ÚTIKRITIKA.HU / Szabadka

Nemzetiségi arányok: 38.174 szerb 37.200 magyar, 10.431 horvát, 9.060 bunyevác, 3.432 roma, 2.187 (magát még mindig jugoszlávnak valló, 810 montenegrói. Egy-két évvel ezelőtt még - ugyan csekély mértékben - több magyar volt, mint szerb. Sok magyar élt a kettős állampolgárság által adott lehetőségekkel, hogy áttegye lakóhelyét Magyarországra, ahol magasabbak a fizetések.

Szerbia 5. legnagyobb városa, a Vajdaság legészakibb részén.

A lakosság kétharmada katolikus. Ez és más tekintetben is nem egy tipikus szerb város.

Szabadka országúton 203 kilométerre van Budapesttől (180 km autópálya). Közel háromórás útról van szó.
Szeged 45 kilométerre van, de 1 óra 10 perces menetidővel kell számolni, ugyanis az út többségében nem autópálya.

Érdemes megkeresni a turista információs irodát (Trg slobode 1.)

1 szerb dínár = 3,15 HUF (2023)

Havi nettó átlagfizetés (2023-ban): 189,000 HUF-nak megfelelő dinár - (Szegeden: 308,000 HUF)

2023: Szegeden 30-60 százalékkal drágább az éttermi étkezés mint Szabadkán. A két városban a benzinár csaknem egyforma. A bolti sör viszont Szegeden olcsóbb, valamint a Nike futócipő is....

Szabadkán sok a turisztikai látnivaló (tán több is mint pl. Szegeden). Két teljes napot is megér, valamint az ott éjszakázás révén meg lehet ismerni a kellemes esti hangulatot (jó, tartalmas vacsorával).

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. A meglepően sok szecessziós épület (kevesebb arany színű csillogás, tebb többféle szín): pl. A takarékbank épülete, és Sonnenberg Salamon palota

2. A rengeteg ablakos Városháza magyaros szecessziója (kívül s belül is látványos), és az 50 méter magas toronyba felmenés és onnan a szuper kilátás (csak délben lehet femenni), a csodálatos épület esti kivilágításban

3. A Korzón a kávézás, az esti mozgalmasság

3. A Zsolnay porcelános kék szökőkútat csodálni a Városháza előtti tér egy padjáról

4. Az 1904-ben épült Raichle-palota (Cifra palota)

5. A Lepke Kávézó (Dimitrije Tucović utca 11).

6. A kicsit Kusturica-s bolhapiac (Mali Bajmok avagy Buvljak) a többnyire cigány árusokkal

7. A Corvin Mátyás utca (Matije Korvina) étterem választéka, és főleg a Boss kávéház&étterem (Matije Korvina 7) színvonalas kajái és desszertjei (igaz, helyi viszonylatban nem olcsó)

Nem tetszett

1. A csodásan restaurált zsinagógát egyelőre csak kívülről lehet megnézni (szombatonként be lehet menni, de mi nem akkor voltunk ott)

2. A piacon a penetráns cigiszag, az étteremben az enyhe cigiszag

3. A városháza éppen aznap zárva volt, s így nem láttuk a tanácstermet és nem mehettünk fel a toronyba

Vélemények

,, Este keztünk el ismerkedni Szabadka központjával. Sokkal szebb, hangulatosabb, mint azt gondoltuk volna. A városháza lenyűgöző. Rokonszenvesek, jól öltözöttek a helyiek. A Korzón a magyarul beszélők tán csak egyharmad arányban voltak. (aji)

Városnézésünk a vasútállomás mellől indult, idegenvezetőnk pedig egy lelkes, felkészült szabadkai fiatalember volt, aki rengeteg érdekességet mesélt a város múltjáról és jelenéről.
Biztos vagyok benne, hogy még visszatérek Szabadkára, hiszen megérdemelné, hogy hosszabb időt szánjon rá az ember. A közeli Palics, a Monarchia korának elegáns fürdővárosa is megér egy külön látogatást – most csupán a buszból láthattunk néhányat gyönyörű épületei közül.

A mediterrán pezsgés Szabadkán rögtön érezhető: nyáron a terek és utcák tele vannak élettel, a kávézók és éttermek teraszai szinte elárasztják a városközpontot. A város legnagyobb vonzerejét a magyaros szecesszió remekei adják, azok a meseszerű „mézeskalácsházak”, amelyek az elmúlt években igényes felújításon estek át, visszaadva a századforduló hangulatát. Ugyanez a varázslatos stílusvilág köszön vissza a közeli Palicsi-tó partján is, ahol az üdülőtelep eredeti építészeti egysége és békebeli hangulata mindmáig szépen megőrződött.

