ÚTIKRITIKA.HU / Belgium

Belgium

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | Flamand-vallon problematika | És mi belgák? | Belgákról szóló viccek | Turista etikett | Kultúra | Gasztronómia

.

Bruges - Kriszta fotója

Földrajz

A Belga Királyság része az úgynevezett Benelux országoknak (Belgium, Hollandia, Luxemburg). Belgium Hollandia után az európai kontinens legnagyobb népsűrűsége országa. Belgium méretét érzékelteti, hogy az országon belül a két egymástól legtávolabb eső település közötti utat 4 órás autózással le lehet küzdeni. Belgiumnak 60 kilométer hosszú északi tengeri partja van, amelynek mentén sok a dűne. Az ország leghosszabb folyója a Maas.

Városok közötti vonatozás időtartamáról:

• Brüsszel-Brugge, 1 óra
• Brüsszel-Antwerpen, 1 óra
• Brüsszel-Gent, 30 perc
• Brüsszel-Amszterdam, 3 óra
• Brüsszel-Párizs, 1 óra 15 perc
• Brüsszel-Luxemburg, 3 óra

Belgium lakosságának 4 százaléka marokkói származású, ez kb. 430 ezer főt jelent.

Időjárás

Az éves átlaghőmérséklet alacsonyabb, mint itthon. A csapadék nagyon sok, ezért ajánlatos vinni esőkabátot és esernyőt. Belgiumban az év bármely napján lehet számítani esőre, persze ez nem jelenti azt, hogy az utazó éppen kint létekor nem tud kifogni száraz napokat. Télen annyira nincs hideg, de a nyarak is hűvösebbek. A legjobb, ha május és szeptember között látogatjuk meg Belgiumot. Szeptemberben általában kevesebb eső esik. Azt tudni kell, hogy a tengerparttól való távolság még egy ilyen kis ország esetében is okoz eltéréseket az időjárásban. Az erős napsütés ritka, inkább olyan szürkés napok a jellemzőek.

"Belgium maga lenne a földi paradicsom, ha kicsit szerencsésebb éghajlattal lenne megáldva. Itt nem egy nagy egybefüggő időszak a nyár, hanem több rövid, de intenzív nyári kaland laza füzére. Az átlaghőmérséklet 17 fok, bő csapadékkal, ezt szakítja meg időnként egy-egy 25-30 fokos ragyogó nap. Árgus szemekkel lessük az időjárás-előrejelzést, és ha egy napra 25 fokot, vagy a feletti hőmérsékletet jósolnak, a közterek hirtelen megtelnek, előkerülnek a színes bermudák, akinek nincs terasza vagy kertje, az az utcára pakolja ki a székeket, és ott piknikezik, vagy kimegy a legközelebbi parkba fürdőruhában napozni.

Ha pedig a hőmérő higanyszála 30 fok felé kúszik, akkor aztán végképp elszabadul a pokol. Az újságok hőségriadót fújnak, a tévében a kiszáradás veszélyeit ecsetelik, aki újonc, és még nincs kerti grillsütője, rohan a barkácsáruházba, hogy megvegye az utolsót. Lebénul az országban a közlekedés is, mert mindenki hajt a tengerre. Az utak mentén ugyanúgy lerobbant autók, mint télvíz idején, csak most nem a téli gumi hiánya okozza a gondot, hanem a felforrt hűtővíz. (2015)" forrás

,, Sajnos az eső, amely oly jellemző Belgiumra, sehogy sem szerepelhet a kedvencek között a listámon. Mégis, az ennek mintegy következményeként kialakult gumicsizma és esőkabát divat helyet kap a felsorolásban. Az eső néha jön, néha megy, néha úgy dönt, hogy marad. Ilyenkor is van, hogy csak vígan cseperészik, de van, hogy mint isteni csapás szakad teljesen kilátástalanul és végeláthatatlanul. A belgák azonban ilyenkor is optimistán kiszínezik hétköznapjaikat és előrántják a katicás gumicsizmáikat, a rikító színekben pompázó esőkabátjaikat vagy a békafüles esernyőiket. Fő az optimizmus és a jókedv!" forrás

