ÚTIKRITIKA.HU / Tbiliszi

Tbiliszi (grúzul: თბილისი) Grúzia fővárosa az ország délkeleti részén fekszik, nem messze az Örményország és Azerbajdzsán határától. A város a Kura (grúzul: Mtkvari) folyó völgyében terül el, és az ország politikai, gazdasági, kulturális és közlekedési központja. A név a grúz თბილი (tbili) szóból származik, amelynek jelentése „meleg”, utalva a város híres meleg vizű kénes forrásaira.

Tbiliszi karakteres város, nem túlglobalizált, viszont hagyományokkal teli, ugyanakkor a fejlődés biztató jeleit is felmutató város. Pezseg az éjszakai élet, rengeteg fiatal sétál, szórakozik, beszélget.

Tbiliszi (régebbi orosz nevén: Tiflisz) a Trialeti-hegység lábánál fekszik. A grúz legenda szerint a várost az 5. században Vakhtang Gorgaszali király alapította. Vadászat közben nyíllal elejtett egy fácánt, amely egy meleg vizű forrásba zuhant, ahol vagy megfőtt, vagy csodás módon meggyógyult. A királyt annyira lenyűgözte a hely, hogy elhatározta: itt építi fel új városát.

Bár Tbiliszit történelme során 29 alkalommal lerombolták és újjáépítették, az óváros szerkezete nagyrészt megőrizte eredeti jellegét: szűk sikátorok, belső udvarok köré épült, zegzugos házak és sajátos hangulat jellemzik.

Ata fotója

Fő látnivalók és nevezetességek:

A Szentháromság katedrális
Narikala erődítmény
Metekhi régi negyed
A Teknősbéka-tó
Óváros

Tbilisziben a tél viszonylag hideg, a nyár pedig forró. Bár a város éghajlata alapvetően kontinentális, fekvésének köszönhetően az azonos földrajzi szélességen található hasonló városokhoz képest enyhébb mikroklímával rendelkezik. Ebben szerepet játszik, hogy hegyek övezik, viszonylag közel fekszik a Fekete- és a Kaszpi-tengerhez, valamint az is, hogy észak felől a Nagy-Kaukázus hegylánca nagyrészt felfogja az Oroszország irányából érkező hideg légtömegeket.

Az éves középhőmérséklet 12,7 °C. A leghidegebb hónap a január, amikor az átlaghőmérséklet 0,9 °C, míg a legmelegebb a július, 24,4 °C-os átlaggal. Az eddig mért legalacsonyabb hőmérséklet –24 °C, a legmagasabb pedig 40 °C volt.

Az évi átlagos csapadékmennyiség 568 milliméter. A legcsapadékosabb hónapok május és június, egyenként átlagosan 84 milliméter esővel, míg január a legszárazabb, átlagosan 20 milliméter csapadékkal. Hó évente átlagosan 15–25 napon hullik.

A várost övező hegyek tavasszal és ősszel gyakran bent tartják a felhőket a völgyben, ezért ilyenkor hosszabb ideig tartó borult, esős időszakok is előfordulhatnak. Az év nagy részében az északnyugati szél az uralkodó, de a délkeleti szelek is gyakoriak.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Tbilisz utcáinak tágassága, a dús lombozatú fákkal
Tbiliszi építészeti vegyességének furcsasága: nagyon régi, klasszikus, szovjet, ultramodern
Szinte minden éttermi étkezésünknél friss, jó minőségű étkeket ettünk, pedig nem a legdrágábbakba mentünk
A Nemzeti múzeumban a Tbilissi szovjet (megszállási) időszakával foglalkozó rész
Az óváros kis labirintusos utcái, benézni a rejtőzködő udvarokba, a rokonszenves könyvesboltok
Egy vendéglőben teljes üveggel elfogyasztott félédes vörösbor (usakhelauri a neve vagy valami hasonló)
A bazilika és a katedrális, valamint egy mecset és egy zsinagóga
Szombaton a folyóparti bolhapiac a szovjet katonai cuccokkal
Az emberek barátságosak, segítőkészek, a nyelvi akadályok mellett is
A régi házak sokféle, érdekes erkélyei

Nem tetszett

A rengeteg cigifüst, a taxisok is bebüdösítik az autójuk belsejét
A ronda szovjet hotelek nem túl jól sikerült modernizálása
A 4-5 csillagos hotelek recepciósain kívül gyakorlatilag sem angolul, sem németül nem beszél senki, még oroszul is csak az idősebbek
A szolgáltatók (pl. hotelszemélyzet, éttermi pincérek) hanyagságai, feledékenységei, szórakozottságai
Az óváros rémes állapota; egy csoda hely lenne helyre állítva
Mogorva lakótelepek

D. I. fotója

Vélemények

A helyiek kifejezetten kedves,mosolygós, segítőkész és kiváncsi emberek: a fiatalok többsége jól beszél angolul, az idősebbek nem, de mindent megtesznek azért, hogy megoldják ezt a helyzetet: odahívnak bárkit tolmácsolni.

Tbiliszi szerelem:kelet és nyugat,a legmenőbb nyugati márkák mind jelen vannak,a kávézókon csak hüledeztünk,a cukrászdák,pékségek közül számos nemzetközi is jelen volt,természetesen.
Ugyanakkor az abszolút Isztanbulra jellemző frissen facsart és őrült finom gránátalma juice az utcán mindenhol,a hepehupás macskaköves hiányos utcai burkolat, ez mind-mind Tbiliszi.

(Lantoska, 2023)

,, Nekem alapvetően tetszett Tbiliszi, csak sajnos a belvárosban egy perc nyugta sincs a turistának a mindenféle üzleti ajánlattal minket fárasztó fickóktól.

Ezen kívül ami megdöbbentő, hogy jobbnál jobb kocsikkal járnak, amik az omladozó épületek előtt parkolnak. Ezeknek az épületeknek a felújításába valamiért senki sem akar pénzt fektetni.

Mindenesetre ha megszabadulsz a mukiktól, akik mindenféleképpen el akarnak neked adni valamit, a macskaköves belváros a szűk utcáival nagyon szép. (2022)

Ha Magyarországra gyakran mondják, hogy „vízfejű”, akkor Grúziára talán azt lehetne mondani, hogy egyetlen fej, amelyből csak egy keskeny nyúlvány indul ki. Az ország nagyjából négymilliós lakosságának több mint egynegyede Tbilisziben él, és ezen kívül csupán néhány további, néhány százezres város található – mintegy biztonsági tartalékként.

