ÚTIKRITIKA.HU / Tbiliszi

Tbiliszi annyit jelent, hogy meleg forrás. A várost a 6.században alapították. Az 1,1 milliós Tbiliszi karakteres város, nem túlglobalizált, viszont hagyományokkal teli, ugyanakkor a fejlődés biztató jeleit is felmutató város. Pezseg az éjszakai élet, rengeteg fiatal sétál, szórakozik, beszélget. Tbiliszi tele van kis utcákkal, közökkel, amik roppant hangulatosak.

ata fotója

Fő látnivalók és nevezetességek:

A Szentháromság katedrális
Narikala erődítmény
Metekhi régi negyed
A Teknősbéka-tó
Óváros

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Tbilisz utcáinak tágassága, a dús lombozatú fákkal
Tbiliszi építészeti vegyességének furcsasága: nagyon régi, klasszikus, szovjet, ultramodern
Szinte minden éttermi étkezésünknél friss, jó minőségű étkeket ettünk, pedig nem a legdrágábbakba mentünk
A Nemzeti múzeumban a Tbilissi szovjet (megszállási) időszakával foglalkozó rész
Az óváros kis labirintusos utcái, benézni a rejtőzködő udvarokba, a rokonszenves könyvesboltok
Egy vendéglőben teljes üveggel elfogyasztott félédes vörösbor (usakhelauri a neve vagy valami hasonló)
A bazilika és a katedrális, valamint egy mecset és egy zsinagóga
Szombaton a folyóparton a bolhapiac a szovjet katonai cuccokkal
Az emberek barátságosak, segítőkészek, a nyelvi akadályok mellett is
A régi házak sofkéle, érdekes erkélyei

Nem tetszett

A rengeteg cigifüst, a taxisok is bebüdösítik az autójuk belsejét
A ronda szovjet hotelek nem túl jól sikerült modernizálása
A 4-5 csillagos hotelek recepciósain kívül gyakorlatilag sem angolul, sem németül nem beszél senki, még oroszul is csak az idősebbek
A szolgáltatók (pl. hotelszemélyzet, éttermi pincérek) hanyagságai, feledékenységei, szórakozottságai
Az óváros rémes álllapota; egy csoda hely lenne helyre állítva

Vélemények

"Tbiliszi már első pillantásra is kimondottan szerethető helynek tűnik, és jobban megismerve sem okoz csalódást. Gondosan felújított óvárosa nem csupán labirintusszerű szűk utcáival, szépen karbantartott házaival, nívós boltjaival és éttermeivel csábít, hanem egy kisebbfajta vízeséssel is. A botanikus kertből lezúduló víztömeget a látogatók kiépített sétavonalon is megszemlélhetik a sziklákra kapaszkodó házak szomszédságában. A várost Grúzia anya monumentális szobra őrzi egy hegy tetején, egyik kezében bort kínálva a barátoknak, a másikban karddal űzve el az ellenséget.

A mellette található Narikala erődből kiváló panoráma nyílik a városra, többek közt a Kura folyón átívelő, üvegtetős Béke hídra. Aki nem szeretne hegyet mászni, a Béke-híd lábától induló kabinos felvonóval egy fél BKV-jegy áráért feljuthat a vár tövébe. Az óvárosban nonstop pezseg az élet. nappal a bevásárlók, esténkét a vacsorázni és bulizni járók veszik birtokukba a járműforgalomtól elzárt utcákat. A Rustavelli sugárút is megér egy alaposabb nézelődést: az egykori Lelin-szobrot Szent György-oszlopra cserélő Szabadság-tértől terjedő másfél kilométeres szakaszon számos kormányzati épület, bolt, színház, múzeum található (Turizmus Panoráma, 2014)

Fotó by Elter

,, Ha Magyarországra azt mondjuk, hogy vízfejű, akkor Grúziára nyugodtan mondhatjuk, hogy egyetlen fej, amiből kilóg valami. Az ország nagyjából 4 milliós lakosságának több mint negyede él a fővárosban, ezenkívül van még néhány további pár száz ezres nagyváros – a biztonság kedvéért. (2017)" forrás

" Két napig mászkáltam Tbilisziben, és két nap alatt szinte mindent meg lehet nézni, amit ez a város tartogat, de bőven meg lehetett nézni mindent, ami engem csak egy kicsit is érdekelt.

