ÚTIKRITIKA.HU / Quebec

Quebec tartomány Kanada keleti részén fekszik. Quebec területre (1 542 056 négyzetkilométer) Kanada legnagyobb tartománya, a lakosság alapján viszont csak a második. Quebec tartományban franciául beszélnek. Quebec lakosságának 90 százaléka római katolikus.
Quebéc City Montreáltól észak-keletre, 263 kilométerre fekszik, Észak-Amerika egyik legszebb városa
Quebec kanadai franciás kiejtése: kebek (hangsúly a második szótagon, az első e rövid hang) ; kanadai angolos kiejtése kb. ugyanúgy

A quebeciek többségének első nyelve a francia, és ez az egyetlen hivatalos nyelv a tartományban, ami Quebecet az egyetlen olyan kanadai tartománnyá teszi, ahol hivatalosan csak franciául beszélnek.

A tartomány fővárosa, Quebec City, híres a gyönyörűen megőrzött falakkal körülvett óvárosáról, míg a tartomány legnagyobb városa, Montreal, kozmopolita város és Kanada második legnagyobb települése.

Bár Quebecet többnyire angol nyelvű területek veszik körül, ez Észak-Amerika azon kevés részei közé tartozik, ahol a francia örökség és nyelv megőrződött.

A lakosság szinte teljes egésze Dél-Quebecben, a Szent Lőrinc-folyó menti síkságokon él, míg a tartomány nagy részét szubarktikus erdők borítják, és ahol a lakosság többsége az ööslakosokhoz, az inuitokhoz tartozik.

Fő látnivalók:

Quebec City (az ottani Chateau Frontenac hotel a világ legtöbbet fényképezett szállodája)
Az egyetlen városfal a kontinensen.
Montreal

Időjárás

Quebec meglátogatására a legkellemesebb időszak a nyári hónapok (június-augusztus), igaz ez egyben a turisztikai főszezon is. A tavasz és az ősz elég hűvös Quebecben, a tél pedig, kifejezetten hideg és hóeséses.

Quebec időjárása

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Quebec City magaslati része (Haute-ville), az óváros Észak-Amerikában szokatlan európaisága (olyan, mint egy késő középkori francia kisváros), mesevilág, Észak-Amerika egyetlen várfalas városa
Az óvárosi Chateau de Frontenac és az előtte lévő promenád (Terrace Dufferin) a csodás kilátással
Quebec City-ben a hangulatos éttermek hatalmas választéka (szuper olasz éttermek)
Quebec City kikötőjében a piac, ahová érdemes éhesen ellátogatni...
Egész Quebec-ben a francia ízlésvilág és az amerikai tömegkultúra izgalmas együttléte és keveredése
Az alsó városban (Basse-Ville) nyáron az esti forgatag az éttermekkel és üzletekkel teli 2-3 utcában, egyszerűen álomvilág! macskaköves utcák Amerikában
Quebec City-ben sétálni a modernebb városrészben, a rue St-Joseph est-en
Kompozni a Szent Lőrinc-folyón

Nem tetszett

Kényelmetlen cipőben órákon át sétálni Quebec City alsó és felső városának macskaköves, dimbes-dombos utcáin
Az óváros felső része túlságosan turistás, szuvenírboltok, vendéglők, kávézók sokasága, turisták kegyetlen nagy tömegben (főleg május-október között), turistabuszok elképesztő számban
A tartományban a francia nyelv védelmének egyes vadhajtásai, túlerőltetései, Montreálhoz képest Quebec City-ben mindenképpen, kisebb városokban angolul kelletlenül beszélnek
Nagyon nehéz főszezonban hotelszobát találni, jó előre foglalni kell
Quebec City kanadai viszonylatban drága
A quebeciek nem olyan barátságosak (legalábbis a külföldi turisták irányába), mint az észak-amerikaiak általában, néha akár arrogánsaknak is tünhetnek
Quebec tartományban a közlekedési morál sokkal türelmetlenebb, agresszívabb, mint máshol Észak-Amerikában, a magyar autós kezdi "otthon érezni magát"

Vélemények

,, Az Óváros nekünk nagyon bejött. Tökéletes álllapotban tartják. Az Haute-Ville (felső város) pedig, tele van nevezeteségekkel. A Basse-Ville-ben (alsó város) a sétálgatás a lényeg, és az itteni Place Royal fölöttébb fotogén. A legszebb élmény a Dufferin-teraszon való korzózás volt. Az itteni Château Frontenac elképesztően elegáns, óvilági módon." (aji, 2018)

Ajánlott hotelek

3 csillagos: Hotel Cofortel ,

4 csillagos: Hotel PUR Quebec a Tribute Portfolio Hotel ,

Közlekedés

A város valójában nem nagy. A tömegközlekedése megoldott, így bérelt autóra csak akkor lesz szükség, ha az utazó a külvárosban lakik. Akkor is gondot fog jelenteni a parkolás.

