.
K. Kriszta fotója
Egy jó térkép, egy remek tornacipő, hátizsák, ezek az alapkellékek. Az egyszeri túrista renegeteget gyalogol, üget és bóklászik majd. Enni- és innivalót cipelni felesleges, mindenhol beszerezhetőek út közben.
,, Szentpéterváron fel kell készülni rá, hogy az ember lejárja a lábát. A legtöbb látnivaló a térképen megtévesztően közelinek tűnik egymáshoz - persze, mert egy ekkora város központja az egészhez mérten viszonylag kicsi. A metrót egyáltalán nem használjuk, csak amikor a pályaudvarokhoz kell eljutnunk. Ráadásul ki akarna a hotelszobában kushadni, amíg világos van? A hatalmas távolságok és a késői naplemente együtt okozzák, hogy a negyedik nap végére szó szerint feltöredezik a talpam. Megérte? Naná." forrás
,, A látnivalók és múzeumok száma mérhetetlen, mindenhol érezni a történelmet. Négy-öt nap is kevés, hogy bejárjunk mindent, és még nem beszéltünk a környék fantasztikus palotáiról. Ha a városnézés után még marad egy kis energiája az utazónak, életreszóló élményt nyújt a Mariijinszkij Színház. Az orosz balett egyedülálló, nem csak a táncosok utánozhatatlanok, a díszlet is mindig kápráztató. Jegyet venni nem könnyû, az utazási irodák kb. 30 euróért kínálnak belépôt az esti elôadásra, érdemes megvenni náluk, a színház kasszájában sem olcsóbb. (Én 60 euróért kaptam jegyet elôadás elôtt a Hattyúk tavára. Mesélik, egy jobb szórakozóhelyre való bejutásért ennek akár többszörösét is le kell perkálni kenôpénz gyanánt.)" forrás
,, A metrómegállók olyanok, mint valami báltermek, igazi építészeti remekek. Esős napra például tökéletes program szerintem. A legszebbek talán ezek a megállók: Ploshchad Vosstaniya, Baltiyskaya. Narvskaya, Kirovsky Zavod (!!!), Avtovo (!!!!!!!), Tekhnologichesky Institut. (2015)" forrás
,, Hatalmas és gyönyörű. Fényképezni viszont gyakorlatilag lehetetlen, köszönhetően a megszámlálhatatlan turista busznak, amik mindenhol parkolnak (és száz számra öntik magukbók a kínaiakat), és blokkolnak minden látványosságot. Amúgy is a forgalom olyan nagy, hogy elég nehéz úgy időzíteni, hogy a képünkön ne legyen egy busz vagy éppen egy teherautó. Ennek tetejébe az épületek olyan monumentálisak, és olyan közel vannak egymáshoz, hogy komoly lencsék kellenek a jó képek készítéséhez. Annyi rengeteg szép épület van, hogy simán kihagytam a fotózásból olyanokat, amik miatt a balti országokban hajlandó voltam kilométereket gyalogolni. (2016)" forrás
,, Gyalog ne induljunk szinte sehova, óriási a város. Az épületek impozánsok, kapkodjuk a fejünket, hogy mi micsoda, így érdemes előre alaposan felkészülni. Elegáns hotelekben szívesen fogadják a turistát, érdemes körbenézni és a wc lehetőséget kihasználni. A városban egyébként sok az illemhely, egységesen 30 rubel, néha kiszuperált buszokat is wc-nek használnak. Nagyon sok helyen van táska ellenőrzés.
Hajókirándulásra este menjünk, mert mi a meleg napsütésben szinte alig láttunk valamit az esernyőktől. (Ha 24 órás jegyünk van, figyeljünk oda, hogy az időkorlátban benne legyünk). A főbb turista pontokon rend és tisztaság van, azonban ha kicsit mélyebbre megyünk, akkor már találunk szemetet és hajléktalanokat. " (t.é., 2019)
A cirill betűkkel valahogy el kell boldogulnunk - k.k.
,, Minden belépőt a neten intéztünk. A Szentpétervár-kártyát érdemes megvenni. (gy.j.z., 2019)
Зимний дворец (ejtsd( zimnij dvorec)
Csekély ezer terme van. Hétfőn zárva van!
Különböző belépődíjak vannak aszerint, hogy mik meglátogatását tartalmazzák:
600 rubelért: a Fő múzeum kompexum, a Téli Palota, Mensikov palota, Cári porcelán üzem múzeum
300 rubelért az alábbiak valamelyike, de csak egy! : Téli palota, Mensikov palota, Porcelán múzeum
Minden hónap első csütörtökjén ingyenes a belépés az Ermitázs valamennyi részébe. Érdemes egy szerdai vagy egy pénteki napon menni, mert akkor nincs olyan nagy tömeg (az óceánjárók csoportjai ilyenkor visszatérnek a hajókra).
"A cári birodalom nagyságát legfényesebben szimbolizáló Téli Palota tulajdonképpen a negyedik, és minden bizonnyal a leggrandiózusabb a téli paloták sorában. Termetes szobrok tömkelegével díszített, 250 méter hosszú zöld-fehér (régebben vörös) homlokzata fenségesen tekint a Palota térre. Mai külső formáját az 1730-as évektől kezdve jó száz év alatt nyerte el, számos tervezője közül az olasz Rastrellit szokás a hosszúkás téglalap alaprajzú, barokk csodapalota atyjaként emlegetni. Míg Nagy Péter annak idején megelégedett a nyugat-európai királyi paloták szerény másolatával, addig későbbi utódai - elsősorban II. (Nagy) Katalin - egy Versailles-t túlszárnyaló csodát vízionált. Az épület monumentális méretei önmagukért beszélnek. Csaknem 2000 ablak, közel 1800 ajtó és másfél ezer szoba található itt. Hivatalosan csaknem kétszáz évig volt ez az uralkodói rezidencia, innen irányították a cárok a világ valaha volt egyik leghatalmasabb birodalmát, amely fénykorában a Föld egyhatodát ölelte fel.
A Téli Palota kiteljesedése alatt regnáló uralkodók közül kétségkívül Nagy Katalin hagyta a legszínesebb lenyomatot a történelemkönyvek lapjain. A porosz Szófia hercegnő tizenhat évesen házasodott be a cári családba, hamar megtanult oroszul, és felvette az ortodox vallást, ezzel együtt a Katalin nevet. Amikor tizenhét évvel később férje III. Péter néven minden oroszok cárja lett, kiderült, hogy Katalin nem cárfeleségként képzeli el a jövőjét: fél év múlva letaszította férjét a trónról, hogy aztán az elkövetkező harmincnégy évben maga birtokolja azt. II. Katalin az Európában akkoriban divatba jött felvilágosult zsarnok szerepkörét tette magáévá: az udvarban bevezette a francia nyelv használatát, francia filozófusokkal levelezett, megreformálta a közoktatást, ugyanakkor még jobban gúzsba kötötte a jobbágyságot és cenzúráztatta a rossz híreket. Féktelen falánkságát és mohóságát a francia konyha remekeivel, illetve az udvartartásából kiszemelt férfiakkal elégítette ki - utóbbiak előkóstolását (vagyis férfiasságuk és teherbírásuk felbecslését) udvarhölgyei végezték. Szeretőit dús bájai mellett előléptetésekkel és luxusvillákkal kényeztette, de általában hamar rájuk unt és más, fontos beosztásba helyezte őket - jobb esetben egy távoli provincia porosz hivatalába. Uralkodói sikerei (pl. A Krím-félsziget megkaparintása) ellenére megítélése legjobb esetben is ellentmondásos volt, ezt jól illusztrálja a halála után örökébe lépő fiának első cári dekrétuma: soha többet nem állhat nő az orosz birodalom élén.
Nagy Katalin intézkedései közül a jelenkorra gyakorolt hatásuk szempontjából kettő emelkedik ki: bemutatta a krumplit az addig főleg hajdinán élő honfitársainak, és 1764-ben megvásárolt egy néhány száz festményből álló gyűjteményt egy berlini kereskedőtől. A krumpli későbbi pályafutása az orosz konyhában önmagáért beszél, nem kevésbé a műalkotásoké, melyeket a Téli Palota egyik szárnyában állíttatott ki. Ebbe a palota pompájához képest igen szerény melléképületbe vonult vissza az udvari nyüzsgés elől, éppen ezért kis "remetelak"-nak, azaz ermitázsnak nevezte el." forrás
,, A Téli Palota előtti Palota térre (Dvorcovaja ploscságy) érve meglepődve láttuk, hogy a hatalmas teret teljesen megtöltik piros úttakarító gépek (kukás, tartályos, hótakarítós, söprős stb.). Gondoltam, hogy esetleg sztrájkot látunk. Egy sofőrtől meg is kérdeztem, hogy ez egy zábásztovka-e, de azt mondta, hogy a város téli úttakarítási felkészültségét demonstrálják.
Mikor az Ermitázsból (vagy 3 órával később) kijöttünk, akkor már a gépek nagy része elvonult, szóval már csaknem normál állapotában tudtuk méregetni a Palota tér dimenzióját és méltóságteljességét. Nekem a tér kicsit ridegnek hatott, a takarítós demonstrációval jobban tetszett, mert az igazán poénos volt. (aji, 2017. szeptember)
K. Kriszta fotói
A tér normál állapotban - B. Edit fotója
Érdemes 10 óra előtt érkezni, ha kevesebb ideig akarunk sorban állni. Jó megoldás előre interneten venni jegyet. Fél 11-kor nyitnak.
