ÚTIKRITIKA.HU / Mendoza

Mendoza

Mendoza dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Megközelítés | Szállás | Közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Szórakozás | Közbiztonság | Egyéb hasznos információk | Látnivalók Mendozában | Bortúrák | Látnivalók Mendoza közelében | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Mendoza dióhéjban

• Mendoza egy nagyváros Argentína középkeleti szélén. 2025-ös becslés szerint kb. 1,25 millió lakosa van. 824 méteres magasságban van a város.
• Mendoza légvonalban 956 kilométerre van Buenos Airestől, Argentína fővárosától. Mendoza légvonalban 183 kilométerre Santiago de Chilétől, Chile fővárosától, busszal ez a távolság kb. 6 órás fáradozás.
• Mendoza ugyebár elsősorban a boráról híres, sőt világhíres. Mendoza és vidéke Argentína legjelentősebb borvidéke. Nagyon sokféle boruk van, finomak és olcsók az európai árakhoz képest. A helyiek szeretik hangsúlyozni, hogy Mendoza és környéke a világ top 8 borvidékének egyike.
• Sok utazó szerint a vidéki városok közül Mendoza a legszerethetőbb. Nincsenek a bor témán kívül nagy szenzáció látványosságai, de annyira kellemes a környéke, az Andok közelsége, a város hétköznapi egyszerű légköre. Szimpatikus város sok napfénnyel, borral és gyerekzsivajjal.

Látnivalók:

A 16. század közepe táján alapított város, szóval rengeteg a műemlék. Igaz egy 19. század közepén történt földrengés sokat elpusztított az addig épület házakból, így igazi koloniális stílus nincs nagyon. A házak többnyire kétemeletesek, a magasabbak unalmas, szokványos modern épületek. Templomok, várak, kastélyok, paloták, emlékművek, múzeumok, szép épületek, utcák, terek, parkok

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Bicajjal menni egy bortúrára (Lujan nevű terület)
2. Nem csupán a borok érdekesek, hanem a tákép is
3. Nyáron a sok napsütés (néha túl sok is)
4. Jópofa, érdekes, hogy Mendozában a szokásokban, a kulturális életben, a bizniszben mennyi mindent és milyen hangulatosan kötnek össze a bor témájával
5. Mendozában egy szép zöld park: a Parque General San Martin, hétvégi piknikező helyekkel, egy tóval, szuper kilátással a városra
6. Rokonszenves Mendoza mediterrán feelingje a kávézókkal, a kis croissant-jukkal, aminek medialuna (félhold) a neve
7. Késő délután a sok dumálgató ember, szerelmespárok a szökőkutas főtéren (Plaza Independencia), aztán este az utcai zenészek, mutatványosok, piaci standok, fagyi
8. Maipu térségében a Bodega La Rural nevű bormúzeum (naná, hogy kóstolós)
9. Rögtön a város mögött látható az első Andok-csúcs (méltóságteljes, tetején hó)
10. Friss gyümölcsök a környékről

Nem tetszett

1. A szervezett bortúra unalmas volt, mert túlságosan ellaposította az élményt a borosgazdák kereskedelmi jellegű árubemutatója
2. Mendozában a járdán mindig nézzünk a lábunk elé, mert több helyen vannak lyukak, pl. elég nagyok az ültetett fák körül.
3. Baromi nehéz kiválasztani, hogy melyik bortúrára, mely birtok meglátogatására érdemes befizetni, ugyanis a választék óriási
4. Nyáron délután 1 és 4 vagy 5 óra között leáll az élet, mert a hőség miatt a mendozaiak sziesztáznak ezerrel, sok bolt zárva van, és erre kalkulálni kell
5. A kölcsönzött bicaj rossz állapota
6. A bortúrákon gyakran túlárazott borokat akarnak a turistára rásózni
7. A vasárnapi Mendoza, mert teljesen kihalt a város

Vélemények

,, Mendoza, a világ egyik legnagyobb és legfontosabb borvárosa.
Ügyesek voltunk, mert még este körbe tudtuk kérdezni a nagyobb ügynökségeket, hogy milyen bortúrákat szerveznek másnapra és gyorsan lefoglaltunk egyet.