Autóval

Autóbérlés és autóvezetés Kanadában általában nem jelent különösebb problémát, még a városokban sem. Azonban érdemes előre lefoglalni az autót az indulási helyről. Gondosan olvassa el a bérleti szerződést, különösen a biztosításra vonatkozó részt. Gyakran lehet bérelni autót egy városban, és visszaadni egy másikban anélkül, hogy túl magas költségekkel kellene számolni.

Quebec jól kiépített, többnyire díjmentes autópálya-hálózattal rendelkezik, amely összeköti a főbb városokat és a környező területeket. Van néhány fizetős híd (az Autoroute 25 észak felé Montrealtól Laval felé, és az Autoroute 30 kerülőút, amely átkel a Szent Lőrinc-folyón Montrealtól nyugatra). A benzinadók Quebecben magasabbak, mint a szomszédos kanadai tartományokban, amelyek viszont drágábbak az amerikai határ menti államokhoz képest. Montrealban és Quebec Cityben különösen magasak az üzemanyagárak: Montreal szigetén a benzin gyakran 10 centtel többe kerül literenként, mint Vaudreuil-Dorionban. A benzint literenként árulják, és a tankolás után kell fizetni.

Egy megjegyzés az európai turistáknak: Quebecben az autópályák sebességkorlátozása 100 km/h. (Korábban általánosan elnézték a 120 km/h-s sebességet a radarok mellett elhaladva, de a tartomány egyre inkább használ fotóradarokat.)

A Quebeci Tartományi Rendőrség (Sûreté du Québec) szigorúbban ellenőrzi a gyorshajtási szabályokat, ahol a legtöbb sofőr a megadott sebességhatártól 5-10 km/h-val tér el. Ez különbözik a szomszédos Ontariótól, ahol 20 km/h eltérés még tolerálható. Ezenkívül Quebec nagyon liberálisan alkalmazza a sebességmérő kamerákat, még az autópályákon is, ami máshol Észak-Amerikában szinte ismeretlen.

A quebeci közlekedési szabályok hasonlóak az Európában alkalmazottakhoz. Néhány különbség az, hogy a közlekedési lámpák gyakran a kereszteződés túloldalán vannak elhelyezve, nem az út szélén, és nem szabad jobbra kanyarodni piros lámpánál Montreal szigetén, vagy ahol külön jelzés tiltja. A stoptáblánál mindenki az érkezési sorrend alapján halad tovább. Körforgalmak nagyon ritkák. Néha furcsa szabálysértésekért is büntethetnek, mint például „tolatás segítség nélkül,” amely más tartományokban nem létezik.

Vendéglátás

,, A nemzeti sokféleségből fakad a rendkívül gazdag, sokszínű gasztronómia. Szinte minden, amit valaha valahol ember evett, egészen biztosan megtalálható itt, autentikus és fúziós, modern formában is. Nem mehetek el említés nélkül amellett a tény mellett, hogy igen erős a „Bring your own wine” vonal is, tehát rengeteg étterembe beviheted és ihatod a saját borodat, sörödet. Az alkoholok pedig a Québecre vonatkozó különleges rendelkezések miatt olcsóbbak itt, mint Kanadában bárhol. (Québec egy kicsit állam az államban, ez ebben az esetben alacsonyabb járulékos adóterheket jelent.) Persze Québec gasztronómiája is méltán népszerű, a helyi specialitást, a poutine-t szinte mindenhol lehet kapni, és megszámlálhatatlanul sokféle verzió létezik belőle." forrás

Látnivalók

Quebec City, Kanada egyik legszebb és legjelentősebb történelmi városa, számos turisztikai látnivalót kínál. Íme néhány főbb nevezetesség:

Château Frontenac: A világ egyik legfotogénebb szállodája, a Château Frontenac az UNESCO Világörökség részét képező Óváros fölött emelkedik. Az épület impozáns kastély stílusú, és a város egyik legismertebb szimbóluma.

