ÚTIKRITIKA.HU / Argentína

Salta egy meleg klímájú völgyben fekszik, jóllehet 1200 méter magasságban. Saltában júliusban és augusztusban van a turisztikai főszezon. A nyári vakáció idején, januárban és februárban is elég sok a turista a városban. Sok lokálban kínálnak folklór műsorokat. Saltában az esti, éjszakai élet központja a Balcarce negyed. Saltától mindössze 10 perc taxizással el lehet érni egy San Lorenzo nevű falut, amely lényegében egy esőerdő ölében rejtőzködik. Az erdőben lehet gyalogolni és kerékpározni is.

„Salta számomra nem tartozik a legszebb városok közé, de kétségtelenül jó bázis, ha valaki Északnyugat-Argentína felfedezésére készül. A főtér, a Plaza 9 de Julio, kellemes hangulatú, és a katedrális is megér egy látogatást – kívülről elegáns, belülről pedig meglepően díszes. A városban található egy kisvárosi hangulatú, nyugalmat árasztó park is, amit a helyiek csak úgy hívnak: La Linda – azaz a szép. Ha valaki szereti a kilátóhelyeket, érdemes felmenni a Cerro San Bernardo tetejére – gyalog is lehet, de akkor 1070 lépcsőfokkal kell számolni, vagy választhatjuk a drótkötélvasutat is. Fentről egész Saltát belátni, tiszta időben még az Andok csúcsai is feltűnnek a távolban.”

„Salta épületei a gyarmati múlt emlékeit őrzik, de nem a klasszikus értelemben vett elegáns koloniális város képét nyújtják – engem leginkább a mexikói Yucatán-félsziget kisebb városaira emlékeztetett a hangulatuk. Sok régi ház sorakozik az utcákon, némelyik elhagyatottan, kissé roskadozva, mások viszont színesre festve, ízlésesen felújítva dacolnak az idővel. Az összkép ettől kissé eklektikus, de barátságos. A városnak nincs igazán különleges építészeti csúcspontja, de néhány templom azért kiemelkedik – például az élénk színekben pompázó Iglesia San Francisco, amely méltán vált Salta egyik jelképévé.

A város keleti részén magasodik a Cerro San Bernardo, egy domb, ahonnan remek kilátás nyílik a városra és a környező Lerma-völgyre. A csúcsra kényelmesen fel lehet jutni egy zárt kabinos felvonóval, amit angolul csak skyrailnek hívnak – mi ezzel mentünk fel és le is, retúrjegyet váltva. A kilátás valóban szép, főleg ha tiszta az idő és ellátni a távolabbi hegyekig. Mivel Saltát az évszázadok során több földrengés is sújtotta, jellemzően alacsony, legfeljebb háromszintes házakat építettek – ez a panorámában is érzékelhető, mintha egy színes kis makettet nézegetnél felülről. A dombtetőn kellemes félórás séta kerekedett, aztán visszazötyögtünk a városba a sodronykötélpályás járművel.”

A Salinas Grandes:

Tigre

Iguassu argentín oldal

„A legnagyobb vízesést Garganta del Diablo-nak, vagyis az Ördög Torkának hívják – és ez a név tökéletesen illik rá. Már messziről, kilométerekkel előbb hallani lehet a morajlását, mintha maga a föld hörögne. Ahogy egyre közeledtem, a levegő hűvösebbé vált, és valami megmagyarázhatatlan feszültség vibrált körülöttem. Egy hosszú, fákon átvezető pallósoron haladtam, míg végül kiléptem az árnyékból – és ott álltam szemben vele. Mintha az ördög maga ordított volna az arcomba.

A víz dübörgése, a felcsapó permet, a körülöttem rohangáló, kattintgató turisták – mindez együtt olyan nyers energiát árasztott, amit korábban soha nem tapasztaltam. Szinte megrészegített ez az elementáris erő. Életemben először tényleg úgy éreztem, hogy a természet minden porcikámmal átjár – és bármikor le tudna söpörni a föld színéről, ha úgy akarja. Egy japán nő mellettem, a korláthoz szorítva magát, teljes átéléssel kiabált valamit a víz felé – annyira abszurd volt a pillanat, hogy hirtelen hangosan elnevettem magam. Tíz percig nem bírtam abbahagyni. Felszabadító érzés volt így nevetni – úgy, hogy senkit nem érdekelt.”

