ÚTIKRITIKA.HU / Buenos Aires

Becslések szerint az argentin főváros lakóinak körülbelül 50-60%-a rendelkezik olasz gyökerekkel (spanyol származásúak: 25-30%). Az olasz bevándorlók nagy hullámai a 19. század végén és a 20. század elején érkeztek Argentínába, jelentősen hozzájárulva a város kulturális és társadalmi fejlődéséhez. Az olasz származású emberek jelenléte ma is erősen érezhető Buenos Aires-ben, mind a nyelvben, mind a konyhában, mind pedig a hagyományokban.

Nincs arról szó, hogy az olasz származásúak olaszul is beszélnének. De sok olasz eredetű szó és kifejezés bekerült a helyi spanyol nyelvhasználatba. Ezek gyakran a mindennapi élet különböző területeire vonatkoznak, mint például az ételek, az építészet és a szokások.

A Rioplatense spanyol kiejtésében is felfedezhetők az olasz hatások. Például az "ll" és "y" hangokat sokszor az olasz "j" hanghoz hasonlóan ejtik, amit "yeísmo" néven ismernek. A beszéd intonációja, ritmusa és hanglejtése is tükrözi az olasz nyelv hatását. A beszéd dallamossága és kifejező ereje gyakran emlékeztet az olasz nyelvre.

A Buenos Aires-i embereket gyakran „porteñóknak” nevezik. Ez a kifejezés a spanyol "puerto" (kikötő) szóból származik, és arra utal, hogy Buenos Aires egy fontos kikötőváros. A "porteño" szó használata azokra az emberekre vonatkozik, akik Buenos Airesben születtek vagy élnek, és gyakran hordozza magában a fővárosi életmóddal és kultúrával kapcsolatos sajátosságokat. A vidéken élők gyakran fogalmaznak meg negatív véleményeket a fővárosiakról: nagyképűek, sznobok, lenézik a vidékieket, nem olyan barátságosak stb.

A város folyója a Rio de Plata.

A hivatalos neve Ciudad Autónoma de Buenos Aires (CABA; "Buenos Aires Autonóm Város"), és gyakran nevezik Capital Federal-nak ("Szövetségi Főváros"), hogy megkülönböztessék a szomszédos Buenos Aires tartománytól. Ez Latin-Amerika egyik legnagyobb városa, sok kulturális kínálattal, és innen indulnak a legtöbben az ország többi részébe.

A Buenos Aires-i embereket porteñóknak hívják, ami "kikötői embereket" jelent, mivel Buenos Airest kikötővárosként alapították a kalózok és más ellenségek elhárítására. Buenos Aires egy nyitott és vendégszerető úti cél, amely lehetővé teszi az utazóknak, hogy ne csak meglátogassák a várost, hanem kivételes városi kalandban is részesüljenek.

A város földrajzilag Buenos Aires tartományon belül helyezkedik el, de politikailag autonóm.

A város egy síkságon terül el, amely 19,4 km-en húzódik északról délre és 17,9 km-en keletről nyugatra.

Buenos Aires 202 km²-en terül el. A város 48 kerületre vagy barrio-ra (negyedekre) oszlik. A Buenos Aires nagyvárosi területével együtt, amelyet Gran Buenos Aires-nek hívnak, a világ legnépesebb városi agglomerációinak első 30 helyén szerepel több mint 15 millió lakossal. Argentína gazdasági tevékenységének többsége ebben az egyetlen városban és környékén koncentrálódik.

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

A virágkorban (1880 és 1930 között) épült elegáns lakóépületek
A Palerrmo negyed bohém légköre
A San Telmo negyed
A milonga táncklub élménye
A vibráló utcai művészet olyan negyedekben, mint Palermo és San Telmo, lenyűgözött merész színeivel és politikai üzeneteivel.
A szenvedélyes tangó előadások a helyi milongákban egy másik korszakba repítettek, és bemutatták a város gazdag kulturális örökségét.
Az építészet, különösen Recoletában és az Avenida de Mayo mentén, gyönyörűen ötvözi az európai hatásokat a latin-amerikai stílussal.
A kiváló minőségű steak és Malbec bor megfizethető árai miatt az étkezés folyamatosan élvezetes élmény volt.
A San Telmo-i hétvégi piac régiségek és kézműves emléktárgyak kincsestárát kínálta.
A dús zöld területek, mint az Ökológiai Rezervátum és a Botanikus Kertek, békés menedéket nyújtottak a városi nyüzsgés elől.
A könyvesboltok, különösen az El Ateneo Grand Splendid, lélegzetelállító környezetben mutatták be a város mély irodalmi kultúráját.
A barátságos porteñók (helyiek) türelmesek voltak korlátozott spanyol tudásommal, és lelkesen osztottak meg ajánlásokat városukról.

Nem tetszett

A szmog
Nem kifejezetten barátságosak a helyiek
A kiszámíthatatlan tömegközlekedési késések megnehezítették a programok bármilyen bizonyossággal történő tervezését.
A turista övezetekben elterjedt apró lopások folyamatos éberséget követeltek, ami elvette a nyugodt élvezet lehetőségét.
A járdák sok környéken repedezettek és egyenetlenek voltak, ami némileg veszélyessé tette a gyaloglást.
A gyakori tüntetések és sztrájkok előzetes figyelmeztetés nélkül zavarták meg az úti rendemet több alkalommal is.
A belvárosi levegőszennyezés néha kellemetlenné tette a légzést a különösen forró napokon.
A túláradó tömeg olyan népszerű látványosságoknál, mint La Boca, csökkentette az autentikus élményt, amire vágytam.
A múzeumok és kulturális helyszínek korlátozott nyitvatartási ideje korlátozta a lehetőségemet, hogy mindegyiket meglátogassam.
A zavaros árfolyamrendszerek és a "kék dollár" gazdaság még az egyszerű vásárlásokat is bonyolulttá tették.

Vélemények

Buenos Aires izgalmas, élettől duzzadó, rendkívül sokarcú gigaváros. Jártam szinte minden dél-amerikai nagyvárosban, és mondhatom, hogy turista szempontból csak Rio szuperebb az argentin fővárosnál. Viszont Riót főleg a tengerparti fekvése és domborzata teszi csodássá, Buenos Airesnek sokkal szebb épületei és érdekesebb negyedei vannak, mint a brazil városnak. Buenos Aires megértéséhez, megismeréséhez azonban minimum három teljes nap szükséges.

Furcsa módon nekünk nem azok a látványosságok tetszettek a legjobban, amelyek a turisták többségének. A színes házairól híres La Boca negyedet mi túlságosan mesterkéltnek, azaz turistákra „szakosodott” helynek éreztük – pedig, úgy hallottuk, a magyar látogatók továbbra is odavannak érte, és hosszú órákat töltenek el az El Caminito környékén. Fontos tudni azonban, hogy a környék biztonsága csak a frekventált részeken garantált, így ma is azt tanácsolják, hogy senki ne kalandozzon le a kijelölt turistaövezetből, különösen sötétedés után.

Tizenöt évvel ezelőtti Buenos Aires-i utazásom legemlékezetesebb programja a Recoleta temető volt, most azonban alig egy órát időztünk ott – nem a hely vesztett a varázsából, hanem a turistatömeg vált szinte nyomasztóvá. Ennek ellenére még mindig kihagyhatatlan, csak érdemes hétköznap délelőttre időzíteni a látogatást. Viszont imádtuk a San Telmo negyedet és a fiatalos, divatos Palermo Soho negyedet – nappali és esti változatában egyaránt.

A világ egyik legszélesebb sugárútján, a 9 de Julio-n laktunk, az Obelisco emlékmű közelében. Primának sikeredett ez a hotelválasztás, mert ez a verhetetlen központi elhelyezkedés roppant praktikusnak bizonyult. A Centro városrészben is fantasztikus, hangulatos utcarészeket találtunk, például a calle Reconquista környékén. Nagyon tetszett nekünk az esti Puerto Madero, a modern negyed, amire a fővárosiak ma is rendkívül büszkék. A múzeumok és kiállítások közül a Museo Evita és a Casa Rosada melletti szupermodern bicentenáriumi komplexum lett a kedvencünk.

Ami a leginkább megfogott minket, az az volt, hogy Buenos Aires építészetében máig ott él a város fénykora – az 1860 és 1920 közötti időszak – lenyomata. Sok tekintetben hasonlít ez Budapestre: rengeteg az elhanyagolt, jobb időket megélt épület, és ez a kelet-európai nosztalgia talán hozzájárult ahhoz, hogy valahogy otthonosan éreztük magunkat. A házak előtti járdák állapota vegyes: a központi és turisztikailag frekventált területeken látványos felújítások történtek, míg a lakónegyedekben továbbra is előfordulnak repedezett, gyökerek által feltört szakaszok. Különös módon az úttestek állapota viszont jobb, mint Budapesten.

A metróállomások külseje továbbra sem a legszebb – szűkek, sötétek, és a design kissé elavult –, viszont a szerelvények sokkal korszerűbbek, mint Pesten, és a vonalhálózat bővítése is elkezdődött: új vonalat terveznek Barracas és Palermo között. Ugyanakkor a közlekedés már nem olyan olcsó, mint korábban: a metrójegyek ára az elmúlt időszakban jelentősen emelkedett, több mint négyszeresére nőtt, így a turistáknak érdemes előre kalkulálni a költségekkel.

Buenos Aires hatalmas – dimenzióiban is, életérzésében is. Rengeteget kell gyalogolni, metrózni, buszozni, hogy az ember kicsit is megérezze, mi rejlik a díszletek mögött. Aki csak a fő műemlékeket járja végig, meg a Florida sétálóutcát és környékét, az valószínűleg nem fogja igazán megismerni a várost.

Jóllehet Argentínában vidéken sokszor erős ellenszenv él a fővárosiak iránt, nekünk a porteñók is szimpatikusak voltak. A problémáik nyilvánvalók, a mindennapjaik nehezek – főként a gazdasági helyzet miatt –, mégis érezhető rajtuk az élethez való makacs ragaszkodás. Közvetlenek, lazák, élni akarnak – és talán épp ettől válik Buenos Aires azzá a különleges helyszínné, amely nemcsak látnivalókban, de emberségben is gazdag. (Jani, 2025)

Buenos Aires építészete sok ponton idézi Budapestet – a neobarokk homlokzatok, a kovácsoltvas erkélyek, a díszes bérházak akár a pesti Nagykörútról is ismerősek lehetnének. A hangulat azonban egészen más. Az utcák színesek, élénkek és hangosak: graffitik borítják a tűzfalakat, a házak falait gyakran egész falfestmények díszítik, mintha a város maga is állandóan mesélni akarna valamit. Minden sarkon találni bámészkodókat, harsányan gesztikuláló beszélgetőket, vagy egy-egy szabadtéri zenészt, aki tangóharmonikájával megtöri a délutáni szieszta csendjét.