Két napot töltöttem Tbilisziben, és ez alatt az idő alatt szinte mindent sikerült felfedezni, amit a város kínál, sőt bőven jutott idő arra is, hogy mindazt megnézzem, ami akár csak egy kicsit is felkeltette az érdeklődésemet.

Tbilisziben ma is erősen jelen van a modern építészet, amit szerintem azért fontos kiemelni, mert bár nagyszerű, ha egy város büszkélkedhet gazdag múlttal és történelmi emlékekkel, de ha nem tudja magát a jelenben is meghatározni, akkor nem mutat valódi jövőképet sem.

Tbiliszi építészetileg is rendkívül eklektikus város. Egy-egy utcában egymás mellett állhat egy romos, omladozó ház és egy vadonatúj üvegpalota. Körbejártuk a legfontosabb látnivalókat: a Szentháromság (Sameba) katedrálist, amely a grúz ortodox egyház központja. Az épület a grúz egyházi építészet jellegzetességeit hordozza, bizánci hatásokkal fűszerezve. A világ harmadik legmagasabb ortodox katedrálisának számít 105 és fél méteres magasságával. Bejártuk a Metekhi negyedet, az óvárost, és ellátogattunk a Teknősbéka-tóhoz is. A folyó jobb partján a muszlim kultúra pozitív örökségei láthatók: például a fürdők, és az oszmán stílusú épületek, amelyek szépen fel vannak újítva, ahogy a mecset is. A folyóparton pedig a modern Grúzia új épületei sorakoznak.

A fővárosnak kétségkívül vannak pozitívumai. Érezhető a fejlődés – vagy legalábbis az erre való törekvés. Érdekes látvány, amikor egy rendezett utca után néhány lépésnyire hirtelen egy lepusztult sikátorba téved az ember. Más posztszocialista nagyvárosokkal szemben itt például sikerült bevezetni a tömegközlekedésben az elektromos chipkártyát, aminek a hátoldalán még egy metrótérkép is helyet kapott. Az is kellemes meglepetés volt, hogy sokan beszélnek angolul, ami megkönnyítette a dolgunkat, bár időnként az orosz nyelvvel is próbálkoztak.

Az orosz turistákat eddig sem kedveltem különösebben, de itt ez az érzés csak erősödött. Hihetetlenül tolakodóak, nem törődnek senkivel, és sajnos miattuk az árak szinte mindenhol magasabbak. Azokban az éttermekben, ahol az étlap oroszul is ki volt írva (ami elég gyakori), az árak rendre magasabbak voltak.

Tbiliszi kétségkívül az egyik leghangulatosabb és legszebb főváros, ahol valaha jártam. Kompakt óvárosa elbűvölő a helyenként már gondosan felújított, máshol még az idő vasfogának kitett házaival és épületeivel. A városképet különleges építészeti kavalkád jellemzi: bizánci és oszmán elemek keverednek modern-kori Art Nouveau részletekkel, 20. századi szovjet örökséggel, miközben már egy-egy 21. századi, futurisztikus üveg-acél építmény is megjelenik a látképben.

Tbiliszi zöld szíve a Botanikus Kert, ahol festői vízesés, nyugalom és üde növényzet várja a látogatót. Fölötte magasodik az ősi erőd, alatta az oszmán kori fürdőnegyed terül el. A környező kisebb-nagyobb dombokon kupolás templomok uralják a panorámát, melyet időnként egy-egy modern épület tör meg üveg és acél ragyogásával.

Az egész város olyan, mintha egyensúlyozna: félúton Nyugat és Kelet között, Perzsia és India felé vezető út mentén, miközben a nagy orosz árnyéka mindvégig ott húzódik a háttérben.

Odajutás

A Wizzair potom pénzért Kutaiszibe hoz (és visz),a reptérrôl pedig extra kényelmes módon lehet eljutni a fôvárosba,Tbiliszibe: kb 3-4 óra alatt. A buszon wifi van,wc nincs így nem praktikus sokat inni előtte. Egy megálló van e célból csak.
A buszjegyet meg lehet venni online vagy a helyszínen:természetesen itt is és szinte mindenhol fizethetünk kártyával azaz telefonnal. (lantoska, 2023)

Szállásválasztás

A belvárosban foglaltunk airbnb lakást:szokásosan a 3-as szabàly szerint:
-lokáció, -ár, -superhost legyen

Kettőnknek volt egy éjszaka 22 Euro,tiszta aranyos lakás,jó wifivel,törülköző,minden szokásosan.

A fővárosban:Tbilisziben érdemes a Liberty Square környékén lakni,mert innen minden könnyűszerrel és sétálva elérhető.
Mi a főúton laktunk illetve annak egy mellékutcájában:10-15 percre az említett tértől. (lantoska, 2023)

Közlekedés

Van metró ill buszközlekedés,megbízható és olcsó:1 Lari azaz 140 ft egy “menet”.
Kipróbáltuk a metrót is,a buszt is,mert a belvárosból a vonatállomásra ez a legpraktikusabb. ahonnan mindenfelé el lehet jutni a kicsi,de gyönyörű országon belül. (lantoska, 2023)

A repülő éjfél előtt nem sokkal, 23:55-kor indul Budapestről, és hajnalban, körülbelül 5 órakor érkezik meg Kutaiszibe. Ez ne ijesszen meg senkit: maga az út mindössze három órás, csak az időeltolódás miatt kell ehhez még két órát hozzáadni. Amint kilépünk a reptér várójába, szemben megtaláljuk a Georgian Bus pultját, ahol 20 lariért vehetünk jegyet Tbiliszibe — akár bankkártyával is. Egy lari jelenleg körülbelül 0,35 eurót ér, ezért praktikusabb, ha inkább eurót viszünk magunkkal, és azt váltjuk át helyben. A közel négyórás buszút végállomása Tbiliszi központjában, a Szent György téren van.

Városi busz - Ata fotója

Tbilisziben elektronikus jegyrendszer működik, ami kényelmesen és egyszerűen használható. A város közlekedését két metróvonal és számtalan buszjárat biztosítja. A metróállomásokra beléptető kapukon keresztül lehet bejutni, a buszokra pedig az első ajtón kell felszállni. A tarifa rendszer igazán egyszerű: egyféle vonaljegy van, de a rendszer kedvez azoknak, akik többet utaznak. A nap első utazása 50 tetri, a második 30 tetri, minden további pedig csak 20 tetri (1 tetri körülbelül 1 forintnak felel meg). Külön dicséret illeti, hogy a főként turistáknak szánt lanovkára is jó ugyanaz a kártya, amivel a Narikala-erődhöz juthatunk fel. Ennek díja magasabb, egy utazás 1 lari. Kissé bosszantó viszont, hogy a lanovkázás után a rendszer újraindítja a napi kedvezményeket, így ha ezután ismét metróra szállunk, úgy von le 50 tetrit, mintha aznap először utaznánk. Feltételezhetően ez valamilyen technikai hiba, amit talán időközben már orvosoltak. Maga a rendszer ötletes, és „Metromoney” vagy grúzos átírásban „Metrománi” néven ismert.