Óváros (Vieux-Québec): Az UNESCO Világörökség részeként nyilvántartott történelmi városrész macskaköves utcáival, régi épületeivel és bájos atmoszférájával elvarázsolja a látogatókat. A híres Place Royale és a Dufferin Terrasse is itt található.

Plains of Abraham (Les Plaines d'Abraham): Egy hatalmas park és történelmi helyszín, ahol a híres 1759-es csata zajlott. A park nagyszerű hely sétákra és piknikekre, valamint számos kulturális eseménynek ad otthont.

Citadelle of Quebec (La Citadelle de Québec): A francia és brit erődítmény, amely a Château Frontenac mellett található, és panorámás kilátást nyújt a városra és a Szent Lőrinc-folyóra. A Citadelle a kanadai hadsereg aktív katonai bázisa is.

Montmorency Falls (Chutes Montmorency): Az egyik leglátványosabb vízesés Kanadában, amely a várostól keletre található. A vízesés magasabb, mint a Niagara, és látványos hidakkal, lépcsőkkel és kilátóval rendelkezik.

Musée de l'Amérique francophone: Egy múzeum, amely a francia nyelvű Amerika történelmét és kultúráját mutatja be. Érdekes kiállításokat és interaktív tárlatokat kínál.

Quebec-Levis Ferry: Egy rövid hajóút a város és Lévis között, amely gyönyörű kilátást nyújt a városra, és különleges élményt jelent a Szent Lőrinc-folyón való átkelés során.

Basilique-Cathédrale Notre-Dame de Québec: Kanada legrégebbi katedrálisa, amely jelentős vallási és történelmi jelentőséggel bír. Az épület lenyűgöző barokk stílusú belső terével és történelmi emlékekkel rendelkezik.

Parliament Building (Hôtel du Parlement): Quebec tartomány parlamentje, ahol a látogatók megismerhetik a helyi politikai történelmet és az épület grandiózus architektúráját.

Petit Champlain District (Quartier Petit Champlain): Az Óváros egyik legbájosabb része, tele kávézókkal, butikokkal és művészeti galériákkal. A terület híres a színes házairól és a hangulatos légköréről.

"Szerettem volna egy kicsit jobban körülnézni. A szakadatlan eső miatt sajnos leginkább csak múzeumokat láttam, de azért így is jól telt a napom. Először megnéztem az egyetlen kőépületből álló, aprócska Bytown Museumot, ami a Parlament és az igencsak impozáns Fairmont Chateau Laurier szálló között, a világörökség részét képező Rideau-csatorna zsilipjei mellett bújik meg. A múzeumban korabeli használati tárgyakat mutattak be, illetve a zsilipek építésének folyamatát és a munkások életét. A délutánt a Nemzeti Galériában töltöttem, 3 óra után már rettegve, hogy sosem találom meg a kijáratot. Hatalmas, elsőre átláthatatlan épület, rengeteg időszakos és állandó kiállítással. A modern festészetről kialakult véleményem sajnos nem sokat javult, általában öltözködésről szoktam azt mondani, hogy sokaknak túlteng az önbizalma, hát ugyanezt elmondhatom néhány művészről is." forrás

Quebec tartomány rengeteg érdekes látnivalót kínál Quebec Cityn kívül is. Íme néhány főbb turista nevezetesség a tartomány más részein:

Mont-Tremblant: Az egyik legismertebb síüdülőhely Kanadában, Mont-Tremblant nemcsak télen vonzó, hanem nyáron is rengeteg szabadtéri tevékenységet kínál, például túrázást, kerékpározást és golfot.

Gaspé Peninsula (Péninsule de Gaspé): Ez a festői félsziget gyönyörű tengerparti tájakat, hatalmas sziklákat, mint például a Percé Rockot, valamint a Forillon Nemzeti Parkot kínál, amely híres vadon élő állatfajairól és változatos tájairól.

Charlevoix Régió: A festői régió, amelyet a híres Charlevoix-i kráter alakított ki, gyönyörű tájakat, festői falvakat és a Hautes-Gorges-de-la-Rivière-Malbaie Nemzeti Parkot tartalmaz. Ezen kívül a régióban található a leghíresebb Quebeci szállodák egyike, a Fairmont Le Manoir Richelieu.

