ÚTIKRITIKA.HU / Buenos Aires

Becslések szerint az argentin főváros lakóinak körülbelül 50-60%-a rendelkezik olasz gyökerekkel (spanyol származásúak: 25-30%). Az olasz bevándorlók nagy hullámai a 19. század végén és a 20. század elején érkeztek Argentínába, jelentősen hozzájárulva a város kulturális és társadalmi fejlődéséhez. Az olasz származású emberek jelenléte ma is erősen érezhető Buenos Aires-ben, mind a nyelvben, mind a konyhában, mind pedig a hagyományokban.

Nincs arról szó, hogy az olasz származásúak olaszul is beszélnének. De sok olasz eredetű szó és kifejezés bekerült a helyi spanyol nyelvhasználatba. Ezek gyakran a mindennapi élet különböző területeire vonatkoznak, mint például az ételek, az építészet és a szokások.

A Rioplatense spanyol kiejtésében is felfedezhetők az olasz hatások. Például az "ll" és "y" hangokat sokszor az olasz "j" hanghoz hasonlóan ejtik, amit "yeísmo" néven ismernek. A beszéd intonációja, ritmusa és hanglejtése is tükrözi az olasz nyelv hatását. A beszéd dallamossága és kifejező ereje gyakran emlékeztet az olasz nyelvre.

A Buenos Aires-i embereket gyakran „porteñóknak” nevezik. Ez a kifejezés a spanyol "puerto" (kikötő) szóból származik, és arra utal, hogy Buenos Aires egy fontos kikötőváros. A "porteño" szó használata azokra az emberekre vonatkozik, akik Buenos Airesben születtek vagy élnek, és gyakran hordozza magában a fővárosi életmóddal és kultúrával kapcsolatos sajátosságokat. A vidéken élők gyakran fogalmaznak meg negatív véleményeket a fővárosiakról: nagyképűek, sznobok, lenézik a vidékieket, nem olyan barátságosak stb.

A város folyója a Rio de Plata.

A hivatalos neve Ciudad Autónoma de Buenos Aires (CABA; "Buenos Aires Autonóm Város"), és gyakran nevezik Capital Federal-nak ("Szövetségi Főváros"), hogy megkülönböztessék a szomszédos Buenos Aires tartománytól. Ez Latin-Amerika egyik legnagyobb városa, sok kulturális kínálattal, és innen indulnak a legtöbben az ország többi részébe.

A Buenos Aires-i embereket porteñóknak hívják, ami "kikötői embereket" jelent, mivel Buenos Airest kikötővárosként alapították a kalózok és más ellenségek elhárítására. Buenos Aires egy nyitott és vendégszerető úti cél, amely lehetővé teszi az utazóknak, hogy ne csak meglátogassák a várost, hanem kivételes városi kalandban is részesüljenek.

A város földrajzilag Buenos Aires tartományon belül helyezkedik el, de politikailag autonóm.

A város egy síkságon terül el, amely 19,4 km-en húzódik északról délre és 17,9 km-en keletről nyugatra.

Buenos Aires 202 km²-en terül el. A város 48 kerületre vagy barrio-ra (negyedekre) oszlik. A Buenos Aires nagyvárosi területével együtt, amelyet Gran Buenos Aires-nek hívnak, a világ legnépesebb városi agglomerációinak első 30 helyén szerepel több mint 15 millió lakossal. Argentína gazdasági tevékenységének többsége ebben az egyetlen városban és környékén koncentrálódik.

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. A jobb időkben épült elegáns lakóépületek

2 A Palerrmo negyed bohém légköre

3. A San Telmo negyed

4. A milonga táncklub élménye

Nem tetszett

1. A szmog

2. Nem kifejezetten barátságosak a helyiek

Vélemények

"Buenos Aires izgalmas, élettől duzzadó, rendkívül sokarcú gigaváros. Jártam szinte minden dél-amerikai nagyvárosban, és mondhatom, hogy turista szempontból csak Rio szuperebb az argentin fővárosnál. Viszont Rio-t főleg a tengerparti fekvése, és domborzata teszi csodássá, Buenos Aires-nek sokkal szebb épületei, és érdekesebb negyedei vannak, mint a brazil városnak. Buenos Aires megértéséhez, megismeréséhez azonban minimum három teljes nap szükséges.

Furcsa módon nekünk nem azok a látványosságok tetszettek a legjobban, ami a turisták többségének. A színes házairól híres La Boca negyedet mi túlságosan mesterkélt, azaz turistákra ,,szakosodott" helynek éreztük, pedig - úgy hallottuk - a magyar turisták imádják és órákig szívesen ott időznek. 15 évvel ezelőtti Buenos Aires-i utazásom legemlékezetesebb programja a Recoletta temető volt, most alig egy órát időztünk ott, mert zavart minket a turistatömeg. Viszont imádtuk a San Telmo negyedet és a fiatalos, divatos Palermo Soho negyedet nappali és esti változatában is.

A világ egyik legszélesebb sugárútján, a 9 de Julio-n laktunk az Obelisco emlékmű közelében. Primának sikeredett ez a hotelválasztás, mert ez a verhetetlen központi elhelyezkedést roppan praktikusnak bizonyult. A központban, a Centro-ban is fantasztikus, hangulatos utcarészek vannak, pl. a calle Reconquista. Tetszett nekünk az esti Puerto Madero, egy modern negyed, amire a fővárosiak rendkívül büszkék. A múzeumok, kiállítások közül a Museo Evita és a Casa Rosada melletti szupermodern bicentenáriumi komplexum tetszett a legjobban.

Ami a leginkább megfogott minket, az látni Buenos Aires dicsőséges, sikeres múltjának (kb. 1860-1920 közötti a fénykor) lerakatát az építészetben. Buenos Aires némileg hasonlít abban Budapestre, hogy rengeteg az elhanyagolt, jobb időket megélt épület. Fura, de mintha ez a hasonlóság is hozzájárult volna ahhoz, hogy olyan „otthonosan” éreztük magunkat. A házak előtti járdák rosszabb állapotban vannak náluk, míg a közterületnek számító úttestek pedig jobb állapotban, mint Budapesten.

A metróállomások szerintem csúnyák, szűkek, viszont a szerelvények sokkal korszerűbbek, mint Pesten (a mienkét mindenhol überelik). Buenos Aires dimenziói óriásiak, azaz rengeteget kell sétálni, közlekedni ahhoz, hogy kicsit is megismerjük. Aki csak a fő műemlékeket nézi meg, valamint a Florida sétáló utcát és környékét, az igazán nem könnyen barátkozhat meg a nagyvárossal.

Jóllehet Argentínában vidéken rendkívül erős utálatot éreznek az emberek a fővárosiak iránt, nekünk a portenok is tetszettek. Rengeteg problémájuk dacára jól láthatóan életigenlők, próbálnak annyi jót kihozni sorsukból, amennyi csak lehetséges. Sokkal közvetlenebbek, lezserebbek, mint a budapestiek." (Jani, 2015)

,, A város építészete egyébként hasonló Budapestéhez, a hangulat azonban nem lehetne eltérőbb. Az utcák színesek, tele vannak csodás graffitikkel, bámészkodó, élénken beszélgető emberekkel, hipszter kávézókkal, és a hét minden napjára jut minimum egy szenvedélyes tangóest. (2018)" forrás

,, A repülőtérről busszal mentünk be a városközpontban lévő szállodánkba. Első benyomásom az volt lepusztult szocreál város, de ahogy közeledtünk a városközpont felé átalakul lüktető modern nagyvárossá. Nagyon tetszett a rengeteg zöld felület, széles utak. Ami nem tetszett itt is van eldobált szemét és jó néhány hajléktalan. A tangó, a foci és Evita a város meghatározója és ez nekem nagyon bejött. Rajongtam a városért.
A Boca negyed a színes házaival, a kávéházak tangó előadásaival, Maradona emlékével nagyon barátságos és kihagyhatatlan.
A Július 9-i sugárút európai szemmel felfoghatatlanul széles. Szerencsére itt volt a szállásunk a Grand Briz szálloda. Minden szempontból megfelelő volt a szállás. A szobák, a svédasztalos reggeli és a személyzet is tökéletes volt.
Egy este elmentünk egy olyan étterembe vacsorázni, ahol egy két órás tangó est volt a szórakoztatás része. Természetesen ennek a csúcspontja az Evita volt spanyolul. Mindenkinek tudom ajánlani. (B. Kata, 2022)

2 nemzetközi repterük is van, a nagy gépek a távolabbira érkeznek. A városba innen 3 módon tudsz bejutni: tömegközlekedés, de ehhez plasztik kártyát kell a B terminál mellett, nem lehet csak úgy jegyeket vásárolgatni vagy applikációzni. Van ezen kívül egy busz, ami közel annyi, mint a taxi 1 főre, úgyhogy én a Cabify mellett döntöttem. (A helyi Uber.)