Tbilisziben a legnagyobb veszély nem a bűnözés, hanem az autós forgalom kaotikussága és a gyalogosok teljes figyelmen kívül hagyása. Néhány úttesten való átkelés után hamar rájöttünk, hogy itt a zebrán, teljesen szabályosan áthaladó gyalogosnak sincs semmiféle elsőbbsége az autókkal szemben. Teljesen mindegy, mit mutat a lámpa — a legtöbb sofőr még csak a legkisebb jelét sem adja annak, hogy lassítana, vagy figyelembe venné a gyalogost. Így aztán egy idő után mi is felhagytunk a zebrák keresésével, hiszen ott sem volt több esélyünk, mint bárhol máshol. Gyalogosan közlekedni Tbilisziben nagy odafigyelést igényel. Az utcákon emellett sok kóbor kutya kóborol, és volt, hogy sikerült is jól megijeszteniük.

A Béke hídja - Lantoska fotója

Étkezés

Ajánott éttermek: Pasanauri !

Valóban finom a grúz konyha de azért nem minden szép és jó itt Grúziában.
Éttermi felszolgálókat sürgősen Európába küldenék egy kicsit tanulni. Papucsban undorítóan felöltözött lányok és fiúk, unottan abszolút nem kedvesen szolgálnak fel a grúz fővárosban.
Szinte senki nem tud angolul viszont grúzul elég agresszívan tudnak válaszolni.
És csodák csodája minden étteremben KÖTELEZŐEN FIZETENDŐ 20% SZERVÍZDÍJ van amiért egyikük sem dolgozik meg.
Finom volt két napja a Hinkali és tegnap este a Xarcho és a grúz sör de azért 15.50-es számlára 20.35-öt fizetni az bicskanyitogató! (Ata, 2022)

A bolhapiac igazán érdekes élmény volt, de hamar ránk tört az éhség. A fiúk előre figyelmeztettek: a helyi ételek fantasztikusak lesznek — és nem is tévedtek. Dél körül ültünk be egy vendéglőbe, és bár eredetileg csak egy könnyű reggelit terveztünk, végül a hacsapurira és a khingalira esett a választásunk. A hacsapuri egy sós sajttal töltött lepény, a khingali pedig batyuba rejtett húsos leves, amit úgy lehet elfogyasztani, hogy először egy kis lyukat harapunk a tészta szélébe, és azon keresztül megisszuk a benne lévő levet. Nem sokkal később előkerült egy üveg csacsa is, a helyi erős párlat, hogy teljessé tegye az élményt.

Életem legjobb Pelmenijét ettem a Pirosmani étteremben.
Rendkívül gusztusosan volt tálalva. Forró agyagedényben rásütve a sajtos kenyér. Omlós húsos pirozskik tejfölös kapros lében és belefőzve Imereti sajt és szalonnadarabkák!

Ízléses a hely, jó a kiszolgálás és csak 10% a tip.. (Ata 2022)

Ata fotója

forrás

Lantoska fotói

Vásárlás

A Kote Afkhazi utca (az óvárosban) üzletei és éttermei kifejezetten a turistákra építenek: az árak gyakran a város más részein megszokottnak akár a kétszeresét is elérik.

Mit érdemes vásárolni Tbilisziben?

Régiségek és ajándéktárgyak – Grúziában sokféle régiség közül lehet válogatni, nemcsak helyi, hanem közel-keleti, mediterrán, orosz és európai eredetű darabokból is.
Arany- és ezüstékszerek, drágakövek – A kedvező árak és a jó minőség miatt sok külföldi érkezik Grúziába ékszervásárlási céllal. Különösen nagy választék található a Station Square metróállomástól északnyugatra fekvő egyik bevásárlóközpont felső szintjén.
Grúz borok – Grúziát a borkészítés bölcsőjének tartják. Az ország több mint 500 őshonos szőlőfajtával büszkélkedhet, így a borkedvelők bőséges kínálatból válogathatnak.
Grúz brandy (helyi nevén „konyak”) – Grúz borból készülő párlat, amely a helyiek körében is népszerű.
Ásványvizek – A legismertebb márkák a Borjomi, a Sairme és a Nabeghlavi. A grúz szénsavas ásványvizek íze a nyugat-európaiakhoz képest ásványosabb, fémesebb karakterű, ami elsőre szokatlan, de sokak szerint kellemes.
Csacsa (Chacha) – Szőlőből készült párlat, a grúz grappa. Szupermarketekben is kapható, de a helyi piacokon házi készítésű változatot is lehet találni, már néhány lariért. Az őszibarackból készült csacsa ritkább, de lágyabb ízű, mint a hagyományos szőlőalapú változat.
Churchkhela, vagyis a „grúz Snickers” – Hagyományos édesség, amely dió- vagy mogyoróbélből készül: a felfűzött magvakat többször sűrű szőlőmustba mártják, majd megszárítják. Grúziában szinte kötelező megkóstolni.
Grúz tea – Bár Grúzia nem tartozik a világ legnagyobb teatermelői közé, főként Guria és Szamegrelo vidékén termesztenek teát. Ajándéknak praktikusabb lehet, mint a bor, mert könnyebb szállítani. A Galaktion Tabidze utcában működő Teamúzeumban (amely valójában egy szaküzlet) részletes tájékoztatást is adnak a grúz teákról, de a turisták által látogatott üzletekben is találni kisebb választékot, köztük bio teákat is.

Igazán bizalomgerjesztő, fővárosi pénzváltó - Ata fotója

Balra fent a jaltai triót láthatjuk - Ata fotója

Lantoska fotója

Ata fotója

Szórakozás

A Jan Shardeni utcán és környékén található a legtöbb éjszakai szórakozóhely (bárok, diszkók, kávézók).

A Stamba Hotel lounge bárja - K-T. Gy.

Lantoska fotója

Tbilisziben szinte minden sarkon találni egy késő estig nyitva tartó kisboltot, ahol az alapvető élelmiszereket – kenyeret, italokat, alkoholt – még éjszaka is meg lehet venni.

