ÚTIKRITIKA.HU / Grúzia

A grúzok a saját országukat Sakartvelo-nak nevezik. Vitatott, hogy angolul miért nevezik az országot Georgia-nak, illetve más európai nyelveken miért alakult az ország elnevezése ehhez kötődően.
A "Sakartvelo" szó eredete nem teljesen tisztázott, de van olyan (nem hivatalos) elmélet, amely szerint a "sakar" szó egy szavazatot, véleményt vagy törvényt jelent, míg a "velo" szó azt jelenti, hogy föld. Eszerint "Sakartvelo" annyit jelentene, hogy a "törvények földje" vagy a "szavazatok földje".
A grúz útleveleken az angol megnevezés: Georgia.
A grúzok őshonosak Grúzia területén, azaz nem bevándorló nép, mindig is itt éltek.
A grúz nyelv (kartvéli) teljesen egyedi, semmilyen más nyelvvel nincs rokonságban, éppenséggel teljesen más, mint a szomszédos népek nyelvei.
A grúzok nem tízes, hanem húszas számrendszert használnak.
Grúzia földrajzilag rendkívül változatos ország. Nemcsak hegyek és tengerpartok találhatók itt, hanem szárazföldi és szubtrópusi éghajlat is, ami sokféle növény- és állatfajtát vonzott ide. Grúziában él medve, vadmacska és farkas is.
Grúzia legmagasabb pontja a Shkhara hegycsúcs, amely a Kaukázus-hegységben található. A Shkhara 5 193 méter magas, és ezáltal Grúzia és az egész Kaukázus legmagasabb pontja.
Grúzia fő része a Kaukázus (déli) területén helyezkedik el, amely Európa és Ázsia határán húzódik.
Grúzia nyugati része 310 kilométer hosszúságban határos a Fekete-tengerrel. A tengerparti városok, például Batumi, fontos turisztikai célpontok.

,, Hallom az olimpiai közvetítésében, hogy a grúz sportolókat, georgiainak mondják, sőt, belefutottam, amikor az egyik műsorvezető meg is magyarázta, hogy most már így kell mondani. Felvilágosítom őket, nem így kell mondani.
A helyzet ugyanis az, teljesen mindegy hogy egy nép hogyan nevezi magát vagy az országát, minden más nép úgy nevezi őket, ahogyan a saját nyelvükben az évszázadok során meghonosodott. A grúzok tehát grúzok, hazájuk magyar neve pedig Grúzia.

A riportertől persze nem várható el, hogy tudja, de nekünk jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy ez így van a magyar és a többi nyelvben is már régóta. Minden nyelv a saját maga szokásait követi más népek és országok megnevezése tekintetében, és ezt nem befolyásolja az, hogy az adott nép vagy ország hogyan nevezi magát. A példákat reggelig lehetne sorolni. Az olaszok az országukat Italiának, magukat italianónak hívják, mi pedig olaszoknak. Semelyik más nyelv nem nevezi így őket, de ez nem számít.

A lengyeleket se hívja lengyeleknek senki más csak mi, ők magukat polskinak hívják, de ez a magyar nyelvet nem érdekli - helyesen. De a hollandok se hívják hollandoknak magukat, mint ahogyan az albánok a saját nyelvükön shqiptarok, s erre lenne is magyarított szó, a szkipetár, mégis albánoknak hívják őket a magyarok. És lehetne folytatni napestig.

Úgyhogy a magyar televízió dolgozói nyugodjanak meg, ahogyan az arméniaiak se sértődnek meg azon, ha örményeknek hívjuk őket, a grúzok se haragszanak, ha továbbra is grúzoknak hívjuk őket." (k.t., 2021)

A Georgia, Györgyország név onnét származik, hogy a Grúz Ortodox Egyház és a Gregoriánus Egyház is, sárkányölő Szent Györgyöt grúz, kartveli származásúnak tartják, aki az asszír palesztinai Lódban születtet és több hadjáratott vezetett a birodalomban köztük Mingréliába, és Kakhetibe is. Sárkányölő Szent György grúz származása szerintem bizonytalan, mivel, ahol született Lyda (Lód) akkoriban, főként palesztinok, örmények és görögök éltek. Sárkányölő Szent György a Márvány tenger parti Nikomédiában (most Izmit, vagy Kocaeli) halt meg.

