ÚTIKRITIKA.HU / Belgium

A Belga Királyság része az úgynevezett Benelux országoknak (Belgium, Hollandia, Luxemburg). Belgium Hollandia után az európai kontinens legnagyobb népsűrűsége országa. Belgium méretét érzékelteti, hogy az országon belül a két egymástól legtávolabb eső település közötti utat 4 órás autózással le lehet küzdeni. Belgiumnak 60 kilométer hosszú északi tengeri partja van, amelynek mentén sok a dűne. Az ország leghosszabb folyója a Maas.

Városok közötti vonatozás időtartamáról:

Brüsszel-Brugge, 1 óra
Brüsszel-Antwerpen, 1 óra
Brüsszel-Gent, 30 perc
Brüsszel-Amszterdam, 3 óra
Brüsszel-Párizs, 1 óra 15 perc
Brüsszel-Luxemburg, 3 óra

Belgium lakosságának 4 százaléka marokkói származású, ez kb. 430 ezer főt jelent.

Időjárás

Az éves átlaghőmérséklet alacsonyabb, mint itthon. A csapadék nagyon sok, ezért ajánlatos vinni esőkabátot és esernyőt. Belgiumban az év bármely napján lehet számítani esőre, persze ez nem jelenti azt, hogy az utazó éppen kint létekor nem tud kifogni száraz napokat. Télen annyira nincs hideg, de a nyarak is hűvösebbek. A legjobb, ha május és szeptember között látogatjuk meg Belgiumot. Szeptemberben általában kevesebb eső esik. Azt tudni kell, hogy a tengerparttól való távolság még egy ilyen kis ország esetében is okoz eltéréseket az időjárásban. Az erős napsütés ritka, inkább olyan szürkés napok a jellemzőek.

Belgium akár a földi paradicsom is lehetne, ha az éghajlata egy kicsit kedvezőbb lenne. Itt a nyár nem egy hosszú, egybefüggő időszak, hanem rövid, de intenzív nyári epizódok sorozata. Az átlaghőmérséklet 17 fok körül mozog, bőséges csapadékkal, amelyet időnként egy-egy ragyogó, 25-30 fokos nap szakít meg. Az időjárás-előrejelzést mindenki figyelmesen követi, és ha 25 fokot vagy annál melegebbet ígérnek, hirtelen megtelnek a közterek. Előkerülnek a színes bermudák, a terasz nélküli városlakók a székeket az utcára helyezik, ott piknikeznek, vagy a közeli parkokban fürdőruhában élvezik a napsütést.

Amikor pedig a hőmérséklet eléri a 30 fokot, valódi pánikhangulat alakul ki. A sajtó hőségriadót hirdet, a televíziókban a kiszáradás veszélyeire figyelmeztetnek. A tapasztalatlanok, akiknek még nincs kerti grillsütőjük, a barkácsáruházakba rohannak, hogy megszerezzék az utolsó darabot. A közlekedés szinte megbénul, mivel mindenki a tengerpart felé igyekszik. Az utak mentén lerobbant autók sorakoznak – nem a téli gumik hiánya miatt, mint a hideg időben, hanem a felforrt hűtővíz okozta problémák miatt.

Belgiumra olyannyira jellemző az eső, hogy nehéz lenne a kedvenceim közé sorolni. Mégis, a gumicsizma és esőkabát divat, amely az esős időjárás velejárója, nálam is előkelő helyet kap a listán. Az eső hol megérkezik, hol továbbáll, és néha úgy tűnik, véglegesen letelepszik. Olykor csak vidáman szemerkél, máskor viszont mintha egy soha véget nem érő áradat zúdulna alá. A belgák azonban a legzordabb esőt is derűvel fogadják: előkerülnek a katicás gumicsizmák, a rikító esőkabátok és a békafüles esernyők. Az optimizmus és a jókedv ilyenkor is töretlen!

Történelem

1830-ig Belgium Hollandiához tartozott. A megszületett ország neve Hollandia latin nevéből, Belgica ered. Belgium lényegében a korábbi Hollandia déli részéből és Liege-i hercegérsekségből állt össze. Liege Vallónia legnagyobb városa volt és lázadt az ellen, hogy Hollandiához tartozzon, inkább akart Franciaország része lenni. Az 1830-as belga forradalom alapvetően a Brüsszelben száműzetésben élő francia köztársaságiak és Napóleon hívők, valamint a Liege-i Hollandia ellenes erők közös műve volt. Együtt kiűzték a holland katonaságot Vallóniából és Flandriát is elfoglalták. Jóllehet a forradalmárok az ellenőrzésük alá vetett területeket Franciaországhoz akarták csatolni, ez a britek ellenkezése miatt kudarcba fulladt, s így létrejött egy független ország, amely már megszületésével magába hordozta a máig is tartó belső feszültséget. A múlt század ötvenes éveiben a vallon területeken a nehézipar lehanyatlott, és a francia nyelven beszélők által lakott déli országrész Belgium egészén belül gazdasági téren problematikussá vált, főleg, hogy a flamand országrész pedig dinamikusan fejlődött.

Belgium önálló állammá válása viszonylag későn, az 1830-as belga szabadságharc után következett be. Területét korábban hercegségek és grófságok uralták, majd előbb a franciák, később a holland királyság irányítása alá került. Az ország első királya I. Lipót volt, de igazán II. Lipót uralkodása alatt (1865-1909) indult meg a fejlődés és modernizáció. II. Lipót úgy vélte, Brüsszelt korszerűsíteni kell ahhoz, hogy méltó legyen egy királyság fővárosának szerepéhez. E cél érdekében nagyszabású építkezésekbe kezdett, amelyeket a belga gyarmat, Kongó jelentős anyagi forrásai támogattak.