Grúziát a borkészítés bölcsőjének tartják: már a neolitikumban is készítettek itt bort, amire a helyiek ma is rendkívül büszkék. A grúz bor a szovjet időkben is kiváló hírnévnek örvendett, és ezt a rangját máig megőrizte a volt szovjet térségben. Tbiliszi elegánsabb negyedeiben sok borkóstoló üzlet működik, ahol nagy tisztelettel ápolják a borkultúrát. Érdemes megkóstolni a híres kakheti borokat, de más borvidékek kiváló tételei is könnyen elérhetők.

Ha a turisták helyett inkább a diákokat követed az olcsóbb bárokba, már 10–15 lariért (kb. 1 200–1 800 Ft) is emlékezetes – vagy éppen másnapra feledésbe merülő – estét lehet összehozni. Előfordulhat azonban, hogy néhány larival megpróbálnak visszaadni kevesebbet. Az éjszakai élet főként a belvárostól északra és északnyugatra koncentrálódik, míg az óvárosban az italok árai általában jelentősen magasabbak.

Azoknak is érdemes megkóstolniuk a grúz különlegességeket, akik nem fogyasztanak alkoholt. Ilyen a híres Lagidze-víz, amely szódavízből, valamint természetes gyümölcs- és gyógynövényszirupokból készülő üdítőital. A Lagidze-vizek a grúz szellemi kulturális örökség részét képezik. Tbilisziben működik egy eredeti Lagidze-italokat kínáló vendéglátóhely, de a hasonló ízvilágú Natakhtari üdítők szinte minden kisboltban kaphatók.

---------------

Tbilisziben sok helyen találni kávéautomatákat, ahol 0,50–0,80 lariért (kb. 60–95 Ft) lehet kávét venni. Arra viszont érdemes felkészülni, hogy ezek az italok gyakran a magyar ízléshez képest is meglehetősen édesek.

Ha valóban a helyiek által kedvelt vendéglátóhelyeket szeretnéd megismerni, érdemes elkerülni a Shardeni (Chardini) utcát és környékét. Ez Tbiliszi egyik legismertebb turistacsapdája, ahol a vendégek többsége külföldi turista vagy expat, az árak pedig jóval magasabbak az átlagosnál.

A város legjobb kocsmái és kávézói gyakran az óváros jelentéktelennek tűnő mellékutcáiban bújnak meg. Sok közülük pincehelyiségben működik, sőt előfordul, hogy még cégér sem jelzi a bejáratot. Érdemes nyitott szemmel járni, és figyelni a helyieket: ahol sok grúz üldögél, ott általában jó eséllyel kellemes hangulatot és korrekt árakat találsz.

Social Fabrika

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy szovjet varroda Tbilisziben amely a 90-es években csődbe ment. Már már a lebontásán gondolkodtak de mivel olyan központi helyen volt az újvárosban igy a pesti romkocsmákhoz hasonlóan a grúz hippik nyitottak az elhanyagolt épületben bárokat, alternatív szórakozóhelyeket.
Mára a Tbiliszi fiatalok kedvenc kiülős helye lett, pár éve pedig a varroda főépületében szálloda és hostel nyílt 🙂 (2022, Ata)

Social Fabrik - Ata fotói

Közbiztonság

Tbiliszi az utcákon látható jelentős rendőri jelenlétnek köszönhetően eléggé biztonságos város. Biztonságosabb mint az eruópai nagyvárosok többsége. Ez nem mindig volt így. A kilencvenes években és az új évezred első éveiben Tbilisziben nagy volt a bűnözési ráta. Szerencsére pozitívan változtak a dolgok. Annyira, hogy lényegében Tbiliszi egyetlen negyedét, vagy akár elővárosát se lehet a turista szempontjából veszélyesnek minősíteni. Még késő este is nyugodtan lehet bárhol, biztonságban sétálni. Persze előfodulnak zsebtolvajlások, sőt rablások is, de a legritkábban fordul elő, hogy kifejezetten a turistát célozzák meg akcióval, támadással. Persze Tbilisziben is érvényesek a biztonsági alapszabályok. Tbilisziben a legnagyobb veszély nem a bűnözés, hanem az autóforgalom vadsága, a gyalogos semmibevétele.

Koldusokkal főként a turisták által sűrűn látogatott városrészekben lehet találkozni. Előfordul, hogy különösen gyerekek kitartóan követik vagy megragadják a tehetősebbnek tűnő turistákat, miközben társaik megpróbálják kizsebelni őket. Ilyen helyzetben érdemes határozottan fellépni, hangosan segítséget kérni, és fokozottan figyelni az értékeidre.

A rendőrség gyakran szemet huny az ilyen esetek felett, vagy arra biztatja az áldozatot, hogy engedje el az elkövetőket.

Rendőrségi mikrobusz a belvárosban - Ata fotója

,, Tbiliszi sokak elmondásai alapján biztonságosabb, mint az európai nagyvárosok többsége. Még késő este is nyugodtan lehet bárhol sétálni. (H.B)

Ata fotója

Rendőrautó (Škoda Octavia) - Ata fotója

Látnivalók

Óváros

Tbiliszi óvárosa nem az a hely, ahol szabályos utcahálózatra vagy hibátlanul felújított épületekre kell számítani – éppen ettől olyan szerethető. A keskeny, kanyargós sikátorok között sétálva egymást váltják a felújított, színes homlokzatú házak és a málló vakolatú, romantikusan öreg épületek, amelyek sokszor látványosan őrzik a város viharos múltját. A belső udvarokba benézve régi, faragott faerkélyek, csigalépcsők és száradó ruhák között pillanthatunk bele a helyiek mindennapjaiba. Néhány perc sétán belül templomok, mecset, zsinagóga és örmény templom is feltűnik, ami jól érzékelteti Tbiliszi sokszínű történelmét. Az utcák tele vannak apró borozókkal, hangulatos pincékkel és kávézókkal, bár a legturistásabb részeken az árak érezhetően magasabbak. Érdemes letérni a főbb útvonalakról, mert a legjobb fotótémák és a legbarátságosabb vendéglők többnyire a csendes mellékutcákban bújnak meg. Naplemente után a meleg fényekkel kivilágított erkélyek és macskaköves utcák még hangulatosabbá teszik a környéket, bár a népszerű utcák ilyenkor már meglehetősen zsúfoltak. Számomra Tbiliszi óvárosának legnagyobb vonzereje éppen az volt, hogy nem tökéletes, hanem őszinte: kissé kopott, néhol kaotikus, de tele van karakterrel és élettel.

