket. A mindmáig legdrágább – kereken száz koronás – pilzeni sörről éppen itt hallottunk." forrás

v.j.

,, A Károly-hídtól rendszeresen sokkot kapnak a vendégeink. Nem is próbálkozom azzal, hogy együtt keljünk át, de mindig adok egy időintervallumot, ami alatt át kell tudniuk jönni egyik oldalról a másikra. 10-ből 9 esetben sikerül is. Lenne olyan napszak, amikor nem kellene a tömegen átnyomakodni. Jártam már kora reggel, olyan 7 óra körül erre és akkor bizony nem volt rajta szinte senki. Kivéve egy ifjú párt, akik esküvői fotózást tartottak, gondolom pont azt akarták kihasználni, hogy ilyenkor kihalt a környék. Na ebbe sikerült nekem belesétálnom. Mentségemre legyen mondva, nem vettem észre a fotóst annyira lekötötte a figyelmem a páros esküvői ruhája, az elegáns környezet és a sáros bakancsuk közötti ellentmondás. Már sose tudom meg, mi volt a koncepció. Gyors és sűrű sorry-kat kértem és mentem tovább. (2017)" forrás

Vencel-tér

"Vencel-tér (Václavské náměstí): Itt ne üljünk be sehová, ha csak nem ingyen hirdetik a sört. Azt meg ne higgyük el. Az egymás hegyén-hátán lévő éjszakai bárok és mulatók miatt éjszaka nem árt az óvatosság, dolgoznak a zsebesek. A becsalogató emberek a tér környékének szériakellékei, csak saját felelősségre fogadjuk el az invitálást olyan helyekre, ahol feltűnnek. A Vencel-téri non-stop kolbászosoknál jó az étel, és csapolt sör is kapható, de mindig számoljuk meg alaposan a visszajárót. Nem egyszer megtörténik ugyanis, hogy egy marék egy-két koronást nyomnak a tenyerünkbe, ami azt az illúziót kelti, hogy rendesen kaptunk vissza. Ha nem vagyunk elég éberek, harminc-ötven koronával is lehúzhatnak a büfés kisasszonyok." forrás

Ata fotója

"Mi általában a Vencel téren kezdjük a sétát, amit gyalog is könnyedén elérünk a főpályaudvartól, de villamossal és metróval is gyorsan megközelíthetjük (Můstek megálló). A teret inkább sugárútnak tartják, mint térnek, ami tele van szállodákkal, bárokkal, éttermekkel, üzletekkel és kaszinókkal. Nagyon jó hangulata van, mert vidámságot, lendületet és dinamikát áraszt, felfrissülünk, ha teszünk itt egy kört. Gyönyörű, szecessziós épületeket csodálhatunk meg, csupa szín és ötlet minden.

A tér felső részén a Nemzeti Múzeumot találjuk, előtte Vencel király lovas szobra. A tér fontos tüntetések, demonstrációk színhelye volt: 1969-ben a rendszer elleni tiltakozásul két diák felgyújtotta magát, és 1989-ben is számos tüntetés zajlott itt. A tér alsó végén indulunk el jobbra, a széles, nagy bevásárló utcán (itt több gyorséttermet is találunk), s eljutunk egészen a Nemzeti Bank és a Vigadó épületéig. Utóbbi a szecesszió csodája, belülről is vethetünk rá egy pillantást, mert a földszinten egy kávézót és egy éttermet is találunk. Maga az épület koncert-és kiállító termeket, sőt bálteret is magába foglal. A híres Lőportorony mellett találjuk, ami alatt már az Óváros térre vezető kis utcácskák egyikébe sétálunk be." forrás

V. Jancsi fotója

Szent Vitus-székesegyház

A Szent Vitus-székesegyház (teljes neve: Szent Vitus, Vencel és Adalbert) Csehország legismertebb vallási építménye, a gótikus és neogót stílus egyik legcsodálatosabb példája. Több funkciót is betöltött, hiszen a prágai érsekség főtemploma, koronázó templom, családi kripta és zarándokhely volt egyszerre. A cseh főváros emblematikus, legjellegzetesebb és legmesszebbről látható épülete.

Építése mintegy hat évszázadon keresztül tartott. 1344. november 21-én I. (Luxemburgi) János cseh király utasítására kezdte építeni Arrasi Mátyás (Matthieu d’Arras) francia építészmester hagyományos bazilikának, de 1352-ben bekövetkezett halála után a munkát a fiatal német építész Peter Parler kapta meg I. (Luxemburgi) Károlytól azzal a kikötéssel, hogy ne az eredeti terveket folytassa, hanem a narbonne-i, félkész Saint-Just-et-Saint Pasteur-székesegyházat tekintse irányadónak.