Külföldi turistáknak a belépőjegy 700 rubel, ami közel 12 amerikai dollár, kevéssel több, mint 3 ezer forint. Az online vásárolt jegy csoportos vezetéssel többe kerül: közel 18 amerikai dollár. Az online megvásárolt jegyekkel nem a főbejáraton, hanem az oldalsón lehet csak bemenni. Ott is szigorúan betartják a 10.30-as nyitást.
,, Az Ermitázshoz egy tipp: nem a folyó felőli oldalon kell sorba állni, onnan a csoportok mennek ezért órákat kellene várni, ehelyett a tér felől van egy bejárat, ahol sorban állás nélkül tudtuk bejutni, illetve jegyautomaták is vannak. (Nikolett, 2019)
Belül a múzeum egy hatalmas palota, könnyű elétévedni, elveszteni egymást. Viszont a kiszolgéló egységek modernek, jószagúak, a büfék jól ellátottak, a sütemények és a kávé jó. Nem kimondottan gyerekbarát program.
Tanácsunk: limitáljuk a látogatásra szánt időt 3 és fél órában. Kulturális veszteség ha kevesebb időt töltünk, elszédülünk a látnivalóktól, ha ennél sokkal többet időzünk. Szerintem. + és fél óra alatt kb. a múzeum teljes tartalmának talán a 20 százalékát láthatjuk.
Érdemes az első emeletre (nem a földszint) koncentrálni. A földszinten görög és római szobrok és az egyiptomi kiállítás sorakoznak. A múzeumban a legnagyobb turista tolongás jellemzően a trónteremben van és a Leonardo da Vinci alkotásoknál.
Az Ermitázsnak 350 terme van. Ha minden termet körbejárnánk, akkor 22 kilométert tennénk meg. Na, ennek tudatában tessenek szelektálni.
Érdemes az internetról letölteni a múzeum látnivalóinak elhelyezkedését is mutató applikációt, avagy a bejáratnál adnak ingyenes térképet. Mindenhol lehet fotózni, a vakuzókra rászólnak. Minden teremben egy-egy néni vagy bácsi védi testével a felbecsülhetetlen értékeket és szemmel láthatóan eléggé unják őket.
Érdemes azokon a napokon menni késő délután menni, amikor 21-ig van nyitva a múzeum (szerdán és pénteken), és nincsenek hatalmas mennyiségben turistacsoportok. Hétfőn zárva vannak.
Update- a múzeumba kétnapos jegy is váltható. Ajánlott. Egy bizonyos mennyiségű szépség és művészet megnézése után az átlagos turista telítődik, hiába talál újabb és újabb csodás képeket az újabb és újabb csodaszép termekben. És szinte fizikai fájdalmat okozhat a felismerés, hogy bizony az impresszionisták egy másik épületben vannak. És maga a másik épület is különleges látnivaló, a modern és a régi elegye, plusz mellesleg Picasso, Cézanne, Monet... Annak, akit érdekel a festészet és komolyabb sétát tervez az Ermitázsba ajánlott a kétnapos jegy megvétele.
,, Az Ermitázs persze a 4 napos látogatásunk legmarkánsabb élménye volt, de ugyanakkor egy kulturális turisztikai abszurdum megtapasztalása is. Ez a festészet sztárjainak szédítő, maximálisan túladagolt seregszemléje. Mondtam magamban, hogy ha ezt a gigantikus gyűjteményt 10 különböző európai város egy-egy új, üres múzeumába szétosztanák, akkor azok egyenként csúcs nevezetességekké válnának.
Hogyan emésszen meg az ember azt, hogy egy hatalmas terem tele van kizárólag Rubens festményekkel, egy másik 24 van Dyck-kal? Nem mellékesen van 12 Leonardo da Vinci. Egy idő után az élmény jó értelemben véve szürreális.
" (aji, 2017)
A zavaró turista csoportos közlekedési dugók a felkapottabb termekben - K. Kriszta fotója
Letaglozóan szép - K. Kriszta fotója
"A földkerekség egyik legjelentősebb galériájában nehéz eldönteni, hogy mi is itt az igazi látnivaló: a kiállítás, vagy a palota annak otthont adó, elképesztően díszes termei. Olyan érzésem támad, mintha Versailles-t vagy Schönbrunnt látnám a ki tudja, hányadik hatványra emelve; ilyen gátlástalan fényűzésnek eddig legfeljebb az isztambuli Dolmabahce palotában voltam tanúja. És a pompázatos, mesébe illő díszletbe rejtve ott találjuk az elmúlt évszázadok képzőművészeti, különösen festészeti remekeit. A gyűjteményt Nagy Katalin cárnő még a 18. század második harmadában alapította, és az utódai is rákaptak a műkincsek ízére. A Szent család Raffaellótól, a Madonna gyermekével Leonardótól, Caravaggiók, Fra Angelicók, Rubensek, Van Dyckek, Rembrandtok, El Grecók, Brueghelek, Renoirok, Cézanne-ok, Monet-k, Manet-k, Van Goghok, Gauguinek - jóformán nincs olyan jelentős alkotó, akinek a képeire ne lehetne rábukkanni a szövevényes barokk folyosókban és termekben csavarogva. A Louvre-ban, az Uffiziben meg a British Museumban szerzett tapasztalataimból okulva lélekben már előre igyekszem arra trenírozni magam, hogy egyetlen nap alatt úgysem lehet mindent végignézni itt, de ez sem segít: néhány óra után szinte pánik lesz úrrá rajtam a bőség zavarától. Mégis, mit hagyjunk ki, ha már eljöttünk idáig? Amikor csak húsz percünk marad, mielőtt indulnunk kell az esti balettre, még gyorsan eldöntjük, hogy felszaladunk a felső emeletre, ahol a 19-20. századi műalkotásokat őrzik. Nem, Picassót és Gauguint mégsem lehet kihagyni; hát persze, hogy nem végzünk időben." forrás
Cári trón - K. Kriszta fotója
"14.50-kor álltam be a Palota téren (majdnem a közepén) a sorba, hogy bejussak az Ermitázsba. A kasszák 17.00-kor zárnak, én kb. 16.30-kor kerültem be. A múzeum 18.00-kor zár. A sorba nállás, ha egyszer bejut az ember, úgy érzi, hogy nagyon megérte, mert van itt minden.
Az épület maga óriási és gyönyörű belülről (Téli Palota). A földszinten rengeteg ruhatár, információs pult, a múzeum térképe, kávézó, múzeumi (szuvenír)bolt, ahol minden van, albumok, reprodukciók, de persze matrjóska is. Aztán itt a kávézó és az internet kávézó, az egész egy nagy, vagy inkább óriási klub!
A kiállítótermek: Bevallom, nem mentem nagyon céltudatosan (kivéve Gaugain-t akartam megkeresni), mert úgyis eltévedtem volna. Kezdődött a földszinten (itt első emeletnek hívják) az ókori görög és egyiptomi művészetekkel, amin olyan mennyiségű, hogy Görögországban vagy Olaszországban egy egész napot szánnánk rá. Aztán valahogy elkeveredtem a Pavilon terembe, amely Katalin uralkodása alatt épült, majd aranyozott fehér márványpalotát alakítottak ki benne. Egyszerűen lenyűgöző maga az épület is, nagyon gazdag! (Bár be kell vallani, hogy a bejárattól távolodva, és főleg a harmadik (értsd: második) emelet területén már korántsem olyan fényűző a dolog, de még mindig többnyire rendben van.) Ebben a lélegzetelállító Pavilon teremben található meg James Cox híres Pávás órája (1772), amit Katalin titkos férje, Patyomkin herceg kapott ajándékba. Az órát is lefényképeztem, de az nem lett jó, úgyhogy inkább csak a mennyezet egy részletét mutatom itt be.
Leonardo Da Vinci : Madonna gyermekével (1490-1491) - K. Kriszta fotója, aminek elkészültéhez kellett, hogy a szelfi botokkal hadonászó kínai turisták csordája odébb vonuljon
Na és itt a Malachit terem. Ebben a zöld malachit, a fehér és arany színek dominálnak. Állítólag több mint két tonna drágakő díszíti a termet (1839), amelyben malachitoszlopok és vázák állnak. Persze egy csomó gyönyörű termet nem láttam, mert nem volt rá idő, és nem akartam azzal tölteni, hogy megpróbálok tájékozódni. Na jó, néha megkérdeztem, hogy hol vagyok, és nagyon jól esett, mikor százezerrel elkezdett a teremőr néni oroszul magyarázni, és csak akkor esett le neki, hogy nem vagyok orosz, mikor visszakérdeztem :)
Voltam még egy csomó helyen, például a keleti kultúrát (színes sátrakat, használati és dísztárgyakat, kardokat) bemutató ideiglenes kiállításon, egy másik, impresszionista festményeket tartalmazó kiállításon, őszintén szólva ez utóbbi tetszett a legjobban, ezen belül is Van Gogh alábbi tájképe ("élőben" sokkal élőbb): Áthaladva az arab művészeteken, néhány útlezárást más szinteken megkerülve végül megleltem a legfelső emeleten a 19-20. századi európai művészetet. Van vagy három teremnyi Picasso, egy teremnyi Van Gogh illetve Gauguen, Matisse, Monet, Cezanne, nem is sorolom. De nem egy-egy darab, hanem temérdek festmény.