A városban könnyebb transport kártyát szerezni és pénzt váltani, a reptéren lehúznak. Válthattok pénzt az utcán, nem csalás, a forgalmasabb helyeken kiabálják random emberek, hogy cambio cambio cambio, náluk tudtok váltani, de amúgy dollárt és eurót is elfogadnak az utcán, van valami qr kódos fizetés is, de a kártya 90%-ban okés.

Nagyjából fél óra alatt bent is voltam a városban a reptérről, ahol rögtön egy isteni empanadaval kezdtem, majd mentem a Plaza de Mayo és Obelisco nevezetességek felé, de épp pride volt, úgyhogy nem igazán tudtam fotózni az emléknűveket, ellenben hatalmas buli volt az utcán, sütögetéssel, árusokkal, mindennel.
Hamisítatlan hangulat, a művésznegyedben pedig a Boca Juniors focicsapat otthona van, ha az utcán kérdezik, Boca drukkerek vagytok (kék-sárga), a rivális River Plate pedig no no no, nem nem nem.

A művésznegyed különleges, a közbiztonság mindenfelé jó. Az árak budapesti pénztárcával mérve is meredekek (450 ft egy fél liter ásványvíz), sajnos nagy a szegénység, sokan a kukából esznek, így bárhol ha marad kaja, kérjétek elvitelre vagy tegyétek el, garantáltan 5 percen belül (de általában már az étterem kijáratánál) valaki megszólít és elkéri az ételed.
Ennek ellenére boldogok és fantasztikus hangulatot varázsolnak. (2024)

Szállásválasztás

Buenos Airesben az alábbi negyedek ajánlottak, ha csendes, hangulatos környéken szeretnél megszállni, ami közel van a központhoz, de elkerüli a túlzott zajt:
1. Palermo Chico

Jellemzők: Palermo nyugodtabb része, elegáns utcákkal és zöld területekkel. Közel van a parkokhoz, például a Bosques de Palermo-hoz, de elég távol esik a zsúfolt bároktól és éjszakai élettől.
Előnyök: Kiváló közlekedés a belváros felé, zöld környezet, prémium szállodák és apartmanok.

2. Recoleta

Jellemzők: Klasszikus, elegáns városrész, tele kulturális látnivalókkal, mint például a híres Recoleta-temető. Központi elhelyezkedése ellenére csendesebb utcákat is találni.
Előnyök: Történelmi hangulat, sok múzeum és park, éttermek, és könnyű hozzáférés a központi helyekhez.

3. San Telmo

Jellemzők: Buenos Aires egyik legrégebbi és legautentikusabb negyede, hangulatos macskaköves utcákkal és koloniális épületekkel. A fő turistaforgalom elkerülésével nyugodt szállásokat találhatsz.
Előnyök: Közelség a belvároshoz, hagyományos kávézók és piacok, romantikus környezet.

4. Belgrano (Belgrano R)

Jellemzők: Egy csendes, családias hangulatú környék, amely kissé távolabb van a belvárostól, de metróval gyorsan elérhető. Széles utcák, fák és nyugodt légkör jellemzi.
Előnyök: Kiváló éttermek és kisboltok, biztonságos és nyugodt környezet.

5. Villa Crespo

Jellemzők: Palermo mellett található, de kevésbé zsúfolt és turisztikai. Barátságos, helyi lakosok által lakott negyed, ahol hangulatos boutique szállásokat találhatsz.
Előnyök: Helyi hangulat, kevesebb zaj, könnyű közlekedés a központ és más fontos helyek felé.

6. Montserrat

Jellemzők: A belváros közelében található, de kevésbé turisztikai. Ez a negyed csendesebb utcákat kínál, miközben könnyen elérhetők a főbb látványosságok.
Előnyök: Gyors hozzáférés a történelmi központhoz, kedvezőbb árú szállások.

Tipp: Ha fontos számodra a nyugalom, érdemes olyan szálláshelyeket keresni, amelyek belső udvarra néznek, vagy távolabb esnek a főutcáktól. A kisebb butikhotelek és apartmanok gyakran csendesebb alternatívát jelentenek.

Közlekedés

A nemzetközi repülőtérről a városba

Érdemes a Manuel Tienda Leon nevezetű reptéri buszt választani. Per fő kb. 12 USD az ár, de a hotelhez szállít közvetlenül. 15 percenként indul busz.
A vámellenőrzési terület után meg lehet keresni a remise elnevezésű taxik standját. Itt korrekt, fix árat kaphatunk.
A repülőtéren várakozó sárga-fekete taxiknak nem jó a híre. Nem tanácsoljuk, hogy azzal jöjjön be a városba.

Reggel érkeztünk meg a 13 milliós argentin főváros nemzetközi repülőterére (EZE). Jól felkészültem, hogy milyen módon lehet bejutni a központba, mégis volt egy kis keresgélés a reggeli nyüzsgésben, ezért most közszolgálati jelleggel leírom a lehetőségeket. Vonat nincs.

Hátizsákos turistáknak opció lehet a helyi BKV 8-as járata, ami nevetségesen olcsó. Hátránya, hogy bőröndökkel elég macerás lehet felszállni, több mint egy óra az út befelé, és kell, hogy legyen nálunk feltöltött metrókártya (erről majd később írok), amit nem tudom, hogy be lehet-e szerezni a repülőtéren. Másik megoldás a Tienda León társaság (helyi Volán) reptéri transzferbusz járata, ami kb. félóránként indul, és elférnek benne a legnagyobb kofferek is. 13 USD, és elfogadják az amerikai valutát. Ez azért fontos, mert a reptéren csak nevetséges árfolyamon lehet pesót váltani. (Erről is írok majd.) Hátránya, hogy két különböző buszvégállomásra viszi csak be az utasokat, ahonnan még el kell jutni valahogy a szállásig.

Végül marad a jó öreg taxi, ami kb. 40 dollárért elvisz a szállodánk elé. Nyilván ez a legkényelmesebb, és három főtől még gazdaságos is, de a taxik többsége elég kicsi, ha hárman vagyunk, nem biztos, hogy beférnek még a csomagok is. Ráadásul a sofőrök nem mindig hajlandóak bekapcsolni a taxamétert, ilyenkor alkudozni kell, és persze angolul egyikük sem tud. A lényeg, hogy az utaskijáróban ajánlkozó vállalkozókkal biztosan nem szabad szóba állni, mert annak súlyos lehúzás lesz a vége (még Ferihegyen is).

Mindhárom közlekedési eszközt könnyű megtalálni: csak egyenesen kell törtetni úgy száz métert a kijárattól a parkoló felé vezető járdán, és rögtön meglátjuk az állomásokat egymás mellett. Mi a Tienda León társaságot választottuk. A jegyeket már a reptéren is meg lehet vásárolni ott, ahol az autókölcsönzők nyomulnak, de a buszmegállóban is van egy bódéjuk. Felszálltunk a Madero terminálra induló járatra, miközben segítőemberek bepakolták alulra a csomagokat. A társaság honlapján az áll, hogy fejenként egy bőrönd fér bele az árba, de nem témáztak azon, hogy még két kisebb kofferünk is van (cabinbag). Kb. negyven perc alatt értük el a belvárosi végállomást. (2024) forrás

Taxi

A városon belüli közlekedésnél is érdemesebb a remis nevű, telefonon rendelhető taxit választani, mint normált. A remis zónák szerint rögzített tarifák alapján dolgozik, a normál taxik mérőórával. Telefonálni az úgynevezett remiseria-ka kell, persze ehhez szükséges a spanyol nyelv némi ismeret, vagy megbízható helyi ember (pl. hotelalkalmazott) segítsége.
A taxisok utálják, ha az utas száz pesos bankjeggyel akar fizetni. Taxizás esetén készüljünk fel kisebb címletekkel, különben el kell viselni a taxis mogorvaságait.

A szállodánk recepciósa egy kulturált „maszek taxit” rendelt nekünk a „Remise” rendszerén keresztül, ami afféle argentin Uber lehet. Hogy mennyire legális, azt nem tudom, de a szolgáltatás színvonalas volt. Nem volt taxióra, viszont tiszta, jól karbantartott autóval és korrekt, előre meghatározott viteldíjjal szállítottak a célállomásra. Valamivel drágább, mint a városban tömegesen cirkáló fekete-sárga taxik, de azokat is kipróbáltuk – és mit mondjak... Inkább a buszt választanám. Már megszokhattuk Budapesten is, hogy a világító szabad jelzés ellenére nem mindig állnak meg, de amikor végre megállt egy, abban sem volt sok köszönet. A sofőr – strandnadrágban és hawaii-ingben – morogva kinyögött valamit, majd jelezte, hogy a csomagjainkat (két kis bőrönd) dobjuk az anyósülésre, ahol már ott figyelt egy maté teáskészlet a termosszal. Mi pedig betuszkoltuk magunkat a retkes hátsó ülésre. Ezzel szemben a Remise sofőrje segítőkészen kinyitotta nekünk az ajtót – igaz, angolul ő sem beszélt –, de a szállodai portás segítségével sikerült tisztázni, hová szeretnénk menni.

sz. s. fotója

Bérelt autó

Városi közlekedéshez praktikusabb a tömegközlekedés és a taxi, vidékre ajánlott a bérelt autó. Érdemes előre alaposan kalkulálni a megteendő kilómétreket, Argentínában a távolságok nagyok.