A hipszter kávézók világa is szervesen beépült a város szövetébe – főként Palermo és San Telmo környékén –, ahol az ipari dizájn és a rusztikus fabútorok között kortárs argentin művészek képei lógnak a falon. A tangó nemcsak a hétvégi program része: minden este akad legalább egy milonga, ahol a tánc nem turistalátványosság, hanem életforma. Sokszor a járókelők közül is beáll valaki, aki a bevásárlótáskát letéve partnerre talál, és néhány lépés erejéig visszacsúszik az éjszakába. Ez a város nem alszik, hanem lüktet – ritmusban, érzelmekben, színekben.

,, A repülőtérről busszal mentünk be a városközpontban lévő szállodánkba. Első benyomásom az volt lepusztult szocreál város, de ahogy közeledtünk a városközpont felé átalakul lüktető modern nagyvárossá. Nagyon tetszett a rengeteg zöld felület, széles utak. Ami nem tetszett itt is van eldobált szemét és jó néhány hajléktalan. A tangó, a foci és Evita a város meghatározója és ez nekem nagyon bejött. Rajongtam a városért.
A Boca negyed a színes házaival, a kávéházak tangó előadásaival, Maradona emlékével nagyon barátságos és kihagyhatatlan.
A Július 9-i sugárút európai szemmel felfoghatatlanul széles. Szerencsére itt volt a szállásunk a Grand Briz szálloda. Minden szempontból megfelelő volt a szállás. A szobák, a svédasztalos reggeli és a személyzet is tökéletes volt.
Egy este elmentünk egy olyan étterembe vacsorázni, ahol egy két órás tangó est volt a szórakoztatás része. Természetesen ennek a csúcspontja az Evita volt spanyolul. Mindenkinek tudom ajánlani. (B. Kata, 2022)

2 nemzetközi repterük is van, a nagy gépek a távolabbira érkeznek. A városba innen 3 módon tudsz bejutni: tömegközlekedés, de ehhez plasztik kártyát kell a B terminál mellett, nem lehet csak úgy jegyeket vásárolgatni vagy applikációzni. Van ezen kívül egy busz, ami közel annyi, mint a taxi 1 főre, úgyhogy én a Cabify mellett döntöttem. (A helyi Uber.)

A városban könnyebb transport kártyát szerezni és pénzt váltani, a reptéren lehúznak. Válthattok pénzt az utcán, nem csalás, a forgalmasabb helyeken kiabálják random emberek, hogy cambio cambio cambio, náluk tudtok váltani, de amúgy dollárt és eurót is elfogadnak az utcán, van valami qr kódos fizetés is, de a kártya 90%-ban okés.

Nagyjából fél óra alatt bent is voltam a városban a reptérről, ahol rögtön egy isteni empanadaval kezdtem, majd mentem a Plaza de Mayo és Obelisco nevezetességek felé, de épp pride volt, úgyhogy nem igazán tudtam fotózni az emléknűveket, ellenben hatalmas buli volt az utcán, sütögetéssel, árusokkal, mindennel.
Hamisítatlan hangulat, a művésznegyedben pedig a Boca Juniors focicsapat otthona van, ha az utcán kérdezik, Boca drukkerek vagytok (kék-sárga), a rivális River Plate pedig no no no, nem nem nem.

A művésznegyed különleges, a közbiztonság mindenfelé jó. Az árak budapesti pénztárcával mérve is meredekek (450 ft egy fél liter ásványvíz), sajnos nagy a szegénység, sokan a kukából esznek, így bárhol ha marad kaja, kérjétek elvitelre vagy tegyétek el, garantáltan 5 percen belül (de általában már az étterem kijáratánál) valaki megszólít és elkéri az ételed.
Ennek ellenére boldogok és fantasztikus hangulatot varázsolnak. (2024)

Szállásválasztás

Buenos Airesbe tervezett turistáskodás során a szállásválasztás rendkívül fontos, hiszen ez lesz a bázisod, ahonnan felfedezed a várost. A környékválasztás talán a legfontosabb szempont, mivel Buenos Aires hatalmas és változatos kerületekből áll. Palermo és Recoleta általában biztonságos és népszerű turista negyedek, jó éttermekkel, kávézókkal és könnyen megközelíthető látványosságokkal. San Telmo hangulatos, bohém negyed, bár este óvatosságot igényel. A belváros (Microcentro) hétköznap nyüzsgő, de hétvégén kihalt lehet, míg La Boca színes, de csak nappal ajánlott látogatni, és nem ideális szálláshelynek.

A biztonság kiemelt szempont Buenos Airesben. Érdemes olyan szállást választani, ahol 24 órás recepció vagy biztonsági szolgálat működik. Olvasd el alaposan a korábbi vendégek értékeléseit, különös tekintettel a környék biztonságára vonatkozó megjegyzésekre. Az épület bejáratának és a lakásnak a biztonsági rendszere is fontos.
A közlekedési lehetőségek elérhetősége sem elhanyagolható tényező. Válassz olyan szállást, amely közel van a Subte (metró) állomáshoz vagy fontosabb buszjáratokhoz. Buenos Airesben a távolságok jelentősek lehetnek, így a jó közlekedési kapcsolat időt és energiát spórol neked.

A pénzváltási lehetőségeket is érdemes figyelembe venni. Buenos Airesben sajátos kettős árfolyamrendszer működik: a hivatalos és az úgynevezett "kék dollár" (mercado blue) árfolyam. Hasznos, ha a szállásod közelében van megbízható pénzváltó, bankautomata vagy olyan hely, ahol kedvező árfolyamon tudsz váltani.

A város éghajlati sajátosságai miatt fontos szempont a légkondicionáló megléte, különösen a nyári hónapokban (december-február), amikor a hőmérséklet és a páratartalom is magas lehet. A téli hónapokban (június-augusztus) pedig a fűtés válik fontossá, mivel az épületek gyakran nincsenek megfelelően szigetelve.

Az internet és wifi minősége szintén lényeges, különösen, ha dolgoznod is kell utazás közben vagy szeretnéd megtervezni a napi programjaidat. Érdemes előre tájékozódni a kapcsolat megbízhatóságáról és sebességéről.

A zajszint Buenos Aires egyes részeiben jelentős lehet, különösen hétvégén. Ha érzékeny vagy a zajra, kerüld a főbb sugárutak (avenidák) közvetlen közelét, valamint a népszerű éjszakai negyedeket, mint Palermo Hollywood vagy Palermo Soho bizonyos részei.
Végül, de nem utolsósorban, fontos figyelembe venni a helyi életritmust. A városban a lakosok későn vacsoráznak (akár 21-22 óra után), és az éjszakai élet hajnalig tarthat. Ha korai alvó vagy, kerüld az éttermek, bárok közvetlen közelében lévő szálláshelyeket, vagy válassz olyan szobát, amely nem az utcára néz.

Buenos Airesben az alábbi negyedek ajánlottak, ha csendes, hangulatos környéken szeretnél megszállni, ami közel van a központhoz, de elkerüli a túlzott zajt:
1. Palermo Chico

Jellemzők: Palermo nyugodtabb része, elegáns utcákkal és zöld területekkel. Közel van a parkokhoz, például a Bosques de Palermo-hoz, de elég távol esik a zsúfolt bároktól és éjszakai élettől.
Előnyök: Kiváló közlekedés a belváros felé, zöld környezet, prémium szállodák és apartmanok.

2. Recoleta

Jellemzők: Klasszikus, elegáns városrész, tele kulturális látnivalókkal, mint például a híres Recoleta-temető. Központi elhelyezkedése ellenére csendesebb utcákat is találni.
Előnyök: Történelmi hangulat, sok múzeum és park, éttermek, és könnyű hozzáférés a központi helyekhez.

3. San Telmo

Jellemzők: Buenos Aires egyik legrégebbi és legautentikusabb negyede, hangulatos macskaköves utcákkal és koloniális épületekkel. A fő turistaforgalom elkerülésével nyugodt szállásokat találhatsz.
Előnyök: Közelség a belvároshoz, hagyományos kávézók és piacok, romantikus környezet.

4. Belgrano (Belgrano R)

Jellemzők: Egy csendes, családias hangulatú környék, amely kissé távolabb van a belvárostól, de metróval gyorsan elérhető. Széles utcák, fák és nyugodt légkör jellemzi.
Előnyök: Kiváló éttermek és kisboltok, biztonságos és nyugodt környezet.

5. Villa Crespo

Jellemzők: Palermo mellett található, de kevésbé zsúfolt és turisztikai. Barátságos, helyi lakosok által lakott negyed, ahol hangulatos boutique szállásokat találhatsz.
Előnyök: Helyi hangulat, kevesebb zaj, könnyű közlekedés a központ és más fontos helyek felé.

6. Montserrat

Jellemzők: A belváros közelében található, de kevésbé turisztikai. Ez a negyed csendesebb utcákat kínál, miközben könnyen elérhetők a főbb látványosságok.
Előnyök: Gyors hozzáférés a történelmi központhoz, kedvezőbb árú szállások.

Tipp: Ha fontos számodra a nyugalom, érdemes olyan szálláshelyeket keresni, amelyek belső udvarra néznek, vagy távolabb esnek a főutcáktól. A kisebb butikhotelek és apartmanok gyakran csendesebb alternatívát jelentenek.

Közlekedés

A nemzetközi repülőtérről a városba

Érdemes a Manuel Tienda Leon nevezetű reptéri buszt választani. Per fő kb. 12 USD az ár, de a hotelhez szállít közvetlenül. 15 percenként indul busz.
A vámellenőrzési terület után meg lehet keresni a remise elnevezésű taxik standját. Itt korrekt, fix árat kaphatunk.
A repülőtéren várakozó sárga-fekete taxiknak nem jó a híre. Nem tanácsoljuk, hogy azzal jöjjön be a városba.

Reggel érkeztünk meg a 13 milliós argentin főváros nemzetközi repülőterére (EZE). Jól felkészültem, hogy milyen módon lehet bejutni a központba, mégis volt egy kis keresgélés a reggeli nyüzsgésben, ezért most közszolgálati jelleggel leírom a lehetőségeket. Vonat nincs.