És akkor még arról nem beszéltem, hogy maga az Ermitázs szerintem az egyik legjobb panorámát nyújtó hely a városban. Komolyan mondom, jobb, mint a Szent Izsák székesegyház tornya. A város szívében van, és a harmadik emeletről a különböző termekből minden irány, egyszóval minden látható: déli irányba ugye a Palota tér, északi irányba pedig a Vasziljevszkij sziget csücske, volt tőzsde, Sztrelka stb. (ÉNY), valamint a Péter-Pál erőd benne a székesegyházzal, háttérben a mecsettel (É-ÉK), a Néva legszélesebb pontja és legforgalmasabb hidai, egyszóval minden, ami számít. Nyugatra maga a Szent Izsák székesegyház, illetve az Admiralitás, egyszóval érdemes nemcsak a kiállításokat nézni, hanem néha kikukkantani az ablakon. " forrás
K. Kriszta fotója
"A világ egyik legjelentősebb művészeti gyűjteménye, az Ermitázs, amit később minden egyes uralkodó tovább bővített, beleértve a kommunistákat is, akik az elkobzott nemesi gyűjteményekkel gyarapították a kollekciót. Legelőször 1851-ben nyitották meg a nagyközönség előtt múzeumként, majd a műalkotások számának meredek emelkedésével az Ermitázs kinőtte az eredeti pavilont és mára elfoglalja a Téli Palota nagy részét, illetve három másik közeli épületet is. A gyűjtemény hűen tükrözi a város mottóját: ablakot nyit Európára, hiszen teljes mértékben felöleli a 15-18. századi spanyol, flamand, holland, francia, angol és német festészetet, míg az olasz szekció egészen a 13. századig nyúlik vissza. Emellett itt van a világ vitathatatlanul legjelentősebb impresszionista és poszt-impresszionista gyűjteménye. Az ókori, illetve az orientális művészetek rajongóit is elkényezteti: őskőkorszaki leletektől kezdve egyiptomi múmiákon, görög vázákon, római szobrokon keresztül a kínai, japán és közel-keleti műtárgyakig bezárólag minden megtalálható itt.
A közel hárommillió műalkotás nagy része az állandó kiállítás részét képezi, és több, mint 400 termet foglal el. Az egész gyűjtemény megtekintéséhez így több, mint 22 kilométert kell sétálnunk, ami így első hallásra talán nem is tűnik annyira soknak. Viszont ha jobban belegondolunk, elrettentő adatokat kapunk: ha minden egyes kiállított tárgy előtt csak egy percet töltünk, mindezt napi nyolc órán keresztül, nyári szabadságra és ünnepekre fittyet hányva, akkor is tizenöt(!) évbe telik, mire végzünk. Riasztó számok ezek, épeszű ember a töredék töredékének befogadására koncentrál, és így is kimerülten távozik. Mi például eleve azzal az elhatározással vágtunk neki, hogy csakis magában a palotában található alkotásokra koncentrálunk, és azokat is erős szelekciónak vetjük alá.
Sejtettük tehát, hogy nem állunk könnyű feladat előtt, amikor beléptünk a Téli Palota főkapuján a hatalmas belső udvarba. Egy hosszúkás alakú parkban találtuk magunkat, amit két fasor, elkerített füves részek és padok tagoltak. A túloldalon a múzeum bejáratánál egy kóbor macskánál ismét bepróbálkoztunk a reggeliről hozott tojássárgájával, de a tegnapi kutyához hasonlóan ő is felhúzott orral fordult el a finom falattól. Lehet hogy a helyi ízléshez alkalmazkodva piroggal vagy vodkával kellene az utca állatait kínálnunk? Letettük a lefitymált tojássárgáját egy szemetes mellé, hátha legalább a madarak örömüket lelik benne, de még mielőtt kettőt pislogtunk volna (vagy annyit mondhattunk volna, hogy "peresztrojka"), a semmiből előkerült egy szemétlapáttal és seprűvel felszerelkezett bábuska, és rendet teremtett, föltakarította a hányatott sorsú tojássárgákat.
A pénztárnál meglehetősen kevesen ácsorogtak, minden bizonnyal azért, mert másnap (minden hónap első csütörtökjén) ingyenes a belépő. Ezt mi is tudtuk, de valahogy nem volt kedvünk iszonyatos tömegben kihámozni a nekünk tetsző darabokat a hatalmas gyűjteményből. Az elején az utunkba akadó ókori frakciót ímmel-ámmal megnéztük, majd meglehetősen céltudatosan haladtunk tovább, elsősorban az impresszionistákra koncentrálva. Sehol nem volt nagyobb tömeg, kivéve az egyik terem néhány festménye előtt: mielőtt megláttam volna, rögtön tudtam, hogy ott vannak a Van Gogh-képek! Úgy látszik, kedvenc festőm mindenhol húzónév, eddig akárhol találkoztam képeivel (legyen szó Glasgowról, Madridról vagy Helsinkiről), mindig áhítatos tömeg gyűlt össze előttük. A közhiedelemmel ellentétben Van Gogh-nak igenis sikerült még életében értékesítenie néhány darabot, de a jelenlegi őrületre sem ő, sem kortársai nem számítottak, még legmerészebb álmukban sem.
K. Kriszta fotója
Bizonyos szekciókat (pl. kövér angyalkás olasz barokk) kapásból kihagytunk, máshonnan meg csak szemezgettünk, időnként meg-megállva egy-egy El Greco, Rubens vagy Rembrandt előtt. Az uralkodói családok portréi között is megkerestük a nevesebbeket, Klári jól meg is lepődött a Nagy Katalinról uralkodása vége felé készült képen: "ez a kövér volt az a kéjsóvár, férfifaló cárnő?". Az Ermitázs alapítója valóban hasonlított Rubens pufók angyalkáihoz, köszönhetően remek francia szakácsainak.
Hagytunk teret a váratlan meglepetéseknek is, néha a szemünk sarkából szúrtunk ki egy képet, miközben öles léptekkel haladtunk át a kevésbé érdekesnek tartott termeken. Így akadtunk rá a 19. századi francia tájképfestészet egyik mesterének tartott Corot egy nagyon hangulatos festményére. A kép egy teljesen hétköznapi eseményt örökít meg: lovasszekerükön piacra tartanak a parasztok. Ám az ábrázolás egészen különleges: a festmény annyira erőteljesen ragadja meg a hajnali hangulatot, hogy szinte tapintható a csípős levegő, az első bágyadt napsugarak alig-melege, a lovak testén gőzölgő pára. Egy másik alkalommal a németalföldi szekcióban torpantunk meg hirtelen Paulus Potter egyik képe előtt. A fiatalon elhunyt, 17. századi holland mester egyik fő műve, az Egy vadász megbüntetése tulajdonképpen egy apró képekből összeállított montázs. A festmény keretét adó jelenetekben egy vadász élete elevenedik meg, míg a középen található két nagyobb kép tragikus végzetét ábrázolja. A fellázadt állatok (köztük oroszlánok és egy elefánt is) ugyanis foglyul ejtik a vadászt és kutyáit. Az embert egy medve vezeti el gúzsba kötve, míg a szolgájául szegődött kutyákat farkasok húzzák fel egy fára (tisztán kivehető, ahogy a felakasztott kutyák a fájdalmas halál előtti utolsó pillanatban elengedik magukat, és maguk alá piszkítanak). Valószínűleg a vadász sem ússza meg: egy vaddisznó és egy szarvas már lelkesen rakja neki a máglyát.