Metró (subte)

A helyiek simán subte-nak nevezik rövidítve a subterráneo (földalatti) szót. 1913-ban épület az első szakasza, és ez is jelzi, hogy dél-amerikai viszonylatban milyen fejlett volt Buenos Aires száz évvel ezelőtt. Latin-Amerikában itt volt először metró.
A hálózat jelenleg 6 vonalból áll, betűkkel jelzik A-tól E-ig, és van még H betűs is. Mindegyiket más és más színnel is jelzik.
2.50 peso egy jegy ára. Olcsó és praktikus. Reggel fél hattól este fél 11-ig közlekedik. (Nyáron meglehetősen fülledt a levegő a kocsikban.)
Az A és C vonal (?) a legérdekesebb a turistáknak a faborítású régi (1913-as) szerelvények és a múltat idéző állomásai miatt.

Buenos Aires közlekedése 2024-ben:

Buenos Aires közlekedése továbbra is kiváló, különösen, ha az ember a metrót (súbte) használja. A lejáratok még mindig Párizst idézik, az alagutak kicsit New Yorkot, a folyosókat fedő csempe pedig egyértelműen Lisszabont. A súbte ma már hat vonallal rendelkezik, mivel az F-vonal építése még nem fejeződött be. Bár néhány vonalon továbbra is régi szerelvények közlekednek, a hálózat gyors és hatékony. A Boca negyed kivételével szinte minden látványosság elérhető a súbtéval és egy kis gyaloglással. A város metrója a kontinens első földalattija, és a régi szerelvények néhány állomáson még ma is megtekinthetők. Az Estación Perú történelmi állomás a Linea A vonalon található, és 2024-ben rendszeresen látogathatóvá tették bizonyos napokon, így érdemes előre tájékozódni a nyitvatartásról.

A buszhálózat továbbra is kaotikus lehet, különösen csúcsidőben, de az elektronikus SUBE-kártya megkönnyíti a jegyvásárlást. A buszmegállókban ma is jellemzőek a hosszú sorok, bár az argentinok türelmesen, békésen várakoznak, ahogy azt korábban is megszokhattuk. Az itthoni tolakodás ott továbbra sem divat.(K. Kriszta)

Buenos Aires tömegközlekedése alapvetően jól működik, és a nagy távolságok miatt praktikus választás lehet. Úgy terveztük, hogy busszal utazunk a belvárosba. A buszok általában jó állapotban vannak, bár továbbra sincs fix menetrendjük, de a csúcsidőszakokban viszonylag megbízhatóan közlekednek. Fontos, hogy a buszokat le kell inteni – egy ekkora városban ez szokatlan, de itt ez a megszokott gyakorlat.

Az utasok az első ajtón szállnak fel, és egy SUBE-kártyával fizetnek, amelyet a jegyautomatánál érintenek le. Az automaták az aprópénzes fizetést gyakorlatilag teljesen kiszorították, így a kártya elengedhetetlen a tömegközlekedéshez. A SUBE-kártya egyszerűen feltölthető kioszkokban, boltokban és online. Az utazás ára továbbra is rendkívül kedvező, körülbelül 150 argentin peso (kb. 140-150 forint) egy útra, és az infláció ellenére a kormány még mindig jelentős támogatást nyújt a tömegközlekedéshez.

A korábbi aprópénzhiányt mára nagyban enyhítette a digitális fizetési rendszerek terjedése, így ma már nem okoz gondot az utazáshoz szükséges összeg kiegyenlítése. Ha valakinek mégis nincs SUBE-kártyája, a belvárosban rengeteg helyen lehet vásárolni, így az első napokban sem kell aggódni a közlekedés miatt.

Azonban, amikor mi először utaztunk, még nem volt nálunk kártya, és emiatt kénytelenek voltunk gyalog indulni a belváros felé – ami gyors tempóban körülbelül 60 perc volt. Szerencsére útközben találtunk egy boltot, ahol segítőkészen segítettek aprót váltani, így hazafelé már kényelmesen busszal jöhettünk. A hosszú séta fárasztó volt, de Buenos Aires utcái annyi érdekességet rejtenek, hogy még így is élveztük a felfedezést.

A Buenos Aires-i tömegközlekedés továbbra sem a turisták kényelmét szolgálja elsődlegesen. A metróvonalak között még mindig hiányoznak fontos kapcsolódási pontok, és a metró este 11-kor bezár, ami megnehezíti a késő esti közlekedést. A buszhálózatot pedig továbbra sem támogatják széles körben buszsávokkal, így a forgalom gyakran lelassítja őket, különösen csúcsidőben.

Ami viszont jelentős változás 2024-re, hogy a SUBE-kártya ma már elérhető a turisták számára is. Ez a kártya a metróra, buszokra és vonatokra egyaránt érvényes, és könnyen beszerezhető kioszkokban, kisboltokban vagy metróállomásokon. A feltöltése is egyszerű, akár online, akár helyszíni automatákban. A fémérmés rendszer teljesen eltűnt, így az aprópénzhiány már nem jelent problémát.

Ez a változás sokat javított a tömegközlekedés hozzáférhetőségén, de a hálózat továbbra is inkább a helyiek igényeihez igazodik. Érdemes előre megtervezni az útvonalakat, és figyelembe venni a metró korai zárását, különösen, ha este későn érkezik vagy indul az utazás.

Három alkalommal összesen nyolc hetet töltöttem Buenos Airesben, és be kell vallanom, néha teljes szívemből gyűlöltem a várost. A közlekedés például továbbra is kaotikus: autók keresztben az úton, és a buszok, amelyek látszólag ott állnak meg, ahol kedvük tartja. Bár 2024-ben a legtöbb megálló már jól jelzett és sok helyen digitális kijelzőkkel is találkozni, még mindig előfordul, hogy a menetrendek kiszámíthatatlanok. Néha egy fára ragasztott matrica jelzi a járatszámot, de volt már olyan is, hogy a megállóban valaki megszólított, és közölte, hogy a 28-as busz ma két sarokkal arrébb, a túloldalon áll meg. Hogy a helyiek honnan tudják ezeket a változásokat, még mindig rejtély számomra.

A SUBE-kártya használata megkönnyítette a tömegközlekedést, de a járatok kiszámíthatatlansága és a buszok zsúfoltsága miatt még mindig kihívás a városban utazni. Ugyanakkor, ha valaki helyben lakik és hozzászokik ehhez a káoszhoz, talán kevésbé zavaró, mint egy látogatónak.

Étkezés

Jóllehet Buenos Aires-ben is találhatók gyorsétkezéses imbisz büfék, a helyieket nagyon ritkán látni az utcán kajálni (vagy akár inni). Persze a fővárosban létezik mindenféle árfekvésű és jellegű étterem. A többségük tipikus argentin specialitásokat kínálnak, főként húsokat (parrilladas), de sok helyen lehet enni tésztákat (többnyire házi készítésűeket), és pizzát. A pizzákon az Európában megszokotthoz képest sokkal több és fűszeresebb a mozzarella (más is valamennyire, mint az olasz). Emiatt az argentínai pizza sokkal kiadósabb is. Van egy pizzéria üzletlánc, az Ugi's Pizza, amely a legolcsóbb árakkal dolgozik Buenos Airesben. Sok helyen megtalálható.

A Puerto Madero negyedben, a régi kikötő tájékán, valamint a Recoleta és a Palermo negyedekben vannak a legmenőbb éttermek. A városközpontban ellenben, dacára a nagy éttermi konkurenciának, a vendéglői árak nem is olyan magasak.
Fontos! Nehéz találni helyet, ahol este hétkor, vagy akár nyolckor már vacsorázni tudunk. A helyiek este 10 előtt nem mennek étterembe vacsorázni.
Buenos Airesben a csapvíz tisztított, és ezáltal iható.