Hátizsákos turistáknak opció lehet a helyi BKV 8-as járata, ami nevetségesen olcsó. Hátránya, hogy bőröndökkel elég macerás lehet felszállni, több mint egy óra az út befelé, és kell, hogy legyen nálunk feltöltött metrókártya (erről majd később írok), amit nem tudom, hogy be lehet-e szerezni a repülőtéren. Másik megoldás a Tienda León társaság (helyi Volán) reptéri transzferbusz járata, ami kb. félóránként indul, és elférnek benne a legnagyobb kofferek is. 13 USD, és elfogadják az amerikai valutát. Ez azért fontos, mert a reptéren csak nevetséges árfolyamon lehet pesót váltani. (Erről is írok majd.) Hátránya, hogy két különböző buszvégállomásra viszi csak be az utasokat, ahonnan még el kell jutni valahogy a szállásig.

Végül marad a jó öreg taxi, ami kb. 40 dollárért elvisz a szállodánk elé. Nyilván ez a legkényelmesebb, és három főtől még gazdaságos is, de a taxik többsége elég kicsi, ha hárman vagyunk, nem biztos, hogy beférnek még a csomagok is. Ráadásul a sofőrök nem mindig hajlandóak bekapcsolni a taxamétert, ilyenkor alkudozni kell, és persze angolul egyikük sem tud. A lényeg, hogy az utaskijáróban ajánlkozó vállalkozókkal biztosan nem szabad szóba állni, mert annak súlyos lehúzás lesz a vége (még Ferihegyen is).

Mindhárom közlekedési eszközt könnyű megtalálni: csak egyenesen kell törtetni úgy száz métert a kijárattól a parkoló felé vezető járdán, és rögtön meglátjuk az állomásokat egymás mellett. Mi a Tienda León társaságot választottuk. A jegyeket már a reptéren is meg lehet vásárolni ott, ahol az autókölcsönzők nyomulnak, de a buszmegállóban is van egy bódéjuk. Felszálltunk a Madero terminálra induló járatra, miközben segítőemberek bepakolták alulra a csomagokat. A társaság honlapján az áll, hogy fejenként egy bőrönd fér bele az árba, de nem témáztak azon, hogy még két kisebb kofferünk is van (cabinbag). Kb. negyven perc alatt értük el a belvárosi végállomást. (2024) forrás

Taxi

A városon belüli közlekedésnél is érdemesebb a remis nevű, telefonon rendelhető taxit választani, mint normált. A remis zónák szerint rögzített tarifák alapján dolgozik, a normál taxik mérőórával. Telefonálni az úgynevezett remiseria-ka kell, persze ehhez szükséges a spanyol nyelv némi ismeret, vagy megbízható helyi ember (pl. hotelalkalmazott) segítsége.
A taxisok utálják, ha az utas száz pesos bankjeggyel akar fizetni. Taxizás esetén készüljünk fel kisebb címletekkel, különben el kell viselni a taxis mogorvaságait.

A szállodánk recepciósa egy kulturált „maszek taxit” rendelt nekünk a „Remise” rendszerén keresztül, ami afféle argentin Uber lehet. Hogy mennyire legális, azt nem tudom, de a szolgáltatás színvonalas volt. Nem volt taxióra, viszont tiszta, jól karbantartott autóval és korrekt, előre meghatározott viteldíjjal szállítottak a célállomásra. Valamivel drágább, mint a városban tömegesen cirkáló fekete-sárga taxik, de azokat is kipróbáltuk – és mit mondjak... Inkább a buszt választanám. Már megszokhattuk Budapesten is, hogy a világító szabad jelzés ellenére nem mindig állnak meg, de amikor végre megállt egy, abban sem volt sok köszönet. A sofőr – strandnadrágban és hawaii-ingben – morogva kinyögött valamit, majd jelezte, hogy a csomagjainkat (két kis bőrönd) dobjuk az anyósülésre, ahol már ott figyelt egy maté teáskészlet a termosszal. Mi pedig betuszkoltuk magunkat a retkes hátsó ülésre. Ezzel szemben a Remise sofőrje segítőkészen kinyitotta nekünk az ajtót – igaz, angolul ő sem beszélt –, de a szállodai portás segítségével sikerült tisztázni, hová szeretnénk menni.

sz. s. fotója

Bérelt autó

Városi közlekedéshez praktikusabb a tömegközlekedés és a taxi, vidékre ajánlott a bérelt autó. Érdemes előre alaposan kalkulálni a megteendő kilómétreket, Argentínában a távolságok nagyok.

Metró (subte)

A helyiek simán subte-nak nevezik rövidítve a subterráneo (földalatti) szót. 1913-ban épület az első szakasza, és ez is jelzi, hogy dél-amerikai viszonylatban milyen fejlett volt Buenos Aires száz évvel ezelőtt. Latin-Amerikában itt volt először metró.
A hálózat jelenleg 6 vonalból áll, betűkkel jelzik A-tól E-ig, és van még H betűs is. Mindegyiket más és más színnel is jelzik.
2.50 peso egy jegy ára. Olcsó és praktikus. Reggel fél hattól este fél 11-ig közlekedik. (Nyáron meglehetősen fülledt a levegő a kocsikban.)
Az A és C vonal (?) a legérdekesebb a turistáknak a faborítású régi (1913-as) szerelvények és a múltat idéző állomásai miatt.

Buenos Aires közlekedése 2024-ben:

Buenos Aires közlekedése továbbra is kiváló, különösen, ha az ember a metrót (súbte) használja. A lejáratok még mindig Párizst idézik, az alagutak kicsit New Yorkot, a folyosókat fedő csempe pedig egyértelműen Lisszabont. A súbte ma már hat vonallal rendelkezik, mivel az F-vonal építése még nem fejeződött be. Bár néhány vonalon továbbra is régi szerelvények közlekednek, a hálózat gyors és hatékony. A Boca negyed kivételével szinte minden látványosság elérhető a súbtéval és egy kis gyaloglással. A város metrója a kontinens első földalattija, és a régi szerelvények néhány állomáson még ma is megtekinthetők. Az Estación Perú történelmi állomás a Linea A vonalon található, és 2024-ben rendszeresen látogathatóvá tették bizonyos napokon, így érdemes előre tájékozódni a nyitvatartásról.

A buszhálózat továbbra is kaotikus lehet, különösen csúcsidőben, de az elektronikus SUBE-kártya megkönnyíti a jegyvásárlást. A buszmegállókban ma is jellemzőek a hosszú sorok, bár az argentinok türelmesen, békésen várakoznak, ahogy azt korábban is megszokhattuk. Az itthoni tolakodás ott továbbra sem divat.(K. Kriszta)

Buenos Aires tömegközlekedése alapvetően jól működik, és a nagy távolságok miatt praktikus választás lehet. Úgy terveztük, hogy busszal utazunk a belvárosba. A buszok általában jó állapotban vannak, bár továbbra sincs fix menetrendjük, de a csúcsidőszakokban viszonylag megbízhatóan közlekednek. Fontos, hogy a buszokat le kell inteni – egy ekkora városban ez szokatlan, de itt ez a megszokott gyakorlat.

Az utasok az első ajtón szállnak fel, és egy SUBE-kártyával fizetnek, amelyet a jegyautomatánál érintenek le. Az automaták az aprópénzes fizetést gyakorlatilag teljesen kiszorították, így a kártya elengedhetetlen a tömegközlekedéshez. A SUBE-kártya egyszerűen feltölthető kioszkokban, boltokban és online. Az utazás ára továbbra is rendkívül kedvező, körülbelül 150 argentin peso (kb. 140-150 forint) egy útra, és az infláció ellenére a kormány még mindig jelentős támogatást nyújt a tömegközlekedéshez.

A korábbi aprópénzhiányt mára nagyban enyhítette a digitális fizetési rendszerek terjedése, így ma már nem okoz gondot az utazáshoz szükséges összeg kiegyenlítése. Ha valakinek mégis nincs SUBE-kártyája, a belvárosban rengeteg helyen lehet vásárolni, így az első napokban sem kell aggódni a közlekedés miatt.

Azonban, amikor mi először utaztunk, még nem volt nálunk kártya, és emiatt kénytelenek voltunk gyalog indulni a belváros felé – ami gyors tempóban körülbelül 60 perc volt. Szerencsére útközben találtunk egy boltot, ahol segítőkészen segítettek aprót váltani, így hazafelé már kényelmesen busszal jöhettünk. A hosszú séta fárasztó volt, de Buenos Aires utcái annyi érdekességet rejtenek, hogy még így is élveztük a felfedezést.

A Buenos Aires-i tömegközlekedés továbbra sem a turisták kényelmét szolgálja elsődlegesen. A metróvonalak között még mindig hiányoznak fontos kapcsolódási pontok, és a metró este 11-kor bezár, ami megnehezíti a késő esti közlekedést. A buszhálózatot pedig továbbra sem támogatják széles körben buszsávokkal, így a forgalom gyakran lelassítja őket, különösen csúcsidőben.

Ami viszont jelentős változás 2024-re, hogy a SUBE-kártya ma már elérhető a turisták számára is. Ez a kártya a metróra, buszokra és vonatokra egyaránt érvényes, és könnyen beszerezhető kioszkokban, kisboltokban vagy metróállomásokon. A feltöltése is egyszerű, akár online, akár helyszíni automatákban. A fémérmés rendszer teljesen eltűnt, így az aprópénzhiány már nem jelent problémát.

Ez a változás sokat javított a tömegközlekedés hozzáférhetőségén, de a hálózat továbbra is inkább a helyiek igényeihez igazodik. Érdemes előre megtervezni az útvonalakat, és figyelembe venni a metró korai zárását, különösen, ha este későn érkezik vagy indul az utazás.

Három alkalommal összesen nyolc hetet töltöttem Buenos Airesben, és be kell vallanom, néha teljes szívemből gyűlöltem a várost. A közlekedés például továbbra is kaotikus: autók keresztben az úton, és a buszok, amelyek látszólag ott állnak meg, ahol kedvük tartja. Bár 2024-ben a legtöbb megálló már jól jelzett és sok helyen digitális kijelzőkkel is találkozni, még mindig előfordul, hogy a menetrendek kiszámíthatatlanok. Néha egy fára ragasztott matrica jelzi a járatszámot, de volt már olyan is, hogy a megállóban valaki megszólított, és közölte, hogy a 28-as busz ma két sarokkal arrébb, a túloldalon áll meg. Hogy a helyiek honnan tudják ezeket a változásokat, még mindig rejtély számomra.

A SUBE-kártya használata megkönnyítette a tömegközlekedést, de a járatok kiszámíthatatlansága és a buszok zsúfoltsága miatt még mindig kihívás a városban utazni. Ugyanakkor, ha valaki helyben lakik és hozzászokik ehhez a káoszhoz, talán kevésbé zavaró, mint egy látogatónak.

Étkezés

Jóllehet Buenos Aires-ben is találhatók gyorsétkezéses imbisz büfék, a helyieket nagyon ritkán látni az utcán kajálni (vagy akár inni). Persze a fővárosban létezik mindenféle árfekvésű és jellegű étterem. A többségük tipikus argentin specialitásokat kínálnak, főként húsokat (parrilladas), de sok helyen lehet enni tésztákat (többnyire házi készítésűeket), és pizzát. A pizzákon az Európában megszokotthoz képest sokkal több és fűszeresebb a mozzarella (más is valamennyire, mint az olasz). Emiatt az argentínai pizza sokkal kiadósabb is. Van egy pizzéria üzletlánc, az Ugi's Pizza, amely a legolcsóbb árakkal dolgozik Buenos Airesben. Sok helyen megtalálható.

A Puerto Madero negyedben, a régi kikötő tájékán, valamint a Recoleta és a Palermo negyedekben vannak a legmenőbb éttermek. A városközpontban ellenben, dacára a nagy éttermi konkurenciának, a vendéglői árak nem is olyan magasak.
Fontos! Nehéz találni helyet, ahol este hétkor, vagy akár nyolckor már vacsorázni tudunk. A helyiek este 10 előtt nem mennek étterembe vacsorázni.
Buenos Airesben a csapvíz tisztított, és ezáltal iható.

Több mint tartalmas marhahúsos szendvics a San Telmo--i piacon - Pap Erika fotója

Pénzváltás

Az évek óta húzódó argentin gazdasági válságban, az unortodox monetáris politikának köszönhetően kétféle dollárárfolyam alakult ki: a hivatalos és a „kék”, ami nálunk feketének becéztek. Egy hónappal ezelőtt, még a dupláját adták a Florida utcai pénzváltók a bankokhoz képest, de most jött ez a láncfűrészes elnök, és első reformintézkedése az volt, hogy lefelezte a peso értékét a dollárhoz képest. Csakhogy megmaradt a hatósági árfolyam, és vele együtt a vágtató infláció is, ezért a kék dollár biznisz továbbra is dübörög. Most éppen nyolcszáz peso helyett 1180-at kaptunk 1 dollárért. Kicsit aggódtam, hogy fog működni ez a gyakorlatban, de felesleges volt.

A Calle Floridában szinte minden sarkon kiabál egy ember (pedig elvileg illegális), hogy „cambio-cambio”. Kiválasztottam egy szimpatikus külsejű hatvanas urat, aki kérdésemre ˗ How much? ˗ már kapta is elő a számológépét és mutatta az árfolyamot. Miután bólintottam, hogy megfelel, egy kapualjba kísért. (Izgi, mi?) Benyitott egy ajtón, ahol egy „rendes” pénzváltófülke fogadott vastag ablaküveggel, pénzszámoló masinával, csak arab szempár helyett egy latin tekintetű fickó számolta le a bankókat. Minimális procedúra, de megéri, mert a kártyás vásárlás külföldi kártyával nem mindenhol működik, és 20-25 %-kal többe fog kerülni minden.
Kék árfolyamon váltva Argentína kifejezetten olcsó ország bármelyik nyugat-európaihoz képest, de még egy magyarnak is barátiak az árak. (2024) forrás

Vásárlás

A Palermo negyed egyik utcájában (Calle Murillo) több szuper bőrárus üzlet fedezhető fel. Vásárlás, kirakatnézés szempontjából kiemelt hely a csaknem mindig zsúfolt Avenida Santa Fe. A helyiek imádják a nagy és régi, patinás sugárutakat, és hát az Avenida Santa Fe ilyen. A legszebb része a Riobamba és a Florida között van.

Szórakozás

Buenos Aires és a tangó elválaszthatatlan egymástól. Sok közterületen láthatók tangozó párok. A La Boca negyedben lévő, nagyon turistás tangó show helyek roppan drágák, igaz prímák a zenészek és a táncosok. Számos tangó műsoros hely a show-t és a vacsorát kombinálva kínálja (show+cena). Ezekkel az a baj, hogy a vacsora rész a minőséghez képest túl drága.
Léteznek tango diszkó helyek (milongas), amiket többnyire idősebb argentinok és turisták látogatnak. A fiatalok egy része inkább az új keletű Electro tango-s helyeket kultiválja. Ezekben a lokálokban a tangó az elektromos zenével keveredik.
A diszkók és éjszakai klubok eléggé szétszórva helyezkednek el a nagyvárosban, tehát nem könnyű pendlizni egyik helyről a másikra. A Puerto madero negyedben vannak a legdrágább, menő klubok, a palermo és a las canitas negyedben találhatók némileg olcsóbb, de nagyon is trendi helyek. A Flores negyedben sokféle szórakozóhely van, köztük sok viszonylag olcsó.
A fiatal melósok többnyire a szegényebb külvárosok bulihelyein szórakoznak, ezeket úgy nevezik, hogy bailantas. Inkább latin-amerikai zenét nyomnak, főleg a cumbia-t.

Földvári András világutazó fotója

n. s. fotója

Meccslátogatás:

Ahogy bevonultak a dobosok és a legfanatikusabb szurkolók a számukra fenntartott középső lelátóra, a stadion már szó szerint lüktetett. Mindenki a dobok ütemére ugrált, és úgy tűnt, maga az épület is átvette ezt a ritmust – a rugalmas vasbeton rezgett az ütemre, mintha maga is szurkolna. Lenyűgöző élmény volt, bár az első percekben még önkéntelenül statikai szempontokat mérlegeltem. Aztán az első félidőre lassan felengedtem, és bár magát a meccset nem követtem különösebben, a szurkolótábor előadása teljesen beszippantott.
Gyakran úgy tűnt, mintha nem is a játék lenne a középpontban, hanem az, hogy a közönség szórakoztassa saját magát – és ebben valóban mesterek. Ha összehasonlítom egy magyar bajnokival, meglepően kulturált volt a légkör. Nem hallottam se "földet a bírónak", se fenyegetőzést, se folyamatos szidalmakat. A tömeg inkább saját csapatát éltette, pozitív dalokat énekelt – bár néha persze becsúszott egy-egy nem túl politikailag korrekt rigmus, például a Bolívia vagy Paraguay elleni „gúnyos” skandálás, vagy az ellenfél drukkereinek gúnynevei. Ezek egy része annyira abszurd volt, hogy aztán belső poénná vált köztünk is.

Néhány érdekes szurkolói szokás is megmaradt bennem:

– Bár ezen a meccsen nem volt hallható, egyes találkozókon az ellenfél játékosainak bemutatásakor minden név után kórusban kiáltják: “¡hijo de puta!” – nagyjából „a prostituált gyermeke”…

– Kapuskirúgásnál van egy jól ismert rituálé: a közönség együtt zengi az egyre hosszabb „óóóóóóóóóóó”-t, majd ahogy elrúgja a labdát, egy éles „putóóóóóóóó” következik – trágár, de ritmikus, közösségi.

– Amikor a River Plate az utolsó percben gólt kapott, a közönség mégis azt énekelte: „Szeretünk titeket, akkor is, ha jól, és akkor is, ha rosszul játszotok.” Ez nemcsak meglepett, de őszintén meghatott is.

– A meccs végén nem engedik ki egyszerre a két szurkolótábort. Először a vendégdrukkereket kísérik el buszokkal, és csak azután nyitják ki a hazai kapukat, ha a másik tábor már kellően messze van. Ez a biztonsági intézkedés teljesen bevett gyakorlat.

– Ilyenkor gyakori a rigmus: „¡Abre la puerta, puto español!” – amit nehéz szépen lefordítani, de a lényeg, hogy a spanyol hódítók sem merültek teljesen feledésbe a kollektív emlékezetben.

– Ha az ellenfél tábora túl harsányan ünnepel, gyakran jön a válasz: „¡putos, putos!” – amit már a nem túl magas nyelvi érzékkel is érteni lehet…

Közbiztonság

Buenos Airesben a közbiztonság nem nevezhető jónak. Gyakoriak a zsebtolvajlások, a rablások, sőt emberrablások. Az ,,átlagos turistának" azért nem kell a folytonos berezeltség állapotában várost nézni. A turista nevezetességek tájékán, a város központi részein a szokásos elővigyázatosságokkal nagy valószínűséggel elkerülhető a baj. A legtöbb turista nevezetesség szerencsére a jobb közbiztonságú negyedekben található. Sok turista a visszajelzéseiben határozottan állítja, hogy nem érezte magát veszélyben Buenos Aires-ben, még éjszaka sem, a fiatalokkal teli utcákban. E vélemények szerint a turistákat felesleges ijesztgetni a rossz közbiztonsággal. Az utóbbi években egyre több rendőr és magán biztonsági ember próbálja megelőzni a bajt, és sokat segít, hogy elég sok helyen van térfigyelő kamera.

l.m. fotója

2010-es évet követően valamennyire javult az országban a gazdasági helyzet, aminek következtében roppant megnőtt a szomszédos országokból való illegális és ellenőrizetlen bevándorlás. A fővárosiak hajlamosak a bűnözés magas mértékét e bevándorlók kontójára írni. Fontos tudni, hogy bűnözői csoportok egy része kifejezetten a tájékozatlan, értékeket maguknál hordó turistákra specializálódnak. A legkockázatosabb egyedül kószálni, és a legbiztonságosabb csoportban járkálni.

Alapvető szabályok, tanácsok:

Sok készpénz, ékszer, értékes tárgyak ne legyenek nálunk
Annyi készpénz legyen nálunk, hogy rablás esetén minimális elégedettséget biztosítsuk a támadóknak (pl. öt darab 10 dolláros, vagy ennek megfelelő helyi pénz, de inkább négy-öt bankjegyben). Rablás esetén felesleges hősködni.
Legyen rejtett helyen is pénzünk, pl. speciális őv belsejébe dugva stb.
a táska ne a háton, vagy oldalt legyen, hanem a testünk frontoldalán
embertömegben fokozott figyelem, körültekintés
Ne hagyjuk, hogy bármiféle trükkel eltereljék figyelmünket a ravasz zsebtolvajok (pl. a galambszaros trükkel)

Este, éjszaka ajánlatos elkerülni a La Boca, a Retiro, az Once és a Constitución nevű negyedeket, a piros lámpás helyeket az ottani rossz közbiztonsági kockázatok miatt. (Az utóbbi három negyedben vannak a főváros legnagyobb pályaudvarai.) Este, éjszaka tanácsos inkább taxival vagy busszal (colectivos) közlekedni, és elkerülni a gyaloglást a jól megvilágított, jelentősebb utcákon kívül.