Mendoza kész Spanyolország, rengeteg nagy tér, sétálóutca emberekkel, éttermekkel, és szól a zene. A helyiek éjszaka élnek, esznek, isznak, bár meglepő módon inkább sört. Lehet, hogy unják már a borokat? Ahhoz képest, hogy csak 110 ezren élnek itt, mégis nagynak tűnik a város, de hangulatában kisvárosias es nagyon könnyen megszerethető." (I. Vera)

Megközelítés

Mendoza repülőtere, az "El Pumerillo" Mendoza egyik északi elővárosában (Las Heras) van. A Santiago de Chile-Mendoza buszozás 6 órás, túlzott időtartama részben azzal magyarázható, hogy a a határátkelőhelyen (3100 méter magasságban) hosszasak a várakozások a forgalom miatt. Télen (azaz amikor nálunk nyár van) a hó is lassítja a e szakaszon a közlekedést. Amúgy az Andok hágóján át történő utazás folyamán a táj látványa napközben szemet gyönyörködtet. Az argentín szakaszon sok a kanyar, keskenyebb az út. A buszozás Portillo közeli részénél lehet látni a 6959 méter magas Aconcaguát.

"A busztársaságnál, amivel utaztunk, mar jó szokás szerint ugyanúgy nem beszéltek angolul, de már jók vagyunk az alap spanyol mondatokban es a jelbeszédben. Tollal és papírral készülünk minden esetben :-) A terv szerint aznap délután 3-ra kellett átérnünk az Andokon keresztül Argentínába, Mendozába. A határátlépéshez ugyanolyan formanyomtatványokon mentünk keresztül, de minden rendben volt. Az út meseszép volt, ahogyan előre le is írta az útikönyv. Hatalmas élmény ekkora hegyek között menni, amik teljesen kopárak és az életnek egyetlen nyoma sincs. Teljesen vadnyugati filmek hangulata végtelen végig.

Végül 7 óra buszút után az argentin oldalon megérkeztünk az első pampákkal övezett kisvárosba, amit ezután több is követett, míg nem eljutottunk Mendozáig." (I. Vera és B. Peti,)

---

2025-ben is lenyűgöző élmény átkelni a Santiagóból Mendozába vezető hegyi úton, bár ma már nem az eredeti, 3800 méteres Libertadores-hágón halad az út, hanem alatta, egy 3200 méteres magasságban húzódó alagúton keresztül. A hágó neve ma is emlékeztet a chileiek nemzeti hősére, Bernardo O’Higginsre, akinek alakja szinte minden városnévtábláról visszaköszön.

A régi hágón, ha az időjárás engedi, ma is ott áll a Cristo Redentor (Megváltó Krisztus) szobra, amelyet a riói Krisztus-szobor mintájára állítottak, arccal Argentína felé. A szobor irányát mindkét nemzet a maga módján értelmezi: az argentinok szerint Krisztus azért fordul feléjük, mert őket jobban szereti, a chileiek szerint viszont nem mert hátat fordítani az argentin „tolvaj természetnek”. Mi sajnos nem láttuk – havas eső és sűrű köd fogadott a hegyekben.

A határátlépés ma is külön kaland. A chilei oldalon még mindig a régi európai módszert alkalmazzák: kinyújtod az útlevelet az autó ablakán, a határőr elveszi, megnézi, visszaadja. Tíz kilométerrel később, az alagút argentin oldalán, már kézbe kapod a beutazási lapot, a vámáru-nyilatkozatot, és egy dokumentumot, amit három hivatalnál is le kell pecsételtetni: a határőrnél, a vámosnál és az állat-egészségügyi ellenőrnél. Ez utóbbi talán csak a sajtjaidra kíváncsi, de a pecsét kötelező.