Kriszta fotója

kr

,, Szabadka a szecessziós építészet csúcsa. Bár a történelem megtépázta szépségét, de még mindig méltóságteljesen viseli a mindennapokat. A Városháza, a Raichle-palota és a zsinagóga mind-mind kivételes alkotások, a magyar szecesszió remekei. Levente el tudta intézni, hogy bemehessünk a Jakab és Komor téri zsinagógába. Külsőleg és belsőleg teljesen felújítva, egyszerűen káprázatos. A világ egyetlen olyan zsinagógája, ami az akkori többségi, államalkotó magyar nemzet, népművészeti stilizált motívumaival van feldíszítve.

A séta során megálltunk Kosztolányi Dezső szobránál, majd elballagtunk a Szent-Teréz székesegyház mellett, ami eléggé lestrapált állapotot mutatott magáról. Statikai hiba végett, a templom egyik fele elkezdett dőlni, ezáltal az épület közepén szép hosszú repedés keletkezett. Most valamiféle vas konstrukcióval próbálják egyben tartani. Mintha a templomot egy lélegeztetőgépre tették volna. Remélem megoldást találnak a szakemberek a megmentésére, mivel szép számmal vannak itt katolikusok a magyarok és a bunyevácok körében. (felvidéki csavargók, 2020)" forrás

Odajutás

Szabadka közúton mindössze 12 kilométerre fekszik a magyar határtól, ha Tompa felől közelítjük meg. Ezen az útvonalon szinte folyamatosan lakott területeken haladunk egészen a belvárosig, ám a határátkelés itt gyakran hosszabb várakozással járhat, mint egy kisebb átkelőnél. Ilyen alternatíva például a bácsalmási határ, amely reggel 7 és este 7 óra között van nyitva – főként a visszaútnál érdemes ezt szem előtt tartani.
Aki először választja ezt a kisebb átkelőt, annak olyan érzése támadhat, mintha egy Kusturica-filmbe csöppent volna. A magyar oldalon elegáns és udvarias határőrök fogadják az utazót, míg a szerb oldalon inkább szürreális a hangulat. Ha nem ment volna előttünk egy helyi autós, talán azt sem tudtuk volna, mikor és mit kell csinálni. A környezet ütött-kopott, a sorompók félig vagy teljesen leeresztve álltak, az autósok pedig kerülgetve haladtak át rajtuk. A papírokat kézzel kellett odavinni a bódé ablakához, ahol egy borostás, kissé unott határőr pecsételt, majd húsz méterrel arrébb egy másik már a csomagtartóba is belenézett. Ezzel aztán hivatalosan is Szerbiában voltunk – életünkben először.

A procedúra végén inkább nevetve idéztük fel a különös élményt, bár visszafelé már inkább Tompa felé jöttünk. Útközben pedig elmosolyodtunk a furcsa, színes buszmegállókon, amelyek a magyarországi eperárusok esernyőit idézték.

Szállás

Alapvetően nem drága, szezonon kívül a város jelenleg legjobb szállodája, a Galleria 80 euróért elérhető. Két személyre , reggelivel és napi parkolással. Érdemes Szabadka központjában lakni.

Közlekedés

A városokon kívül tanácsos betartani a 80 km/óra sebességkorlátozást, mert a közlekeédis rendőrök vadásznak a büntethető áldozatokra.

A parkolás komplikált, a belváros különböző zónákra van osztva, a parkolójegy megszerzése sem egyszerű. Érdemes napi jegyet venni vagy gyalog közlekedni.

Szabadkán ne is keressünk jegyautomatát: a parkolószelvényeket a kioszkokban lehet megvenni, magyar nyelvű útmutatóval is ellátva. A szelvényen be kell jelölni a parkolás kezdetét, vagy alternatívaként sms-ben is indíthatjuk a parkolást. Egyórás, kétórás és napijegyek közül lehet választani, a város pedig négy parkolási övezetre van felosztva. Mi a sárga, vagyis II. zónában álltunk meg, ahol két óra 58,94 dinárba került. Időkorlát nincs, de 7 és 20 óra között mindenképpen kötelező a jegy.