Az ő nevéhez fűződik többek között az Igazságügyi Palota és a Parc du Cinquantenaire közpark megépítése, valamint a korábban leégett királyi palota átalakítása. Lipót a Versailles-i kastélyhoz hasonló pompát képzelt el, így a mai királyi palota megjelenése az ő terveit és a 19. századi elképzeléseket tükrözi. A jelenlegi uralkodó, Fülöp király ugyan nem él a palotában, de ott végzi munkáját. Idegenvezetőnk elmondása szerint a király szerepe az uralkodásra korlátozódik, a kormányzásban nincs szerepe. Legfontosabb feladata az, hogy - változó sikerrel - egységet teremtsen a két fő nemzetiség, a hollandul beszélő flamandok és a franciaajkú vallonok között. Brüsszel és környéke az ország egyetlen hivatalosan kétnyelvű régiója.

Manapság

Belgiumban 2024 júniusától a bruttó minimálbér havi 2 070,5 euróra emelkedett, ami éves szinten 24 846 eurót jelent.

A belga gazdaság 2024-ben mérsékelt növekedést mutatott, a GDP 0,2%-kal emelkedett a szeptemberig tartó három hónapban, kissé lassulva az előző negyedév 0,3%-os növekedéséhez képest.
A munkanélküliségi ráta 2024-ben 5,6% körül alakult, ami alacsonyabb az előző évekhez képest.
A belga gazdaság erősen exportorientált, az export a GDP mintegy 80%-át teszi ki, így jelentős mértékben függ a külső kereslettől.
A regionális különbségek továbbra is fennállnak: Flandria ipara erősebb, míg Vallóniában a termelési tevékenység gyengébb.

Összességében Belgium gazdasága stabil, de kihívásokkal néz szembe a nemzetközi gazdasági környezet változásai miatt.

Belgiumban 2024-ben az ápolók és titkárok átlagos éves bruttó fizetése körülbelül 47 192 euró, ami havi nettó 2 564 eurónak felel meg.
A tanárok átlagos havi nettó fizetése 2 897 euró körül mozog.

Ezek a bérek lehetővé teszik a megélhetést, bár a kiadások jelentősek lehetnek. Brüsszelben egy egyszobás lakás bérleti díja a városközpontban átlagosan 1 100 euró, míg a városközponton kívül 625 euró körül alakul.

A megélhetési költségek magasak, de a bérek általában fedezik az alapvető szükségleteket.

Belgium lakossága 2024. január 1-jén 11 763 650 fő volt, ami 66 093 fős, azaz 0,57%-os növekedést jelent az előző évhez képest.
Statisztikai Hivatal

Ez a növekedés teljes mértékben a bevándorlásnak tudható be, mivel a születések száma csökkenő tendenciát mutat.
A születésszám 2023-ban 110 198 volt, ami a legalacsonyabb érték 1942 óta.
A születéskor várható élettartam Belgiumban 2023-ban 82,3 év volt: férfiaknál 80,2 év, nőknél 84,3 év.
Ezzel szemben Magyarországon a születéskor várható élettartam 2022-ben 76,9 év volt.
A demográfiai változások és a bevándorlás jelentős hatással vannak Belgium társadalmi szerkezetére, különösen a fiatalabb korosztályokban, ahol a migrációs háttérrel rendelkezők aránya közel 50%.

"L'union fait la force" – olvasható a belga címeren, ami annyit tesz: Egységben az erő. Hogy ez mennyire állja meg a helyét, az már egy másik kérdés – jegyzem meg cinkos mosollyal, mint aki 16 éven át (és sok millió másikkal együtt) közelről figyelte, ahogy öt szomszédos államból három darabokra hullott, leginkább azért, mert több nemzet osztozott ugyanazon a területen.

Nem szeretnék túlságosan eltérni az utazási témától, és politikai elemzésbe sem bocsátkoznék – elvégre ez egy utazási blog, és az egykori tanáraim is valószínűleg megbékélnének azzal, hogy nem szítok további viharfelhőket a fejük fölé. Mégis, egy jóslatot megkockáztatok itt, 2024-ben: harminc év múlva Belgium, ahogy ma ismerjük, talán már nem létezik. Akinek van kedve, még időben ellátogathat egy fogadóirodába – az esélyek most még egész kedvezőek.

Belgium, történelmi öröksége és sajátos kultúrája révén, nemcsak kettő, hanem három hivatalos nyelvvel büszkélkedhet: a flamanddal (holland), a franciával és a némettel. Az ország különböző régióiban a nyelvi megoszlás is egyértelműen tükröződik. A városokban általában flamandul és franciául is kiírják a táblákat, bár a német, a kisebb beszélőközösség miatt, kevésbé hangsúlyos. A helyi boltokban vagy éttermekben az eladó vagy pincér azon a nyelven üdvözöl minket, amely az adott régióban a legelterjedtebb.

