ÚTIKRITIKA.HU / Moszkva

2022-es becslés szerint 12,6 milliós a lakosság. A sok be nem jelentett lakos miatt lehetetlen megállapítani azt, hogy ténylegesen mennyi Moszkva lakossága. 13 és 17 millió között valamennyi. 2020-ban lett volna népszámlálás, de elmaradt a COVID miatt.
Moszkva 1565 kilométerre van Budapesttől. Közvetlen járat esetén a repülési idő kb. 2 óra 15 perc.
Moszkvában az UNESCO kulturális világörökségének a helyszínei ezek: Kreml, Vörös tér, Novogyevicsij-kolostor, Szergijev Poszad - Szentháromság Szergij kolostor épületegyüttese
Az oroszok a moszkvai embert moszkvicsnak nevezik (volt egy ilyen autómárka is, de 1988 óta nem gyártják többet)
Átlag nettó havi fizetés (2022-ben): 330 ezer forintnak megfelelő rubel - (orosz országos átlag: 220 ezer HUF)
Az átlag fogyasztó árak Moszkvában hasonlóak a budapesti árakhoz. De a taxizás Budapesten ötször drágább, mint Moszkvában! A városközponti lakbérek viszont kb. 35-50 százalékkal magasabbak Moszkvában.

ata fotója

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Az elrejtett éttermekben privilegizáltként enni
A Komszomolszkaja, a Novoszlobodszkaja, a Majakovszkaja éa Elektrozavodszkaja (!) metróállomások szovjet barokkos díszítettsége
A Tverszkaja utca a könyvesboltjaival
Az öreg Arbat
A Gorkij park a piknikezőkkel
A mározsonoje, azaz a fagyi, másmilyen, mint nálunk
Elképesztően sok turistás látnivaló van
A Vörös téren és a Kreml területén sétálni, azért az nagy élmény
A csodálatos hagymakupolák
A GUM az elképesztő luxusbutikokkal

Nem tetszett

A moszkvai emberek kimértsége, rosszkedvűsége
Elképesztően drága az éttermi étkezés (alternatíva a Kroska Kartoska, azaz a szép kis krumpli), magas hotelszobaárak
A simlis taxisok
A kvász, a borzasztó üdítőitaluk (a kvászról)
A sok piás (a vodka világa)
A munkabiztonsági szabályok teljes hanyagolása az utcai építkezéseknél
Aki nem tudja olvasni a cirill betűket, az gondban lehet, mert latin betűs kiírások jobbára nincsenek
Az iránytaxis sofőrök borzalmas közlekedési stílusa
Sok moszkvai nem szereti, ha turista nem oroszul próbál tőle valamit kérdezni, gyakran gyorsan lerázzák a turistát
A szovjet időkből marad épületek nagy része barátságtalan
Amikor szmog van

Vélemények

"Tetszett & nem tetszett egy hosszabb ideig ott dolgozó magyartól:

Tetszet: Szinte mindent megkapok a boltban, ami a magyaros receptek elkészítéséhez kell. Isteniek a tejtermékek, és a pékáru. A friss kenyér vajjal és egy kis tejjel/habos kakaóval igazi kulináris élmény. Van tejföl, túrórúdi, a mozzarella jobb, mint Olaszországban. Mikor jó idő van, kivirágzik a város. Mindenhova virágokat ültetnek, utak mellé, parkokba, terekre. Nagyon sok a virágbolt is, és gyakran látni haza igyekvő embereket csokorral a kezükben. A tömegközlekedés. Itt 12 (!) metróvonal van, amit terveznek tovább bővíteni. Gyakorlatilag bárhova el lehet jutni a föld alatt. Igaz, hogy gyakran vannak teli a vagonok, de még mindig jobb, mint a dugóban ülni.

Nem tetszett: A közlekedést. A dugókat. Bármerre indulsz el a fővárosból, minimum 100 km-es dugóval kell számolnod. De a városban sem sokkal jobb a helyzet, teljesen normális, hogy kocsisorok csak állnak, csak állnak... Aki itt kocsival jár, az fél életét az autóban tölti. Ennyi. Tudom, most mit gondoltok: hogy dugó otthon is van. Higgyétek el, össze sem lehet hasonlítani. Hihetetlenül sok ember van mindenütt!!! Új értelmet nyert számomra az „Annyian vannak, mint az oroszok.” szólás. Az nem azt jelenti, hogy „sokan”, vagy „nagyon sokan”, hanem azt, hogy a „rohadt sokan”-nál egy kicsivel többen. Néha az az érzésem, hogy sok itteninek nehezére esik elhinni, hogy TÉNYLEG léteznek olyan emberek ezen a Sártekén, akik bizony nem beszélnek oroszul. Szerintem azt gondolják, hogy ez csak amolyan szóbeszéd. „Képzeld, a szomszéd Szerjozsa mondta, hogy egyszer találkozott egy emberrel, aki látott már külföldit, és képzeld, az nem értett oroszul!” „Na ne má’, nem hiszem el!” „De komolyan mondom! Istenúccse!” Hamarabb eszükbe jut, hogy esetleg a hallásoddal van valami gond, de az nem probléma (számukra), kiabálni azt tudnak. És így lőn, hogy majdnem minden nap leordítja valami kedves ember a fejemet, hátha így könnyebben behatolnak a szavak a koponyámba. Hát, most mit mondjak. Nem működik. Olyan szép a világ, mikor az emberek mosolyognak, kedvesen válaszolnak, az eladó a boltban, a pincér az étteremben odafigyel a kedves vendégre… Nos, ezzel nincs is különösebb probléma – Szentpéterváron. De mi Moszkvában élünk. És ez a pont a "nem tetszett" listában található. A többit a képzeletedre bízom. Köpködés és orosz zsepi az utcán. Itt ne valami szimpla, alig észrevehető dologra gondoljatok, hanem a "felszívom az agyamba és kivágom a földre" köpködésre. És hogy mi is az az orosz zsepi? Hmm… Orrfújás amúgy focistásan. Megvan? Remélem, nem eszel éppen. Hogy Moszkva nagyon drága. A szívünknek is, de a pénztárcánknak talán még inkább. (2013)" forrás

"Lenyűgözően más, színes, változatos, vibráló Moszkvát sikerült felfedezni, és a 23 évvel ezelőtt is már látottak most más élményt nyújtottak a teljesen új közegben. Moszkva tán nem kimondottan romantikus, nem idilli, nem bűbájos város, de monumentalitása miatt roppant látványos, ellentmondásosságai miatt döbbenetesen érdekes hely. Hatalmas tőkeinjekciókkal sok mindent felújítottak, szebbé tettek, újravarázsoltak. Summázva: jót tett Moszkvának a kapitalizmus.

A 10 milliós metropolis építészetileg egy "vegyes felvágott". A lakóépületek közül viszonylag kevés a cári Oroszország idején épült. Ezek nagy részét gusztusosra renoválták. A sztálini idők elég ízléstelen lakóházai közül sokat így-úgy, kisebb-nagyobb mértékben kicsinosítottak. Sok megmaradt a régi szürkeségében, komorságában, vakolatlan tégláival. Új színfoltot a földszintekre telepedett boltok sokasága teremtett. Az úgynevezett Sztálin-barokk gigantomániás csúcsteljesítményének számító hét felhőkarcoló némelyikét meglepően másként értékeltem most, mint annak idején. 1987-ben borzadva néztem a hivalkodó dimenziókat, és giccsparádénak tekintettem az egész jelenséget. Most meg fonák élvezettel bámultuk az 1952-ben befejezett, 26 emeletes külügyminisztériumi épület cikornyás stílusát, megmosolyogtató pátoszát. Pedig ezt az épületet még fel sem újították, ellentétben a műfajilag azonos Ukrajna szállodával, amelyet kicsinosítgattak. Nem csúnyább, mint sok, a harmincas években épített New York-i magas épület.

Tulajdonképpen a hatvanas-hetvenes években épült házak tűnnek ma a legérdektelenebbeknek. A mai kapitalista Oroszországban emelt modern épületek meg olyanok, mint bárhol máshol, csak valahogy itt még üdítőbb a látványuk. Érződik, hogy immár nem kotyoghattak bele a tervezésbe kontár hatalmasok. Amikor a sztálini megalománia hevületében 8-10 (vagy több?) sávos sugárutakat építettek Moszkvában, alig voltak gépkocsik magántulajdonban. A kommunista méltóságokat csaknem üres főutakon szállíttatták sebesen a horgolt függönyös, fekete limuzinokon. A várostervezők látnokok voltak vagy szimplán megalomániások? De hisz még a nyolcvanas években sem lehetett arra számítani, hogy 2010-ben a Leningradszkij proszpekt tán tucatnyi sávja képes rendszeresen úgy bedugulni, hogy egy 15 kilométeres távolság megtétele 3 órát vegyen igénybe. A megapolison belül elképesztő távolságok vannak. A növekvő jólét csalhatatlan jeleként rengeteg az autó, ráadásul nagy többségük új állapotú és nem olcsó márka. " forrás

"Az 1987-as látogatásaim emlékeiben a templomi nevezetességekként csak a Vaszilij Blazsennij- és az Uszpenszkij-székesegyház maradt meg. Mostani városfelfedezésünk során az egyik legnagyobb meglepetés számomra az volt, hogy milyen sok kisebb-nagyobb templom maradt fenn azokkal a jellegzetes hagymakupolákkal. Vakító arany vagy játékos tarka színeikkel amolyan mesevilágot idéztek fel bennem. Imádni valóan aranyosak, hangulatosak, szépek. Töprengtem folyton, hogy vajon, hogy kerülte el figyelmemet mindez annak idején. Léteztek, de elhanyagoltságuk, megfakultságuk miatt váltak alig észrevehetővé?