A parkolás árát tekintve kifejezetten kedvező, ám a mobilnettel érdemes nagyon vigyázni. Mivel Szerbia nem tagja az Európai Uniónak, a roamingdíjak továbbra is magasak: a korábbi tapasztalatok szerint a mobilnetezés több ezer forintba kerülhet megabájtonként. A kellemetlen meglepetések elkerülésére érdemes előre roamingcsomagot váltani, vagy inkább Wi-Fi-t használni.

Sok helyen nincs utcatábla, de ahol van, ott - a szerb és a horvát mellett - magyarul is - Kriszta fotója

Étkezés

Ajánlott kávézók: Poslasticarnica (cukrászda) Ravel (Nušićeva 2), Lipa pékség a burekjei miatt (Đure Đakovića 13), a régi Bódis cukrászda (Rudić ulica 1), Darabos cukrászda (Matije Gupca 18)

Ajánlott éttermek: Gostiona (vendeglő) Gurinovic (Bajski Put 32), a Boss, Stara Picerija

Vacsorához aligha lehetne jobb választást találni, mint a Bates étterem. A kiszolgálás barátságos, az adagok pedig bőségesek: a két személyre kínált tradicionális délvidéki tálon rostélyos, cevapcici és mellé klasszikus šopska saláta várja a vendégeket. Két fő 1.900 dinárért jóllakhatott, italokkal együtt teljesen „kimaxolva” az estét.

Ha már gasztronómiáról van szó, érdemes betérni a Raichle-palota udvarába is, a Boss Kávézóba. A kínálat hangulatos környezetben vár: a sütemények 300 dinár körül mozognak, egy deci rozé 160, egy pohár sör 135, ásványvíz 120, míg egy kávé 115 dinárba kerül. A hely egyszerre nyújt kellemes pihenőt és ízelítőt a város nyugodtabb, kávéházi életéből.

,, Tudatosan ügyeltünk arra, hogy napközben ne együk túl magunkat, mivel tisztában voltunk vele, a Bates étterem nem csicska adagokkal játszik. Egyszer egyik útitársunk kikért magának egy húslevest. A szerb pincérek akkora adagban vitték ki neki, hogy négy embernek is bőségesen elég volt. Én ezen estét egy töltött pljeskavicát nyomtam le, melléje dukált klasszikusan a šopska saláta. Leöblítésként ott voltak a rakiják, sörök és borok végtelen választéka. (felvidéki csavargók, 2020)" forrás

A Meki a városháza oltalmában - Kriszta fotója

Vásárlás

A városban van egy teljesen új Lidl (Az ulica Segedinski és Pap Pala sarkán). Egyébként a bevásárló utcában minden beszerezhető, telejesen reális áron.

A szabadkai piacot nem mindig könnyű elsőre megtalálni. Horgos felől érkezve át kell menni a város másik oldalára. A legtöbben a híres pékséget említik támpontként: ott kell balra fordulni, onnan pedig egy jobb kanyar, és máris a bejáratnál vagyunk. A gyakorlatban sokkal egyszerűbb, mint ahogy elsőre hangzik.
Szabadkai piac címe és elérhetősége:
Cím: Zombori út 77–79, Szabadka
Nyitvatartás: minden nap reggel 6 órától délután 14–15 óráig.

A piac mellett közvetlenül parkoló működik, amely reggeltől délután háromig tart nyitva. A díja továbbra is kedvező, 300 forintnak megfelelő összeg, ezért érdemes korán érkezni, hogy biztosan legyen hely.

Aki ide betér, annak célszerű kényelmes cipőt húznia, mert a piac hatalmas területű, és a felfedezés akár órákig is eltarthat. Itt senki se várjon csillogást vagy modern bevásárlóközponti hangulatot – ez egy egyszerű, de hatalmas piac, még annál is nagyobb kínálattal. A legtöbben ruhát és cipőt vásárolnak, hiszen bőséges a márkásnak mondott vagy egyszerűen csak jó minőségű áruk választéka, gyakran a hazai ár töredékéért.

A bejáratnál az élelmiszeres rész fogadja a látogatót, beljebb haladva pedig játékok, lakberendezési tárgyak, szerszámok, konyhai eszközök és ócskapiac jellegű standok következnek. A kínálat szinte kimeríthetetlen. Pénzt váltani szinte felesleges, mert a forintot szinte minden árus elfogadja. Ha mégis dinárban (RSD) szeretnénk fizetni, a piac területén több váltó is működik. Az árfolyam jellemzően 2,5 forint körül mozog dináronként, de a legtöbben inkább forinttal fizetnek, mert így egyszerűbb és gyorsabb.