Tsminda Sameba katedrális

Ez a székesegyház már messziről uralja Tbiliszi látképét, hatalmas aranykupolája szinte bárhonnan jól látható. A 2004-ben felszentelt templom a világ legnagyobb ortodox katedrálisai közé tartozik, mégis meglepően harmonikusan illeszkedik a város dombos környezetébe. A tágas templombelső egyszerre monumentális és letisztult, ezért egészen más hangulatot áraszt, mint a régebbi, gazdagon díszített grúz templomok. A katedrálist övező parkos területről szép kilátás nyílik Tbiliszi belvárosára, így sokan nemcsak vallási, hanem panorámaélmény miatt is felkeresik. A helyiek számára ez nem csupán turisztikai látványosság, hanem a modern grúz nemzeti identitás egyik fontos jelképe is, ezért gyakran látni itt családokat, esküvői fotózásokat és ünnepi szertartásokat. Belépéskor a nőknek ajánlott kendővel eltakarni a fejüket, a férfiaktól pedig visszafogott öltözetet várnak el. A hatalmas méretek ellenére a templomban meglepően csendes és nyugodt légkör fogadja a látogatót, különösen a reggeli órákban. Nekem leginkább az tetszett benne, hogy nem egy több száz éves történelmi emlék, mégis olyan természetesen vált Tbiliszi egyik jelképévé, mintha mindig is a város része lett volna.

Elter Karesz fotója

Rustaveli sugárút

A Rustaveli sugárút Tbiliszi legfontosabb és legismertebb utcája, ahol a város politikai, kulturális és társadalmi élete évszázadok óta összpontosul. A közel másfél kilométer hosszú sugárút mentén sorakozik a parlament épülete, az Opera- és Balettszínház, a Nemzeti Múzeum, valamint több színház, galéria és elegáns szálloda. Széles járdáin kellemes sétálni, miközben egymást váltják a századfordulós paloták, a szovjet korszak monumentális épületei és a modern üzletek. A környéken sok kávézó, étterem és márkabolt működik, de az árak általában magasabbak, mint a belváros kevésbé frekventált részein. Napközben üzletemberek, diákok, turisták és helyiek egyaránt megtöltik a sugárutat, estére pedig különösen élénkké válik a hangulata. A mellékutcákba letérve már egészen más arcát mutatja a város: néhány perc alatt elegáns kirakatok helyett régi udvarházak és hangulatos borozók között találja magát az ember. A Rustaveli sugárút nem feltétlenül Tbiliszi legszebb része, de kiváló kiindulópont a város megismeréséhez, hiszen innen szinte minden fontos látnivaló könnyen elérhető. Nekem leginkább az tetszett benne, hogy egyszerre érződik rajta Grúzia múltja és jelene: egyetlen séta alatt a cári időktől a szovjet korszakon át a mai, pezsgő nagyvárosig sokféle hangulattal találkozhat az ember.

A Béke hídja

A Béke hídja Tbiliszi egyik legismertebb modern építménye, amely a Kura folyó fölött köti össze az óvárost a Rike parkkal. A hullámzó formájú acél- és üvegszerkezetet az olasz építész, Michele De Lucchi tervezte, és átadása óta a város egyik legtöbbet fényképezett látványossága. Megjelenése megosztja a helyieket: vannak, akik a modern Grúzia jelképének tartják, mások szerint túlságosan elüt a történelmi környezettől. Nappal elegáns, letisztult építménynek hat, sötétedés után viszont a több ezer LED-fénynek köszönhetően egészen látványos fényjátékot produkál. A hídról szép kilátás nyílik az óvárosra, a Narikala erődre és a folyóparti sétányokra, ezért érdemes rajta nemcsak átsétálni, hanem néhány percre meg is állni. A környék esténként különösen élénk, ilyenkor utcazenészek, sétálók és fotózkodó párok népesítik be a hidat és a parkot. Bár önmagában nem nagy látványosság, a városnézés során szinte biztosan többször is átvezet rajta az út. Nekem éppen az tetszett benne, hogy jól példázza Tbiliszi kettősségét: néhány lépés választja el a modern üvegépítészetet a több száz éves, zegzugos óvárostól.

Funicular

A tbiliszi sikló (Funicular) az egyik legkellemesebb módja annak, hogy feljussunk a Mtacminda-hegyre, ahonnan az egész város a lábunk előtt hever. A több mint százéves vasút néhány perc alatt kapaszkodik fel a meredek hegyoldalon, miközben egyre szebb panoráma tárul fel Tbiliszire és a Kura folyóra. A felső állomásnál kilátóterasz, park, éttermek, kávézók és egy kisebb vidámpark várja a látogatókat, ezért nemcsak turisták, hanem helyi családok is szívesen töltik itt a szabadidejüket. Érdemes naplemente előtt felmenni, mert ilyenkor a város nappali és esti arca is megcsodálható ugyanarról a helyről. A sikló középső megállójánál található a híres Mtacminda Pantheon, ahol Grúzia több jelentős írója, művésze és közéleti személyisége nyugszik. A panoráma önmagában is megéri az utazást, de a lefelé vezető séta is remek választás lehet, ha valaki szeretne közelebbről is megismerkedni a hegyoldal hangulatos utcáival. A jegyár kedvező, a szerelvények gyakran közlekednek, így általában nem kell sokat várakozni. Nekem különösen az tetszett, hogy a sikló nem pusztán közlekedési eszköz, hanem maga is része a tbiliszi élménynek: néhány perc alatt kiszakít a nyüzsgő belvárosból, és egy egészen más nézőpontból mutatja meg a várost.

Saburtalo negyed

A Saburtalo negyed Tbiliszi modern, elsősorban lakóövezetként ismert városrésze, ahol sokkal inkább a helyiek mindennapi életébe lehet bepillantani, mint a turistákkal zsúfolt belvárosban. Széles sugárutak, panelházak, új társasházak, irodák és bevásárlóközpontok váltják egymást, így egészen más arcát mutatja a város, mint a történelmi óváros. A környéken számos egyetem működik, ezért sok a fiatal, a kávézó és a megfizethető étterem. A turisták ritkábban jutnak el ide, pedig a jó metrókapcsolatoknak köszönhetően könnyen megközelíthető, és a szállásárak is gyakran kedvezőbbek. Saburtalóban található több nagyobb park, sportlétesítmény és a népszerű Váze Park (Vake Park) közelsége miatt a környék kedvelt a családok körében is. A negyedben egymás mellett működnek hagyományos grúz éttermek, modern bisztrók és nemzetközi gyorséttermek, ezért étkezési szempontból is jó választás. Bár első pillantásra talán kevésbé látványos, mint az óváros, jól érzékelteti, hogyan élnek a hétköznapokban a tbilisziek. Nekem éppen ez tetszett benne a legjobban: itt már nem a képeslapra illő Tbiliszit láttam, hanem egy pezsgő, modern nagyvárost, amely túlmutat a legismertebb turistalátványosságokon.