A Vaszilij Blazsennij-t bámulatosnak találtam, főleg kívülről. Talán azért is, mert az egész Vörös-tér szebbé vált a híres GUM áruház terebélyes épületének tökéletes felújításával. A Vörös-téren az embert ma is kellően elfogja az érzés, hogy egy hatalmas birodalom szívében álldogál. A mostani utunk folyamán mindkétszer délutánra esett a Vörös-téri bandukolásunk, és így esélyünk sem volt arra, hogy bemenjünk a csak 13 óráig nyitva tartó Lenin-mauzóleumba. Amúgy sem volt kedvem ahhoz, hogy jópofáskodó találgatásokba bonyolódjak a test viasztartalmának aktuális hányadát illetően. Pedig Lenin szellemi örökségéből egy szeletnyit gyakran veszünk kölcsön, amikor is gyermekeinket arra intjük, hogy: Tanulni, tanulni, tanulni.

A Kreml belülről számomra hozta a formáját, de nem voltam különösképpen elalélva, eltekintve a Blagovescsenszkij-székesegyház ikonjaitól, amelyek káprázatosak. Na meg valamiért beleszerettem a Szpaszkaja-torony méltóságteljes órájába. A Novogyevicsij-kolostor kellemes volt, de nem lenyűgöző. A klasszikusabb turisztikai programok műfajában jobban szerettem a csendes, idilli Kolomenszkoje építészeti parkmúzeumot, a Romanov bojárok palotáját, meg a Tretyakov képtár 20. századi kiállítását.

A képtár kapcsán fontosnak tartom megemlíteni, amit magyar vendéglátónk mondott el nekünk. Azt, hogy a jelenkori orosz kulturális, művészeti élet szenzációsan magas színvonalú, megragadóan sok egyéni színnel, fantáziával, szellemességgel, eredetiséggel. Persze kell az óriási merítési lehetőség is ahhoz, hogy Moszkvában annyi zseniális képzőművész, előadó, komoly-zenész jusson a csúcsra. Az oroszok lelkes fogyasztói a művészeteknek hatalmas nagy lelkükkel.

Üzenetértékű pozitív története miatt éreztem izgalmasnak a kilencvenes években újjáépített Megváltó Krisztus székesegyház meglátogatását. A Moszkva-folyó mellett állt eredetileg a világ legnagyobb ortodox temploma, amit évtizedekig építettek, majd 1883-ban szenteltek fel. 1931-ben a bomlott agyú Sztálin parancsára felrobbantották, hogy helyére felépítsék a Szovjetek Palotáját, tetején egy legalább 50 méteres, felhőkbe érő Lenin-szoborral. A sors bosszújaként azonban a Moszkva-folyóból kiszivárgó víz miatt félbeszakadt az építkezés. A Sztálinhoz képest galamblelkű Hruscsov pártvezér sajátos fantáziával hatalmas szabadtéri uszodát alakíttatott ki ott.

A szovjetrendszer bukása után vált lehetővé, hogy a templomot közadakozásokból, de még inkább elképesztően sok állami pénzből újraépítsék. A történelem ritkán szolgáltat igazságot ilyen szépen. Az egyik neves főutca, a Tverszkaja nem annyira hangulatos, viszont érdekes, mert hosszan követik egymást a világ nagy divatmárkáinak hatalmas üzletei. Ellentétben a pesti Andrássy út hasonló butikjaival itt bizony mindig mutatkozik fizetőképes vásárló. Kedvenc negyedünk a Zamoszkvorécse volt, mert kellemes egyveleg. A Moszkva-folyóhoz közel eső része elegánsabb, majd a kisebb utcákban a moszkvai hétköznapi élet rokonszenvesebb részleteibe lehet elmerülni. A sztálini idők alatt itt kevésbé szürkítették el az építészeti környezetet és az utóbbi években könnyebb volt helyreállítani ódon hangulatát.

Vendéglátónk, ismerve a legkülönbözőbb társadalmi miliők iránti kíváncsiságunkat, elvitt minket egy jellegzetes moszkvai lakótelepes városrészbe. Így volt szerencsénk meglátogatni egy idős tanár-házaspárt. Nálunk sem leányálom sok lakótelepi lépcsőház, de az itteni rozzantsága, lepusztultsága megrázó látvány volt. Nagyon kedvesen fogadtak minket, és megint alkalmam nyílt az iskolai orosz órák tananyagából megmaradt szókincsemből néhány kerek mondatot valahogy elővarázsolni. Sok moszkvai, főként a szegényebbek a kis dácsájuk (víkendház) veteményeséből egészíti ki étrendjét. A mi moszkvai házaspárunk a dácsa almafájának terméséből csomagolt nekünk egy zacskónyit a legtermészetesebb szeretettel, nagyvonalúsággal. Sokan mondják, hogy az orosz ember jellemzően nagylelkű." forrás

"Moszkva, Seremetyevo nemzetközi repülőtér. Útlevélvizsgálat a modern, fényes épületben. Az orosz utasok sorra tűnnek el a nekik fenntartott számos kapu egyikén. Mi, az EU-ból jöttek, megszokott kiváltságainktól megfosztva egyetlen "Passport control" tábla előtt-alatt sorakozunk. A plexi mögött egyenruhás, szőke és erősen festett nő ül. Láthatóan feszült, pofákat vág. Oroszul köszön, kelletlenül átveszi az útlevelemet, felvonja szemöldökét, száját lebiggyeszti. Érzem, megérkeztem!

Nagyon kelet-európai város? Hiszen EZ minden K-európainak az ősanyja! A panelházak és a lakótelepi életérzés, a barátságtalan de legalább rosszul kezelt város és annak felszíni tömegközlekedése. Minden buszút, tartson az akár a következő megállóig, jegyköteles. Ismerős? Pár nap alatt az az érzésem, hogy Moszkva bizony közelebb van a budapesti valósághoz, mint hinnénk (vagy jólesne bevallani). Megdöbbentő ráeszmélni arra, hogy EZ az a város, amelynek dizájnja az összes többi "baráti", szocialista nagyvárosét is meghatározta. Itt minden nagyobb, esetleg díszesebb, de egyértelműen ismerős. A sztálinista bérházak tömegei, végtelen panellakótelepek (20 emelet vagy magasabb házakkal), a tömegközlekedés hangsúlyos szerepe...

Furcsaságok:

Alapvetően lakosságbarát tömegközlekedés kizsákmányoló (a BKV-ra hajazó) jegyszisztémával. Aranyozott metróállomások, luxusautókkal tömött utak. Hókásában evickélő gyalogosok, kiszámíthatatlan buszközlekedés, illegális lakosok milliói. A járda parkolásra van, az nem a gyalogosoké.

Bundás festett nők magassarkú csizmában mindenfelé. Cigarettafüst. E-könyvet olvasó és iPadet babráló sokaság a metrón. Okostelefonok mindenütt. Aranyfog. Férfiakon bőrdzseki -20 fokban is.

Mindenre több ember van, mint igazából szükséges. Kisboltban öt pult, mind mögött eladó, és külön-külön kell fizetni. Egy joghurt innen, kifizeted. Egy uborka onnan, kifizeted.

Az oroszok büszkék hazájukra, és persze nem vakok, hogy ne lássák a rossz dolgokat. Számukra más színben dereng a II. Világháború, a kommunista diktatúra, mint nekünk, magyaroknak.

Vendéglátóm büszkeséggel telve mutatja a Kijevszkaja metróállomást, amelyet ukrán motívumokkal díszítettek.