A sztereotípiák szerint a franciaajkúak nem szívesen váltanak más nyelvekre, de a valóságban az ország lakói általában több nyelvet is beszélnek – flamandul, franciául, és gyakran németül is. Az angol nyelvtudás szintén kiemelkedő, így a turisták számára Belgium igazán barátságos és könnyen bejárható helyszín, nyelvi akadályok nélkül. 2024-ben is megfigyelhető, hogy az ország sokszínű nyelvi és kulturális öröksége nemcsak különleges atmoszférát teremt, hanem az európai integráció egyik példáját is nyújtja.

Ilyen magas az euró árfolyama- K. Kriszta fotója

Belgiumban a hölgyek megjelenése valóban kifogástalan: stílusuk elegáns, jól öltözöttek, és a legkülönfélébb munkakörökben is nagy hangsúlyt fektetnek a megjelenésükre. Ruházatuk és ékszereik színei harmonikusan illeszkednek egymáshoz – gyakran még a biciklijükkel is! Stílusuk általában konzervatív, ugyanakkor a modern emancipáció szellemiségét tükrözi. Gyermekeiket is ugyanolyan gondosan és stílusosan öltöztetik fel.

Arcukon gyakran látható egy kedvesnek tűnő, udvarias mosoly, amely az első pillanatban barátságosnak tűnhet, de néha inkább formális, semmint őszinte. Bár az életszínvonaluk magasabb, mint otthon, életük rohanó és stresszes, ami arra enged következtetni, hogy nem feltétlenül cserélnék el a gondjaikat.

A fiatalabb generációk, különösen a tinédzserek, Belgiumban sem különböznek sokban más országok tinijeitől. Ők is szakadt farmerben ülnek a parkban, és jóízűen falják a sült krumplit – hiszen Belgium továbbra is híres a világ egyik legjobb sült krumplijáról. 2024-ben is megfigyelhető, hogy a belga nők és fiatalok divatérzékenysége, valamint az életmódjuk dinamizmusa továbbra is jellemző az országra.

Flamand-vallon problematika

Belgium társadalmi-politikai életét alapjaiban feszítő probléma a holland egy dialektusát beszélő flamandok és a franciául beszélő vallonok közötti mély, történelmi gyökerű ellentét. Az ország 10,7 millió lakosából 6,1 millió a flamand, ők az ország északi részén laknak, Hollandia szomszédságában. A francia nyelvű vallonok, 3,4 millióan, a Franciaországgal határos déli részen élnek. Teljesen sajátos Brüsszel képlete, ugyanis a főváros régen flamand többségű volt, de a belga hatóságok módszeresen vallonok által dominált várossá fejlesztették.

Az alapvető gondok egyike, hogy míg a flamandok önálló nemzetnek képzelik magukat, a vallonok nem. A vallonok egy része magát franciának érzi, más részük meg nem. Ha az ország kettétörne, létrejönne egy flamand ország, de a vallonoknak nehéz lenne egy külön államot összehoznia, főleg, hogy a vallonok által dominált Brüsszel flamand területen van. (Külön probléma, hogy az első világháborút követően Belgium német településeket annektált, s ebben a kis országrészben ma döntően németül beszélnek. Ezek a lakosok bizonyosan nem akarnának Vallónia ország részét képezni, még kevésbé Franciaországé. Vissza csatlakozhatnának Németországhoz vagy akár Luxemburg részévé is válhatnának.)

A flamand-vallon ellentétek hátterében elsősorban az áll, hogy a többségbe lévő flamandok sérelmezik a vallonok politikai túlsúlyát. A 20. század elején, amikor Belgium elkezdett demokratizálódni, a vallonok megijedtek attól, hogy a flamandok a számbeli többségük miatt folyamatosan uralnák az ország életét, háttérbe szorítva a vallonok érdekeit. Ezért olyan alkotmányos fékeket építettek be a politikai rendszerbe, amelynek révén a vallon kisebbség meg tud vétózni, akadályozni csaknem minden fontos politikai és gazdasági döntést. A kisebbségi arányuk ellenére alkotmányba lett rögzítve, hogy a vallonok mind a kormányban, mind az állami adminisztrációban fele arányban kapnak helyet.

A flamand-vallon viszály lényege, hogy a flamandok erősen más szemléletűek, mint a vallonok. Gondolkodásmódjuk nagyon hasonló a protestáns etikájú hollandokéhoz. Az ország gazdálkodását konzervatív liberális, szabadpiaci megközelítésben képzelték mindig is el, és szerintük a léha vallonok felelőtlenül gazdálkodnak, élősködnek a dolgosabb Flandria nyakán. A flamandok szeretik azt a sztereotípiát, hogy ők keményen dolgoznak, a vallonok pedig, lusták. A flamandok egyszerűen úgy képzelik, hogy önálló országként jobban, stabilabban élhetnének, és megszabadulnának a vallon tehertől.

A flamandok elszakadási törekvése szervezetté vált, és manapság komoly, de nem a közeli jövőben előfordulható eshetőségként vetődik fel az ország szétszakadása. Nagy kérdés, hogy mi történne Flamandia területén lévő Brüsszellel, amelynek lakói ma már csaknem fele arányban bevándorolt muzulmánok. Flandria szívesen átpasszolná a várost az EU-nak, csak ne kellejen továbbra is szubvencionálnia a deficitesen gazdálkodó, töménytelen szociális, multikulturális, romló közbiztonságú fővárost. Feltehetően a flamand történelmi gyökerű várost nem hagynák cserbe, és valahogy elviselnék Brüsszelt, mint púp a hátukon.