Nincs még egy olyan negyede Tbiliszinek amely annyira gyorsan fejlődne mint Saburtalo.
Sorra nőnek ki a magas épületek, lakóházak, bank központok. Jó is a városrész adottsága. Közel a belváros és munden oldalról hegyek veszik körül. Így kicsit hűvösebb is és közelebb a természet...(Ata, 2022)

Ata fotói

Vake negyed

A Vake negyed Tbiliszi egyik legelegánsabb és legzöldebb városrésze, amelyet sok helyi a város egyik legjobb lakókörnyékének tart. Széles, fákkal szegélyezett utcái, igényes társasházai, nagykövetségei, kávézói és éttermei nyugodtabb hangulatot árasztanak, mint a belváros nyüzsgő részei. A negyed legnépszerűbb zöldterülete a Vake Park, ahol futók, családok és piknikező társaságok töltik a szabadidejüket. A parkból indul a teknő a Teknős-tóhoz (Turtle Lake), amely kedvelt kirándulóhely, különösen a nyári estéken. Vake-ben sok divatos kávézó, cukrászda és nemzetközi étterem működik, így azoknak is érdemes erre sétálniuk, akik szeretnének kiszakadni az óváros turistaforgatagából. Bár történelmi látnivalóból kevesebb akad, a környék jól megmutatja Tbiliszi modernebb, tehetősebb arcát. A negyed kiváló választás szállásnak is, hiszen biztonságos, rendezett, és a belváros metróval vagy taxival néhány perc alatt elérhető. Nekem Vake leginkább azért tetszett, mert itt nem a műemlékek, hanem az élhető városi környezet és a helyiek hétköznapi élete jelenti a fő vonzerőt.

Központi sugárútja a Chavchaavadze bulvár. Teljes átalakuláson és rehabilitáción ment át az egész környék.
Ízléses aluljárók, padok, pihenő, biciklisáv, kerékpár parkoló középen vezetett buszsáv. Felújított épületek.
Valóban nyugati színvonalú sugárút született. Az utat szegélyező platánfák pedig különös eleganciát adnak az útnak. (Ata, 2022)

Chavchavadze Ave - Ata fotói

Metekhi katedrális

A Metekhi katedrális Tbiliszi egyik legrégebbi és legismertebb temploma, amely egy sziklára épült a Kura folyó fölött, így már messziről is meghatározó eleme a város látképének. A jelenlegi templom a 13. századból származik, bár a hely vallási jelentősége ennél jóval régebbre nyúlik vissza. A katedrális előtti téren áll Vakhtang Gorgaszali lovas szobra, akit a legenda szerint Tbiliszi alapítójaként tisztelnek. A templom belseje egyszerűbb, mint sok más grúz ortodox szentélyé, mégis nyugodt, bensőséges hangulatot áraszt. A katedrális környékéről remek kilátás nyílik a Béke hídjára, a Narikala erődre és az óvárosra, ezért fotózásra is az egyik legjobb hely Tbilisziben. Érdemes néhány percet eltölteni a folyóra néző teraszon, mert innen jól érzékelhető, milyen különleges fekvésű város Tbiliszi. A turistacsoportok rendszeresen felkeresik a templomot, de a helyiek számára ma is fontos vallási helyszín, ezért illik csendben és visszafogott öltözetben belépni. Nekem leginkább az tetszett benne, hogy nemcsak történelmi emlék, hanem egy olyan pont, ahonnan szinte egyszerre látható Tbiliszi múltja és jelene.

Abanotubani negyed

Az Abanotubani Tbiliszi egyik legrégebbi városrésze, amely a város híres kénes hévforrásairól és jellegzetes, téglából épült kupolás fürdőiről ismert. A legenda szerint éppen ezeknek a meleg vizű forrásoknak köszönheti a város a nevét, hiszen a grúz tbili szó jelentése „meleg”. A negyedben ma is működik több történelmi fürdő, ahol közös medencékben vagy külön bérelhető privát helyiségekben lehet megmártózni a kénes vízben. Az utcákon sétálva egyszerre érezni a keleties hangulatot és a több évszázados történelmet: a kupolás fürdők mellett hangulatos kávézók, borozók és apró ajándékboltok sorakoznak. Néhány percnyi sétára található a Leghvtakhevi-szurdok és a kis vízesés is, amely különösen nyáron kellemes felüdülést jelent a belváros közepén. A fürdők közül több kívülről szerénynek tűnik, belül azonban szépen felújított, igényes terekkel fogadja a vendégeket. Bár Abanotubani az egyik legnépszerűbb turistacélpont Tbilisziben, a kora reggeli vagy esti órákban még mindig megőriz valamit régi, nyugodt hangulatából. Nekem ez a negyed azért maradt emlékezetes, mert itt éreztem a legerősebben, hogy Tbiliszi története és mindennapi élete ma is szorosan összefonódik a meleg vizű forrásokkal

,, Messziről uralja Abanotubani városrészt a mesés kék csempés - két kis minaretje miatt akár - siíta mecsethez hasonlító - Chreli Abano fürdő. Minden bizonnyal a Tbiliszi szulfurfürdőinek királya díszes homlokzata miatt.

Rengeteg orosz látogatja, mert nagy költőjük Puskin is itt járt 1829-ben és azt irta útinaplójába hogy egyetlen Tbiliszi nyaralás sem képzelhető el a török fürdő meglátogatása nélkül.
Nos én mar számtalan alkalommal jártam Tbilisziben de a fürdő felújítás miatt zárva volt, majd amikor kesz lett sem nyitott meg.
Most örömmel tapasztaltam hogy már várja a látogatókat. Borsos ám a belépő a luxus fürdőbe. Közös fürdő nincs, csak magánkabinok. A legkisebb kétszemélyesért is 20.000 Ft-ot kérnek egy órára, a gyönyörű VIP pihenő és medence ennek háromszorosa.