A fentebb említett La Boca negyed nappal sem a legbiztonságosabb, de a turistás része, az El Caminito speciel nem veszélyes. Annyira elterjedt a zsebtolvajlás, hogy a rendőrség ezzel már nagyon vonakodva foglalkozik. A legtöbb zsebes a buszokon, metrón, a repülőtéren, a buszpályaudvarokon, a zsúfolt utcákon, a bevásárló utcákon (főleg a Florida-n), sőt még a boltokon belül is, ténykedik. Nagyon ügyesek, rafináltak, gyakran jól szervezett alakzatban lépnek akcióba.

A rablók állítólag a a digitális kamerákra utaznak a legvehemensebben, és nagyon agresszívek, akár világos nappal is. Bár a turistát esetleg érdekelhetik a nyomornegyedek (miserias), de nem jó ötlet ezekbe bemenni. Még a rendőrség sem teszi be azokba a lábát. Amúgy a nyomornegyedek nagy része nem Buenos Aires belső területén található, hanem a vonzáskörzetben.

"Megnyugtatásul": Dél-Amerikában Limában, Caracasban és Sao Paolo-ban rosszabb a közbiztonság, mint Buenos Airesben.

2024-es frissítés és átfogalmazás:

Bő fél nap az argentin fővárosban semmire sem elég, de arra igen, hogy az ember szerezzen néhány tapasztalatot. Már az utazási iroda előzetes tájékoztatójában figyelmeztettek, hogy óvakodjunk az utcai tolvajoktól. Egyik kedvenc trükkjük, hogy mustárral vagy egyéb folyadékkal fröcskölik le az áldozatot, majd "segítséget" ajánlva megtisztogatják, miközben megfújják a táskáját. Ezek után általában egy közelben várakozó járművel gyorsan eltűnnek.

A belváros közepén sétáltunk vissza a szállodánkba, amikor egy nő a táskámra mutatott. Egy zöld folt éktelenkedett rajta. Első gondolatom az volt, hogy valószínűleg egy madár pottyantott rá – ilyesmi már mással is megtörtént. Aztán észrevettük, hogy Imre nadrágja és inge, meg az én ruhám is tele van hasonló foltokkal. Kissé furcsának tűnt, de még ekkor sem gyanakodtam. Megszagoltam a "madárürüléket" – mustárszaga volt. A zöld szín sem lepett meg igazán, hiszen miért ne lehetne a mustárnak különféle árnyalata, ahogy például a Negro cukorka is lehet fehér.

A nő ekkor papír zsebkendőt nyújtott felém, én pedig buzgón elkezdtem tisztogatni magam. Pár pillanat múlva a nő beszállt egy várakozó taxiba és eltűnt. És itt jött a felismerés: rájöttünk, hogy pontosan az történt, amire a brosúrában figyelmeztettek. Szerencsére semmi értékünket nem vitték el, és némi mosással megúsztuk az esetet.

2024-es megjegyzés: Az ilyen trükkök sajnos továbbra is gyakoriak Buenos Airesben, ezért érdemes elővigyázatosnak lenni, és a személyes tárgyakat mindig szorosan magunknál tartani. A mustáros "madárürülék" trükk továbbra is népszerű a zsebtolvajok körében, ezért ha hasonló helyzetbe kerülsz, azonnal utasítsd el a segítségnyújtást, és inkább menj tovább egy biztonságosabb helyre.

Más praktikus információk

Argentínában a konnektorok és dugaszok eltérnek a közép-európai szabványtól. Az országban a Type I típusú csatlakozók használatosak, amelyek három lapos pengéjű tüskével rendelkeznek (két szögben döntött és egy függőleges). Ez különbözik a Közép-Európában gyakori Type C (két kerek tüske) vagy Type F (Schuko) típusú csatlakozóktól.
Az argentin elektromos hálózat 220 V feszültségen és 50 Hz frekvencián működik, ami megegyezik a közép-európaival, így feszültségátalakító nem szükséges. Azonban, mivel a dugaszok formája különböző, adapterre van szükség ahhoz, hogy a közép-európai készülékeket csatlakoztatni lehessen az argentin konnektorokhoz. Az adapter típusa Type I.

Tangós helyek

A milongák

A milonga egy argentin tánc, amely Buenos Airesben nagyon népszerű. A milonga egy táncosok közötti kapcsolatot és kommunikációt erősítő társastánc, amelynek eredete a 19. század végére nyúlik vissza. A milonga többféle verziója létezik, de általában gyors tempóra és szenvedélyes hangulatra jellemző.

Buenos Airesben a milonga többféle helyen is táncolható. Az egyik lehetőség a milongaként ismert helyek, amelyek általában külön erre a célra kialakított terek, ahol a táncosok találkoznak és táncolnak. A milongákban általában zenei szekciók vannak, ahol a különböző stílusú tangókat játszanak, és a táncosok pihenőidőben beszélgethetnek és ismerkedhetnek egymással.

Emellett Buenos Airesben rengeteg bárban, klubban és tánciskolában is lehet találni milongát. Ezek általában kisebb és barátságosabb helyek, ahol a táncosok kötetlenül, de szenvedélyesen táncolnak. A milonga a város kulturális örökségének része, és nagyon fontos része az argentin kultúrának. Ha szeretnél táncolni, vagy megismerni a milonga hangulatát, akkor Buenos Aires egy fantasztikus hely erre.

i. m. fotója

g. g. fotója

l. d. fotója

Palermo Soho negyed

Talán a főváros legbohémabb negyede, laza, középosztálybeli, művészlelkű fiatalokkal, kis butikokkal, hangulatos, trendi éttermekkel. Nagyon népszerű, divatos negyed, van valami sajátos, európai szemmel nézve retrós bája. Napközben, főként vasárnap egy-két órát jól el lehet ott időzni, főleg, hogy nem olyan brutálisan zajos, mit a város sok más központi része. Este szórakozóhelyek sokaságát kínálja. Elég távol van a városmagtól: kb. öt kilométer, a Recoletától kb. 3 kilométer.

m. n. fotója

Palermo Buenos Aires egyik legnagyobb kerülete, és a neve alapján könnyű kitalálni, hogy olasz bevándorlók alapították. Egykor kétes hírű negyedként ismerték, állítólag tele volt bordélyházakkal, mára azonban Palermo Soho és Palermo Hollywood a város legtrendibb részei közé tartozik, különösen a fiatalok körében. Számtalan étterem, bár és terasz található itt, ahol az árak egyértelműen a turisták pénztárcájához igazodnak.

Palermo másik oldala a város legnagyobb zöldövezetét foglalja magában, amely számos különböző parknak ad otthont. Az egyik legismertebb park, a Rosedal, amelyet lenyűgöző rózsakertje miatt kedvelnek annyian. Sajnos nem sikerült bejutnunk, mivel délután 5 órakor bezárt, arra hivatkozva, hogy a nyári szezon már véget ért. Úgy tűnik, itt sem kell kétszer mondani, ha lehetőség van a munkaidő csökkentésére.

Palermo a fiatalok egyik kedvenc kerülete, ahol egymást érik a hangulatos bárok, kávézók és éttermek, este pedig a klubok nyitják meg kapuikat. Itt fedeztem fel a Café Flort, egy különleges helyet, ahol óradíjat kell fizetni. Ez azt jelenti, hogy ha kifizetünk például két órát, ez idő alatt annyit ehetünk és kávézhatunk, amennyit csak szeretnénk. Azonnal a kedvenc helyem lett, és tökéletesen alkalmas volt arra is, hogy nyugodtan dolgozzak – bár úgy érzem, velem nem biztos, hogy jól járt a tulajdonos. Remélem, hogy Budapesten is hamarosan nyílik egy ilyen koncepciójú kávézó!

La Boca negyed

A tangó születési helyének tartják. Turistás szempontból a lényege egy útszakasz, a Caminito. A la Boca negyed amúgy rossz közbiztonságúnak van számon tartva, de nappal, a sok turista által látogatott részein legfeljebb a zsebesekre kell vigyázni. Sötétedés után jobb elkerülni ezt a néhai kikötői dokk területet. Olaszok alapították a negyedet, amely ma leginkább a tarka, színes házairól vált világhíressé. Egyesek szerint érdemesebb busszal jönni a la Bocába, mert a legközelebbi metrómegálló és a negyed közötti útszakasz állítólag veszélyes, akár még nappal is. A nagyon óvatosak azt ajánlják, hogy taxival jöjjünk egészen a Caminito-ig.

G.K. fotója

Ezt a városrészt genovai bevándorlók alapították, és a színes házakból álló Caminito ma is a negyed legismertebb jelképe. A Caminito vidám és élettel teli, ami részben a vibráló színeknek, részben pedig az állandó nyüzsgésnek köszönhető. Az utcák tele vannak éttermekkel és bárokkal, ahol tangótáncosok szórakoztatják a vendégeket. Maradona jelenléte szinte mindenhol érezhető – még egy hasonmása is dolgozik itt, aki szívesen fotózkodik a turistákkal.

A Boca negyed másik híres szimbóluma a Boca Juniors stadionja, amely a kontinens egyik legismertebb futballcsapatának ad otthont. Bár számomra a dél-amerikai klubfoci nem különösebben izgalmas, sokak számára ez a hely valódi zarándoklat.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a Caminito környékén kívül a Boca a város egyik legszegényebb negyede. A turisták által látogatott néhány utca biztonságos, de azon kívül – különösen esti órákban – nem ajánlott sétálni. Ez a kontraszt gyorsan emlékeztet arra, amit már előzetesen is tudni lehetett a negyedről.

A Caminito Buenos Aires egyik legismertebb turistalátványossága, amely mára szinte turistacsapdává vált. Az egykor bevándorlók által gyorsan összetákolt házak a lakhatási problémák miatt épültek, majd az 1900-as évek közepén egy városi projekt részeként színesre festették őket, hogy hangulatosabbá tegyék a környezetet. Bár ma utcai múzeumként működik, és a színes házak valóban különleges atmoszférát teremtenek, a hely varázsát kissé beárnyékolja a hatalmas turistaáradat.

San Telmo negyed

Hétvégén nem érdemes kihagyni Dél-Amerika legnagyobb szabadtéri bazárját. A vasárnapi piac két kilométer hosszú területen húzódik végig a Rua Defensa-n, a Plaza Dorrego az epicentruma. Legjobb délelőtt 10 óra tájra időzíteni a látogatást. Minden kapható a standokon a régiségektől kezdve a szokásos bolhapiaci árukig, de vannak menő, divatos holmik is.

Ezt a negyedet egykor a gazdagok lakták, de egy pestisjárvány következtében szinte teljesen elnéptelenedett. A tehetős családok a Recoleta negyedbe költöztek, míg ez a városrész egy szerényebb, főként munkások által lakott területté alakult. A városrész főutcája, a Calle Defensa, vasárnaponként nyüzsgő piaccá alakul, míg hétköznapokon a régiségkereskedések uralják az utcát.