Újabb tíz kilométerrel arrébb érkezik az igazi határélmény: egy integrált ellenőrzőcsarnok, ahová behajtasz autóval, és külön-külön állsz sorba a három hivatalnoknál. A motorokat senki nem kapcsolja le, így a levegőben fullasztó füst terjeng – valóságos csoda, hogy az ott dolgozók még bírják tüdővel. Innen még húsz kilométerre, már az argentin oldalon, egy rendőr veszi el az utolsó papírt, ami igazolja, hogy végigzongoráztad az összes pecsételős kört. A mi átkelésünk két és fél óráig tartott, de legalább közben elállt az eső, és kezdett kitisztulni a hegyek látványa.

Az első település az argentin oldalon Puente del Inca, azaz Az Inka hídja. Ez a különleges természetes híd a hegyek hőforrásaiból kicsapódott ásványi anyagokból képződött, és egyfajta sárgás-narancsos, meszes csoda, amely emlékeztet Egerszalókra vagy a törökországi Pamukkaléra. A híd alatt ma is áll egy kis, omladozó épület, ahol elméletileg meg lehetne fürödni a forró vízben – néhány hegymászó ismerősöm mesélte, hogy az Aconcagua megmászása után ott lazítottak egyet, és még aktfotókat is készítettek egymásról, csak úgy, poénból. Mi ezt inkább kihagytuk.

A falu hangulata egyébként megmaradt: egy katonai laktanya, egy kocsma, néhány emléktárgybolt, és körülöttük pár szegényes, szeles ház. A hegyek között kicsit úgy érzi magát az ember, mintha visszarepült volna az időben – vagy legalábbis kicsit kiszakadt volna a világ ritmusából.

Szállás

Bár Mendoza nagyon élhető város, és sokan döntenek úgy, hogy néhány hétre maradnak – például nyelvtanfolyam vagy más elfoglaltság miatt –, a rövid távú lakásbérlés rendszere nem olyan fejlett, mint Buenos Airesben. Egy internetes kereséssel találni néhány lehetőséget, de érdemes óvatosnak lenni: ne fizessünk előleget érkezés előtt, mert előfordulhat, hogy a lakás nem felel meg az elvárásainknak. A forgalmi zaj különösen zavaró lehet egyes helyeken.

A város legkellemesebb része a Plaza Independencia és a Parque San Martín közötti terület, ahol csendes utcák és rendezett negyedek várják az embert, ráadásul az Arístides Villanueva bárjai és éttermei is könnyed sétatávolságban vannak.

A belvárostól keletre található olcsóbb negyed, ahol több pénztárcabarát hostel is működik, de ez a környék kevésbé rendezett, és inkább az egyszerűbb szállásokat keresőknek ajánlott.

Közlekedés

Mendoza belvárosa viszonylag kompakt és jól bejárható gyalogosan: például a Plaza Independenciától a Parque San Martínig kényelmes, 20–30 perces séta vezet. Viszont ha a déli irányban fekvő bodegákat (borászatokat) szeretnénk felkeresni, gyalogosan nem érdemes elindulni, mivel legalább 10 km-re találhatók a várostól.

A helyi tömegközlekedés 2019-ben jelentősen átalakult: bevezették a Mendotran rendszert, amely két hálózatra épül: az egyik a városba való bejutást és onnan való kijutást szolgálja, a másik pedig a városon kívüli térségek közti összeköttetést biztosítja. 2025-ben még mindig előfordulhat, hogy egyes buszmegállók nincsenek egyértelműen jelölve, így érdemes a Mendotran weboldalát, a Google Térképet, vagy helyiek (például boltosok) segítségét kérni az eligazodáshoz.