Érdekes, hogy a flamand-vallon konfliktusnak nem lényegi része a vallás. A magukat vallásosnak deklaráló flamandok és belgák nagy többsége katolikus. A flamandok közt jóval több a gyakorló hívő, mint a vallonok között. Belgium szétesése nem valószínű a közeli jövőben, főleg mert a flamandok többsége azért az elégedetlenség, a morgás mellett is tart egy ilyen drasztikus változástól. A legutóbbi választásokon Flandriában a kiszakadást követelő párt (N-VA) jócskán győzedelmeskedett, de a dolgok még a retorika keretein belül maradnak.

2024-ben is jelentős különbségek tapasztalhatók Belgium két fő régiója, Flandria és Vallónia között, amelyek nemcsak kulturális, hanem életmódbeli sajátosságokban is megmutatkoznak.

A flamandok továbbra is jobban beszélnek idegen nyelveket, különösen angolt, ami a régió erősebb gazdasági kapcsolataival és nyitottságával is magyarázható. A flamand városok tisztábbak és rendezettebbek, mint a vallon települések, ami részben az infrastruktúrába és közszolgáltatásokba való nagyobb beruházásoknak köszönhető. A kerékpározás is sokkal elterjedtebb Flandriában, ahol a kerékpár nemcsak közlekedési eszköz, hanem életforma is.

Társadalmi szinten a flamandok gyakran nyitottabbnak és közvetlenebbnek tűnnek, mint a vallonok. Azonban a régiók közötti gazdasági különbségek feszültségeket okoznak. A flamandok közül sokan úgy érzik, hogy az ő régiójuk gazdasági teljesítményéből származó állami bevételek a vallon területek támogatására mennek el, amit igazságtalannak tartanak. Ez időnként előítéletekhez is vezet: sok flamand lenézi a vallonokat, akikre hajlamosak kevésbé szorgalmasként tekinteni.

2024-ben is jól érzékelhető, hogy a két régió közötti különbségek nemcsak gazdasági, hanem szociális és kulturális szinten is mélyen gyökereznek, bár az ország politikai rendszerének célja, hogy ezeket a különbségeket valamelyest kiegyenlítse.

"A belgák jó sört csinálnak. A belgák nem tisztálkodnak alaposan (ez főleg a vallonokra vonatkozik). Jók a számolásban, nem túl tisztességesek pénzügyekben. Állítólag nem túl jók szexben. Előszeretettel építkeznek (családi házat) és a kertjük megszállottjai. Ízléstelenül, giccsesen képesek díszíteni a házaikat, lakásaikat. A hatóságokat utálják, az adókerülésre nagy hangsúlyt fektetnek, sokszor iparkodnak illegális melléküzletekbe bonyolódni. Befelé fordulók, szerények, gyakran túláradóan hazafiasak (szerintük minden szomszéd országban hülyék laknak, de legalábbis náluk hülyébbek. A hasábburgonyán kívül csak csokit és egyéb édességeket zabálnak. Több nyelven beszélnek. Minden belgának van legalább egy darab gyémántja. Ott pisilnek, ahol éppen kedvük támad." (népi gyűjtés vad általánosításokka)

És mi belgák?

A flamandok és vallonok viszályának éber külső szemlélői mindazok az emberek, akik származásuk, nemzetiségük, vallásuk, kultúrájuk vonatkozásában nem tartoznak sem a flamandokhoz, se a vallonokhoz. Egy részük belga állampolgár és magát belgának tekinti, és rengeteg a belga állampolgárság nélkül Belgiumban élő bevándorló, vendégmunkás.

Sok régen betelepedett, tehát sem nem flamand, sem nem vallon európait, elsősorban a Brüsszelben élőket valójában nem a flamand-vallon viszályok aggasztják, hanem az, hogy a politikai osztály, a törvényhozók, a hatóságok túlságosan igazodik a főváros óriási hányadát kitevő muzulmán lakóinak akaratához. Aggaszt sokakat az is, hogy Brüsszel a nem európai bevándorlók számának rohamos növekedése miatt sok vonatkozásában kezdi elveszteni eredetét, hagyományait, jó polgári hétköznapjait. A közbiztonság romlásáért sokan egyértelműen a nem európai bevándorlókat (afrikaiak, arabok) hibáztatják, bár panaszkodnak a kelet-európai országokból jöttekre is.

A belgiumi muzulmán szervezetek az alkotmány antidiszkriminációs passzusaira hivatkozva folyamatosan panaszkodnak arra, hogy itt meg ott megsértik az iszlám hívőinek vallási érzékenységét, közben azonban - hangsúlyozzák brüsszeliek - a belga muzulmán lakosok egy része nem vonakodik a rasszista uszítástól, például a tekintélyes létszámú belga zsidóság, vagy a katolikus hívők érzékenységének provokálásával. Sok belga a jövőnek azt a rémképét vizionálja, hogy a muzulmánok a belga népességben meglévő arányuk jelentős növekedésével párhuzamosan egyre drasztikusabban követelik majd az ország iszlamizálását. Egy Belgiumban növekvő szerepet játszó iszlám párt meghatározó embere már azt pengette, hogy az iszlám törvénykezés, a sharia egyre több elemét be kellene emelni a belga alkotmányba, törvénykezésbe. Ebbe bizony beleértette a férfiak és nők szeparálását a közterületeken! A muzulmán politikus szerint Belgiumnak előbb-utóbb iszlám állammá kell válnia.