Történelem

1830-ig Belgium Hollandiához tartozott. A megszületett ország neve Hollandia latin nevéből, Belgica ered. Belgium lényegében a korábbi Hollandia déli részéből és Liege-i hercegérsekségből állt össze. Liege Vallónia legnagyobb városa volt és lázadt az ellen, hogy Hollandiához tartozzon, inkább akart Franciaország része lenni. Az 1830-as belga forradalom alapvetően a Brüsszelben száműzetésben élő francia köztársaságiak és Napóleon hívők, valamint a Liege-i Hollandia ellenes erők közös műve volt. Együtt kiűzték a holland katonaságot Vallóniából és Flandriát is elfoglalták. Jóllehet a forradalmárok az ellenőrzésük alá vetett területeket Franciaországhoz akarták csatolni, ez a britek ellenkezése miatt kudarcba fulladt, s így létrejött egy független ország, amely már megszületésével magába hordozta a máig is tartó belső feszültséget. A múlt század ötvenes éveiben a vallon területeken a nehézipar lehanyatlott, és a francia nyelven beszélők által lakott déli országrész Belgium egészén belül gazdasági téren problematikussá vált, főleg, hogy a flamand országrész pedig dinamikusan fejlődött.

,, Az önálló Belgium igen későn, csak az 1830-as belga szabadságharc után jött létre, területén hercegségek és grófságok léteztek, majd előbb a franciák, később a holland királyság foglalta el. Belgium első királya I. Lipót volt, de fia, II. Lipót uralkodása alatt (1865-1909) kezdett el igazán felvirágozni az ország. Ő azt vallotta: Brüsszelt modernizálni kell ahhoz, hogy méltó legyen egy királyság fővárosához. Ezért nagyszabású építkezésekbe kezdett, amihez meg is volt az anyagi keret – Kongó ugyanis abban az időben belga gyarmat volt, ahonnan elképesztő mennyiségű gazdagság áramlott be az országba. II. Lipót nevéhez fűződik többek között az igazságügyi palota és a Parc du Cinquantenaire közpark létrejötte is. De a korábban leégett, majd újraépített királyi palotát is átalakíttatta az uralkodó – egy kis Versailles-t akart itt létrehozni, így a palota mai képe az ő terveit, a 19. századi állapotokat tükrözi. A jelenlegi belga uralkodó, Fülöp király nem a palotában lakik, de ott dolgozik. Idegenvezetőnk elmondása szerint a király uralkodik, de nem kormányoz. Legfontosabb feladata az, hogy - több-kevesebb sikerrel - egységet teremtsen a két fő nemzetiség, a hollandul beszélő flamandok és a franciaajkú vallonok között. Brüsszel és környéke egyébként az egyetlen része az országnak, amely hivatalosan is kétnyelvű. (2016)" forrás

Manapság

A jelenlegi (2023-as évvel kapcsolatos) belga minimálbér bruttó összege havonta 1 624,96 euró, ami éves szinten körülbelül 19 500 euró bruttó jövedelmet jelent. Azonban ez az összeg változhat a következő években, attól függően, hogy a belga kormány milyen döntéseket hoz a minimálbérrel kapcsolatban.

Belgium gazdasága nem szenved annyira az európai recessziótól, mint a dél-európai országok. Gazdasági növekedés sincs, inkább a stagnálás jellemző. Elég nagy viszont a munkanélküliség, 8 százalék körüli. Változatlanul a flandriai országrész ipara viszi a hátán az országon, a vallon területeken a termelési tevékenység gyengébb. Mivel a belga gazdaság erősen export orientált, az európai recesszió hátrányainak erősen kitett.

"Belgiumban egy ápolónőnek és egy titkárnőnek kb. azonos a fizetése, itteni körülményeket figyelembe véve nem sok: havi nettó 1200 euró. A tanárnak valamivel több kb. 1500 euró. Ebből nem igen lehet egyedüli keresettel megélni. Normális kerületben (nem multikulturálisban) egy 1 szobás lakást nem lehet bérelni havi 700-800 eurónál kevesebbért." (Brüsszelben élő F. K., 2013)

Belgium lakosságán belül jelentős mértékben nő a bevándorolt népesség, egyrészt a folyamatos letelepedések miatt, másrészt az arab, afrikai, török családok nagyobb népszaporulata miatt. Belgiumban a várható élettartam: átlag 79,8 év (férfiaknál 76,6, nőknél 83). Összehasonlításképpen nálunk 75 év (férfiaknál 71,5, nőknél 79)

