ÚTIKRITIKA.HU / Oroszország

,, Egyértelműen Oroszország tekinthető a Föld leghidegebb államának. A bolygó leghidegebb, állandóan lakott települései is itt találhatóak. A szibériai Verhojanszk és Ojmjakon városokban ugyanis mínusz 70 - 71 fokot is mértek már, 1892-ben, 1926-ban és 1933-ban is. A jakutföldi települések 750 méterrel vannak a tengerszint felett és éves szinten óriási hőingások jellemzik vidéküket. Miközben nyáron plusz 35 fok is lehet, télen a mínusz 50-60 fok sem ritka. Ojmjakonban 2200 -an élnek, nagyrészt halászatból. A településhez vezető főútvonalat, a Kolima-autópályát a szovjet időkben GULAG -ra ítélt politikai foglyokkal építtették meg. Külön érdekesség, hogy Ojmjakon városában, a téli időszak alatt egyetlen járművet, autót gépet sem lehet fűtetlen helyen hagyni, különben úgy szét fagynak a -40 - 50 fokban, hogy tavaszig lehetetlenség használni őket. A környék központja, a 270 ezer lakosú Jakutszk, a Léna folyó bal partján fekszik az északi sarkkörtől alig 450 kilométerre. Itt 1933 február 6-án egy meteorológiai állomáson -67,7 fokot mértek.

A szibériai vidékek mellett az orosz fővárosban, Moszkvában is óriási hidegek fordulnak elő. Gyakori januárban a mínusz 20 fok alatti hideg. Legutóbb 2013/14 telén több napon keresztül volt mínusz 25 fok, korábban pedig 2006 -ban mértek -30 fokot. A Moszkvában mért leghidegebb hőfokot 1940-ben rögzítették, amikor -42 -t jeleztek a hőmérők.

(2017)" forrás

Szeptember végi napozók Szentpéterváron - k.k.

Ugyanitt (akkor Leningrád) 1983 tavaszán egy magyar turista házaspár - k.k.

Földrajz

Oroszország és az USA között a legkisebb távolság mindössze négy kilométer!
Oroszországban kilenc millióval több nő él, mint férfi.
Oroszország területének 75 százaléka Ázsiában van.
A világ erdőállománynak 20-22 százaléka Oroszországban van.

Itt kezdődik Oroszország - Kamcsatka - Elter Karcsi fotója

Történelem

A legenda szerint 988-ban az oroszok azért választották a kereszténységet az iszlámmal szemben, mert nem akartak lemondani a piáról.
1867-ben Oroszország mindössze 7,2 millió dollárért eladta az Egyesült Államoknak Alaszkát.
1908-ban a cári Oroszország olimpiai csapata 12 napos késéssel érkezett meg a londoni olimpiára, mert tévedésből a náluk még akkor használt Gergely-naptár alapján időzítették az elutazás napját.
Japán és Oroszország mindmáig nem kötött békét a második világháború befejezésére, mert Japán vitatja az oroszok által annak idején elfoglalt Kuril-szigetek hovatartozását.
1995-ben az akkori orosz elnök, Jelcin a washingtoni hivatalos látogatása folyamán egy nap az utcán (a Pennsylvania Avenue-n) részegen, alsógatyában próbált leinteni egy taxit, hogy valahol pizzát tudjon enni. A testőreinek sikerült visszavinni őt a lakosztályába.

"Dolgozz úgy, hogy Sztálin elvtárs köszönömöt mondhasson neked!