Belgiumban az iszlám vallású lakosság aránya az elmúlt évtizedekben növekedett, különösen Brüsszelben és Antwerpenben. A Pew Research Center előrejelzése szerint 2030-ra Belgiumban a muszlim népesség elérheti az 1,1 millió főt, ami jelentős növekedést jelent a 2010-es adatokhoz képest.

Brüsszelben a Mohamed név különböző változatai (pl. Mohamed, Mohammed) a leggyakoribbak az újszülöttek körében, ami tükrözi a muszlim közösség jelenlétét a városban.

Antwerpenben a saría bíróságok hivatalosan nem részei a belga jogrendszernek, de egyes közösségekben léteznek informális vallási tanácsok, amelyek a saría alapján nyújtanak útmutatást. Fontos megjegyezni, hogy ezeknek nincs jogi hatáskörük Belgiumban.

Egyes belga mecsetekben előfordulhat, hogy bizonyos vallási vezetők arra ösztönzik híveiket, hogy őrizzék meg kulturális és vallási identitásukat, ami kihívást jelenthet az integráció szempontjából. Azonban ez nem általánosítható minden vallási közösségre.

Belgiumban a muszlim lakosság aránya az egyik legmagasabb Nyugat-Európában, és ez a tendencia várhatóan folytatódik a jövőben is.

Fontos hangsúlyozni, hogy a demográfiai változások összetettek, és számos tényező befolyásolja őket. Az integráció és a társadalmi kohézió előmozdítása érdekében elengedhetetlen a párbeszéd és a kölcsönös megértés erősítése a különböző közösségek között.

A belgákról - a flamandok és a vallonok megkülönböztetése nélkül - markáns sztereotípiák élnek a szomszédos népek körében. A hollandok és a franciák viccek százaiban ábrázolják a belgát, mint idiótát, balga, könnyen átverhető embert. A belgák kellően viszonozzák az irántuk érzett ellenszenvet, gúnyolódást. A belgák szerint a hollandok körülményeskedő, fontoskodó seggfejek, a franciák pedig felfuvalkodott, gőgös, hányaveti, felvágós hülyék.

Belgákról szóló viccek

A belgák Franciaországban és Hollandiában is rengeteg viccben szerepelnek gúny tárgyaiként. A könyörtelen viccekben a belgák többnyire szerencsétlen, ügyetlen, lomha, unalmas alakok.

"Meginterjúvoltam (!) egy kedves vevőt, akiről persze kiderült, hogy nem is belga, hanem francia, de régóta él itt. Őszerinte a belgákat abszolút nem zavarják a róluk terjedő viccek, sőt van annyi önkritikájuk, hogy még szórakoznak is rajtuk. Gyakran nézem a francia csatornákat, és ott is hallottam már a valamilyen aktualitása miatt meghívott belga "sztárokat" belga vicceket mesélni." (a Brüsszelben élő F. K. )

Hogyan lehet elindítani egy belga autót télen? Húzva.

Íme, két jellemző vicc:

- Egy belga felkeresi a pszichiáterét. Ahogy fekszik a heverőn ezt mondja az orvosának:
- Doktor úr, minden éjszaka ugyanazt álmodom. Egy nagy ajtó van előttem. Nyomom, nyomom, nyomom, egyre erősebben és erősebben, de nem nyílik ki.
- Van valami kiírva azon az ajtón - kérdezi a pszichiáter?
- Hát az, hogy HÚZNI - feleli a belga.

Egy holland és egy belga ül egy bárban és nézik az esti TV híradót. Egy hírben látnak egy nőt, aki egy magas épület tetejéről készül leugorni, kiabálja is, hogy leugrok, leugrok. A holland pasi azt mondja: Fogadjunk, hogy le fog ugorni. A belga azt mondja: fogadok, hogy nem fog. Fogadnak is, és a nő a híradóban valóban leugrik. A holland ekkor azt mondja a belgának: Be kell vallanom, hogy becsaptalak, mert én már láttam ezt a hírt a délutáni híradóban. Én is láttam a délutáni híradóban - mondja erre a belga, hozzátéve: De nem gondoltam, hogy lesz olyan hülye és másodszor is leugrik...

A belgák és a franciák közötti különbségek jól megfigyelhetők az élet számos területén, többek között az öltözködésben és a gasztronómiában. Míg a franciák nagy figyelmet fordítanak az aktuális divatirányzatokra, a belgák kevésbé ragaszkodnak a trendek követéséhez. Öltözködési stílusuk inkább a németekéhez áll közel: egyszerű, de praktikus, kevésbé divathajhász.

Ez a hozzáállás a konyhájukban is tükröződik. A belga ételek nem a kifinomult ízekről és apró adagokról híresek, mint a francia fogások, hanem a laktató, minőségi, egyszerűen elkészített ételekről. Az adagok itt bőségesek, ami különösen rokonszenves lehet azok számára, akik a kiadós étkezéseket részesítik előnyben.

Belgium mindennapjait a hétköznapi jólét, a nyugalom és az anyagi biztonság határozza meg, ami számunkra, magyarok számára, akik gyakran küzdünk gazdasági kihívásokkal, irigylésre méltó lehet. Ne feledjük, Belgium egykor Németalföld része volt, ahol a gazdagodás, a gyarapodás és az élet apró örömeinek megbecsülése mindig is fontos értékek voltak. Ez a derűs életfelfogás és stabilitás ma is áthatja az ország mindennapjait, és az átutazó idegeneket is magával ragadja. 2024-ben is érezhető ez a harmónia és kiegyensúlyozottság, amely Belgium egyik legvonzóbb sajátossága.