"L'union fait la force - ez áll a belga címerben. Egységben az erő. Hacsak abban nem - teszem hozzá, cinkosan csippentve a szememmel, egy olyan ember sokat sejtető mosolyával, aki az elmúlt 16 évben (sok tízmilliónyi sorstársával) viszonylag közelről nézte végig, amint öt szomszédos államból három darabjaira hullik, főként azért, mert egynél több nemzet lakta. Nem szeretnék az elviselhetőnél nagyobb biztonságpolitikai kanyart tenni (ez végül is egy utazási blog, meg aztán egykori tanáraim feje fölé sem célszerű viharfellegeket vonzani, van nekik elég bajuk nélkülem is ), csak annyit jósolnék itt és most, a nagy nyilvánosság előtt: harminc év múlva Belgium már nem létezik. Tessenek igyekezni a fogadóirodákba; ma még viszonylag jó odds-szal lehet megtenni a téteket." forrás

---

,, Belgium – történelem ide vagy oda, jó-e vagy rossz-e -, mint valami kiskirály nemhogy kettő, de három hivatalos nyelvet tudhat magáénak. A flamandot (holland), a vallont (francia), valamint a németet. Általában mind flamandul, mind vallonul ki vannak írva a táblák a városokban (a német azért nem olyan jelentős), de természetesen a boltos néni/bácsi olyan nyelven fog kedvesen köszönteni minket beléptünkkor, amely területén járunk éppen Belgiumnak. A franciák, csakhogy igazak legyenek a sztereotípiák, nem szívesen váltanak más nyelvre, de legtöbbször az ország lakói beszélik a többi nyelvet is. Sőt, az angolt is irigylésre méltó módon ismerik." forrás

---

Ilyen magas az euró árfolyama- Kriszta fotója

---

,, Belgiumban a hölgyek rendkívül jól öltözöttek, fittek, és bármilyen munkakörben legyenek, megjelenésük többnyire tökéletes. Ruhájuk, ékszereik színben mindig harmonizálnak egymáshoz, néha még a biciklijük is. Stílusukat általában konzervatívnak mondanám, és rendkívül emancipáltak. Gyermekeiket is hasonló módon öltöztetik. Állandóan kedvesnek tűnő műmosoly ül arcukon, mely első pillanatra elég félrevezető. Bár jóval magasabb életszínvonalon élnek, mint mi otthon, nekik is vannak gondjaik: életük rohanó, felgyorsult, és ha jól meggondolom, nem biztos, hogy cserélnék velük. És hogy a tini hölgyekről is szót ejtsek: valószínűleg semmiben nem különbözhetnek a világ összes többi tinijétől. Szakadt farmerban a földön ülve falják a sült krumplit." forrás

Flamand-vallon problematika

Belgium társadalmi-politikai életét alapjaiban feszítő probléma a holland egy dialektusát beszélő flamandok és a franciául beszélő vallonok közötti mély, történelmi gyökerű ellentét. Az ország 10,7 millió lakosából 6,1 millió a flamand, ők az ország északi részén laknak, Hollandia szomszédságában. A francia nyelvű vallonok, 3,4 millióan, a Franciaországgal határos déli részen élnek. Teljesen sajátos Brüsszel képlete, ugyanis a főváros régen flamand többségű volt, de a belga hatóságok módszeresen vallonok által dominált várossá fejlesztették.

Az alapvető gondok egyike, hogy míg a flamandok önálló nemzetnek képzelik magukat, a vallonok nem. A vallonok egy része magát franciának érzi, más részük meg nem. Ha az ország kettétörne, létrejönne egy flamand ország, de a vallonoknak nehéz lenne egy külön államot összehoznia, főleg, hogy a vallonok által dominált Brüsszel flamand területen van. (Külön probléma, hogy az első világháborút követően Belgium német településeket annektált, s ebben a kis országrészben ma döntően németül beszélnek. Ezek a lakosok bizonyosan nem akarnának Vallónia ország részét képezni, még kevésbé Franciaországé. Vissza csatlakozhatnának Németországhoz vagy akár Luxemburg részévé is válhatnának.)

A flamand-vallon ellentétek hátterében elsősorban az áll, hogy a többségbe lévő flamandok sérelmezik a vallonok politikai túlsúlyát. A 20. század elején, amikor Belgium elkezdett demokratizálódni, a vallonok megijedtek attól, hogy a flamandok a számbeli többségük miatt folyamatosan uralnák az ország életét, háttérbe szorítva a vallonok érdekeit. Ezért olyan alkotmányos fékeket építettek be a politikai rendszerbe, amelynek révén a vallon kisebbség meg tud vétózni, akadályozni csaknem minden fontos politikai és gazdasági döntést. A kisebbségi arányuk ellenére alkotmányba lett rögzítve, hogy a vallonok mind a kormányban, mind az állami adminisztrációban fele arányban kapnak helyet.