A buszok sűrűn járnak, de elsőre kissé bonyolult a rendszer. Egy vonaljegy ára 2025 júliusában körülbelül 800–900 ARS (kb. 330–400 Ft), és az infláció miatt rendszeresen emelkedik. Készpénzes fizetés nem lehetséges – szükség van egy SUBE kártyára, amelyet más argentin városokban is használnak (pl. Buenos Aires). A kártya ára 2025-ben kb. 3000–3500 ARS (kb. 1250–1550 Ft), és egyes kioszkokban megvásárolható, ahol fel is lehet tölteni.

A rendszer úgy van kialakítva, hogy gyakran kell átszállni, és a Google Térkép által javasolt útvonalak ezt figyelembe is veszik. Az első érintéstől számítva 90 percen belül az átszállás ingyenes lehet, így ha gyorsan haladunk, csak az első utat kell kifizetni.

Mendoza villamoshálózattal is rendelkezik, ez a Metrotranvía (MTM). A Zöld vonal összeköti a belvárost a délkeleti Gutiérrez városrésszel (Maipú kerületben), és jelenleg is bővítés alatt áll észak felé Las Heras irányába. A villamos is ugyanazt a SUBE kártyát használja, és a buszokkal való átszállás is díjmentes.

A taxik elérhetők, taxiórával dolgoznak, és viszonylag olcsók. Az árak hasonlóak a buenos aires-i tarifákhoz. Például a buszpályaudvartól a Plaza Independenciáig egy út kb. 2500–3000 ARS (kb. 1050–1300 Ft), de ez az időponttól és forgalomtól is függ.

Mendoza azon kevés argentin városok egyike, ahol működik az Uber, és 2025-ben már a Cabify és a Didi is jelen vannak, így van választék a közösségi közlekedésre.

Biciklit is lehet bérelni a városban, sok hostel kapcsolatban áll bérlőhelyekkel. Az árak általában alku tárgyát képezik, vagyis annyit kérnek, amennyit látnak rajtad, hogy hajlandó vagy fizetni, de nem érdemes 10 000 ARS-nál többet adni egy napra (kb. 4000–4500 Ft). Személyi igazolványt vagy útlevelet kérhetnek letétként. Mielőtt fizetsz, mindig nézd meg a kerékpárt, mert sokszor elég rozoga darabokat kínálnak.

Étkezés

Jó éttermekből nincs hiány Mendozában. A drágább, igényesebb helyek összefoglalóját a turisztikai irodában kérhető Guía Mendoza Gourmet kiadványban találhatjuk meg. A város fő étteremsora az Aristides Villanueva utcán húzódik kelet-nyugati irányban, az Avenida Belgrano (ahol a használaton kívüli vasúti sínek futnak) és a Parque San Martín között. Itt nehéz rosszat enni, de általános szabály, hogy az olcsó akciókat kínáló helyek – különösen a hostelek közelében – gyakran a minőség rovására spórolnak, így ezekkel érdemes óvatosnak lenni.

Nagyon jó (és általában drága) éttermeket találni az Avenida Sarmientón is, amely nyugati irányba indul a Plaza Independenciától. Ha olcsóbb alternatívát keresünk, több pénztárcabarát étterem sorakozik az Avenida Juan B. Justo mentén.

Mindenképp érdemes megkóstolni a világhírű argentin marhahúst, például asado formájában (parázson sült hús), egy parrilla nevű grillétteremben. Ehhez tökéletesen illik egy üveg kiváló mendozai bor. A legismertebbek közé tartoznak a Maipúból és Luján de Cuyóból származó Malbec borok, de a Cabernet Sauvignon és a Merlot is remek választás.

Még argentin viszonylatban is elmondható, hogy a mendózaiak későn vacsoráznak. Hétköznapokon az éttermek konyhái általában este 9 körül nyitnak, de kevesen érkeznek 10 előtt. Péntek és szombat este pedig csak 11 körül kezd igazán beindulni az élet.

Vásárlás

A borok kiválóak, és gyakran meglepően olcsók is – bár a minőség terén általában azt kapja az ember, amiért fizet. Több borkereskedés is kínál borkóstolót, de ugyanazokat a palackokat a helyi szupermarketekben gyakran olcsóbban meg lehet vásárolni.