Sokat hallottam már a szabadkai piacról, ezért első utam ide vezetett. A parkolással nem volt gond, bár jegyet nem tudtam venni. Egy parkolóőr magyarul intett, hogy menjek csak nyugodtan, aznap már nem jön ellenőrzés. A piacra belépve szinte sokkolt a hamis áruk tömege. Nem is értettem, hogyan lehetséges, hogy nyíltan, minden papír nélkül árulják a világmárkák logóival ellátott hamis termékeket. Nike és Adidas melegítők néhány ezer forintért, parfümök 450–750 forintnak megfelelő dinárért, Armani és Hugo Boss pólók 1500–3500 forint körüli áron – állítólag mind török import.
A nyilvános mosdóban egy másik meglepetés ért: a vécés bácsi elárulta, hogy a forint többet ér a szemükben, mint a helyi pénz. Példaként mondta, hogy ha 1200 forintnak megfelelő dinárt kellene fizetnem, azt 1000 forint készpénzért is elfogadják.

Összességében elmondható, hogy aki csak a márkajelzés miatt vásárol ruhát, és nem fontos számára a minőség vagy az eredetiség, az itt „fillérekből” felöltözhet. Más kérdés, hogy a határon mi történik a csomagokkal: a belépésnél és a kilépésnél is órákig álltam sorban, miközben mindenki csomagtartóját és ülését átvizsgálták. Nem véletlenül hangzik el az első kérdés rendszerint: „Piacon járt?”

Szabadka belvárosa számomra nem adott különösebb élményt. Nem tervezem, hogy visszatérek – bár az ember soha ne mondja, hogy soha.

Parkolóhelyből nincs hiány: a piac előtt és a környező utcákban is bőven találni lehetőséget, sőt, több üres telket is parkolóvá alakítottak. A parkolóőr rendszerint az autók között járkál, így könnyű rábukkanni. Hétvégén előfordul, hogy kicsit vadászni kell a szabad helyekre, de hétköznap még a piac épülete előtt is akadt bőven parkolóhely.

Szórakozás

Szikora Robi, Bangó Margit és Delhusa Gjon éppen Szabadka környékén kolbászol, azaz haknizik - Kriszta fotója

Közbiztonság

Nyomatékosan felhívjuk a figyelmet, hogy a Zombori úton lévő, a turisták által kedvelt ún. „bolhapiacon” gyakori a zsebtolvajlás!

Vigyázat! A szabadkai parkoló társaság igyekszik megvágni a parkolási instrukciókat nehezen követő külföldi turistákat.

Egyéb hasznos információk

1. Magyarország Főkonzulátusa Szabadka - Cím: Dure Dakovica u. 1 - 3. Szabadka (Subotica), 24000 Szerbia

Előhívó: 00 38 1 24 Telefon: 554811 - Ügyelet: 063 519 790 (00 38 1 63 519 790)

Misszióvezető: dr. Babity János - Email: mission.sab[at]mfa.gov.hu - Honlap: szabadka.mfa.gov.hu

2. Szerbia továbbra sem tagja az Európai Uniónak, így nemcsak a határon való várakozás okozhat kellemetlenséget, hanem a mobilhasználat is. Az ország a szolgáltatók díjszabásában a kettes zónába tartozik, vagyis a roamingdíjak jóval magasabbak, mint az EU-n belül. Saját bőrömön tapasztaltam meg: egy utazás után a havi telefonszámlám 34 ezer forinttal lett több, pusztán a navigáció miatt. Tudom, ez részben az én figyelmetlenségem volt, de érdemes erre külön odafigyelni, nehogy másokat is kellemetlen meglepetés érjen. Ma már persze egyszerűbb a megoldás: érdemes mobiladat helyett Wi-Fi-t használni, vagy indulás előtt balkáni régióra is érvényes, kedvező árú roamingcsomagot aktiválni.