"A belgákról a vicces általánosítások: A belgák minden étkezésnél hasábburgonyát, kagylót, csokoládét a waffle-t kajálnak, sör folyik az ereikben és csak képregényeket olvasnak. A politikai helyzet túl komplikált a flamand és a vallon pártok folytonos marakodása terepén. A franciául beszélő vallonok lusták, többnyelvűek és imádják a focit, a flamandok keményen güriznek, ambiciózusak és ők is több nyelven tudnak." (N. S.)

Turista etikett

Mivel kulturálisan erősen vegyes Belgium, ezért nem lehet teljesen egységes, az egész lakosságra érvényes tanácsokat adni a turista helyes viselkedésére vonatkozóan. Ugyebár Belgium északi része flamand, a déli francia és északkelet erősen hasonlít a német szokásvilágra.

Belgiumban nem elterjedt a nagyvonalú borravalózás. Sok vendéglátóhelyen az árba foglalják, vagy ahhoz csapják automatikusan a szerviz díjat. Borravalót csak akkor adjunk, ha igazán elégedettek vagyunk a nekünk nyújtott szolgáltatással. Ha adunk, akkor is inkább felkerekítjük az összeget. 10 százaléknál nagyobb borravalót adni túlzás, felesleges.
Vallonok körében, miként a franciáknál könnyen, gyakran puszilkodnak (bisou), persze nem vadidegenekkel, legfeljebb a családtagok, barátok, ismerősök addig nem látott ismerőseivel. Három puszi a szokásos: a baloldali orcára megy az első, aztán a jobboldalira és vissza egy harmadik a baloldalira. Férfiak egymás között inkább kezet ráznak. A flamandok jóval kevésbé puszilkodósak.
Ha történetesen franciául jól tudunk, a flamand területeken inkább használjuk az angolt, ha az is megy.
A kézujjakkal való csettintgetés udvariatlan dolog Belgiumban, pl. a felszolgáló figyelmének felkeltésekor. Emelt kézzel jelezzük a pincérnek, ha szólni akarunk hozzá. Egyébként a belgák nem szeretnek sietősen enni és sörözni, így visszatetszést kell felszolgálókban, vendégek körében, ha valaki túlságosan sürgeti a rendelés megérkezését, vagy a számla kifizetését.
Náluk nem szokásos a vállon és háton veregetés, legalábbis sokan sértőnek tekinthetik.
A belgák jellemzően konzervatívan öltözködnek, a kihívó, ledér öltözetet nem értékelik túlságosan.
A belgák többségében visszatetszést kelt, ha valaki túlságosan hivalkodóan mutogatja gazdagságát. A belgák tisztelik a szerénységet, a visszafogottságot.
Udvariatlanságnak tekintik, ha valaki zsebre tett kézzel beszél egy másik emberhez, főleg, ha nem ismerik jól egymást.
A belgák nem szeretik, ha a turista probléma esetén emelt hangon (ordítva, rikácsolva, fenyegető hanghordozással) beszél.
Udvariatlanság belgával való beszélgetésben firtatni az illető anyagi viszonyait, fizetésének nagyságát.
A tömegközlekedési eszközökön a belgák többnyire kerülik a többi utassal való szemkontaktust, inkább elmélyednek valami olvasásba, a mobiltelefon piszkálásába. Így másrészt érthető, ha nem szeretik a túlságosan vizslató, rájuk meredő szemeket (a francia szokásokhoz közel álló vallonokra ez talán kevésbé jellemző, mint a flamandokra).
Belgiumban ha puszilkodás van, akkor egynél többet nem illik odanyomni.

Kultúra

A középkori flamand föld a képzőművészet zseniális alkotóival ajándékozta meg a világkultúrát. Peter Paul Rubens (1577-1640) Antwerpenben alkotott.

Belgium kulturális élete rendkívül gazdag és sokszínű, amit az ország többnyelvűsége és a régiók eltérő történelmi hagyományai tesznek különlegessé. Brüsszel, az Európai Unió központja, kulturális szempontból is pezsgő helyszín, ahol múzeumok, színházak és művészeti fesztiválok várják az érdeklődőket. Az ország híres a képzőművészeti örökségéről, többek között olyan mesterekről, mint Pieter Bruegel, Rubens és René Magritte, akik munkái ma is lenyűgözik a látogatókat. A zenei élet is kiemelkedő, a klasszikus zenétől a jazzig és az elektronikus műfajokig, például a világhírű Tomorrowland fesztivál színesíti a palettát.

A flamand és vallon régiók eltérő kulturális rendezvényei jól tükrözik a helyi identitást, legyen szó vallon karnaválokról vagy flamand folklórfesztiválokról. Belgium irodalmi élete szintén figyelemre méltó, olyan szerzők révén, mint Georges Simenon, a híres Maigret-regények alkotója. Az ország emellett a képregénykultúrájáról is ismert: Tintin és a Hupikék Törpikék történetei világszerte népszerűek, és a brüsszeli Képregénymúzeum méltó emléket állít ennek az örökségnek. A kultúra Belgiumban szorosan összefonódik a gasztronómiával is, hiszen a csokoládé- és sörkészítés hagyományai éppúgy részei az ország kulturális identitásának, mint a művészetek és a zene.