Saguenay–Lac-Saint-Jean Régió: A hatalmas Lac-Saint-Jean tó körüli régió számos szabadtéri tevékenységet kínál, például vadvízi evezést, horgászatot és túrázást. A Saguenay–Lac-Saint-Jean Nemzeti Park lenyűgöző tájakat és gazdag vadon élő állatvilágot kínál.

La Mauricie Nemzeti Park: Ez a park rengeteg túraútvonalat, festői tavakat és gazdag növény- és állatvilágot kínál. A park különösen népszerű a természetkedvelők és a szabadtéri tevékenységeket kedvelők körében.

Manicouagan Crater: A hatalmas kráter egy ősi meteorit becsapódásának maradványa, és a kráter által formált Manicouagan tó egy lenyűgöző látványt nyújt. A terület ideális a geológia és a természet szerelmeseinek.

Îles de la Madeleine (Madeline-szigetek): Egy szigetcsoport a Szent Lőrinc-folyón, amely híres színes házairól, gyönyörű tengerpartjairól és bájos falvaira. A szigetek kiváló hely a tengeri ételek élvezetéhez és a relaxációhoz.

Tadoussac: Ez a kis falucska híres a bálnalesi lehetőségeiről. A Szent Lőrinc-folyó találkozásánál elhelyezkedő Tadoussac tökéletes hely a bálnák és más tengeri élőlények megfigyelésére.

Québec-i Borvidék: A Quebeci borvidék, különösen az Eastern Townships régió, híres helyi borairól, borászatáról és festői vidéki tájairól. A régió borászatainak látogatása és a helyi borok kóstolása különleges élményt nyújt.

Joliette és Lanaudière Régió: A Lanaudière régió híres természetes szépségéről, vidéki környezetéről és kulturális eseményeiről. Joliette városának történelmi központja és a régióban található tavak, például a Maskinongé-tó különleges látványt nyújt.

Quebec tartomány kínálata széles körű, és a fenti látnivalók csak egy ízelítőt adnak az állam gazdag kulturális és természeti örökségéből.

Quebec történelme

A jelenlegi tartomány területén eredetileg az első nemzetek és inuitok éltek, míg a területet fel nem fedezték az európai felfedezők, legjelentősebb közülük Jacques Cartier, aki 1534 és 1542 között három expedíció során fedezte fel a területet. A mai Quebec több mint másfél évszázadig francia gyarmat volt, a Quebec City alapításától, amelyet Samuel de Champlain 1608-ban hozott létre, egészen Vaudreuil kormányzó 1760-as brit hatalom előtti kapitulációjáig, amely a hétéves háború (az Egyesült Államokban francia és indián háború néven ismert) során történt. A modern Quebec lakosságának többsége vissza tudja vezetni származását a francia gyarmati időszakra.

A gyarmatot az 1763-as párizsi szerződéssel adták át a briteknek, amely véget vetett a háborúnak. Ennek ellenére az új gyarmati közigazgatás beleegyezett, hogy a helyiek továbbra is használják a francia nyelvet. 1791-ben Quebec része lett Alsó-Kanadának, amely magában foglalta Labrador területét is (ma Newfoundland és Labrador része); azonban az angol nyelvűeket támogató politikák számos francia-kanadai lázadást okoztak a többségében protestáns brit kormány ellen, leginkább Louis-Joseph Papineau vezetésével. Quebec sorsa a brit uralom alatt folytatódott, ahogy a lázadásokat levertek, és a francia kanadaiak kivándoroltak az Egyesült Államokba, ami anti-brit ellenszenvet szült, és ez vezetett a quebeci nacionalista mozgalom kialakulásához.