„Az Iguazú minden szempontból a világ egyik leglenyűgözőbb vízesése. Monumentális, festői, és az a különleges benne, hogy tényleg nincs rossz oldala – bármerről nézzük, lenyűgöző marad. Dél-Amerikában akad néhány ilyen hely, de az Iguazú külön kategória: közelről, távolról, felülről, alulról, mindenhonnan más arcát mutatja, és mindegyik emlékezetes. Épp ezért nem érdemes elintézni egy fél napos látogatással – meg kell adni neki az időt, amit megérdemel, és mindkét oldalról be kell járni.
A helyi mondás szerint a brazil oldal olyan, mintha egy képeslapot néznél – és valóban, innen készülnek a legismertebb fotók. Az argentin oldal pedig maga a képeslap, amelybe beléphetsz. Hogy ki melyiket érzi közelebb magához, az ízlés kérdése – én személy szerint az utóbbit választanám újra is. Nemcsak azért, mert itt egészen a Garganta del Diablo, az Ördög Torka széléig el lehet jutni, hanem mert az argentin oldalon jóval több kisebb vízesés is van, és ezek hangulata, változatossága legalább olyan izgalmas, mint a fő látványosság dübörgése.

Mindkét oldalhoz érdemes külön napot szánni. Persze vannak, akik egy nap alatt letudják mindkettőt, de az Iguazú pont nem az a hely, amit sietve érdemes bejárni. Itt meg kell állni, és hagyni, hogy elárasszon a látvány. Állni a korlát mellett, hallgatni a víz zúgását, érezni az arcodon a permetet – és bámulni. Hosszú ideig. Mert a vízesés valahogy újra és újra képes magához vonzani a tekintetet. Megmagyarázhatatlan, de nem lehet betelni vele.”

„Az argentin oldal egyik legnagyobb előnye, hogy sokkal közelebb enged a vízesésekhez – nem csak átvitt értelemben. Itt valóban testközelből lehet átélni az élményt: bár kisebbek, mint a fő zuhatag, de gyakorlatilag karnyújtásnyira dübörögnek az ember előtt. A dzsungelszerű környezetben ráadásul rágcsáló mosómedvék és hangyászok szaladgáltak az ösvények mentén, ami még különlegesebbé tette a túrát.
A nemzeti park recepcióján javasolták, hogy ha hajótúrát szeretnénk, azt inkább az argentin oldalon próbáljuk ki – olcsóbb, és több helyre is bevisznek. Nem bántuk meg: a húszperces csónakázás közben volt olyan pillanat, amikor a víztömeg dübörgése szinte elnyelt mindent. A becsapódó zuhatagok szinte lelöktek minket az ülésről, és perceken belül mindenki csuromvizes lett. De pont ez volt benne a jó – mintha magával rántott volna a természet. Az elázás ráadásul kifejezetten jól jött, hiszen még vagy húsz percig egyáltalán nem éreztük a perzselő napsütést.

Délután kettő körül úgy éreztük, elég volt mára a vízesésekből, és elindultunk ebédelni. Már korábban elhatároztuk, hogy ha már átjöttünk Argentínába, nem távozunk egy jóféle beefsteak nélkül. A Kolor nevű étteremben találtuk meg, amit kerestünk: nagyjából 2500 forintnyi pesóért kaptunk közel fél kilónyi omlós marhasteaket, körettel és itallal. Ráadásként a készpénzes fizetésért még 10% kedvezményt is adtak – valószínűleg az infláció és a gazdasági káosz eredményeképp, de ezt akkor épp nem bántuk.

Evés után még tettünk egy utolsó kitérőt a Paraná és az Iguassu folyók torkolatához. Ez a pont földrajzilag is különleges, hiszen itt találkozik Brazília, Argentína és Paraguay. Ennek örömére beültünk egy hangulatos étterembe a torkolatra néző terasszal, ahol megkóstoltuk az argentin büszkeséget, a 740 ml-es Patagonia sört. Kicsit meglepett minket a méret – azt hittük, csak egy félórás pihenő lesz, de a sörrel együtt a hangulat is leült, majd szépen feldúsult. Jókedvűen értünk vissza a határhoz – tele élményekkel, ízekkel, vízcseppekkel és egy kis latin amerikai lazasággal.”

Bariloche

Bariloche az argentin Río Negro tartományban található, a Nahuel Huapi Nemzeti Park közelében. Az egyik leglátogatottabb város Patagóniában, különösen síeléséről híres, de a látogatók számára remek lehetőségeket kínál városnézésre, vízi sportokra, túrázásra és hegymászásra is. Annak ellenére, hogy kétségtelenül turistacsalogató célpont, Bariloche olyan lenyűgöző természeti környezetben fekszik, amelyet a természetkedvelő utazóknak kár lenne kihagyni. Egyik különlegessége a svájci hangulatot idéző atmoszféra, csokoládéüzletei és kézműves sörfőzdéi, és ne lepődjünk meg, ha Bernáthegyi kutyákat látunk kiállítva turisták számára.