A másik hogy ezer évig csak egyházi főként a gregoriánus egyházban, szerepelt ikonokon. Innét vették át a pravoszlávok, vagyis a keleti ortodox keresztény egyházak Sárkányölő Szent György ábrázolását, és vették fel legnagyobb szentjeik közé. Így lett Moszkva jelképe, védőszentje és címerképe. Jelentős az Ukrán Ortodox Egyháznál is, de a legrégebbi keresztény egyház az Örmény Apostoli Egyháznál is nagyon jelentős szent.

A Szent György-kereszt megjelenik az angolszász országok zászlóiban (Anglia, Jerney, Man…) és a Skandináv országok zászlóin is szerepel Dánia, Norvégi, Svédország, Feröer, Izland. A 2005 után csinált új grúz / georgiai zászló eltér, a Bosznia-hercegovinai és koszovói mesterséges (UN) zászlóktól. A az új georgiai zászlót próbálták történelmi alapokra (13. századi) támasztani. A grúz nemzeti lobogó fehér alapon a vörös Szt. György kereszttel (ez Anglia zászlaja is), a négy sarkában egy-egy pici vörös kereszt van. A georgiai hadi lobogó a dán zászló színeit használva, vagyis vörös alapon a fehér Szt. György kereszttel. A georgiai tengerészeti lobogó, meg az Egyesült Királyság színeinek fordítottja. forrás

Időjárás/éghajlat

Grúzia klímája hasonló a magyarországihoz, azzal a különbséggel, hogy az átlaghőmérséklet néhány fokkal melegebb, mint nálunk. A nyár általában forró, a tél enyhe. Grúziában ritkán esik hó az ország nem hegyes részein.

Bár Grúzia néhány területén meglehetősen nedves éghajlat uralkodik, például a Fekete-tenger partján, más területeken, mint például a dél-keleti részen, szárazabb éghajlat jellemző.

Grúzia éghajlatában jelentős változatosság tapasztalható a csapadékmennyiség tekintetében az ország különböző részein és a különböző évszakokban. Általánosságban elmondható, hogy a legcsapadékosabb hónapok a nyár elején vannak, míg a legszárazabb hónapok általában a késő tavasz és az ősz. Az alábbiakban néhány általános információ a csapadék eloszlásáról:

Legcsapadékosabb hónapok: A legtöbb eső általában június és július folyamán esik Grúziában. Ezek a hónapok jellemzően nedvesek és esősek, különösen a Fekete-tenger partvidékén és a hegyekben.

Legszárazabb hónapok: A legkevesebb csapadék általában a késő tavaszi és az őszi hónapokban, például márciusban, áprilisban és szeptemberben. Ezekben a hónapokban általában kevesebb eső és nedvesség tapasztalható az ország nagy részén

Grúzia híres az erőteljes napsütéses napjairól, különösen a nyári hónapokban. Ez az intenzív napsütés jelentősen hozzájárul a szőlőtermesztéshez és - így - a borkészítéshez,

Történelem

Grúzia volt a világon a harmadik ország, amely felvette a kereszténységet, mégpedig az időszámítás utáni 328-ban.
Grúziát tekintik a bor szülőhelyének. Grúzia területén találták meg a legrégebbi boroskancsók (bizony, így egybeírva) leleteit.
Grúzia először 1918-ban vált függetlenné. Több mint száz éves orosz uralom alól szabadultak fel akkor. 1921-ben újra idegen uralom alá kerültek, ekkor már a Szovjetunióba kényszerítették bele.
Grúzia 1991-ben szabadult meg a Szovjetuniótól.
Az elnök, aki kirúgta az ország összes rendőrét

,, Ennek a csöpp országnak a történelmére amúgy is jellemzők a hasonló momentumok, szóval, ha van néplélek, amelyik mélyen megértené a mi Himnuszunkat, az minden kétséget kizáróan a grúz. Bár az ő történelmükhöz képest a miénk egy bájos esti mese.