,, Az egyszerű szibériai parasztlegényből lett, különc életű szerzetes, Grigorij Raszputyin (Григорий Распутин) állítólagos misztikus látnoki és gyógyítói képességeinek köszönhetően, rövid időn belül a cári család egyik legfontosabb tanácsadójává vált, s döbbenetes politikai befolyásra tett szert.
Az „őrült papnak” nevezett figura túlzott hatalma, extravagáns viselkedése és szexuális devianciája révén éppenséggel nem számított a legnépszerűbb egyénnek az orosz nemesség körében, olyannyira nem, hogy 1916 decemberében a magas rangú arisztokrata, Juszupov herceg végleg ki akarta iktatni Raszputyint a hatalmi körökből. Nem bízott semmit a véletlenre, miután áthívta vendégségbe, ebbe a Mojka-menti palotájába, olyan mennyiségű ciánnal telinyomott sütivel kínálta, melytől három ló is kipurcant volna. Raszputyin persze boldogan megkajálta a süteményeket, de még egy enyhe hasmenést sem kapott tőlük, úgyhogy a türelmetlen Juszupov nem lacafacázott többet, előkapta a fegyverét, lepuffantotta a gyűlölt férfit, s otthagyta a padlón meghalni. Később visszatért a helyszínre megnézni a holttestet, ám elhűlve látta, hogy Raszputyin még mindig életben van, s sérülten az udvar felé igyekszik. Ekkor azonban más összeesküvők is rárontottak, még háromszor belelőttek, a tetejében még jól összeverték és megrugdosták, majd bedobták a testét a jeges Mojka folyóba. A legdöbbenetesebb az egészben, hogy amikor 3 nappal később kihalászták Raszputyin holttestét a folyóból, a boncolás azt állapította meg, hogy fulladás okozta a halálát, ergo a vízbedobáskor még mindig életben volt…" forrás

Manapság

Oroszországban a havi minimálbér 47 000 forintnak megfelelő rubel (2022).

Hatalmasak a különbségke a moszkvai, szentpétervári és a vidéki fizetések között. Egy tanár vidéken 20 ezer rubel körül keres, Moszkvában minimum a dupláját.

Oroszországban jelenleg törvénybe ütköző tett gyerekeknek megmondani, hogy léteznek homoszexuális emberek.
A 2012-es orosz választásokon egy körzetben 146 százalékos választói részvételt regisztráltak. Ez ám a demokrácia!

Szentpéterváron lehet ilyen polókat venni - kk. fotója

"Az említett lakótelep boltjaiban, piacán rengeteg volt az áru. Minden egyszerűbb változatban, kivitelben, hisz a vásárlók itt az alsó középosztályból valók. Az árubőségen kívül itt sok minden erősen emlékeztetett a szovjet múltra. A piacon a déli, naposabb köztársaságokból való zöldségek és gyümölcsök voltak nagy mennyiségben. A szőlőválaszték látványosan nagyobb, mint nálunk. Az árusok mosolygósan, a gyümölcs tiszta és kívánatos. Egy pici hentesboltban hanyagul egymásra voltak vetve a húsáruk. A kétes tisztaságú vitrin mögötti hölgy igazán múltidéző a kényszeredett mosolya révén feltárulkozó aranyfogazata jóvoltából.

Jó ötletnek bizonyult, hogy az almát az almával hasonlítsuk össze, azaz megnézzünk egy moszkvai Auchan-t, mégpedig a szombati nagy-bevásárláskor. Az áruház nagy vonalakban kevésbé volt mutatós a magyar verzióhoz képest, viszont a méretek és az áruválaszték tekintetében veri a nálunk megszokottat. Globalizáció ide vagy oda, a speciális orosz igényeknek itt bőségesen elébe mennek. 15 méter hosszúra becsültem azt a pultsort, ahol csak a heringféleségek találhatók, legalább 40-50 különböző féleségben, fűszerezettségben, csomagolásban. Elképesztő a választék felvágottakból. Bár a nemzeti ital a vodka, azért a dobozos és üveges sörökből is volt legalább 60-80-féle!

Az Auchanban érzésem szerint átlag moszkvaiak vásároltak és a tolókocsik telítettségéből arra lehetett következtetni, hogy van bőven elég pénzük a család élelmeztetésére. Fontos leszögeznem, hogy a moszkvaiak életszínvonala jóval az oroszországi átlag fölött van. Moszkvában az átlagfizetés havi 200 ezer forintnak megfelelő rubel körül mozog. Ennyit keres például egy középiskolai tanár, míg vannak olyan orosz városok, ahol ugyanezért a munkáért negyed annyit fizetnek egy hónapra. Tény és való, hogy Moszkvában a mindennapi élet is jóval drágább.