A ruházati termékek divatosak és kedvező árúak, különösen azok számára, akik amerikai dollárban vagy euróban fizetnek.

Az elektronikai cikkek viszont drágák, mivel többnyire importból származnak.

Több hegymászó- és túrafelszerelést kínáló üzlet is található a városban, széles választékkal. Néhány bolt az Avenida Juan B. Justo mentén, az Avenida Belgrano közelében található.

Sokféle egyedi lakásdekorációs tárgy kapható jó áron, és a bőráruk is könnyen beszerezhetők és megfizethetők. Különösen sok ilyen bolt található a Las Heras sugárúton.

Szórakozás

Akit nem érdekelnek a szerencsejátékok, azok csak rácsodálkozhatnak Mendoza éjszakai kaszinós arculatára, ami azért halványabb, mint a nagy Amerikában.

Közbiztonság

Számos utazó beszámol arról a csalási formáról, hogy a turistákat leszólítja egy fazon, aki turistának mondja magát és egyben egy rablás áldozatának. Pénzt akar kicsikarni, szóval tanácsos az ilyen ürgét gyorsan lepattintani. Amúgy is legyünk óvatosan ezekkel a célirányos haverkodókkal. Sokszor európai arcok, de hát ez Argentínában nem tűnik annyira fel. Mendozának vannak közbiztonság szempontjából veszélyesebb rései, ami abból derül ki, hogy a rendőrök néha a turistákat próbálják visszaterelni a főutakra.

Légy óvatos a csalásokkal, különösen a buszpályaudvar környékén. Előfordul, hogy külföldinek látszó emberek úgy tesznek, mintha kirabolták volna őket, és az együttérzésedre apellálva próbálnak „kölcsönkérni” pénzt buszjegyre.

Ha éjszakai busszal érkezel, és korán reggel szállsz le, különösen figyelj az értékeidre. Ha leteszed a csomagjaidat, könnyen előfordulhat, hogy valaki megpróbálja elvinni őket.

Mint Argentína-szerte, itt is nagyon óvatosnak kell lenni a közlekedésben. Az autósok nem tartják tiszteletben a gyalogosok elsőbbségét, és gyakran figyelmen kívül hagyják a stoptáblákat is – a rendőrök többnyire csak álldogálnak, és ritkán segítenek. A kereszteződések szó szerint életveszélyesek, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni: az autókat gyakran kapkodva, gyorsan, figyelmetlenül és irányjelzés nélkül vezetik. Minden irányba nézz körül, és soha ne feltételezd, hogy az autós megáll majd.

Különösen akkor legyél elővigyázatos, ha busz vagy taxi közeledik bármelyik irányból. Nem véletlen, hogy sok gyalogos inkább az utca közepén, két sarok között kel át – ez itt nem szabálysértés, és sokszor biztonságosabb, mint a zebránál próbálkozni. (2025)

Egyéb hasznos információk

Látnivalók Mendozában

• Emeletes busszal városnézés
• Szerdai napokon este 7 és kilenc között Mendozában a Calle Espejo-n (kájje eszpého, azaz Tükör utca) borvásárt tartanak.
• Aki szereti a modern művészetet: Espacio Cultural Julio Le Parc. nagyon látványos, színekben gazdag, változatos galéria egyveleg.
• San Martin park, a terek (Plaza Independencia, Plaza Italia, Plaza Espania)

Bortúrák

Sok turista szervezett kirándulás keretében jut el a szőlőbirtokokra. Vannak amerikai turisták, akik akár 3 napos bortúrákra is befizetnek a térségben. Persze vannak bőven egynaposak is, sőt félnaposak. A módosabb turisták privát túrára fizetnek be. Maipu előváros környékén van a legtöbb borkóstolós birtok. A szőlőbirtokok többsége sík területen van. Többnyire géppel szüretelnek.