Nézd, mondja, az ott Sztálin az ukrán néppel! - Szép, válaszolom, de nem épp neki köszönhetik, hogy milliók vesztek éhen Ukrajnában? Vendéglátóm, enyhe nehezteléssel: - Ezt állítják? De hát akkor mindenki éhezett! Egy újabb megállónál ismét megszólal büszkén: ezt a megállót Rigának ajánlottuk, ezért litván (sic!) nemzeti színekkel lett díszítve. Eszembe jutott, hogy a CCCP felbomlása után az EU-ba és NATO-ba sebtében felkéredzkedő lettek vajon mennyire hálásak ezért? Ám itt inkább bölcsen hallgattam." forrás

,, Utazásaim során ez viszonylag ritkán mondható el, de Moszkva teljesen meglepett, átírta a prekoncepciómat.
Moszkva ugyan tényleg túlméretezett, borzasztóan szmogos (erre számítottam), viszont arra nem gondoltam hogy ennyire rendezett és kulturált - szóvá is tettük magunk között, hogy több utcában inkább éreztük közel magunkat Bécshez, mint Budapestbez.

A leginkább szembetűnő a közparkok, utcák tisztasága. Moszkva grandiózus építészete egyedülálló élmény volt, minden második épület Parlament méretű. Az emberek - bár senki sem beszél angolul - rendkívül segítőkészek és többnyire mosolyognak, eltekintve a közép-ázsiai származású oroszoktól akik kő bunkók voltak az esetek 100%-ában.

A legkellemesebb hely a városban egyértelműen a Gorkij park, tele van élettel, fiatalokkal, remek utcai kajáldákkal és olcsó bicikli/görkori bérlési lehetőséggel." (Andris, 2016)

,, Pont ekkora hatalmas méretekre számítottam. Hosszú percekig kell menni az egyik termináltól a másikig, majd a kijáratig. Onnan transzferbusszal vittek bennünket a városba. Kb félóra utazás míg beérünk, enyhe forgalom esetén, annak ellenére, hogy mindenhol utunk során 3 és 4 sávos utak keresztezik egymást. Rengeteg autó, még több ember. Na de 12 millió emberről beszélünk, aki itt él, így kell is a széles út, kiépített metróhálózat. Csodálkozva néztem a metró térképét, amelyen 12 hálót fedeztem fel, majd idvezünk elmondta, hogy a sok ember miatt, a messzi külvárosba építkeznek, ezért évente 10 új metró megálló épül. Évente 10!

Ahogy közeledtünk a belváros felé egyre több panelt pillantottam meg, mely a régi 60-as, 70-es éveket idézi. A különbség annyi hazánkhoz képest, hogy itt, az egymástól néhány méterre lévő panelek nem 10-15, hanem 20-25-30 emeletnyi magasak. Elképesztő. Ahogy beérünk a belvárosba ( és marad a 2x4 sávos út) hatalmas monstrumszerű épületek mindenhol. Hömpölyög a tömeg. Néha néha felbukkan 1-1 aranykupolás építmény. Magával ragadó.

Este bemerészkedtünk metróval a Kreml-hez. 50 rubel 1 metrójegy, amit az állomásokon meg tudunk venni akár automatából is. A metrón ingyen wifi és borzasztóóóóó lepukkant metrószerelvények. A bejáratoknál – és ez szinte mindenhol, nagyobb üzleteknél is – egy riasztókapun kell átmenni, táska letesz az asztalra, kapu alatt ás és táska vissza. Mindenhol rendőrök, fegyverekkel vigyázzák a rendet. Ahogy lementünk a metróba, mintha az időben is visszamennénk. Óriási bronzszerű szobrok egymás hegyén hátán, hihetetlen ridegség és múlt hangulat.

(Edit, 2017)

,, Amit negatívumként fel kell hoznom, hogy az oroszok többsége nem beszéli az angolt, bár szerintem ez a megállapítás őket aztán hidegen hagyja. Eléggé távolságtartóak, sőt, volt pár egyén, akik egyenesen bután viselkedtek velünk. (felvidéki csavargók, 2020)" forrás

A turista (történetesen az úti kritikus) érdekes tapasztalatai a mai Oroszországról (Ajánlott link)

Szállás és ajánlott hotelek

Hotelfoglalás egy összehasonlító linken.

Ajánlott szállodák:

2 csillagos: Hotel Basilica

3 csillagos: Best Western Plus Vega Hotel & Convention Center, Hotel Ibis Moscow Paveletskaya

4 csillagos: Hotel Holiday Inn Lesnaya, Hotel Holiday Inn Suschevsky

5 csillagos: Swissotel Krasnye Holmy

,, Egy külvárosi hotelbe szálltunk meg, amit állítólag csak irodákon keresztül érdemes foglalni, úgy kapunk jó árat. A Hotel Izmailova-ban szálltunk meg. 5 db , egyenként 2000 főt befogadó épület együttesről van szó, amit az olimpiára építettek, mint olimpiai falu. 4 csillag, kissé tömegszállónak tűnt, de ajánlható nyugodt szívvel. Kényelmes, tiszta szobák, hatalmas méretű lobbi , étterem ahol jó az ellátás. Bőséges, sok választékkal. Reggeli vacsora egyaránt. (edit, 2017)

Közlekedés

,, Moszkvában dugó van. Nem olyan, mint nálunk, hogy lassan, de azért folyamatosan lehet haladni, nem. Ott a dugó azt jelenti, hogy se előre, se hátra. Egy négysávos úton. Ez pedig mindennapos, nem is csoda, hiszen
közel 13 millió ember él Moszkvában.(2017)" forrás

Az INRIX közlekedéskutató adatai szerint Európában a moszkvaiaik töltik évente a legtöbb időt dugóban ülve. Ezt a különböző appcikációk adatainak összevetéséből szűrték le. Ezzel világviszonylatban egyébként Los Angeles után a második előkelő hely birtokosa Moszkva ezen a listán. A turistáknak a kézenfekvő tanulság: metrózni kell.

,, A moszkvai tömegközlekedés hasonló a budapestihez, jól szervezett, sűrű hálózattal bíró rendszer, melyben a metró dominál, de a villamosok, buszok, és trolik is jól kiegészítik a földalatti vonalakat. Jól kiépített utastájékoztató rendszer segíti a tömegközlekedőket. Amiben eltér, az az utasok magatartása. Annak ellenére, hogy a mozgólépcsőkön nálunk is fegyelmezettebben állnak a jobb oldalra, ahogy lejönnek onnan rohannak, tolakodnak, és sokkal kisebb a személyes tér fogalma ott, mint nálunk. (2018)" forrás

Repülőtérről a centrumba

Repülőjegy kereséséhez ez a link a segítség. A vízum beszerzéséről és az érvényes útlevél meglétéről mindig az utazónak kell gondoskodnia.

fotó by K.K.

"A moszkvaiak minimum másfél órát töltenek tömegközlekedéssel, és ezt naponta kétszer. Aki a városon kívülről, vagy a külső kerületekből jár be, napi 4 órát is utazik, korábban nem is tudnának kezdeni. Nem alszanak 9-ig, hogy azután 10 perc alatt befussanak a munkahelyre. Nagy távolságok, nagy utazási idő, egy házszámnyi út Pesten ha 10 m, addig Moszkvában 100 m, úgy is mondhatnánk, hogy Pest egy makett Moszkvához képest. Hétfőn és pénteken nem járnak kocsival. Azért használják a tömegközlekedést ezeken a napokon, mert pénteken a városból hétvégére haza-illetve a dácsára igyekvők miatt teljesen bedugul város. Hétfőn pedig ugyanez történik a visszautazók miatt. Aki teheti, nem ül órákat a dugóban. (2014)" forrás

"Moszkvából rágondolva megmosolyogtatott engem az, ahogy nálunk folyton panaszkodnak a budapesti közlekedés kulturálatlanságára. Ugyan kérem! Moszkvában az alapvető közlekedési szabályokat folytonosan és vadul megszegik, és szinte állandó balesetveszély uralkodik. Moszkvában évek óta élő magyar vendéglátónk kisebb kocsijával fuvarozott minket ide s oda. Teljesen alkalmazkodott a moszkvai közlekedés vadontörvényeihez. Elképedve és aggódva néztük merészebbnél merészebb manővereit, cikázásait. Pedig szelíd motoros volt ő a luxusjárgányokon, dzsipeken fennhéjázó marcona ifjoncokhoz képest, akik hajmeresztő vágtázásokkal kockáztatnak életeket. Soha nem ülnék volánhoz abban a városban. Amúgy szerencsére felesleges a moszkvai utazást latolgatóknak elszörnyedni a felszíni közlekedés borzadályain. A turista számára a város felfedezéséhez tökéletes megoldást jelent az igen kiterjedt, könnyen használható, gyors és olcsó metróhálózat. Ráadásul az élmény fantasztikus!

Amikor először beszálltunk az egyik szerelvénybe, mulatságosan budapestiesen, otthonosan éreztük magunkat. Ugyanolyan a metró, mint nálunk, sőt még a kocsin belüli hangulat is olyan volt, mint Pesten. Nem túl jól, s nem túl rosszul öltözött népek utaznak közömbös ábrázatokkal. Viszont a kinti metrók jobb állapotban vannak, mint a budapestiek. Náluk nincs kívül az a sok ronda rozsda, festékréteg megrepedezés és mocsok. Sőt nekik van pénzük arra, hogy hazai gyártású, modernebb darabokat is működtessenek. Másodszor, és főként, nagy látványosságot jelentenek maguk a metróállomások. A moszkvai városlátogatások egyik fénypontjának minősül válogatni az útikönyvek által külön kiemelt 6-8 állomás közül.