A belépőjegy az egyet fizet kettőt kap ékes példája: nem csak a kiállítási tárgyakat tekinthetjük meg vele, hanem egy azokkal minimum egyenrangú másik látnivalót is: magát a Téli Palotát. Az eredeti belső jórészt elpusztult az 1837-es tűzvészben, de a helyére kerülő rokokó díszítés talán még barokk elődjét is túlszárnyalja. A pazar enteriőr sokszor a kiállításnak otthont adó termekben is elvonja az ember figyelmét a festményekről, az eredeti állapotukban, korabeli (vagy korhű) berendezéssel pompázó szobák pedig egyenesen fejbevágó élményt nyújtanak. Elképesztő gazdagság! Már a rengeteg márvány, aranyozás, borostyán- és stukkódíszítés is szégyenbe hozza a többi európai palotát, hát még a méretek! A cári ebédlőben egyszerre ezer főt tudtak leültetni vacsorához, míg más termekben a hivatalos eseményekkor rendezett állófogadásokra akár tízezer ember is befért minden különösebb probléma nélkül. A híres versailles-i tükörterem mása is megtalálható itt - csak körülbelül tízszer akkora. Versailles, Schönbrunn és társaik (kis túlzással) mind egyszerű polgári lakásnak tűnnek a Téli Palota árnyékában." forrás
Az Ermitázs a kiállított műtárgyaktól függetlenül, mint palotabelső is hatalmas látvány - K. Kriszta fotója
"Jegyárak 300 rubel alapár, 200 rubel Téli Palota, de zárva volt (basszuskulcs de mérges voltam). A félórás kiállt sor után, immár bent derült ki, hogy lehet külön jegyet venni az Arany- és Gyémánt termekbe. De már kint voltunk a sorból. Oké, nyugalom, csigavér. Félóra volt, amíg találtunk egy térképet, és elindultunk. És itt három órányi dicsőséges barangolás következett: lélegzetelállító termek, trojkák, impresszionisták, Picasso (pfuj), Matisse, Rembrandt, Rodin, a drága szépséges Rodin szobrok, öt darab, amik előtt hosszú perceket álltam, és néztem, és ujjongtam magamban. Szobrok termei- oda egyedül mentem, senki mást nem érdekelt, én viszont szárnyaltam, meghaltam, újjászülettem, olyan eszméletlenek voltak. Csak ezekre jutott idő, én menni akartam tovább, de ők már hullafáradtak voltak, így sajgó szívvel, búcsút kellett intenem. A Borostyánszoba IS zárva volt. *zokog* A századát sem láttam… de amit láttam, az csodás volt! Ha másért nem, de az Ermitázsért vissza KELL mennem... (2007)" forrás
K. Kriszta fotója
,, Maga az épület mesés és magával ragadó, de hogy konkrétumokat említsünk a tartalmából, láthatunk
eredeti festményt Leonardo Da Vincitől, nem is egyet, hanem mindjárt kettőt, ugyanennyi Raffaello olasz festőtől, több mint 20 Rembrandt festményt, valamint Michelangelo egyik szobrát is. (2017)" forrás
,, A jegyautomatánál tébláboltunk, próbáltunk belépőt venni, mire megjelent egy fiatal srác, aki elmondta, hogy tőle is tudunk szerezni. Így egy kis egyezkedés után „okosban” megoldottuk a jegyvásárlást, és féláron jutottunk be. Egy múzeumba, jegyüzértől vett tikettel, olcsóbban! (2016)" forrás
K. Kriszta fotója
Екатерининский дворец (ejtsd: jekátyerinszkij dvorec)
Moszkván kívül van, attól kb. 25 kilométerre, Puskin településen. A látogatásra (az oda-vissza közlekedést nem számolva) legalább 5 órát kell kalkulálni. Az egyéni látogatónak sokat kell sorban állnia a jegyért, akár 2 órát is. Tán érdemes szervezett túrára befizetni (ez lehet 65-80 euró is, amibe benne van a transzfer is.
Baromi nagy a tömeg. Egyes híresebb terembe a bejutás lassan megy.
,, Szentpétervárhoz nagyon közel található (kb 30 kilométer), szerintem tökéletes kis kirándulás, ha ki szeretnél mozdulni a városból, mi amúgy überrel mentünk ki, és teljesen vállalható összeg volt a fuvar emlékeim szerint, de természetesen be is lehet fizetni idegenvezetős kirándulást is ide. Ez volt régen a cárok nyári palotája, és itt ugyan óriási turista tömegek voltak, de ha nincs türelmed végigállni a sort a palotához, akkor lehet olyan jegyet venni, amivel a kertekbe lehet bemenni és kívülről megnézni az épületeket, és már ez önmagában is egy élmény." forrás
Петропа́вловская кре́пость (ejtsd: petropávlovszkájá kréposzty)
600 rubel a belépőjegy
"A Péter-Pál erődről azt kell tudni, hogy Nagy Péter utasítására 1703-ban kezdték építeni. Ez a város alapításának időpontja is, tehát ez a legrégebbi épület, az akkori város központja. Eredetileg fából készült az épület, később Domenico Trezzini tervei alapján építették át kőből. Kényszermunkások és rabok százait dolgoztatták itt halálra, hogy létrejöhessen ez a remekmű. Számos bástyája és téglafala igen impozáns látvány, napsütésben, amikor kontrasztot alkot a Néva vizének kékjével, és a nagyon zöld fű színével. Az erődöt a Néva felől megkerülve kiváló kilátás nyílik a túlpartra, ahol az imént pihentem, konkrétan:
- a szökőkút mögül kimagasló Szent Izsák székesegyház, mellette az egyik Rostrum oszlop, valamint a Tengerészeti Múzeum és az Ermitázs óriási épülete.Végül a Néva-kapun léptem be az erődbe, amit neveznek Halálkapunak is, mert az elítélteket, foglyokat ebből a kikötőből vitték a kivégzésre, vagy kényszermunkára. 1784 és 1787 között épült a kapu, funkciójának megfelelően színtelen, szürke. A kapuban több jelzés is van arra vonatkozóan, hogy árvizek idején meddig ált a víz. Elég magasan, kb. a kapu alsó egyharmadáig. Bent az erődben egy hangulatos kisvárosba érünk, múzeumokkal, amelyek már zárva voltak sajnos. A legfőbb látványosság, tényleg gyönyörű a barokk Péter-Pál székesegyház, szintén Trezzini 1712-es tervei alapján. A toronyról le sem tudom venni a szemem, olyan kecses, keskeny, és az arany borítás csillog-villog, szikrázik a napsütésben. Az egész épület is nagyon rendbe van hozva. Bent mise, látványosságként már zártak, csak bekukkantani tudok.
Elsőként a harangtorony épült fel, ahonnan jó kilátás nyílt a városra, Nagy Péter innen ellenőrizte az építkezéseket. A székesegyház épülete 1733-ra épült fel, de 1756-ban megrongálódott egy villámcsapás következtében. Az 1960-as évekig, a tévétorony megépítéséig ez volt a város legmagasabb építménye. Péter halála után, 1725-től a székesegyházban kapott helyet a cári kripta, három cár kivételével mindet itt temették el. Végül a Szent Péter kapun át hagyom el az erődöt, és hazasétálok. Ez a főkapu, ismét Trezzini (átépítése) eredménye. A domborművön allegória, Péter éppen győzelmet arat XII. Károly svéd király felett." forrás
"Másnap átmentünk a Péter-Pál erődhöz, megcsodáltuk a templomot (be is mehettünk volna, de ezek nem akartak, vagy már nem tudom, mi volt), vettem egy-két apróságot szuvernírboltban. Utána kezdett kiderülni az ég, ezért úgy döntöttünk, ellátogatunk Peterhof-ba, hajóval. Csodás időt kaptunk, szó ami szó. Gyönyörű a parkos rész, a sétányok, a szobrok. Kettő körül kérdik tőlem, éhes vagyok-e? Mondom, nem, de azért menjünk, ha ti akartok. Utólag kiderült, hogy Vili azt hitte, én akarok enni, pedig engem minden érdekelt, csak az evés nem. Eltöltöttünk ott vagy két órát, amíg kihozták a kaját, és megettük, és már akkor éreztem, hogy kezdek ideges lenni. Nem enni utaztam odáig, bekaptam volna egy szendvicset, és kész, ha rajtam múlik. Végül felkerekedtünk és mentünk a vízesések és az aranyszobrok felé… hát, gyönyörűek!!! ragyogott a nap, vakított a sok arany, csodaszép volt… Be akartunk menni a palotába, vettünk jegyet (Anna beszélt oroszul), és röpke félórás várakozás után beengedtek minket- a pincébe. Ahol, félórás orosz nyelvű idegenvezetés következett, vagy 5 ponton elosztva. Néhány pocsolyát és régi ruhát láttunk, és szobrot, és kőfalakat. Sírni lett volna kedvem. Nem jutottunk be a palotába. Más jegyet kellett volna venni, azt mondták, ezt a jegyet adták el nekünk." forrás
"Az Aurórától a Néva partján alig tízperces séta után a piciny Nyulak szigetére (Заячий остров) értünk. Ez Szentpétervár bölcsője, itt rakta le Nagy Péter a város első épületének az alapjait 1703-ban. A Péter-Pál erőd a svédek elleni védekezést szolgálta volna, de mire felépült, már régen megverték a svédeket, és az erődnek utána sem kellett soha szerepet vállalnia a város védelmében. Az eredetileg ide álmodott városközpont is végül a Néva déli partján materializálódott, így az erőd 1917-ig főleg börtönként funkcionált.