Az utcaképen látható, hogy tízezrek igyekeznek az orosz vidékről, és főleg déli köztársaságokból Moszkvába letelepedni. Nagyon sok a kaukázusi, üzbég, türkmén arc. Nyilván a turista jellemzően önkényesen általánosít, de megengedem magamnak azt a megállapítást, hogy a moszkvai utca embere valami átlagot véve jobban öltözött, mint a budapestiek. Ebben persze szerepet játszik az, hogy a moszkvaiak többsége (főleg a 40-45 éves kor alattiak) nagyon ad a külsőségekre. Sokan elég silány lakásban laknak, de ehhez képest menő holmikat vesznek, és jó autókkal furikáznak.

Egyes lakótelepi negyedekben azért az öltözékeken is jól látható a csóróság. A legrosszabbul öltözöttek többnyire az idősebbek és ebbe a kategóriába arrafelé már a 45 év felettiek is besorolódnak. Ugyanis Oroszországban a várható élettartam meglepően alacsony az egészségtelen életmód és – a férfiak esetében – a mértéktelen piálás miatt. Az utcákon alig lehet 60 év felettieket látni. A várható élettartam átlaga 64 év, de ezen belül a férfiak nagy része meg sem éri a hatvanadik születésnapját. (Magyarországon 74 év a várható élettartam átlaga.)

A moszkvai férfiak elképesztő mennyiségű vodkát vedelnek be. Éttermi vacsorák alkalmával volt alkalmunk figyelemmel követni asztaltársaságokat, ahol két órán keresztül 5 percenként koccintottak vodkás pohárral. Szó mi szó, bírják a piát, s le nem esnek a székről, de hogy milyen májbetegségekhez vezet mindez, arra rossz gondolni is. A moszkvaiak igazán nem viselkednek sokkal kulturálatlanabbul, mint a budapestiek. Sőt: a metró mozgólépcsőin náluk nem okoz gondot annak az íratlan szabálynak a betartása, hogy a baloldalt szabadon hagyják az igyekvők számára. A bunkóság, agresszivitás fő terepe az autóközlekedés, miként arról írtam az első részben.

Egyiptomi, török és thaiföldi nyaralások folyamán feltűnt, hogy a tömérdek orosz turista közegében a jellemző felállás a következő: 25-35 év közötti párok, ahol a lány a szabályos szláv szépség, bombázó vékony alkattal, feltűnően divatos, mutatós ruhában van, és teszi-veszi magát őszinte szerénytelenséggel. Kísérője nem sokkal idősebb pasi divatos, de nem túl ízléses cuccban, a barátnő finom vonásaihoz képest nyers ábrázattal, és a ruházat, óra, ékszer összértékéhez képest elég bunkó viselkedéssel. Meglepetésként azt tapasztaltam, hogy ez a felállás a moszkvai utcán is sűrűn megtekinthető. Tudom persze, hogy undok a megállapításom, de sok nem orosz által osztott nézet, hogy Oroszországban bizony a teremtés koronái kevesebb szépséget kaptak genetikailag, mint a nők.

Arrafelé van egy kifejezés: az új-oroszok. Jellemzően azokat nevezik így, akik az ottani rendszerváltozás nagy nyerteseivé váltak. Közülük vannak bőven olyanok, akik korrekt körülmények között éltek a piacgazdaság kialakulásának lehetőségeivel, és jó képzettségüknek köszönhetően jól fizető állásokba helyezkedtek el. Ma már Moszkvában egyre inkább megadatik, hogy egy, nyelveket jól beszélő, jól iskolázott fiatal karriert fusson be, és piszok jól keressen. Az új-oroszoknak nevezett népség jellegzetes figurái azonban nem ők.