Abanotubani negyed Tbiliszi egyik legrégibb negyede ahol a legenda szerint Iberia királyának főnix madara az V. században találta meg a kénes gyógyvízet. "(Ata, 2022)

,,Tbiliszi-tenger" és a grúz Hősök tere

Hogy lehet az ember egyszerre Tbiliszi tengerpartján és közben megnézheti a grúz Hősök terét? 🙂
Nagyon egyszerűen. Aki járt már Tbilisziben tudja hogy nem egy alföldi város, dimbes-dombos a település sőt 1200 méter magas hegyek is övezik északról és délről is. Nehéz volt hajdanán a szovjet időkben alkalmas repülőteret találni.
Végül keleten lett a nemzetközi légikikötő de nehéz volt így is a megközelítés. A magas hegyek miatt Európa felől csak északról lehet berepülni. Mivel itt viszont elég gyakran ködös így nagy volt a balesetveszély. A szovjet vezetés úgy döntött mesterséges tavat építenek a leszálló útvonal alá és így ha baleset történik akkor a gép már alacsonyan szállva vízre esik 🙂

Nos most 35c volt, köd sehol viszont leszálló gép annál több. LOT, Fly Dubai, Georgian Airways 🙂
Tbiliszi tenger - ahogy a helyiek nevezik - az egyetlen hűsítő menekülés a hőség elől a városban. Nyugati partján nagy kiépített homokos partszakasz van, de én a sziklás délit választottam ahol lehet kicsit nudizni is 🙂
A naplemente pedig a legcsodásabb a tó nyugati vége feletti kis hegyről ahol a Grúzok Története monumentális emlékmű van.

A Peresztrojka idején 1985-ben kezdte a hires grúz építész Tsereteli az építést. Végül soha nem készült el teljesen de óriási 13 oszlopon mutatja be a grúz nép történetét, a szenteket, királyokat, cárokat. Gyönyörű a körpanoráma innen a városra és fürdik az ember a lemenő nap utolsó sugaraiban 🙂 (Ata, 2022, szeptember)

További beszámolók

Bejártuk Tbiliszi óvárosát, megkerestük a Szabadság hidat, ami szerintem valódi építészeti csoda. Átsétáltunk a túloldalra, és onnan is megcsodáltuk a város modern épületeit. Amikor először kezdtem el érdeklődni Grúzia iránt, meglepett, mennyi különleges, kortárs épületet találni itt. Mindegyikben van valami kedves, valami eredeti ötlet, ami szerethetővé teszi őket. Az összhatás különösen izgalmas, mert a modern építmények mellett omladozó házak és erősen keleties stílusú épületek sorakoznak. Építészetileg lenyűgöző ez a város! A kedvencem a tévétorony — önmagában talán semmi extra, pont olyan, mint bármelyik posztszovjet városban, de az, aki kitalálta, hogy éjszaka színes, villódzó fényekkel világítsák meg, megérdemelne valami elismerést. Szerintem zseniális!

Végigjártuk a turisták által „kötelezőnek” tartott látnivalókat, bolyongtunk a várban, és persze másztunk rengeteg lépcsőt is… Itt muszáj megjegyeznem: valamiért Tbilisziben akadnak emberek, akik viccesnek tartják az irányjelző táblák elforgatását. Egyszer jól meg is szívtuk emiatt, mert hittünk a tábla irányának, és fél órán át másztuk a lépcsőket rossz irányba — köszönet az „ötletes” elkövetőnek! A piac kihagyhatatlan élmény, itt tényleg mindent árulnak: fegyvereket, jelvényeket, ételeket, és sok olyasmit is, amire az ember nem is gondolna. Én egy övet hoztam el onnan, és még most is olyan, mintha új lenne — biztos, hogy sokáig hű társam marad.

Délelőtt indultunk útnak a csodálatos kilátással bíró szállásunkról. Végigsétáltunk a tengerparti úton, búcsút intettünk a pálmafáknak, a tengernek, a tegnap használt felvonónak, majd megkerestük a marshrutka állomást. Útközben egy kétszer négysávos úton kellett átkelnünk, ahol se zebra, se lámpa nem volt. Sok szerencsét kívántunk magunknak – az autósok ugyanis mit sem törődtek a gyalogosokkal, lassítás helyett inkább gyorsítottak, ahogy mellénk értek. A marshrutkák végállomása igazi forgatag: itt tényleg van minden, amit csak el tudsz képzelni. Inkább egy mozgó piacra hasonlít, ahol árusok sétálnak a járművek között, próbálva eladni portékáikat. Amíg vártunk, jött mandarinárus, kenyérárus, zoknikat kínáló ember, sőt, mindenféle ételt árulók és persze koldusok is. Köztük egy fiatal lány, karján egy kisbabával, aki főleg a gyerekünkhöz fordult, pénzt kérve és magyarázva. Nem baj, ha látja az ember, hogy az élet mennyiféle arcot mutathat.

Tbilisziben egy egész napot szántunk a város felfedezésére, hiszen mégis egy nagy múltú, karakteres településről van szó. A lakosság nagy része ma is grúz ortodox vallású, és meglepő volt látni, mennyi fiatal jár templomba, vagy vet keresztet, ahogy elhalad egy templom előtt. A mise végeztével a pap becsukja az oltár előtti díszes paravánt, pont, mint amikor egy színdarab végén összezár a függöny, a hívek pedig még maradnak néhány percre imádkozni. Van, aki egy ikont csókol meg, mások a földön térdelve hajolnak előre. Egy kis asszonykórus egyházi énekeket adott elő, és a templom akusztikája, a tömjén illata, a tetőablakon átszűrődő fények mind meghitté tették az élményt. Átkeltünk a folyó túlpartjára, ahol egy XIII. századi templom áll egy sziklafal tetején. Egy modern gyaloghíd vezetett volna oda, de egy őr jelezte, hogy csak az autós híd járható, ami jóval messzebb volt. Végül kocsival mentünk, ami jól is jött, mert így egy turistacsoporthoz csatlakozva könnyen megtaláltuk a várba vezető utat.