3. Közvécék témájában:

"Több is van, fizetős is. Viszont jó helyen vannak, pl. a városháza mellett és tiszta, gusztusos. Kriszta 20182

Kriszta fotója

Látnivalók

A városháza előtti Szabadság téren 2001 óta áll a Kék szökőkút, míg a Korzó elején, 1986 óta a Zöld szökőkút található, amely jelenleg is felújításra vár. Mindkét szökőkút Zsolnay kerámiával díszített, így színesen illeszkednek a város szecessziós hangulatába.
A Korzó sarkán áll a Népszínház épülete, amely különleges, klasszicista stílusával eltér a környező századfordulós házaktól. 1854-ben emelték, eredetileg szállodának szánták, de soha nem működött annak. Az évtizedek során többször átalakították, majd 1915-ben tűzvész pusztította el, amelyből csupán a tér felé néző hat korinthoszi oszlopos homlokzat maradt meg. Az elmúlt évek teljes felújítása után ismét a város ékessége, a színházi társulat méltó otthona lett.

A Korzó tehát a Népszínháztól indul és a Raichle-parkban ér véget – ez Szabadka legszebb sétálóutcája. Egykor Kossuth Lajosról és Sándor királyról is elnevezték.

A park szomszédságában található a Raichle-palota. Tervezője, Raichle Ferenc a századforduló jeles építésze volt, bár pályája kevésbé szerencsésen alakult, mint kortársaié, Jakab Dezsőé vagy Komor Marcellé. Nevéhez fűződik a szabadkai gimnázium és a mai városi könyvtár – a hajdani Nemzeti Kaszinó – épülete. A zsinagóga és a városháza pályázatára is készített terveket, ám nem ő nyert. A palota és a környező bérházak felépítése miatt felvett hitelek következtében csődbe ment, és 1906-ban Szegedre költözött, miután minden vagyonát elárverezték. Bár később Budapestre került, haláláig már nem tervezett jelentősebb épületet. Szabadkai palotája 1904-ben épült, platánfák szegélyezte utcában álló kétemeletes házsor részeként, mégis uralja a környezetét. Erdélyi népművészet ihlette díszítéseit Zsolnay kerámia, velencei üveg, muránói mozaik és rózsaszín márvány teszi különlegessé. Ma udvarában kávézó működik, maga az épület pedig egy modern képzőművészeti galériának ad otthont.

A Ferencesek temploma és rendháza a hajdani szabadkai vár helyén áll. 1730 és 1736 között épült, mai formáját 1908-ban nyerte el, amikor bal oldali tornyát is hozzáépítették, így az épület szimmetrikussá vált. A templomot Szent Mihály tiszteletére szentelték fel; főoltárán karddal a kezében látható. A belső tér neoromán és neogótikus jegyeket visel, és itt található az ország egyetlen elektropneumatikus orgonája.

A szabadkai zsinagóga az elmúlt években teljes felújításon esett át, hiszen korábban az UNESCO a világ száz legveszélyeztetettebb műemléke közé sorolta. Érdekesség, hogy eredetileg Szegedre készült pályázati tervként, és csak ottani sikertelensége után valósult meg Szabadkán. Közel 800 négyzetméteres kupolája nem téglából épült, hanem könnyű, acélhálóra helyezett gipszből. Az ingoványos talaj miatt mégis földbe süllyesztett betoncölöpök tartják a szerkezetet. Az épületet kívül-belül Zsolnay kerámiák díszítik, így ma a város egyik legértékesebb szecessziós ékköve.

A Raichle-palotától alig ötven méterre kezdődik a már említett sétálóutca, amelynek végén a városháza magasodik. A Korzó néven ismert utcát elegáns, századfordulós paloták szegélyezik, amelyek a mai napig megőrizték patinás hangulatukat. Bár itt-ott felbukkannak a jugoszláv korszak jellegtelen betonépületei is, szerencsére ezek nem uralják az összképet.

Az utcában ma is egymást érik az elegáns divatüzletek, bankfiókok és cukrászdák, így a Korzó egyszerre őrzi a régi idők városképét és tölti be a modern városi élet központi szerepét. Aki Szabadkán jár, aligha hagyhatja ki ezt a sétát, hiszen itt találkozik a múlt hangulata a jelen pezsgésével.

Szent Teréz-székesegyház

,, A Szent Teréz-székesegyházat Avilai Szent Teréznek szenteltek. Ő Szabadka védőszentje, s a város címerében is látható. Már-már megnyugtató látvány, hogy ez az épület nem omladozik. Idegenvezetőnk szerint Szabadkán a templomok jó állapotban vannak, már ha eltekintünk attól, hogy repedések bizony ezek falain is éktelenkednek." forrás

Érdekes, hogy a kommunista Tito-érában - itt éppen a hatvanas években - az egyházi hatóságokkal közös megegyezést jeleznek vallási szobor ügyben - Kriszta fotója

Zsinagóga

Európa 2.legnagyobb zsinagógája (a pesti az első).