A vastag kőfalak mögötti épületegyüttes középpontjában a Péter-Pál katedrális magasodik. Egy olasz építész tervezte, ennek megfelelően ortodox társaival ellentétben leginkább egy olasz barokk templomra emlékeztet, mindössze egy aprócska hagymakupola jelzi, hogy mégiscsak egy orosz épületről van szó. A katedrális egyben uralkodói panteonként is szolgál: Nagy Pétertől kezdve - két cár (II. Péter és IV. Iván) kivételével - az összes uralkodót itt helyezték végső nyugalomra. A több, mint 120 méter magas harangtorony felkiáltójelként magasodik az égbe, mintegy világgá kürtölve: "itt vagyok!". Ez egyben a város legmagasabb építménye, melynek tetejéről pazar 360 fokos kilátás nyílik a városra - már ha az ember jó előre időpontot foglal az igencsak korlátozott létszámú csoportokba. A Trubetszkoj bástya ad otthont a már említett börtönnek, ahol a korhű (néhol eredeti) priccsekkel és használati tárgyakkal berendezett cellákat is megtekinthetjük, sőt némelyikbe be is léphetünk (mi még az egyik priccsre is lefeküdtünk egy gyors fotó kedvéért). A rabok névsora jó néhány ismert nevet is tartalmaz, többek között itt raboskodott Dosztojevszkij, Gorkij és Trockij is. Említést érdemel még Nagy Péter fia, Alekszej, akinek sorsa megmutatja, hogy a városalapító cár keménykezű uralkodóként saját családját sem kímélte. Az ifjú cárevicsnek nemigen akaródzott a cári teendőkbe besegíteni és a trónról is szívesen lemondott volna. Egyre követelőzőbb apja elől önkéntes külföldi száműzetésbe menekült, ahonnan csak akkor volt hajlandó visszatérni, amikor apja eskü terhe alatt szavatolta, hogy nem esik bántódása. Mondanom sem kell, hazatérése után pillanatok alatt a Péter-Pál erőd egyik tömlöcében találta magát, ahol árulást szimatoló paranoid apja halálra kínoztatta.
Annak idején az erőd folyóra nyíló kapuján (Néva kapu) keresztül távoztak a száműzetésbe vagy vesztőhelyre induló rabok. A rámpa még ma is megvan, de manapság már a turisták birodalma, ahonnan végeláthatatlan és megunhatatlan kilátás nyílik a Néva déli partjának épületeire (többek között a Téli Palotára). A kilátó mellett az erőd tövében keskeny kavicsos sáv húzódik, ahol az évszaknak megfelelő vízparti élvezeteknek hódolnak a szentpéterváriak. Nyáron a napozók foglalják el, akik körében láthatóan erősen tartja magát az a hiedelem, hogy állva sokkal hamarabb lebarnul az ember, mivel így közelebb van a naphoz. Télen viszont a Rozmár klub tagjai veszik birtokba a partszakaszt, hogy a Néva jeges vizében megmerítkezve acélozzák szívüket és akaraterejüket." forrás
Исаа́киевский Собо́р (ejtsd: iszákijevszkij szábor)
2018-as adat: 350 rubel a templomba belépés és pluszban 150 rubel, ha fel akarunk enni a kupolába is a csodás kilátás miatt.
Kilátás az oszlopsorból - K. Kriszta fotója
,, Nekem a Szent Izsák csalódás volt, mert nem egy működő templom, és múzeumként nincs hiteles hangulata. A Vérző megváltó templom sokkal érdekesebb. A pesti Bazilika nagyságrendekkel látványosabb, mint a Szent Izsák. Kihagyni azért nem szabad, mert fentről, az úgynevezett collonade-ról szuper látványos a város panorámája. " (aji, 2017)
,, A 19. század meghatározó épülettel ajándékozta meg az akkori fôvárost, negyven év alatt felépítték az Izsák-katedrálist, melynek tornyából csodálatos panoráma nyílik Pétervárra. Ugyan belépô- és fotódíjat (minden orosz múzeumban pénzt kérnek a fotózásért, ez persze kis gépekkel könnyen kijátszható) szednek a bejáratnál, érdemes bemenni, és megcsodálni a féldrágakövekkel díszített pompás templombelsôt. Az Izsák a legek temploma, 14 ezer ember fér el benne, a timpanont tartó gránitoszlopok egyenként 80 tonna súlyúak." forrás
"A Szent Izsák-székesegyház impozáns kupolája a belváros szinte összes pontjáról látható, ezért mindenhonnan közelinek is tűnik. Ez azonban olyan optikai csalódás, amelyért a naiv turista a talpával fizet: az épület jellemzően oroszos méretei torzítják a perspektívát. Az Auguste Montferrand által a 19. század közepén tervezett, negyven éven át épült székesegyház annyira hatalmas, hogy olyan hatást kelt, mintha a budapesti Szent István-bazilikát egy az egyben be lehetne tolni az ajtaján. A gigantikus belső tér, a csodálatosan díszített déli bronzkapu, az ikonosztáz teljes egészében malachitból készült oszlopai és a magas kupola csúcsán halványan alulról is kivehető, a Szentlelket jelképező ezüstgalamb mély benyomást tesz ránk, de a Szent Izsákkal ugyanaz a probléma, mint a város sok másik építményével: nem emberléptékű. A tömegével szinte agyonnyomja a szemlélőjét. Száz méter magas kupolájából viszont, ahonnan kis híján lefúj minket a viharos szél, és még bőrig is ázunk a vízszintesen zuhogó esőben, gyönyörű kilátás nyílik az egész városra. A távolban, a Balti-tenger felé rovarszerűen merednek a magasba a kikötői daruk csápjai; a Néván egy akkora komp horgonyoz, hogy eltörpülnek mellette a part menti paloták." forrás
B. Edit fotója
,, A folyómenti sétánk végén egy már ismerős részen, a Szent Izsák-székesegyház (Исаакиевский Собор, Isaakievskiy Sobor) előtti téren lyukadtunk ki. A nagyobbacska parkosított, füves placcot sokan kihasználták különböző relaxációs tevékenységre, olvasásra, piknikezésre és pihenésre, miközben a háttérben a jellegzetes, aranykupolás bazilika tornyosul a város fölé.
Gigantikus méretei a világ leghatalmasabb katedrálisainak sorába emelik ezt a kerek 40 esztendőn keresztül épült templomot, melynek építése a kor egyik építészeti bravúrjának is tekinthető. A közel 300 ezer tonnás épületet ugyanis egy ingoványos mocsár közepére húzták fel, melyet 25 ezer facölöppel kellett megerősíteni, hogy stabilan elbírja ezt a brutális tömeget.
A szovjet idők beköszöntével kipaterolták a templomból az egyházat, s a többi jelentősebb templomhoz hasonlóan az ateizmus múzeumává alakították át. Érdekes módon, a rendszerváltással nem kapta vissza az egyház az épületet, tulajdonképpen a napjainkig, mint múzeum funkcionál. Az alap belépőjegy 250 rubelbe kerül, ám mindössze plusz 150 rubelért fel lehet menni a kupolában kialakított kilátóba is, ahonnan lenyűgöző panoráma nyílik a városra.
Miután beszereztük a jegyeket, először a kupolába másztunk fel. Leszámítva a fent süvítő szél közepette kialakult tömegtumultust és a garmadányi, szimultán lökdösődő és szelfiző kínai turistát, tényleg megérte a látványért felküzdeni magunkat. Lelkesen körbefotóztuk a várost, beazonosítottuk a már általunk is megismert nevezetességeket, majd elindultunk lefelé. (2016)" forrás
,, Kétszáz lépcsőfok felfelé és csodálatos panorámában lesz részed. Szeretnélek megnyugtatni, a belseje fenomenálisabb. Hatalmas, erőtől duzzadó belső tér, pompás szakrális festmények – ez vár téged Izsák házában. (felvidéki csavargók, 2020)" forrás
Александро-Невская лавра (álekszándro nyevszkájá lávrá)
Cím: naberezhnaya reki Monastyrki, 1,
"A szovjet és a cári múlt talán sehol nem ütközik olyan látványosan, és mégis gyengéden, mint az Alekszandr-Nyevszkij-kolostornál. A hatalmas, ma is egyházi célú épületegyüttes kertjében megdöbbenve fedezzük fel az 1930-as, 40-es években elhunyt pártvezetők és komisszárok néhol bizarr kialakítású, arcképpel díszített sírjait. Ugyan sok magas rangú katona is nyugszik itt, aki a II. világháború idején, Leningrád kilencszáz napos ostroma alatt esett el, de a vörös csillagos és a kereszt alakú fejfák egyvelege mindenképpen különös látványt nyújt. Szemlátomást senkinek nem jutott eszébe, hogy a legutóbbi politikai fordulat után száműzze innen az egyházzal annak idején finoman szólva nem szimpatizáló pártemberek síremlékeit - vagy ha igen, hát a tervet nem sikerült keresztülvinnie.
A kolostorhoz vezető ösvény egy régebbi nekropoliszt vág ketté. A 18. századi, ódon Lázár temetőben mintha mókás jelmezt öltene a halál, az egymás hegyén-hátán heverő míves szarkofágok, megkövült angyalok, töredezett oszlopok, mohával benőtt kelyhek és kovácsoltvas kerítések kimustrált színpadi kellékként pihennek az öreg gesztenyefák árnyékában. A látvány B kategóriás horrorfilmbe illik, mégsem ijesztő, mert az ember nehezen hiszi el, hogy tényleg hús-vér sorsok düledező emlékműve ez, nem puszta díszlet a tegnap esti előadáshoz. Pedig olyan nagyságok nyugszanak itt, mint Mihail Lomonoszov, a moszkvai egyetem névadója, vagy Carlo Rossi, I. Sándor cár udvari építésze, aki a korabeli pletykák szerint I. Pál és egy olasz balerina törvénytelen gyermeke volt.