A Szovjetunióban is nagy volt a gazdagság természeti kincsekben de a kommunista rendszer gazdaságának borzasztóan kis hatékonyságú működőképessége miatt ebből keveset profitált az átlagember. A rendszer bukását követően villámgyorsan elkezdődött a hatalmas kincsvilág szétrablása. A zsákmány hatalmas részét az úgynevezett oligarchák tulajdonították el így-úgy osztozkodva az új politikai elittel, de az állami tulajdon elképesztő értéke miatt közvetve százezrek váltak - persze szerényebb léptékben – haszonélvezőkké.

Az új-orosz jelenség történetének része az is, hogy a Putyin elnök (most éppen kormányfő) korszakában sokat tettek azért, hogy a fővárosiak privilegizáltnak érezzék magukat életszínvonaluk tekintetében. Nyilván Moszkvában vannak a hatalmas ország gazdaságának fő intézményei és cégközpontjai és már eleve sokkal több a jól fizető állás. Azért a demokrácia tekintélyuralmi jegyekkel átszőtt, Putyin nagy népszerűségére építő ottani rendszernek fontos, hogy a moszkvaiak lojalitását kellően megvásárolják. A hazafias nevelés részeként a kisiskolások Putyin kormányfő vagy Medvegyev államfő portréjával díszített iskolai ellenőrző füzeteket használnak. Igaz nem kötelező jelleggel.

A jellegzetes új-orosz 30 és 40 év közötti, aki mindent megtesz, hogy a világnak láthatóvá tegye gazdagságát. Semmi szégyenlősség, visszafogottság. Ezt az újoroszt vajmi kevéssé érdekli, hogy mások a gazdagságát rablásnak minősítik. Egy részük már megtanult viselkedni is, vagy legalább gyerekeik kulturáltságára már tetemes pénzt is szánnak. Sok új-orosz azonban a csillogó-villogó külsőségek, ékszerek, méregdrága ruhák, karórák ellenére nagyon faragatlanul képes viselkedni.

Egyik délben egy menő olasz étteremben ebédeltünk és asztalunktól nem messze egy ilyen bunkó telepedett le divatosnak képzelt, elég ízléstelen mackónadrágban. Evés előtt és közben is folytonosan izgett-mozgott, mintha éppen egy leszámolási ügyletre készülne. Arca rángatózott, s nem csinált különösebb problémát abból, hogy benyúljon zizegős nadrágjába és mindenki szeme láttára megvakarja viszkető micsodáját.

Új-orosz műfajban hazafelé a repülőgépen tapasztaltuk a legmulatságosabbat. Már minden utas a fedélzeten várakozott, amikor késve megérkezett a business osztályra egy feltehetőleg újgazdag orosz házaspár a 18 év körüli fiúgyermekével. Fennhéjázóan mozogtak és holmijuk mind méregdrága cucc volt. A fióka piros bőrdzsekijét levéve az utazóközönség felé fordult éppen és így vadonatújnak tűnő fekete trikóján jó leolvashatóvá vált az ezüst strasszos angol kiírás: RICH. Nehogy valakinek kétségei támadjanak..." forrás

,, Mit látna ma Vlagyimir Iljics?

A régi jó, idők patinájával bevont Lenin-szobrok! Döbbenten nézik a felhőkarcolókat, az 1997-ben átadott új, a Megváltó Krisztusnak szentelt templomot – ezt még Borisz Jelcin építette.

Nézik a multinacionális cégek fényreklámjait, a Tverszkaja sugárút üzleteit, kereskedéseit, a belváros éjszakai klubjait, kaszinóit – utóbbiból eszméletlenül sok van -, a kései kapitalista, korai globalizációs társadalmak eme mérföldköveit. Az immár divatosan öltözködő orosz nőket, a kínai, olasz, tatár éttermeket, vagy a koldusokat. Nézik Jurij Gagarin égnek törő emlékművét, a felújított Bolsoj Színházat – ahová a komoly erőfeszítések ellenére nem sikerült jegyet szerezni -, a Vörös tér, a Kreml, a Lenin Mauzóleum és a Történeti Múzeum környékén sétálgató turisták ezreit. Esténként, stílszerűen, vörös fények gyulladnak ki a tér fáira szerelt lámpácskákon, megvilágítva az épületek vörös tégláit.