Tbilisziben is tombol a modern építészet, ami szerintem azért fontos, mert az tök jó, ha egy városnak van múltja és történelme, de ha nem képes meghatározni magát a jelenben, akkor nem mutatja a jövőjét sem. (2017)" forrás

,, Tbiliszi elég eklektikus város építészetileg is. Egymás mellett található a romos ház és a vadonatúj üvegpalota. Körbejártuk a fő nevezetességeket: a Szentháromság (Sameba) katedrálist, ez a Grúz ortodox egyház központja. Az épület a grúz egyházi építészet sajátos jegyeit hordozza magán, némi bizánci beütéssel. Ez a harmadik legmagasabb ortodox katedrális a világon a maga 105 és fél méterével. A Metekhi régi negyedet, az óvárost és voltunk a Teknősbéka-tónál is. A folyó jobb partján a muszlim kultúra pozitív hozadékai tűnnek fel. Itt vannak pl.a fürdők. Az oszmán építészet jegyeit mutató házak gyönyörűen fel vannak újítva, akárcsak a mecset. A folyóparton a modern Grúzia épületei sorakoznak.

Vannak azért a fővárosnak pozitívumai is. Például érezhető a fejlődés, vagy legalábbis az igyekezet a fejlődésre. Érdekesnek mondható inkább az a látvány, amikor a rendezett utcákból amolyan lepusztult sikátorszerűségekbe téved az ember két lépésből. Szemben más posztszocialista nagyvárosokkal, itt képesek voltak bevezetni a tömegközlekedésen az elektromos chipkártyákat, aminek a hátoldalán metrótérkép található. Egész sokan beszélnek angolul, ami azért megkönnyíti az utazást, bár többször bepróbálkoztak az orosszal is.

Az orosz turistákat már azt hiszem eddig sem kedveltem, de itt sikerült ezt az érzést tovább mélyíteni. Hihetetlen pofátlanok, nem érdekli őket semmi, átgázolnak mindenkin és miattuk az árakat sajnos mindenhol felverik. Amely étteremben oroszul is ki volt írva az étlap (kevés ahol nem) ott drágábbak voltak az ételek. (2018)" forrás

,, Tbilisi kétségkívül az egyik leghangulatosabb, legszebb főváros, ahol jártam. Kompakt óvárosa megkapó a helyenként már felújított, de sok helyütt még az enyészet oltárán tengődő házakkal, épületekkel. Keveredik itt a bizánci, az oszmán építészet a modernkori Art Nouveau-val és 20.századi szovjet építészettel, közben pedig már egy-egy 21.századi futurisztikus építmény is tarkítja a városképet.

Tbilisi zöld tüdeje a Botanikus Kert, benne festői vízeséssel, csenddel és üde zöld növényzettel. Felette az ősi erőd, alatta az oszmán kori fürdőnegyed. Körülötte a kisebb-nagyobb dombokat kupolás templomok uralják, helyenként pedig egy-egy modern üveg-acél építmény színesíti az összképet.

Az egész város egy bizonyos határon egyensúlyozik: útban Nyugat és Kelet közt, félúton Perzsia és India felé, a hatalmas orosz atyuska árnyékában. (2018)" forrás

Közlekedés

,, A repülő 23.55 kor indul Budapestről és hajnali 5 körül érkezik Kutaiszibe. Nem kell megijedni. Csak három órás az utazás, de hozzá kell adni azt a +2 órát, ami az időzónák miatt van. Ahogy kilépsz a reptéri váróban szemben találod a Georgian Bus standját, ahol 20 Lariért úgy vásárolhatsz buszjegyet Tbilisziben, hogy azért akár kártyával is fizethetsz. Egy Larit pillanatnyilag 106 forintot ér. Azért jobb, ha eurót viszel magaddal és azt váltod át. A közel 4 órás buszút vége Tbiliszi központi tere, a Szent György tér. (2019)" forrás