K. Kriszta fotója

A szabadkai zsinagóga kívülről is impozáns látvány, de igazi szépségét a belső térben mutatja meg. A világ harmadik legnagyobb zsinagógájaként tartják számon – a budapesti Dohány utcai és egy New York-i zsinagóga után –, és fénykorában több mint ezer hívőt tudott befogadni. A felújítást követően a befogadóképesség valamelyest csökkent, ma mintegy 800–900 fő fér el benne, ami a jelenlegi közösségi viszonyokat tekintve még mindig hatalmas szám.

Amikor a zsinagóga a századfordulón épült, a szabadkai zsidó közösség körülbelül 3500 főt számlált. A holokauszt után azonban alig néhány százan maradtak, és ma is mindössze mintegy 250 zsidó él a városban. Ők eddig is egy kisebb zsinagógát használtak mindennapi vallási életükhöz, így a nagy épületet a tervek szerint csak ünnepi alkalmakkor, illetve nagyobb delegációk látogatásakor nyitják meg, emellett turisztikai célból is látogatható.

A felújított zsinagóga ma Szabadka egyik legfontosabb építészeti és kulturális nevezetessége: egyszerre emlékeztet a város egykori sokszínűségére és a közösség tragikus múltjára, ugyanakkor új életet is kapott azzal, hogy a látogatók ismét beléphetnek pompás tereibe.

Kriszta fotói

A táblán szerb, magyar, horvát és héber nyelven emlékeznek meg Szabadka haláltáborba küldött 4 ezer zsidó lakosáról

R. Gyuri fotói

Városháza (Gradska kuca)

Kriszta fotója

A városházát hétköznapokon délben nyitják meg a látogatók előtt, a belépőjegyet a főbejárat melletti ajándékboltban lehet megváltani 100 dinárért. A bolt polcain ma is találni magyar nyelvű könyveket. Idegenvezetőnk Sonja volt, aki vegyes nemzetiségű csoportunknak magyarul, szerbül és angolul mesélt a házról. Sok tárlatvezetésen részt vettünk már, de ilyen kedves, mosolyra biztató felvezetést sehol sem hallottunk: „Tessék sokat fényképezni és mosolyogni!”. Mi pedig igyekeztünk ennek maradéktalanul eleget tenni.
Az épület 1908 és 1912 között épült Jakab Dezső és Komor Marcell tervei alapján, s immár a harmadik városháza a téren. Monumentális mérete lenyűgöző: 105 x 55 méteres alapterülete és 16 ezer négyzetméteres hasznos területe méltán teszi a város jelképévé. Tornya 76 méter magas, ám sajnos nem látogatható, pedig onnan bizonyára bámulatos kilátás nyílna Szabadkára. Az épület mind megjelenésében, mind funkciójában illeszkedett a Délvidék akkori legnagyobb városához – Szabadka a délszláv királyság megalakulásakor még Belgrádnál és Zágrábnál is népesebb volt.

Már a belépéskor magával ragad a ház különleges atmoszférája. Róth Miksa festett üvegablakai, a gazdag fafaragások, a virágmotívumok, a kovácsoltvas díszítések és a sok Zsolnay-kerámia egyedi pompát kölcsönöznek a belső térnek. Az emléktáblák nemcsak az állam és a város vezetőinek, hanem a mestereknek is tiszteletet állítanak. A szépség mellett a funkcionalitás is fontos szempont volt: a városháza ma is ellátja mindennapi feladatát.

A Díszterem méltóságteljes hangulata aligha kínálhatna megfelelőbb helyszínt a közgyűlésekhez. Itt a szerb, a magyar, a horvát, a bunyevác és az uniós zászló békében sorakozik egymás mellett. Az üvegablakokon Árpád, Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, Hunyadi János, Mátyás király, Werbőczy és Rákóczi alakjai jelennek meg. A Habsburgok közül Ferenc József és Mária Terézia is helyet kaptak – utóbbi emlékeztet arra, hogy ő emelte a várost szabad királyi rangra.

A Díszterem mellett található a polgármester fogadószobája, ahol a látogatók akár az ő székébe is beülhetnek egy fénykép erejéig – apró gesztus, amely maradandó élménnyé teszi a látogatást.