A flamand-vallon viszály lényege, hogy a flamandok erősen más szemléletűek, mint a vallonok. Gondolkodásmódjuk nagyon hasonló a protestáns etikájú hollandokéhoz. Az ország gazdálkodását konzervatív liberális, szabadpiaci megközelítésben képzelték mindig is el, és szerintük a léha vallonok felelőtlenül gazdálkodnak, élősködnek a dolgosabb Flandria nyakán. A flamandok szeretik azt a sztereotípiát, hogy ők keményen dolgoznak, a vallonok pedig, lusták. A flamandok egyszerűen úgy képzelik, hogy önálló országként jobban, stabilabban élhetnének, és megszabadulnának a vallon tehertől.

A flamandok elszakadási törekvése szervezetté vált, és manapság komoly, de nem a közeli jövőben előfordulható eshetőségként vetődik fel az ország szétszakadása. Nagy kérdés, hogy mi történne Flamandia területén lévő Brüsszellel, amelynek lakói ma már csaknem fele arányban bevándorolt muzulmánok. Flandria szívesen átpasszolná a várost az EU-nak, csak ne kellejen továbbra is szubvencionálnia a deficitesen gazdálkodó, töménytelen szociális, multikulturális, romló közbiztonságú fővárost. Feltehetően a flamand történelmi gyökerű várost nem hagynák cserbe, és valahogy elviselnék Brüsszelt, mint púp a hátukon.

Érdekes, hogy a flamand-vallon konfliktusnak nem lényegi része a vallás. A magukat vallásosnak deklaráló flamandok és belgák nagy többsége katolikus. A flamandok közt jóval több a gyakorló hívő, mint a vallonok között. Belgium szétesése nem valószínű a közeli jövőben, főleg mert a flamandok többsége azért az elégedetlenség, a morgás mellett is tart egy ilyen drasztikus változástól. A legutóbbi választásokon Flandriában a kiszakadást követelő párt (N-VA) jócskán győzedelmeskedett, de a dolgok még a retorika keretein belül maradnak.

"A flamand és a vallon országrészek között igen nagy a különbség. A flamandok jobban beszélnek idegennyelveket, mint a vallonok. A flamand várásokban az utcák tisztábbak, mint a vallon településeken. A flamandok körében a kerékpározás sokkal jobban elterjedt, mint a vallonoknál. Szerintem a flamandok nyitottabb emberek, mint a vallonok. A flamandoknak általában nem tetszik, hogy az ő dolgosságuk által összejött állami pénzek a náluk szegényebb vallonok zsebébe kerülnek. A flamandok nagy része ilyen-olyan mértékben lenézi a vallonokat." (Kint élt magyar, 2012)

---

"A belgák jó sört csinálnak. A belgák nem tisztálkodnak alaposan (ez főleg a vallonokra vonatkozik). Jók a számolásban, nem túl tisztességesek pénzügyekben. Állítólag nem túl jók szexben. Előszeretettel építkeznek (családi házat) és a kertjük megszállottjai. Ízléstelenül, giccsesen képesek díszíteni a házaikat, lakásaikat. A hatóságokat utálják, az adókerülésre nagy hangsúlyt fektetnek, sokszor iparkodnak illegális melléküzletekbe bonyolódni. Befelé fordulók, szerények, gyakran túláradóan hazafiasak (szerintük minden szomszéd országban hülyék laknak, de legalábbis náluk hülyébbek. A hasábburgonyán kívül csak csokit és egyéb édességeket zabálnak. Több nyelven beszélnek. Minden belgának van legalább egy darab gyémántja. Ott pisilnek, ahol éppen kedvük támad." (népi gyűjtés vad általánosításokkal, 2013)

És mi belgák?

A flamandok és vallonok viszályának éber külső szemlélői mindazok az emberek, akik származásuk, nemzetiségük, vallásuk, kultúrájuk vonatkozásában nem tartoznak sem a flamandokhoz, se a vallonokhoz. Egy részük belga állampolgár és magát belgának tekinti, és rengeteg a belga állampolgárság nélkül Belgiumban élő bevándorló, vendégmunkás.