A várból újabb lélegzetelállító kilátás nyílt a városra – tényleg lenyűgöző messziről Tbiliszi. A vár alatt botanikus kert terül el, egy gyors folyású patakkal. Délre már úgy éreztük, szinte mindent láttunk. A kalauzok említettek egy siklót és egy kötélvasutat, amelyek a hegytetőn álló vidámparkhoz visznek, de egyik sem működött: a sínek rozsdásak voltak, a pénztár zárva, mintha rég elfeledték volna őket. Így múzeumok helyett inkább végigsétáltunk a fő sugárúton, ahol a parlament, a minisztériumok, az operaház, múzeumok és az egyetem épületei sorakoznak. A járdán hömpölygött a tömeg, koldus gyerekek is feltűntek itt-ott. Elegáns butikok és éttermek váltották egymást. Vettünk egy hűtőmágnest emlékbe, majd megkóstoltuk a híres grúz hacsapurit: ovális, kelt tésztás lepény tejföllel, sajtkockákkal, tükörtojással a tetején, frissen kemencében sütve. Több változata is van, és a pincérnőtől ki is kérdeztük a neveket, hogy legközelebb másfélét próbálhassunk. A nap végén elmentünk egy temetőbe is, ahol lenyűgöztek a gondosan csiszolt márvány síremlékek és az aprólékosan kidolgozott domborművek – különösen szembetűnő ez, ha az egyszerű, gyakran elhanyagolt lakóházakkal vetjük össze. Itt minden síremlék mestermunka, mintha csak egy műhely remeke lenne.

Tbiliszi látképe - Elter Karcsi fotója

Tbilisziben igazán mélyen átélhetjük azt a posztszovjet életérzést, ami nálunk már szinte teljesen eltűnt. Az épületek nagy része még ma is viseli az idő és a történelem nyomait, a főutcán például olyan üzletek is akadnak, amelyek kirakatában a laikus szem számára is egyértelmű hamisítványok sorakoznak neves divatmárkák logójával. A metró állapota sokszor még a budapesti hármas vonal legrosszabb napjait is alulmúlja, és az utcákon mindenütt apróságokat, régi kacatokat áruló idős asszonyok ülnek. Ugyanakkor érezhető a fejlődés: ömlik ide a kínai, orosz, ukrán tőke, meg persze egy kevés amerikai pénz is. Évről évre új épületek, frissen kialakított terek, modern utak jelennek meg. Ez csak tovább fokozza Tbiliszi sajátos, eklektikus hangulatát: futurisztikus, tekergő formájú modern építmények, új lakóparkok, ütött-kopott panelrengetegek és poros, szinte romos régi házak sorakoznak egymás mellett, miközben az óváros színes, faszerkezetű házai is egyre szebbek lesznek a folyamatos felújításoknak köszönhetően.

A fejlődés rohanó tempója persze nem mindig előnyös. A városképet nézve az ember szívét szorítja az a sokféleség, ami néha kaotikusnak hat. Az egyik új szimbólumnak számító épület például valójában senki kedvence nem lett, kivéve persze az arab befektetőket, akik megépítették. Ez az óriási, üvegből készült szálloda úgy ül rá a város látképére, mintha a budai vár oldalába emelnénk egy rideg, kétszer akkora üvegdobozt, mint a Bazilika. Bár az építtetők büszkén hirdetik, hogy ez az ország első hatcsillagos szállodája, ez igencsak túlzó állítás. A nem messze található Marriott például bármikor lepipálja mind az árak, mind a szolgáltatások minősége terén.

Az óvárost különleges módon újítják fel: az itt álló, faszerkezetes házakat teljesen lebontják, majd az eredetivel megegyező, hű másukat építik újra. Így a grúz óváros élénk színeiben pompázó utcáiról egy szempillantás alatt sétálhatunk át egy klasszicista hangulatú sugárútra, amely az Andrássy útra emlékeztet, és európai stílusú palotáival, elegáns épületeivel büszkélkedik.

Tbiliszi neve annyit jelent: meleg forrás. Már korábban elhatároztuk, hogy a hosszú éjszaka után első dolgunk lesz felkeresni az egyik helyi fürdőt. Tbilisziben egy környéken több fürdő is található egymás mellett. Ezek azonban teljesen mások, mint amiket nálunk megszoktunk: itt ne hatalmas medencékre gondoljunk, hanem inkább kisebb, akár 1-9 fő befogadására alkalmas fürdőhelyiségekre. A fürdők vize egy kis patakon át folyik a Mtkvari (más néven Kura) folyóba. A fürdők többségében masszázst is lehet kérni, amit hamam néven kínálnak. Azt hittem, hasonlít majd az isztambuli élményhez, amit korábban kipróbáltam, de ez csak részben emlékeztetett arra. Ott például egy kis meleg vizes locsolás után elnyúltam a hamam közepén lévő nyolcszögletű, fűtött kőlapra, majd hosszas várakozás után megérkezett a masszőr, aki a dörzskesztyűjével alaposan lesikálta a bőrömet, aztán következett a masszázs, időnként meleg vízzel leöntve. A felhabosított olívaszappant textilzsákból nyomta rám, hogy a hab mindenhol egyenletesen oszoljon el.

A masszázs általában a háton fekve kezdődik, átdolgozzák a hasat is, de az intim részeket érintetlenül hagyják — mindez úgy zajlik, hogy az ember csupán egy fürdőbugyit visel. A kezelés alatt az elhalt hámsejtektől megszabadulunk, serken az anyagcsere, és az izzadás során a méreganyagok is távoznak a szervezetből. Emlékszem, az eredeti hamam masszázsa erőteljes, de kifejezetten jóleső volt. A tbiliszi fürdő, amit kipróbáltunk, ugyan török fürdőnek számít, de nem száraz, inkább párás, és most már tudom, miért nem találtam ott sem hatalmas medencéket: nem is az a lényege ezeknek a helyeknek.

A Tsminda Sameba katedrálistól a belváros felé haladva érdemes a Parlament irányába sétálni. Maga az épület talán nem tartozik a leglátványosabb látnivalók közé, de a környező utcák igazi időutazásra csábítanak: a posztszovjet korszak hangulatát idézik meg, ahol több évtizede változatlan utcakép, rozoga szovjet autók és vidám utcagyerekek teszik teljessé a képet – mindezt alig pár száz méterre a Parlamenttől.

Egy tbiliszi városnézés során – főleg ha csak egy nap áll rendelkezésünkre – érdemes figyelni arra, hogy ne merüljünk el túlzottan az épületek és az épített környezet felfedezésében. Akad persze néhány különleges épület, de nagy hiba lenne Tbiliszit csupán az építészete alapján megítélni. Inkább üljünk fel a város ütött-kopott, de hangulatos metrójára, kortyoljunk el napközben akár három csésze kávét is, és kóstoljuk meg a helyi ízeket, miközben átadjuk magunkat az élménynek. Az esti programot se hagyjuk ki, hiszen a főváros éjszakai élete pezsgő és sokszínű: az óváros szűk utcáiban hangulatos éttermek, bárok, pubok és klubok sorakoznak, így egy tbiliszi éjszaka élményeinek csak a fantáziánk szabhat határt.