Több mint tartalmas marhahúsos szendvics a San Telmo--i piacon - Pap Erika fotója

Pénzváltás

Az évek óta húzódó argentin gazdasági válságban, az unortodox monetáris politikának köszönhetően kétféle dollárárfolyam alakult ki: a hivatalos és a „kék”, ami nálunk feketének becéztek. Egy hónappal ezelőtt, még a dupláját adták a Florida utcai pénzváltók a bankokhoz képest, de most jött ez a láncfűrészes elnök, és első reformintézkedése az volt, hogy lefelezte a peso értékét a dollárhoz képest. Csakhogy megmaradt a hatósági árfolyam, és vele együtt a vágtató infláció is, ezért a kék dollár biznisz továbbra is dübörög. Most éppen nyolcszáz peso helyett 1180-at kaptunk 1 dollárért. Kicsit aggódtam, hogy fog működni ez a gyakorlatban, de felesleges volt.

A Calle Floridában szinte minden sarkon kiabál egy ember (pedig elvileg illegális), hogy „cambio-cambio”. Kiválasztottam egy szimpatikus külsejű hatvanas urat, aki kérdésemre ˗ How much? ˗ már kapta is elő a számológépét és mutatta az árfolyamot. Miután bólintottam, hogy megfelel, egy kapualjba kísért. (Izgi, mi?) Benyitott egy ajtón, ahol egy „rendes” pénzváltófülke fogadott vastag ablaküveggel, pénzszámoló masinával, csak arab szempár helyett egy latin tekintetű fickó számolta le a bankókat. Minimális procedúra, de megéri, mert a kártyás vásárlás külföldi kártyával nem mindenhol működik, és 20-25 %-kal többe fog kerülni minden.
Kék árfolyamon váltva Argentína kifejezetten olcsó ország bármelyik nyugat-európaihoz képest, de még egy magyarnak is barátiak az árak. (2024) forrás

Vásárlás

A Palermo negyed egyik utcájában (Calle Murillo) több szuper bőrárus üzlet fedezhető fel. Vásárlás, kirakatnézés szempontjából kiemelt hely a csaknem mindig zsúfolt Avenida Santa Fe. A helyiek imádják a nagy és régi, patinás sugárutakat, és hát az Avenida Santa Fe ilyen. A legszebb része a Riobamba és a Florida között van.

Szórakozás

Buenos Aires és a tangó elválaszthatatlan egymástól. Sok közterületen láthatók tangozó párok. A La Boca negyedben lévő, nagyon turistás tangó show helyek roppan drágák, igaz prímák a zenészek és a táncosok. Számos tangó műsoros hely a show-t és a vacsorát kombinálva kínálja (show+cena). Ezekkel az a baj, hogy a vacsora rész a minőséghez képest túl drága.
Léteznek tango diszkó helyek (milongas), amiket többnyire idősebb argentinok és turisták látogatnak. A fiatalok egy része inkább az új keletű Electro tango-s helyeket kultiválja. Ezekben a lokálokban a tangó az elektromos zenével keveredik.
A diszkók és éjszakai klubok eléggé szétszórva helyezkednek el a nagyvárosban, tehát nem könnyű pendlizni egyik helyről a másikra. A Puerto madero negyedben vannak a legdrágább, menő klubok, a palermo és a las canitas negyedben találhatók némileg olcsóbb, de nagyon is trendi helyek. A Flores negyedben sokféle szórakozóhely van, köztük sok viszonylag olcsó.
A fiatal melósok többnyire a szegényebb külvárosok bulihelyein szórakoznak, ezeket úgy nevezik, hogy bailantas. Inkább latin-amerikai zenét nyomnak, főleg a cumbia-t.

Földvári András világutazó fotója

n. s. fotója

Meccslátogatás:

"Bevonultak a dobosok és a kemény mag a neki fenntartott középső lelátóra, ekkorra már rengett a stadion, mert mindenki a dobok ütemére ugrált és a rugalmas vasbetonépület átvette a ritmust. Elég impozáns volt, bár közben statikai számításokat is végeztem. Úgy az első félidőre kezdtem el lazulni kicsit és élvezni, ha nem is a meccset, hanem a szurkolók előadását. Sokszor tűnt úgy nekem, mintha a tömeg nem is a mérkőzést nézné, hanem egymást szórakoztatna. Egyetlen magyar focimeccsemmel összehasonlítva ez rendkívül kulturáltan zajlott. Nem volt semmi "földet a bíróra", meg "meneküljetek!", és állandó anyázás. Inkább pozitív dolgokról énekeltek, bár néha elhangzott egy "buzi Bolívia és Paraguay", ill. a az ellenfél szurkolói is megkapták a hímringyó megnevezést esetenként. Ez később szállóigévé is vált köztünk.

1-2 érdekes szokás, bár nem mind hangzott el:

(sajnos ez nem volt) Mikor bemutatják a játékosokat, az ellenfélnél minden név után elhangzik, hogy "hijo de puta", azaz prostituált szülöttje.

kirúgásnál nekifut a kapus: óóóóóóóóóóóó, kirúgja a labdát: putóóóóóóóóóóóóóó (buzi)

miután az utolsó percben kapott a River egy egyenlítő gólt, a közönség azt énekelte, hogy akkor is szereti a játékosokat ha jól és akkor is, ha rosszul játszanak.

Miután vége van a meccsnek, először a vendégek szurkolóit viszik el buszokkal. Addig nem nyitják ki a kaput, míg jópár utcányira nem értek biztonságba.

Ilyenkor kántálják az öröknek általában, hogy "abre la puerta puto espanol!", azaz "nyisd ki a kaput rohadék spanyol!". Ebből látszik, hogy az emberek még emlékeznek itt is a spanyolokra. :)

Az ellenfél szurkolóinak örömködésére, a "putos, putos" kórus volt a válasz, amit a fentiekből kevés nyelvi érzékkel is ki lehet következtetni, mit jelent.

forrás

Közbiztonság

Buenos Airesben a közbiztonság nem nevezhető jónak. Gyakoriak a zsebtolvajlások, a rablások, sőt emberrablások. Az ,,átlagos turistának" azért nem kell a folytonos berezeltség állapotában várost nézni. A turista nevezetességek tájékán, a város központi részein a szokásos elővigyázatosságokkal nagy valószínűséggel elkerülhető a baj. A legtöbb turista nevezetesség szerencsére a jobb közbiztonságú negyedekben található. Sok turista a visszajelzéseiben határozottan állítja, hogy nem érezte magát veszélyben Buenos Aires-ben, még éjszaka sem, a fiatalokkal teli utcákban. E vélemények szerint a turistákat felesleges ijesztgetni a rossz közbiztonsággal. Az utóbbi években egyre több rendőr és magán biztonsági ember próbálja megelőzni a bajt, és sokat segít, hogy elég sok helyen van térfigyelő kamera.

l.m. fotója

2010-es évet követően valamennyire javult az országban a gazdasági helyzet, aminek következtében roppant megnőtt a szomszédos országokból való illegális és ellenőrizetlen bevándorlás. A fővárosiak hajlamosak a bűnözés magas mértékét e bevándorlók kontójára írni. Fontos tudni, hogy bűnözői csoportok egy része kifejezetten a tájékozatlan, értékeket maguknál hordó turistákra specializálódnak. A legkockázatosabb egyedül kószálni, és a legbiztonságosabb csoportban járkálni.

Alapvető szabályok, tanácsok:

Sok készpénz, ékszer, értékes tárgyak ne legyenek nálunk
Annyi készpénz legyen nálunk, hogy rablás esetén minimális elégedettséget biztosítsuk a támadóknak (pl. öt darab 10 dolláros, vagy ennek megfelelő helyi pénz, de inkább négy-öt bankjegyben). Rablás esetén felesleges hősködni.
Legyen rejtett helyen is pénzünk, pl. speciális őv belsejébe dugva stb.
a táska ne a háton, vagy oldalt legyen, hanem a testünk frontoldalán
embertömegben fokozott figyelem, körültekintés
Ne hagyjuk, hogy bármiféle trükkel eltereljék figyelmünket a ravasz zsebtolvajok (pl. a galambszaros trükkel)

Este, éjszaka ajánlatos elkerülni a La Boca, a Retiro, az Once és a Constitución nevű negyedeket, a piros lámpás helyeket az ottani rossz közbiztonsági kockázatok miatt. (Az utóbbi három negyedben vannak a főváros legnagyobb pályaudvarai.) Este, éjszaka tanácsos inkább taxival vagy busszal (colectivos) közlekedni, és elkerülni a gyaloglást a jól megvilágított, jelentősebb utcákon kívül.

A fentebb említett La Boca negyed nappal sem a legbiztonságosabb, de a turistás része, az El Caminito speciel nem veszélyes. Annyira elterjedt a zsebtolvajlás, hogy a rendőrség ezzel már nagyon vonakodva foglalkozik. A legtöbb zsebes a buszokon, metrón, a repülőtéren, a buszpályaudvarokon, a zsúfolt utcákon, a bevásárló utcákon (főleg a Florida-n), sőt még a boltokon belül is, ténykedik. Nagyon ügyesek, rafináltak, gyakran jól szervezett alakzatban lépnek akcióba.