Sok régen betelepedett, tehát sem nem flamand, sem nem vallon európait, elsősorban a Brüsszelben élőket valójában nem a flamand-vallon viszályok aggasztják, hanem az, hogy a politikai osztály, a törvényhozók, a hatóságok túlságosan igazodik a főváros óriási hányadát kitevő muzulmán lakóinak akaratához. Aggaszt sokakat az is, hogy Brüsszel a nem európai bevándorlók számának rohamos növekedése miatt sok vonatkozásában kezdi elveszteni eredetét, hagyományait, jó polgári hétköznapjait. A közbiztonság romlásáért sokan egyértelműen a nem európai bevándorlókat (afrikaiak, arabok) hibáztatják, bár panaszkodnak a kelet-európai országokból jöttekre is.

A belgiumi muzulmán szervezetek az alkotmány antidiszkriminációs passzusaira hivatkozva folyamatosan panaszkodnak arra, hogy itt meg ott megsértik az iszlám hívőinek vallási érzékenységét, közben azonban - hangsúlyozzák brüsszeliek - a belga muzulmán lakosok egy része nem vonakodik a rasszista uszítástól, például a tekintélyes létszámú belga zsidóság, vagy a katolikus hívők érzékenységének provokálásával. Sok belga a jövőnek azt a rémképét vizionálja, hogy a muzulmánok a belga népességben meglévő arányuk jelentős növekedésével párhuzamosan egyre drasztikusabban követelik majd az ország iszlamizálását. Egy Belgiumban növekvő szerepet játszó iszlám párt meghatározó embere már azt pengette, hogy az iszlám törvénykezés, a sharia egyre több elemét be kellene emelni a belga alkotmányba, törvénykezésbe. Ebbe bizony beleértette a férfiak és nők szeparálását a közterületeken! A muzulmán politikus szerint Belgiumnak előbb-utóbb iszlám állammá kell válnia.

"Egy belgiumi egyetemi tanulmány szerint 2030-ban a muzulmánok Brüsszelben már a lakosság többségét fogják képezni. Brüsszelben manapság a megszülető gyerekeknek adott leggyakoribb név: a Mohammed. Antwerpenben teljesen legálisan léteznek sharia (muzulmán törvénykezéses) bíróságok! Belgiumi mecsetekben egyes hitoktatók (mullahok) nyíltan felszólítják a híveiket, hogy ne illeszkedjenek be a belga társadalomba. Az európai országok közül Belgiumban a legnagyobb a muzulmánok számaránya." (2013) forrás

A belgákról - a flamandok és a vallonok megkülönböztetése nélkül - markáns sztereotípiák élnek a szomszédos népek körében. A hollandok és a franciák viccek százaiban ábrázolják a belgát, mint idiótát, balga, könnyen átverhető embert. A belgák kellően viszonozzák az irántuk érzett ellenszenvet, gúnyolódást. A belgák szerint a hollandok körülményeskedő, fontoskodó seggfejek, a franciák pedig felfuvalkodott, gőgös, hányaveti, felvágós hülyék.

Belgákról szóló viccek

A belgák Franciaországban és Hollandiában is rengeteg viccben szerepelnek gúny tárgyaiként. A könyörtelen viccekben a belgák többnyire szerencsétlen, ügyetlen, lomha, unalmas alakok.

"Meginterjúvoltam (!) egy kedves vevőt, akiről persze kiderült, hogy nem is belga, hanem francia, de régóta él itt. Őszerinte a belgákat abszolút nem zavarják a róluk terjedő viccek, sőt van annyi önkritikájuk, hogy még szórakoznak is rajtuk. Gyakran nézem a francia csatornákat, és ott is hallottam már a valamilyen aktualitása miatt meghívott belga "sztárokat" belga vicceket mesélni." (a Brüsszelben élő F. K. )

---

Hogyan lehet elindítani egy belga autót télen? Húzva.

---

Íme, két jellemző vicc:

- Egy belga felkeresi a pszichiáterét. Ahogy fekszik a heverőn ezt mondja az orvosának:
- Doktor úr, minden éjszaka ugyanazt álmodom. Egy nagy ajtó van előttem. Nyomom, nyomom, nyomom, egyre erősebben és erősebben, de nem nyílik ki.
- Van valami kiírva azon az ajtón - kérdezi a pszichiáter?
- Hát az, hogy HÚZNI - feleli a belga.