Quebec 1867-ben George-Étienne Cartier révén csatlakozott a kanadai konföderációhoz, mint az új ország négy alapító tartományának egyike, Ontario, Nova Scotia és New Brunswick mellett. Labrador Newfoundland része lett, amely ekkor egy Kanadától független brit domínium volt. Quebec területe tovább bővült, miután Kanada megvásárolta Rupert's Landet, amely akkor a Hudson's Bay Company (HBC) tulajdonában volt. Montreal fellendült, ahogy bevándorlók és vidéki lakosok érkeztek. A római katolicizmus befolyásolta a quebeciek életmódját azáltal, hogy irányította az oktatást és az egészségügyet, és arra bátorította őket, hogy nagy családokat neveljenek, és hogy a nők apácaként szolgáljanak. Miközben az olasz, görög és kelet-európai bevándorlók beolvadtak az angol nyelvű társadalomba, a francia nyelvűek kisebbségbe kerültek Montrealban, és a francia ajkúak ellenérzése az angol nyelvűekkel szemben a 20. század elejéig és közepéig folytatódott. A quebeci nacionalizmus tovább virágzott Maurice Duplessis kormányzása alatt, aki katolikus, vidéki, francia nyelvű quebeci kultúrát támogatott, bár továbbra is úgy vélte, hogy Quebecnek helye van Kanadában.

Duplessis 1959-es halála után Jean Lesage lett a miniszterelnök, és az 1960-as években vezette a csendes forradalmat, amely a modern quebeci társadalom felemelkedését eredményezte, és megváltoztatta a tartomány politikai helyzetét is. Az oktatás és az egészségügy tartományi feladatkörbe került, az áramszolgáltatás állami vállalattá vált a Hydro-Québec megalapításával, és a quebeci társadalom szekularizálódott. A születési arányok jelentősen csökkenni kezdtek, a reprodukciós szint alá. Quebec politikája egyre inkább a szuverenitásra összpontosított, sokan Quebec elszakadását akarták Kanadától. Az 1960-as évek végén erőszakos szélsőséges kísérletek történtek a függetlenség elérésére, ami az 1970-es októberi válságban tetőzött, amely véget vetett a szuverenitásért folytatott fegyveres támogatás nagy részének. Quebec további infrastrukturális beruházásokba kezdett, mint például gyorsforgalmi autópályák (autoroutes) és vízerőművek, leginkább a James Bay Project. A politikai szuverenitás támogatást nyert René Lévesque vezetésével, aki megalapította a szeparatista Parti Quebecois-t, amely többséget szerzett a Nemzetgyűlésben (a tartományi törvényhozásban) az 1976-os tartományi választásokon.

Lévesque 1978-ban elfogadta a Francia Nyelvi Chartát (közismert nevén a 101-es törvényt), amely a franciát tette Quebec egyetlen hivatalos nyelvévé, szigorúan korlátozta az angol és más nyelvek használatát a nyilvános szférában, és létrehozta a vitatott Office québécois de la langue française-t (szó szerint „a francia nyelv quebeci hivatala”), amelyet az angol ajkúak gúnyosan „nyelvrendőrségnek” neveztek. Az első szuverenitási népszavazást 1980-ban tartották. Ez javasolta egy független Quebec létrehozását, amely gazdasági unióban maradna Kanada többi részével, de a javaslatot 60%-os többséggel elutasították.

Quebec egyedül maradt az 1982-es kanadai alkotmánymódosítások elfogadásának megtagadásában, amelyeket végül a tartományi kormány beleegyezése nélkül fogadtak el. Ezek a reformok megszüntették a fennmaradó jogi kapcsolatokat az Egyesült Királysággal, és egy jogok alkotmányba illesztésével létrehozták a Jogok és Szabadságok Chartáját. Az 1990-es és 1992-es kísérletek az alkotmány módosítására Quebec beleegyezésének megszerzése érdekében meghiúsultak a konszenzus hiánya miatt. 1990-ben bekövetkezett az Oka-krízis, amely egy széles körben nyilvánosságot kapott konfliktus volt a mohák első nemzet és a quebeci kormány között, és hosszú távon megváltoztatta az őslakosokkal szembeni általános bánásmódot. 1995-ben újabb függetlenségi népszavazást tartottak, amelyet ismét vereség követett, bár ezúttal sokkal kisebb arányban (49,4% szavazott a szuverenitásra, 50,6% pedig a Kanada részeként való megmaradásra). Azóta a szuverenitási mozgalom visszaesett (de nem tűnt el teljesen), bár sok quebeci még mindig úgy érzi, hogy tartományukat különállóként kellene elismerni Kanadán belül.