Az ösvény túloldalán fekvő 19. századi temető sokkal szellősebb és rendezettebb benyomást kelt, cserébe viszont még kifejezőbben mesél Szentpétervár kulturális örökségéről. Az egyik külső fal mentén, egymástól tisztes távolságban, mégis közel sorakozik a híres zeneszerzők, Csajkovszkij, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov, Glinka és Borogyin sírja, sőt kicsit arrébb az orosz balett hírnevét megalapozó koreográfusé, Marius Petipáé is. Útban feléjük az egyik sírról Dosztojevszkij bronzból készült mellszobra néz maga elé komoran. Nehéz nem megilletődve bámészkodni itt." forrás
Ца́рское Село́
"Ezután számos egyéb terem következett, gyönyörű díszítésekkel, festményekkel és főleg gyönyörű korabeli, míves bútorokkal. A leggyönyörűbb mégis a borostyán terem volt, ahol borostyánnal gazdagon kirakott falak valami félelmetesen gyönyörű látványt nyújtottak, láthatóan rengeteg művészi munka eredményeként. Borostyánnal kirakott fal, borostyánból mozaikként kirakott képek. Sajnos itt nem lehetett fényképezni, pedig leírhatatlanul gyönyörű, elragadó volt! (2008)" forrás
,, A fenséges uralkodói szobák, gazdagon dísztett, rokokó stílusú báltermek és étkező szobák látványa önmagában döbbenetes élmény, viszont rettentően hiányzott egy angol nyelvű idegenvezető, aki az egyes helyiségekkel kapcsolatos érdekességeket is elmondja. Nem akartuk elhinni, de egy az UNESCO Világörökség részének nyilvánított, világhírű hely és egyben népszerű turistalátványosságnál gyakorlatilag nincs angol nyelvű idegenvezetés, bezzeg kínai, orosz és német egyszerre több is indult. Ráadásul valamilyen fura felfogásban, csak turnusokban engedték át egyik helyiségből a másikba a látogatókat, amiből következik, mi is csak úgy tudtunk haladni, ha éppen aktuálisan valamelyik csoporthoz csapódtunk. Mivel a német csapat rendkívül lassan mozgott, jobb híján a kínai idegenvezető mondókáját lestem, hátha megértek belőle valamit. (2016)" forrás
Петродворец
Nagyon ajánljuk a szárnyashajós megközeltést, mert nagyobb élmény! Sokkal derágább , de gyorsabb és egyszerűbb a metróval való közlekedésnél.
A piros metróvonal végállomásától a kisbusz (marsutka) 50 perc alatt kivisz Petrodvorecbe. Érdemes közben nézni a helyi lakótelepeket, évjárat és igények szerinti sokféleségét. Petrodvorec előtt már csodás palotákat lehet látni csak úgy az úton.
Érdemes komibálni oda hajóval, vissza busszal, vagy fordítva. Az alsó parkba a belépőjegy 750.- rubel, ez a legyszebb része.
,, Szerintem a Nagy Palota belső részének meglátogatása kihagyható. E kijelentésemet azzal támasztom alá, hogy mi kihagytuk és nem volt bűntudatunk. Tudtuk, hogy az Ermitázs termeinek szépsége után ez nem lenne nagy szám. " (béga, 2016)
K. Kriszta fotója
"Másnap ugyancsak vonattal és egy lepukkant helyi busszal jutunk ki Peterhofba, az egykori Petrodvorecbe is. Szentpétervár környékén rengeteg a látnivaló, de úgy éreztük, a tengerparti park közepén fekvő, orosz Versailles-ként emlegetett kastélyt akár Carszkoje Szelo rovására is muszáj megnéznünk, ha már eljöttünk idáig. Érdemes volt. Bár az ösvényeken hömpölygő hétvégi tömeggel sodródva néha az a benyomásunk, hogy a Nyevszkij proszpektre tévedtünk valahogy, a világhírű szökőkutakkal teleszórt park hangulatát így is át tudjuk érezni.
Az olyan hidrotechnikai bravúrok közül, mint a piramis alakú, vagy az elrejtett kőre lépő sétálgatókat lefröcskölő trükkös szökőkút, kiemelkedik a kastély előtt pompázó, aranyozott bronzszobrokkal teli nagy kaszkád. A 18. század elején épült, 64 szökőkutat magába foglaló kompozíció különlegessége, hogy teljes egészében a gravitáció működteti: a 22 km-re található, magasabb Ropsa-hegytől vezetik idáig a vizet. A park zugaiban rejtőzve rá lehet bukkanni néhány bájos kisebb épületre is, mint a Monplaisir palota, ahol Nagy Péter kávé helyett konyakot szeretett tölteni a vendégei csészéjébe, vagy az Ermitázs, melynek felső szintjére lépcső helyett csak egy fotellifttel lehetett feljutni, s ahová a szolgák még az ételt is az asztal leereszthető közepével húzták fel.
Mint Szentpétervár környékén mindenhol, a belépő a magyar viszonyokhoz mérten sajnos Peterhofban is sokkolóan drága - ráadásul a külföldieknek még többe kerül, mint a helyieknek. Megpróbáljuk ugyan az általános iskolai, berozsdásodott nyelvtudásunkat előkaparva ékes oroszsággal, blazírt képet vágva kérni a jegyeket, de hiába jövünk bele meglepően jól néhány nap után, a kiejtésünk nem lehet túl meggyőző, mert a pénztáros mindig automatikusan a külföldieknek szóló bilétát állítja ki." forrás
Kriszta fotója
"A kikötőből belépve a látvány lenyűgöző! Rögtön a Nagy zuhatag tárul a látogató elé, ami egy csatornával a tengerbe torkollik. A Nagy zuhatag egy iszonyatosan nagy szökőkút, mindenhonnan víz folyik, egészen a palotától - ami egy kisebb emelkedőn van - le a csatornáig. Számos aranyszobor, amelyekből víz árad szét száz sugárban, a melléképületek tetején, a lépcső mellett, mindehol-mindenhol arany és víz! Hihetetlenül gyönyörű, ilyen szép palotát-szökőkutat még nem láttam, tényleg, mindenkinek ajánlom, ha Péterváron jár, ezt nehogy kihagyja!" forrás
,, Peterhof, ahol a Nyári Palota áll, Szentpétervártól mintegy 50 kilométerre található, közúton és hajón is megközelíthető. Azért érdemesebb talán a hajós verziót választani, mert a lenyűgöző barokk palota szebbik fele a víz felé néz, így már megérkezés, előtt, a hajóról is lehet hüledezni.
A Nyári Palota előtt állva tökéletes képet kaphatunk arról, milyen pompában és fényűzésben éltek az orosz cárok. A kert mérete és kialakítása Versaillalles-al vetekszik, a palota pedig nem csak vetekszik, hanem pompában valószínűleg le is veri a híres francia kastélyt.
A dombon álló, szimmetrikus barokk épület 270 méter hosszú, de szinte elhomályosítja az alatta található többszintes, 64 szökökútbúl álló szökőkútrendszer, amit az aranyozott szoborfigurák tesznek végképp utánozhatatlanná és felejthetetlenné. És akkor még a belső terekről szó sem esett. (2017)" forrás
,, Milyen kicsi a világ, kiderült, ők is dunakesziek! Velünk ellentétben, ők nem repülővel érkeztek Oroszországba, hanem másfél nap alatt levezették a kb. 2000 km-es távot. Beszélgettünk egy kicsit, majd ők mentek tovább a pénztárakhoz, mi Andival körbefotóztuk a Főpalotának az épületét és keleti szárnyban kialakított, aranyozott hagymakupolákkal díszített kis kápolnát.
Nem sokkal később, a kasszánál újból összefutottunk velük. A segítségünket kérték, mivel egyikük sem beszélt angolul, s jegyet szerettek volna venni. A belépők távolról sem bizonyultak olcsónak – az Alsó Kertekbe 700 rubelt kellett fizetni a belépésért, míg a Főpalotába szóló jegy további 600 rubel, fejenként. Míg mi megvettük a jegyeinket, ők némileg gondolkodóba estek, s végül abban maradtak, hogy 4-5 fős társaságból az egy szem hölgy bejön velünk (de csak a parkba), míg a többiek inkább legurítanak néhány sört a pénztár melletti büfében. Hát, ízlések és pofonok…
Nem akarnék senki minősíteni, de mégis fura nekem, hogy valakik levezetnek oda-vissza 4000 km-t, kibumliznak ide Peterhofba, majd sokallva a jegyárakat nem jönnek be egy ilyen híres helyre, hogy ugyanazt az összeget (vagy többet) inkább egy béna, könnyűszerkezetes büfében verjék el sörre. Teljes mértékig érthetetlen a számomra!