Látják a Vaszilij Blázsennij (Boldog Vazul) hagymakupoláit - lényegében kilenc templomot egyesítenek egy épületben -, a matrjoskababa árusokat, akik még mindig a Lomonoszov egyetem előtt, a Veréb-hegyi kilátónál árulnak. A Lenin-szobroknak lelkesen integet Nagy Péter emlékműve, a Moszkva-folyó partján álló, természetesen grandiózus hajó tetejéről. (2012)" forrás

700 lakásos bérház, amiben anno a városvezetés emberei, most az új elit lakik - B. Edit fotója

Szürreális fotók mesélnek Oroszország átlagos mindennapjairól

Az oroszokról

Oroszországban évente több mint 500 ezer, alkoholhoz kapcsolható haláleset történik.csaknem minden orosz képes úgy vedelni a vodkát mintha az víz lenne. Az Oroszországba először látogató turista hamar képessé válik annak az általánosításnak a megerősítésére, hogy az orosz lányok nagyon szépek. Az orosz lányok nagyon adnak magukra, nem mennek az utcára anélkül, hogy a lehető legszebben nézzenek ki. A középkorú orosz hölgyek között már elég sok a túlsúlyos és a házasság hosszabb évei után már hajlamosak elhanyagolni kinézetüket. Az oroszok a nemzetközi statisztikákban az élbolyban vannak cigizés vonatkozásában.

Leggyakoribb orosz vezetéknév: Szmirnov.

"A legviccesebb a sorban állás. Nekik ez nem puszta sorban állás a kávéért, a metróbérletért, ez küzdelem a "szent grálért", tülekednek, lökdösődnek, mintha minden egyszer csak elfogyna. Lehet ez egy generációs rögzülés azokból az időkből, amikor valóban minden elfogyott? Érdekes még az utáljuk a külföldieket, de mindent habzsolunk, ami onnan jön. Imádják a Mekit, a Starbucksot, az európai ruha márkákat, autókat, az IKEA-t. Eszik, isszák, hordják, de aki ezekből az országokból jön, az nem kívánatos személy.

Az utolsó bámulatos jelenség pedig a hihetetlen nemzeti öntudat. Ha háború, hát háború, amit mond a nagyember, az igenis úgy jó. Csak az orosz híreket olvassák ( ki is vonult a CNN), persze kicsit másképp, mint ahogy mi látjuk vagy a nagyvilág. Ünnepelik a II. világháborús győzelmüket, május 9-én tankokkal vonulnak az utcára. S ha véletlenül szóba kerül egy beszélgetésben az ukrán-orosz helyzet, egy orosz képes ugrálva kiabálni, hogy "Russia, Russia!!!" az irodában. (2014)" forrás

"Az oroszoknál nem divat a jópofáskodás. Ha valaki megkérdi hogy vagy azt tényleg érdekli. Idegenekre nem mosolyognak soha, ez kulturális dolog, sőt aki így tesz, az valószínűleg nem százas szerintük. A nők viszont iszonyú igényesek. (2014)" forrás

,, Nem szeretnék lesújtó értékítéletet mondani a moszkvai emberről, csak szeretnék mindenkit figyelmeztetni, ne vegye szívére, ha gorombán bánnak vele a boltban vagy egy étteremben. Ez a város mentalitásának és így a benne lakóknak szerves része. Viszont, ami igaz az oroszokra, általában, ugyanúgy igaz a moszkvaira is: ezt a kemény páncélt elég könnyű áttörni, és ha valaki megszerezte egy orosz barátságát, akkor egy életre szóló barátságot kötött."

Friss házasok fotóztatják magukat az Auróra előtt (a húgycsík nyomot nyilván majd kiretusálják) - k.k.