Őszintén, 22 évvel ezelőtt az egészet az ideológiai fejmosásnak tekintettem, és inkább cinikus gúnnyal bámultam a túldíszítettséget, a pöffeszkedő pompát, csillogást. Most sem tudtam teljesen elvonatkoztatni attól, hogy az építtetők elképzeléseiben mennyi szájbarágó üzenet volt, de azért képes voltam elfogadni ambiciózus műalkotásoknak, igazi látványosságot nyújtó élménynek. Igazán tetszett kimunkáltsága miatt a Tyeatralnaja, meg a gyakran utunkba került Komszomolszkaja. Lényeges, hogy a rövidre szabott városlátogatásunk tartalmasabbá tételében rengeteget segített az, hogy óriási távolságokat tettünk meg metrón nagy gyorsasággal. Egyes vonalakon két megálló között nem volt ritka a 4-5 kilométeres távolság sem." forrás

ata fotója

,, Az utak egyébként életveszélyesek a gyalogosok számára. Budapesten, nincs az a forgalmas körút, ahol ne szökdécselnék át játszi könnyedséggel a piroson, ne használnám ki a közlekedési lámpák pár másodperces holtidejét. Itt, az ilyesmi, öngyilkossági kísérletnek számít: az utak nyolc-tíz sávosak, az autók kilencven-száz kilométer per órás sebességgel közlekednek.

Első nap, a Puskin-múzeummal szemben több, babakocsit toló kismamával próbáltunk sikertelenül átkelni a zebrán.

Tíz perc elteltével – az autóvezetők addig szemrebbenés nélkül, nyolcvan kilométeres sebességgel húztak el előttünk – megállt egy rendőrautó. Egyenruhás barátunk majd megfulladt széles jókedvében: nem gáláns gesztusról volt szó, csupán a zebra előtt fulladt le az autója." forrás

,, Érkezésünk belecsúszott az esti órákba, így helyismeret hiányában legjobbnak láttuk ha taxit fogunk és azzal megyünk be a Vörös Tértől alig 1000 méterre lévő szállásunkig mely A Vnukovo-i reptértől mintegy 30 km-re volt.
A 7 személyes taxi 15.000 Ft értékű rubelért vitt el minket ekkora távon a szállásig, amit elég jónak találtunk (3000 Ft/fő).
Az ott létünk ideje alatt elég jól kiismertük a tömegközlekedést, mely azt mondhatni igen szuper volt.
Így haza felé már (2-es) metróval mentünk ki a reptérre illetve a 2-es metró végállomásánál fel kellett szállni még egy helyi járatos buszra (32-es járatszámú) ami már a Vnukovo-i reptér előtt rakott le minket.
Ez a mutatvány kemény 55 rubel-be került (kb. 250 Ft).  Azért nem mindegy. Javaslom ezen módszerrel bejutni a belvárosba.
A városban egyébként nagyon jól csatlakoznak a metrók, illetve egyéb tömegközlekedési járművek, bárhova el lehet jutni, minden nevezetesség környékén van állomás.
Az 55 rubelos helyi jegy mindenre kiterjed (metró,busz,troli,villamos) és megint csak tanácsként egy ilyen kártyát 2x lehet lecsippantani, abban az esetben ha átszállásról van szó. Tehát ha fel kell jönnöd a metró alujáróból mert a csatlakozni kívánt másik metró egy másik alagútban van akkor nyugodtan használd a korábban megvásárolt kártyát. 2-nél több egység viszont nincs rajta, de ismétlem csak átszállásra vonatkozik.
Szóval a tömegközlekedés megint csak pipa és még annyi, hogy a metróállomások tényleg káprázatosak. (l.sz., 2019)

Metrózás Moszkvában

Tanács: a moszkvai metró mozgólépcsőin ne próbáljunk a baloldalon állni, mert a le- és felfelé rohanó emberek simán, könyörtelenül letarolhatnak minket.

,, Moszkvában elektronikus jegyrendszer működik. A metrós beléptető kapuk mellett minden felszíni járművön (még a villamosokon is!) első ajtós felszállási rend van érvényben, az első ajtó, és az utastér többi része között van egy beléptető kapu felszerelve. A felszíni járatokon jegyvásárlási lehetőség is van, a vezetőnél sima vonaljegy kapható, igaz villamoson természetesen csak az első kocsiban lehet jegyet venni, hiszen a második kocsiban (ha van) természetesen nincs vezető. A jegyeket egy "Troika" nevű kártyára töltik fel, az egyszer használatos jegyek csippet tartalmazó papírjegyen vannak. A tarifarendszer elég rugalmas. Vannak hagyományos, egy utazásra érvényes vonaljegyek, illetve ezek gyűjtőben is kaphatóak, akár 60 db is vehető egyszerre. E mellett lehet időalapú, az érvényesítéstől számított 90 percre érvényes "vonaljegyeket" is venni, ezek szintén akár gyűjtőben 60-asával is vehetők. Ezek mellett napi, többnapos, heti és havi bérletek is kaphatóak. (2015)" forrás

"Metróval nagyrészt minden megközelíthető, a bérlet ugyanolyan árban van, mint otthon. Kocsival is lehet közlekedni, sok a dugó , de azért nem annyira vészes, Budapesten is kezd hasonló lenni a helyzet egyes részeken. A yandex alkalmazás nagyon hasznos kocsival való közlekedéshez és metróhoz egyaránt. (2014)" forrás

,, Sokszor már a bejárati lépcsőkön is szélesre dagadt sor vánszorog befelé. Tülekedni teljesen fölösleges, gyorsabban haladni képtelenség. Szép lassan be fogunk kúszni az áramlattal. Persze türelmes nyugalmunkat könnyen megzavarhatják mások, ilyenkor azért ne hagyjuk magunkat. Jó szolgálatot tehet a könyökünk.

Ne essünk kétségbe, ha a peronra érve átláthatatlan emberfal tornyosul elénk. Fel fogunk tudni szállni a metróra. Viszont itt nem működik az „ezen sokan vannak, majd megvárom a következőt” taktika. Tehát megint csak könyököt fel és előre!

Leginkább idős nénik között folyhat kiélezett harc a szabad ülőhelyekért. Ezekből jobb kimaradni. Azon se sértődjünk meg, ha valaki túlságosan betolakodott az intim szféránkba. A moszkvai metróban, különösen csúcsforgalomban, ilyen nem létezik. Ha mégis le tudunk ülni, legyen nálunk könyv! Érdekes megfigyelni, mennyire sokan olvasnak könyvet, vagy újságot az ottaniak közül. (2016)" forrás

,, A metrónál a jegyvétel nagyobb kihívásnak bizonyult az előzetes várakozásnál. Az talán nem meglepő, hogy az idős pénztáros néninél nem mentünk sokra az angollal, így viszont Andi is hamar megcsillogtathatta a kevéske, de annál hasznosabbnak bizonyuló orosztudását. Mint kiderült, Kijevvel, Minszkkel és Jerevánnal ellentétben itt már egy ideje nem zsetonokat használnak a metrójegy gyanánt, hanem áttértek az elektronikus kártyán alapuló rendszerre. Ennek csúcsa az e-pénztárcaként is használható, többszörösen újratölthető Trojka (Тройка) kártya, mellyel az összes moszkvai tömegközlekedési eszközt lehet használni.

A Trojka mellett a fajlagosan legolcsóbb alternatíva a piros színű, 1-2-20-40-60 útra szóló, egyesített (единый) papírkártya, mely a metró mellett a monorail-re, trolira, villamosra és buszra is érvényes. Bár létezik még időalapú, 90 perces időtartamra szóló jegy (1 metró út + bármilyen felszíni tömegközeledési eszköz), valamint csak troli, villamos és busz trióra érvényes TAT jegy, de végül a pénztáros néni javaslatára a 20 útra érvényes piros kártyát vettünk 650 rubelért, melyet ráadásul egyszerre ketten is tudunk használni. Egy út ára így egységesen 32,5 RUB, melyet a rendszer a belépőkapun való áthaladáskor terhel a kártyára, kijövetelkor nem kell már a leolvasóhoz érinteni. A kijevi és minszki metróhoz hasonlóan itt sem ajánlott kártya érvényesítése nélkül áthaladni a kapukon, ugyanis a rejtett csapóajtók a pillanat törtrésze alatt képesek lágyékrepesztő élménnyel kedveskedni a renitens, lógós utazóközönségnek.