."Elektronikus jegyrendszer működik a városban. Tbiliszi közlekedését két metróvonal és rengeteg buszjárat szolgálja. A metró állomásaira természetesen beléptető kapukon át lehet bejutni, a buszoknál első ajtós felszállás van. A tarifa rendszer végtelenül egyszerű: vonaljegy van és kész, bár a többet utazóknak annyiban kedveznek, hogy minden nap az első utazás 50 tetri, a második 30 tetri, és minden további utazás 20 tetribe kerül (1 tetri kb. 1 forintnak felel meg). Igen dicséretes, hogy az elsősorban turisztikai célokat szolgáló, a város egyik parkjából a Narikala-erődhöz felvivő lanovkára is jó a kártya. Igaz, ez drágább, egy utazás 1 lariba kerül. Ami viszont sajnálatos, hogy a lanovkás utazás "lenullázza" a napunkat, vagyis hiába utaztunk már aznap 3-szor a metrón, ha utána lanovkázunk, és ismét metróra szállunk, akkor, mintha az lenne a napi első utazásunk ismét 50 tetrit von le a rendszer. Feltételezésem szerint ez nem szándékos, hanem valamilyen informatikai hiba eredménye lehet, amit legutóbbi látogatásom óta már lehet, hogy javítottak. Maga a rendszer egyébként (szerintem ötletesen) "Metromoney" vagy grúz átiratban "Metrománi" néven fut. (2015)" forrás

,, Tbilisziben így a legnagyobb veszély nem a bűnözés, hanem az autóforgalom őrültsége és a gyalogos semmibevétele. Pár úttesten való átkelés után felismertük, hogy Tbilisziben a zebrán, szabályosan átkelő gyalogosnak semmiféle elsőbbsége nincs az autókkal szemben. Tök mindegy mit mutat a lámpa, sajnos a legtöbb autós még csak lassítani sem lassít, de még csak jelzésértékűen sem. Szóval ezek után már mi sem kerestük a zebrákat, mivel ugyanúgy nem volt ott sem elsőbbségünk, mint bárhol máshol. A közlekedés gyalogosként meglehetősen nagy figyelmet kíván a grúz fővárosban. Az utcán rengeteg kóbor kutya kószál, egyszer-kétszer sikerült is beparáztatniuk engem. (2018)" forrás

Étkezés

"A bolhapiac nagyon érdekes volt, de hamar megéheztünk. A fiuk felkészítettek: a kaja zseniális! És nem hazudtak. Délben értünk be a vendéglőbe és bár reggelinek indult, inkább a hachapuri, és khingali mellett döntöttünk. Az előbbi egy sós sajttorta, utóbbi pedig batyuba töltött húsleves, amit azután tudsz meginni, hogy kiharaptál egy kis lyukat a tészta szélén. Hamarosan előkerült egy üveg Cha-cha is, a helyi ital. (2014)" forrás

majonézes marhanyelv

Vásárlás

Igazán bizalomgerjesztő, fővárosi pénzváltó - Ata fotója

Balra fent a jaltai triót láthatjuk - Ata fotója

Szórakozás

A Jan Shardeni utcán és környékén található a legtöbb éjszakai szórakozóhely (bárok, diszkók, kávézók).

A Stamba Hotel lounge bárja - K-T. Gy.

Közbiztonság

Tbiliszi az utcákon látható jelentős rendőri jelenlétnek köszönhetően eléggé biztonságos város. Biztonságosabb mint az eruópai nagyvárosok többsége. Ez nem mindig volt így. A kilencvenes években és az új évezred első éveiben Tbilisziben nagy volt a bűnözési ráta. Szerencsére pozitívan változtak a dolgok. Annyira, hogy lényegében Tbiliszi egyetlen negyedét, vagy akár elővárosát se lehet a turista szempontjából veszélyesnek minősíteni. Még késő este is nyugodtan lehet bárhol, biztonságban sétálni. Persze előfodulnak zsebtolvajlások, sőt rablások is, de a legritkábban fordul elő, hogy kifejezetten a turistát célozzák meg akcióval, támadással. Persze Tbilisziben is érvényesek a biztonsági alapszabályok. Tbilisziben a legnagyobb veszély nem a bűnözés, hanme az autóforgalom vadsága, a gyalogos semmibevétele.

,, Tbiliszi sokak elmondásai alapján biztonságosabb, mint az európai nagyvárosok többsége. Még késő este is nyugodtan lehet bárhol sétálni. (H.B., 2018)

Látnivalók

Óváros

Tsminda Sameba katedrális

Elter Karesz fotója

Rustaveli sugárút

A Béke hídja

Funicular

Metekhi katedrális

A Metekhi templom a Mtkvari folyónál - fotó by Elter

Olvasmányos linkek

"Bejártuk az óvárost, megkerestük a Freedom hidat ami szerintem egy csoda, átsétáltunk a túloldalra és onnan is megnéztük Tbilisi modern építményeit. Emlékszem, hogy amikor először néztem utána az országnak, mennyire meglepett a sok érdekes, modern épület. Valahogy mindegyik modern épületben van valami kedves, valami eredeti. A hatást fokozza, hogy vannak hót lepukkant házak is és vannak nagyon keleties épületek is. Építészetileg fantasztikus a város! Kedvenc épületem a tévétorony, pont olyan mint minden posztszovjet város tévétornya, de aki kitalálta, hogy éjszaka villódzó fényekkel legyen kivilágítva, az valamilyen díjat érdemelne. Szerintem szenzációs!

