ÚTIKRITIKA.HU / Santa Marta

Santa Marta Kolumbia északkeleti részén, a Magdaléna tartomány központja, közvetlenül a Karib-tenger partján. Keleten a Tayrona nemzeti park határolja. Santa Marta lakossága kb. 400 ezres.
A turisták számára Santa Marta jelentősége leginkább az, hogy innen indulnak túrák a Sierra Nevadába és főleg a Tayrona nemzeti parkba.

Varga Gábor fotója

Fő látnivalók:

A katedrális, ami állítólag Kolumbia legrégebbi temploma

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

A Tayrona nemzeti park csodás, változatos, nyugis partvidékei, és a legszebb strand, a Cabo San Juan
A helyi lakosok karibi életvidámsága
A városközpontban (Centro Histórico) összpontosul a legtöbb turista nevezetesség, könnyen bejárható, szép, árnyékos utcák, régi urasági házak, jó éttermek
Dacára a kikötő és a nagy hajók közelségének Santa Marta strandjánál a tengervíz meglepően tiszta
A parti sétány (Malécon de Bastidas) hangulatossága
Egy kis park, a Parque de los Novios

Nem tetszett

Hogy előre alkudozni kell a viteldíjról a taxisokkal
Cartagenához képest nem annyira nagy szám, pedig komoly múltja van (1525-ben alapították a spanyolok)
Santa Marta strandja nem igéző, nem igazán vonzó (a tengervíz tisztaságától eltekintve)
Hogy a Tayrona nemzeti park csodás strandjain nem lehetett fürdeni a vad hullámok miatt

Vélemények

,, Santa Martába tényleg csak a környék természeti szépségei miatt érdemes ellátogatni. A pici belvárost odaérkezésünk estéjén keresztbe-kasul bejártuk. A legfőbb látnivaló az ország legrégebbi temploma, a másik nevezetesség pedig az, hogy itt halt meg Simon Bolívar, az első számú nemzeti hős. (2016)" forrás

Tetszett:

A Tayrona Nemzeti Park érintetlen öblei.
A Quinta de San Pedro Alejandrino történelmi kertje.
A Rodadero beach búvárközpontjai.
A Taganga kis halászfalu hangulata.
A Sierra Nevada hegység kilátása.

Nem tetszett:

A városi strandok koszossága.
A turistanegyedek biztonsági helyzete.
A szállodák túlárazottsága.
A tömegközlekedés megbízhatatlansága.
Az utcai árusok agresszivitása.

Szállás

A tayrona nemzeti park nagyon egyszerű szálláshelyei túlárazottak.

Vásárlás

Jön!

Közlekedés

Santa Martának van repülőtere (SMR), ami a városmagtól 15 kilométerre fekszik.
Santa marta buszpályaudvara a városon kívül található. Kisbuszokkal szállítják innen a városközpontba az embereket. csekély 1000 COP viteldíjért.
Cartagenából 4 és fél órás buszozással lehet eljutni Santa Martába (20 ezer COP). Barranquillából a buszút kétórás (10 ezer COP).

Étkezés

Javasoljuk: a Park Bolivar-on az árnyékos Cafe Juan Valdezt.

Vásárlás

A fő vásárló utca a Carrera 5, ami párhuzamos a tengerparttal. Itt van rengeteg kis bolt és nagyobb szupermarketek is.

Szórakozás

Santa Martának változatos éjszakai élete van, ami főleg a tengerpartra telepedett.

Közbiztonság

Santa Marta központja viszonylag jó közbiztonságú. Viszont a vörös lámpás negyedet (calle 10 és 11) tanácsos elkerülni, mert arrafelé akadhat baj.

Egyéb hasznos információk

Jön!

Óváros

sz. a. fotói

Strandolás El Rodadero-n

sz. a. fotói

Crystal Beach

Taganga hajóval

,, A víz nagyon kellemes és tökéletes búvárkodásra. Ha szeretnéd olcsón megúszni a búvárvizsgát, Taganga rengeteg iskolát kínál. Átlag 70.000 Ft körül van egy háromnapos, 6 merüléses alapvizsga, amiben 3 ebéd is benne van, de ha csak kipróbálnád, már 16.000 Ft körül találsz egy kétmerüléses, ebéddel egybekötött programot.

