ÚTIKRITIKA.HU / Ayers Rock & Alice Springs

Ayers Rock & Alice Springs

Alapinformációk | Vélemények | Hasznos információk | Ayers Rock | Alice Springs

2025-ben az Uluru (Ayers Rock) továbbra is le van zárva a mászók előtt, és a szabályozás szigorú betartása mellett a turizmus folytatódik a környéken, de már más szellemben.
Mi a helyzet most?

A sziklára való felmászás továbbra is tilos, ezt 2019. október 26-án véglegesen lezárták. A tilalom visszafordíthatatlannak tekinthető, és az ausztrál hatóságok, valamint az őslakos Anangu közösség egyértelműen elutasítják a mászás újbóli engedélyezését.

Az Uluru-Kata Tjuta Nemzeti Park látogatása továbbra is lehetséges, sőt: nőtt az érdeklődés a kulturális, szakrális és természeti értékek iránt. A látogatók azóta gyalogtúrákon, vezetett túrákon, éjszakai égboltmegfigyelésen, őslakos művészeti és hagyományőrző programokon vehetnek részt.

A hangsúly a „nézd, ne érintsd” típusú turizmusra helyeződött át. A nemzeti park belépőjegyeiből és a környéken nyújtott szolgáltatásokból származó bevételek részben közvetlenül az Anangu közösséghez kerülnek.

A mászás leállítása ellenére a turizmus nem omlott össze: a látogatók többsége megértéssel fogadta a döntést, és pozitívan értékeli az őslakosokkal való együttműködésen alapuló szemléletet.

Az infrastruktúra (szállások, látogatóközpont, ökoturisztikai létesítmények) fejlesztés alatt áll, és egyre több hangsúlyt kap a fenntarthatóság és a kulturális tisztelet.

Összegzésként: Az Uluru továbbra is látogatható, de a sziklára mászni nem lehet, és a park új szerepet kapott a szakrális tisztelet, oktatás és kulturális tudatosság közvetítésében. 2025-ben ez már nem vita tárgya, hanem a hely szelleméhez illeszkedő új alapállás.

Alapinformációk

Az Ayers Rock légvonalban 2157 kilométerre van Sydneytől. Országúton ez a távolság 2805 kilométer.

Sydney és Alice Spring között a repülési idő 3 óra.

Alice Springsből az Uluru (Ayers Rock) országúton 450 kilométerre van, kb. 4 és fél óra. 

Az ausztrál Vörös Középpont egyik legnagyobb természeti csodája az Uluru, amely monumentális monolit jelenlétével uralja a sivatagi tájat. A szikla napszakok szerinti színváltozása valóban páratlan természeti jelenség – napkeltekor és naplementekor a vörös árnyalatok olyan gazdag skálája jelenik meg, amely minden fényképen statikusnak és élettelennek tűnik a valósághoz képest. A sziklát körülölelő sivatagi táj végtelen csendje és spirituális kisugárzása olyan meditatív élményt kínál, amit a modern világunkban ritkán tapasztalhatunk meg. Az Uluru közelében található Kata Tjuta (más néven Olgas) sziklaformációi további geológiai és kulturális gazdagságot adnak a területnek, és a két helyszín együttes meglátogatása teljesebb képet ad a régió természeti csodáiról.

Ugyanakkor az Uluru-élményt jelentősen beárnyékolja néhány gyakorlati nehézség. A turisztikai létesítmények árai és a minőség viszonya meglehetősen aránytalan – a szállodák és éttermek prémium áron kínálnak gyakran középszerű szolgáltatást, amit leginkább a monopolhelyzet és a földrajzi elszigeteltség magyaráz. A régióban uralkodó hőség különösen a nyári hónapokban brutális méreteket ölthet, gyakran 40 fok fölé emelkedve, ami jelentősen korlátozza a szabadtéri aktivitásokat és a szikla körüli túrázást. A légiközlekedés domináns pozíciója miatt az ide jutás is meglehetősen költséges vállalkozás, ami sokak számára elérhetetlenné teszi ezt a természeti csodát.