Nénik - d.s. fotója

Orosz kultúra

,, Ljudmilla, az orosz idegenvezetőnk szűkszavúan, érzelemdúsan mesél. Az egykori Leningrádot Hitler el akarta törölni a föld színéről. 1941 nyarától 1944 januárjáig tartott a borzalmas blokád. Másfél millió ember halt éhen, vagy lett a bombázások áldozata. Napi huszonöt deka kenyéren élt a város. Legyengülve tántorogtak az emberek, de minden talpalatnyi földön káposztát termesztettek, a gyárakban nem állt le a termelés, Sosztakovics megalkotta a hetedik szimfóniát, és egy Tánya nevű kislány naplójában megírta nagy orosz családja teljes pusztulását. Ő maradt az egyetlen túlélő a háború végén a családjából. Elnémulunk a buszban. Kár, hogy nem olvassuk ezt is ugyanolyan sokan, mint Anna Frank naplóját. Oroszország története folyamatos szenvedés-történet, hatalmas bukások és felemelkedések, megrázkódtatások és elragadtatások története. Az orosz irodalom a végletekről beszél, de a legegyszerűbb mesék hangján szól, ezért is hatol a lélek mélyére. Miként az orosz népi-tánc és a balett is azért egyedülálló a világban, mert ősi örökségből táplálkozik, azt fejleszti tökélyre. Nyizsinszkij, Nurejev és Barisnyikov egy életen át abból éltek és alkottak, ami őket Oroszországhoz kötötte, orosz lényük úgy érződött minden mozdulatukon, mint valami hitvallás.

Befordulunk a Morszkaja utcába, elsétálunk a ház előtt, ahol Gogol az Egy őrült naplóját írta, pár házzal feljebb Dosztojevszkij lakott, és ebben az utcában halt meg Csajkovszkij. A sírjaikhoz nem jutunk ki a Lázár temetőbe, mert napok óta kilométer hosszú sor kanyarog a mauzóleum előtt kora reggeltől késő estig. Éppen a napokban hozták ide a Szent Miklós ereklyéket, órákat kellene várni, hogy bejuthassunk az ódon temetőbe. Sétálunk inkább egyet a Nyevszkij sugárúton pazar üzletek, vendéglők, paloták és mozik előtt Európa Balti-tengerre nyíló kulturális fővárosában.

S a pályaudvar felől Anna Karenina tart felénk, örök méltósággal. (2017)" forrás

Turista etikett

Az oroszoknál nem szokás idegenre mosolyogni, és ez a szolgáltatások terén a vendégekre vonatkozóan is is így van. Bármennyire kellemetlen ez a turista számára, tanácsos ezen nem fennakadni, mert van a jelenségre magyarázat. Nem minden mosolytalan orosz boldogtalan és nem minden mosolytalan eladó, pincér, egyéb szolgáltató bunkó. Az oroszok jellemzően a családtagjaikra és barátaikra korlátozzák a mosolygást. Azt a fajta mosolygást, amit Amerikában tapasztalhatunk, Oroszországban mesterkélt mosolygásnak szokás tartani. Szóval kényszerből szokjunk hozzá, hogy sok morcos arccal találkozunk. Felesleges megjegyzéseket tenni erre, méltatlankodni ezen. (Például a metrón nem szokás egy orosznak idegenre mosolyogni. Valójában a metrón az oroszok jellemzően kerülik a többi utassal a szemkontaktust.)

Az oroszoknál a puszilkodás esetén a három puszi a szokásos.