Egy holland és egy belga ül egy bárban és nézik az esti TV híradót. Egy hírben látnak egy nőt, aki egy magas épület tetejéről készül leugorni, kiabálja is, hogy leugrok, leugrok. A holland pasi azt mondja: Fogadjunk, hogy le fog ugorni. A belga azt mondja: fogadok, hogy nem fog. Fogadnak is, és a nő a híradóban valóban leugrik. A holland ekkor azt mondja a belgának: Be kell vallanom, hogy becsaptalak, mert én már láttam ezt a hírt a délutáni híradóban. Én is láttam a délutáni híradóban - mondja erre a belga, hozzátéve: De nem gondoltam, hogy lesz olyan hülye és másodszor is leugrik...

"Észrevehető különbség a franciák és a belgák között, hogy az utóbbiak szemmel láthatóan nem helyeznek akkora hangsúlyt az aktuális divatújdonságokra és trendekre, mint előbbiek. Ezen a téren a belgák inkább a németekre hasonlítanak, mint ahogy nemzeti konyhájuk tekintetében is. Az adagok nem olyan parányiak, mint a francia éttermekben, és az ízek sem annyira rafináltak. Fogalmazzunk úgy, hogy az egyszerű, de minőségi ételeket kedvelik, azokból pedig meglehetős mennyiségeket.

A hétköznapi jólét és bőség a meghatározó ebben az országban, és ez nekünk, az örök hullámvasúton kapaszkodó magyaroknak felettébb rokonszenves. Ne feledjük, itt terült el évszázadokkal ezelőtt Németalföld, ami igyekezett gyarapodni, gazdagodni és felhalmozni (legyen akár földterületről vagy egyéb anyagi javakról szó), nem mellesleg megbecsülve a hétköznapi élet apró örömeit is. Ez a derűs életöröm, nyugalom ma is áthatja a mindennapokat, és bennünket, átutazó idegeneket sem hagy változatlanul." forrás

---

"A belgákról a vicces általánosítások: A belgák minden étkezésnél hasábburgonyát, kagylót, csokoládét a waffle-t kajálnak, sör folyik az ereikben és csak képregényeket olvasnak. A politikai helyzet túl komplikált a flamand és a vallon pártok folytonos marakodása terepén. A franciául beszélő vallonok lusták, többnyelvűek és imádják a focit, a flamandok keményen güriznek, ambiciózusak és ők is több nyelven tudnak." (N. S., 2014)

Turista etikett

Mivel kulturálisan erősen vegyes Belgium, ezért nem lehet teljesen egységes, az egész lakosságra érvényes tanácsokat adni a turista helyes viselkedésére vonatkozóan. Ugyebár Belgium északi része flamand, a déli francia és északkelet erősen hasonlít a német szokásvilágra.

1. Belgiumban nem elterjedt a nagyvonalú borravalózás. Sok vendéglátóhelyen az árba foglalják, vagy ahhoz csapják automatikusan a szerviz díjat. Borravalót csak akkor adjunk, ha igazán elégedettek vagyunk a nekünk nyújtott szolgáltatással. Ha adunk, akkor is inkább felkerekítjük az összeget. 10 százaléknál nagyobb borravalót adni túlzás, felesleges.
2. Vallonok körében, miként a franciáknál könnyen, gyakran puszilkodnak (bisou), persze nem vadidegenekkel, legfeljebb a családtagok, barátok, ismerősök addig nem látott ismerőseivel. Három puszi a szokásos: a baloldali orcára megy az első, aztán a jobboldalira és vissza egy harmadik a baloldalira. Férfiak egymás között inkább kezet ráznak. A flamandok jóval kevésbé puszilkodósak.
3. Ha történetesen franciául jól tudunk, a flamand területeken inkább használjuk az angolt, ha az is megy.
4. A kézujjakkal való csettintgetés udvariatlan dolog Belgiumban, pl. a felszolgáló figyelmének felkeltésekor. Emelt kézzel jelezzük a pincérnek, ha szólni akarunk hozzá. Egyébként a belgák nem szeretnek sietősen enni és sörözni, így visszatetszést kell felszolgálókban, vendégek körében, ha valaki túlságosan sürgeti a rendelés megérkezését, vagy a számla kifizetését.
5. Náluk nem szokásos a vállon és háton veregetés, legalábbis sokan sértőnek tekinthetik.
6. A belgák jellemzően konzervatívan öltözködnek, a kihívó, ledér öltözetet nem értékelik túlságosan.
7. A belgák többségében visszatetszést kelt, ha valaki túlságosan hivalkodóan mutogatja gazdagságát. A belgák tisztelik a szerénységet, a visszafogottságot.
8. Udvariatlanságnak tekintik, ha valaki zsebre tett kézzel beszél egy másik emberhez, főleg, ha nem ismerik jól egymást.
9. A belgák nem szeretik, ha a turista probléma esetén emelt hangon (ordítva, rikácsolva, fenyegető hanghordozással) beszél.
10. Udvariatlanság belgával való beszélgetésben firtatni az illető anyagi viszonyait, fizetésének nagyságát.
11. A tömegközlekedési eszközökön a belgák többnyire kerülik a többi utassal való szemkontaktust, inkább elmélyednek valami olvasásba, a mobiltelefon piszkálásába. Így másrészt érthető, ha nem szeretik a túlságosan vizslató, rájuk meredő szemeket (a francia szokásokhoz közel álló vallonokra ez talán kevésbé jellemző, mint a flamandokra).
12. Belgiumban ha puszilkodás van, akkor egynél többet nem illik odanyomni.