Elsétáltunk a Lezama parkig, majd rövid időt töltöttünk a Plaza Dorregón, amely egy rendkívül hangulatos kis tér. A teraszokon pihenő embereket tangótáncos párok szórakoztatják, ami még különlegesebbé teszi a hely varázsát.

San Telmo felfedezése után meglátogattuk a közeli "Manzana de las Luces" épületegyüttest is, amely Buenos Aires legrégebbi háztömbje. A név jelentése „a fények háztömbje”, és az épületet kizárólag idegenvezetővel lehet megtekinteni. A túra során sok érdekességet hallottunk a város történetéről, valamint az ehhez a háztömbhöz kapcsolódó rejtélyes legendákról, amelyek közül több máig felderítetlen maradt.

Vasárnapi lazulás San Telmo-ban - Pap Erika fotófa

A negyed utcái nem éppen a tisztaságukról híresek. Viszont éjszaka is lehet mászkálni a jól kivilágított utcarészeken. Hangulatos hely, Buenos Aires legrégebbi negyede. Gyarmati időkben (19. század eleje) épült házai is vannak. Sok a kávézó, a tangó klub, a régiségbolt. Az utcákon művészek alkotnak, itt-ott táncra perdülnek a flaszteren. Vasárnap délután a legmozgalmasabb az utcai élet. A negyed egyik látványossága a Santo Domingo bazilika.

Több hetet töltöttem San Telmo negyedben, amely Buenos Aires bohém hangulatú része, tele apró boltokkal, utcai művészeti alkotásokkal és barátságos kávézókkal. A La Poesía (Költészet) nevű kávézóban olyan gyakran megfordultam egy könyvvel vagy jegyzetfüzettel, hogy a pincérek még a nevemet is megjegyezték. Itt szolgálták fel a kedvenc argentin reggelimet: medialuna-t (ami félholdat jelent, és a helyi croissant-nak felel meg), amit tejeskávéba mártogattam.

San Telmóban vasárnap délelőttönként különleges hangulatú utcai piac várja a látogatókat, ahol mateteát, vintage tangós posztereket vagy más érdekes helyi termékeket vásárolhatunk. Különösen ajánlom a dulce de leche szaküzleteket, ahol a csodálatos karamellkrém harmincféle változatát kóstolhatjuk meg, méghozzá ingyen.

Puerto Madero negyed

Nappal zsong az üzleti élet, a vásárlási kedv, este, éjjel pedig menő környék drága éttermekkel, divatos klubokkal. Az utcák tisztábbak a Buenos Aires-i átlagnál. Ez a város újjá csinosított kikötő negyede. Nagyon szép a gyalogos hídja. Az egész negyed frissebb, kellemesebb, mint a Bunos Aires-i átlagvilág. Van elég zöldterület, tág tér, egyszerűen kellemes a sétálás. Van néhány vonzó büféebédet kínáló étterme. Itt van Buenos Aires állítólag legjobb parrilla-ja, a La Cabana. Középkorú, sikkes helyiek sétálnak a partmenti sétányon. Ez a negyed az magas épületeivel, a gusztusos kinézetével az ország sikeresebb arcát mutatja a turista felé.

l.r. fotója

Belgrano negyed

Kellemes lakónegyed tágas utakkal, szép lakóépületekkel. Egyértelműen felső-középosztálybeli a miliő.
Láthatók villák, nagykövetségi épületek is, de a magas építmények a jellemzők. Sok a kellemes zöldterület.
Ebben a negyedben található a kínai negyed is. Naná, hogy sok a kínai étterem is.

A Belgrano negyed Buenos Aires egyik legkellemesebb és legcivilizáltabb városrésze, ahol az elegancia és a nyugalom találkozik a nagyváros dinamizmusával. Itt sétálva az ember úgy érzi, mintha egy európai városban járna - a lombos utcák, a gyönyörű villák és a gondozott terek mind egy kifinomultabb életstílust tükröznek.
A China Town környéke különleges hangulatot teremt, ahol az ázsiai kultúra harmónikusan keveredik a portenyói atmoszférával, és fantasztikus étkezési lehetőségeket kínál. A környék lakói láthatóan büszkék otthonukra: a házak előtti kis kertek gondozottak, az utcák tiszták, és egy barátságos, családias légkör uralkodik.
A Belgrano R vasútállomás környéke kissé zajos ugyan, de ez is hozzátartozik a negyed autentikus arculatához, és remek összeköttetést biztosít a város többi részével. Az Avenida Cabildo mentén található üzletek és kávézók igazi helyi ízeket kínálnak, távol a turistafogadó helyektől.
A parkjai, különösen a Barrancas de Belgrano, csodálatos menedéket nyújtanak a városi forgatag elől, ahol az ember valóban kikapcsolódhat. Összességében Belgrano az a fajta negyed, ahol szívesen élnék - biztonságos, kulturált, de mégis elevenséget sugárzó környezet.

Barrio Norte negyed

Szép negyed, de néha nem takarítják rendesen és emiatt szemetes. Divatos negyed, tele van galériákkal, éttermekkel, könyvesboltokkal, terekkel. Vegyesen állnak modern és régi épületek, tipikus, hagyományos Buenos Aires-i negyed. Disszonáns hatású a sok hajléktalan jelenléte.

A Barrio Norte Buenos Aires legkifejezettebb elit negyede, ahol minden sarokból a pénz és a státusz árad - néha már-már túlzó módon. Itt sétálva az ember úgy érzi, mintha egy látványos filmkészlet kellős közepén járna, ahol minden túl tökéletes és túl fényes ahhoz, hogy teljesen valóságos legyen.
A Recoleta temető környéke lenyűgöző, de egyben kissé morbid is - furcsa érzés, hogy egy sírkert körül épült fel a városrész társasági élete. Az Alvear Avenue mentén sorakozó luxusbutikok és ékszerüzletek inkább a gazdagokat vonzzák, mint hogy a hétköznapi portenyónak szólnának.
A kávézók és éttermek általában túlárazottak, de el kell ismerni, hogy a szolgáltatás színvonala és a környezet elegáns - bár néha hiányzik belőlük a Buenos Aires-i lélekmennyiség. A negyedben lakók gyakran kissé távolságtartóak, mintha mindig mérlegelnék, hogy érdemes-e szóba állni veled.
A Plaza San Martín és környéke gyönyörű, különösen délutánonként, amikor a ferde napsugarak megaranyozzák a platánfák leveleit. Az épített környezet lenyűgöző és történelmi értékű, de néha hiányzik az a spontán portenyói hangulat, ami máshol természetes.
Összességében Barrio Norte lenyűgöző, de kissé steril - olyan hely, ahol csodálkozni lehet, de otthon érezni már nehezebb.

Recoleta

Temetője a főváros egyik fő látványossága, ami persze valamennyire furcsállhat a turista. A temető valóban szép és érdekes, viszont a környéke túlságosan turistás és orcátlanul drága. Ha valaki nem rongyrázó, akkor ne ragaszkodjon feltétlenül ahhoz, hogy a temető környékén válasszon magának vendéglőt. Tény, hogy a környék rokonszenves, élettel teli és sok jó étterem található.

A temető maga Argentína történelmének egy részét tükrözi, azt a részét, amelyben aranykorszakát élte. Azért is annyira büszkék a helyiek a temetőre, mert erre az aranykorszakra emlékezteti őket. A temető nyugis és könnyen áttekinthető dacéra hatalmas területének. Érdekessége tán morbiditással vegyes. Tele van régi (vannak elégé rossz állapotban lévők is) és pompázatos sírral, sírbolttal. Két-három órát bőven el lehet itt tölteni a nevek böngészésével, az autók zajától való mentességet élvezve. Naná, hogy meg kell keresni Evita Peron síremlékét.

A temetőbe való belépés ingyenes. Aki tud spanyolul vagy angolul, körülnézhet csoportos vezetéssel, mert így sokkal többet meg lehet tudni az itt eltemetett hírességekről. Egyes honlapok óvják a temető látogatóit a zsebtolvajoktól, bűnözőktől, valójában azonban szinte semmi nyoma a visszajelzésekben, hogy valakivel valami rossz ott megtörtént volna.

Van a közelben egy metrómegálló. Hétvégeken a temető közelében egyfajta bolhapiacot építenek fel. Amúgy a Recoletta negyedben érdemes sokat időzni, sétálgatni, mert egy menő, sikkes hely. Tele van kis butikokkal, kávézókkal, bőráru kereskedőkkel. Az elegáns épületek a 20. század elejéből valók, a homlokzatok szépen díszítettek. Sok nagykövetség, rezidencia itt található. A modern épületeket gusztusosan integrálták a régiek közé. Reggeltől estig élettel teliek az utcák. Sok a mosolygós ember, tán, mert az itt élők jobb módúak. Szerencsére sok a zöldterület is.

K. Kriszta fotója

Ha valaha erre jártok, mindenképpen érdemes meglátogatni a Recoleta temetőt. Az 1822-ben alapított temetőt a Recoleta szerzetesrend hozta létre, mivel a közeli templom temetkezési helyei már nem voltak elegendőek. Ez Buenos Aires első köztemetője, amelyet parcellákra osztottak, és mindegyiken impozáns kripták állnak – összesen közel 4700. Az egész hely inkább egy labirintusszerű kisvárosra emlékeztet, így az ottlétünk alatt egyáltalán nem éreztem a szokásos temetői hangulatot.

A temetkezés módja is különleges: a koporsókat nem földelik el, hanem a kriptákban kialakított polcokra helyezik. Ha benézünk néhány nyitott kriptába, láthatjuk az egymásra helyezett koporsókat. Amikor egy szint megtelik, újabb szinteket alakítanak ki mélyebben a föld alatt, és ott folytatják a temetkezést.

G.K. fotója

Palacio Barolo

Sokan azért látogatják meg, mert a világító tornyából lehet a legszebb panorámát látni a metropolisra, no persze tiszta időjárás esetén. Lehet angol és spanyol nyelvű körbejárásra befizetni. Sok érdekeset lehet így megtudni a történelmükről, és főleg az olasz bevándorlókról. Építészetileg érdekes, sőt mesés. A palota lehetne akár Barcelonában is, a jellege miatt. 65 peso a belépőjegy a külföldieknek. 14 és 18 óra között van nyitva, de tán este is.

Casa Rosada

Ez az épület az éppen hivatalban lévő argentín elnök székhelye. Momentán Christina Kirchner a "főbérlő". A városközpontban van, az Avenida de Mayo egyik végén, a Plaza Mayo szélén, s az épület hangulatát leginkább a rózsaszín festés jellemzi. Éjszaka nagyon szépen van kivilágítva, napkeltekor is szépen fénylik a rózsaszíne.