Gasztronómia

Ajánlott linkek a témában:

Olvasmányos linkek

,, (Szentpéterváron) a Szmolnij negyedben néhány katedrálistól és templomtól eltekintve nem sok látnivaló van, de egy piciny múzeum felkeltette az érdeklődésünket. A címet megtalálván tanácstalanul álltunk meg az alagsori helység bejáratánál, aztán egy kifelé tartó takarítónő betessékelt minket. Egy bőr- és nemibeteg gondozó recepciós pultjához értünk, ahol fehér ruhás nővérkék érdeklődtek, hogy mutatni jöttünk-e valamit, vagy a múzeumot szeretnénk megnézni. Szerencsére a mi esetünkben az utóbbiról volt szó, így az adatok és panaszok felvétele nélkül, ám némi belépő leperkálása után beléphettünk a folyosóra. Ez volt az Erotikus múzeum, az egyetlen ilyen tárgyú a hatalmas Oroszországban. A falakon, vitrinekben különböző bábuk, segédeszközök, fényképek és felvilágosító cikkek sorakoztak, miközben a zárt ajtók mögül adminisztrátorok írógép-kopácsolása hallatszott, és jöttek-mentek a páciensek. Valahogy az az érzésem, hogy ezek az emberek a legkevésbé nemi szerveket és szexuális utalásokat (és pláne a műpéniszek és óvszercsomagolások között bóklászó turistákat) szeretnének látni a sorukra várva. (A diabétesz rendelőt sem torták és sütemények képeivel díszítik). A leghíresebb kiállítási tárgy, ami miatt tulajdonképpen elvergődtünk ide, egy formalinban úszó igen méretes hímtag, Raszputyin hajdani tulajdona.

"Ra-ra-raszputyin, Russia's greatest love machine" - énekeltem (pontosabban dúdoltam/halandzsáztam) együtt a Boney M-mel gyerekkoromban, anélkül, hogy bármit is tudtam volna Raszputyinról. Pedig figyelemre méltó élettörténet a szegény szibériai parasztgyerekből lett szerzetesé, akinek igen sajátságos hitvallása volt: azt hirdette, hogy a legkönnyebben úgy lehet a bűnbocsánatot nyerni, ha vétkezünk és utána megbánjuk. A később "őrült szerzetes"-ként elhíresült Raszputyinnak igen fontos lehetett a bűnbocsánat, mert fáradhatatlanul hajszolta a nőket, és féktelenül itta a vodkát. Dekadens tanainak, misztikus kisugárzásának és állítólagos gyógyító varázserejének köszönhetően hamarosan igen népszerűvé vált Szenpéterváron. Különösen az asszonyok keresték kegyeit, ebben játszhatott némi szerepet az itt kiállított legendás méretű (27 cm!) testrész is (lásd "Russia's GREATEST love machine"). Egyre magasabb körökben forgott, majd szép lassan a cári családhoz is bejáratos lett - különösen azért, mert sikerrel enyhítette a vérzékenységben szenvedő trónörökös, Alekszej szenvedéseit. Idővel Alexandra cárnő legfőbb bizalmasává nőtte ki magát, és kezdett beleszólni a politikába és miniszterek kinevezésébe. Ez már végképp kiverte a biztosítékot néhány arisztokratánál, akik úgy döntöttek, ideje megszabadulni a misztikus bajkeverőtől. 1916 vége felé egy téli éjszakán a Juszupov palotába csalták Raszputyint, ahol először ötszörös halálos adag ciánnal feljavított tortát tálaltak fel neki, amit ő jóízűen elfogyasztott és köszönte, továbbra is jól volt. Ezután nagyon megverték, majd többször rálőttek, akkor már nem volt olyan jól, de még mindig élt és küzdött. Végezetül összekötözve egy szőnyegbe csavarták és a jeges Néva folyóba dobták. Ott sem adta könnyen: állítólag még kiszabadult kötelékeiből, és csak azután fulladt meg. A Boney M-nél maradva: "It is a shame how he carried on". Azt nem lehet pontosan tudni, hogy a péniszét mikor vágták le, de minden bizonnyal az eredeti darab lebeg itt a formalinban szürkén-rojtosan-szőrösen-undorítóan, teljes életnagyságban. Kétség kívül ez a múzeum az egyik legkülönösebb, legbizarrabb hely, ahol valaha jártunk, és Raszputyin pénisze az egyik legvisszataszítóbb dolog, amit valaha láttunk." forrás