A rablók állítólag a a digitális kamerákra utaznak a legvehemensebben, és nagyon agresszívek, akár világos nappal is. Bár a turistát esetleg érdekelhetik a nyomornegyedek (miserias), de nem jó ötlet ezekbe bemenni. Még a rendőrség sem teszi be azokba a lábát. Amúgy a nyomornegyedek nagy része nem Buenos Aires belső területén található, hanem a vonzáskörzetben.

"Megnyugtatásul": Dél-Amerikában Limában, Caracasban és Sao Paolo-ban rosszabb a közbiztonság, mint Buenos Airesben.

2024-es frissítés és átfogalmazás:

Bő fél nap az argentin fővárosban semmire sem elég, de arra igen, hogy az ember szerezzen néhány tapasztalatot. Már az utazási iroda előzetes tájékoztatójában figyelmeztettek, hogy óvakodjunk az utcai tolvajoktól. Egyik kedvenc trükkjük, hogy mustárral vagy egyéb folyadékkal fröcskölik le az áldozatot, majd "segítséget" ajánlva megtisztogatják, miközben megfújják a táskáját. Ezek után általában egy közelben várakozó járművel gyorsan eltűnnek.

A belváros közepén sétáltunk vissza a szállodánkba, amikor egy nő a táskámra mutatott. Egy zöld folt éktelenkedett rajta. Első gondolatom az volt, hogy valószínűleg egy madár pottyantott rá – ilyesmi már mással is megtörtént. Aztán észrevettük, hogy Imre nadrágja és inge, meg az én ruhám is tele van hasonló foltokkal. Kissé furcsának tűnt, de még ekkor sem gyanakodtam. Megszagoltam a "madárürüléket" – mustárszaga volt. A zöld szín sem lepett meg igazán, hiszen miért ne lehetne a mustárnak különféle árnyalata, ahogy például a Negro cukorka is lehet fehér.

A nő ekkor papír zsebkendőt nyújtott felém, én pedig buzgón elkezdtem tisztogatni magam. Pár pillanat múlva a nő beszállt egy várakozó taxiba és eltűnt. És itt jött a felismerés: rájöttünk, hogy pontosan az történt, amire a brosúrában figyelmeztettek. Szerencsére semmi értékünket nem vitték el, és némi mosással megúsztuk az esetet.

2024-es megjegyzés: Az ilyen trükkök sajnos továbbra is gyakoriak Buenos Airesben, ezért érdemes elővigyázatosnak lenni, és a személyes tárgyakat mindig szorosan magunknál tartani. A mustáros "madárürülék" trükk továbbra is népszerű a zsebtolvajok körében, ezért ha hasonló helyzetbe kerülsz, azonnal utasítsd el a segítségnyújtást, és inkább menj tovább egy biztonságosabb helyre.

Más praktikus információk

Argentínában a konnektorok és dugaszok eltérnek a közép-európai szabványtól. Az országban a Type I típusú csatlakozók használatosak, amelyek három lapos pengéjű tüskével rendelkeznek (két szögben döntött és egy függőleges). Ez különbözik a Közép-Európában gyakori Type C (két kerek tüske) vagy Type F (Schuko) típusú csatlakozóktól.
Az argentin elektromos hálózat 220 V feszültségen és 50 Hz frekvencián működik, ami megegyezik a közép-európaival, így feszültségátalakító nem szükséges. Azonban, mivel a dugaszok formája különböző, adapterre van szükség ahhoz, hogy a közép-európai készülékeket csatlakoztatni lehessen az argentin konnektorokhoz. Az adapter típusa Type I.

Tangós helyek

A milongák

A milonga egy argentin tánc, amely Buenos Airesben nagyon népszerű. A milonga egy táncosok közötti kapcsolatot és kommunikációt erősítő társastánc, amelynek eredete a 19. század végére nyúlik vissza. A milonga többféle verziója létezik, de általában gyors tempóra és szenvedélyes hangulatra jellemző.

Buenos Airesben a milonga többféle helyen is táncolható. Az egyik lehetőség a milongaként ismert helyek, amelyek általában külön erre a célra kialakított terek, ahol a táncosok találkoznak és táncolnak. A milongákban általában zenei szekciók vannak, ahol a különböző stílusú tangókat játszanak, és a táncosok pihenőidőben beszélgethetnek és ismerkedhetnek egymással.

Emellett Buenos Airesben rengeteg bárban, klubban és tánciskolában is lehet találni milongát. Ezek általában kisebb és barátságosabb helyek, ahol a táncosok kötetlenül, de szenvedélyesen táncolnak. A milonga a város kulturális örökségének része, és nagyon fontos része az argentin kultúrának. Ha szeretnél táncolni, vagy megismerni a milonga hangulatát, akkor Buenos Aires egy fantasztikus hely erre.

i. m. fotója

g. g. fotója

l. d. fotója

Palermo Soho negyed

Talán a főváros legbohémabb negyede, laza, középosztálybeli, művészlelkű fiatalokkal, kis butikokkal, hangulatos, trendi éttermekkel. Nagyon népszerű, divatos negyed, van valami sajátos, európai szemmel nézve retrós bája. Napközben, főként vasárnap egy-két órát jól el lehet ott időzni, főleg, hogy nem olyan brutálisan zajos, mit a város sok más központi része. Este szórakozóhelyek sokaságát kínálja. Elég távol van a városmagtól: kb. öt kilométer, a Recoletától kb. 3 kilométer.

m. n. fotója

Palermo Buenos Aires egyik legnagyobb kerülete, és a neve alapján könnyű kitalálni, hogy olasz bevándorlók alapították. Egykor kétes hírű negyedként ismerték, állítólag tele volt bordélyházakkal, mára azonban Palermo Soho és Palermo Hollywood a város legtrendibb részei közé tartozik, különösen a fiatalok körében. Számtalan étterem, bár és terasz található itt, ahol az árak egyértelműen a turisták pénztárcájához igazodnak.

Palermo másik oldala a város legnagyobb zöldövezetét foglalja magában, amely számos különböző parknak ad otthont. Az egyik legismertebb park, a Rosedal, amelyet lenyűgöző rózsakertje miatt kedvelnek annyian. Sajnos nem sikerült bejutnunk, mivel délután 5 órakor bezárt, arra hivatkozva, hogy a nyári szezon már véget ért. Úgy tűnik, itt sem kell kétszer mondani, ha lehetőség van a munkaidő csökkentésére.

Palermo a fiatalok egyik kedvenc kerülete, ahol egymást érik a hangulatos bárok, kávézók és éttermek, este pedig a klubok nyitják meg kapuikat. Itt fedeztem fel a Café Flort, egy különleges helyet, ahol óradíjat kell fizetni. Ez azt jelenti, hogy ha kifizetünk például két órát, ez idő alatt annyit ehetünk és kávézhatunk, amennyit csak szeretnénk. Azonnal a kedvenc helyem lett, és tökéletesen alkalmas volt arra is, hogy nyugodtan dolgozzak – bár úgy érzem, velem nem biztos, hogy jól járt a tulajdonos. Remélem, hogy Budapesten is hamarosan nyílik egy ilyen koncepciójú kávézó!

La Boca negyed

A tangó születési helyének tartják. Turistás szempontból a lényege egy útszakasz, a Caminito. A la Boca negyed amúgy rossz közbiztonságúnak van számon tartva, de nappal, a sok turista által látogatott részein legfeljebb a zsebesekre kell vigyázni. Sötétedés után jobb elkerülni ezt a néhai kikötői dokk területet. Olaszok alapították a negyedet, amely ma leginkább a tarka, színes házairól vált világhíressé. Egyesek szerint érdemesebb busszal jönni a la Bocába, mert a legközelebbi metrómegálló és a negyed közötti útszakasz állítólag veszélyes, akár még nappal is. A nagyon óvatosak azt ajánlják, hogy taxival jöjjünk egészen a Caminito-ig.

G.K. fotója

Ezt a városrészt genovai bevándorlók alapították, és a színes házakból álló Caminito ma is a negyed legismertebb jelképe. A Caminito vidám és élettel teli, ami részben a vibráló színeknek, részben pedig az állandó nyüzsgésnek köszönhető. Az utcák tele vannak éttermekkel és bárokkal, ahol tangótáncosok szórakoztatják a vendégeket. Maradona jelenléte szinte mindenhol érezhető – még egy hasonmása is dolgozik itt, aki szívesen fotózkodik a turistákkal.

A Boca negyed másik híres szimbóluma a Boca Juniors stadionja, amely a kontinens egyik legismertebb futballcsapatának ad otthont. Bár számomra a dél-amerikai klubfoci nem különösebben izgalmas, sokak számára ez a hely valódi zarándoklat.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a Caminito környékén kívül a Boca a város egyik legszegényebb negyede. A turisták által látogatott néhány utca biztonságos, de azon kívül – különösen esti órákban – nem ajánlott sétálni. Ez a kontraszt gyorsan emlékeztet arra, amit már előzetesen is tudni lehetett a negyedről.