A mester sikeresen ötvözte az úgynevezett német különgótikát a dél-franciával, így jött létre a sajátos közép-európai gót stílus. Az ő irányítása alatt készült el a szentélyt övező kápolnakoszorú, a Szent Vencel-kápolna, az aranykapu (a déli bejárat, ami akkor a főbejárat volt) és a nagy déli torony alsó szintje. Kreativitása leginkább a székesegyház újszerű térkoncepciójában nyilvánult meg, a hagyományos trifóriummotívumot, a fő- és mellékhajók közötti árkádsort nem egy síkban, hanem térben alkalmazta a térhatároló síkokat megmozgatva. Ez a térkoncepció hozta magával a szépséges hálóboltozat kialakítását. forrás

B. Sz. fotója

Egyebek

Régi városháza

,, A termekben meg jóformán semmi sincs a zajos turistákon kívül. A gyér bútorzat és néhány festmény szerintem nem ér meg háromezer forintot, igaz, ezzel a belépővel üveglifttel tudunk felmenni a híres, 69 méter magas toronyba, amiben a még híresebb óra (Orjol) található. Ennek a felső része az a csillagászati óra, mely felett mechanikusan mozgatott figurák haladnak el minden órában, amikor is óriási tömeg gyűlik össze előtte. Kb. tíz éve voltam utoljára Prágában, akkor ez az óra fel volt állványozva és semmi nem látszott belőle. Még márciusban úgy olvastam, hogy ismét felállványozták, és fél évig fog tartani a felújítás. Pont a turista szezonban, okos. De nekünk éppen jó, gondoltam, mert az augusztusban lejár a renoválás. Nos jelentem, itt sem folynak az építkezések precízebben, mint nálunk, szeptemberben még nem működött a vekkerük. (2018. szeptember)" forrás

Világító óriás gombák és fejünk fölött lengedező esernyős figurák

Ha az U Flekuból tartunk a Vencel tér felé, könnyen megeshet, hogy az utunk a Mosaic House (Mozaik Ház) előtt vezet el, és rácsodálkozhatunk az este világító hatalmas spórásokra.

Nappal már biztosan szembeötlik a villanydrótról lelógó férfi- illetve nőalak, aki nyitott esernyőjébe kapaszkodva himbálózik és pörög-forog a szél minden rezdülésére. Ha arra tippelnénk, hogy mindezt David Černý követte el, akkor bizony veszítenénk.

A művek egy fiatal szobrász- és festőművészt dicsérnek, aki a szlovákiai Banska Bystrica városában szerezte meg a diplomáját, és akinek művei magán- és közgyűjteményekben láthatók szerte a világon. Michael Trpak az ötcsillagos szálloda nem egyetlen művésze, de minden bizonnyal a legkülönlegesebb alkotások létrehozója. (2017)" forrás

A világ egyik legszebb könyvtára - link

Prágai Trabant múzeum

Ennek megtekintéséhéz elengedhetetlen kicsit elmerülni a turistás városközponton kívüli világban. Egy volt autószervízben található, kicsit bizarr az egész élmény. Viszont a gyerekek, kicsik és nagyok nagyon élvezik. Nem tudni, mi a pontos kötődése a helynek a trabihoz hiszen azt az egykori NDK-ban gyártották. A gyártás már több, mint negyed százada leállt. Korabeli tárgyakat is kiállítottak, ez szintén az ifjabb korosztálynak lehet érdekes.

,, Legutóbb a kollégám megmutatta Görgey Artúr emléktábláját, amit le is fényképeztem, miközben kis japán turisták jöttek velünk szembe és a fotózás műveletét látva ők is elkezdtek kattintgatni. Majd otthon nem győzik kiguglizni, miről is lőttek annyi képet. De én legalább a következő csoportomnak meg tudom mutatni ezt a magyar emléket is, mint ahogy a Szent Miklós templom mögötti téren a Rákóczi prágai jezsuitáknál eltöltött éveire emlékeztető emléktáblát is meg szoktam mutatni." forrás