A tartomány lakóiról

A quebeciek (Québécois) 82%-ának anyanyelve a francia, míg a lakosság 10%-ának az angol. A fennmaradó 8%-ot az úgynevezett „allofónok” alkotják, akik mintegy 30 nyelvet beszélnek, például olaszt, spanyolt, arabul, kínait és görögöt fontossági sorrendben. Az őslakos inuitok főként a tartomány északi részein élnek. Mindazonáltal Quebecben nagyon könnyen lehet boldogulni csak angolul is, különösen Montrealban, Gatineau-ban és kisebb mértékben Quebec Cityben. A lakosság több mint 40%-a kétnyelvű. A nagyvárosokban, például Montréalban, ez az arány eléri a 64%-ot, és a lakosság 16%-a beszél harmadik nyelvet is. Mint bármely országban, itt is jó módja a barátságkötésnek, ha a helyi nyelven kezdi a beszélgetést. A quebeciek nagyra értékelik az erőfeszítéseket, hogy valaki franciául próbál beszélni.

A lakosság többsége a Szent Lőrinc-folyó környékén, a tartomány déli részén él. A népesség nagyrészt urbanizált; a quebeciek közel 50%-a Montreal nagyvárosi területén él.

Nyelv

Kanada hivatalosan kétnyelvű szövetségi szinten, ami azt jelenti, hogy az összes szövetségi kormányzati hivatalos dokumentum, tábla és turisztikai információ francia és angol nyelven érhető el. A kiskereskedelmi üzletekben, éttermekben és turisztikai látványosságoknál dolgozó személyzet gyakran beszél angolul, különösen Montrealban. A kisebb létesítmények, főleg Montreálon kívül, nem biztos, hogy angol nyelvű szolgáltatást nyújtanak, de igyekeznek a lehető legjobban segíteni az utazóknak. A tartomány lakóinak körülbelül 8%-a beszéli az angolt anyanyelvként, és további 31% úgy véli, hogy elboldogul az angol nyelvvel. Minden szövetségi kormányhivatal köteles szolgáltatásokat nyújtani franciául és angolul is.

Quebec hivatalos nyelve azonban a francia. A tartományi kormányzati táblák (autópálya-táblák, kormányzati épületek, kórházak stb.) általában csak franciául vannak kihelyezve. A tartományi és önkormányzati hivatalokban a szolgáltatások gyakran csak franciául érhetők el, bár angol nyelven is rendelkezésre állnak azokon a területeken, ahol jelentős angol anyanyelvű lakosság él. A turisztikai információk elérhetők angolul és más nyelveken is. A kereskedelmi táblák és hirdetőtáblák angol és más nyelveken való megjelenítése jogszabályok által korlátozott (kivéve az angol nyelvű médiumokat és kulturális helyszíneket, mint például színházak, mozik és könyvesboltok). A legtöbb üzlet nem rendelkezik angol nyelvű táblákkal, kivéve a turisztikai területeken és azokon a helyeken, ahol nagy angol nyelvű közösség él, és a kiszolgáló személyzet törvény által kötelezett arra, hogy franciául üdvözölje a vásárlókat. A nyelv politikailag nagyon érzékeny téma, különösen Montrealban. Ha nem érti egy üzlet vagy étterem tábláit, a legtöbb eladó megértő lesz, és segít eligazodni. A legtöbb étterem a turisztikai területeken kérésre angol nyelvű menüt is biztosít. Általában érdemes mindig franciául kezdeni a beszélgetést, és megkérdezni, hogy a másik fél beszél-e angolul. Feltételezni, hogy valaki beszél angolul, nagyon udvariatlannak számít.

Quebec lakosságának 82%-a franciául beszél, de az angol nyelv is gyakran használt, különösen a tartomány nagyvárosaiban, például Montrealban, ahol az angol nyelvűek aránya 17%. A sértődés elkerülése érdekében ne feltételezze, hogy mindenki beszél angolul, különösen vidéki területeken, ahol sokan nem.

Más francia nyelvű országokból érkezők számára a quebeci beszélt francia nyelv nehezen érthető lehet, bár ezek a különbségek nem leküzdhetetlenek. Különféle könyvek jelentek meg a quebeci kifejezésekről, és érdemes lehet ezekbe belelapozni, ha hosszabb időt tervez Quebecben tölteni. Mivel Quebec évszázadok óta elszigetelten maradt Franciaországtól, és nem befolyásolta az ország 19. századi nyelvi szabványosítása, a quebeci francia nyelv egy sajátos változatot alakított ki, amely hasonlít a 17. századi Franciaország atlanti partvidékén beszélt nyelvre, egyfajta időbuborék. Az európai változatot – amit itt „nemzetközi franciának” (français international) neveznek – jól értik, és bizonyos mértékig használják is, például a sugárzott médiában és a nemzetközi üzleti közösségben. Ennek ellenére az európai turisták eltévedhetnek, amíg meg nem szokják a helyi akcentusokat és idiómákat.