Ahogy haladtunk a mozgólépcsőn lefelé a peron felé, elképesztő izgatottság fogott el. Rengeteg városban metróztam már az évek alatt, s úgy gondoltam, láttam már minden végletet, amit ez a jellemző közlekedési mód adhat – elég csak a szerény, egyvonalas jerevánira, az ultramodern szingapúrira, vagy a 18 vonalas integrált szöuli metróra gondolni –, de azt kell mondanom, hogy a moszkvai élményre még az úti leírások sem tudnak érdemben felkészíteni. (2016)" forrás

Luxus a föld alatt (ajánlott link)

A moszkvai metró hétköznapjai (ajánlott link)

Moszkva metróállomásai (Ajánlott link)

Marsrutka

,, A marsrutka avagy iránytaxi remek dolog. Ez egy minibusz, amelyen tábla jelzi az útvonalat, amin közlekedik. Készpénzben kell fizetni. Felszállás és leülés után az utasok egymásnak előreadják a pénzt és valamilyen csalafinta módon a visszajáró is mindig visszatalál. A marsrutka sofőrök egyébként valószínűleg természetfeletti képességekkel bírnak, mert egészen hihetetlenül sok mindent tudnak egyszerre csinálni. Tehát fél szemük az úton (ugyebár a közlekedés a fent említett helyi szokásjog ismeretében egyébként sem leányálom), miközben visszajárót számolnak minden egyes utasnak egyesével és küldik hátra, miközben (mivel a marsrutkának nincs hivatalos megállója és ott áll meg, ahol előrekiabál az utas) figyel arra is, hol kíván kiszállni a kedves utas. Persze mindenki külön-külön mondja, nem beszélve arról, amikor a vezető mindemellett még dohányzik is. És a rádióval együtt énekel. Tehát szerintem egészen elképesztő, mindenkinek ajánlom, hogy utazzon marsrutkán legalább életében egyszer és örökre megválltozik a véleménye a multi-taskingról." forrás

Buszozás

,, Itt kezdődnek a csavaros dolgok, ugyanis nem csak egyfajta busz megy a városban. Vannak a "rendes" buszok, amire ugyanaz a jegy érvényes, mint a metróra. Ilyenre a megállóban lévő kis jegyváltó bódékban lehet szert tenni, vagy a metróban. A buszok oldalán zöld csík van, és a számukat jelző tábla digitális. A megállókban csak ezeknek a járatoknak van kint a menetrendje. A "kereskedelmi" járatok nem tartoznak az állami társasághoz, de nekik is van számuk, csak jellemzően nem digitális táblán van. Ezeknek az a különlegessége, hogy a megállókban sincs kint a számuk, úgyhogy leginkább szájhagyomány útján lehet megtudni,merre járnak. Itt készpénzzel kell fizetni, leszállásnál a sofőrnek kell adni, és bárhol megáll, csak szólni kell. Mindkét fajta buszon van egyébként GPS, úgyhogy valós időben lehet követni, mikor érnek a megállónkba. (2016)" forrás

Taxizás Moszkvában

"Na mármost akkor a tömegközlekedésen kívül hogyan is közlekedik Moszkvában az, akinek nincs kocsija? A válasz nagyon egyszerű: az úton minden autó taxi. Értem ezalatt azt, hogy bárki bárhol kiáll stoppolni. Következik egy alkudozás a viteldíjról, majd a kliens beül és mennek. Egy csomó nő is használja a közlekedésnek eme igen érdekes módját, fogalmam sincs hogy mernek megbízni ezekben a sofőrökben és autókban.

A legtöbbször lepukkant zsigulik, ladák állnak meg, kétes kinézetű alakokkal a volán mögött, hiszen főleg ennek a rétegnek van szüksége pénzre. Bár létezik több hivatalos taxitársaság is Moszkvában, némelyik még angol operátort is fenntart, de a hatalmas távolságok és busás árak miatt az emberek ritkán hívják őket, főleg reptér-munkahely-szálloda-stb. viszonylatban veszik igénybe üzletemberek. Éjszakai tömegközlekedés mint olyan nem létezik Moszkvában, szóval ha egy bárból vagy koncertről mennénk haza késő éjszaka, akkor marad az utazásnak ez a módja (vagy inkább ki se mozduljunk, mivel így augusztusban épp kerek kettő fok van éjszaka és kora reggel." forrás

Étkezés

"Részemről az étkezés a legjobb oldala Moszkvának. Kiváló minőségű ételek, még sosem ért csalódás sem egy tálcás önkiszolgálóban, sem egy jó hírű étteremben. Étteremből bőven van választék, a zsúfoltság óriási, hiszen a 6 hónapos télben kevés jobb elfoglaltság van, mint a melegben ücsörögve nézni a hóesést. A legtöbb étterem ázsiai ételeket kínál, sushit szinte bárhol tudsz enni, ezen kívül olasz, spanyol fogásokat is könnyű találni, orosz ételekből sokkal kevesebb van. Szuper kávézók, teázók és cukrászdák vannak, francia, amerikai, belga, olasz finomságokkal:) A kiszolgálás.... Mondjuk úgy, hogy nem az erősségük! Ritka, hogy 20 percen belül kijönnének felvenni a rendelést, szinte sosem beszélnek angolul. És itt kell megjegyeznem legfantasztikusabb élményem: a hétvégén egy spanyol párral mentünk vacsorázni, s mivel teltház volt ( nem foglaltunk asztalt előre, pedig itt mindenhova kell) a kiszemelt helyen, a szemben levő szinte üres Extravirgin nevű helyre ültünk be aggódva, vajon miért üres. Mosolygós fogadtatásban volt részünk majd kezdődött a szokásos "kimittud" az orosz nyelvű étlappal, amikor odalépett az egyik pincérnő, aki elnézést kért, hogy csak kicsit beszél angolul (???? már ekkor 4 tátott szájat lehetett csak látni az asztalunknál) és elkezdte egyenként fordítani nekünk az ételeket. Általában nem nagyon zavarja őket, hogy ott ülsz nyomorultul, különböző appokkal próbálsz okos lenni. Mondjuk mi már ezt kimondottan élvezzük, vagy meglepi vacsi van vagy ha nincs kedvünk hazárdírozni a szomszéd asztalokról kinézzük, hogy mit kérünk.:) (2014)" forrás

,, Moszkvában az ebédidő környékén a legtöbb étteremben, kifőzdében ("sztalovaján") van menü (business lunch), ezekben általában van orosz. Ha ennél valamivel igényesebb megoldásra vágyunk:

A Mu-mu gyorsétteremlánc orosz fogásokat kínál, finom és nem drága.
A Jolki-palki talán még jobb, bár kevesebb helyen van,mint az előbbi. (2016)" forrás

,, 600 és 1000 rubel között ki lehet hozni az ebédet vagy a vacsorát. Relatív ki mit eszik, kér-e hozzá levest illetve üdítőt. (l.sz, 2019)

Vásárlás

"Apropó: GUM és CUM. A Vörös téri GUM, amely a szovjet időkben is hatalmas volt, de unalmas, szürke üzletekkel teli, ma a luxuscikkek Mekkája. Roppant elegáns hely, és mindenképpen érdemes körbenézni. Az árak bizony a nyugat-európai szintek fölött vannak. A GUM megannyi kávézójában, bárjában is döbbenetes az árszint. Egy csésze kávé belekerülhet 2000-2500 forintnak megfelelő rubelbe. Aki még nagyobb luxus miliőt akar látni annak egy másik nagy áruházba, a CUM-ba kell bemennie. Kedvencünk a Kreml melletti földalatti áruház volt, ahol kisebb a rongyrázás, és étkezős része igazán gusztusos." forrás

fotó by K.K.

"Az egyik dolog, ami felett elég nehéz itt elsiklani, az a drágaság. Persze ez valahol természetes, itt van munka, ide sereglenek az emberek vidékről is, a nagyobb kereslet meg persze nyomja fel az árakat. Ehhez még adjuk hozzá a vámot, meg a korrupciót. Erős a gyanúm, hogy valahol az orosz mentalitás is szerepet játszik a dologban, nem egyszer hallottuk már itteni ismerősöktől: „A pénz arra van, hogy elköltsd.” Ami persze igaz is, csak nem mindegy, mire, meg mennyit. Moszkvában valószínűleg inkább tücskök élnek, mint hangyák. Az eleve magas árakhoz még hozzájön a tény, hogy mi külföldiek vagyunk. Idegenek. Az biztos, hogy nagyon észen kell lenni. Megesett már velünk, hogy az eladó a virágüzletben 800 rubelért akarta nekünk eladni a kiválasztott növénykét annak ellenére, hogy azon gyönyörűen ott világított a neon-zöld árcetli 400 rubellal. Vagy a reptérről kijövet a taxis 3000 rubelt kért a fuvarért, feje felett ott a tábla, hogy a mi zónánkba 1500 rubel a menetdíj. „Igen, igen, de a parkolási díj abban nincs benne.” Mi van? Az ilyennel még alkudni sem érdemes, jobb egyszerűen odébbállni, úgyis találsz valakit, aki normális áron elvisz.