Alice Springs, a régió legnagyobb települése, közel 450 kilométerre északra az Ulurutól, sajátos kettősséget mutat. A város megőrizte az autentikus outback-hangulatot, ahol még mindig érezhető a valódi ausztrál frontier-szellem. Az utcákon sétálva olyan érzése lehet az embernek, mintha egy western film díszletei között járna, csak éppen a cowboyok helyett akácfák és őslakos művészek népesítik be a teret. A város kiváló kiindulópont a MacDonnell Ranges felfedezéséhez, ahol lenyűgöző szurdokok és kristálytiszta vízlyukak kínálnak felüdülést a sivatagi hőségben. Az őslakos művészeti központok és galériák Alice Springs legértékesebb kulturális kincsei, ahol valódi betekintést nyerhetünk az aboriginal hagyományokba és modern művészeti kifejezésformákba.

A város pozitívumai mellett azonban lehetetlen figyelmen kívül hagyni a jelentős társadalmi problémákat, amelyek különösen az alkoholizmus és a közbiztonság területén mutatkoznak meg. Az őslakos lakosság és a telepes eredetű lakosság közötti feszültség gyakran kézzelfogható, és a társadalmi egyenlőtlenségek szembetűnőek. A nyári hónapokban Alice Springs-ben is szinte elviselhetetlen a hőség, amit a legyek szinte bibliai méretű áradata tesz még kellemetlenebbé. Az elszigeteltség miatt a városban is magasak az árak, és a szolgáltatások választéka meglehetősen korlátozott, ami hosszabb tartózkodás esetén monotóniához vezethet.

A régió egészét tekintve szembeötlő, hogy az infrastruktúra fejlettsége nincs összhangban a turisták számával és igényeivel. Az utak minősége változó, a telekommunikációs lefedettség hiányos lehet, és a sürgősségi szolgáltatások is korlátozottak. Az őslakosok helyzete rendkívül összetett: miközben kultúrájukat a turizmus központi elemévé teszik, a valódi társadalmi integráció és a történelmi igazságtalanságok orvoslása továbbra is megoldatlan probléma. A természeti szépség és a kulturális jelentőség ellenére a régió folyamatosan küzd a fenntartható turizmus kialakításával, különösen a vízhiány és a természeti környezet sérülékenysége miatt.

Az időzítés kulcsfontosságú tényező a Vörös Középpont meglátogatásakor. A március-május és szeptember-november közötti időszakok kínálják a legkellemesebb időjárást, amikor a hőmérséklet elviselhető, a legyek kevésbé tolakodóak, és a természeti környezet is a legszebb arcát mutatja. Ezekben az átmeneti évszakokban a nappali és éjszakai hőmérséklet közötti kontraszt is mérsékeltebb, ami lehetővé teszi a sivatagi csillagos égbolt zavartalan csodálatát, ami önmagában is felejthetetlen élmény.

Összességében az Uluru és Alice Springs régió olyan ellentmondásos hely, ahol a páratlan természeti szépség és mély kulturális örökség együtt létezik a kemény éghajlati kihívásokkal és összetett társadalmi problémákkal. A látogatás gondos tervezést, realisztikus elvárásokat és nyitott hozzáállást igényel, de megfelelő felkészüléssel és a megfelelő időszak kiválasztásával a régió olyan élményeket kínál, amelyek mélyen belevésődnek az utazó emlékezetébe, és új perspektívát nyitnak Ausztrália ősi szívének megértésére.

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett:

A vörös monolitot körülölelő sivatagi táj végtelen csendje és az Uluru napkeltekor látható színváltozása olyan spirituális élményt nyújtott, ami minden várakozásomat felülmúlta.
A Kata Tjuta sziklaformációi között tett hajnali túra során a felkelő nap fényében fürdő dombok látványa és a völgyekben uralkodó misztikus hangulat olyan volt, mintha egy másik bolygóra léptem volna.
Alice Springs őslakos művészeti galériáiban testközelből ismerhettem meg az aboriginal művészet gazdag jelképrendszerét, és még egy helyi művésszel is beszélgethettem alkotási folyamatáról.
A MacDonnell Ranges szurdokaiban talált kristálytiszta vízlyukak üdítő oázist jelentettek a sivatagi hőségben, és a Glen Helen Gorge vörös sziklafalai között úszni életem legkülönlegesebb fürdőzési élménye volt.
Az Uluru körbejárása során a sziklán található ősi aboriginál sziklarajzok és a hozzájuk kapcsolódó teremtéstörténetek különleges betekintést nyújtottak egy több tízezer éves kultúra világnézetébe.
Az Alice Springs Desert Park interaktív bemutatói segítségével megértettem, hogyan képes az élet alkalmazkodni és virágozni ilyen szélsőséges környezetben, és közelről láthattam az ausztrál sivatag egyedülálló állatvilágát.
A sivatagi éjszaka során megtapasztalt csillagos égbolt olyan tisztán és olyan mennyiségben mutatta a csillagokat, hogy szinte fizikailag éreztem a világegyetem végtelenségét.
Az Uluru lábánál hallgatott őslakos didgeridoo koncert, ahol a zenész elmagyarázta a hangszer spirituális jelentőségét, olyan kulturális élményt nyújtott, amit semmilyen könyvből nem lehet megtanulni.

Nem tetszett:

Az Uluru környéki szállások irreálisan magas árai és középszerű minősége (160.000 Ft/éj egy alapszintű szobáért) éles kontrasztban álltak a természeti környezet egyszerű szépségével.
A nyár közepén tapasztalt 43 fokos hőség és a szinte kibírhatatlan legyrajok miatt a kültéri tevékenységek nagy részét csak a kora reggeli vagy késő esti órákban tudtam elvégezni, jelentősen korlátozva az élményeimet.
Az Alice Springs-i városközpontban látható társadalmi problémák, különösen az alkoholizmussal küzdő őslakosok és a nyilvánvaló egyenlőtlenségek elszomorító kontrasztot jelentettek a turisztikai brosúrák idilli képeihez képest.
A légi közlekedés monopolhelyzete miatt a reptéri transzferek és a helyi repülőjáratok árai olyan magasak voltak, hogy kétszer is meggondoltam minden egyes utazást a régión belül.
Az Uluru-Kata Tjuta Nemzeti Park belépődíja (12.000 Ft/fő) és az ott kínált vezetett túrák árai (40.000 Ft/fő) aránytalanul magasak voltak a kapott szolgáltatás értékéhez képest.
Alice Springs éttermei korlátozott választékot kínáltak, általában magas áron és közepes minőségben, ami a harmadik nap végére már kifejezetten egyhangúvá tette az étkezéseket.
A mobiltelefon-lefedettség hiánya és a megbízhatatlan internet-hozzáférés jelentősen megnehezítette a navigációt és a kapcsolattartást, különösen a nemzeti parkon belül és a távoli területeken.
Az Uluru környékén a turistalátványosságok körül tapasztalható tömeges turizmus és a vele járó zaj és szemét helyenként megtörte a sivatagi környezet természetes nyugalmát és szentségét.

Vélemények

Az Ayers Rock, vagyis Uluru látogatása igazán különleges élmény volt számomra. Ahogy az autóból kiszállva elsőként megláttam a hatalmas sziklát, szinte megbabonázott a látvány. A napfényben az óriási, vörösen izzó monolit lenyűgöző volt, különösen, amikor a nap éppen felkelt vagy lement, és a szikla színei folyamatosan változtak, a terrakottától kezdve az aranysárgán át a mélyvörös árnyalatokig. Az egész táj, a környező sivatag végtelen területe, egyszerűen elbűvölő volt.

A séták során az egyik legnagyobb kihívás a hőség volt, különösen nyáron. Az intenzív napsütés és a száraz levegő gyorsan kimerített, ezért fontos volt sok vizet inni és megfelelő napszemüveget, kalapot viselni. A szikla körüli túra során a szél néha megkönnyítette a helyzetet, de általában meleg volt. A legyek is zavartak, különösen az érintkezés során, így érdemes volt rovarriasztót használni.

Az Uluru és Kata Tjuṯa körüli séta során számos információt és történetet tanultam az Anangu népről, akik számára a sziklák szent helyek. Megtudtam, hogy számos helyszín tiltottnak számít a fényképezés szempontjából, ami a hely szellemiségének tiszteletben tartásáról szól. Bár a tiltott helyek néha csalódást okoztak, mégis tisztában voltam vele, hogy ezek a szabályok a helyi kultúra védelmét szolgálják.

