ÚTIKRITIKA.HU / Irak

Babilonról, Bagdadról, Bagdad látnivalóiról, Baszráról, az Iraki Kurdisztánról, Kúfáról, Kerbaláról, Moszulról és Nedzsefről külön aloldalakon írunk, sok fotóval

Ctesiphon

Ctesiphon , az ókori Pártus Birodalom fővárosa volt , 35 km-re Bagdadtól dél-keletre. Arról híres , hogy itt van a világ legnagyobb 37 méteres , téglából épített boltíves építménye . Hát néztünk már meg korábban műemlékeket sokkal jobb körülmények között is ! (v.j., 2023)

V. Jancsi fotói

Ctesiphon Irakban egy történelmi település, amely a Középső Mezopotámia régiójában található. Ez a település történelmi és kulturális szempontból is jelentős.

Ctesiphon az Irak központjában, Bagdadtól délkeletre található, a Tigris folyó keleti partján helyezkedik el. Bagdad és Isztambul közötti történelmi kereskedelmi és közlekedési útvonal részeként ismert.

Ctesiphon volt a Parthian Birodalom és a Szászánida Birodalom központja az ókori időkben. Az itt található Ctesiphon Palota, amely a Sasszánida uralkodók rezidenciája volt, az egyik legnagyobb palota volt az ókorban. A város rendkívüli gazdagsága és kulturális hagyományai miatt híres volt.

A Ctesiphon Palota egyike volt az ókori világ legnagyobb és leglátványosabb épületeinek. Az impozáns palota a Sasszánida Birodalom uralkodóinak lakóhelye volt és fontos politikai központja. Az épület maradványai ma is láthatók, és a területet turisták is meglátogathatják.

Ctesiphon történelmi és kulturális öröksége a Sasszánida Birodalom fénykorát idézi. Az itt található maradványok, így a Ctesiphon Palota és a Taq Kasra íves boltíve, lenyűgöző példák az ókori építészeti és művészeti mesterművekről.

A város és a palota maradványai ma már régóta elhagyatottak és elpusztultak, és a környék része a világörökségnek. Az építészeti emlékek és romok nagy része állapotuk romlásában van.

Ctesiphon történelmi emlékei vonzzák a történelem és az építészet iránt érdeklődő turistákat. A területet gyakran látogatják meg, hogy megcsodálják az ókori birodalmak emlékeit.

Ctesiphon történelmi jelentősége miatt fontos része Irak kulturális örökségének és egyike azoknak az ókori városoknak, amelyek az emberiség történelmének fontos fejezeteit őrzik. Az ott található építészeti maradványok a Sasszánida Birodalom gazdagságát és kulturális örökségét idézik, és értékesek az iraki és a világ történelmének tanulmányozásához.

Ur romvárosa

Ur egy ókori sumer város volt, amely az ókori Mezopotámia területén, azon belül az mai Irak déli részén helyezkedett el. Ur városa kiemelkedően fontos volt a sumer civilizációban és a régi világ történelmében.

Ur városa híres volt a zikkurátjáról, amely egy ókori templomtípus, és az egyik legismertebb az ókori Mezopotámiában. A város központjában álló zikkurát, az E-kur, amelyet az isten Nannar (vagy Sin) tiszteletére építettek, jellegzetes építmény volt, amely a sumer templomokra jellemző lépcsőzetes formájáról ismert.

Ur városa sokáig az ókori sumer birodalom egyik jelentős központja volt és gazdag kulturális örökséggel rendelkezett. Az Ur városában folytatott régészeti feltárások során számos értékes leletet találtak, például arany- és ezüsttárgyakat, kőszobrokat és leírásokat, amelyek segítettek a sumer civilizáció megértésében és rekonstrukciójában.

Ma a város romjai az iraki Dhi Qar tartományban találhatók, és az UNESCO Világörökségi helyszínek közé tartoznak. Az Ur romvárosa fontos emlékhely az ókori mezopotámiai kultúra iránt érdeklődők számára.

V. Jancsi fotói

Ur zikkuratja egy modern dél-iráni város, Neszirija közelében, egy kiterjedt síkságon található. A zikkurat ("a kimagasló", "a magasságos") a Tigris és az Eufrátesz folyó között elhelyezkedő ókori Mezopotámia lakóinak (sumerek, akkádok, babilóniaiak, asszírok) piramisszerű építménye. Összesen harminckettő maradt fenn; az Urban található a legépebbek egyike.

Egykor védőfal vette körül. Az építmény magját körülbelül hétmillió darab, sárból vetett, náddal erősített vályogtéglából építették, amelyeket a napon szárítottak, majd mázas téglával burkolták, amelyet bitumennel habarcsoltak - ezt a vízhatlan felületet nyílásokkal tagolták, hogy az épület belseje száraz maradhasson. Számos burkolótégla Ur-Nammu király (Kr.e. 2112-2095) névpecsétjét viseli: az ő idejében a zikkuratnak három szintje és három támfalakkal és bástyatömbökkel erősített lépcsősora volt; ezek közül a középső valószínűleg a lapos tetőn kialakított szentélyhez vezetett. Mindegyik szinten teraszt létesítettek, amelyeket növényekkel ültettek be. A legfelső teraszon állt Nannar holdisten temploma.