Néhány fő különbség van a quebeci és az európai francia között. Az egyik az, hogy Quebecben viszonylag gyakori, hogy mindenkit tegeznek (a vous helyett a tu névmást használják), függetlenül az életkortól vagy státusztól (bár a munkahelyen és az osztályteremben vannak kivételek). Franciaországban ezt udvariatlannak tartanák. A quebeci franciában a -tu kérdő partikula is használatos igen-nem kérdések feltevésére, például On y va-tu? ("Menjünk?"). Végül, számos szókincs különbözik, különösen nagyon informális környezetben (például un char az autóra, nem pedig une voiture), és néhány gyakori kifejezés (például C'est beau szó szerint „Szép”, de itt azt jelenti, hogy "OK" vagy "rendben"). Összességében a legjelentősebb különbség a quebeci és az európai francia között a kiejtésben van. Ezek a különbségek összehasonlíthatók a brit és az amerikai angol közötti különbségekkel.

Valószínűleg a legmeghökkentőbb különbség a quebeci francia nyelvben, hogy az emberek gyakran „sacre”-t, azaz szentségelést használnak trágár kifejezések helyett. Olyan kifejezések, mint a baptême (keresztelő) vagy a viarge (a vierge, azaz szűz szóból), szlenges és tabunak számítanak ebben az egykor buzgó katolikus kultúrában. Az "Hostie de tabarnac!" (szó szerint: „az ostya a tabernákulum!”) vagy egyszerűen csak "tabarnak!" az egyik legobszcénebb kifejezés, és az udvariasabb változatok, mint a "tabarnouche" vagy "tabarouette", a „darn” vagy a „fudge” szavak megfelelői.

Bár a sacre viccesnek tűnhet, biztos lehet benne, hogy a quebeciek, különösen az idősebb generáció, komolyan veszik. Ne szentségeljen, ha nem gondolja komolyan! Azonban fiatalabb quebeciek szívesen tanítanak majd néhány sacrage kifejezést, ha megkérdezi őket.

Az angol nyelvű quebeciek általában kétnyelvűek, és leginkább Montreal környékén élnek, ahol a lakosság 25%-a beszél otthon angolul. Azon kívül, hogy néhány helyi francia kifejezést átvesznek (például dépanneur a sarki bolt vagy vegyesbolt helyett), angol nyelvük alig különbözik a standard kanadai angoltól, beleértve az alkalmi „eh” kifejezést a mondat végén; az akcentust erősen befolyásolja az etnikai hovatartozás, különböző ír, olasz, zsidó és görög hanglejtések hallhatók Montreal különböző negyedeiben. Az angol és francia nyelvűek közötti beszélgetések gyakran tudat alatt átcsúsznak az angolról franciára, és fordítva, kölcsönös tisztelet jeleként. Ez zavaró lehet, ha nem beszél mindkét nyelvet, de egy zavart tekintet általában visszaváltásra készteti a beszélgetést egy mindenki által érthető nyelvre.

Bár az angol anyanyelvűek általában franciául üdvözlik az idegeneket, túlzottan erőszakosnak és mesterkéltnek tekintik, ha egy angol anyanyelvű továbbra is franciául folytatja a beszélgetést más angol anyanyelvűekkel (bár két frankofon könnyed

Olvasmányos linkek

"A tartomány közel 8 millió lakosának majdnem 80 százaléka francia anyanyelvű, 95 százaléka pedig beszéli azt. Ennek alapján azt vártam, hogy francia nyelvtudás híján hasonló falakba ütközöm majd, mint korábban Párizsban. Ez azonban egyáltalán nem volt így. Sőt, néha az volt az érzésem, hogy legalább annyi angol szót hallok Montréal vagy Québec City utcáin sétálva, mint franciát. Bárkihez szóltunk, beszélt angolul, és szívesen válaszolt is. Sőt, a metrón egy hölgy már akkor odajött hozzánk angolul megkérdezni, miben segíthet, amikor mindössze tíz másodperce nézegettük, melyik kijáraton menjünk ki.