A fiatal lány ugyanakkor rendkívül érdeklődőnek bizonyult a kultúra iránt, kifejezetten örült, hogy vele tartottunk, s nem maradt egyedül. Rögtön meg is csodálhattuk Peterhof legnagyobb és leghíresebb látványosságát, a Nagy Lépcsősort, melyet a korabeli mérnöki munka csodájaként 64 különböző szökőkút és 200-nál is több aranyozott bronzszobor díszít. (2016)" forrás
,, A kastély parkja gyönyörű, még így kora tavasszal is, de nyáron és ősszel még ütősebb lehet, mikor minden zöld és színes. Az épület belseje maga a pompa és fényűzés. Az ott dolgozókkal nyelvi szinten meggyűlt a bajunk, szinte mutogatni kellett mit akarunk és nekik, hogy ők mit akarnak tőlünk. Hála istennek tömegnyomor nem volt, mert az a halálom. Kényelmesen végig tudtuk sétálni azon helyeket, amiért fizettünk. " (felvidéki csavargók, 2020) forrás
Ле́тний сад (létnij szád)
,, Vasárnap délután a szeptember végi ragyogó napsütés élvezetében sok-sok helyivel osztozkodva sétáltunk ebben a pedánsan gondozott, kulturált parkban. Senki nem szemetel! A múzeumos, templomos, zajos uitcás időtöltések között, után kifejezetten kellemes a Nyári kertben időzni. Itt is feltűnő, hogy alig láthatók 50 év felettiek. Néhány nagymama az unokával, de nagypapák nincsenek." (aji, 2017)
"Nemsokára elértük a Fontanka folyót és átgyalogoltunk a város legszebb hídján, az Ancsikov hídon. A Puskin, Gogol és Dosztojevszkij műveiben egyaránt gyakran felbukkanó tereptárgy leginkább a szobrairól híres. Négy, nem éppen tradicionális lovasszobor díszíti a hídfőket, mindegyik egy ágaskodó paripát és a megzabolázására kísérletet tevő embert ábrázol. A kompozíció azt hivatott szimbolizálni, hogyan próbálja leküzdeni, illetve megszelídíteni az ember a természetet (Hajrá természet!)." forrás
,, Szentpétervár a Néva torkolatára épült, a folyó mellékágai átszövik a várost, így hajós városnézésre is van lehetőség. Természetesen rengeteg híd van, ezek közül a nagyobbak (amik a Néva fő ágán helyezkednek el), felnyithatóak, így biztosítják ugyanis a nagy tengerjáró hajók közlekedését.
A hídfelnyitásra rendszerint éjjel egy órakor kerül sor, aki ilyenkor a város egyik részén ragad, annak várnia kell pár órát, vagy kerülni egy hatalmasat. A fehér éjszakák (amit én inkább állandó szürkületnek mondanék) idején a hídfelnyitás is nagy bulinak számít, éjfél körül mindenki letódul a Néva partra, szól a zene, puffognak a tüzijátékok és hatalmas üdvrivalgás kezdődik, mikor elkezdenek nyílni a hidak. A csúcspont pedig nyilván az, amikor megérkeznek az elképzelhetetlenül nagy tengerjárók. (2017)" forrás
Не́вский проспе́кт
,, Ez egy nagy, széles út, tele boltokkal, kávézókkal, éttermekkel, és nekünk olyan feelingünk lett tőle, mintha az Astorián lennénk, de kb végtelen hosszúságban 😀 Itt nincs annyira kiemelt látványosság, de el lehet csípni egy csomó nagy nemzetközi brandet pl. Burger King meg Starbucks meg Subway, mindent cirill betűkkel! forrás
K. Kriszta fotója
Авро́ра (ávrorá)
Belépődíj (2018): 700 rubel
"Az Auróra hadihajó Szentpéterváron "született" a 19. század végén, és rögtön az első éles bevetésén, a japán-orosz háborúban súlyosan megrongálódott (1905). Ezután főleg a cári haditengerészet iskolahajóként funkcionált, és el is tűnt volna a történelem süllyesztőjében, ha nem jött volna el az 1917-es év, világtörténelmet felforgató eseményeivel. Aki az előző rendszerben járt általános iskolába, biztosan kívülről fújja a november 7-i ünnepélyek örökösen visszatérő lózungját: "... és akkor az Aurora cirkáló ágyúlövései megadták a jelet a Téli Palota ostromához, és a munkás-paraszt harcosokból álló Vörös Gárda hősies küzdelemben megdöntötte a népelnyomó burzsoázia uralmát..." (szinte hallom a lelkesítő, forradalmi zenét, ami a háttérben szól). Kár, hogy alig igaz valami az egészből. Kezdjük azzal, hogy akkorra már nem voltak "Királyok, hercegek, grófok/Naplopók és burzsoák", hiszen februárban elzavarták a cári családot, és az igencsak vegyes összetételű, de mindenképpen polgári Ideiglenes Kormány próbálta gyakorolni a hatalmat. A zűrzavaros időszakban - ahogy Trockij fogalmazott - "a hatalom az utcán hevert, csak meg kellett ragadni". Ez a pillanat október 25-én jött el (azaz modern időszámítás szerint november 7-én, hiszen az akkoriban érvényben lévő Julianus naptár 13 nappal le volt maradva). A történelemkönyvek szerint "a békés munkások és katonák kivonultak (a frissen átnevezett) Petrográd utcáira a bolsevikok vezetésével, tüntetve az Ideiglenes Kormány ellen, amely vérbe fojtotta e békés tiltakozást". Nos, a valóság egy leheletnyit eltér attól, amit annak idején tanítottak nekünk: a frontról szökött és a bolsevikok által felfegyverzett katonák konflisokra szerelt golyószórókkal járták az utcákat, sok civilt megsebesítettek, és rajtaütésszerű támadásaikkal rövidesen elfoglalták a város stratégiailag fontosabb pontjait. A Téli Palotát ekkorra már csak néhány kozák és egy női zászlóalj maradéka védte, így némi tűzpárbaj után a csőcselék egyszerűen besétált az épületbe és letartóztatta az Ideiglenes Kormány azon tagjait, akiket még ott talált (Kerenszkij kormányfő sem várta meg őket, autómobilján már korábban elmenekült). Az Auróra szerepe mindössze annyi volt, hogy legénysége elfoglalta a Miklós cárról elnevezett hidat, és lehetővé tette, hogy a Vörös Gárda egységei behatoljanak a város központjába. A nagyjavításon éppen átesett hajón nem is volt éles lőszer, mindössze egyetlen, vaktölténnyel leadott lövés dördült el a fedélzetéről.
B. Edit fotója
Nem volt tehát itt semmiféle fellelkesült ostrom, mint amilyet Eizenstein ábrázolt Október című filmjében. Annyi azonban igaz, hogy az utcán összeverődött tömeg másnap reggel "elfoglalta" a már elfoglalt Téli Palotát, amikor megtudta, hogy az egykori cári rezidencia üres. Berontottak a palotába, rabolni, törni-zúzni kezdtek, majd beszabadultak az akkori világ legnagyobb és legszélesebb választékával büszkélkedő borospincéjébe. A heteken át tartó dorbézolásnak csak a szükségállapot kihirdetése (és Lenin talányos finn elitalakulata) vetett véget. Ezt követte - szó szerint és szimbolikus értelemben véve is - a "világtörténelem legnagyobb másnapossága".
Történelemhamisítás ide vagy oda, megilletődötten sétálgattunk a csaknem 130 méteres cirkáló fedélzetén. Az 1956-ban múzeummá alakított Auróra olyan kitűnő állapotban van, hogy akár holnap újra munkába állhatna. A legénységi szálláshely a függőágyakkal és az asztalon mintegy ottfelejtett bádogbögrékkel kicsit olyan benyomást kelt, mintha csak kimenőn volnának a matrózok. A múzeumhajó a Haditengerészet gondozásában áll, fiatal kadétok vigyáznak a rendre, például arra, hogy a rakoncátlan látogatók ne másszanak fel a kapitányi hídra, mint ahogyan ezt én is megtettem néhány vállalkozóbb kedvű helyi társaságában. Mire Klári is megpróbált volna feljutni, valahonnan előkerült egy dühös matróz, és egy szigorú "nyet" felkiáltással mindenkit lezavart a tiltott zónából." forrás
Új házasok emlékfotója (a tengerésztiszt feszengett, a feleség tán már terhes is, a fotózkodás mindkettőnek terhes.. - k. kriszta fotója
Церковь Спаса на Крови (cerkov szpászá ná krovi)
Más néven: Krisztus feltámadása templom
250 rubel a belépődíj
A sokféle szín és anyag keveredése különlegesen egyedi látványt nyújt. A templom belső tereinek díszítéséhez a mozaikképek, ikonosztázok, a padló és a mennyezet díszítéséhez több mint 20-féle ásványt, többek között jáspist, rhodonitot, porfírt és olasz márványt használtak fel. 25 éves restaurálása 1997-ben befejeződött. (forrás)
,, Nekünk sokkal jobban tetszett, mint az Izsák. Baromi sok itt is a turista, de legalább van valamicske templom jellege. Látványosak a mozaikfestmények. " (aji, 2017
B. Edit fotója
K. Kriszta fotója
Kazán-katedrális (Казанский кафедральный собор)
Orosz múzeum
K. Kriszta fotója
,, Kultúremberek szemében megbotránkoztató élményt osztunk meg. Szóval nem volt időnk erre a csodálatos külsejű múzeumra, viszont amikor éppen arra jártunk, pisilnünk kellett. Találékonyan megkerestük bent a vécét és dolgunk végeztével ettünk valami csekélységet a múzeum büféjében, s utána angolosan távoztunk. A biztonsági őrség furán nézett ránk, ahogy a bejáraton kiosontunk. Ha lett volna a városra még 2 napunk, akkor szerintem megnéztük volna Rubljov ikonjait, Repin festményeit és főleg a szovjet időkben üldözött avangard művészek alkotásait. Nem vagyunk büszkék az Orosz múzeum ilyetén szelektív megátogatására, viszont a vészhelyzetben tiszta, gusztusos feltételek között tudtuk elvégezni kisdolgunkat. (Amúgy mi is kultúremberek vagyunk.) Next time. Egyetlen mentségünk, hogy ebben a városban az Ermitázs után már minden más múzeum nudlinak minősülhet. " (aji, 2017)
Legalább a múzeum előtti téren láttuk a Puskin-szobort. Hatalmas az oroszoknál a kultusza - k.k.