K. Kriszta fotója

Környékbeli látnivalók

Palicsfürdő

A Palicsi-tó 4,2 négyzetkilométeren terül el Szabadka elővárosában. Már a századfordulón, 1897-ben villamos kötötte össze a várossal, végállomása a ma is álló víztoronynál volt. A Monarchia idején a tó az egyik legdivatosabb fürdőhelynek számított, hiszen a víz és az iszap gyógyító hatása a XVIII. század óta ismert, főként csont- és bőrbetegségek kezelésére. Ekkoriban sorra épültek a nyaralóvillák, és a tó körüli park is 19 hektárra bővült. 1950-ben állatkert nyílt Palicson, amely ma mintegy 10 hektáron közel hatvan állatfajt mutat be.
A tó története azonban nem volt mindig kedvező. A vízszint fokozatosan csökkent, a szennyvíz bevezetése pedig az 1970-es évek elején olyan mértékű algavirágzást okozott, hogy az élővilág szinte teljesen kipusztult. 1971-ben leeresztették a tavat, eltávolították az iszapot, szennyvíztisztítót építettek, majd 1976-ban újra feltöltötték. Néhány évvel később, 1984-ben termálfürdő is létesült.

Az elmúlt években a víz minősége ismét problémát jelent: a mikrobiológiai vizsgálatok alapján a fürdőzés nem javasolt, noha 1995 óta a Tiszából is érkezik friss víz egy csatornán keresztül. Bár a tóban úszni nem lehet, a partja továbbra is kedvelt kirándulóhely. A vendéglátóhelyeken könnyen felfrissülhetünk, az árak ma is barátságosak, a szórakozási lehetőségek pedig sokszínűek: séta a parkban, kisvonat, kerékpározás, vízibiciklizés vagy akár elektromos kismotorozás várja a látogatókat.

Karlóca

Karlóca (szerbül Sremski Karlovci) sokak szerint a Vajdaság egyik legszebb kisvárosa. Ezzel nehéz vitatkozni, bár kétségtelen, hogy vannak települések – például Zombor vagy Szabadka – ahol több a látnivaló. Ezek azonban jóval nagyobb városok, míg Karlóca bája éppen a kisvárosi hangulatban és a történelmi emlékek sűrű jelenlétében rejlik. Nekünk, magyaroknak is különösen fontos hely: itt kötötték meg 1699-ben a Karlócai Békét, amely lezárta a másfél évszázados török uralmat.

A béke után Karlóca a szerb kulturális és vallási élet egyik központjává vált. Ennek oka, hogy a mai Szerbia déli területei, a Száva és a Duna vonalától délre, még közel másfél évszázadig az Oszmán Birodalom részei maradtak. A szerb magterülethez legközelebb eső szabad város éppen Karlóca volt, így a korábban Magyarország északi részébe – például Szentendrére – menekült szerb értelmiség és egyházi vezetés a békekötés után itt telepedett meg. Innen ered a „szerb Szentendre” párhuzam is.

A településen pezsgő egyházi és kulturális központ alakult ki, amely az idők során ugyan veszített egykori fényéből, de máig számos épület és emlék őrzi dicső múltját. Bár Karlóca az első világháború végéig Magyarország része volt, soha nem vált igazán magyar várossá: lakossága túlnyomórészt szerb volt, 1910-ben a 6400 lakosból alig 380 vallotta magát magyarnak.

A város szívében ma is ott áll az ortodox papi szeminárium és a pátriárka palotája, amelyek arról tanúskodnak, hogy egykor a szerb ortodox egyház központja volt a város. A gondosan karbantartott paloták között koraújkori lakóházak sorakoznak, amelyeknek nagy része ma étteremnek vagy ajándékboltnak ad otthont. A turizmus így mára a város életének fontos részévé vált, főként szerb látogatók révén, hiszen Szerbián kívül Karlóca még mindig alig ismert. Pedig hangulata, történelme és kisvárosi bája alapján jóval nagyobb figyelmet érdemelne.

További beszámolók

Szabadka korzója, a város sétálóutcája november végén is nyüzsgő: sokan állnak meg a kirakatok előtt, az utcán élénk a forgalom. A Vojnics-palota most is pompás látványt nyújt, és akad olyan közeli épület is, amelyet a lakók és a benne működő bank szépen felújíttattak – kívülről. Ám amint belépünk a főbejáraton, egy omladozó kapualj tárul elénk, amely olyan erősen ütközik a külső csillogással, hogy az embernek óhatatlanul a cári Oroszország Potemkin-falvai jutnak az eszébe.