Taganga nagyon szegény és eléggé lerobbant benyomást kelt, de csodaszép privát standokra is el tudsz sétálni a hegyoldalban kialakított ösvényen, vagy hajót tudsz bérelni, amivel átvisznek egyik fehér homokos partról a másikra. Továbbá nagyon olcsón tudsz étkezni partmelletti éttermekben is.

A holmik sokszor eltűnnek, így ne hagyd őrizetlenül a törölköző alatt lapuló pénztárcádat, este pedig ne mászkálj az utcán telefonnal a kezedben egyedül. (2016)" forrás

Tayrona nemzeti park

Akinek nincs sok ideje a parkra, az feltétlenül vegye igénybe a park bejáratától a buszos közlekedést, mert ezzel sok időt és energiát lehet spórolni.
A parkban a szállás és az étkezés nagyon drága kolumbiai viszonylatban. A park vécéi hányadékok.
Kb. 4200 forint a park belépődíja (37. 500 COP), diákigazolvánnyal az egyötöde. A belépéshez útlevelet kérnek.

,, Hamar aludni is tértünk, mert másnap hajnalban indultunk a Tayrona parkba, ahová nagyjából ötezer forintos belépővel egy nap csak egyszer lehet belépni, és délután ötkor már zárnak is. Aki több napra jön, megszállhat a park területén belül, ahol akár sátrazni is lehet. Számos felfedeznivaló akad a Guajira-félszigeten, például a lenyűgöző Tatacoa-sivatag.

A Tayrona Nemzeti Parkba 40 perc buszozással jutottunk el a Santa Marta-i piacról. Félúton ezúttal is átadtak minket egy másik vállalkozónak, mert nem volt tele a busz. A park bejáratánál – akár tud az ember spanyolul, akár nem – meg kell nézni egy videót a szabályokról és a park értékeiről, és csak ez után vehetjük meg a jegyet. Újabb vállalkozóknak megélhetést nyújtó tízperces kisbuszút következik, majd indul a nagyjából kétórás túra a partra.

Lustább turisták lovas taxikat is igénybe vehetnek. Ezekkel ugyan csak lépésben haladhatunk, viszont wifi is van rajtuk. Érdemesebb azonban gyalogolni, a növényeket és az állatokat kémlelni. Gyíkokból és kígyókból is bőven van, a rovarok pedig hangos koncertet adnak, olyan sokan vannak. A majmokat ugyan hallani véltünk, de sajnos nem jelentek meg nekünk fényes nappal. A hangyák viszont nem törődnek senkivel, szorgalmasan és nagy tömegben hordják a leveleket a hátukon.

A nem őshonos lovak és szamarak rontják az élményt, de azt jó volt látni, hogy komolyan veszik például a teknősök költőhelyeinek védelmét, és csak kevés kijelölt helyen lehet az egyébként kellemesen meleg vízbe bemenni. Egyébként is csak az öblökben szabad fürödni, mert a nyíltabb partokon az erős hullámok könnyen elragadják az embereket. Fontos, hogy az erdőben használjunk szúnyogriasztót, mert a kellemetlen rovarok a malária mellett a Zika-vírust is terjeszthetik.

Kevésbé népszerű, de a Tayrona parkban is van egy elhagyott indián település, amelyet másfél-két órás hegymenetben lehet elérni. Már csak azért is érdemes erre elindulni, mert ezen az útvonalon sokkal több állatot látni a kevesebb turista miatt. Itt már méretes leguánokkal is találkoztunk.

Akit a természet kevésbé érdekel, ellátogathat Tagangába, a tengerparti bulifaluba. Ehelyett mi egy turistacsoport buszával alkudtunk meg, így átszállás és várakozás nélkül jutottunk vissza Santa Martába. (2016)" forrás

,, A park 1 óra buszútra található a városból és 42.000 peso, azaz 4200 Ft körül van a belépő. Ugyan ez először magasnak tűnik, de minden pénzt megér. Mindenképp fizesd még ki azt a 300 Ft-ot, amit a bejáratnál kérnek el egy buszért, ami 5 km-t visz a turistaút kezdetéig, különben 1 órát sétálsz teljesen feleslegesen, mert semmit nem látni.