Kultúra

A középkori flamand föld a képzőművészet zseniális alkotóival ajándékozta meg a világkultúrát. Peter Paul Rubens (1577-1640) Antwerpenben alkotott.

Gasztronómia

Kezdjük a lényeggel: Waffel

Két fajtáját árulják, a Brussels waffle könnyű, téglala alak és ropogósan finom. A Liége waffel pedig nehezebb, tömörebb, kicsi és a sarkain kicsit foszlott. Nekünk az első jött be. Csak olyan helyen szabad enni, akár utcai árusnál is, ahol ott frissen sütik. És, ha már lúd, hát ne sajnáljuk tőle a fagyit vagy a nutellát vagy a gyümölcsöt, kinek kinek gusztusa szerint. Minden jóvl megpakolva 6-8 euró is lehet, de már majdnem egy teljes értékű főfogás.  

A pommes frittes-ről

A belgák a krumplihasábokat kétszer, különböző hőmérsékleten sütik meg.

,, A belga sült krumplit vastagabbra szelik a szokásos gyorséttermi krumpliknál, a különlegessége pedig az, hogy kétszer sütik, először 180 fokon, majd némi hűlést követően magasabb hőmérsékleten, ezért a belseje finom puha marad, míg a külseje ropogóssá válik. Hagyományosan zsírban sütötték ki, ma már a legtöbb kifőzdében szerencsére olajjal készül. A „krumplizó” gyorsbüfék az ország minden szegletében megtalálhatók, viszont némelyik csak ebéd és vacsoraidőben tart nyitva. Kérhetsz kicsi, közepes vagy nagy adagot, különböző öntetekkel. Elsőre a közepes méretet válaszd, bőven jól fogsz lakni vele. A nagyétkűek kérhetnek mellé virslit, kolbászt, egyéb húsokat, amelyeket szintén helyben sütnek készre. És persze még frissen fogyaszd, mert hiába különleges sült krumpliról beszélünk, ha kihűl, ez is épp olyan rágós lesz, mintha otthon készítetted volna. Az ára megfizethető, három közepes adag öntettel megvolt 10 euróból." forrás

A kagylókról

"Mai főszereplőnk a fekete kagylók családja (mytiloidae). A belga konyha megkerülhetetlen szereplői; olyanok ők a kétnyelvű nyugat-európai országnak, mint a pacal vagy a lecsó Pannónia/Hungária népének. Ha Belgiumban jársz, egyszer ki kell próbálnod a műfajt, amit furcsa kettősség jellemez. Egyfelől az egyszerűség: egy adag főtt fekete kagyló sült-krumplival (moules-frites, ejtsd múlfritt) mellé félszáraz fehérbor, esetleg Hoegaarden típusú búzasör (citrommal), oszt’ ennyi." forrás

A világhírű belga sörről

Lényegében három fő kategória van:

• Az első kategória: az apátságokban főzött, a sörfőzdeiek, ezek a legdrágábbak, egy palack 3-4 euró és kis kiszerelésű, 0,25-0,33 literes
• A második kategória a félkommersz apátsági (Abdij), ez szinte mindenhol kapható, olcsóbb (bár nem magyar viszonylatban), 2,2-3,5 euró. Márkák: Ciney, Chimay, Affigem, Maredsous, Grimbergen Blond. Ezek is többnyire 0,25-0,33 literes üvegekben kaphatók. A kíválet egy 0,75 literes bulipalack.
• A harmadik kategória a kommersz. Olcsók és nem minőségiek. Ízük hasonló a az átlagos magyar sörökéhez. 1,6-2,6 euró az ár, literes üvegekben, de vannak dobozosban is. Ismertebb márkák: a Stella Artois (a leghíresebb), Jupiler, Palm, Maes, Primus, Cara, Cristal.