– Mi lesz így a magyar Szabadkával? – kérdezzük kísérőnket, miközben visszasétálunk a Klein House felé.
– Lassú pusztulás – hangzik a rezignált válasz.

Értelmet nyernek korábbi szavai: Don Quijote-i küzdelem ez, amelyet a helyi magyar közösség folytat, láthatóan egyre reménytelenebbül. A magyarság fogyása megállíthatatlan, és semmilyen intézkedés nem képes visszafordítani. A kettős állampolgárság inkább felgyorsította az elvándorlást, s nem segíti a megmaradást az sem, hogy a Szegedi Tudományegyetem kihelyezett szakokat indított Szabadkán. A helyiek szerint ezzel csak annyit érnek el, hogy a fiatalok inkább ezeket választják a szerb képzések helyett, hiszen így uniós diplomát kaphatnak, amellyel még könnyebben elhagyhatják az országot.

A vajdasági, köztük a szabadkai magyarság fogyatkozása mára visszafordíthatatlannak tűnik. A város pusztuló szecessziós épületei lassan már csak emlékművei egy elmúlt korszaknak, amikor a magyarság volt Szabadka legnagyobb közössége.

K. Kriszta fotója

Elsőként a piacot kerestük fel, amely reggel hattól délután háromig tart nyitva. Bevallom, nem vagyok nagy piacjáró, az efféle zsúfolt és mindent árusító helyeket pedig különösen nem kedvelem, de a mérete és a kínálat sokszínűsége vitathatatlan. Úgy tűnik, itt valóban bármit meg lehet találni, a gombtól kezdve a legkülönfélébb használati tárgyakig. Fizetni forinttal is lehet – nemcsak a piacon, hanem szinte mindenütt a városban –, az árfolyamot 2025-ben is nagyjából 1 dinár = 2,5 forint körül számolják.

A parkolás legegyszerűbben a piac mögött oldható meg. Ez a terület a III. zónába tartozik, ahol a díjköteles időszak reggel öttől délután háromig tart. Egész napos jegyet a parkolóőröknél lehet váltani, ára 82 dinár, amit forintban – 300 forint körüli összegért – is ki lehet fizetni.

Valaha pezsgő, sokszínű élet zajlott Szabadkán. Itt született és nőtt fel Kosztolányi Dezső, aki Budapestre költözése után is számos írásában emlékezett vissza szülővárosára. A város szecessziós hangulata még ma is különleges, s Magyarországon talán csak Budapest és Kecskemét városképe hasonlítható hozzá.

Az egységes városkép kialakítása egy kivételes polgármesternek, Bíró Károlynak köszönhető, aki 1902-ben került a város élére. Rövid időn belül nagyszabású fejlesztésekbe kezdett, nevéhez fűződik a városháza felépítése is, amely máig Szabadka legfőbb ékessége. A 20. század elején ekkor vált a település a „szecesszió városává”, kialakítva azt a városközpontot, amely ma is meghatározza a város arculatát.

A nagy építő polgármester sorsa szomorú módon fonódott össze Szabadkáéval. Az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása után, amikor a várost a szerbek szállták meg, visszavonult a közélettől, és a városháza közelében lévő otthonában élt szerényen. 1944-ben, a bevonuló kommunista partizánok idején minden vagyonától megfosztották, nyugdíjat sem kapott, és nyomorúságban halt meg. Háza ma is áll, de erkélye évekkel ezelőtt leszakadt, s azóta sem állították helyre – mintha története a város egykori fényének és jelenlegi gondjainak szimbóluma lenne.

„A mostani elvándorlás olyan mértékű, amilyet legutóbb a kilencvenes évek elején láthattunk” – jegyzi meg beszélgetőtársunk, aki szerint a kettős állampolgárság bevezetése óta csak Szabadkáról három–ötezer magyar költözött külföldre. A 2011-es népszámlálás még 34 511 magyar lakost mutatott ki a városban, a szerbek száma pedig 31 558 volt. Azóta azonban a magyarság száma folyamatosan csökkent, és mára Szabadka épp elveszíti azt a különleges státuszát, hogy a határon túli városok közül itt éljen a legnagyobb magyar közösség.

Helyi magyar választási plakát - A nemzet nem eladó - Kriszta fotója (2018)