Múzeumokban, kiállításokon teljesen normális, hogy a külföldi többet fizet, ez hivatalosan van így, nem átvágás. Van egy árlista angolul, meg egy oroszul, és persze nem egyeznek. Mondjuk az nincs kiírva angolul, hogy a külföldi többet fizet (vagy az orosz kevesebbet), pedig úgy volna teljesen korrekt az információszolgáltatás, de ez már igazán csak részletkérdés. Azonban elég az, hogy oroszul kéred a jegyet, dokumentumot, igazolványt tőlünk még soha nem követeltek. „Zdrasztvutye! Dvá biljeti, pázsálsztá!” Éttermekben, bárokban, kávézókban még soha nem volt negatív tapasztalatunk, a számla mindig helyes volt. Ezzel kapcsolatban ugye Budapesten vagy a Balatonnál érheti kellemetlen meglepetés az odalátogató turistát, hallani rémtörténeteket. Alapszabály itt is, hogy csak étlapról rendelünk olyan tételeket, amiknek tudjuk az árát. Nem kell paranoiásnak lenni, de baleknak sem. Ez nekünk annyira nem esik nehezünkre, mivel még van mit csiszolni a nyelvtudásunkon, általában úgy rendelünk, hogy kicsi ujjacskánkkal elegánsan rámutatunk a kiválasztott ételre, italra, az esetleges félreértéseket kiküszöbölendő. Csak hogy valami jót is mondjak a témát illetően: a benzin ára jóval alacsonyabb, mint otthon, 210 forintnak megfelelő összeget fizetünk a 95-ös literjéért. A rezsi szintén nagyon alacsony. Három hónapra 1000 rubel (7 ezer Ft) a villanyért? Semmi. És a tömegközlekedés? 1250 rubel egy 60 alkalmas bérlet, amit a 12 metróvonal bármelyikén használhatsz. Akárhogy is számolom, az 8750 Ft másfél hónapra. (2013)" forrás

"A legkisebb üzlet is nyitva van éjfélig, vagy hajnali 2-ig, ez normális. Nincs gond a bevásárlással, sem azzal, ha valamire hirtelen szükséged van. Egyébként ha éjfélkor mész mondjuk telefontokot venni, sokkal kedvesebbek és türelmesebbek a magam fajta se oroszt, se "angolorosz" nyelvet nem beszélőhöz." forrás

B. Edit fotója

,, Hol is lehetne jobb helyet találni az ajándék vásárlásra mint a mese szép Izmailovsky Market-nél, ami nem mellesleg szintén egy helyi látványosság is, hisz első ránézésre inkább Disneyland jut róla eszünkbe és nem egy piac.
Ez az egyik piaca Moszkvának több is van és állítólag a Dorogomilovskiy Rynok sem rossz azonban ott, az idő szűkössége miatt nem jártunk.
Nem is baj, hisz az előbbiekben említett piacon mindent megkaptunk mit akartunk és sokkal kedvezőbb áron mint a belvárosban.
Pl. egy nyúlszőrből készült usánka mely 2500 rubelba került végül 1300 rubelért kelt el melyet barátom vásárolt magának. Alkudni kötelező általában angolul tudtak illetve az angol számokat ismerték, de végső esetben maradt a kézzel mutogatás, azt mindenki érti ;)
Kivétel nélkül szinte mindenre lehetett alkudni. Érdemes egy árustól több mindent vásárolni hisz akkor többet enged a végösszegből is, de ez máshol is így szokás. 
Nagy kézzel kötött zoknik, Matri Jóska babák, usánkák, jelvények, Military-s dolgok jellemezték a piac árukészletét de mind ezen felül nagyon sok holmi, árucikk volt még fellelhető.

Gondolom nem árulok el nagy csodát ha azt írom hogy a Vörös Téren és környékén minden elég magas ársíkon fekszik, persze alkudni itt is érdemes, HA LEHET!
Egy usánka sapkára ugyan harcra keltem a Vörös téri árussal melynek ki kiáltási ára 3000 rubel volt, de csúfos vereséget szenvedtem, tekintettel arra, hogy kerek „0” rubelt engedett az árából. Teszem hozzá ez a sapka dettó ugyan az volt, amit a barátom vásárolt a piacon 1300-ért és ott alapból 2500-ról indult az alku. Szóval piacot útba ejteni minden kép javasolt, mert sapka nélkül maradsz, mint Én. haha.

Vodkát nem minden boltban lehet kapni vannak külön ital diszkontok is talán ott érdemes vásárolni, amit már 1500 Ft értékű (ez 0,5 L) vodka is finom, jó minőségű.
Itt megjegyezném, csak mert ilyet is kérdeztetek (de ez már tényleg google-be is írható) hogy hazafele vám és adómentesen egy személy 1 L tömény szeszes italt hozhat be, az ezen felülit köteles előre bejelenteni és fizetni rá. Cigarettából 200 szál a megengedett.

Természetesen aki az éves fizetését készül elkölteni Moszkvában annak kihagyhatatlan a világmárkák üzletsorait felvonultató, nagy tradíció övezte GUM áruház, melyben a régi „marozsennoje” fagyi is fellelhető és tényleg finom, bár számomra akkor is csak egy fagyi, de ha már fel van kapva akkor a kóstolás kötelező. ;)
(1 gömbös kiszerelésben volt kapható 100 rubelért)
Azonban ha nem kívánja senki a ruhakollekcióját bővíteni és nagyobb költekezésbe bonyolódni, akkor is érdemes betekinteni a GUM-ba, hiszen már az épület szépsége és nem utolsó sorban hangulata is elvarázsolja az embert. (l.sz., 2019)

GUM - V. Gábor fotója

ata fotója

Közbiztonság

A kilencvenes évekhez képest Moszkvában a közbiztonság jelentősen javult. Tulajdonképpen a turistáknak azokat a szokványos elővigyázatos szabályokat kell szemük előtt tartani, amik más európai nagyvárosokban is érvényesek. Ajánlatos az esti órákban és éjszaka kerülni az eldugott mellékutcákat, környékeket. Mert zsebtolvajlások és a táskák lerángatása bizony előfordul.

"A külföldi turisták jellemzően kerülik a moszkvai pályaudvarok környékét, mert ezeken a helyeken gyülekeznek jellemzően a társadalom perifériájára szorultak, a merev és agresszív részegek, a csövesek. A pályaudvarok bejáratai körül tucatjával vannak összetákolt boltok, utcai árusok, lopott és csempészet portékákat kínálók. Mi a szuper-modern, csodás, a repülőtér és a városközpont közlekedő (35 perc) vonat pedáns világából kerültünk egy csapásra egy ilyen pályaudvar környéki, lepukkant közegbe. Edzett utazókként akkor is meg a későbbiekben is rendre megmerültünk ebben a deklasszált közegben." forrás

"Az történt, hogy a lökdösődést kihasználva három konyhaszekrény méretű legény beállt Andris mögé, és megpróbálták kinyitni a hátizsákját, nyilván értékek után kutatva. Szerencsére Andris észrevette a machinációt, levette gyorsan a táskát a hátáról, és biztonságba helyezte. Így nagyjából véget is ért a történet. Moszkvával (illetve Budapesttel) kapcsolatban egyébként gyakorlatilag minden turistáknak szóló összefoglaló figyelmeztet erre a veszélyre, nekünk ez volt az első személyes tapasztalatunk a téren – azért ez nem is annyira rossz, több mint két év elteltével. És ahogy írtam, végül ez is jól végződött. :)

Moszkva hatalmas város, nyilván van itt mindenféle ember – zsebtolvajféle is. A józan paraszti ész diktálta óvatossági szabályokat mindenképpen érdemes betartani: csak a szükséges dolgokat cipeljük magunkkal, nem lobogtatunk rubelkötegeket, drága fényképezőgépet, mobiltelefont, hasonlókat nyilvános helyeken, általában is kerüljük a feltűnést. Ami értékünk van, azt nehezen hozzáférhető helyekre pakoljuk, dokumentumokat lehetőleg elkülönítve tároljuk, ahogy a bankkártyát is. Hogy a konkrét esetről beszéljek: a céltárgynak kiszemelt hátizsákban sem volt elérhető helyen semmi értékes, a zsebben, amit kinyitottak, egy tucat cukorkát találhatott csak kíváncsi barátunk. Nem mondom, azt is sajnáltam volna tőle, de több is veszett a Don-kanyarnál. (2013)" forrás

Terrorellenes készültség a Kreml bejáratánál - B. Edit fotója

,, Ami még minket is meglepetésként ért, hogy mennyire komolyan veszik a terrorizmus elleni védekezést. Aki Moszkvába utazik, az készüljön arra, hogy fémdetektoros kapuk, és csomagröntgenek vannak mindenhol, a metrókon, pályaudvarokon, áruházakban, múzeumokban, hotelekben, és még sorolhatnám. A kaput még meg is lehet szokni, és egy idő után fel sem tűnik, hogy éppen átsétálsz egyen, de ha csomagod, táskád, szatyrod van, akkor kivesznek az ezt kezelő személyek.

Aki lehet biztonsági őr, metró őrségi tag, rendőr, és még kitudja ki. A lényeg, hogy nem tudnak nagyon angolul, így hiába nagyobb az esélye annak, hogy kipécéznek, ha szemkontaktust teremtesz velük, mi úgy voltunk vele, inkább essünk át kettővel több vizsgálaton, mintsem az orosz felszólítás nem értve, négy kommandós térdeljen rajtunk.

És a biztonságot más, oroszos módszerekkel is védik arrafelé. A környezetünkben csak nekünk okozott megdöbbenést, amikor qvartettként feltűnt négy nagyon magas, és nagyon izmos rendőr, téli kamuflázs egyenruhában. Mindannyiknál egy egy pórázon vezetett hatalmas rendőreb. Két német és két kaukázusi juhászkutya volt a társ, mindenféle szájkosár, és karomvédő nélkül. Nos, ez pont nyolc olyan újabb indok volt ami miatt inkább önként alávetettük magunkat többször is az ellenőrzéseknek. (2018)" forrás

,, 2010 már rég volt amikor a nagy metró merénylet történt. Gondolom ennek is köszönhetően de mi az 5 nap során elég sokat metróztunk és gyalogoltunk (kb. 60 km) a városban ahol végig biztonságban éreztük magunkat.
Minden egyes metró aluljáróknál fémkereső kapukon kell áthaladni és ha táska is van nálad akkor azt külön megnézik az ott ácsorgó biztonsági ellenőrök egy kézi fémkeresővel. Ezen felül léptem nyomon rendőrökbe, katonákba botlottunk, ami a belvárost illeti.
Semmilyen atrocitással nem találkoztunk. (l.sz, 2019)"

A moszkvai rendőrnő Orwell 1984 című művét olvassa - j.c. fotója

Egyéb hasznos információk

1. Borravaló:

- A burzsujabb, fiatalosabb helyeken, ahol tudnak angolul, általában elfogadják, és úgy adnak vissza, ahogy kértük.

- Ahol idősebb személyzet van, ők nem veszik el, és hiába hagynád ott, akár utánad is hozzák

- Nem tudjuk, hogy pár helyen, ahol mondtuk, hogy mennyiből szeretnénk visszakapni, nem értették, és ez volt-e az oka, hogy visszahozták az egész nekünk járó pénzt,

- Néhány helyen borravalós gyűjtőalkalmatosságok voltak kint a pulton a pénznek.

Egyébként sehol nem vertek át a visszajáróval, pedig tudták, hogy turisták vagyunk, ez nagyon dicséretes. (2018)" forrás

2. ,, Szinte mindenhol lehet kártyával fizetni, még az útmenti távcső is működik bankártyára. A mi esetünkben jobban is váltja az orosz rubelt mint a pénzváltó. (2020)" forrás

Magyar külképviselet

Moszkvai magyar nagykövetség

Cím: Ul. Moszfilmovszkaja 62. Moskva 115127
Telefonszám: (007) 495 6417500
Fax: (007) 495 6417520
E-mail: mission.mow@mfa.gov.hu

Látnivalók

Moszkva látnivalóiról részletesen

Vörös tér

Arbat

Kolomenszkojei mennybemenetel templom - beszámoló (Ajánlott link)

Kuszkovo

Olvasmányos linkek

"Moszkva sok szempontból egy egész modern város. A Seremetyevo reptérről a gyorsvasút félóránként jár, klimatizált és ingyen wifi van rajta. Budapesten semmi ilyen, New York-ban sem, Londonban van gyorsvasút csak wifi nélkül és négyszer ennyibe kerül. A metró a legelképesztőbb az egész városban, pedig sokat vártam tőle, de teljesen lenyűgözött. A számok lényegtelenek, a világ leghosszabb és legnagyobb forgalmú hálózatai között van, sűrűn jár, olyan kocsikkal mint Pesten is, de... a megállók mintha hangversenytermek lennének. Hatalmas belmagasság, vagy 3-4 emeletnyi tér a fejed felett, márványoszlopok és szobrok, de rengeteg, csillárok, óriás mozaikok, festett üvegképek - és nem csak néhányban, hanem mindegyikben, amiben csak voltam! Egy művészi alkotás mindegyik saját témával, amitől minden alkalommal, ha kiszállsz egy új állomáson leesik az állad.

A megállók nagyon mélyen vannak, 85 méterrel a föld alatt, Pesten a legmélyebb a Batthyány téri megálló 38 méter mély. Ehhez kell mozgólépcső is, ami olyan hosszú, mint egy sílift. Vagy három percet mész rajta és 130 m hosszú, csak azért nem a világ leghosszabbja, mert Kijevben és Szt. Pétervárott van még hosszabb is. Mindenki szépen jobbra áll, előz aki akar - ez csak Pesten nem működik úgy látszik. A Vörös tér olyan mint a képeken, nagy :) A tér közepén a híres Boldog Vazul-székesegyház, a színes tornyokkal az 1500-as évekből, amit Rettegett Ivánnak köszönhetünk. Be kell menni a Kremlbe. Ott vannak gyönyörű még régebbi székesegyházak, templomok arany tetővel, belül a tipikus ortodox ikonokkal, kevés ember, egy teljesen más élmény, mint kint tolongani a téren. Az egyikből egy tűz kapcsán lezuhant a harang, 220 tonnás, világrekord, most ott áll a járdán.

A városnak nyüzsgő hangulata van, mindenki megy valahová, teszi a dolgát, nincs kosz. Az életszínvonal Budapesthez hasonló, de persze vannak sokkal szegényebbek is. Az, hogy a metrón több fiatal is bütykölte az iPhone 4-esét mutatja, hogy egyrészt megengedhet magának egy drága luxuscikke, másrészt nem fél elővenni, pozitív. Az arcok, akik szembejönnek, nekem műveltnek és tanultnak tűnnek, csomó tanár és mérnökember, nem beszéltem velük, de így néztek ki. Nem láttam szinte egyetlen baltaarcú embert sem a metrón. Az emberek másképp öltözködnek, ahogy a 80-as években Magyarországon, amikor még szokás volt "utcai" ruhát felvenni, egy rendes nadrágot, cipőt, övet, inget, nem pedig valami színes rongyot papuccsal. Itt még nem trendi szakadtan öltözni.

A csajok külön kategória. Magasak és szőkék, de ne feltétlenül bombázó fotómodelleket képzelj el. Nem öltöznek kurvásan, bár egy jó csajnak a magassarkú kötelező és lábat szeretnek mutatni, de a segge nem lóg ki senkinek a szoknya alól, a felső már szolidabb, smink az igen, kicsit oroszos, erős kontrasztokkal. Ami a lenyűgöző bennük, az a járásuk és a tekintetük. Szerintem itt hétéves korban magassarkú tanfolyamra megy mindenki, különben nem értem hogyan tudnak úgy járni a 10+ centis tűsarkúban, hogy Heidi Klum elsírná magát gyönyörében. A legtermészetesebb dolog nekik. Ahogy teszi a lábát, mintha a metrómegálló egy kifutó lenne. A tekintet pedig, határozott, nem barátságtalan, de férfi legyél, ha megszólítasz, ezt üzeni.

Nem kell oroszul tudni, de ha cirillül tudsz olvasni, az nagy előny. A feliratok ugyanis egész nemzetközi szavakból állnak, ha el tudod olvasni, európai nyelvtudással már összerakod mi lehet. Rém szórakoztató, hogy a nagy nyugati márkákat fonetikusan leírják cirill betűkkel, pl. a Wendy's = Вендис. De a New York-i túrótorta felirata oroszul, kiejtve: csizkeijk nu-ijork. Kasszás néninek mondod, hogy Gyeszigy metro bilet, ad jegyet, szpassziba, ennyi. Az új üzleti negyed tele van Európa legmagasabb épületeivel, 500 m magas némely, de a környék még kicsit kihaltnak tűnik, nem egy Canary Wharf vagy Downtown Manhattan, építkezés megy most is ezerrel, jövőre már biztos nyüzsgőbb lesz.