A parkba való belépés díját nem tartottam túl magasnak, és a 3 napos belépő jól megérte az árát, mivel több napra volt szükségem ahhoz, hogy felfedezzem a környéket. A belépőt könnyedén meg tudtam vásárolni online, de az is hasznos volt, hogy a park bejáratánál is lehetett jegyet venni, ha az online foglalást elfelejtettem volna.

A legjobban talán az élmény értékeit emelhetem ki: a csillagos égbolt éjszaka, az asztrofotózás lehetősége és a szikla színpompás változásai napkelte és napnyugta idején. A természet és a történelem ilyen közelsége, valamint a hely szellemisége, amellyel találkoztam, igazán felejthetetlen élményt nyújtott.

Azonban a távolság és a park körüli infrastruktúra, például a korlátozott szálláslehetőségek, néha kihívást jelentettek. Az árak is magasabbak voltak, mint amit más helyeken megszoktam, ami egy kicsit megterhelte a költségvetésemet. A parkban való közlekedés során érdemes volt előre tervezni, hogy az időjárási körülményekhez alkalmazkodva, minél jobban kihasználhassam a látogatásom idejét.

Összességében azonban Uluru és Kata Tjuṯa látogatása mély benyomást tett rám, és minden kihívás ellenére az élmény minden egyes pillanata megérte. Az a lehetőség, hogy személyesen tapasztalhatom meg ezt a csodálatos tájat, valóban emlékezetes marad. (2022)

Hasznos információk

Nyomatékosan tanácsoljuk, hogy megfelelő mennyiségű ivóvízzel induljanak neki a kirándulásokra, elkerülendő a kiszáradást. Tájékozódni kell helyben, hogy hol van térerő a mobiltelefon használatához. Akik nem szervezett csoporttal utaznak a térségben, azoknak ajánlott a helyi hatóságoknál (jellemzően a rendőrségen) regisztrálni az utazási tervet.

Nem ajánlaton Alice Springsből az Ayers Rockhoz éjszaka vezetni az országuton kontrolálatlanul átmenő, átrohanó állatok miatt. 

A parkba való belépéshez belépőt kell vásárolni. 2022-től a jegyek árai a következők:

Nem rezidensek esetén 3 napos belépő: 38 AUD 18 éves kortól / 18 év alatt ingyenes
Nem rezidensek éves belépője: 50 AUD 18 éves kortól / 18 év alatt ingyenes

Egyes túrák tartalmazzák a belépődíjat, erről érdeklődj a foglalási ügynöknél.

A belépőt megvásárolhatod a park bejáratánál is, de ha túrákon veszel részt, érdemes online foglalni, mivel a túraszervezők ellenőrzik a belépőt a buszra szálláskor, és nem állnak meg a kapunál.

A 3 napos belépők további 2 napra meghosszabbíthatók, de csak a park bejáratánál.

--------------------

Fényképezés

Uluru reggeli színei

Mind Uluṟu, mind Kata Tjuṯa rendkívül népszerű fényképezési témák, és a park általános útmutatást nyújt a fényképezéshez. Érdemes figyelni a parkban ritkán előforduló esőfotózás lehetőségét is, valamint az asztrofotózást, mivel kiváló kilátás nyílik a Tejútra, és a fény szennyezés is minimális.

Mielőtt közeli fényképeket készítenél Uluṟuról, nézd át azokat a kulturálisan érzékeny helyszíneket, amelyeket az Anangu nép kérésére nem szabad fényképezni. Ezeket a helyszíneket jól látható táblák jelölik a szikla alapjáról induló sétányon, és a tábla közelében kezdve nem szabad fényképeket készíteni. Ezeket a helyeket a fent említett fényképezési útmutató is tartalmazza. Az egész északkeleti oldal, amely a repülőtérről és Yularából látható, csak távolról fényképezhető.

A kereskedelmi célú fényképezés engedélyhez kötött, és drónos fényképezés tilos.
Repülés a park felett

Két üzemeltető kínál látványrepüléseket a park felett, rövid repüléseket Uluṟu fölött, és hosszabb repüléseket, amelyek során Kata Tjuṯa, Lake Amadeus és Kings Canyon is látható.