A Caminito Buenos Aires egyik legismertebb turistalátványossága, amely mára szinte turistacsapdává vált. Az egykor bevándorlók által gyorsan összetákolt házak a lakhatási problémák miatt épültek, majd az 1900-as évek közepén egy városi projekt részeként színesre festették őket, hogy hangulatosabbá tegyék a környezetet. Bár ma utcai múzeumként működik, és a színes házak valóban különleges atmoszférát teremtenek, a hely varázsát kissé beárnyékolja a hatalmas turistaáradat.

San Telmo negyed

Hétvégén nem érdemes kihagyni Dél-Amerika legnagyobb szabadtéri bazárját. A vasárnapi piac két kilométer hosszú területen húzódik végig a Rua Defensa-n, a Plaza Dorrego az epicentruma. Legjobb délelőtt 10 óra tájra időzíteni a látogatást. Minden kapható a standokon a régiségektől kezdve a szokásos bolhapiaci árukig, de vannak menő, divatos holmik is.

Ezt a negyedet egykor a gazdagok lakták, de egy pestisjárvány következtében szinte teljesen elnéptelenedett. A tehetős családok a Recoleta negyedbe költöztek, míg ez a városrész egy szerényebb, főként munkások által lakott területté alakult. A városrész főutcája, a Calle Defensa, vasárnaponként nyüzsgő piaccá alakul, míg hétköznapokon a régiségkereskedések uralják az utcát.

Elsétáltunk a Lezama parkig, majd rövid időt töltöttünk a Plaza Dorregón, amely egy rendkívül hangulatos kis tér. A teraszokon pihenő embereket tangótáncos párok szórakoztatják, ami még különlegesebbé teszi a hely varázsát.

San Telmo felfedezése után meglátogattuk a közeli "Manzana de las Luces" épületegyüttest is, amely Buenos Aires legrégebbi háztömbje. A név jelentése „a fények háztömbje”, és az épületet kizárólag idegenvezetővel lehet megtekinteni. A túra során sok érdekességet hallottunk a város történetéről, valamint az ehhez a háztömbhöz kapcsolódó rejtélyes legendákról, amelyek közül több máig felderítetlen maradt.

Vasárnapi lazulás San Telmo-ban - Pap Erika fotófa

A negyed utcái nem éppen a tisztaságukról híresek. Viszont éjszaka is lehet mászkálni a jól kivilágított utcarészeken. Hangulatos hely, Buenos Aires legrégebbi negyede. Gyarmati időkben (19. század eleje) épült házai is vannak. Sok a kávézó, a tangó klub, a régiségbolt. Az utcákon művészek alkotnak, itt-ott táncra perdülnek a flaszteren. Vasárnap délután a legmozgalmasabb az utcai élet. A negyed egyik látványossága a Santo Domingo bazilika.

Több hetet töltöttem San Telmo negyedben, amely Buenos Aires bohém hangulatú része, tele apró boltokkal, utcai művészeti alkotásokkal és barátságos kávézókkal. A La Poesía (Költészet) nevű kávézóban olyan gyakran megfordultam egy könyvvel vagy jegyzetfüzettel, hogy a pincérek még a nevemet is megjegyezték. Itt szolgálták fel a kedvenc argentin reggelimet: medialuna-t (ami félholdat jelent, és a helyi croissant-nak felel meg), amit tejeskávéba mártogattam.

San Telmóban vasárnap délelőttönként különleges hangulatú utcai piac várja a látogatókat, ahol mateteát, vintage tangós posztereket vagy más érdekes helyi termékeket vásárolhatunk. Különösen ajánlom a dulce de leche szaküzleteket, ahol a csodálatos karamellkrém harmincféle változatát kóstolhatjuk meg, méghozzá ingyen.

Puerto Madero negyed

Nappal zsong az üzleti élet, a vásárlási kedv, este, éjjel pedig menő környék drága éttermekkel, divatos klubokkal. Az utcák tisztábbak a Buenos Aires-i átlagnál. Ez a város újjá csinosított kikötő negyede. Nagyon szép a gyalogos hídja. Az egész negyed frissebb, kellemesebb, mint a Bunos Aires-i átlagvilág. Van elég zöldterület, tág tér, egyszerűen kellemes a sétálás. Van néhány vonzó büféebédet kínáló étterme. Itt van Buenos Aires állítólag legjobb parrilla-ja, a La Cabana. Középkorú, sikkes helyiek sétálnak a partmenti sétányon. Ez a negyed az magas épületeivel, a gusztusos kinézetével az ország sikeresebb arcát mutatja a turista felé.

l.r. fotója

Belgrano negyed

Kellemes lakónegyed tágas utakkal, szép lakóépületekkel. Egyértelműen felső-középosztálybeli a miliő.
Láthatók villák, nagykövetségi épületek is, de a magas építmények a jellemzők. Sok a kellemes zöldterület.
Ebben a negyedben található a kínai negyed is. Naná, hogy sok a kínai étterem is.

Barrio Norte negyed

Szép negyed, de néha nem takarítják rendesen és emiatt szemetes. Divatos negyed, tele van galériákkal, éttermekkel, könyvesboltokkal, terekkel. Vegyesen állnak modern és régi épületek, tipikus, hagyományos Buenos Aires-i negyed. Disszonáns hatású a sok hajléktalan jelenléte.

Recoleta

Temetője a főváros egyik fő látványossága, ami persze valamennyire furcsállhat a turista. A temető valóban szép és érdekes, viszont a környéke túlságosan turistás és orcátlanul drága. Ha valaki nem rongyrázó, akkor ne ragaszkodjon feltétlenül ahhoz, hogy a temető környékén válasszon magának vendéglőt. Tény, hogy a környék rokonszenves, élettel teli és sok jó étterem található.

A temető maga Argentína történelmének egy részét tükrözi, azt a részét, amelyben aranykorszakát élte. Azért is annyira büszkék a helyiek a temetőre, mert erre az aranykorszakra emlékezteti őket. A temető nyugis és könnyen áttekinthető dacéra hatalmas területének. Érdekessége tán morbiditással vegyes. Tele van régi (vannak elégé rossz állapotban lévők is) és pompázatos sírral, sírbolttal. Két-három órát bőven el lehet itt tölteni a nevek böngészésével, az autók zajától való mentességet élvezve. Naná, hogy meg kell keresni Evita Peron síremlékét.

A temetőbe való belépés ingyenes. Aki tud spanyolul vagy angolul, körülnézhet csoportos vezetéssel, mert így sokkal többet meg lehet tudni az itt eltemetett hírességekről. Egyes honlapok óvják a temető látogatóit a zsebtolvajoktól, bűnözőktől, valójában azonban szinte semmi nyoma a visszajelzésekben, hogy valakivel valami rossz ott megtörtént volna.

Van a közelben egy metrómegálló. Hétvégeken a temető közelében egyfajta bolhapiacot építenek fel. Amúgy a Recoletta negyedben érdemes sokat időzni, sétálgatni, mert egy menő, sikkes hely. Tele van kis butikokkal, kávézókkal, bőráru kereskedőkkel. Az elegáns épületek a 20. század elejéből valók, a homlokzatok szépen díszítettek. Sok nagykövetség, rezidencia itt található. A modern épületeket gusztusosan integrálták a régiek közé. Reggeltől estig élettel teliek az utcák. Sok a mosolygós ember, tán, mert az itt élők jobb módúak. Szerencsére sok a zöldterület is.

K. Kriszta fotója

Ha valaha erre jártok, mindenképpen érdemes meglátogatni a Recoleta temetőt. Az 1822-ben alapított temetőt a Recoleta szerzetesrend hozta létre, mivel a közeli templom temetkezési helyei már nem voltak elegendőek. Ez Buenos Aires első köztemetője, amelyet parcellákra osztottak, és mindegyiken impozáns kripták állnak – összesen közel 4700. Az egész hely inkább egy labirintusszerű kisvárosra emlékeztet, így az ottlétünk alatt egyáltalán nem éreztem a szokásos temetői hangulatot.

A temetkezés módja is különleges: a koporsókat nem földelik el, hanem a kriptákban kialakított polcokra helyezik. Ha benézünk néhány nyitott kriptába, láthatjuk az egymásra helyezett koporsókat. Amikor egy szint megtelik, újabb szinteket alakítanak ki mélyebben a föld alatt, és ott folytatják a temetkezést.