A Kaukázus tövében fekvő Grúziában harapni lehet a nemzeti öntudatot. De a legjobb értelemben. Ez volt ugyanis ennek az aprócska országnak az egyetlen esélye a túlélésre.
Gondoljunk csak bele: olyan kisebb-nagyobb hatalmak szomszédságában kellett (és kell a mai napig) meghúzni magukat, mint Oroszország vagy Törökország.

Kaptak is rendesen hideget-meleget mind a kettőtől. Az oroszoktól például legutoljára nem is olyan régen, a kétezres években. Konkrétan kitört a háború (Dél-Oszétia volt az ok, amit szépen ki is hasítottak Grúziából), amire egyébként pont nem nagyon volt szüksége az országnak a néhány évvel korábban lezajlott rózsás forradalom után. A nacionalista Szaakasvili pedig nem sokat javított a helyzeten: sztrájkok, tiltakozások és csendes tisztogatások is bőven zajlottak. Néhány éve azonban újabb fordulat állt be az ország életében, és bár korai lenne még túl lelkes kijelentéseket tenni, de úgy fest, hogy könnyen jó irányba haladhatnak a dolgok. Büszkék például arra, hogy leszámoltak a rendőrséget korábban átható korrupcióval, és újra kihúzhatja magát az, aki rendőrnek áll. Ennyire mélyen nem volt alkalmunk átlátni a rendszert, de az egészen biztos, hogy jó érzés egy 380 lóerős, agyontuningolt, mellesleg az amerikai kormánytól kapott, nagyon vagány Ford rendőrautó mellett feszíteni. (2017)" forrás

Sztálin és Lenin Tbilisziben (baloldalt lent a fehér az Gorkij tán?) - Ata fotója

Manapság

2014 júniusában Grúzia társulási szerződést kötött az Európai Unióval. Ez Grúziának azt a távlati reményt kínálja, hogy egyszer teljes jogú tagja lesz az Európai Uniónak. Ez azonban odébb van.
Grúziában nagyon drága a víz- és energiaszolgáltatás. Igen ritka a központi fűtés- és meleg-vízszolgáltatás. Az emberek a lakásokban elektromos vízmelegítőt és fűtést használnak.
Grúziában a sokemeletes lakóházakban (mint Pesten a régi időkben) fizetni kell a lifthasználatért. Egy liftezés jellemzően 10 tetribe kerül (kb. 3 forint).
Állítólag Grúziában az átlagfizetés havi 90 ezer forintnak megfelelő helyi pénz körül mozog.

,, A grúz főváros utcáin járva ugyanis szinte harapni lehet a sűrű lehetőségeket. Grúziában most nagyjából olyan a hangulat, mint Magyarországon a kilencvenes években: csomó minden történik, csomó minden változik, az emberek többsége tele van reménnyel. Rengeteg minden fejlődik és épül.

Néhány éve új fordulat állt be az ország életében, és bár korai lenne még túl lelkes kijelentéseket tenni, de úgy fest, hogy könnyen jó irányba haladhatnak a dolgok. Büszkék például arra, hogy leszámoltak a rendőrséget korábban átható korrupcióval, és újra kihúzhatja magát az, aki rendőrnek áll. Ennyire mélyen nem volt alkalmunk átlátni a rendszert, de az egészen biztos, hogy jó érzés egy 380 lóerős, agyontuningolt, mellesleg az amerikai kormánytól kapott, nagyon vagány Ford rendőrautó mellett feszíteni.

A Mercedes valószínűleg valami nemzeti autóként is értelmezhető Grúziában, gyakorlatilag egy Mercedesekre koncentráló műhely egyenértékű egy nyugdíjas állással.
Nem arról van szó, hogy a grúzok megfogták volna az Isten lábát, csupán arról, hogy az USA-ból mindennél olcsóbban tudnak használt felső kategóriás autókat behozni. Olcsóbb, mintha Németországból hoznák. Ennek megfelelően a lakótelepek, a vidéki parasztházak parkolóiban, a pusztában roskadozó vityillók melletti füves területen, a rozoga pottyantós budi mellett is ott áll egy-egy X5-ös vagy G osztályú terepjáró. (2017)" forrás

,, Ez az ország megrekedt a Nyugat és a Kelet között. Grúzia nem tartozik a kifejezetten városiasodott országok közé. A lakosság jelentős része máig vidéken él. Hatalmas zöldterületek, szántóföldek, tisztások és vízesések tarkítják a körülbelül Magyarország méretű, de lakosságszámát tekintve fele akkora országot.