Az építmény alapterülete 62,5x45 méter, magassága eredetileg kb. 30 méter lehetett. Az épület a folyamatos javításokra, karbantartásra utaló jelek szerint legalább kétezer éven át fontos funkciót töltött be. A Kr.e. VI. században négy emelettel bővítették, így hétszintes lett, de csak az első kettő maradt fenn. Felfedezése (1922) nyomán rövid időre reneszánszukat élték a lépcsőzetes kialakítású épületek. forrás

Samarra és környéke

Samarra és a környéke. Sajnos a Világörökség részeként nyilvántartott Samarrai Nagymecset és az 52 méter magas csigalépcsős Malwiya Minaret felújítás miatt zárva volt. Egykoron innen kormányozták a Tunéziától Közép-Ázsiáig terjedő Abbászida Kalifátus tartományait. Tikrit felé haladva találtunk egy erődöt, ami szintén zárva volt, mivel katonai ellenőrzőpont területén helyezkedik el. (V. Jancsi, 2023).

Ennek a városnak, egykor nagy jelentősége volt.
9.században a Kalifátus fővárosa lett és egyben Mezopotámia legnagyobb városa.
A város aranykora al-Mutavakkil kalifa alatt teljesedett ki, ő építette idejének legnagyobb mecsetét és annak spirál minaretjét, a Malwiya-t, amit a képen is láthattok 🙂
Számtalan merénylet áldozatául esett kalifa után a Kalifátus fővárosa ismét Bagdad lett, és Szamarra elnéptelenedett.
A város rövid fennállása ellenére nagy jelentősége volt a kultúrára, művészetekre és tudományokra.
A szamarrai Nagy Mecset a Mongol invázió áldozatául esett és csak a külső falai és a minaret maradt meg.
Az évszázadok alatt számtalanszor renoválták a mecsetet, mivel nagy vallási és régészeti jelentőséggel bírt.
A minaret 2005-ben kapta a legutóbbi találatot az amerikai invázió alatt.
Bár a minaret le van zárva, de Szamarrától 15km-re északra található az Abu-Dulaf mecset aminek minaretjére fel is lehet menni. Már ha több szerencséd van mint nekünk, ugyanis esőt követően Urukhoz hasonlóan szinte lehetetlen eljutni oda a hatalmas sártengerben.
A Kalifátus Palotái 🕌
Ha Szamarrában jársz mindenképpen fedezd fel a közeli palotákat is, amiket az Abbászida Kalifátus hagyott hátra: a Qasr al-'Ashiq és a Qasr al-Khalifa. (Blanka&Attila, 2024)

V. Jancsi fotói

Viktor fotója

Hatra

Hatrát az i sz előtti 5. században alapították, a Selyemút egyik fontos állomáshelye volt . Az UNESCO Világörökség része 2015 óta

Hatra az ősi város 🏺
Hatra fénykorát az ókori Pártus Birodalom alatt élte a 2. században, ekkor virágzott a város és fontos csomópontnak is számított. A római-perzsa háborúk miatt azonban hanyatlásnak indult és későbbiekben már sosem érte el újra az egykori fényét és hatalmát. A város később elnéptelenedett, és ma már csak a romjai emlékeztetnek az egykori nagyságára.
Az ISIS megszálláskor a csoport Hatrához hasonló történelmi helyszíneket használt bázisként és fedezéknek, mivel az amerikai és iraki csapatok itt nem bombázták őket. Sajnos lenyomatuk a mai napig is látható, mivel majdnem az összes szobrot elpusztították vagy lefejezték a városban. Az indok egyszerű volt: Hatrában eltérő istenségeket imádtak (Nap, Hold..) és az ISIS minden "hamis" istenre utaló jelet elakart pusztítani, hogy senki ne emlékezhessen rájuk. 😞 Mai napig is rengeteg lőszert találni a homokban és a falakban…
👉Jó ha tudod:
Hatra UNESCO világörökségi helyszín, de a területet a milícia kontrollálja és nem az iraki haderő. Ezért megközelítése elég bonyolult, így érdemes jó guide-t választani, aki kiharcolja neked a belépést és az őrökön való átjutást is:)
👉Érdekesség:
A várost a 20. század második felében renoválták és ha követed egy ideje a posztjainkat akkor mostanra tudhatod, hogy ha Irakban valamit akkor renováltak, akkor valahol biztos lesz egy tégla amin Szaddam bélyegje van. (Blanka&Attila, 2024)