G.K. fotója

Palacio Barolo

Sokan azért látogatják meg, mert a világító tornyából lehet a legszebb panorámát látni a metropolisra, no persze tiszta időjárás esetén. Lehet angol és spanyol nyelvű körbejárásra befizetni. Sok érdekeset lehet így megtudni a történelmükről, és főleg az olasz bevándorlókról. Építészetileg érdekes, sőt mesés. A palota lehetne akár Barcelonában is, a jellege miatt. 65 peso a belépőjegy a külföldieknek. 14 és 18 óra között van nyitva, de tán este is.

Casa Rosada

Ez az épület az éppen hivatalban lévő argentín elnök székhelye. Momentán Christina Kirchner a "főbérlő". A városközpontban van, az Avenida de Mayo egyik végén, a Plaza Mayo szélén, s az épület hangulatát leginkább a rózsaszín festés jellemzi. Éjszaka nagyon szépen van kivilágítva, napkeltekor is szépen fénylik a rózsaszíne.

Szombatonként és vasárnaponként mód van meglátogatni belülről is. Ingyenes a belépés, hosszas sorban állásra kell számolni. Félórás időtartamú vezetések vannak. Gyakran vannak tüntetések az épület előtt. A turisták tág próbálják elképzelni, hogy milyenek lehetettek azok a tömeggyűlések itt, amelyeken az erkélyről Evita Peron bűvölte el a népet demagógiát nem nélkülöző, érzelmi húrokat pengető szónoklataival.

Museo Evita

Érdekes múzeum, ahol Evita Peron bemutatása inkább a megdicsőülést hivatott alátámasztani. Jó, hogy a prezentálás korszerű, és érdekesek a videofilmek. Van azért az istennő bemutatásának néhány giccses vonulata is. Kellemes kis múzeum, kár, hogy kissé komplikált megtalálni a tehetősek által lakott Palermo negyedben. Ez azért ironikus, mert Evita peron korántsem élvezte a gazdagok szeretetét. 15 peso (kb. 3 dolcsi a belépőjegy).

Plaza Francia

A Recoleta híres temetője melletti tér, ahol hétvégén szuper piac (Feria Plaza Francia) látogatható. Utcai művészek ajánlják portékáikat, utcai zenészek szórakoztatják a járókelőket. Az élelmiszeres standoknál gyorsan jól lehet lakni, például finom panini-vel.

Estadio Monumental de River Plate

Az Estadio Monumental, teljes nevén Estadio Monumental Antonio Vespucio Liberti, Argentína egyik leghíresebb és legnagyobb futballstadionja, Buenos Airesben található. 1. Az otthona a River Plate labdarúgócsapatának, amely az ország egyik legismertebb és legsikeresebb klubja.

A stadiont 1938-ban nyitották meg, és Antonio Vespucio Liberti klubelnökről nevezték el.

Kezdetben 70 000 néző befogadására volt képes, de a modernizálások és a biztonsági előírások miatt a kapacitás később csökkent.

Jelenleg a stadion körülbelül 72 000 férőhelyes, így Argentína legnagyobb stadionja.

Az Estadio Monumental volt a helyszíne a 1978-as labdarúgó-világbajnokság döntőjének, amelyet Argentína nyert meg.

Emellett számos nemzetközi és hazai sporteseménynek is otthont adott.

A stadion területén található egy múzeum, amely a River Plate történetét és eredményeit mutatja be.

A stadion jellemzője az impozáns, nyitott szerkezetű lelátórendszer, amely nagyszerű látványt nyújt a nézők számára.

Emellett modern sajtóközpontokkal, VIP-szektorokkal és szórakoztató létesítményekkel rendelkezik.

A stadion a főváros Núñez nevű negyedében helyezkedik el, könnyen megközelíthető a város különböző részeiről.

Az Estadio Monumental nemcsak a futballrajongók, hanem a koncertek és egyéb nagyszabású események kedvelt helyszíne is.

Olyan híres előadók léptek fel itt, mint a Rolling Stones, Madonna, és U2.

A stadiont és környezetét a közelmúltban többször is felújították, hogy megfeleljen a nemzetközi színvonalnak és a modern nézői elvárásoknak.

Paseo La Plaza

Ez egy viszonylag új szórakoztató-kereskedelmi központ, egyebek mellett kis színházakkal is. A vendéglőkben hétköznap déltájban jutányos áron fogyasztható fix áras menü. Szép, kellemes, sőt itt-ott illatos hely az Avenida Corrientes egyik sarkánál.

Olvasmányos linkek

"Buenos Airest Dél-Amerika Párizsának nevezik, és tény és való, hogy a város sok tekintetben európainak mondható, fontos kulturális és művészeti központ, sok színházat, kulturális központot és múzeumot láttunk. A szép gótikus és klasszicista épületek és hatalmas üveges irodaházak mellett lépten-nyomon egy- egy parkba, szobrokba és nagy terekbe botlottunk. A parkokban egyébként rengeteg helyit látni, családokat, fiatal párokat, zenészeket vagy baráti társaságokat, persze egy közös azért mindenkiben van: a mate. Hatalmas termoszból töltik ki a vizet és isszák a csodateát.:)

Az európai szemnek talán az egyetlen különlegesség az utcák kialakítása: rengeteg széles, amerikai típusú sugárút van, és hiányoznak a csendes, szűk kis utcák. A város egyik jelképe a kétszer hétsávos Avenida 9 de Julio, amely a világ legszélesebb útja, és amelyen a város egy másik ikonja, a 67,5 méter magas obeliszk is megtalálható. Erről egyébként semmi különlegeset nem tudtam meg, de megvilágítva jól néz ki. Ez elmondható az elnöki palotáról is, amire folyamatosan több tucat rendőr vigyáz, mivel az épület előtti parkot pár hónapja tüntetők szállták meg." (2014)

"Sokan azt mondják, hogy Bunenos Aires (BsAs) hasonlít Budapestre, ezért is forgatták nálunk az Evita cimű musicalt. Ezek az emberek vagy Buenos Airesben nem voltak, vagy Budapesten. Mást nem tudok elképzelni. Nyilván, ha az ugandai Bundibugijot vesszük ellenpontként, akkor lehet benne igazság. Nekem inkább egy enyhén lepukkant Madrid ugrik be a 90-es évek elejéről. Az időutazás főleg az autópark miatt adott, mert többségében európai modellek futnak, de inkább a régebbi fajtából. A házak nem meglepő módon inkább Spanyolországra emlékeztetnek, bár a belvárosban elég sok a magas épület, szemben Madriddal.

Ezt a várost tartják a legeurópaibb dél-amerikai településnek. Az itt lakók jó 80%-a fehérnek jelöli meg magát a népszámláláson (ki az, aki Latin-Amerikában bejelöli afrikai vagy indián származását, ha nem egyértelműen látszik rajta.. megmondom: senki). Én mondjuk ezt a kvótát azért felül tudnám bírálni, de nagy ráhagyással megközelíti a valóságot, na legyen 65%, ami erőteljesen csökken mostanság. Nem is annyira változatos az utcakép, kicsit unalmas is latin-amerikai mércével, de azért Budapestnél valamivel változatosabb (csak hogy tudjuk hová tenni), Mexikóvárosnál meg abszolút mértékben. " forrás

"Az út a repülőtértől a városközpontig, ahol az első napokban elszállásoltak bennünket, megerősítette bennem, hogy néhány karakterisztikus negyedtől eltekintve, Buenos Aires alapvetően nem sokban különbözik azoktól az európai nagyvárosoktól, melyek városképét jellemzően a 19. század második és a 20. század első felének virágzó (historizáló, eklektikus) építészeti stílusa alakította ki. Amikor a belvárosban sétáltam megdöbbentően Budapest-érzésem volt.Az utak, az épületek... mintha az Andrássy úton, vagy a Keleti környékén sétálgattam volna. Most értettem csak meg igazán, hogy Alan Parker miért hozta Budapestre Madonnát és Banderast az Evita forgatásához. Ami talán első látásra is megkülönböztette Buenos Airest Budapesttől az inkább a nagyságrendbeli különbség.

Igaz, hogy megtalálható a Kodály körönd, vagy akármelyik körút mása, csak éppen tízszer, hússzor, harmincszor akkora kivitelben. Az argentin főváros legkisebb mellékutcáiban is el lehet csatangolni 400-500 házszámot, míg a nagyobb főutaknál az 50-60 ezres házszámok sem ritkák." forrás

"A belvárost a legjobb gyalogosan felfedezni, a távolabbi látnivalókhoz elvisz a 'subte', melyben Dél-Amerika legrégebbi metróját tisztelhetjük. A város szíve a Május tér, amely nemcsak Buenos Aires, hanem egész Argentína fontosabb történelmi eseményeinek tanúja volt. A rózsaszínűre festett Elnöki Palota például jó néhány elnökváltásról mesélhetne. Előtte, a tér közepén kör alakban felfestett fejkendők hívják fel magukra a figyelmemet: azoknak az anyáknak a jelképei, akik közel harminc éve minden csütörtökön összegyűlnek itt, hogy a katonai diktatúra idején eltűnt fiaikért demonstráljanak. A tér sarkán álló klasszikus stílusú Katedrális régebbi időkről mesél: szélső hajójában impozáns mauzóleum őrzi Argentína felszabadítójának, José de San Martínnak a hamvait.