Gasztronómia

Kezdjük a lényeggel: Waffel

Két fajtáját árulják, a Brussels waffle könnyű, téglala alak és ropogósan finom. A Liége waffel pedig nehezebb, tömörebb, kicsi és a sarkain kicsit foszlott. Nekünk az első jött be. Csak olyan helyen szabad enni, akár utcai árusnál is, ahol ott frissen sütik. És, ha már lúd, hát ne sajnáljuk tőle a fagyit vagy a nutellát vagy a gyümölcsöt, kinek kinek gusztusa szerint. Minden jóvl megpakolva 6-8 euró is lehet, de már majdnem egy teljes értékű főfogás.

A pommes frittes-ről

A belgák a krumplihasábokat kétszer, különböző hőmérsékleten sütik meg.

A belga sült krumpli a gyorséttermi változatokkal szemben vastagabbra van vágva, és különlegessége abban rejlik, hogy kétszer sütik. Az első sütés alacsonyabb, körülbelül 160-170 fokos hőmérsékleten történik, majd hűtés után magasabb hőfokon készítik el, így a belseje puha, a külseje pedig ropogós lesz. Hagyományosan állati zsírban sütötték, de ma már a legtöbb helyen növényi olajat használnak. Az ország minden részén találkozhatsz „frituur”-nak nevezett gyorsbüfékkel, bár néhányuk csak ebéd- és vacsoraidőben van nyitva.

Az adagok kicsi, közepes és nagy méretben kérhetők, különböző öntetekkel – a majonéz, andalouse vagy samurai szószok különösen népszerűek. Első próbálkozásra érdemes közepes adagot választani, ami általában elegendő egy étkezéshez. Ha ennél is többre vágysz, kérhetsz mellé helyben sült kolbászt, virslit vagy más húsféléket. Fontos, hogy frissen fogyaszd, mert kihűlve még a belga sült krumpli is elveszti a varázsát, és rágóssá válik.

2024-ben egy közepes adag ára egy népszerű büfében körülbelül 4 euró körül mozog, öntettel együtt pedig 5 euró körül alakul, így három közepes adagért nagyjából 15 eurót fizethetsz. Az árak régiónként eltérhetnek, de a belga sült krumpli továbbra is megfizethető és kihagyhatatlan élmény.

A kagylókról

Mai főszereplőnk a fekete kagylók családja (mytiloidae), amelyek a belga konyha ikonikus fogásai közé tartoznak. Belgiumban olyan jelentőségük van, mint nálunk a pacalnak vagy a lecsónak: hagyományos, mégis sokoldalúan elkészíthető étel. Ha Belgiumban jársz, mindenképp kóstold meg ezt a fogást, amelyet egy sajátos kettősség jellemez. Egyfelől az egyszerűség: a klasszikus változatban egy nagy adag főtt fekete kagylót sült krumplival (moules-frites, ejtsd: múlfritt) tálalnak, mellé félszáraz fehérbort vagy Hoegaarden típusú búzasört kínálnak citrommal. Másfelől ott van a változatosság: a kagylókat különböző alaplevekkel készítik, például hagyományos fehérboros, fokhagymás-tejszínes, paradicsomos vagy akár thai ízesítésű változatban.

A kagylóételeket Belgiumban gyakran hatalmas fazekakban szervírozzák, és egy adagot általában 1 kilogramm kagylóból készítenek. Az éttermekben sokszor adnak hozzá ízletes mártogatósokat, amelyekkel a kagylóleves szaftját is élvezheted. A belga moules-frites szorosan kapcsolódik az évszakokhoz: leggyakrabban a nyári és kora őszi szezonban fogyasztják, amikor a kagylók a legfrissebbek. Az étel népszerűsége nemcsak a helyiek körében nagy, hanem a turisták számára is különleges gasztronómiai élményt nyújt. Ha egy tengerparti kisvárosban jársz, érdemes olyan éttermet választanod, ahol garantáltan friss kagylót használnak, hiszen ez az étel minőségénél kulcsfontosságú.

A világhírű belga sörről

Lényegében három fő kategória van:

Az első kategória: az apátságokban főzött, a sörfőzdeiek, ezek a legdrágábbak, egy palack 3-4 euró és kis kiszerelésű, 0,25-0,33 literes
A második kategória a félkommersz apátsági (Abdij), ez szinte mindenhol kapható, olcsóbb (bár nem magyar viszonylatban), 2,2-3,5 euró. Márkák: Ciney, Chimay, Affigem, Maredsous, Grimbergen Blond. Ezek is többnyire 0,25-0,33 literes üvegekben kaphatók. A kíválet egy 0,75 literes bulipalack.
A harmadik kategória a kommersz. Olcsók és nem minőségiek. Ízük hasonló a az átlagos magyar sörökéhez. 1,6-2,6 euró az ár, literes üvegekben, de vannak dobozosban is. Ismertebb márkák: a Stella Artois (a leghíresebb), Jupiler, Palm, Maes, Primus, Cara, Cristal.

Először is, két olyan sör, amit határozottan nem ajánlanék. Belgiumban népszerűek a különféle ízesített sörök, különösen a cseresznye, a málna és a barack íz dominál. Első választásom a Belle-Vue Kriek volt, amit nagy lelkesedéssel próbáltam ki, de hamar csalódnom kellett. Ez a cseresznye ízesítésű sör inkább hasonlított egy meggyszörpre, mint valódi sörre – ízre ugyan nem volt rossz, de sörnek aligha nevezhető. A másik kerülendő ital a Rodenbach, amelynek kóstolása után az az érzésem támadt, mintha egy tablettás borból készített VBK-t (vörösboros kólát) innék.