Ahová még el kell menned, az a Tretyakov képtár. Nem vagyok egy nagy műértő, de amerre járok a híres múzeumokba azért berohanok egy órára. Nyugaton sokszor ugyanazt látod, az utolsó 400 év meghatározó korszakainak hírességeitől pár neves darab, legyen az a New York Met, a British Gallery vagy a Louvre. Az oroszoknál viszont nem volt ötszáz év sötét középkor, amikor Nyugaton ha nem Szűz Máriát festettél, akkor megégettek. Az ő csata-ábrázolásaik, tájképeik teljesen más hangulatúak, más színvilággal, mint amit bárhol láttam eddig, de közben nem annyira idegen, mint mondjuk a japán, amivel a szemed nem tud mit kezdeni. Az orosz képek ismerősnek tűnnek, de mégis nagyon másak. Egyik kedvencem, ahol Rettegett Iván agyoncsapja a saját fiát egy jogarral és eszelős tekintettel öleli a vérbe fagyott ifjút a trón előtt. Röviden: Nem kell félni semmitől, menni kell. Nem veszélyesebb mint más nagyváros, nem vészesen drága, jól működő város. Van még sok Lenin, Sztálint már sehol sem láttam, de közben rogyásig tele a város kultúrával az 1400-as évekből és még régebbről, ami ápolva es felújítva van. Az egyik legnagyobb potenciállal rendelkező ország, emberileg, mérnökileg, kultúrában, még mindig. Jönnek ők meg. (2012)" forrás

Bolsoj Színház: maga az épület is szép, kétségtelen, de szerintem nem veszi fel a versenyt a top 10 helyezettjeivel.

A Gorkij park turista szemmel nem túl látványos, inkább azért szeretem, mert rengeteg rekreációs, sportolási lehetőséget biztosít, ezen kívül folyamatosan változik, ahányszor kimegyünk, mindig sikerül meglepnie valami újdonsággal.

Kimaradtak a szocializmus építészeti remekművei is, ez megint az én személyes ízlésemet tükrözi. Ilyenek a „hét nővérként” emlegetett épületek (pl. a Moszkvai Állami Egyetem, azaz az MGU), vagy az Osztankinói tévétorony (540 m, a világ harmadik legmagasabb szabadon álló épülete).

Ha már itt tartunk: az Osztankinói Park és Palota sincs a "nyertesek" között. Sok internetes oldal ajánlja a Moszkvai Állatkertet is, nekünk nagy csalódás volt. Össze sem hasonlítható a nyíregyházai, vagy a szegedi létesítményekkel.

Moszkva belvárosában sétálva persze még számos meglepetésbe botlik a nyitott szemmel járó: szabadtéri szoborpark egy múzeum udvarán, régi kolostorok épületei, hangulatos utcarészek, emlékművek, szobrok, és így tovább. forrás

"Az orosz populáció meglepően nagy hányada beszél angolul- szerinte. Valószínűleg ez egy másik angol, mint amit mi tanulunk, ez lehet a gond. Egy alkalommal, amikor a futár meghozta a rendelést, említettem neki nettó 3 perc orosz mondóka utána, hogy "sorry, I dont speak Russian", ő felháborodva válaszolta "I speak English", majd folytatta az orosz mondókát néhány and és OK beszúrásával. Ez a magabiztosság hiányzik belőlünk, magyarokból!" forrás

"Moszkva szürke, hatalmas, lepukkant hatású, szoci. Óriási megkönnyebbülés, amikor megpillantom a Vörös teret, a Vaszilij Blazsennij Székesegyházat ( szerintem a legszebb Moszkvában). Nagyon figyelnek a tisztaságra, habbal mossák a járdát és a fő útvonalakat. Folyamatosan szedik a szemetet és a közbiztonság is kiváló. Mindig biztonságban érzem magam. Az úgynevezett Golden Ringen, azaz Aranygyűrűn (ez egy körgyűrű, ami a belváros körül fut) belül sokkal rendezettebb, biztonságosabb a város, a külső kerületek már inkább a panelek hazája.

A moszkvai emberekről:

Nagy általánosságban a Zombieland kifejezés talán a legkifejezőbb! Ok nélkül itt nincs ám mosolygás! Csak mennek, mint a droidok, és elég rossz vendéglátók. Nem csípik a külföldieket, így hát nem próbálják teljesíteni minden óhajod, hogy hálájuk jelét adják, hogy meglátogattad országukat. Viszont a nőkkel udvariasak, a múltkor 2 bőrönddel manővereztem a lépcsőházban, jött egy férfi, felkapta, liftet hívott és betette őket. Meglehetősen zárkózottak, nem nagy az esély, hogy oroszokkal barátságot köss, ennek persze olykor nyelvi korlátai vannak, másrészt pedig fenntartásokkal viszonyulnak a külföldiekhez, melynek feloldása meglehetősen komoly és hosszadalmas munka. Pszichológus mivoltom is olykor kibújik belőlem, és figyelgetem gesztusaikat, viselkedésüket és azt a híres személyes teret. Gesztikulációjuk sokkal inkább hasonlít a mediterrán országok gyakori és jelentősebb kézmozdulataira, hangosak és rendkívül direktek ( mondjuk ennek néha oka a sok vodka :))). A nőknél tűnt fel leginkább, hogy óriási energiabefektetéssel törekszenek a nőiesség maximális megtestesítésére, gesztusaikban viszont sokkal markánsabbak, "agresszívebb" testbeszédet használnak. A személyes terem elveszítettem. Lépten-nyomon bele másznak , akkor is ha van elég hely. Ha hagyok egy lélegzet vételnyi helyet a sorban, öten elém állnak. (2014)" forrás

"A városban minden túlméretezett. Az épületek, a műemlékek, a terek monumentálisak, a metróban tizenkét vonalon, százötven állomáson hullámzik, lökdösődik napi tízmillió ember. Minden óriási. Még a Rosszija szálloda prostituáljai is százkilencven centiméteresek. Esténként, amikor lelkiismeretes újságíróként elindulok az internet kávézó felé megírni és leadni a tudósításomat, a folyosón vadászó lányok számtalan ajánlattal bombáznak. Nem bánják a visszautasítást, épp elég részeg kaukázusi és közép-ázsiai üzletember akad horogra. Száz dollár, száz euró, susogják a szirének. Költeni van hol. Moszkva bevásárló utcája, az Arbat pultjai árutól roskadoznak, a GUM jeles áruháza annak idején viccek sokaságát ihlette, mára a választék semmivel sem marad el a londonitól, a párizsitól. Moszkva fejlődik, az elmúlt évtizedben elsősorban ide és Szentpétervárra irányították a fejlesztésekre fordítható orosz és amerikai, európai uniós pénzeket; az utak például jobbak, mint Budapesten. (2012)" forrás

"Összességében Moszkva egy izgalmas metropolisz, ahol mindenki megtalálhatja a számára érdekes látnivalókat és tevékenységet. Az emberek nyelvtudás hiányában is segítőkészek, kézzel-lábbal magyarázva, de eljuttatnak bárhová. Színházak, programok széles választéka várja a kedves vendégeket. (2014)" forrás

Moszkva régen és most - fotós összehasonlítások - link

A Travel and Leisure magazin az idei évben is megkérdezte olvasóit és utazóit, mely városokat találják a legbarátságtalanabbnak. Az első helyezett: Moszkva. A válaszadók a közlekedést, a moszkvai emberek szürkeségét, nem túl nagy segítőkészségét emelték ki, valamint a kulináris élvezetek hiányát említették. Bár vannak csodaszép látnivalók a városban, az összhatás mégis negatívnak hat. (2015)" forrás

,, Szebbnél szebb épületek követték egymást, melyek mind robosztusak voltak. Itt aztán tényleg nem öl meg téged az unalom. Kapkodtuk fejünket ide-oda, annyi volt a látnivaló. Latin írásmódot ne keress itt, itt az azbuka hódít. Minden oroszul van kiírva. Az euróról hallani sem akartak, úgyhogy váltottunk orosz pénzt, vagy ha tehettük kártyával fizettünk. Ami érdekesség, hogy az oroszok imádják a virágokat. A város tele volt virágüzletekkel. Volt hogy a metrón hazajövet kb 10 embernél volt tulipán, vagy másfajta virág. (felvidéki csavargók, 2020)" forrás

Fotóegyveleg

Kriszta fotója

V. Gábor fotója

GUM - B. Edit fotója

Vissza az elejére

Kommentek

Szabo Ferencné, 2014. 04. 08. 11:18
Az 50-es években voltam Moszkvában hosszabb ideig. Most elhatároztam , hogy meglátogatom kedves városomat. Útrakészen állok. ez az anyag nagyon sokat jelentett a felkészülésben. Ha visszajöttem egy hét múlva, újra írok.Sokat várok ettől az úttól.A Sors megadta nekem azt az ajándékot, hogy felnőtt unokámmal kettesben teszem meg az utat.

Új hozzászólás beküldése

* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon

Moszkva városlátogatás - akciós utazások!!!
VISTA ajánlatok

KAPCSOLAT

utikritika [kukac] utikritika.hu

Útikritika.hu

SZÁLLÁSFOGLALÁS

IMPRESSZUM