ÚTIKRITIKA.HU / Bar

Kotorhoz és Budvához képest ez egy viszonylag nyugis nyaralóhely. Itt nincsenek olyan nagy számban bulihelyek. Nem egy tipikus tengerparti nyaralóhely, hanem szokványos város. Nem egy felkapott hely, ennek előnyeivel és hátrányaival. Előny pl. hogy olcsóbb, hátrány, hogy nem olyan látványos.

Bar strandjai a városközponttól északra, Susanj településnél vannak, ami gyalog fél óra távolságra van a városközponttól. Érdemes taxizni inkább, főleg a nagy nyári hőségben. Susanj már Bar városhoz képest tipikusabb nyaraló terület.

A strandok kavicsosak.

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. Szép az óváros, szép a promenádja, és - meglepő módon - tiszta is (és nagyon finomak ott a fagyik)

2. Bar kikötőjéből a hajózs a Kotor.i öbölbe

3. A Gurman's nevű vendéglőben a halászlé

4. Egész olcsón lehet ebédelni, vacsorázni,ha az ember nem rakaszkodik a tengeri kilátáshoz, a látvánoys elhelyezkedéshez

5. A városban kereskedelem és szolgáltatások terén lényegében minden megvan, amire a turistának is szüksége lehet

6. Hangulatos az óváros, a Stari Bar - sokkal szebb mint az újváros - dombon van, 3-4 kilométerre az újváros központjától

7. A Rijeka Crnojevica (48 kilométer Bartól, de megérte)

8. A Rumija hegyről elláttunk az olasz partokig

9. A Vörös strand (Crvena plaza) pici, aranyos, szép

Nem tetszett

1. A strandokon a sok szemét

2. A sok félbehagyott építkezés szomorú látványa

3. A turista rovására a kisebb vagy nagyobb simliskedések, ha nem autóval jöttél, akkor lehet dolgod egy-két pofátlan taxissal

4. A Mercator Max nevű bevásárlóközpont csúnya külseje

5. Bar kicsi városi strandjának vize nem bizalomgerjesztő a kereskedelmi kikötő közelsége miatt

6. A vasúti pályaudvarról kilépve a város nem tűnik romantikusnak (mert nem is az), de nem is csúnya, csak átlagos

7. Az elhanyagoltság, rendetlenség

Vélemények

Bar Montenegró déli részén, a tengerparton fekszik, és ma is fontos kikötőváros – ahogy egykor is az volt. Innen indulnak az autós kompok az olaszországi Anconába és Bariba, így stratégiai szerepe ma is jelentős.

Érdekesség, hogy Bar eredetileg nem a tengerparton, hanem a Rumija-hegység dombjai között kezdett kialakulni. Ritkán látni olyat, hogy egy óváros nem a tenger mellett, hanem a hegyekben jön létre – számomra ez teljesen új élmény volt. A mára elnéptelenedett, erődszerű település romjai ma is megtekinthetők, és naplementekor különösen varázslatos a hangulatuk. Mi sajnos már csak zárás előtt 45 perccel értünk oda, így futva jártuk végig, de így is magával ragadott.

Utólag bánjuk, hogy Ulcinj óvárosára több időt szántunk, mert Bar sokkal izgalmasabbnak és szebbnek tűnt számunkra. Az óvárost bizánci és török hatások jellemzik, de több velencei stílusú épület is felismerhető benne. A szűk sikátorok, a kövek közül kinövő növények és a csendes romos szépség igazi romantikus hangulatot árasztottak. Szívesen elidőztünk volna még ebben a különleges, hegyoldalba bújt városban.

Nyári üdülésünket Bar kikötőjében töltöttük – itt volt a szállásunk és a napozóhelyünk is. A város jóval nyugodtabb, mint a zsúfolt Budva, és árban is kedvezőbb: éttermekben és szállásokban egyaránt érezhető a különbség.

Innen könnyedén el lehet vonattal jutni egészen Bielo Poljéig – 2025-ben egy retúrjegy ára nagyjából 12 euró körül mozog. A vonatút önmagában is élmény: a látvány lenyűgöző, ahogy a szerelvény áthalad a Moraca folyó kanyonja fölött, szurdokokon, alagutakon és hídakon keresztül. Hegyek, völgyek váltják egymást, miközben az ember újra és újra rácsodálkozik Montenegró változatos domborzatára.

Autóval is bejárható ez a vidék, de vezetés közben komoly figyelmet igényel a keskeny, gyakran kanyargós úthálózat – főleg, ha valaki nincs hozzászokva a hegyi terephez. Bar mindenesetre jó kiindulópont azoknak, akik kevesebb tömegre és természetközelibb élményekre vágynak a montenegrói tengerparton.

Bar számunkra inkább ipari- és strandvárosként maradt emlékezetes, hatalmas, modern kikötőjével – nem lett a szívünk csücske. Mivel látnivalóból nem sok akad a városban, úgy döntöttünk, hogy itt próbáljuk ki a búvárkodást. A neten előre kinéztünk egy szimpatikus búvárközpontot, és még aznap meglátogattuk az irodájukat a kikötőnél. Másnap reggel 10 órakor találkoztunk a csapattal a G6 dokknál, ahol a Downunder nevű hajó várt ránk – ezzel indultunk a merülésekre.

A szervezés profi volt. Rövid bemutatkozás után a vezetők átnézték, kinek milyen búvárigazolványa van, mennyi a tapasztalata, és mikor merült utoljára. Ezután együtt megterveztük a merüléseket. Az első helyszín egy sötét, víz alatti barlangüreg volt, amelynek bejárata 6 méteres mélységben kezdődött, és egy hosszabb, zárt alagúton keresztül lehetett eljutni a belső térbe. Mivel egyikünk sem érezte magát elég tapasztaltnak ilyen szűk helyen történő merüléshez, inkább kihagytuk ezt a kört. A másik három búvár viszont lement az oktatóval, de visszatéréskor ők is vegyes érzésekről számoltak be.

A második merülésre már csak ketten vettünk részt – mi, akik korábban kimaradtunk. Egy könnyed kört tettünk az öbölben, megnéztük a halakat, megsimogattunk néhány tengeri csillagot, és láttunk egy rákot, amely egy hatalmas csigaházban lakott.

A harmadik merülés viszont mindannyiunk számára a nap fénypontja lett. Közel settenkedtünk Bar kikötőjéhez, ahol lehorgonyoztunk egy hajóroncs fölött. Ez a Dague nevű francia hadihajó volt, amely 1915-ben három részre szakadt és elsüllyedt, miután aknára futott – az osztrák–magyar haditengerészet egyik aknájára. A roncs 16 méter mélyen fekszik. Először körbeúsztuk, megnéztük a gépházat, majd beúsztunk a középső szekcióba, ahol látható volt a kapitány kabinja és annak híres, kék virágmintás csempével borított toalettje is.

2025-ben van a hajó elsüllyedésének 110. évfordulója, ennek alkalmából a francia nagykövetség megbízásából montenegrói búvárok elhelyezték a roncsra a francia zászlót, és hivatalosan meg is koszorúzták azt. Délután négy körül értünk vissza a kikötőbe – emlékezetes nap volt.

,, Bar városnak csak a régi Bar része szép + a vár. (2021)

Bar óvárosa szép. Olyan természetesen eredeti, nem úgy mint Dubrovnik, Zadar, Pag, stb. És nincs tömeg. És az árak nem ugranak másfélszeresre. Egy fagyi 0,6-ról 0,7-re emelkedik csak.

Sutomore és Bar között van pár csodaszép kis sziklás öböl. Sajnos a többségében nudistak uralják (nincs semmi kiírás). De holnap reggel azért megyünk majd, korábban mint ők 😊.

Étkezés. Első nap egy étteremben a parton 28 valamennyi euróra adtam harmincat. Ma ugyan ott a pincér nem bírt a kedvünkben járni. Mintha egy Michelin csillagosban lettünk volna. A lányok alá tolta a széket, leste minden gondoltunk. Olyant is hozott ami nem volt az étlapon. Most 35re kapott 38at. Tavozaskor meghajolt és nem győzött hálálkodni.

Strand. Nagyon zavar hogy sok rész le van korlátozva a fizetős napágyakkal. Én szeretek a saját székemben ülni a saját ernyőm alatt. Nem a pénzt sajnálom, hanem a lehetőséget. Tudom, biznisz. (2022)

Kiknek ajánlott Bar és környéke? Azoknak, akik nem rettennek meg a horvátországinál sokkal láthatóbban jelenlévő, valódi balkáni állapotoktól, a hazai és szerb sofőröktől (vö. ne önts fel a garatra, ha utána nem tántoroghatsz a járdán), és a sok szeméttől. Ezeken túl ugyanis egy rendkívül érdekes ország és szimpatikus, vendégszerető nép rajzolódik ki a szemünk előtt, remek ételekkel, a horvátokat sokszor megközelítő színvonallal, de sok esetben jóval szerényebb árakkal.
Petrovac ellenben a kicsit jobb anyagi lehetőségekkel rendelkező, de a horvátországi drágaságot még mindig nem elérő nyaralóhely. (2022)

Olaszul Antivari, albánul Tivari; nevét a latin Antibarium szóból kapta, ami annyit jelent: az itáliai Bari városával szemközt lévő. Fontos hadi és személyi kikötő, kompjárat köti össze az olasz Anconával. A kikötője érdekes és mozgalmas, a tengerparti sétány pedig elegáns.

Szép fekvésű, 3 km hosszú strandja van; a kikötőhöz közeli városi strand (Gradska plaźa) vize piszkos, a királyi strand (Kraljevska plaźa) annál kellemesebb. Itt ingyenesen árnyat adó, kis nád napernyők is vannak. Innen látszik a nemrég felépült díszes ortodox székesegyház, mely nevét a vértanú szerb fejedelem, Szent Jovan (Iván) Vlagyimir után kapta.

A tengerparti sétányon található az egyetlen montenegrói király, I. Miklós nyári rezidenciája is. A palotában érdekes, főképp néprajzi, kiállítás tekinthető meg. Az egymás melletti busz- és vasútállomás felé pedig hatalmas katolikus katedrális emelkedik, melynek védőszentje Szent Péter apostol.

Bar, legalábbis új Bar, amúgy modern város, széles sugárutakkal; ezek közül az egyik Tito marsall nevét viseli. Érdemes felkeresni a központban a falusi piacot (Zelena pijaca), ahol olcsón lehet vásárolni, és kissé szakadt kocsmáiban "alkoholizálni". Régi Bar, vagyis Stari Bar felé hatalmas olajfaligetek vannak: az egyik olajfa igazoltan több, mint 2200 éves...(r.i., 2023)

Tetszett:

A Bar erőd kilátása az Adriára.
A Stari Bar óváros romjainak hangulata.
Az olajfaliget sétányai.
A kikötői éttermek friss halételei.
Az árak kedvezőbbek, mint Budvában.

Nem tetszett:

A vasúti sínek elvágják a várost a parttól.
A modern városrész jellegtelen építészete.
A strand kavicsos és szűk.
Az infrastruktúra hiányosságai.
A kikötő ipari hangulata.

Odajutás

A vasúti pályaudvar 300 méterre van a városközponttól, a buszpályaudvar 2 kilométerre.

Szállás

Ajánlott szállások (2023):

3 csillagos: Pharos ,

4 csillagos: Princess ,

Közlekedés

A buszozásnál a menetjegyet a buszon kell/lehet megvenni. Gyakran a sofőrön kívül van eggy kalauz is, és neki kell fizenti. Egy utazás általában 1 és 2 euró közötti összegbe kerül.

Étkezés

Ajánlott vendéglők:

Sunce, nacionalna kuc'a

Konoba Spilja (óváros)

Konoba Bedem (talán a legjobb óvárosi vendéglő (a konoba a hagyományos helyi vendéglátóhelyek gyűjtőneve)

Kaldrma (óvárosi)

,, Sokkal jobban megéri étterembe menni, mint az otthoni felkapott helyeken. Nyilván főleg a Balatonnal érdemes összehasonlítani e tengerparti étkezdéket, na már most, Montenegróban kettőnknek egyetlen éttermi látogatásunk se volt drágább mint 35 Euró (fejenként egy vagy két itallal, legtöbbször frissen facsart narancslével, nem a legolcsóbb főétellel, esetenként desszerttel is), nehezen hiszem, hogy a magyar tengernél kijöttünk volna ennyiből.

Első éttermi étkezésünk vasárnap este a stadion melletti Aria étteremben volt, ahol majdnem éjfélkor, meccs után is fogadták az embereket. Ekkor csak egy olcsó, 5.50 Eurós tenger gyümölcsei rizottót ertünk, amin persze érezhetőek voltak az olcsóbb mirelit alapanyagok és a surimi, de finom volt, ennyi pénzért teljesen jó volt ez. Az itt töltött idő alatt még kétszer visszamentünk az Ariaba, mindkétszer grillezett tintahalat rendeltem, ami elsőre remek volt, másodjára viszont rántottra sikerült... 😃 Sebaj, van ilyen, nem volt rossz ez se, bár kicsit sok volt az olaj a panírban. Párom viszont mindig elégedett volt az ételével.

Második vagy harmadik napon vacsorára a tengerparton lévő Chico Ricoba ültünk be, tőlünk 3-4 méterre már a hullámok, gyönyörű kilátás a naplementére... So romantic. De kedves olvasó, ha valaha is Barba vezet az utad, ezt a helyet nagy ívben kerüld el. Mindketten grillezett tintahalat rendeltünk rizzsel. A pincér végül főtt krumplival hozta a tintahalat, de az is már ki volt hűlve. A tintahal nem volt normálisan megtisztítva, homok ropogott a fogunk alatt. Én ugyan nem szoktam szólni kisebb malőrökért, de mikor még az 50-es bankjeggyel kifizetett 31 Eurós számla után visszahozott 14 Euró visszajárót, ott már kissé felbasztam magam. Mikor szóvá tettem, egy szó nélkül odaadta a maradék 5 Eurót. Az étteremről szóló Google Véleményekkel is óvatosan, mert ez a hely is hiába van 4.4-re értékelve, rengeteg az 1-2 csillagos értékelés is (ezeket érdemes elolvasni), gyanítom felhúzzák valahogy.

A Restoran BB volt a harmadik étterem amit kipróbáltunk, ez a szálláshoz vezető főút mentén található. Itt csevapot ettünk, a klasszikus délszláv ételt, amit csak nem lehet elrontani, gondoltuk. Szerencsére nem is kellett csalódnunk. Az egy nagy üveg vízért, két üdítőért és két adag ételért felszámolt 16.10 Euró pedig még egy nem túl felkapott helyen is ritkaságszámba menne, pláne, hogy finom is - talán nem is csoda, hogy többször is visszatértünk, mindig kiváló volt.

Összességében az éttermekről nincsenek rossz tapasztalataink (leszámítva azt a szar Chico Ricot), a személyzet majdnem mindenhol kedves, udvarias, mosolygós, s finomak az ételek (leszámítva a... tudjátok). Említést érdemel még, hogy nem csak hogy nincs hozzáadva 10-20, netán 30%-os szervizdíj a számlához ahogy az kis hazánkban divat, hanem a legtöbben még a jattot se hajlandók elfogadni. S mindezek ellenére mosolyognak az emberre!

A parton egyébként sok az étkezési lehetőség (a fizetős strandoknak általában saját büféjük vagy éttermük van) és az árus is. Kedvenceink azok az árusok lettek, akik fel-alá mászkálnak egész nap, s 2 Euróért 10 darab, valami Nutellához hasonló szósszal leöntött fánkszerűséget árulnak. E fánkok állaga és íze szerintem közelebb áll a lángoshoz mint a valódi fánkhoz, de azért elég finomak. Meg persze szénhidrátbombák - sebaj, nyaralunk... 😃

(2022)

Vásárlás

Egyéb árusokat is látni, van aki pénztárcát, van aki napszemüveget kínál (utóbbit az se zavarta, hogy napszemüvegben jeleztük neki, hogy nem kérünk napszemüveget, ő mégis vagy háromszor akarta ránk sózni a portékáját). Nagyon sok gyereket is láttunk, akik hol hűtőmágneseket és egyéb szuveníreket, hol pedig saját kis remekműveiket, pl. rajzaikat árulták - gondolom kis zsebpénzt gyűjtenek őszre.

7,90 euró (Voli Market)

Szórakozás

Ha szórakozni akarunk, akkor érdemes elmenni Sutomore-ba. ) kilométerre van bartól északi irányban.

Egyéb hasznos információk

1. A kikötőnél van egy turista információs iroda, ahol lehet tájékozódni a városról és környékének látnivalóiról. gyűjtsük be a brosúrákat.

Strandok

A strandok szempontjából Side a legváltozatosabb török tengerparti üdülőhely. Side az egyik legváltozatosabb török üdülőhely. 2-5 kilométerenként teljesen eltérű adottságú strandok találhatók. Vannak durva homokszemcsés, kavicsos fövenyek, fa mólós strandok, meredek sziklás partok, buja bozótosak, zzsúfolt és vad helyek - itt minden van. Nyilván a legtöbb nyaraló marad a hotelje előtti partszakaszon, de azért a nyaralás elején érdemes felfedező útra menni. Persze nem árt már a hotel, avagy resort kiválasztásánál is tájékozódni arról, hogy milyen a legközelebbi strand.

Egyébként Side térségében minden strad közstrand, de azért a hotelek próbálják de facto kisajáítítani az előttük lévő partszakaszt. Ha a kiválaszott strad éppen nem a mi szállásunk előtt van, akkor a hotel bárgában rendelt ital ,,legalizál" minket, mármint a strandon.

A kövek, kavicsok miatt feltétlenül vigyünk valami fürdőszandált, vagy vásároljunk ilyet helyben. Bar térségében sincsenek homokos strandok.

A tengerpart szép. A környezetvédelem viszont olyan szinten van Montenegró tengerpartján, mint Magyarországon 20-30 évvel ezelőtt. Szelektív hulladékgyűjtés nincs (legalábbis Barban), a boltokban szó nélkül (!), ingyen műanyag szatyorba kezdik pakolni a vásárolt cuccaidat, és még téged néznek hülyének, ha szólsz, hogy nem kéred a szatyrot, "hiszen ingyen van". Mindez "természetesen" visszaköszön a parton is... Rengeteg az eldobált kajásdoboz, PET-palack, cigarettacsikk és nyilván a műanyag szatyor, utóbbiak néha a vízben is felbukkannak.

Egyik nap a partról felvezető lépcső mellett hatalmas szemétdombot láttunk, miközben 5 méterrel arrébb ott árválkodott a szemetes - szinte üresen. De a szeméthegy ott van, és csak növekszik, mivel a sok drága nyaraló konkrétan oda bassza le a szemetét - majd felmegy a lepcsőn és elsétál a kuka mellett. Szürreális. Ez viszont inkább a šušanji partszakasz ingyenes strandrészein jellemző, a fizetősöket takarítják, ahogy pedig haladunk Bar felé, úgy lesznek az ingyenes strandok is egyre tisztábbak, Barban pedig már hellyel-közzel rendben vannak, kevés a szemét. A fizetős partszakaszokon egyébként 6 és 10 Euró között mozog két napágy napernyővel, egy egész napra.

A part és a tenger egyébként kavicsos/köves. Tengeri cipő ezért erősen ajánlott, bár a horvát partokra jellemző tengeri sünöket nem láttunk a vízben. Maga a tenger amúgy tiszta, bár nagy hullámzáskor kijön a part közelébe az alga és a hínár (meg persze a bedobált szatyrok), de viszonylag mélyre le lehet látni. Gyorsan mélyül, 10-15 méterre a parttól már nem ért le a lábunk.(2022)

Bar városi strandja

Tiszta, rendezett, strand tiszta tengervízzel. Kavicsos strand, kell a szandál.

2 napozóágy és egy napenyő napi bérlése 5 euró.

Susanj

Susanj strand egy nagyon szép homokos strand, amely Sutomore városában található Montenegró partvidékén. A strand hossza több mint egy kilométer, és rendkívül népszerű a turisták körében a kristálytiszta víz és a látványos hegyek miatt. A strand kiváló lehetőséget kínál a napozásra, a fürdőzésre, és számos vízi sportot is lehet kipróbálni, például a jet-ski-t, a parasailinget és a banánhajózást. A Susanj strandon találhatók bárok, éttermek, és számos egyéb kényelmi szolgáltatás, hogy a látogatók maximálisan élvezhessék az időt a strandon.

i. z. fotója

Crvena Plaza

A térségben itt a fövenyen a legkisebbek a kavicsok és látványos módon pirosak. Ezért is nevezik a strandot pirosnak.

l. z. fotója

Óváros

(Stari Bar)

A városka neve önmagáért beszél: „Stari Bar”, vagyis „Öreg Bar” – ez a mai, tengerparti Bar elődje, amelyet annak idején a kalóztámadások és a természet erői ellen védve inkább a szárazföld belsejébe építettek. Történelme lenyűgözően rétegzett: végigvonult rajta szinte minden hatalom, amely Montenegró történetét formálta – illírek, rómaiak, bizánciak, szlávok, velenceiek, oszmánok, végül a montenegróiak. Mindegyikük hagyott valamit maga után, vagy éppen eltüntetett egy darabot a múltból.

A mai romváros leglátványosabb maradványai közé tartoznak a városkapuk, a várfalak, a felső erőd, egy kolostorrom, egy hajdani templom, amit később mecsetté alakítottak, valamint egy oszmán stílusú gőzfürdő és az óratorony. A hegyoldal felé vezető régi vízvezetékrendszer – az akvadukt – még ma is impozáns látvány. A többi épületből már csak mohával borított, omladozó falak maradtak – a természet visszavette, ami az övé volt.

A romvárosba egy hangulatos kis bazársoron keresztül lehet besétálni, ahol ajándéktárgyak és néhány helyi étterem is várja a látogatókat. A közelben, némi belépődíj fejében (2025-ben kb. 2–3 euró) megtekinthető a város egyik szimbóluma, egy több mint kétezer éves olajfa is, amely még mindig él. A délelőtti kánikulát rajtunk kívül a helyiek is nehezen viselték – nem csoda, ha ilyenkor inkább az árnyékos romok közé húzódik mindenki.

A történelmi Bar a modern Bartól 5 km-re északkeletre, a Rumija hegy lábánál terül el. A romváros története dióhéjban a következő. Az itt talált leletek alapján az i.e. 8. században már illír törzsek éltek itt. A rómaiak 500 évvel később az illír települést lerombolták, és ettől délre építettek várost. A régi illír település romjain aztán a hatodik században a bizánciak építettek erődítményt és várost. A 11-15. század között középkori szláv (szerb) államalakulatok követték egymást (Duklja, Zeta). A Velencei Köztársaság időszaka: 1443-1571. Ezt követte a török uralom, majd 1878-ban a nagyhatalmak által önállónak elismert Montenegró része lett. Tehát három évezred rétegeit láthatja itt a látogató. A legtöbb nyomot talán a velenceiek hagyták: az erődítmény bejáratánál ott is büszkélkedik a velencei szárnyas oroszlán. A romváros környékén nagyjából 1800-an élnek most; az erődítmény alatt bazársor, kávéházak, éttermek, mecsetek. Na, és itt is, és a romváros területén is: a Montenegróban elmaradhatatlan kóbor kutyák. Nem kell tőlük félni: békések! (R. I., 2023)

g. m. fotója

k. a. fotói

Egyéb látnivalók

A világ (állítólag) legrégebbi olajfája

2250 évesnek mondják. 1 vagy 2 euró a belépőjegy a területre. ha ennyit sem akarunk rá áldozni, akkor kívülről, az utca területéről is láthatjuk és le tudjuk fotózni.

Reggeli után elindultunk a Bar központjában lévő olíva fához. Első nap a kolostorokban nem igazán éreztem semmilyen spirituális értelemben vett nyugalmat, békét. De a „Stara Maslina” közelében valami elképesztő érzés tör az emberre. Az a tudat, az az érzés, hogy egy több. mint 2000 éves fát érinthettem, még most is lenyűgöz. Mi mindent élhetett át az a fa?
Az olíva fa pontos életkorát 2007 és 2473 közöttire becsülik. Egy kis bekerített liget közepén áll, szintén több száz éves olíva fákkal körbe véve. Ide . Elképesztő, milyen nyugalmat áraszt a hely. Csodálatos kilátás nyílik a közeli hegyekre.

g. m. fotója

Kikötő

Bar kikötője Montenegró egyik legnagyobb és legfontosabb kikötője, amely a montenegrói partvidék déli részén található. A kikötő több, mint 1000 kikötőhellyel rendelkezik, és lehetőséget biztosít a kereskedelmi, halászati és turisztikai hajók számára. Bar kikötője a montenegrói gazdaság egyik fontos pillére, mivel a kikötő révén jelentős mennyiségű áru importál és exportál az országba. A kikötőt egy nagy védőgát is körülvédi, amely a természetes veszélyekkel, például az erős hullámokkal és a viharokkal szemben is védelmet nyújt. A kikötő környezetében számos étterem, bár és üzlet található, amelyek a turisták számára kínálnak szórakozási és vásárlási lehetőségeket.

g. m. fotója

Régi vár

A Bar városában található régi vár neve "Stari Bar" és egy régészeti lelőhely, amely a városközponttól mintegy 4 km-re északkeletre található. Az épületegyüttes középkori eredetű, és kivételes történelmi és kulturális értéket képvisel Montenegróban. A várat a bizánci időkben építették, majd a középkorban, később pedig az oszmán időkben további fejlesztések és bővítések történtek rajta. Az épületegyüttes sokat szenvedett az évszázadok során, többször is elpusztult, majd újjáépült. Az utolsó pusztulás az 1979-es földrengés következtében történt, amely a város jelentős részét lerombolta, de a vár részben megmaradt.

Ma a Stari Bar régészeti parkként üzemel, ahol az érdeklődők megtekinthetik a vár romjait, az ősi utcákat, a középkori templomokat és más történelmi emlékeket. A látogatók a régi várat bejárva magukra szabott túrákat élvezhetnek a vár és a környék látnivalói között, és így betekintést nyerhetnek a montenegrói történelem és kultúra sokféleségébe.

Programlehetőségek

Rumija-hegység

A Rumija-hegység Montenegró déli részén húzódik az Adriai-tenger partvidékétől beljebb. A hegy lábától az Adriai-tenger kb. 10 km-re található, és a magassága a csúcsokon akár 1 600 méter is lehet.

A Rumija-hegység dús növényzettel borított, és az ország egyik legszebb természeti kincse. A hegy oldalain erdők találhatók, melyekben számos állat él, például vaddisznók, rókák és hiúzok. A hegység lábánál a legelterjedtebb növények az olajfa, a mandula és a fügefa. Az egyik legfontosabb jellemzője a hegynek az állandóan fújó szél, ami jelentős hatást gyakorol a helyi klímára, és ezt kihasználva számos szélerőművet telepítettek a hegyoldalakra.

A Rumija-hegység területe kiváló kirándulóhely, hiszen itt található Montenegró legmagasabb aszfaltos útja, amely a hegy csúcsáig vezet, és csodálatos kilátást nyújt a környékre. A hegyoldalon számos turistaösvény vezet, ahol a természet szerelmesei számos szépséggel és látványossággal találkozhatnak. A hegység tetején egy kis ortodox kolostor található, amely a szerzetesek otthona, és egyedülálló építészeti és művészeti értékekkel rendelkezik.

g. m. fotója

Közeli látnivalók&programok

Cetinje: Bartól 53 kilométerre

Budva: Bartól 39 kilométerre

Kotor: Bartól 61 kilométer

Lovcen: Bartól 77 kilométerre

A Lovćen Nemzeti Parkba vezető út több mint 1600 méteres magasságba kanyarog fel – és ez bizony nem hétköznapi autókázás. Néhol kifejezetten idegborzoló: a keskeny szerpentineket általában masszív betontömbök szegélyezik, de akadnak olyan szakaszok is, ahol ezek egyszerűen hiányoznak. Egy személyautó és egy turistabusz nem fér el egymás mellett, így sokszor csak hosszú-hosszú méterek után lehet félreállni. Mi is kerültünk olyan helyzetbe, amikor beláthatatlan kanyarban kellett hátrafelé tolatnunk, mert szemből hirtelen feltűnt egy busz. Az ember ilyenkor inkább nem is gondol bele, mi történik, ha hátulról valaki túl gyorsan érkezik – márpedig itt Montenegróban nem ritka, hogy a gázpedált a körülményektől függetlenül rendesen nyomják.

Ha valaki ügyesen lavíroz a kanyarok, tehenek és más autósok között, végül eléri a parkolót a hegy tetején. Innen azonban még nincs vége: közel ötszáz lépcsőfokot kell megmászni, hogy az ember elérje a mauzóleumot, amely Njegoš herceg-püspök végső nyughelye. A panoráma viszont minden fáradságot megér. Azt mondják, tiszta időben akár Olaszországig is ellátni. Hogy ez tényleg így van-e, nem tudjuk, mert a páratartalom elég magas volt – de a látvány így is lenyűgöző volt.

Rijeka Crnojevica

Bartól 48 kilométerre van.

d. i. fotója

Skadar-tó

A Skadar-tó Montenegró és Albánia határán fekvő, az egyik legnagyobb tó Európában. A tó hossza körülbelül 50 kilométer, szélessége pedig akár 14 kilométer is lehet. A tó területe változó, a csapadékmennyiségtől és a vízszint változásától függően, de általában mintegy 400 négyzetkilométer területet ölel fel.

A Skadar-tó nagyon fontos természeti és ökológiai értéket képvisel, és számos veszélyeztetett állat- és növényfaj otthona. A tó partján sűrű növényzet, például a tölgy és a mocsári ciprus növekszik, és a tóban számos halfaj él, többek között pisztráng, süllő, csuka és harcsa. Emellett a tó egy fontos madárvonulási útvonal, és számos védett madárfaj él itt, például a pelikán, a rétisas, a kócsag és a kis kócsag.

A Skadar-tó környéke egy kiváló turisztikai célpont, hiszen a tó partján számos kis halászfalu található, és a látogatók hajókázhatnak a tón, és felfedezhetik a környező területeket. A tó partján számos túraútvonal vezet, ahol a természet szerelmesei gyönyörű kilátásokat élvezhetnek. A tó partján számos kiadós piknikhely található, és a környék híres a helyi borairól és a helyi ételekről is.

d. i. fotója

Bielo polje

Bielo Polje egy kisváros Montenegró északi részén, a határ közelében Szerbiával. A város a történelmi és kulturális jelentősége miatt ismert, de fontos ipari központ is a régióban. A város neve szerbül "Belo Polje", ami "fehér mezőket" jelent.

Bielo Polje gazdag történelmi örökséggel rendelkezik, a római időkből és az azt követő korszakokból is fennmaradtak itt fontos épületek, például az ortodox templomok, a várak és a kastélyok. A város központjában található a főtér, amelyen számos történelmi épület található, például a városháza és a katolikus templom.

A város környéke természeti szépségekben is bővelkedik. Az észak-montenegrói régióban található, és csodálatos hegyvidéki táj jellemzi, ahol a kék ég, a zöld erdők és a sziklás hegycsúcsok találkoznak. A környék vadvilága is gazdag, itt élnek többek között medvék, farkasok, hiúzok és vaddisznók.

Bielo Polje fontos ipari központ is, jelentős textil- és élelmiszeriparral, és számos vállalkozás található itt. A város gazdasági fejlődése miatt egyre népszerűbb turisztikai célpont is a régióban.

További beszámolók

Bar felé indultunk, de még előtte letértünk az útról egy keskeny, meredek és szerpentines szakaszon, hogy megnézzük a Valdanos strandot. Ez a vadregényes, kavicsos partszakasz távol esik a turistaközpontoktól, így igazi menedék azoknak, akik a nyugodt, természetközeli pihenést keresik. A strandot ősi olajfák ölelik körbe, a víz színe mélyzöld, kristálytiszta és hívogató – olyan, mintha egy eldugott mediterrán titokba csöppennénk.

Valdanos fölött mintegy 80 ezer olajfa határozza meg a tájat és a hangulatot – nem ritka köztük a 300 éves példány sem. Egészen a közelmúltig ez a terület katonai zóna volt, a történelem során pedig a kalózok is szívesen használták rejtekhelyül az öblöt.

Mi viszonylag későn érkeztünk – legalábbis strandoláshoz képest –, de már a bejáratnál ott volt az őrbódé, így valószínű, hogy a parkolásért és/vagy a belépésért díjat kell fizetni.

Visszafelé a főút irányába újra áthaladtunk a lélegzetelállító olajfa-ligeteken. Egy-két helyi árus is árulta a portékáját az út mentén – utólag nagyon bánom, hogy nem hoztam magammal friss olívaolajat vagy bogyót. Egy ilyen helynek az íze is emlék marad.

A tengerparton fekvő stadionon túlhaladva aztán egy másik világba csöppenünk a sétányon. Ez már abszolút családbarát, mintha a néhány km-rel arrébb lévő járda- és köztisztasági problémák nem is léteznének. Rögtön a sétány elején ott van az a drága Chico Rico, tovább haladva pedig feltűnik a Hotel Princess nevezetű szálloda, amely háromszor-négyszer annyiba kerül mint az Antivari. Ezt a részt már szépen kialakított terek, magas színvonalú éttermek jellemzik, még játszóház is van a gyerekeknek, illetve itt található az ország legnagyobb kikötője, ahol egy luxus óceánjáró és a Bar-Bari kompjárat mellett rengeteg teherhajót és a montenegrói hadiflotta egy részét is szemügyre vehettük. (2022)