A kanyargós fel-le út elképesztően fülledt levegővel párosul, de leírhatatlanul gyönyörű. Mikor végre elértem a partot elállt a lélegzetem. Sokan a világ legszebb tengerpartjának tartják.

A szállás leginkább függőágyakban, vagy sátrakban lehetséges és igazi meglepetés volt nyílt lángos konyhával szembesülni. Reggelire szedtem sós banánt a környékbeli fákról és ezt sütöttem ki. Ha szerencsés vagy, a dzsungelben látsz majd majmokat, nyílméreg békát meg gekkókat. (2016)" forrás

Quinta de San Pedro Alejandrino

Egyéb látnivalók

Museo Tayrona
Katedrális

k. m. fotója

További beszámolók

Cartagenából indultunk Santa Martába – ez volt az első hosszabb buszos utunk, és jó néhány meglepetéssel szolgált. A városi gyorsbusz-rendszeren való eligazodás komoly kihívást jelentett, ugyanis a modern és tiszta buszokon továbbra sincs érdemi tájékoztatás. A pályaudvart végül egy külvárosi megállónál szállva meg, házak mögött, egy poros udvarban találtuk meg – eldugottabb volt, mint vártuk.

A pályaudvaron minden busztársaság azzal próbál megnyerni, hogy az ő járművük „tíz perc múlva indul”, de valójában csak akkor mozdulnak, ha tele vannak. Mivel a mi buszunk félig sem telt meg, várakozás közben a terminál melletti piacon sétálgattunk, ahol minden sarkon próbáltak valamit ránk tukmálni: könyvet, vizet, rágcsálnivalót. A munkanélküliség még mindig komoly gond, sokan némi üdítővel vagy gyümölccsel próbálnak aprót keresni – a frissen bevezetett segély jelenleg havonta körülbelül 170 ezer peso, azaz 15 ezer forintnak megfelelő összeg, legfeljebb fél évig jár.

A buszok itt továbbra is magánvállalkozások kezében vannak, és nagyban függnek a kalauz ügyességétől – ő próbálja minél jobban feltölteni az üléseket. Bár az utazás elején azt ígérték, hogy egyenesen Santa Martáig megyünk, a valóság másként alakult: Barranquillában sokan leszálltak, így a sofőr hosszasan körözött új utasokért. Miután ez nem járt sikerrel, az autópálya egyik csomópontjánál egyszerűen átültettek bennünket egy másik buszra.

Így végül a 230 kilométeres távot hét óra alatt tettük meg – de nem bántuk. Santa Marta környékének vadregényes tájai és a Karib-tenger közelsége gyorsan elfeledtették velünk az utazás viszontagságait. 2025-ben is éppoly bájos ez a régió, mint korábban, csak a közlekedés változott keveset.

sz. a. fotója

Santa Marta nem éppen egy álomváros: kissé rendezetlen, nem túl barátságos a turistákkal, helyenként koszos, és akadnak veszélyesebb részei is. Mégis, nyolc hetet töltöttem itt – és nem véletlenül. Ez a város inkább egy stratégiai bázis, ahonnan könnyedén elérhetők Kolumbia legszebb látnivalói. Ráadásul tele van jó hangulatú hostelekkel, többségük medencével felszerelt – ami nem árt, tekintve, hogy itt egész évben perzselő a hőség.
A probléma nem is a forrósággal, hanem a páratartalommal van: már reggel elkezd az ember izzadni, és ez estig így is marad. A nap ráadásul kegyetlenül erős. Szerencsére a tengerpart csupán egy rövid, 15 perces buszútra van – bármelyik irányba induljunk is.

A buszjegy ára nagyjából 1400 peso, vagyis 140 forint körül mozog. Hivatalos megállók ritkán vannak, de ha időben kiszúrod a járatszámot vagy az útirányt a szélvédőn, bárhol leintheted a buszt. Csak kapaszkodj, mert a sofőrök gyakran versenypályának nézik az utat.

Ami igazán megszerettette velem ezt a kissé kaotikus kisvárost, az az állandó lüktetés: mindenhol zene szól, éjjelente a teraszos bárok megtelnek élettel, az utcákon pedig friss gyümölcsöket árulnak – papayát, maracuyát, ananászt. A főutcán helyi ételek tömkelegét kínálják: ha megéhezel, csak vegyél egy frissen sült arepát 300 forintért, és kortyolj hozzá frissen facsart gyümölcslevet – de szólj előre, ha nem kéred édesre.

