ÚTIKRITIKA.HU / Madárak, kutyák és macskák






hirdetes

útikritikák


Madárak, kutyák és macskák

Madárak, kutyák és macskák

Nem lehet őket nem észrevenni, és nem lehet nem hallani őket: az állatok, akik Isztambult benépesítik. A hatalmas sirályok rikoltozása, ami néha már emberi hangokra emlékeztet. A galambok tömege a Yeni Camii előtt, az egyetem főbejáratánál, a "Megégett Oszlop" körül – más városokban kiűzik őket, mérgezik őket – itt galambeleszárítókat engednek dolgozni, és este sok vízzel mossák le a galambürüléket.

Macskák (törökül: Kedi), macskák mindenütt. Évekkel ezelőtt az isztambuli macskák rettenetesen soványak, borzasak és piszkosak voltak, az élelmüket hulladékokból szerezték, krónikus betegségektől szenvedtek és rémisztően csúnyák voltak. Ma már minden mecset, múzeum, bolt, kis utca tele van macskákkal. Bár nem szívesen engedik be őket a házakba, az emberek macskaházakat készítenek műanyag fóliával borított kartonból, és odaadóan etetik őket, nem ritkán speciális macskaeledellel, nem csupán hulladékokkal, és még állatorvoshoz is elviszik őket! Sehol a világon nem lát majd annyi büszke macskát egy nagyvárosban, mint Isztambulban!

Kutyák (törökül: Köpek), gazdátlan kutyák. A kutyák az iszlámban tisztátalannak számítanak, és csak a pásztorkutyáknak volt bizonyos értékük. Korábban az isztambuli utcák kutyái alig voltak láthatók. Hozzászoktak, hogy azonnal kövekkel vagy lábdobásokkal elűzik őket. A kutyák rossz bánásmódjának volt egy érthető oka is: a veszettségtől való félelem! Ez is megváltozott. Ma már egy állatvédő egyesület foglalkozik a kutyákkal. Egy fülbevaló jelzi, mikor kapták utoljára veszettség elleni oltást. Az isztambuli kutyák békés természetűek. Általában napoznak valahol, és jól érzik magukat. Ne féljen, egy gazdátlan kutya sem fog megharapni! Azonban óvatosan közelítse meg őket, mivel lehetséges, hogy egy bolha ugrik Önre, de még valószínűbb, hogy a kutya úgy véli, hogy Ön az ő gazdája, és követni fogja minden lépését. Szinte lehetetlen lesz a szívének megengedni, hogy otthagyja Isztambulban.

Ha az utazó saját kutyával van úton, időnként szembesülhet azzal, hogy az utcai kutyák az ő kutyáját betolakodónak tekintik saját területükön. A kutyát ennek megfelelően ugathatják, esetleg megtámadhatják vagy meg is harapják. Ezen segíthetnek a hangos, sisszelő hangok („Schhhhhht”), lábdobások, határozott dobálózás és rúgások, vagy (mint utolsó megoldás) kövek dobálása. A helyiek általában már rendbe szedik az utcai kutyákat. A kóbor kutyák általában úgy viselkednek, mint nálunk.


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon