ÚTIKRITIKA.HU / Montenegró

Montenegró

Egészség | Közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Szórakozás | Közbiztonság és kellemetlenségek | Magyar külképviselet | Egyéb hasznos információk | Fotóegyveleg

.

.

Bőségtál jelentéktelen zöldséghányaddal - Ata fotója

.

Egészség

Montenegróban a közegészségügyi, higiéniai körülmények jóknak mondhatók. Járványveszély nincs, de a tengerparton a turistaszezon idején kialakulhat vírusos, hasmenéssel és hányással járó fertőzés. A megbetegedéseket a rota és a noro vírusok idézik elő. Orvosi jelentések szerint a megbetegedések csak és kizárólag a csecsemőkre, illetve a legyengült immunrendszerű emberekre jelenthetnek komolyabb veszélyt. Az egészséges védekező rendszerrel rendelkező egyéneknél a fertőzés lefolyása 2-3 nap. Nem javasoljuk a csapvíz fogyasztását, különösen a nyári kánikula idején csak és kizárólag palackos vizet fogyasszanak.

Kedvezményes utasbiztosítás köthető az alábbi linken.

,, Víz iható általában. Nekünk nem volt vele gond." (Szötske, 2019)

Az 50 faktoros naptej mindenképpen ajánlott, sőt kötelező. (július, augusztus)

Montenegró 2019-ben tovább szigorította a dohányzási törvényét. Az új rendelet értelmében ( a kaszinók kívételével) tilos a dohányzás minden olyan nyilvános helyen, ahol ételeket és italokat árusítanak.

Az új szabályozás kizárja azt a korábbi lehetőséget is, hogy a vendéglátóhelyek külön díj ellenében részleges mentességet kaptak a tilalom alól. A középületekben lehetőség lesz a dohányzásra, de a dohányosok számára külön helyiséget kell kialakítani.

Közlekedés

A Montenegróba autóval utazók számára Zöldkártya – azaz nemzetközi gépjármű felelősségbiztosítási bizonylat – kiváltása kötelező. Zöldkártya hiányában a Montenegrói határon belépéskor határbiztosítást szükséges kötni. A helyi szabályok szerint a személygépjármű vezetője és utasa egyaránt köteles bekapcsolni a biztonsági övet. A személygépjármű kötelező felszerelései közé tartozik a fényvisszaverő láthatósági mellény. A kerékpárral közlekedők lakott területen kívül mindig kötelesek bukósisakot, csökkent látásviszonyok esetén pedig éjjel és nappal is fényvisszaverő láthatósági mellényt viselni. A motorkerékpárral közlekedők mindig kötelesek bukósisakot viselni. A fenti és sebességkorlátozásra vonatkozó szabályok áthágása pénzbüntetést von(hat) maga után.

A montenegrói közutak minősége nagyjából megfelel a hazai utakénak, az országban azonban nincs autópálya. A Montenegróba utazóknak ajánlotta a fokozott körültekintés autózás közben, különösen a hegyi országutakon. A helyi gépkocsivezetők sokszor kiszámíthatatlan módon, az alapvető szabályokat nem betartva (indexelés, elsőbbség adás) közlekednek!　

2025. júmius: 1 l. benzin 1.50 euró, dizel kb. ugyanannyi.

A Montenegró fejezetünk Bevezető alfejezetének legalján a kommentek közül érdemes elolvasni azt, ami erős kritikát fogalmaz meg az ottani közlekedési állapotokról! 

A rutinos Montenegró tengermellékére utazók már tudják sajnos, hogy főleg augusztusban gyakran előforduló tüzek, nagyon megtudják keseríteni a nyaralók és az ott élők életét. 😔 A közlekedés egyébként is nehéz a tengerpart keskeny útjain, de a tűz és a fojtogató füst még erre is rátesz egy lapáttal! A hatalmas hegyek ölelésében erre sajnos számítani kell, különösen a Kotori öbölben és környékén!

Új autópályaszakasz: Kb 40 km, 3,5 euró az ára (kapus fizetős megoldás van), Mateševo (Kolasin mellett) és Smokovac (Podgorica) közti részt adták át. Jó és gyors.

A közlekedés tényleg kaotikus. Mindenhová próbáltunk időben elindulni, de nem lehet. Reggel, délben, délután és este is nagy dugó mindenhol. A legnagyobbak Budva és Kotornál voltak ott volt, hogy több mint 1 órán át araszoltunk azért, hogy beérjünk a városba.

Az árak tényleg olyan, mint itthon, viszont az üzemanyagok sokkal jobban. Az átlagfogyasztásunk a 2,4-es alfaval 1 literrel jobbra jött ki a szerpentinen utakon, mint az itthoni gázolajjal az autópályán. Fura. Kint amúgy 1,42 eur a gázolaj (prémium). (2023)

---

A kotori buszpályaudvar elég lepukkant. Mobil jegyet nem fogadnak el, mindenképp nyomtatni kell. Ezt egyébként Podgoricában aprópénzért (0.15 €) megteszik a kasszánál, de mint megtudtuk másoktól, Kotorban és Budvában 3 €-val lehúznak érte jegyenként! A vicc az, hogy ha nyomtatott jeggyel mész, akkor is a kasszához kell menni egy 1€-s kényelmi díjat befizetni… A többi buszra már helyben vettünk jegyet. Szezonon kívül szerintem felesleges online intézni előre. Több macera, kevésbé rugalmas, és így is bőven volt szabad hely a buszokon, amik egyébként meglepően pontosan indultak és érkeztek minden alkalommal. (2023)

---

A közlekedés valami borzalom szezonban, a járdán rád dudál mögötted a motoros, hogy engedd el, bárhol, bárki el tud ütni, ha nem figyelsz egy pillanatra, és parkolni meg egyszerűen valami kaland ebben az országban, már annak, aki birja az izgalmakat. (2023)

---

,, Közlekedéshez eleinte autóbérlésben gondolkodtunk, de amikor utánaolvastam a parkolási lehetőségeknek, inkább úgy döntöttünk, hogy maradunk a reptéri transzfer - busz - taxi háromszögben. Ezek költsége nálunk az alábbiak szerint oszlott meg:
Podgorica reptér - Budva - Podgorica reptér transzfer €30/irány (össz: €60)
Budva - Kotor busz €3.50/fő (össz: €7)
Kotor - Tivat taxi €10
Tivat Waikiki beach - Tivat autóbusz állomás taxi: €5
Tivat - Budva busz €3.50/fő (össz: €7)
Budva - Jaz beach busz €2/fő (össz: €4)
Jaz beach - Budva taxi €10
Összesen: €103/2 fő
Mindenki maga látja, hogy neki hogy éri meg a közlekedés, nekünk tömegközlekedni bejött. A buszokra szinte soha nem kellett többet várni 20 percnél és nagyon kényelmes klímás buszokkal jártunk mindenfelé (mondom ezt alapvetően autósként). A fentiekkel összevetésként írom, hogy 4 napra legolcsóbban €130-ért tudtunk volna autót bérelni, plussz a parkolás €15/nap (összesen €60) lett volna az óváros közelében levő apartmanunknál (nem garantál parkolóhelyen). Ezek után én azt gondolom, hogy a megspórolt kb €90 mellett egy-egy taxi útért pár euróval többet fizetni belefér (pl. Jaz beach - Budva €10-ért nekem egyértelműen sok, de mondjuk a taxisok először €15-t mondtak 😃 ). Egyébként jellemzően elsőre a sofőrök pofátlan árakat tudtak kérni tőlünk, úgyhogy vagy alkudni kell velük vagy tovább kell menni a következőhöz. Például amikor a Budva Óváros - MojLab útra (szűk 2 km) bemondta egy taxis, hogy €20, akkor megmondtam neki, nem hülyék vagyunk, hanem turisták és otthagytuk. 🙂 " (l.d., 2021)

---

Tényleg rutinos sofőr vezessen, mert a KRESZ alapjait sem tartják be, paraszt módon dudálnak a dugóban is, a piros lámpánál is rád. Az útjelző tábla a legtöbb helyen félrevezet. (megszűnő sáv-nem is az szűnik meg stb.) Záróvonalon nagy sebességgel kanyarban előznek, jobbról előznek nagyon kell figyelni. Parkolóban rád állnak. (2023)

---

Montenegróban a Budva és Nikšić közötti főúton állítottak meg minket, egy olyan szakaszon, ahol szerintünk 80 km/h volt a megengedett sebesség. A rendőr viszont a kézi radart mutogatva azt mondta, 79-cel mentünk, és ez gond, mert szerinte ott 50-es tábla volt. Kérte a forgalmit, a jogosítványt, és közölte, hogy 30 eurós bírságot kell befizetni Podgoricában, a postán. Aztán menjünk vissza a papírjainkért. Kifejezetten jól hangzott… Végül hosszas beszélgetés után, talán mert látta, hogy nem vagyunk agresszívek, egyszerűen intett, hogy menjünk. Nem volt kellemes szituáció, és őszintén szólva semmi kedvem nem lett volna Podgoricában postát keresgélni.

Boszniában egy másik autót állítottak meg, mert nem volt bekapcsolva a lámpája a városban. A rendőr mondta is: 20 euró. Elég átlátszó volt, hogy a külföldiekre utaznak, mert előbb egy helyi rendszámú autót intett le, de ahogy meglátta a mögötte haladó magyar rendszámot, gyorsan továbblendítette a helyit, és inkább a magyar kocsira koncentrált. Ott is ment egy kis beszélgetés, mondták, hogy nincs már készpénzünk, és végül ezt a helyzetet is elengedték.

Általánosságban jellemző volt, hogy sok helyen hiányoznak a sebességkorlátozást feloldó táblák, vagy a faluvéget jelzők. Néha egy-két házból álló településen vagyunk, és nem lehet pontosan tudni, milyen sebességhatár érvényes. Persze ha a rendőr büntetni akar, mindig talál rá indokot. Ez nemcsak itt van így, máshol is előfordul.

---

Montenegróban vezetni nem éppen idegnyugtató élmény. A közlekedési morál enyhén szólva is problémás – bár őszintén szólva a francia Riviéra vagy Dél-Olaszország bizonyos részei sem sokkal jobbak. Aki nem gyakorlott sofőr, annak érdemes különösen óvatosnak lennie: nemcsak előre kell figyelni, hanem folyamatosan a visszapillantóban is – mert bármikor bárhonnan jöhet valami váratlan. A főbb utakon kétszer is úgy előztek ránk a szemközti sávból, hogy csak hajszálon múlt az ütközés. Egyszer Cetinje felé, másodszor Zabljak környékén. Életemben talán ha egyszer történt hasonló korábban, pedig nem most kezdtem utazni. Lehet, hogy más nem érzi ezt ennyire súlyosnak, de számomra elég megrázó élmény volt.

Budva környékén, és úgy általában az egész tengerparti részen a parkolás és közlekedés valóságos káosz. Autóból rengeteg van, de az infrastruktúra láthatóan nincs ehhez méretezve – se elég parkolóhely, se megfelelő úthálózat. Mindenki tolakszik, mintha versenypályán lenne, és senkit nem érdekel, hogy a többiek hogyan próbálnak közlekedni. Simán ráparkolnak más autóra úgy, hogy az ki se tud állni, vagy megfordulnak egyirányú utcában, mintha mi sem történt volna. A kanyarban való előzés teljesen hétköznapi látvány, különösen a nagy SUV-ok részéről, amelyek itt is meglehetősen elterjedtek. Volt olyan pillanat, amikor egy forgalmas kereszteződésben, ahol rengeteg gyalogos mászkált, egy busz megállt keresztben, az utasok kiszálltak, előkapták a csomagjaikat, és amíg ők pakoltak, az egész forgalom bénultan állt vagy káromkodva kerülgette őket. Ha véletlenül lassabban mennél a kelleténél, ne lepődj meg: ledudálnak, és olyan nézést kapsz, mintha máris le akarnának szedni az útról.

---

,, Közlekedés: balkáni laza.. távolsági buszt le lehet stoppolni :) De bárkit, aprópénzért elvisznek." (Szötske, 2019)

---

Egy tavaszi utazás során Montenegró felé Szerbián keresztül közelítettük meg az országot. A határon a szerb oldalon kissé fásult arcokat láttunk, de alapvetően korrektek voltak, nem kötekedtek. A montenegrói oldalon hasonlóan gördülékenyen ment minden, gyors ellenőrzés, barátságos hozzáállás. Viszont aki tériszonyos, az jól gondolja meg ezt az útvonalat: a hegyi utak gyakran szűkek, a kanyarok szédítő mélység mellett kanyarognak, és a szerpentinek egymást érik. Nekem a látvány lenyűgöző volt – egyfajta szabadságélmény –, de a sofőrünknek nem sok kellett, hogy kikészüljön. Talán pont ezért hazafelé már inkább Horvátország felé vettük az irányt.

A montenegrói közlekedési stílus viszont elsőre elég sokkoló tud lenni. Az, hogy valaki átvág a sávodon vagy figyelmen kívül hagyja a piros lámpát, itt nem kivétel – inkább az alapértelmezett tempó része. Az autósok határozottan, néha vakmerően közlekednek, de a mi sofőrünk két perc alatt ráérzett a ritmusra, és onnantól kezdve gördülékenyen ment minden. Ha valaki nem ijedős és van némi rutinja, gyorsan alkalmazkodik ehhez a közeghez.

Dudálás? Naná. De mintha nem is rosszindulatból tennék – inkább egyfajta reflex. És őszintén: mintha Magyarországon nem történne meg ugyanez, ha valaki egy másodperccel tovább gondolkodik egy zöld lámpánál. Mi is dudáltunk, ők is dudáltak, de semmilyen ellenséges viselkedést nem tapasztaltunk amiatt, hogy külföldiek vagyunk. Az egész inkább temperamentumos, mint agresszív – és ha az ember belelazul, még szórakoztató is.

---

Odafelé a Horvátország–Bosznia–Montenegró útvonalat választottuk. A táj mindenért kárpótolt: lenyűgöző hegyek, völgyek, folyók – de közlekedni rajta embert próbáló feladat. Aki tériszonyos, vagy nem szívesen ül volán mögé szűk, kanyargós, kiszámíthatatlan utakon, az jobban teszi, ha más útvonalat keres. Boszniában a 73-as főút hosszasan kanyarog apró falvakon keresztül, alig lehet haladni, mert úton emberek, biciklik, néha tehenek is megjelennek. A vezetési stílus már itt is jellegzetesen balkáni: bátrabb előzések, dudálás, villogás – mindennapos.

Szarajevó előtt van egy rövid autópályaszakasz, alig több mint ötven kilométer, három euróért. Szinte üres volt, a helyiek láthatóan nem szívesen fizetnek érte. Mi viszont örültünk a pár nyugodtabb percnek – ez volt az egyetlen olyan rész, ahol rendes tempóval lehetett haladni, ráadásul mosdózni is lehetett, ami fontos, mert utána sokáig semmi nincs.

A 73-as útról később letértünk egy hegyvidéki szakaszra. Először azt hittük, rossz irányba visz a GPS: az út keskeny lett, majd elfogyott az aszfalt, jött a murva, kátyú, por, és persze a szakadék pereme. Sok helyen annyira szűk volt az út, hogy két autó egyszerűen nem fért el egymás mellett. Gyanús volt, de aztán jöttek szembe a holland, német, osztrák rendszámú lakóautók, és rájöttünk: ez az út. Kb. húsz kilométernyi rázkódás után elértük a határt. A bosnyák oldalon egyetlen bódé várt minket, utána egy fahíd, amin csak egy autó fér el – irányonként váltogatva engedik át a forgalmat. A montenegrói oldalon már aszfaltos, kétsávos út következik, de a szerpentin szinte végig egy tóvá duzzadt folyó mentén kanyarog a sziklafalba vágva. Olyan alagutak jönnek egymás után, amelyekben se lámpa, se biztosítás, csak simán ki van vájva a hegy. Az ember óhatatlanul arra gondol: mi lenne, ha most szakadna le egy darab kő? A forgalom viszont meglepően nagy. Pihenőhely sehol, az első benzinkútnál zárva volt a mosdó, csak az étteremé működött, szerencsére.

Hazafelé már inkább Horvátország felé mentünk. Hosszabb és drágább, de az autópálya miatt sokkal kényelmesebb és kiszámíthatóbb volt.

A közlekedési kultúra ezen az útvonalon inkább afféle ösztönös túlélés, mint szabályok mentén szervezett rendszer. Vezetni csak annak ajánlom, aki tapasztalt és nem veszti el a fejét, ha hirtelen két autó is rákacsint a sávjára. Itt a sávok, táblák, lámpák legfeljebb ajánlások. Előznek ott is, ahol elvileg nem lehetne – akár a padkán jobbról –, befurakodnak mindenhová, ha kell, centizve, tolakodva. Dugók gyakran alakulnak ki épp ezekből a manőverekből, és ilyenkor jön a dudakoncert. De az egész közeg furcsamód nem ellenséges: nem kiabálnak, nem fenyegetnek, csak mindenki úgy csinálja, ahogy tudja. Egyetlen megoldás van: felvenni a ritmust, és lazán, türelmesen alkalmazkodni.

---

Montenegróban autózni önmagában kaland, és ha eddig nem voltál gyakorlott sofőr, itt aztán megtanulsz lavírozni, reagálni, improvizálni. Egyfajta intenzív kiképzés ez – de a végére az ember tényleg rutinosabbnak, magabiztosabbnak érzi magát. Az utak minősége meglepően jó, különösen a külterületeken: sima aszfalt, tiszta sávok, és az ország belső részein még a forgalom is egészen barátságos. Csakhogy jön egy kamion, és onnantól kezdve kilométereken át lehet nézelődni mögötte, mert előzni egyszerűen nincs hol.

A kisebb tengerparti településeken már más a helyzet. Ott előkerülnek a kátyúk – néhol olyan méretben, hogy egy kisebb autót is eltűntetnének –, és a járdák gyakran teljesen hiányoznak. Este a közvilágítás is több helyen csak nyomokban létezik, így sötétedés után nem árt résen lenni. Ettől függetlenül az utak nagy része jól karbantartott, és a főbb útvonalakon nem volt komoly probléma.

Persze mindig történik valami váratlan. Amikor végre eljutsz egy ritka, hosszú és egyenes szakaszra, ahol épp nyolcvannal haladsz – jön egy kecskecsorda a hegyoldalról, és vége is a lendületnek. Az ilyen pillanatok miatt nem lehet Montenegróban csak mechanikusan vezetni – mindig történik valami, ami kiszakít a monotonitásból. De épp ettől lesz élmény minden megtett kilométer.

---

Podgorica repülőteréről bejutni a városba elsőre kicsit furcsának tűnhet: nincs taxisor, nincsenek kijelölt drosztok, csak egy kis bódé áll az út szélén, nagyjából 1,2 kilométerre a termináltól. Viszont ha többen utaztok, abszolút megéri taxival menni, mert az ár fix, nem kell alkudozni vagy izgulni a kilométeróra miatt. Néhány hete mi is így tettünk: három főre napközben 12 euróért vittek be a városba, egy patikaállapotban lévő Mercedes-szel, teljesen kulturált körülmények között.

Ha gyorsan haladnátok tovább, érdemes egyből a vasútállomást megcélozni – onnan könnyen elérhetők más montenegrói városok, akár tengerpart, akár hegyvidék a cél. A taxi megbízható volt, pontosan tudták, merre kell menni, nem próbáltak kerülőúton vinni. Egyszerű, gördülékeny megoldás – különösen akkor, ha nem akartok gyalog nekivágni a forróságban vagy csomagokkal.

---

Montenegróban autót bérelni abszolút jó döntés – főleg, ha az ember nem akar órákat várni a buszra, vagy éppen buszmegállóban stoppoló helyiek között találja magát. Mi például találtunk olyan bérlőcéget, ahol még kauciót sem kértek, csak az útlevél és a jogosítvány kellett. Megéri tehát alaposan körülnézni, mert nagy a szórás feltételek és árak között.

Ha autóval közlekedtek, nem árt felkészülni a helyi stílusra: tempós, határozott, néha improvizatív – és ehhez bizony alkalmazkodni kell. A forgalmasabb főutak rendben vannak, de a mellékutakon előfordulnak elhanyagolt szakaszok, kátyúk, útpadka nélküli kanyarok. Érdemes előre megnézni, hol folyik útfelújítás, mert az is előfordul, hogy hirtelen megszűnik az aszfalt, és átcsap minden egy nagy murvás kihívásba.

A városokban különösen jól jön egy kisebb méretű autó. Az utcák szűkek, a parkolóhelyek még szűkösebbek, így egy kompakt jármű sok bosszúságtól megkímél. A nagyobb városokban pedig célszerű letenni az autót egy fizetős parkolóban, és inkább gyalog folytatni – sokkal nyugodtabb, kényelmesebb, és a helyi forgalmi káoszt is elkerülhetitek.

---

Autót bérelni hitelkártya nélkül sok helyen igazi küzdelem – mintha mindenhol ez lenne az egyetlen elfogadott megoldás. Szerencsére sikerült rátalálnunk a myrentacar.com oldalra, ahol végre máshogy is működik a rendszer. Foglaláskor csak egy jelképes összeget vontak le a sima bankkártyánkról, nem kellett hitelkártya-adatokkal zsonglőrködni.

A kauciót a helyszínen készpénzben adtuk át, amit a bérlés végén, az autó visszaadásakor hiánytalanul visszakaptunk – természetesen levonva belőle a bérleti díjat, amit előre egyeztettünk. Minden simán ment, rejtett költségek nélkül, korrekten, papírokkal, szerződéssel. Aki hozzánk hasonlóan hitelkártya nélkül utazik, annak ez az opció valódi megváltás.

---

Tekergésre vágytunk, így béreltünk autót. A Hertznél öt napra, mindenre kiterjedő extra biztosítással, korlátlan kilométerrel szintén valami akció keretein belül kb. 150€ volt egy automataváltós Opel Corsa.

Ez volt a harmadik bérautó, amit vezettem, és konzekvensen mindig Opelt választok, mert viszonylag kiismertem már, illetve ezek általában jó áron bérelhetők. A mostani kis Corsánknak szerintem volt valami nyűgje, mert kissé rángatott alapjáraton, illetve álló helyzetből indulásnál mindig eléggé gondolkodott az élettörténetén, de ezt leszámítva patika volt.

Az utak minősége szinte azonban mindenhol tökéletes volt, de azért a hegyekben vannak rázós kanyarok, sok helyen szalagkorlát nélkül, túlnyomórészt kétszer egy sávon, ami néha kiegészül kapaszkodósávval. A sebességkorlátozás afféle ajánlás, egy 40-es táblánál 70 km/h-val haladva simán leelőznek a záróvonalnál, kanyarban, hegynek felfelé. A dudálás inkább afféle „szia“ vagy ami még furább „menj csak, gyere csak“, mint a „ne“: kétszer is dudáltak rám zebrán állva, ami igazából azt jelentette, hogy menjek nyugodtan. A jobbkéz-szabály nem létezik, nem nagyon jöttem rá, mi van helyette, mintha valami ki nem mondott „a forgalmasabb úton haladónak van elsőbbsége“ szabály szerint közlekednének.

Láttunk olyat is az erkélyen ücsörögve, hogy egy két percre, üresben és üresen ott hagyott autó a lejtőn elindult hátra, és csak azért nem ment bele teljes lendülettel egy parkoló autóba, mert valamennyire megfogta a padka, de persze nem hagytak ott betétlapot. Mondjuk nincsenek illúzióim, hogy ilyenek ne történnének percenként a budapesti utcákon késő este.

Ezeket leszámítva (vagy talán ezekkel együtt) viszont hatalmas élmény volt kint vezetni: a tájak gyönyörűek, az utak tükörsimák és az egész utazásunknak hatlamas szabadságot adott, hogy nem voltunk egy helyhez kötve. (2018)" forrás

---

,, Repülővel mentünk Podgoricába. 10 nap autóbérléssel. Full biztosítás ajánlott a közlekedési
"kultúra" miatt. Az utak egyébként jó minőségűek, fizetni csak egy alagútban kellett 2,5 EUR, egyébként nincs autópálya." (Máté, 2021)

---

,, Kotor 70 km volt a szállástól, 3 órát utaztunk - akkorák voltak a dugók. Megérte. (2021)

---

Azt már megérkezésünkkor láttuk, hogy itt az út túloldalára kb. születni kell. Zebra látható közelségben nem volt, így mikor épp egy lélegzetvételnyi szünet volt két kocsi közt (főútról van szó, 0-24 forgalommal, sokszor kamionokkal is), át tudtunk szökni a túloldalra. Nem javult ez a helyzet később se.

A járda, mint olyan egy szinte nem létező fogalom a šušanji részen, hosszasan az út szélén kellett egyensúlyozni, a sokszor őrült módra vezető délszláv autósok mellett. Ahol épp lenne is végre járda, ott azt tapasztalhatjuk, hogy hiába van, nincs; az autósok ugyanis konkrétan parkolónak használják. Gyerekkel így nem éppen ideális helyszín Šušanj, de ahogy Bar felé közeledünk, úgy lesz egyre jobb a helyzet gyalogos közlekedés szempontjából, még zebra is akad.

Mondjuk a zebra is olyan, hogy ki kell lépned a kocsi elé, mert magától nem enged el. A város nagyobb zebráinál rendőrök irányítják a forgalmat, hogy a gyalogosok legalább néha átmehessenek a túloldalra. Egyik este láthattuk, ahogy a rendőr megállítja a forgalmat, majd egy taxis rádudál és elkezd vele üvölteni, hogy ezt mégis hogy képzeli, hogy neki meg kell állnia a zebránál. Nos igen, a montenegrói közlekedési morál a közlekedési morál teljes hiánya. A város lakóövezetében egyébként némileg egyszerűbb, még lámpák is vannak. (2022)

Étkezés

2024. június: olcsó vendéglőkben egy főétel ára 10 euró körül mozog.

• A tengerparti vendéglőkben a halétkeket (ribe) az étlapon jellemzően háromféle készítésben (vagy azok valamelyikében) kínálják: grillezett (na zaru), főzött (leso), vagy egytálételes (brodet).
• Figyelemre méltóak még ezek: a tenger gyümölcsei saláta (riblja salata, a grillezett töltött tintahal (punjeni lignji na zaru), vagy a fazékban szervírozott, fehérboros, petrezselymes, olívaolajas kagyló (musule buzara).
• Budva, Risan és Herceg Novi vendéglőiben szinte mindenhol kínálnak rizottókat tenger gyümölcseivel, vagy tintahallal, avagy rákkal (scampi).
• Ami szinte mindenhol van a kínálatban, az a pizza és a tésztaféle.
• Nem szabad kihagyni a pitát, ami gazdagon töltött sajttal, spenóttal vagy hússal. Ehhez jön még egy pohár joghurt.
• Szuperek a salátáik.
• A montenegróiak nagyon nagy húsevők.
• Az éttermeknél az ebédidő csak kettőig tart. este kilenc óra után nehéz nyitott éttermet találni.

,, Étel-ital: ha nem puccos étterembe, kávézóba ülsz, akkor semmi extra költség. Borravalót nem kérnek, helyiek nem adnak, de azért 0,5-1 eurónak örülnek. Ha másnap visszamész, előbb kiszolgálnak:)) Ilyenkor a gazdag orosz se számít, várjon! Ja, ők nem adnak borravalót.
Rakija - a helyi pálesz. Üt ám, de hirtelen!" (szotske, 2017)

---

Az éttermek olcsók, ez tény, főleg, eurós viszonylatban. Sehol sem ettünk drágán, de kb. olyan szinten van itt a "gasztronómia", mint a 90-es évek csalamádés hamburgereivel a Balaton volt annak idején. Koszos, sok helyen büdös. (2023)

---

,, Vendéglátás, gasztronómia: Színvonalban kevésbé, árban már sikerült felvenniük a lépést a nyugati országokkal. Kiszolgálás lassú, fizetés körülményes, színvonal még a jobb helyeken is megkérdőjelezhető. Orosz-arab viselet és nyelv előnyben részesít a kiszolgálásnál. Lehet nagy elvárás, hogy egy 12 EUR-s pizzán jobb szalámi legyen, mint egy gagyi szendvicsben. Mielőtt valaki gyanút fog, hogy 1 helyről levonom a tanulságot az egész országra nézne, végig étteremről étteremre jártunk és mindent összegezve vontam le ezt a konklúziót. Amit ajánlani tudok: Budva: Vista, Obala, Perla. Kotor: semmi, Tivat: semmi, de az mindenképpen aranyárban.
Még egy dolog, ami idegesített az a fagyizás. Itthon már szinte keresve se talál az ember rossz fagyit, ott még mindig virágzik a jeges-vizes úgyis egyszer eszik ott a túrista, akkor minek adjak jót fagyizó korszak." (Máté, 2021)

Kagylóleves - Szotske fotója

Montenegróban sétálva szinte lehetetlen nem belebotlani az óriás palacsinták illatába – ezek igazi közönségkedvencek, és leggyakrabban nutellával vagy házi lekvárral kínálják őket. Ami viszont igazán meglepett, az a „plazma” keksz mindent átszövő jelenléte. Minden bolt polcán ott sorakozik többféle kiszerelésben, de nemcsak keksz formában: láttunk plazma ízesítésű fagyit, és a palacsintás bódéknál rendre megkérdezték, hogy kérünk-e hozzá plazma port is, amit rászórnak a töltelék tetejére.

Sokáig halogattam a dolgot, de az utolsó nap végül rászántam magam a kóstolásra. Nem mondanám, hogy valami különlegesen egyedi ízélmény, de kétségtelenül finom – leginkább az édes háztartási kekszre emlékeztetett, csak kissé porhanyósabb változatban. Valószínűleg ez is része annak a hétköznapi komfortnak, amit a helyiek és a turisták is egyformán keresnek: valami egyszerű, de szerethető.

---

Ha szereted a húsos ételeket, Montenegró igazi paradicsom. A kotori piacon többféle sonkát, sajtot és szalámit kóstoltunk, de a legnagyobb kedvencem egyértelműen a pršut, a levegőn szárított sonka lett. Karakteres, enyhén füstös íze van, minden falatjában benne van a hegyek levegője. Mellette a kajmak, ez a krémes, enyhén sós tejszín-sajtkrém is belopta magát a szívembe – kenyérre kenve, hús mellé vagy csak magában, bármikor jöhet.

Persze nem maradtunk meg a piaci kóstolónál. Minden második étkezésnél pljeskavicát vagy ćevapčićit ettünk. A pljeskavica egy óriási darált húspogácsa, amit gyakran kenyérbe raknak, sült krumplival, ajvárral, hagymával – egyfajta balkáni hamburger. Néhol a burek nevű, rétestésztához hasonló lapos kenyérrel tálalják, és belül szinte szétolvad a kajmak, hagyma, hús és ajvár kombináció. A csevapcsicsi inkább apró, fűszeres húsrudakból áll, néhol nyárson sütik, és kifejezetten hasonlít a romániai mici nevű fogásra. Mindkettő laktató és rendkívül ízletes – teljesen érthető, miért ennyire népszerűek.

Ami különösen tetszett, hogy az adagok húscentrikusak: sok helyen a tányér kétharmadát a hús foglalja el, a maradék a köret – általában sült krumpli és grillezett zöldség. A helyi felvágottakban is van valami ismerős, de mégis kicsit karakteresebb, intenzívebb – végigkóstoltam néhány fajtát, mindegyik nagyon jól esett.

És ha már édesség: a legnagyobb meglepetés a Eurocrem nevű mogyorókrém volt. Két színben csíkozva – fehér tejcsoki és barna mogyorós réteg –, hasonlít a Nutellára, de valahogy könnyedebb, kevésbé émelyítő. Emellett sikerült beszereznem egy üveg Lino Lada krémet is, amit még Horvátországból ismertem. A legtöbb palacsintázóban ezek közül lehet választani, így aztán bőven volt mit lemozogni esténként a tengerparti sétákon.

---

,, Ostrogtól nem messze, Budva felé van egy útszéli vendéglő, Markovi Konaci néven. A čevapi, šopska és a Nikšičko sör trojkája kész bűnbeesést eredményez annak, aki fogyókúrán van. Bár az ételek elkészítését nem sietik el. Szépen, nyugodtan, olyan balkáni dolce vitasan élik errefelé a mindennapokat. (felvidéki csavargók, 2019)" forrás

---

,, Kajáldák, amik nagyon bejöttek nekünk és jó szívvel ajánljuk:
-La Tavela: isteni a pizzájuk, rengetegen vannak mindig (étlapot a képek köze teszem)
-Star (a parti sétányon): nagyon kedves kiszolgálás, finom- és nagy adagok
-Holiday in cukrászda: rengeteg sütemény és finomság, a tradicionális karamellás tetejű sütit és itt kapható tradicionális (gyümölcslé ) italt szintén ajánlom- isteni!
-Marinero (parti sétány): kiszolgálástól nem voltunk elájulva, de az étel nagyon finom volt és bőséges (étlapot a képek közé teszem)
-az összes Furra Pekera pékség(napközbeni ételeinket innen szereztük be általában): mindig friss, nagyon finom cuccok vannak! (s.p., 2021)

---

,, Azt hiszem megtaláltuk Montenegro legcsodásabb kávézóját. Rezevici és Sveti Stefan között félúton található, isteni a kávé, gyönyörű sütik vannak és pazar a kilátás😁 — Panorama Caffe. (2021)

Vásárlás

Montenegróban az árak első ránézésre nem tűnnek riasztónak, főleg ha az ember már hozzászokott a közép-európai viszonyokhoz. A szállásunk közelében egy közepes méretű IDEA bolt működött, tipikus kisvárosi élelmiszerüzlet, és a napi bevásárlásokat szinte mindig ott ejtettük meg. A valamivel távolabb fekvő, nagyobb Conto hipermarket Barban elsőre jobbnak tűnt, de miután egyszer kipróbáltuk, nem nagyon tértünk vissza – az árak szinte ugyanolyanok, a választék sem volt sokkal szélesebb, viszont az odaút és a logisztika fárasztóbb.

Meglepő volt, hogy az út menti kisboltok, az IDEA és a nagy hipermarket között alig van különbség árban. Talán néhány tételnél lehet észrevenni pár cent eltérést, de nem jelentős. Az árak összességében kissé magasabbak, mint otthon, de nem annyira, hogy az ember ne tudna normálisan bevásárolni.

Ami viszont tényleg szembetűnően drágább, az a folyadék. A 2,5 literes Aqua Viva ásványvizet például rendszeresen 0,89 euróért vettük – ami így leírva még nem sok, de ha az ember elkezd szorozgatni a forintárfolyammal, gyorsan kiderül, hogy bizony megugrik a napi költség. Ennél is durvább volt, amikor az IDEA polcán a 2 literes San Benedetto vízre bukkantunk, 1,19 euróért. Az üdítők sem olcsók: egy dobozos Hell 0,70 euró, a literes gyümölcslevek pedig 1,45 és 2,90 euró között mozogtak.

A dohánytermékek árai viszont kifejezetten kedvezőek – széles kínálattal. A cigaretták 2–3,60 euró között mozognak, a hosszú arany Marlboro például 3,50-be kerül. Ez még mostani árfolyamon számolva is jelentősen olcsóbb, mint Magyarországon.

A söröknél sincs nagy eltérés: egy doboz vagy üveg sör jellemzően 1 euró környékén kapható, legyen az helyi márka vagy import. Összességében tehát, ha az ember nem luxuséletet él, jól el lehet boldogulni a helyi árakkal – csak a vízért és a gyümölcsléért kell kissé mélyebbre nyúlni a zsebbe.

Külön vásárolható malacfej - Ata fotója

Sokan beszélnek úgy Montenegróról, mint az „1 eurós országról”, de őszintén szólva én ezt a hangulatot nem igazán éreztem. Se a szállások, se az éttermek, se a boltok nem tűntek kiemelkedően olcsónak. Tény, hogy olcsóbb, mint Horvátország, de az „extrém olcsó” kategóriától azért messze van.

Egy éttermi sör például általában 2 euró volt, néha 1,5, ritkábban 2,5 – ez utóbbi már egy kicsit fájt. A helyi Nikšićko sör finom, de nem mindenhol kínálják olcsón. Žabljakban, a hegyek között a húsételek jellemzően 7–10 euró körül mozognak, a levesek ára 2–2,5 euró. A budvai partszakaszon viszont már találni pénztárcabarátabb helyeket is, ha egy kicsit keresgél az ember.

A bolti árak kicsit barátságosabbak: az 1,5 literes ásványvíz általában 50–60 cent, ami teljesen vállalható. A strandokon viszont igazi kincsnek számítanak a pljeskavica-szendvicsek – 2–2,5 euróért adnak egy masszív, frissen sütött húspogácsát, amit te magad pakolhatsz meg zöldségekkel, szósszal, hagymával, ahogy tetszik. Ez tényleg megéri – és nemcsak árban, hanem ízben is. A húsokat remekül készítik el, ez kétségtelen: szaftos, jól fűszerezett, és mindig friss.

Összességében tehát Montenegró nem a földkerekség legolcsóbb helye, de még mindig jóval kedvezőbb, mint sok környező ország – különösen, ha az ember tudatosan választja ki, hol eszik és hol vásárol.

---

Montenegróban szinte minden boltban feltűnt, mennyire rendezett és tiszta a környezet – legyen szó egy kis sarki közértről vagy egy nagyobb szupermarketről. Minden második sorban akadt egy alkalmazott, aki nemcsak a rendet figyelte a polcokon, de azonnal készségesen segített is, ha kérdésünk volt. A választék lenyűgöző: hatalmas kínálat húskészítményekből, sajtokból, tejtermékekből, zöldségből, és mindenhol folyamatos volt a takarítás. A személyzet mindenütt mosolygós, udvarias, figyelmes – nem csak velünk, turistákkal, hanem láthatóan a helyiekkel is.

Ami különösen tetszett: a kasszánál szinte mindig automatikusan becsomagolták a vásárolt holmikat, még mielőtt bármit mondtunk volna. Ez nem volt kirívó gesztus, hanem teljesen általános gyakorlat, ami egyre ritkább Európában.

A kártyás fizetés lehetősége is meglepően széles körű. Még kisebb tengerparti ajándékboltokban, sőt büfékben is gond nélkül fizethettünk bankkártyával. A legtöbb helyen már a fizetés előtt megkérdezték, hogyan szeretnénk rendezni, és senki nem húzta a száját, ha nem készpénzt vettünk elő. Kellemes, gördülékeny, nyugati színvonalú vásárlási élmény volt – mindenféle feszültség nélkül.

---

Szórakozás

• Budvában annyi diszkó van, hogy szinte az egész város egy bulihely. A montenegróiak szeretik a nagy hangerejű zenét és a strandbárokból késő éjszakáig dübörög kifelé a zene. A legtöbb szabadtéri klub a Slovenska obala mentén található. Sok turista nagyon élvezi azt, amikor Budva városi strandján naplementét néz egy tarka koktéllal a kezében, mindezt egy mutatós teakfa napozóágyban ülve.
• Kotorban a bulivilág nagymenője a Trg oruzja-n (tér) álló Maximus diszkó, ami nagyon jól felszerelt, rafináltan kialakított, hogy hangulatos legyen. Ha valaki nyugisabb helyre akar beülni, akkor ott van mellette egy pianó bár.
• Herceg Noviben a kilométer hosszú parti promenádon sorakoznak egymás mellett a bárok, kávézók, kocsmák, éttermek. A tengerpart tele van bulihelyekkel, mégpedig különféle zenei irányzatoknak megfelelve (techno, house, jazz, pop).
• Podgoricában a bulis környék a Stanka Dragojevica, karadordeva, Slobode és Hercegovacka által alkotott négyzet térben található. Nagyon hangulatos sörterem a Bierhalle Pivnica.

Közbiztonság és kellemetlenségek

Montenegróban nagyon kell vigyázni az értékeinkre, és főleg az útlevelünkre. Ugyanis a tengerparti nyaraló településeken olyan bűnbandák tevékenykednek, akik Európai Uniós útlevelek lopására specializálódtak (embercsempészéshez, s egyéb bűncselekményekhez). Tanácsos az útlevelet a hotel széfjében tartani és nem magunkkal hordani. Akik útlevelet és személyi igazolvány is visznek, azok ne tartsák a kettőt egy helyen. Ha az egyiket ellopják, akkor legalább legyen mivel hazajönnünk. Elég ha van nálunk fénymásolat, amivel igazolni tudjuk magunkat.

Ha elveszítjük, vagy ellopják az útlevelünket, akkor azt minél hamarabb jelentsük be a helyi rendőrségen és kérjünk jegyzőkönyvi dokumentumot a bejelentésről. ha nincs más érvényes úti okmány a birtokunkban, akkor a magyar külképviseleten állítanak ki ideiglenes magánútlevelet. Ehhez szükséges a rendőrségi jegyzőkönyv (és egy igazolványkép). Az ideiglenes magánútlevél kiállításának költsége 30 euró. A személyazonosságot egyéb okmánnyal, vagy valamely személy által igazolni kell.

Az ország száraz klímája, természeti adottságai miatt gyakoriak az erdőtüzek. Nyaranta általános tűzgyújtási tilalom van. Ilyenkor csak a helyi önkormányzatok, illetve tűzoltóságok külön engedélyével lehet tüzet gyújtani. Elsősorban meleg nyári napokon, a sziklás területeken túrázóknak célszerű a fokozott elővigyázatosság, mivel a hegyekben őshonos, mérges kígyófajták élnek (igaz a hüllők jellemzően kerülik az emberek által járt területeket). Ellenméreg a legtöbb település kórházában található.

Magyar külképviselet

Van Podgoricában, a fővárosban magyar nagykövetség. Rendkívüli és meghatalmazott nagykövet: Pósa Krisztián

• Címe: 81000 Podgorica, Kralja Nikole 104
• Telefon: (00-382-20) 602-880, 602-910
• Ügyelet: 00-382-67-234-745
• Fax: 625-243
• Konzul: Gárdos Béla
• E-mail: mission.pdg@mfa.gov.hu

Herceg Noviban van tiszteletbeli konzul: Magyar Csaba

• Címe: Montenegró, 85346, Herceg Novi Zelenika 9/A
• Telefonja: (382-31) 678-631 - Mobil: 382-67-595-631 -
• E-mail: csaba@t-com.me

Egyéb hasznos információk

Montenegróban Euróval fizetnek főleg, ami csalóka lehet, mert az ország (most még) nem az EU része. A hazai mobilnettel óvatosan, aranyáron mérik! Helyi SIM kártyát kb. minden boltban árulnak 10 €-ért egy hétre, ami 500 GB adatforgalmat ad (atyaég). Két főnek bőven elég egy kártya megosztott nettel, de akár egy kisebb csoportnak is, ha nem nagyon szakadnak szét. (2023)

---

Montenegróba érkezve az első dolgom az volt, hogy vettem egy adat eSIM-et a nyaralás idejére. Egyszerűen, pár perc alatt aktiváltam az iPhone-omon – csak beszkenneltem a kapott QR-kódot, és már élt is a kapcsolat. A beállításokat kicsit át kellett böngésznem, de nem volt ördöngösség. Az eSIM-et beállítottam adatforrásnak, így az összes netes alkalmazás, beleértve a térképet és az autós navigációt is, már erről ment.

Hotspotként is remekül működött: a párom iPadje és a fedélzeti kijelző is gond nélkül kapcsolódott rá, szóval nem voltunk a mobilnet híján a hegyek között sem. Közben a saját SIM-em roamingját kikapcsoltam, nehogy véletlenül arról fogyasszon adatot, de attól még minden hívást és SMS-t továbbra is megkaptam – sőt, ha akartam, a hívásokat kezdeményezni is tudtam ugyanazzal a számmal, mint mindig. Az iPhone szépen elválasztotta az adatot és a hangot: az adat ment az eSIM-en, a beszéd meg a hagyományos SIM-en.

Az egész olyan volt, mintha két világ futott volna párhuzamosan a telefonomban – de tökéletes összhangban. A gyakorlatban ez annyit jelentett, hogy az adatroaming kikapcsolása mellett is elérhető maradtam, nem kellett két telefont hurcolni, és a költségek sem szaladtak el. A technológia csendben tette a dolgát, én meg gondtalanul élvezhettem az Adriai-tenger partját. (2025)

---

Montenegró továbbra sem tagja az Európai Uniónak, csak tagjelölti státuszban van, így az EU-s országokból érkezve nem élvezhetjük az itthon megszokott, gondtalan mobiladat-használatot. Nekem ez leginkább a GPS miatt okozott némi fejtörést, főleg a kisebb hegyi utakon, ahol könnyű eltévedni, és nem mindig egyértelmű, merre érdemes haladni.

Szerencsére hamar rátaláltam egy remek megoldásra: a maps.me nevű alkalmazás offline térképei tökéletesen működnek. Elég előre letölteni Montenegró térképét, és onnantól internetkapcsolat nélkül is megbízhatóan lehet használni útvonaltervezésre, keresésre, navigációra. Nekünk végig pontosan mutatta az utat, még kisebb mellékutaknál is.

Persze ha valaki nem akarja nélkülözni a netet, szinte mindenhol lehet olcsón helyi SIM-kártyát venni. A turisztikailag frekventált helyeken külön pultok, standok vannak erre – gyors, egyszerű, nincs túlbonyolítva. Én azonban ilyenkor kifejezetten élvezem az offline-létet: nincs értesítés, nincs kísértés, csak a térkép, a táj és a pillanat.

---

,, Internethez a Telekomnál vettem itthon kb 3,500 Ft-ért Világnet csomagot, ami 3 napig felhasználható 2 GB internetet ad nem EU-s országokban is (az országok listáját érdemes a szolgáltató honlapján megnézni). Nekünk ez a Viberen/WhatsAppon történő egyeztetésre a transzferrel/apartman tulajjal, ill. a Google Maps használatára bőven elég volt."(l.d., 2021)

----------------------------------------------------------------------------

,, wifi: sok az ingyenes, városi, de csodát ne várjunk." (Szötske, 2017)

Montenegróban elképesztően olcsó volt az internet a turistáknak. Mi 1000 GB adatot vettünk 10 napos felhasználással 5 euróért. NEM HITTEM EL DE TÉNYLEG ENNYI VOLT. (2021) forrás

• Ország telefonos előhívó száma: +382
• A Mastercard, Maestro és Visa-kártya általánosan elfogadott.

Megvettük az 500 Gbyte-os telefonkártyát 10 euróért és szinte csak a vaze segítségéhez használtuk, mert arra nagy szükségünk volt, vigyáztunk rá, aztán a végén kiderült, hogy kb. 50 megabyte se fogyott, szóval nyugodtan lehet használni mindenre, mert nagyon nagy ez a mennyiség 1 hétre. (2022)

---

Fontos tudni, hogy Montenegró nem EU-s ország, így – ha nem szeretnénk kisebb vagyont kifizetni a telefonszámlánk miatt – érdemes 10 euróért egy SIM-kártyát venni, amin 15 napig felhasználható 500 GB áll rendelkezésünkre. (2023)

Fontos telefonszámok:

• Vészhelyzetben hívható általános telefonszám: 112
• Rendőrség - 1122
• Tűzoltóság - 1123
• Mentők - 1124
• Útinformáció és közúti segélyhívó - 19807
• (Mobiltelefonról történő hívás esetén az első szám elhagyandó)

Fotóegyveleg

Vissza az elejére

Kommentek