Szombatonként és vasárnaponként mód van meglátogatni belülről is. Ingyenes a belépés, hosszas sorban állásra kell számolni. Félórás időtartamú vezetések vannak. Gyakran vannak tüntetések az épület előtt. A turisták tág próbálják elképzelni, hogy milyenek lehetettek azok a tömeggyűlések itt, amelyeken az erkélyről Evita Peron bűvölte el a népet demagógiát nem nélkülöző, érzelmi húrokat pengető szónoklataival.

Museo Evita

Érdekes múzeum, ahol Evita Peron bemutatása inkább a megdicsőülést hivatott alátámasztani. Jó, hogy a prezentálás korszerű, és érdekesek a videofilmek. Van azért az istennő bemutatásának néhány giccses vonulata is. Kellemes kis múzeum, kár, hogy kissé komplikált megtalálni a tehetősek által lakott Palermo negyedben. Ez azért ironikus, mert Evita Peron korántsem élvezte a gazdagok szeretetét. 15 peso (kb. 3 dolcsi a belépőjegy).

Plaza Francia

A Recoleta híres temetője melletti tér, ahol hétvégén szuper piac (Feria Plaza Francia) látogatható. Utcai művészek ajánlják portékáikat, utcai zenészek szórakoztatják a járókelőket. Az élelmiszeres standoknál gyorsan jól lehet lakni, például finom panini-vel.

Estadio Monumental de River Plate

Az Estadio Monumental, teljes nevén Estadio Monumental Antonio Vespucio Liberti, Argentína egyik leghíresebb és legnagyobb futballstadionja, Buenos Airesben található. 1. Az otthona a River Plate labdarúgócsapatának, amely az ország egyik legismertebb és legsikeresebb klubja.

A stadiont 1938-ban nyitották meg, és Antonio Vespucio Liberti klubelnökről nevezték el.

Kezdetben 70 000 néző befogadására volt képes, de a modernizálások és a biztonsági előírások miatt a kapacitás később csökkent.

Jelenleg a stadion körülbelül 72 000 férőhelyes, így Argentína legnagyobb stadionja.

Az Estadio Monumental volt a helyszíne a 1978-as labdarúgó-világbajnokság döntőjének, amelyet Argentína nyert meg.

Emellett számos nemzetközi és hazai sporteseménynek is otthont adott.

A stadion területén található egy múzeum, amely a River Plate történetét és eredményeit mutatja be.

A stadion jellemzője az impozáns, nyitott szerkezetű lelátórendszer, amely nagyszerű látványt nyújt a nézők számára.

Emellett modern sajtóközpontokkal, VIP-szektorokkal és szórakoztató létesítményekkel rendelkezik.

A stadion a főváros Núñez nevű negyedében helyezkedik el, könnyen megközelíthető a város különböző részeiről.

Az Estadio Monumental nemcsak a futballrajongók, hanem a koncertek és egyéb nagyszabású események kedvelt helyszíne is.

Olyan híres előadók léptek fel itt, mint a Rolling Stones, Madonna, és U2.

A stadiont és környezetét a közelmúltban többször is felújították, hogy megfeleljen a nemzetközi színvonalnak és a modern nézői elvárásoknak.

Paseo La Plaza

Ez egy viszonylag új szórakoztató-kereskedelmi központ, egyebek mellett kis színházakkal is. A vendéglőkben hétköznap déltájban jutányos áron fogyasztható fix áras menü. Szép, kellemes, sőt itt-ott illatos hely az Avenida Corrientes egyik sarkánál.

További beszámolók

"A belvárost a legjobb gyalogosan felfedezni, a távolabbi látnivalókhoz elvisz a 'subte', melyben Dél-Amerika legrégebbi metróját tisztelhetjük. A város szíve a Május tér, amely nemcsak Buenos Aires, hanem egész Argentína fontosabb történelmi eseményeinek tanúja volt. A rózsaszínűre festett Elnöki Palota például jó néhány elnökváltásról mesélhetne. Előtte, a tér közepén kör alakban felfestett fejkendők hívják fel magukra a figyelmemet: azoknak az anyáknak a jelképei, akik közel harminc éve minden csütörtökön összegyűlnek itt, hogy a katonai diktatúra idején eltűnt fiaikért demonstráljanak. A tér sarkán álló klasszikus stílusú Katedrális régebbi időkről mesél: szélső hajójában impozáns mauzóleum őrzi Argentína felszabadítójának, José de San Martínnak a hamvait.

A történelmi kalandozások után jólesik belevetnem magamat a környező utcák forgatagába. Buenos Aires sétálóutcáin, a Floridán és a Lavallén soha nem áll meg az élet. Könyvesboltok, mozik, zeneszó, éttermek és szebbnél szebb üzletek ejtik rabul minden érzékszervemet. Az álomszép bőráruk csábításának azonban hősiesen ellenállok, és inkább Puerto Madero felé veszem az irányt. A régi kikötő raktárépületeit exkluzív lakóházakká, irodákká alakították, a sétányon egymást érik a jobbnál jobb éttermek, ahol olasz ízeket, a tenger gyümölcseit vagy jóféle argentin steaket is kóstolhatunk."

Buenos Airest gyakran emlegetik Dél-Amerika Párizsaként, és ez a hasonlat nem is teljesen alaptalan. A város valóban számos pontján idézi az európai hangulatot: színházak, művészeti központok, galériák és múzeumok sokaságával igazi kulturális olvasztótégely. Sétáink során lenyűgöző gótikus templomokat, klasszicista palotákat és modern üvegfelhőkarcolókat is láttunk, miközben újra és újra kis parkokba, szobrokkal teli terekbe és ligetes sétányokba botlottunk.

A zöldterületek különösen élők: családok piknikeznek, fiatal párok andalognak, zenészek próbálnak, baráti társaságok nevetnek – és persze szinte mindenkinél ott a mate. A hatalmas termoszokból töltött meleg vizet körbeadják, és kortyolják a kesernyés-földes ízű yerba mate teát – egy rituálé, ami a város ritmusához tartozik.

Ami az európai szemnek talán meglepő lehet, az az utcakép: a keskeny, hangulatos sikátorokat itt inkább széles, amerikai jellegű sugárutak váltják fel. A legismertebb közülük kétségtelenül az Avenida 9 de Julio, amely kétszer hét sávjával a világ egyik legszélesebb útja. Itt áll Buenos Aires emblematikus obeliszkje is, amely ugyan nem tartogat sok történelmi érdekességet, de esti díszkivilágításban kifejezetten látványos.

Nem messze tőle található az elnöki palota, a híres Casa Rosada, amelyet szinte mindig erőteljes rendőri jelenlét vesz körül – nem is ok nélkül, hiszen a tér előtte gyakran szolgál demonstrációk helyszínéül. Egy nemrég zajlott, elhúzódó tüntetés nyoma még most is érezhető volt a környéken.

A repülőtérről a belvárosba vezető út már az első pillanatokban megerősítette bennem azt az érzést, hogy Buenos Aires, néhány jellegzetes negyedét leszámítva, alapvetően nem sokban különbözik azoktól az európai nagyvárosoktól, amelyek városképét a 19. század második felének és a 20. század elejének historizáló, eklektikus építészeti stílusai formálták. Ahogy a belvárosban sétáltam, néha olyan érzésem volt, mintha Budapest egy kevéssé ismert, párhuzamos változatába csöppentem volna – az utak, az épületek, a hangulat... szinte láttam magam előtt az Andrássy utat vagy a Keleti környékét.

Ekkor értettem meg igazán, miért választotta Alan Parker annak idején Budapestet az Evita filmforgatás helyszínéül. A párhuzam nem volt véletlen, a város magjában valóban van valami ismerős a közép-európai szemnek. Ami azonban már első látásra is egyértelmű különbségként hatott, az a méret.

Buenos Aires ugyanazokat az építészeti motívumokat kínálja, de mindenből sokkal többet és nagyobbat. Olyan, mintha a Kodály körönd, vagy bármelyik budapesti körút többszörös nagyításban épült volna újjá. Még a legkisebb mellékutcák is képesek 400-500 házszámnyi távolságot bejárni, míg a főbb sugárutakon nem ritka a 60-70 ezres házszám sem. Ebben a dimenzióban válik igazán nyilvánvalóvá, hogy Buenos Aires nem csupán európai hatásokból építkezik – hanem azok monumentális, sajátos újraértelmezéséből.

Sokan hajlamosak párhuzamot vonni Buenos Aires és Budapest között, talán ezért is esett korábban a választás magyarországi helyszínekre az Evita filmforgatásakor. De az az érzésem, hogy aki ezt a hasonlóságot emlegeti, vagy Buenos Airesben nem járt, vagy Budapestet nem ismeri igazán. Ha ellenpontként mondjuk az ugandai Bundibugyót állítjuk, akkor persze lehet némi igazságtartalma, de reálisan nézve ez a párhuzam eléggé sántít. Nekem sokkal inkább egy kissé megkopott Madrid jut róla eszembe, még valahonnan a kilencvenes évek elejéről.

A nosztalgikus hangulatban a járműpark is közrejátszik: az utcákon túlnyomórészt régebbi, európai modellek pöfögnek, és az egésznek van egy időutazós jellege. Az építészeti stílus egyébként valóban sok ponton idézi Spanyolországot, főleg a külvárosi házakban, bár a belvárosban jóval több a toronyház, mint Madridban.

Buenos Airest gyakran említik a legeurópaibb dél-amerikai városként, és van is benne valami. A lakosság jelentős része európai származásúnak tartja magát – legalábbis a népszámlálásokon így jelöli be –, ám hogy ez pontosan mit jelent, az már más kérdés. Az biztos, hogy a hivatalos statisztikák szerint igen magas a fehérek aránya, bár személyes benyomás alapján ez az adat némileg túlzottnak tűnik. Talán 65% körül lehet a reális érték, és ez is csökkenő tendenciát mutat az utóbbi években.

Az utcakép kevésbé változatos, mint más latin-amerikai nagyvárosokban – kissé homogén, néha talán monotonnak is tűnhet. De ha Budapesthez mérjük, akkor azért van benne egy fokkal több szín és mozgás. Mexikóvároshoz viszont képest egészen biztosan sokkal szelídebb és egyenletesebb.

Buenos Aires számomra nem egyetlen városként bontakozott ki, hanem inkább úgy, mint sok különálló világ egymás mellett: kerületek, amelyek mind saját arculattal, ritmussal és atmoszférával élnek. Palermo, ahol megszálltunk, például egyértelműen művésznegyed: bohém és elegáns egyszerre, európai hangulatú, de a lazaságában mélyen latinos. A fákkal szegélyezett, macskaköves utcákon kávézók és dizájnboltok sorakoznak, minden sarkon egy újabb kis meglepetés. Egyik nap betérünk az egyik kávézóba, és csak a szalvétáról tűnik fel: Bartók. Felnézek a cégérre – nincs kétség, ez itt a Béla Bartók Café, a Costa Rica utcában. Mintha egy szalvétán utaztam volna körbe a világot.