A Palota-tér körüli történelmi városmag
A Palota-tér (Дворцо́вая пло́щадь, kiejtve: dvorcovájá ploságy), ahol a csillogó, tengerkék Téli palota (Зимний дворец, zimnij dvorec) áll és aminek része az Ermitázs is. E városmag tele van szállodákkal és éttermekkel. Az Admiralitás épületénél három nagy sugárút is talákozik. A városnak ez a gócpontja. Errefelé van a Dekabristák tere (vagy Szenátus tér) a Szent Izsák templommal.
A Nyevszkij proszpekttől északra
Itt van a Művészetek tere (ploságy iszkusztv) múzeumokkal, színházakkal, hangversenytermekkel és a Puskin szoborral. Ez a városrész az UNESCO kulturális világörökségének a része. Itt van a Vérző megváltó templom (Церковь на Крови, cerkov ná krovi). A negyedben kevés hotel van, annál több kévézó, és étterem.
A Taurida Kertek és a Szmolnij-katedrális és - kolostor tájékán van egy nyugis negyed, ahol kellemes sétálgatni, nézni a kevésbé felkapott, pedig szép műemléképületeket. Errefelé van sok kisebb privát hotel.
A Nyevszkijtől délre
Ez a városrész kevésbé felkapott, mint a Nyevszkijtől északra lévők. Pedig tele van szép csatornákkal, színházakkal, múzeumokkal (Dosztojevszki háza, Marinszkij Színház stb.) Az itteni éttermek közül sok nagyon kreatív. It is egyre több a kis butik hotel.
Névától északra
Vaszilevszkij sziget (Vásziljevszkji ásztrov)
Ide is érdemes kisétálni vagy inkább metróval kimenni és onnan visszasétálni.
,, Elindultunk az Admiralitás mellől induló Palota hídon (Дворцовый Мост, Dvortsovyy most) át a Vaszilevszkij-szigetre (Васи́льевский о́стров, Vasilyevsky Ostrov). Bár talán elsőre nem gondolnánk, de ez az amúgy nem különösebben szép híd szolgál Szentpétervár egyik legjellegzetesebb jelképéül – igaz, nem ilyen formában, hanem kettényílt, ég felé meredő módon. Az éjszakai hajóforgalom átengedése érdekében ugyanis éjjel kétszer felnyitják a hidat, mely a kései óra ellenére az egyik legnépszerűbb turistalátványosságnak számít.
Átérve a túloldalra, a sziget nyugati csücskében lévő kis kiszögellést, a Sztrelkát jártuk be először. Régebben Szentpétervár legfőbb kereskedelmi központja volt itt, ám szépen lassan átadta a helyet a Tudományos Akadémia és Szentpétervári Egyetem képviselte felsőoktatási és tudományos közéletnek.Ezenfelül itt található a Zoológiai Múzeum, a biológiai különlegességeket bemutató Kunstkammer, az Orosz Irodalom Háza, valamint az ókori görög templomról mintázott, egykori Tőzsdeépület is.
A rendkívül elegáns Sztrelka negyedből azonban nekem a két, tűzpiros Rosztrum-oszlop tetszett a legjobban. Az 1810-ben készített, díszes győzelmi oszlopok egyben világítótoronyként is funkcionáltak, melyek tetején vidám gázláng mutatta az utat a hajósoknak." forrás
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
"A híd után kezdődik a Vlagyimirszkaja negyed, rögtön egy impozáns épülettel, a Beloszerszkij - Belozerszkij palotával (micsoda nyelvtörő!). Nem messze innen a negyednek nevet adó Vlagyimirszkaja öt hagymakupolája feszít büszkén - joggal, hiszen az impozáns templom 2000-ben elnyerte a katedrális címet. Nem mindig ment neki ilyen jól, a szovjet időkben például fehérneműgyár működött a masszív falak között. A katedrális érdekessége, hogy szokatlan módon két templomból áll; sajnos a földszinti Keresztelő Szent János templom nem látogatható. Az Oroszország női védőszentjének (aki nem mellesleg az orthodox Szűz Mária), a vlagyimiri Theotokosznak szentelt emeleti templom fekete és arany színben úszik - ez a két szín az említett szent "védjegye". A fő kupola alatt gyönyörű ikonosztázis - egyházi előírás szerinti sorrendben szentképekkel díszített deszkafal - választja el a szentélyt a templomhajóktól. Itt végre nem voltak turisták, csak helyiek, többségük nő, akik szorgalmasan végigjárták az összes ikont, mindegyik előtt imádkoztak, és mindegyiket megcsókolták. Ez volt az első életszerű/szagú élményünk a városban, kicsit betolakodónak éreztük magunkat ebben a múltat idéző, gyertyafényes intim világban.
A Dosztojevszkij-ház után a Puskinszkaja utca 10. felé indultunk, ahol a címmel azonos nevű legendás művészeti központ található, amit az elhagyott épületbe beköltözött művészek hoztak létre. A berlini Tachelleshez hasonlóan a Puskinszkaja 10 is egyszerre galéria, mozi, koncertterem és alternatív szórakozóhely. Nagy csalódásunkra azonban sehol sem találtuk a neves intézményt. Később, és sajnos túl későn (miután végigolvastuk a vonatkozó passzust az útikönyvben) tudtuk meg, hogy a szomszédos Ligovszkij sugárútról nyílik a bejárat. Ez nagyon nagy balfácánság volt, kicsit sem voltunk idegesek. Egy ok a sok közül, amiért mindenképpen vissza kell térnünk Szentpétervárra." forrás
Dosztojevszki emlékház
,, Miután jól körbejártuk Dosztojevszkij hajdani útvonalait, ideje volt az író utolsó lakhelyén berendezett múzeumot is szemügyre vennünk. Dosztojevszkij felnőtt életének nagy részében (összesen majdnem harminc évig) élt Szentpéterváron, húsz különböző helyen. A gyakori költözésben a nyughatatlanság mellett némi szerepet játszhatott a hitelezők elől való menekülés is, játékszenvedélye ugyanis gyakran tetemes adósságokba sodorta (a Bűn és bűnhődést is rohamléptekben írta meg, hogy a teljes anyagi csőd közepette kiadói előleghez juthasson).
A Kuznyecsnij utca 5-ös szám alatti sarokházban már lakott korábban is, aztán élete végén visszatért ide. Ekkor már elismert író volt, négy gyerekkel, fiatal feleséggel és erősen megromlott egészséggel. Az előszobában ott pihen cilindere és sétapálcája, mintha csak most tért volna haza a templomból vagy a piacról. " forrás
k.k.
,, Dosztojevszkij munkásságát nagyra tartjuk, de a múzeum nem volt annyira szenzációs, hogy kb. 40 percnél többet időzzünk ott. Inkább csak arra emlékszem, hogy a szuterénes előtérben üldögélő múzeumi személyzeti nénik milyen érzékletesen jelenítették meg a mélységes unalmat." (aji, 2017)
Péter cár lovas szobra
K. Kriszta fotója
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nem néztük meg, de viccesnek tartottuk a létezését: A szovjet játékautomaták múzeuma - K. Kriszta fotója
Kronstadt
,, Főleg katonák, tisztek és azok családjaik lakják a várost. Eléggé lehangoló és depressziós hangulatot áraszt ki magából, de cserébe láttunk élőben hadihajókat és tengeralattjárót is. Nagy élmény volt ez számunkra. (felvidéki csavargók, 2020)" forrás
,, Elmentünk a városban található vodka múzeumba - milyen jól tettük! Mindent megtudhatunk az orosz vodkáról. Például azt, hogy Mengyelejev volt az, aki képes volt beállítani a mai napig ideálisra, 40 fokosra az oroszok nemzeti italát. De a vodka története sokkal előbbre tehető, a 14. századra. Az oroszok ekkor ugyanis a borszeszhez hasonló italt akartak előállítani, de szőlő híján a gabonára, egészen konkrétan a rozsra tették le a voksukat, minthogy akkoriban ez az oroszok privilégiuma volt, hiszen csak ott termett. A múzeumban láthatunk rengeteg eredeti dokumentumot, cári rendeleteket és még kóstolni is lehet. (2017)" forrás
Nyevszkij proszpekt - K. Kriszta fotója
Ermitázs - K. Kriszta fotója
Kostoló a Vodka-múzeumban - B. Edit fotója
Péter Pál erőd - őrség - B. Edit fotója
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Varga Mária, 2018. 06. 29. 18:42
Nagyon sok érdekes dolgot olvastam, köszönöm. Július 4-én indulok, 5 napig leszek Szentpéterváron. Nagy segítség lenne, ha találnék 2018-ra vonatkozó árakat / belépődíj/ Ha valaki tájékoztatna, megköszönném!