Professional Helicopter Services (PHS), Yulara Látogatóközpont, ☏ +61 8 8956 2003, fax: +61 8 8956 2788, uluru@phs.com.au. Rövid repülések ára 160 AUD-tól kezdődően.

Fly Uluru, Yulara Látogatóközpont, ☏ +61 8 8956 2077, uluru@phs.com.au. Helikopteres és repülőgépes látványrepülések elérhetők. Rövid repülések ára 120 AUD-tól kezdődően.

Ayers Rock - Uluru

Az Ayers Rock terület benszülött (aboriginal) neve a Yulara, ami sírást, könnyezést jelent. Cinikus vélemények szerint azért kapta ezt a nevet, mert az ide látogató turisták szeme könnybe lábad, ha a helyi szolgáltatásokat igénybe véve ránéznek a számlákra.

Az Ayers Rockot mindenki meg akarja mászni, sokkal kevesebben gyalogolják körbe, pedig ez legalább annyira magával ragadó, és a turista is sokkal kevesebb.

Az Uluṟu-Kata Tjuṯa Nemzeti Park Ausztrália Északi Területén található, és a kontinens úgynevezett Red Centre (Vörös Központ) részéhez tartozik. A nemzeti park egy UNESCO Világörökségi terület, és legismertebb látványosságai közé tartozik Uluṟu (más néven Ayers Rock), egy hatalmas sziklaformáció, valamint Kata Tjuṯa (más néven "The Olgas"), egy sziklákból álló kupolaalakzat.

Yulara az egyetlen közeli szolgáltató falu, amelyet kifejezetten arra építettek, hogy ellássa a látogatókat élelemmel és szállással a park látogatása során.
Fontos tudnivalók

A látogatóknak három helyet kell megismerniük, ha ellátogatnak ide. Először is, a repülőtér, amelyet Ayers Rock repülőtérként ismernek. Másodszor, a nemzeti park, amely magában foglalja mind az Uluṟut (a Sziklát), mind Kata Tjuṯát (The Olgas). A park éjszakára bezár, és kevés szolgáltatást nyújt, továbbá nincs szállás vagy kempingezési lehetőség. Harmadszor, Yulara, a kis üdülőváros, amely az összes szolgáltatást biztosítja a környéken. Ez a három hely különálló, és érdemes előre megtervezni az utazást közöttük.

Uluṟu és Kata Tjuṯa a helyi őslakosok számára szent helyeknek számítanak. A földterület az őslakos Anangu nép tulajdonában van, a kormány bérli, és közösen kezelik az Anangu és az ausztrál parkok és kezelőszolgálatok. A látogatók észre fogják venni, hogy a területen törekednek arra, hogy bevonják az Anangu nézőpontját, és tiszteletet tanúsítsanak a föld iránt.

Kata Tjuṯa nagy része tiltott terület, és Uluṟu megmászása is illegális. Az Uluṟu körüli néhány területen a fényképezés is tilos, bár a park legtöbb részén ez nem jelent problémát.

Alice Springs

Alice Springsnek (a helyiek csak Alice-nek nevezik) alig 28 ezer lakosa van. A város lakosságának csupán 18-20 százaléka aboriginal (őshonos), de a turista az utcákon járva nagyobb arányt feltételezhet, mert sok aboriginal látogat ide máshonnan. 

Alice Springs (Arrernte nyelven: Mparntwe), amelyet néha egyszerűen csak Alice-nak hívnak, Közép-Ausztrália szíve, és hatalmas szurdokokból, végtelen sivatagi tájakból, távoli őslakos közösségekből és bájos úttörő történelemből áll. Ez testesíti meg az Északi Terület Red Centre néven ismert kemény vidékét, és a régió látványosságaihoz és túraútvonalaihoz, például Uluruhoz (korábban Ayers Rock néven ismert), Kata Tjutához (korábban The Olgas néven ismert) és Kings Canyonhoz vezető kiindulópontként szolgál. Az 1980-as évek eleji turisztikai fellendülés óta a lakosság jelentősen megnőtt, több mint 25 000 főre. Ez egy nagyszerű város, és mindenképpen érdemes meglátogatni.