A legjobb helyi ebédajánlat a menú del día – azaz napi menü –, amit 600 és 1000 forint között kínálnak. Ebben benne van egy kiadós leves, egy főétel (általában rizs, bab, saláta, sült banán és valamilyen hús), és egy üdítő. A halak frissen érkeznek, de az olcsóbb éttermekben annyira olajban sütik ki őket, hogy szinte feketére pirulnak – finomak, de nem túl egészségesek.

A vegetáriánusok dolgát nem könnyítik meg, de nekem például többször is készítettek tojásos alternatívát, ha kértem – és volt, ahol ezt kedvesen el is fogadták.

A Sierra Nevada hegység és a tenger öleli körbe, ezzel biztosítva nem csak a tengerparti nyaralásokat, hanem a túrázás, hegymászás élményeit is. A Tayrona Nemzeti Park egyedülálló élményt nyújt a sétára, kempingezésre és a strandolásra is-távol a civilizációtól, a természet nyugalmában.
Mit kell tudnunk az északi partról?
Nos, ahogy azt Kolumbiában tartják, északon minden egy kicsit lazább, hiszen a meleg, tengerparti helyeken az emberek általában lazábbak, barátságosabbak és néha kicsit túlfűtöttek is. Talán Nápolyhoz tudnám hasonlítani ha muszáj lenne. A tengerparti része, Rodadero, Irotama partok mind tele van hatalmas tíz vagy több emeletes hotelekkel, társasházakkal, itt annyira nem érződik, hogy egyébként az igazi Santa Marta nem ilyen.

Bonda városrészből a belváros felé buszozva, ami kb. 1-1.5 órát vesz igénybe, sokszor lelakott, szemetes, sajnos nem túl bíztató környékeken vezet az út. Általánosságban nem figyelnek annyit a rendre, rendszeresek az áramkimaradások, minden egy kissé kaotikus. A busz dudálva száguld végig a városon, gyakran olyan érzés, mintha repülnénk, a nem túl egyenletes utak pedig még felejthetetlenebbé teszik az élményt.
Ettől függetlenül természetesen nincs leírva a város, hiszen nem csak ebből áll.

Santa Marta csodálatos strandokat kínál, busszal könnyen elérhető minden strand egészen a reptérig. A nem buszos strandokhoz pedig motorcsónakkal vagy vezetett túrákkal is el lehet jutni. Így voltam például az Inca Inca strandon, de a Playa Blanca vagy a Bahia Concha-t is hozhatnám példának.
A naplemente látványa az esti órákban elképesztően gyönyörű ezekről a helyekről.
A történelmi belvárosi részben rengeteg üzletet, éttermet, hosteleket lehet találni, kifejezetten turistáknak címezve.

Készüljön fel, aki az északi partra megy, hogy lépten-nyomon utcai árusokba fog botlani. Főleg ételt (Ceviche) vagy jégkrémet, italt, ékszereket árulnak. Ez jól jöhet, amikor a strandon épp nincsenek büfék.
Úgy érzem, itt mindent megkapsz, amire szükséged van, és nem kell órákig kutatnod, hogy hol vegyed meg, szembe jön minden.

Enni csak óvatosan, főleg a strandon, de a napi menüs helyek általában okésak, rántott banán (patacón), rizs, saláta és hal a főfogás, hallevessel és innivalóval kísérve, kb 2 euro összegben.

Szerencsére nem ért semmilyen atrocitás, bár nem árt figyelni az értékekre és egyedül sötétben nem mászkálni-ez minden helyre igaz. A tipikus turista lehúzások sajnos itt is megvannak, nem mondom, hogy minden esetben, de a frekventált helyeken biztos, hogy 2x 3x annyiért kapsz mindent, ha látszik, hogy nem odavalósi vagy. Alkudni szinte kötelező 🙈

Összességében Santa Marta egy pörgős, sok programot és élményt kínáló, hangos, lüktető város, amit lehetetlen pár napban felfedezni. (Sz. N. 2025)