San Carlos de Bariloche az Andok lábánál fekszik, tavakkal (mint a Nahuel Huapi, Gutiérrez-tó, Moreno-tó és Mascardi-tó) és hegyekkel (Tronador, Cerro Catedral, Cerro López) körülvéve.

Időjárás

San Carlos de Bariloche éghajlata átmenetet képez a nyugati Andok nedves klímája és a keleti Patagónia szárazabb klímája között. A nyugati területek – például a belváros – több csapadékot kapnak, mint a keletiek, mint például a repülőtér környéke. A nyarak hosszú, napos, száraz és szeles időszakokkal telnek, kellemes nappalokkal és hideg éjszakákkal, amelyek néha fagypont alá is süllyednek. A szél miatt a hőérzet gyakran hidegebb, mint a tényleges hőmérséklet. A tavasz és az ősz változékony, előfordulhatnak napos, kellemes időszakok, de hűvös napok is, és ilyenkor a havazás sem ritka.

A tél hűvös vagy hideg, gyakori csapadékkal. A viharos időjárás vegyes halmazállapotú csapadékot hoz: esőt, havat, ónos esőt. Napközben általában fagypont fölött marad a hőmérséklet, de az éjszakák hidegek. A városban ilyenkor bőséges hó hull – átlagosan 23–42 cm –, így a síelők egyik kedvelt célpontjává válik.

BARILOCHE - TISZTELETBELI KONZULÁTUS, ARGENTINA

Cím: Los Pumas 6141, 8400 – San Carlos de Bariloche Argentina
Telefon: +54-2944-607958
Tiszteletbeli konzul: Sisa Helgamaría
E-mail: hm.sisa@hotmail.com
Konzuli kerület: Río Negro, Neuquén

Rosario

Rosario Argentína harmadik legnagyobb városa, egyben Santa Fe tartomány legnagyobb települése, a Paraná folyó partján. Híres gazdag építészeti örökségéről és gyönyörű folyóparti tájairól, emellett élénk kulturális és éjszakai élettel is büszkélkedhet.

A városnak körülbelül 1,1 millió lakosa van, de az agglomerációval együtt eléri az 1,6 milliót, így jelentőségében vetekszik Córdobával. Gazdaságilag Argentína második legfontosabb kikötője és jelentős ipari központ, nagy és elismert egyetemmel. Az utóbbi időben híressé vált arról is, hogy innen származik két világhírű argentin futballbajnok: Lionel Messi és Ángel Di María, akiknek több falfestményét is láthatjuk a városban. A helyi rangadó, a Rosario Central és a Newell's Old Boys meccse Dél-Amerika egyik legikonikusabb futballeseménye, és világszinten is elismert.

Argentína harmadik legnépesebb városaként Rosario egyre inkább turisztikai célponttá válik. A belvárosban számos gyönyörű szecessziós épület található, a folyó mentén pedig modern városkép és látványos felhőkarcolók alakultak ki. Sok a szép park, a folyóparti strandok a forró nyári napokra, és több múzeum is várja a látogatókat.

Rosario híres arról, hogy az ország egyik legliberálisabb és legelfogadóbb városa.

Ugyanakkor, mivel egy fontos drogcsempészeti útvonal mentén fekszik, a városnak rossz híre van a bűnözés miatt – egyesek Kis Chicagónak is nevezik –, de ez a turistákat általában nem érinti. A problémás negyedek távol esnek a központtól, a turisták által látogatott területek pedig nem veszélyesebbek, mint Buenos Airesben vagy Córdobában.

Időjárás

Rosario mérsékelt éghajlatú, de változékony időjárás jellemzi. Az éves átlagos maximumhőmérséklet 23,4 °C, a minimum 11,6 °C, az éves csapadékmennyiség pedig 1038 mm. A nyarak forrók és párásak, gyakoriak a heves zivatarok, amelyek nagy mennyiségű csapadékot hozhatnak, ugyanakkor sok a napsütéses nap is. Tavasszal és ősszel kellemes, meleg nappalok és hűvös éjszakák jellemzők. A telek általában hűvösek, de időnként délről érkező hideg légtömegek fagypont alá is vihetik a hőmérsékletet. Ugyanakkor a téli hónapokban is előfordulhatnak napsütéses, enyhe napok.

ARGENTIN KÖZTÁRSASÁG - ROSARIO (SANTA FÉ ENTRE RIOS) - TISZTELETBELI KONZULÁTUS
cím: Santa Fé Entre Rios - Rosario Santiago 1266 2000 Argentina
telefon: +54-0341-421-4988, e-mail: rosadam@arnet.com.ar
tiszteletbeli konzul: Ádám Rózsa (konzuli kerület: Santa Fe, Entre Ríos)