A grúz nyelv a magyarhoz hasonlóan alapvetően különbözik a kontinensen máshol beszélt indoeurópai nyelvektől, de itt tovább nehezíti a helyzetet, hogy a grúzoknak saját ábécéje is van, ami csak fokozza a nyelv elszigeteltségét. (2018)" forrás

V. Zsuzsa fotója

Méhész Zsuzsi fotója

A grúzokról

A grúzok nagyon családcentrikusak. nem csupán a hagyományok miatt, hanem azért is, mert az államra, a mindenkori kormányzatra kevéssé támaszkodhatnak. A szociális háló szerepét csak a család nyújtja megbízhatóan. A grúzok rendkívül gyermekszeretők. Azt mondják, hogy a gyerek annyira tiszta lélek, hogy az Istenéhez hasonló az illata. A magyar turista rácsodálkozik (mint arab országokban is) arra, hogy Grúziában szokásos, hogy a férfiak - ha barátok vagy egy család tagjai -kéz a kézben sétálnak az utcán. Szó sincs arról, hogy homoszexuálisok lennének. Amúgy a grúzok éppenséggel nagyon homofóbok, azaz erősen negatívan előítéletesek a melegekkel kapcsolatban. (Egy 2016-os nemzetközi felmérés szerint a grúzok a világon a leginkább homofóbak.)

Grúziában az esküvői rituáléban még mindig eljátsszák a menyasszony megszöktetését, ami régen igazán hagyomány volt.

A grúzok nagy többsége utál szinte mindent, ami őket a Szovjetunióhoz tartozásra emlékezteti. A kivételek közé tartozik a grúz Sztálin, akinek a németek elleni honvédő háborús győzelmét nagyra értékelik. A grúzok a magyarokat egyszerre tekintik rokon- és rokonsorsú népnek, s ezt érzékeltetik is amikor velünk, magyarokkal beszélgetnek. A rokonnép-tudat alapja vélhetően az, hogy a Kaukázusban elveszett nyolcadik magyar törzs legendáját Grúziában többen ismerik, mint nálunk. A rokon sors érzése pedig abból táplálkozik, hogy hányatott grúz történelem során nagyrészt ugyan azon hódítóktól és elnyomóktól szenvedett, mint Magyarország. Grigol Abashidze kiváló Petőfi-fordításai azért is oly népszerűek Grúziában, mert Petőfi költeményeiben a grúzok saját hazafias és forradalmi lelkületükre és érzésvilágukra ismernek rá. A grúzok Magyarországhoz való kötődéséhez jelentős mértékben hozzájárult az is, hogy több éves grúziai tartózkodása során Zichy Mihály készítette el a grúz nemzeti eposz legszebb illusztrációit, ami miatt Zichyt Grúziában ma is szinte nemzeti festőként tisztelik. Grúziában amúgy nem alakult ki magyar kolónia.

k.k. fotója

"Hiába számít Grúzia szegényebb országnak, és kerül minden még magyar mércével is szinte fillérekbe, a helyiek főként vidéken mindig kedvesek, és ha van idejük, biztosan meghívnak egy koccintásra. Egy kolostort kerestünk fel, amikor egy dinnyéző-borozó család meglátott minket, és bár nem beszéltünk egyetlen közös nyelvet sem, elég jól eltársalogtunk és elszórakoztunk, sűrű koccintások közepette" – mesél egyik élményéről Péter. De még a nagyvárosban sem veszett ki a hagyományos grúz vendégszeretet: a tbiliszi tévétoronynál a kilátásban gyönyörködtek, amikor szóba elegyedtek a mellettük lévő grúz és azeri társasággal. Ők sem akarták elengedni őket anélkül, hogy meg ne mutatták volna, melyik is a legjobb khinkali a környéken,és hogyan illik enni ezt a grúz nemzeti ételt, amely valójában darált hússal töltött tészta. „De olyan is volt, hogy leültünk megpihenni, és helyi fiatalokkal beszéltünk, amikor egy középkorú úr egyszerűen megjelent pár sörrel, hogy koccintsunk valamivel" (2015)" forrás