"Először két olyan sör, amit nem ajánlanék. Belgiumban népszerűek a különféle ízesített sörök, főleg a cseresznye, a málna és a barack dívik. A Belle-Vue Krieket pont elsőnek választottam nagy szerencsémre (ezért is mindig kérdezzük meg, mit rendelünk!). Ez cseresznye ízesítésű sör akar lenni, de nekem inkább olyan volt mint a meggyszörp. Ízre tehát nem is volt olyan rossz, de ez semmiképpen nem sörnek való. A másik, amit még ennél is nagyobb ívben kell kerülni, Rodenbach néven fut. Senki ki ne próbálja, mert olyan volt mint a jó tablettás borból kikevert VBK (vörösboros kóla)." forrás

---

"A sült krumplit olyan sokszínűen fel tudják használni, hogy némelyik tényleg meglepő, mint például a „Mitraillettes”, ami egy óriáskiflit jelent tele sült krumplival, kevés salátával, hagymával és hamburgerhusival, meg 5 kiló szósszal. Ezt még nem volt merszem kipróbálni, de a blogért mindent! Tegnap este megkóstoltuk, és nagyon finom volt, csak ajánlani tudom. Inkább ezt venném meg 4€-ért, mint egy gofrit…

Gofri: a belvárosban nagyon sok helyen lehet venni. A natúr gofri 2€ körül van, de ha már extrábbat akarunk enni, akkor többet kell rászánni, mondjuk olyan 4-5€-t. Ilyenkor kérhetünk rá epret, banánt, nutellát, lekvárt, satöbbi tejszínhabbal.

Quick: ez egyenlő a mekivel, csak a francia megfelelője. Nem is érdemes neki nagyobb reklámot csapni…" forrás

---

"Gombóc Artúr biztosan jól érezné magát Belgiumban, ahol az ember lépten-nyomon csokiboltba ütközik. A több mint 200 kisebb és nagyobb belga csokoládégyártó cég üzleteiben megtalálható minden, ami a csokival kapcsolatos: van itt csilis étcsoki, japán zöldteás és levendulás tejcsoki, piros, szív alakú, szögletes és kerek praliné mindenféle ízben, omega-3 zsírsavban gazdag csokoládé, sárgarépás étcsoki, számtalan trüffel és még hosszasan sorolhatnám. Az ország csokoládé termelése meghaladja az évi 172 000 tonnát!

A legismertebb csokiboltokat a ruházati cikkeket, cipőt, ékszert és illatszereket árusító fényűző üzletek társaságában találjuk meg − jelentős részük maguk is a megtestesült luxus képviselői. Nem meglepő, hogy az áraik is csillagászatiak. A Wittamer cég csokoládés trüffeljének kilóját például 74 EUR-ért mérik, de a Neuhaus pralinék kilónkénti ára is 50 EUR felett van. Vannak azonban szerényebb csokoládé szaküzletek is, amik általában egy-egy kisebb márka termékeit árusítják, olcsónak azonban ezek sem mondhatók. Az ára ellenére a belga csoki az egész világon fogalommá vált, az ismertebb cégek üzletei New York-tól Tokióig mindenütt megtalálhatók." forrás

---

"Ha pedig a hőmérő higanyszála 30 fok felé kúszik, akkor aztán végképp elszabadul a pokol. Az újságok hőségriadót fújnak, a tévében a kiszáradás veszélyeit ecsetelik, aki újonc, és még nincs kerti grillsütője, rohan a barkácsáruházba, hogy megvegye az utolsót. Lebénul az országban a közlekedés is, mert mindenki hajt a tengerre. Az utak mentén ugyanúgy lerobbant autók, mint télvíz idején, csak most nem a téligumi hiánya okozza a gondot, hanem a felforrt hűtővíz.(2015)" forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére

Kommentek