"Reggel értünk jött az ügynökség kisbusza, és elkezdődött az egész napos bortúra. Kb. 16 főből állt a kis csapatunk, rajtunk kívül még egy kanadai házaspár nem beszélt spanyolul. Pozitívum volt, hogy a túravezetőnk nagyon odafigyelt ránk és mindent elmagyarázott angolul is. Az elmúlt két hétben ilyet nem sokszor tapasztaltunk, ezért ezt nagyon értékeltük! Mendoza megyének és magának a borvidéknek Mendoza a központja, de a borászatok a várostól távolabb találhatóak. A három nagy területből - Maipu, Lujan de Cuyo és Uco Valley - az első kettőben látogattunk meg egy-egy pincészetet, ami nekem hatalmas élmény volt, mert sikerült így eljutnom egy ikonikus borászatba is, a Luigi Bosca nevezetűbe.

A borászatok mellett megnéztünk egy olívaolaj farmot és gyárat is, ahol szinten volt kóstoló. Az első pincészet a Navarro Correas volt, ami ma már a Diageo cégcsoportba tartozik a Baileys és még rengeteg más ismert alkohol márkával együtt. A pincészet méretei lenyűgözőek voltak, nem igazán összehasonlítható a hazai méretekkel. Ez az érzésünk a Luigi Boscanál még inkább felerősödött, ott a palackozó üzem egy hatalmas gyárhoz hasonlított. A borturizmus abszolút része a mindennapoknak, kedvesek és profik voltak mindegyik pincészetnél, ugyanakkor a méretekből és a profizmusból adódóan kicsit hiányzott az otthoni borkóstolóink barátságosabb léptéke.

A malbec az abszolút kötelező bor, a sok steak után ezt is megértettük persze. A nap végén, késő délután pedig elvittek minket egy pincészet kertjébe, ahol mindenki kapott egy piknikkosarat, és akkor a friss ételeket ott a fák alatt, a szőlő mellett ettük meg. A piknik kosárban persze marhahús és dulce de leche volt, ami aztán végigkísérte az argentínai napjainkat. Nagyon hangulatos volt. Az argentinoknak nagy szimpik voltunk, mert a kis utunk végére igyekeztek mindig fotót készíteni velünk, mintha valami különleges országból jöttünk volna! :-) Miután visszavittek minket a szállásunkra, meg elmentünk sétálni, beültünk egy hangulatos kis helyre, ahol gitáros utcazene kíséretében megettük az első argentin steakünket. :-)

Anna és Peti bort kóstol

Előző este kitaláltuk, hogy a délutáni repülőgép indulásáig még elmegyünk pár pincébe. Azt olvastuk, hogy Maipuban az a bevett szokás, hogy a turisták biciklit bérelnek, és úgy járják be az ottani pincészeteket. Megkerestük, hogy honnan indulnak a buszok, és kimentünk Maipuba. Az útikönyvünk ajánlását követve gyorsan kerestünk egy biciklikölcsönzőt es uzsgyi, elindultunk. A kölcsönzőtől kaptunk térképet a régióról, feltüntetve a látogatható pincészeteket, távolságokat és persze, hogy a kölcsönzőnek hála, hol milyen kedvezményekben lehet részünk. A cél legalább két pince meglátogatása volt.

Az első 10 kilométerre volt, de megoldottuk a 35 fokos melegben. Egy kis, francia gyökerű pince volt (Carinea), ahol nagyon ízlettek a borok, és a borász srác is nagyon szimpi volt. Sokat mesélt nekünk a borászatukról, és itt több párhuzamot tudtunk vonni a magyar kézműves borászatokkal, itt más volt a lépték, mint az előző napi pincéknél. És ez volt az első hely egyben utunk során, ahol arra, hogy Magyarországról érkeztünk, nem értetlenül néztek, hanem rögtön Tokajt kezdték el emlegetni.

A következő pincét, amit meg szerettünk volna látogatni, sajnos végül ki kellett hagynunk, ez a nagy múltú pincét a DiTomasso Bodega lett volna. Mivel a vezetett túrára túl sokat kellett volna várnunk, ami nem fért bele a szoros napirendbe, illetve átmenetileg a konyhájuk is bezárt, így tovább kerekeztünk és egy olyan pincébe mentünk, ahol ebédelni is lehetett. A Tempus Alba ismét egy hatalmas pince volt, ahol a borkészítés folyamatait egy „self guided tour” keretében nézhettük meg, minden szakaszhoz részletes információkat kaptunk, majd megebédeltünk, és természetesen a ház borkóstoló sorát is kipróbáltuk. " (I. Anna és B. Peti)

---

A mendózai bortúrára többféle stratégia létezik. Vannak, akik egy pincészetnél időznek sokáig és mélyen kóstolgatnak, mások inkább sok helyre mennek, de csak pár korty erejéig. Mi végül a harmadik opcióra szavaztunk: sok helyre és sok bort – már amennyire ezt az ember bírja. Szerencsére az infrastruktúra 2025-re már teljesen felkészült erre a megközelítésre.

A pincészetek többsége ugyan túl messze van egymástól gyalog, és ha az ember rendesen kóstolgat, akkor az autó is kiesik a lehetőségek közül. Viszont a biciklis bortúra itt nem csak elfogadott, hanem kifejezetten támogatott forma, egy egész kis iparág épült rá. Ahol sűrűbben sorakoznak a borászatok, ott biztosan találni biciklikölcsönzőt, a pincészeteknél pedig kerékpártárolók várják a szőlőhegyek közé tekerő borbarátokat.

A túra stílusosan indul: az ember kap egy pohár bort indulás előtt, mintha csak megáldanák az utat. A kölcsönzős bácsi viszont nem ma kezdte: tudja jól, hogy ha így indulunk el, nem sokáig tart a lendület. Ezért a második pohár helyett ásványvizet ad, amit később nagyon is értékel az ember, főleg amikor 30 fokos hőségben teker két pincészet között.

A nap végén aztán eljön a szabadság pillanata: lehet inni, amennyi csak belefér – elvileg. Gyakorlatilag viszont egy komolyabb kóstoló után kevesen bírják anyagilag vagy fizikailag tovább fokozni, így a kölcsönzős ember nagy kockázatot nem vállal. Mi is megpróbáltuk elérni a határt, de végül két pincészetnél megálltunk. A Cabernet Sauvignon és a Malbec kiváló volt, viszont – számomra kissé csalódást keltően – a Merlot most nem hozta azt, amit máshol annyira szeretek.

De még így is: a bor, a bicikli és a mendózai napfény triója felejthetetlen kombináció marad.

---

Látnivalók Mendoza közelében

• Acongua Tartományi Park
• Mendozából az odabuszozás látványos a lenyűgöző szurdokokkal.

További beszámolók

Mendoza ma is jelentős város, elővárosaival együtt közel egymillió embernek ad otthont. Ehhez képest a belvárosa meglepően visszafogott, szinte kisvárosias hangulatot áraszt: rendezett, barátságos, tele van fákkal, árnyékos parkokkal, lassú ritmussal. Egész Nyugat-Argentínára jellemző ez a kettősség – a települések belseje zöld és gondozott, míg a városhatárokon túl már csak a száraz, kopár táj uralkodik.

A fák itt nemcsak dísznek vannak, hanem tájékozódási pontok is: ha messziről zöldet látunk, biztosak lehetünk benne, hogy lakott hely közeledik. A természet magától nem nőne meg ilyen terebélyesen – minden fa öntözve van, gondosan karbantartva. Ez a kontraszt, hogy a város zöld, a vidék viszont vakítóan száraz, talán semmi máshoz nem hasonlítható, és ettől válik Mendoza olyan különös hangulatú hellyé.

Fotóegyveleg

Vissza az elejére

Kommentek