Alice Springs eredetileg távíróállomásként jött létre az Ausztráliát átszelő vonalon, és 1500 km-re fekszik a legközelebbi nagyvárostól, amelyek északra Darwin vagy délre Adelaide. Ennek eredményeként a város lakói gyakran meglehetősen leleményesek, amikor a dolgok tartóssá tételéről van szó! Ne várjunk azonban egy festői vidéki falut: Alice Springsben bőven akadnak külvárosi bevásárlóközpontok nagy áruházakkal és gyorséttermekkel.

A távolság miatt előfordulhat, hogy bizonyos dolgok többe kerülnek, mint a városokban, például a gyümölcsök, zöldségek és néhány ruházati cikk (ha véletlenül otthon hagytad az atlétádat vagy dzsekidet!). Összességében azonban a város nem túl drága a szükséges dolgok tekintetében, és sokkal olcsóbb, mint a kisebb vidéki települések, így ideális hely a készletek feltöltésére, mielőtt távolabbi területekre indulnánk.

Fontos megjegyezni, hogy Alice Springsben a szállodákat kicsit másként értékelik, mint Európában vagy Észak-Amerikában: a szállodákat az általuk nyújtott szolgáltatások alapján osztályozzák, nem pedig a szobák alapján. Ennek oka az, hogy Alice Springs messze van mindentől, és nehézségek adódhatnak az építőanyagok beszerzésében. Azonban a csillagokkal jelölt minősítések tükrözik a létesítmények minőségét.

Elter Karcsi fotója

A Baktérítő jelzője - Elter Karcsi fotója

Fő látnivalók:

• Kenguru menedéktelep (The Kangaroo Sanctuary)
• Sivatagi Park
• Hüllős állatkert
• Mbantua kulturális múzeum
• A városból kiinduló túrák: Larapinta Trail (gyalogos túra)

Aboriginal

Az Arrernte (kiejtve: Arrenda) őslakosok több mint 50,000 éve élnek az ausztráliai Közép-sivatagban, Alice Springs környékén. Alice Springs őslakos neve Mparntwe. Három fő csoportjuk van: Nyugati, Keleti és Központi Arrernte nép, akik Közép-Ausztráliában élnek, hagyományos földjük magában foglalja Alice Springs területét és az East/West MacDonnell-hegységet. Őket Aranda, Arrarnta, Arunta néven is ismerik, és más hasonló írásmódokkal is találkozhatunk.

Az Arrernte föld gazdag hegyvonulatokban, vízgyűjtőkben és szurdokokban; ennek eredményeként az Arrernte nép 'védett területeket' jelölt ki, ahol különböző fajokat védenek. Az Arrernte hagyományos történetei szerint az Alice Springs körüli sivatagot hernyók, vadkutyák, utazó fiúk, testvérek, eurók (kenguruszerű lények) és más ősök alakították ki.

Számos hagyományos fontosságú hely található Alice Springsben és környékén, például Anthwerrke (Emily Gap), Akeyulerre (Billy Goat Hill), Ntaripe (Heavitree Gap), Atnelkentyarliweke (Anzac Hill) és Alhekulyele (Mt. Gillen). Sok Arrernte ember Alice Springsen kívüli közösségekben is él.

Ezeknek az Arrernte szavaknak a kiejtése nagyon nehéz lehet. Ennek oka, hogy az Arrernte, és valójában minden ausztrál őslakos nyelv, eredetileg nem volt írott nyelv. Amikor az európaiak megérkeztek, hogy misszióikkal keresztény hitre térítsék az embereket, szükségét érezték annak, hogy a nyelvet írott formában rögzítsék. Saját nyelveik alapján alakították ki az írott formát, mivel a misszionáriusok többsége német volt, a német nyelvet használták az Arrernte írott nyelv kifejlesztéséhez.

Ne aggódj, ha nem tudod helyesen kiejteni ezeket a neveket; mindenki ismeri a helyeket európai nevükön is.