Jártunk olyan városrészekben is, ahol a többgenerációs kanadaiak élnek. Elmentünk például a sziget nyugati csücskébe (Montréal ugyanis a Szent Lőrinc-folyó egyik szigetére épült), ahol sok angol anyanyelvű québeci él meseszerű házikókban. Hasonló látványban volt részünk a Lachin-csatorna déli részénél, ahová sokan járnak ki bringázni, futni vagy evezni. A jólét nem csak a kertvárosokban volt tetten érhető. A többsávos autóutak mellett a végeláthatatlan bevásárlóközpontok, a belvárosban pedig a fényűző felhőkarcolók utalnak arra, hogy Kanada a világ 11. leggazdagabb országa az egy főre jutó hazai össztermék alapján.

A magyar turista számára rossz hír, hogy az árak sokszor még a nyugat-európai szintet is meghaladják. Egy gombóc fagyi 3-4 dollár (6-800 forint), a kaját gyorsétkezdékben sem nagyon lehet megúszni 10 dollár (2150 forint) alatt, az éttermekben pedig ennek inkább a duplája. A legdurvább az alkohol ára: egy korsó sörért vagy egy pohár borért simán elkérnek 7-8 dollárt (1500-1700 forint). A szállásért szerencsére nekünk nem kellett fizetni Montréalban, de Québec City központjában például napi 100 dollár (21500 forint) alatt nehéz találni hotelszobát vagy apartmant.

S ha a magamfajta utazót nem sokkolták volna még kellőképpen az árak, mással is borsot törnek a vásárlók orra alá. Egyrészt szinte kivétel nélkül nettó árakat tüntetnek fel, amihez a fizetéskor még hozzácsapják az ilyen-olyan adót (ráadásul ez Québecben a legmagasabb a tartományok közül). Másrészt a márkás, nem asztali borokat – a tömény szeszesitalokkal együtt – kizárólag az állami SAQ bolthálózat nem túl sűrűn elhelyezkedő üzleteiben lehet megvásárolni, jóval a máshol szokásos ár felett.

Bevallom, én nem vagyok oda a modern épületekért, pláne a felhőkarcolókért. Ezért kicsit csalódtam, amikor először leszálltunk Montreal Bonaventure metrómegállójánál, követve a helyi tájékoztató füzet túrajavaslatát. Valóban volt egy-két régi, szép épület, templom, de elvesztek a toronyházak díszlete között. Később, a régi városrészt elérve már jóval egybefüggőbb volt az eredeti formájukban megőrzött épületek sora, de azért senki ne számítson hatalmas óvárosra.

Más a helyzet Québec Cityvel, a tartomány fővárosával, amelyet 1608-ban alapított Samuel de Champlain, így Észak-Amerika egyik legrégebbi városa. A városfalon belül lévő rész már valóban Európát idézte bájos utcáival és tereivel, virágos, színes házaival, a város egyik jelképének számító Château Frontenac hotellel vagy a Citadellával. Az óvárost egy-két nap alatt simán be lehet járni, és tényleg nagy élmény. Az időutazást kedvelőknek érdemes kipróbálni a Montrealtól nyugatra, másfél órányi autóútra lévő Upper Canada Village-t is, amely már Ontario államban van. A falucska házaiban korhű ruhákba öltözött emberek mutatják be, milyen volt az élet arrafelé a 19. században. Bár az alkalmazottak nyilván már ezerszer elmondták a látogatóknak ugyanazt az adott mesterségről, a legfurcsább az volt, hogy mégis őszinte lelkesedéssel adták elő a történeteket – nekem legalábbis így tűnt.

Utunk során többször eltöprengtem azon, vajon tényleg olyan jó hely-e Québec, és benne Montréal. A bevándorlók nagy száma azt jelzi, igen. De a baráti beszélgetésekből azért az is kiderült, hogy ott sem működik minden úgy, ahogy a világ egyik legfejlettebb országától elvárná az ember. Ott is sokan dolgoznak például feketén, számla nélkül. A politikusok ugyanúgy korruptak, a maffia ott állítólag az útépítésekből nyúlja le a nagy pénzeket. Hallottam tartományi pénzből vásárolt biológiai kutatóeszközről is, amelyet azóta sem használt az egyetem. Magasak az adók, és nincs igazán verseny a szolgáltatók között. (2014)" forrás