Az időérzék itt másként működik. Vacsorázni általában éjfél körül kezd az ember, hétköznap is. Munkába tízre járnak, és egy helyi ismerős szerint még a nagyobb cégek üzleti életében is teljesen elfogadott másfél óra csúszás egy megbeszélés kezdeténél – senki sem csinál belőle ügyet.

San Telmo a következő említésre méltó negyed: patinás kávézók, éttermek, régiségkereskedések sora, mindezt egy kissé poros, de méltóságteljes keretbe ágyazva. Puerto Madero már egy egészen más világ: a régi kikötőből született új negyed, amelyet az útikönyvek a londoni Canary Wharfhoz hasonlítanak – és bár először kételkedtem, be kell látnom, valóban van benne valami, lenyűgözően modern és ízléses. És ott van La Boca – a másik véglet. A nyomornegyed, ahol a híres Boca Juniors futballklub is otthon van, ahonnan Maradona is elindult. Ide csak taxival érkezik az ember, és még úgy is pontosan ismeri a turisták számára „biztonságosnak” jelölt néhány utcát, amelyeken túl még a helyiek sem szívesen teszik be a lábukat. Túlzás nélkül: vastag vonallal jelölnéd be a térképen, hol húzódik a határ.

A tangó mindenhol ott van. A turisták által látogatott terek és utcák sarkain profi táncos párok állnak meg: leraknak egy hangszórót, néha még egy hosszú szőnyeget is, és egész nap táncolnak. A végén meghajolnak, kalappal körbejárnak. A női táncosoknak szinte kivétel nélkül lenyűgöző testük van, és magabiztosan, szenvedéllyel táncolnak. Több száz képet készítettem róluk, de végül csak egyet tettem el igazán: azt, amelyen a két táncos közötti izzó feszültség szinte átégett a képernyőn. Nézni is felhevítő élmény volt.

Léteznek spontán tangóórák is: este hat és tíz között forgalmas tereken pár táncos összegyűlik, megszólal a zene, és máris indul az improvizált tanítás. A munkából hazafelé tartó emberek – sokan még öltönyben – megállnak, beállnak a sorba, táncolnak tíz-húsz percet, dobnak pár pesót, aztán mennek is tovább. Mintha csak egy fagylaltot vettek volna. És persze ott vannak a klasszikus, szervezett tangóestek is: a turistáknak elegáns vacsorával és borsos belépővel, a helyieknek viszont jóval szerényebb áron, egy egyszerű tornateremben – ott, ahol talán még őszintébb a mozdulat, és igazibb az érzelem.

Amikor megérkeztem Buenos Airesbe, azonnal feltűnt, hogy nem a megszokott, girbegurba európai vagy magyar utcákon haladunk, hanem széles, egyenes sugárutakon, amelyek inkább Észak-Amerika városszerkezetét idézik. Nincsenek hangulatos, kanyargós kis utcácskák, nincsenek meglepő fordulatok sem az útvonalban, sem az elrendezésben. Itt minden szabályosan, négyzethálósan terül el, mintha vonalzóval rajzolták volna – kiszámítható és távolságtartó. Csak a tömegközlekedés nem ilyen. Az ugyanis épp ellenkezőleg: kaotikus, szeszélyes és kiszámíthatatlan. De az ember megtanul türelmesnek lenni, mert Buenos Airesben senki sem siet. Ez a város más ritmusban él.

A helyieket porteñóknak hívják – a „kikötő lakóinak” –, és ez a megnevezés nemcsak földrajzi, hanem identitásbeli különbséget is jelent. Ők nemcsak másként élnek, de más gyökerekkel is rendelkeznek, mint Argentína többi részének lakói. Míg az ország belsejében az őslakos, indián eredetű népesség dominál, Buenos Airesben az európai bevándorlók leszármazottai élnek együtt, egy városban, amely mintha a világ összes szegletéből gyúrt volna magának valamit. Spanyolok, olaszok, lengyelek, németek, oroszok, franciák, osztrákok, portugálok – mind hozzátettek egy darabot a város lelkéhez.

Buenos Aires így lett az, ami: egy város, amely földrajzilag ugyan távol esik Európától, mégis kísértetiesen közel áll hozzá. És ez a kettősség, ez a különös ismerősség az, ami már az első napokban megragadja az embert.

Buenos Aires ma már több mint tizenkétmillió ember otthona, ami azt jelenti, hogy Argentína lakosságának jelentős része – több mint egynegyede – ebben az egyetlen városban él. Egy olyan országban, amely területét tekintve közel harmincszorosa Magyarországnak, ez önmagában is sokatmondó. A belváros valóban egy igazi nagyváros lüktetését hozza: felhőkarcolók, zsúfolt utak, pezsgő tömeg. De a felszín mögött valami disszonancia is érezhető.

A sugárutakon sokszor szeméthalmok tornyosulnak, a járdákon kéregető gyerekek tűnnek fel, és az árak – különösen a külföldiek számára – az egekbe szöktek. Egy helyi ismerős szerint számos termék kétszer annyiba kerül, mint néhány éve. A közbiztonság is állandó téma: nemcsak a turisták, de egyre gyakrabban a helyiek is a célpontjai lopásoknak, rablásoknak. Meséltek olyan esetekről is, amikor buliból hazafelé valaki rossz taxiba szállt be, és az autó egy félreeső helyre vitte, ahol már mások várták. Ezért a helyiek is inkább telefonon rendelnek megbízható taxit – ezt javasolták nekem is.

Szerencsére a városlakók pontosan tudják, melyik negyedek kerülendők, és hol érdemes különösen óvatosnak lenni. Én végül nem éreztem magam veszélyben, de az irataimat, pénzemet és értékeimet egy ruha alatt hordott, rejtett táskában tartottam, ahogy tanácsolták. A társadalmi különbségek egyébként hatalmasak: miközben egyes negyedek a szegénységgel küzdenek, máshol a gazdagság szinte teátrális pompával mutatkozik meg.

Például a lányok tizenötödik születésnapját – ami itt különleges, szimbolikus átmenet – a tehetősebb családok elképesztő fényűzéssel ünneplik meg. Báltermet bérelnek, hosszú ruhák, limuzin, élő zene – mintha egy esküvő lenne, csak menyasszony helyett egy kamaszlány áll a reflektorfényben. Ez is része annak a városnak, ahol minden egyszerre valóságos és túlzó, elbűvölő és nyugtalanító – és éppen ettől olyan lenyűgöző.

A szecessziós belváros határain túl Buenos Aires szinte mindent felvonultat, amit egy mediterrán nagyvárostól elvárnánk – és még annál is többet. Van itt kikötő, árnyas, hatalmas parkokkal szegélyezve, katedrális méretű vasútállomás, dinamikusan növekvő üzleti negyed, fáradt szépségű munkáskerületek, legendás futballstadionok, és egy olyan szenvedéllyel fűtött sportkultúra, amely túlmutat a játék határain: a River Plate és a Boca Juniors szurkolói közötti ellentét már-már vallásos hevülettel él tovább a városban.

Az utcák pedig sosem némák. Ha éppen nincs spontán kirakodóvásár valamelyik téren, akkor biztosan megszólal egy harmonika, egy bandoneón, vagy feltűnik egy zenekar, esetleg egy improvizatív színpadi jelenet zajlik épp a járdán. A város maga a véget nem érő előadás, amely nappal és éjjel egyaránt játszódik, és amelynek közönsége – vagy résztvevője – az ember, akarva-akaratlanul is.

Az élet ritmusa teljesen mediterrán, amit én azonnal a magaménak éreztem. Vacsorázni este tízkor kezdünk, a bárok és szórakozóhelyek éjfél után kelnek igazán életre, hajnali kettő körül nyílnak ki igazán. A reggelihez senkit nem sürgetnek – még a legpuritánabb hostelek is délig kínálnak valamit. A délutáni szieszta pedig nemcsak szokás, hanem életfilozófia: egy lassabb, ráérősebb tempóba hív, amelyben minden mozdulatnak súlya van, és minden perc megér egy pillanatnyi megállást.

Ez a város nemcsak lüktet – ez a város él, érez, és hagyja, hogy te is belesimulj a saját sodrásába.

Úgy éreztem, itt az ideje közelebbről is megismerkedni a tangóval – nemcsak nézni, hanem átélni is, testben és mozdulatban. Vettem hát egy valódi tangócipőt egy apró, kissé poros, de hangulatos szaküzletben, ahol a bolt gazdája maga is táncos múltjáról mesélt, miközben segített a választásban. Aztán sorra próbálgattam a különböző tangóiskolákat, hogy megtaláljam a saját ritmusom.

A két kedvenc helyem San Telmóban volt: a Maldita Milonga és a Patio de Tango. Utóbbiban ráadásul három ingyenes bevezető órát is sikerült kifognom, ami nemcsak hasznos, de kifejezetten inspiráló élmény volt. Nem mondhatnám, hogy tánctechnikailag látványos előrelépést tettem volna, de a tangó hangulata és mélysége magával ragadott. Egy-egy alkalom ára nagyjából annyi volt, mint otthon egy olcsóbb vacsora – teljesen elérhető, barátságos költségen.

És ezzel együtt Buenos Airesről is új kép rajzolódott ki bennem. A közkeletű vélekedéssel ellentétben nem egy túlárazott metropolisz, hanem egy olyan város, ahol okosan választva meglepően kedvező áron lehet részesévé válni az élményeknek – legyen az egy táncóra, egy csésze kávé egy árnyas udvarban vagy egy késő esti milonga, ahol a világ mintha hirtelen lelassulna, csak a lépés és a zene marad.

Fotóegyveleg

street art - G.K. fotója

Street art - l.m. fotója

Street art - r. andrás fotója

Vissza az elejére

Kommentek

Gábor, 2024. 03. 04. 15:33
Saját észrevételeim Buenos Airesről: https://fikatours.blogspot.com/2024/02/argentina.html

Nagy Attila, 2022. 05. 26. 05:13
A helyiek tényleg mogorvák, főleg a belvárosban, a buszon annyi a változás, hogy csak buszkártyával lehet utazni, kp-val nem! (2019-2022)

Új hozzászólás beküldése

* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon

Argentína - akciós utazások!!!
VISTA ajánlatok

KAPCSOLAT

utikritika [kukac] utikritika.hu

Útikritika.hu

SZÁLLÁSFOGLALÁS

IMPRESSZUM