Ha valami igazán belga sörélményre vágysz, inkább a klasszikus apátsági söröket, például a Chimay vagy a Westmalle típusú italokat válaszd. Ezek garantáltan megmutatják, miért tartják Belgiumot a világ egyik legjobb sörkultúrával rendelkező országának.

Belgiumban a sült krumpli felhasználási módjai egészen kreatívak, néha már-már meglepőek. Ilyen például a „Mitraillettes”, ami gyakorlatilag egy óriáskifli, tele sült krumplival, kevés salátával, hagymával, hamburgerhússal és bőséges adag szósszal. Bár elsőre kissé túlzásnak tűnhet, tegnap este mégis úgy döntöttem, megkóstolom – és nem bántam meg! Az ízek összhangja meglepően finom, így bátran ajánlom mindenkinek, aki valami laktató belga street foodra vágyik. Őszintén szólva, inkább fizetek érte 5 eurót, mint egy gofriért.

Ami a gofrit illeti, a belvárosban szinte minden sarkon találni egy standot, ahol frissen készítik. Egy natúr gofri ára 2024-ben körülbelül 3 euró, de ha extrákat szeretnénk, például epret, banánt, nutellát, lekvárt vagy tejszínhabot, akkor az ár könnyen felmehet 5-6 euróra is. Az édes változatok továbbra is nagy népszerűségnek örvendenek a turisták és a helyiek körében egyaránt.

A Quick, amely a McDonald’s francia megfelelője, szintén jelen van Belgiumban, de különösebb említést nem érdemel. Ha viszont a belga gasztronómia egyedi ízeit keresed, a helyi ételek sokkal jobb választások – a Mitraillettes és a gofri mindenképpen megéri a próbát.

Gombóc Artúr valószínűleg Belgiumban érezné magát a legjobban, hiszen itt szinte minden sarkon csokiboltba botlik az ember. Az országban több mint 300 kisebb és nagyobb csokoládégyártó működik, üzleteikben pedig minden elképzelhető csokoládékülönlegesség megtalálható. Csilis étcsoki, japán zöldteás és levendulás tejcsoki, piros szív alakú, szögletes vagy kerek praliné, omega-3 zsírsavban gazdag csokoládé és még sárgarépás étcsoki is kapható. A trüffelek és pralinék számtalan ízben és formában elérhetők, ami igazán lenyűgöző kínálatot teremt. Belgium évente több mint 200 000 tonna csokoládét állít elő, amely a világ legfinomabbjai közé tartozik.

A legismertebb csokiboltokat a luxuscikkeket – például ruházatot, ékszereket és parfümöket – árusító üzletek szomszédságában találjuk. Ezek maguk is a fényűzés szimbólumai, amit az áraik is tükröznek. A Wittamer trüffeljei 2024-ben kilónként körülbelül 80 euróba kerülnek, míg a Neuhaus pralinék ára meghaladja az 55 eurót kilónként. Természetesen léteznek kisebb, kevésbé ismert csokoládémanufaktúrák is, amelyek általában barátságosabb árakat kínálnak, de még ezek sem nevezhetők olcsónak. A belga csokoládé azonban nemcsak az áráról, hanem a minőségéről is híres, amiért világszerte keresett – az olyan nagy nevek, mint a Godiva vagy a Leonidas, New York-tól Tokióig mindenütt megtalálhatók.

Ha Belgiumban jársz, érdemes meglátogatni néhány helyi csokoládéműhelyt, ahol akár a készítés folyamatába is betekintést nyerhetsz. A kóstolás élménye garantáltan felejthetetlen, hiszen itt a csokoládé nem csupán édesség, hanem valódi művészet.

Amikor a hőmérséklet 30 fok fölé emelkedik, Belgiumban valódi hőségpánik alakul ki. Az újságok hőségriadót hirdetnek, a televízióban a kiszáradás veszélyeire figyelmeztetnek, és azok, akiknek még nincs kerti grillsütőjük, azonnal a barkácsáruházakba rohannak, hogy megszerezzék az utolsó darabot. A közlekedés szinte megbénul, mert mindenki a tengerpart felé igyekszik egy kis enyhülésért. Az utak mentén egymás után sorakoznak a lerobbant autók, akárcsak télen, de most nem a téligumi hiánya a probléma, hanem a forró hőmérséklet miatti felforrt hűtővíz okoz fennakadást.

Fotóegyveleg

R. Gyuri fotója

Ez a szobor Brüsszelben található, és az úgynevezett "La mouche" (A légy) néven ismert műalkotás. Az alkotás egy hatalmas legyet ábrázol, amely egy szigonyhoz hasonló póznán ül. Ez a modern művészeti installáció egyedi és figyelemfelkeltő, gyakran a brüsszeli nyilvános művészet egyik különlegességeként emlegetik. - R. Gyuri fotója

Vissza az elejére

Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.

Új hozzászólás beküldése

* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon

Belgium - akciós utazások!!!
VISTA ajánlatok

KAPCSOLAT

utikritika [kukac] utikritika.hu

Útikritika.hu

SZÁLLÁSFOGLALÁS

IMPRESSZUM