A történelmi kalandozások után jólesik belevetnem magamat a környező utcák forgatagába. Buenos Aires sétálóutcáin, a Floridán és a Lavallén soha nem áll meg az élet. Könyvesboltok, mozik, zeneszó, éttermek és szebbnél szebb üzletek ejtik rabul minden érzékszervemet. Az álomszép bőráruk csábításának azonban hősiesen ellenállok, és inkább Puerto Madero felé veszem az irányt. A régi kikötő raktárépületeit exkluzív lakóházakká, irodákká alakították, a sétányon egymást érik a jobbnál jobb éttermek, ahol olasz ízeket, a tenger gyümölcseit vagy jóféle argentin steaket is kóstolhatunk."

"Buenos Aires nekem nem egy városként jött le, hanem mint sok kis kerület, mind saját, teljesen eltérő kinézettel, hangulattal. Palermo, ahol laktunk pl. egy művésznegyed, nagyon európai és bohém, elegáns de mégis latinosan laza. Gyönyörű macskaköves utcák, kávézok és szép boltok a fákkal teli szűk utcákon, egyikhez random beülünk csak akkor látom a szalvétán: BARTOK. Felnézek a cégérre és nincs vita, ez itt a BELA BARTOK Café. Mindez a Palermo negyedben, a Costa Rica utcában, kész világ körüli utazás egyetlen szalvétán :) Vacsorázni itt sem illik éjfél előtt, hétköznap sem, munkába 10-re járnak, de helyi ismerős mondja, hogy az üzleti életben, komoly cégeknél is 1.5 óra az alap argentin csuszás egy meeting kezdésére. A másik említésre méltó negyed San Telmo, szép éttermek, kávézok és régiség-kereskedések, Puerto Madero, a régi kikötő ultra-modern felújított változata, a londoni Canary Wharf-hoz hasonlítja az útikönyv, ebben erősen kételkedtem de tényleg majdnem olyan, gyönyörű. És végül a Boca, az a nyomornegyed, ahol az a Boca Juniors focicsapat van otthon, ahonnan többek közt Maradona is kinőtte magát. Ide taxival jössz (amúgy a metró és busz tök jó mindenhova) és a térképen vastagon bekarcolod, hogy meddig tart a turistáknak kijelölt biztonságosnak mondott terület és nem lépsz ki ebből a pár utcából. Még a helyiek sem tennének ilyet!

A tangó több formában köszön szembe: a turistáknál népszerű tereken, utcákon vannak profi táncos párok, akik letesznek egy magnót, némelyik még egy hosszú szőnyeget is a járdára és azon táncolnak naphosszat, végén meghajol, kalappal körbemegy. Mindegyik táncos csajnak élkepesztően jó alakja van és jól is táncolnak, lövök róluk vagy 200 képet de mégis csak egyet tettem a galériába, ahol a két táncos közötti szikrázóan forró hangulat még a képre is kiült, kimelegedtem csak a nézésükben. Vannak spontán tangó tánctanfolyamok, este 6-10 között forgalmas tereken pár ember összegyűlik, magnó be és táncórát tartanak a munkából hazafelé tartó helyieknek, akik a metróból feljőve beállnak egy fél órára, mint ha csak egy fagyit vennének, adnak pár pesot majd ha meguntak, mennek tovább haza. És vannak rendes szervezett Tango tanfolyamok, turistáknak sok pénzért, puccos vacsorával és helyieknek sokkal kevesebbért, egy egyszerű iskolai tornateremben." forrás

"Amikor megérkeztem az argentin fővárosba, rögtön feltűnt, hogy nem a tipikus magyar és európai utakat szeljük, hanem a nagy amerikai típusú sugárutakat, és nincsenek olyan kis cuki kacskaringós utcák, mint nálunk. Minden egyenlő távolságra van egymástól és kiszámítható. Nem úgy, mint a tömegközlekedés. De hozzá lehet szokni. Nem sietsz, senki sem siet. A porteño-k (kikötőben lakók) ugyanis, akik itt laknak, igazi Buenos Airesiek. Meg is különböztetik magukat az Argentína más részein élő népességtől.A “kikötőben lakók” nemcsak lakóhelyükből adódóan különböznek, de máshonnan is származnak, mint honfitársaik nagy része. Míg Argentína belsejében sok az indián származású lakos, a fővárosban leginkább az európaiak leszármazottai élnek. A számokat tekintve a 20. század fordulójára 1,4 millió spanyol és 1,5 millió olasz bevándorló érkezett. Emellett lengyelek, németek, oroszok, franciák, osztrákok és portugálok is voltak a felhozatalban. Egyszóval mindenkiből egy kicsi. Így jött létre Buenos Aires, oly messze az öreg kontinenstől, de mégis közel hozzá." forrás

"Buenos Airest a legutóbbi adatok szerint 12 millióan lakják, ez azt jelenti, hogy a közel harminc Magyarországnyi területű Argentína lakosságának több, mint negyede a fővárosban él. A belvárosnak igazi metropolis hangulata van, de valahogy érezhető, hogy itt valami nincs rendben. Óriási szeméthalmok az utcákon, kéregető gyerekek, elképesztően magas árak (J. szerint sok minden duplájába kerül, mint két éve), sok-sok történet utcai lopásokról, rablóbandákról, újabban nem csak a turistákat szemelik ki; argentinok mesélték, hogy bulizás után semmiképp sem szabad csak úgy taxiba ülni, mert könnyen lehet, hogy egy elhagyatott környékre visznek, ahol már a "haverok" várnak. Taxit ezért inkább telefonon ajánlatos hívni.Szerencse, hogy az itteniek pontosan tudják, hol érdemes odafigyelni, melyik városrészbe abszolút nem szabad menni, így én biztonságban érzem magam, persze pénz, útlevél és egyebek a rejtektáskába kerülnek, amit a ruha alatt hordok. Egyébként vannak nagyon gazdag argentinok is; itt a lányok 15. születésnapja nagy ünnepnek számít, a gazdagok ilyenkor nagy partit rendeznek. (2014)"forrás

,, A szecessziós belvároson kívül Buenos Aires mindennel rendelkezik, amivel egy tisztességes európai mediterrán nagyváros: kikötő, hatalmas parkok, katedrális méretű vasútállomás, üzleti negyed, munkásnegyed, világhírű stadion és már-már vallásos hevületű szurkolói ellentét a két nagy csapat között (River Plate és Boca Juniors). Az utcákon pedig ha nem épp alkalmi kirakodóvásár van, akkor utcazenészek, komplett együttesek vagy a legkülönfélébb utcai performance-ok gondoskodnak arról éjjel-nappal, hogy az ember egy percig se unatkozzon. Az élet ritmusa is abszolút mediterrán, ami rögtön szimpatikus lett, és nem is okozott gondot alkalmazkodni: vacsora este 10-kor, szórakozóhelyek 2 körül nyitnak, reggelizni pedig még a legolcsóbb hostelekben is délig lehet. Délután pedig az elmaradhatatlan szieszta. " forrás

,, Úgy gondoltam, ideje közelebbről megismerkednem a tangóval, úgyhogy vettem egy rendes tangócipőt az egyik apró tangószaküzletben, és kipróbáltam néhány tangóiskolát. A kedvenc helyem San Telmóban a Maldita Milonga és a Patio de Tango lett, az utóbbiban három ingyenes órán is részt vehettem. Nem mondhatnám, hogy komoly előrehaladást értem el, viszont nagyon megkedveltem a táncot. Egy óra nagyjából ezer forintnak megfelelő pesóba kerül, tehát abszolút nem drága, ahogy maga a város sem – az általános vélekedéssel ellentétben. (2018)" forrás

Fotóegyveleg

street art - G.K. fotója

Street art - l.m. fotója

Street art - r. andrás fotója

Vissza az elejére

Kommentek

Gábor, 2024. 03. 04. 15:33
Saját észrevételeim Buenos Airesről: https://fikatours.blogspot.com/2024/02/argentina.html

Nagy Attila, 2022. 05. 26. 05:13
A helyiek tényleg mogorvák, főleg a belvárosban, a buszon annyi a változás, hogy csak buszkártyával lehet utazni, kp-val nem! (2019-2022)

Új hozzászólás beküldése

* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon

Argentína - akciós utazások!!!
VISTA ajánlatok

KAPCSOLAT

utikritika [kukac] utikritika.hu

Útikritika.hu

SZÁLLÁSFOGLALÁS

IMPRESSZUM