,, A TV toronyba felmentünk, mert imádom a magas helyeket. Jellemzően majdnem minden nagyvárosnak van egy TV vagy Rádiótornya ahonnan remek a kilátás, nagyon sokban voltam már. A Prágait nem igazán ajánlom, ár-érték arányban az utolsók közt van ahol voltam. 10€-s belépődíjával még a müncheninél is sokkal drágább, miközben nagyjából feleolyan magas, tehát különösebben magasnak sem mondható a 93 méterével, ráadásul sem kilátóterasz nincs, sem valamilyen tárlat, vagy infoanyag. Csak 3 üres terem homályos karcos plexiszerű ablakokkal, amin keresztül lehetetlen fényképezni. A város amúgy sem nagy szám magasból. (2018)" forrás

,, Az általam nagyon várt Arany utcácska a vár egyik eldugott zugában terül el. A monda szerint a város alkimistái ebben az utcában éltek és próbálkoztak az arany előállításával a 16. században. Mindez csak legenda, az utca valószínűleg a 19. században itt élt aranyművesekről kapta nevét. Az apró színes házikók kedves programként szolgálhatnak gyerekek és játékos felnőttek számára egyaránt. Érdekesség, hogy a 22-es számú ház lakója egy éven át maga Franz Kafka volt.

Az utcácska meglátogatása sajnos részünkről elmaradt, mivel kiderült, hogy az utcába fizetős a bejárás. Ez már önmagában kissé dühítő, hiszen egy olyan utcáról beszélünk, ahol egyébként szuveníreket vásárolhatnak, és kiállításokat nézhetnek meg a látogatók. Azt gondolnánk, ha nem vesszük igénybe a szolgáltatást, akkor egy ingyenes sétát az utcán még elbírna a cseh államkassza. Kissé csalódottan és morcosan a belépő felől érdeklődve bújtuk a temérdek nyelven kiírt árjegyzékeket.

Legnagyobb meglepetésünkre olyan jegy nem volt, ami csak az utcácskába szólt. Cserébe lehetett választani a nagyon drága és a drága jegyek közül, amiknél kicsit túlzok, mert ezek alapvetően amolyan látogatói csomagok a vár és kiállításainak különféle mértékű megtekintésére. Számunkra ez akkor mindegy volt, hiszen akkor és ott csak ezt az egy látnivalót szerettük volna megtekinteni. (Annyiban rehabilitálható a jelenség, hogy azóta kiderült, hogy az esti órákban ingyenesen is végig sétálhatunk az egykori aranyművesek utcájában.) (2017)" forrás

.. Aki Prágában szeretne kicsit elbújni a tömeg elől, kipihenni azt, Visehrad-ot ajánlom, nagyon szép, hangulatos, pazar kilátással a városra, annyi, hogy elég kint van, tömegközlekedni kell, de az Prágában nem drága." (kka, 2019)

Sex Machines Museum

Melantrichova 476/18, 110 00 Staré Město (Óváros) - nyitva mindennap 11-től 23 óráig

,, A cseh főváros óvárosának egyik kis utcácskájában fedeztük fel a világ első olyan múzeumát, amely az elmúlt századokból vonultat fel szexuális játékszereket. A bejáratnál már rögtön a fantáziánkat kellett segítségül hívni, hiszen egy vízimalomra vagy talán köszörűre emlékeztető szexuális kielégítő géppel találtuk magunkat szemben.

Aprócska bőrök, nyelvként segítették elő a nagy keréken forogva kétszáz évvel korábban élt hölgyek gyönyörét. De nem ez volt az egyetlen meglepetés, hiszen arra sem gondoltunk, hogy Peep-show már a XVII. században is létezett, s egyes női börtönökben pedig gépekkel gondoskodtak az elítéltek szexuális vágyainak kielégítéséről. A 200 kiállítási tárgy bizonyítja, hogy már a XVII-XVIII. században is igen élénk volt a szexuális segédeszközök piaca." forrás

Táncoló ház

,, A Moldva partján, a Károly tértől keletre áll a kedveskedve csak Táncoló háznak nevezett rendkívüli épület. Másik népszerű neve, a Fred és Ginger arra utal, hogy a ház sziluettje a híres amerikai táncospárt, Fred Astair-t és Ginger Rogers-t idézi fel ...bár ehhez óriási képzelőerőre lesz szükségünk! :-)

Az üveg-beton struktúra, amely valójában két külön homlokzatú és eltérő magasságú épület, Frank Gehry kaliforniai építész és társa, Vlado Milunič 1996-os munkája. A Time amerikai folyóirat különdíjat ítélt oda az épületért, a modern építészet és a régi történelmi környezet összhangjának megteremtéséért. forrás