Történelem

Az Anangu nép több ezer éve kötődik a területhez. Egyes feljegyzések szerint akár több mint 10,000 éve is ott élhetnek. Ernest Giles felfedező 1872-ben egy expedíció során már jelentős távolságból megpillantotta a sziklaformációt, bár nem érte el az alapját. Giles „a figyelemre méltó kavicsnak” nevezte. 1873-ban William Gosse földmérő Giles nyomdokaiba lépett, és elérte a sziklát. Úgy döntött, hogy a Dél-Ausztrália főtitkára, Sir Henry Ayers tiszteletére nevezi el. Giles maga döntött úgy, hogy a közeli dómokat Württembergi Olga királynéról nevezi el.

Az Uluṟu és Kata Tjuṯa nevek a helyi Pitjantjatjara nyelvből származnak, és jelentésük rendre „Földanya” és „Sok fej”. A Pitjantjatjara nyelvben ezeket Uluru és Kata Tjuta formában írják, ahol a betűk fölötti macronok jelzik, hogy a szavakat úgy ejtik, hogy a nyelv felfelé görbül, és a szájpadlás felső részéhez ér, nem pedig az elülső részhez vagy a fogakhoz.

Végül az ausztrál kormány bevezette a kettős névadási politikát – kezdetben „Ayers Rock / Uluru”, majd „Uluru / Ayers Rock” néven. Manapság az „Uluru” a leggyakrabban használt név, kivéve az idősebbek körében. A hivatalos anyagok általában a kettős névvel kezdődnek, mint például „Uluru / Ayers Rock”, majd később egyszerűen „Uluru” néven említik.

Földrajz

Táj

Uluṟu Ausztrália egyik legismertebb természeti jelensége, a hosszú, domború szikla, amely ikonikus státuszt ért el, mint a kontinens egyik szimbóluma. A szikla egy úgynevezett monolit, vagyis egyetlen darab kő vagy egy hatalmas szikla, amely mintegy 5 km mélyre nyúlik a sivatagi síkság alá, és felszínen 3,6 x 2,4 km méretű. A síkság fölé 348 méterrel emelkedik (862,5 méterrel a tengerszint felett), és kerülete 9,4 km. Egyesek szerint Uluru a legnagyobb ilyen típusú szikla, míg mások úgy vélik, hogy Nyugat-Ausztráliában található Mount Augustus nagyobb. Bármi is legyen az igazság, amikor az ember Uluru előtt áll, és látja, hogyan emelkedik ki hatalmas tömege a környező sík területből, az lenyűgöző élmény. A szikla drámai színváltozásokat mutat, normál terrakotta árnyalata fokozatosan változik kékre vagy lilára napnyugtakor, reggel pedig, ahogy a nap felkel mögötte, izzó vörössé válik.

A szikla azonban mintegy 2,4 km (1,5 mérföld) mélyre nyúlik a föld alatt is. Az Anangu nép szerint ez a tér valójában üreges, de energiát tartalmaz, és ez az a hely, ahol az ő álomidőjük elkezdődött. Emellett úgy hiszik, hogy Uluru környéke őseik otthona, és sok ősi lény lakik itt.

Kata Tjuṯa 36 különböző méretű sziklakupolából áll, és 36 km-re (22 mérföldre) található Ulurutól nyugatra. Egyes geológusok úgy vélik, hogy ez valaha egy hatalmas monolit lehetett, amely méretében messze meghaladta Ulurut, de az idők során több különálló sziklatömbbé erodálódott.
Növény- és állatvilág

A park több száz növényfajt, 24 őshonos emlősfajt és 72 hüllőfajt véd. Ezek védelme érdekében az Ulurutól és Kata Tjutától távol eső területeken nem engedélyezett a terepjárós közlekedés.

Éghajlat

Decemberben és januárban a hőmérséklet rendkívül forró lehet, meghaladhatja a 45 °C-ot, sőt néha az 50 °C-ot is, és egyes területeket lezárhatnak a látogatók biztonsága érdekében. Júliusban és augusztusban az éjszakai minimum hőmérséklet akár mínusz 10 °C-ra is csökkenhet, és a nappali maximum hőmérséklet néha csak 15 °C körül van. Április és szeptember között mérsékeltebb az éghajlat, bár még mindig elég meleg ahhoz, hogy délben megizzadjunk.

Beszéd

A Pitjantjatjara a helyi őslakosok anyanyelve, akik a föld tulajdonosai, de a legtöbben angolul is beszélnek.

Vissza az elejére

Kommentek