,, Ha egy ország posztszovjet, akkor az azt is jelenti, hogy nem nagyon bírják az angolt. Bár az utóbbi években szinte a legutolsó utcasarkon is megjelentek az angol feliratok (ami az egyre nagyobb lendülettel behömpölygő turisták miatt jogosan elvárható), de azért számítsunk arra, hogy egy grúzzal grúzul kell beszélni. Amit meg ugye más nem beszél a világon. Esetleg oroszul megpróbálkozhatunk. Sőt, ha beszélünk oroszul, akkor nagy gond már nem lehet. Apropó, orosz! Azt se felejtsük el, hogy a grúzok azért inkább azt szeretik, ha a nemzetközi nevükön emlegetjük az országot. A Grúzia szó ugyanis az oroszból ered, ami pedig a kellemetlen szovjet időket idézi a helyiekben. Szóval a Georgia (így, ahogy le van írva) sokkal kedvesebb elnevezés.

xx

A grúzok nem egyszerűen esznek, hanem ünnepi lakomákat csapnak. Zseniális, markáns ízek, csodás ételek – lehetetlen éhezni ebben az országban. Talán a hacsapuriról már sokan hallottak, erről a sajtos, tojásos, vajas tésztacsodáról, ami csak a jéghegy csúcsa. Az asztalokon ugyanis a legváltozatosabb izgalmasságok szoktak előfordulni.

Egyvalamit azonban nem árt tudni: nemritkán esznek húst hússal, esetleg egy kis hússal, meg talán némi hússal. Néha valamilyen tésztával. Szóval az ételeik olyan súlyosak, hogy valószínűleg gasztronómiai értelemben ez a terület számít a bolygónk nehezékének. És az ételeiket megismerve már egy percig sem lesz kérdés az, hogy miért ilyen elképesztően és egyformán pocakos szinte minden grúz férfi. (2017)" forrás

Esküvőre mennek - Elter fotója

Iskolakezdés Tbilisziben - Ata fotói

Ata fotói

A szovjet időkben a szexuális kalandokra vágyó orosz nők körében kelletje volt a grúz férfiaknak. Nos, a grúz férfiak is kellően motiváltak voltak, mivel Grúziában a lányok túságosan vigyáztak a házasság előtti szűzességükre., az orosz lányokat, nőket pedig, könnyen ágyba vihetőknek tekintették. Hogy ez miként van manapság, arról nincs megbízható forrásunk....

Turista etikett

A grúzok rendkívül büszkék a boraikra. Ha megkóstoljuk, ízleni is fog, de biztos, ami biztos, semmilyen negatív észrevételt ne tegyünk, ellenben magasztaljuk az egekbe a minőséget, az ízt. Így praktikus és udvarias.
A grúzok beszélgetés közben gyakran emelik fel a hangjukat. Ez a külföldi idegennek úgy hathat, mintha veszekedő embereket hallana. Valójában a nyelvükben nincs hangsúlyozás, csak egy-egy szótag erősebb, hangosabb intonálásával jelzik a hangsúlyt.
A grúzok szinte mindig megkérdezik a külföldi turistát, hogy mennyire tetszik neki az országuk. Nehogy elkezdjünk valami árnyalt fejtegetést. Mondjuk azt, hogy minden nagyon tetszik, főleg az emberek, a táj, az étkeik és a boraik. Még füllenteni sem kell, mert a turista amúgy is ezt gondolja Grúziáról.
Oroszországot semmilyen formában ne dicsérgessük egy grúznak, mert a grúz nem komálja Oroszországot, nem csak a szovjet múlt miatt, hanem azért, mert az utóbbi 20 évben Oroszország ellenük volt háborúval járó területi vitákban (Dél-Oszétia)
Rengeteg kendő áll rendelkezésre a templomoknál, kolostoroknál, hogy fejünket, térdünket eltakarhassuk. Ha nincs kedvünk mások után magunkra tenni, érdemes egy strandkendőt betenni a csomagba.

