ÚTIKRITIKA.HU / Karesz ír a bordás krokodilról

Karesz ír a bordás krokodilról

Bordás krokodil (Crocodylus porosus)

Ausztrália északi, trópusi részén komoly veszélyt jelentenek a krokodilok. Hogy pontosan mennyi van belőlük, nehéz megmondani, de az ott élő két krokodil faj összlétszámát legalább 250 ezerre saccolják. A képen látható sósvízi, avagy bordás krokodilból van több - a másik az ún. Johnston, vagy édesvízi krokodil -, s mivel ez a nagyobbra növő faj, természetesen ez a veszélyesebb. Olyannyira, hogy Ausztráliában évente átlagosan legalább két halálos támadás írható a számlájukra, de volt olyan év, hogy négy ember számára végződött fatálisan a vele való találkozás. Ez a világon a legnagyobb méretűre megnövő hüllőfaj, találtak már belőle 6,2 méteres, több mint egy tonnás példányt.

Ausztrália északi partvidékének tengerpartjai, folyótorkolatai képezik élőhelyét. A krokodilveszélyre a turistákat, kirándulókat táblák figyelmeztetik, ezeket célszerű komolyan is venni, hiszen míg mi nem látjuk a víz alatt megbúvó állatokat, nekik rendkívül jók a szenzoraik, s mindent érzékelnek, ami a közelükben a parton történik. Különösen a költési-párzási időszakban veszélyesek. A bordás krokodil másik érdekessége, hogy a sós vízhez alkalmazkodva, képes több száz kilométerre eltávolodni szárazföldi élőhelyétől, messze kiúszik a nyílt tengerre. Indiától a délkelet-ázsiai térségen keresztül Ausztrália trópusi vidékéig mindenütt előfordul.

Az ország északi részén található Kakadu Nemzeti Parkban nagyon könnyű találkozni velük. A Yellow River Billabong vízi világába lassú mozgású, nagy testű, de kis merülésű alumínium hajókkal lehet bejutni. Magas vízálláskor a vízi pandanuszok és papírkéreg fák félig a vízben állnak. Ezek között manőverezik a hajó, s ha szerencsénk van, mind a vízben, mind a hűs szárazföld lombkoronái alatt láthatunk krokodilokat. Sokszor látszólag kataton állapotban vannak - egykedvűen és mozdulatlanul bámulnak a semmibe -, ilyenkor az az érzésünk, nem is reagálnak a külvilág ingereire. Ez sajnos téves felfogás, ezért előfordulhatnak meglepetések. Például, hogy őfelsége szinte kiugrik a vízből, a turisták meg csak elhűlve konstatálják, micsoda hatalmas teste van. Amíg a vízben úszik, csak a feje látható, valós mérete így nem ismert. Viszont aki tájékozott, tudhatja, hogy az orra hegye és a kiálló szeme közötti távolságot hányszor kell felszámítani, hogy a teljes hosszára vonatkozó pontosabb információhoz jussunk.

Amikor a XVIII-XIX. században elkezdték bejárni és jobban megismerni Ausztrália északi partvidékét – az egyéb tereptárgyak mellett -, a felfedezett folyóknak is neveket adtak. Elnézve a rajtuk átívelő hidak tövénél kirakott táblákat, a "keresztapáknak"nem volt valami dús fantáziája, mert van Déli Alligátor-folyó, Keleti Alligátor-folyó, meg – a változatosság kedvéért - Nyugati Alligátor-folyó. A pionírok talán így akarták az arra járók tudtára adni, hogy hova is vetődtek...(Elter Karesz, 2021) 

Kommentek