Szokások

A tiszteletadás minden utazás alapja kell legyen. Grúziában az egyetlen kötött szokás, amit tartani kell a templomokhoz köthető. Belépés csak hosszú ruhában, nadrágban megengedett mindkét nem számára. Nőknél erre a célra elegendő egy midi-szoknya/ruha is. Illetve nőknek külön előírás a fej eltakarása. Erre a célra megfelel egy kis kendő, vagy sál. A kiemelt jelentőségű létesítményeknél a bejárattól balra lesznek kendők elhelyezve, amelyeket a látogatás ideje alatt használni lehet, nőknek eltakarni a fejet, a férfiak szoknyaként maguk köré csavarhatják azokat.

Tanulj meg pár szót: gamarjoba (szia), madloba (köszönöm), gemrieli (finom), hálásak lesznek érte! Az utcán nyugodtan lehet köszönni bárkinek, aki szimpatikus, főleg kisebb településeken, fogadják is. Az Útitárs az ominózus 6 órás autókázásnál már minden szembejövőnek köszönt, abban reménykedve, hogy hamarosan elérjük a jobb utakat. Mondjuk az igazsághoz hozzá tartozik, hogy azon a szakaszon nagyon kevesen jöttek szembe, legtöbben az útmunkálatoknál dolgoztak, és igen mosolyogva néztek, nem értve hogyan tévedt oda két turista. forrás

Grúz konyha és gasztronómia

A grúz konyha nagyon finom, nekünk magyaroknak is. Szeretik a fűszereket, a csípős étkeket. Sok húst és zöldséget esznek, sok kukoricát és kukoricalisztet használnak. Szuperek a sajtjaik.

,, Mielőtt ide utazol diétázz ! Minden ételhez fonott kosárban hozzák a frissen sütött khachapurit, ami lehet lapos kifli formájú vagy éppen imeruli sajttal töltött kerek pékáru …. a lényeg, hogy isteni. Néhány étteremnek saját kis péksége is van. A khinkali – sajttal, gombával, marhahús gombóccal töltött tésztabatyu, amit kifőznek és kizárólag kézzel ragadják meg és így fogyasztják – itt ez kötelező éteknek számít . A diót rendkívül sok formában használják – mi a sinori-t fogyasztottuk, ami igencsak kedvelt édesség ( összetekert palacsintákat félbe hajtva, egy öblösebb tálba gondosan beleigazgatják és édes diós -sajtos öntettel nyakon öntik- igazán fenséges és sajnos abbahagyhatatlan. A sós, vajon sült pisztráng, gránátalma öntettel egyszerűen fenséges. De a sertés vagy akár marhából készült ragukat, krumplis -húsos egytálételeket kihagyni főben járó bűn lenne. Ezzel utunk gasztroélményei egyértelműen igencsak jól sikerültek.

A konyak Egy Sarajishvili nevű kísérletező kedvű pasas 100 éve kitalálta ezt a fantasztikus párlatot, ami azóta is a világ egyik legpompásabb nedűje. Konyakkóstolónk jó pár éves itala akadálymentesen csúszott le torkunkon.. Feledhetetlen élmény volt, igazi grúz módra elkölteni a többfogásos ebédünket, amelyet hagyományos módon az ún. taman indítja , úgy hogy asztali “áldást “ mond ( ez nekem jutott), majd mindenki hozzáteszi a maga “béke” mondókáját. Fontos, hogy ebben a háborútól megtépázott országban : a béke szóval kell kezdődjön mindenki mondandója. Ez a nap bizony kitűnőre sikerült : egyszerre volt megható, torokszorító, vidám és szórakoztató . Nekem a kedvencem volt. (főleg mert nagyokat nevettünk is ) (2019)" forrás

Hachapuri

A chacha, a grúz pálinka - Elter Karesz fotója

Grúz kenyér - Elter Karesz fotója

Fotóegyveleg

Grúzia - szuvenírek - Elter Karesz fotója

Grúz sajátosság: gyümölcskolbász

Elter Karesz fotója

V. Zsuzsa fotója

Egy Isten háta mögötti kis grúz faluban a pasi mutatja a tetkóját, ami arra emlékezteti, hogy 1982 és 1984 között Magyarországon (Hundary...) (amúgy Kecskeméten) volt szovjet katona - Méhész Zsuzsi fotója