Szóval megnéztük az összes turisták által “kötelezően” megnézendő dolgot, mászkáltunk a várban, mentünk ezernyi lépcsőn… (Itt jegyzem meg, hogy a grúzoknál bevett szokás az irányjelző tábla elforgatása. Néhányan leküzdhetetlen vágyat éreznek hogy random irányba tekerjék őket, nem vicces…) szóval alaposan megszívtuk egyszer mert valaki hűdekedves a jelzőtáblát beforgatta, mi meg hittünk neki… csak fél óráig másztuk a lépcsőket… Köszi!) A piac kihagyhatatlan, MINDENT árulnak, fegyvertől kezdve, jelvényeken át, kajáig, mindent amit el tudsz képzelni, meg azt is amit nem. Én egy övet kaptam onnan, azt hiszem örök darab lesz mert már fél éve használom és mintha új lenne. (2015)" forrás

"Reggel, de inkább délelőtt elindultunk csodálatos kilátású szállásunkról. Végigsétáltunk a tengerparti úton, búcsút vettünk a pálmafáktól, a tengertől, a tegnapi felvonótól és megkerestük a marshrutka állomást.
Közben át kellett mennünk egy kétszer négysávos úton, de sehol nem volt egy zebra vagy egy jelzőlámpa. Sok szerencsét! Szép az élet! :) Persze az autósok nem sokat törődtek azzal, hogy egy csapat gyalog igyekezne át… semmi lassítás, esetleg egy kis gyorsítás ahogy mellénk érnek. A marshrutkák végállomása érdekes hely. Van ott minden amit el tudsz képzelni, egy egész piac például. Ne standokat képzelj el, hanem inkább mozgó árusokat. Te ott ülsz a kisbuszban, ajtó nyitva, bámulsz kifelé, vársz, ők meg jönnek és megpróbálnak valamit rád sózni. Míg vártunk jött mandarin árus, (épp akkor érett a mandarin amikor ott voltunk) kenyérárus, zoknis, random kajaárus, és koldusból sok. Köztük egy szerintem még gyereknek minősülő valaki, kezében egy kisbaba. Pont az én gyerekem ült az ajtóban, így őt támadta le a legjobban: böködte, magyarázott neki, hogy adjon egy kis pénzt. Nem is baj, ha látja, hogy máshogy is lehet élni...

"Tbiliszire egy teljes napot szántam rá, mégis csak egy ezerötszáz éves múlttal rendelkező nagyváros. A lakosság nagy része grúz ortodox vallású és meglepő, hogy mennyi fiatal jár templomba, vagy vet háromszor keresztet, mikor elhalad előtte. Érdekes, hogy a mise végeztével a pap becsukja az ajtót az oltár előtt végig húzódó díszes paravánon. Olyan, mint amikor egy színdarab végén összezár a függöny. A hívek még imádkoznak egy kicsit. Van, aki egy képet csókolgat, mások a földön térdelve hajolgatnak előre. Egy négytagú asszonykórus egyházi dalokat énekel. A helyiség akusztikája, a szerteáradó tömjén illat és a tetőablakon beszűrődő napsugár nyalábok, megindítóvá emelik az élményt. A másik nagyon régi templom (XIII. sz.) a folyó túlpartján van egy sziklafal tetején. Ultramodern gyaloghíd vezet át, de egy őr utunkat állja és mutatja, hogy csak a régi autós hídon tudunk átkelni. Az viszont már messze van (legalább 500 m :) ezért autóval megyünk. És milyen szerencse, mert egy turistacsoportba futunk, akik épp végeztek a fotózással és indultak fel a várba. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem követni őket, így nem kellett keresgélnünk az odavezető utat.

A várból újabb káprázatos panoráma. Mondtam már, hogy Tbiliszi nagyon szép messziről? A vár alatt botanikus kert, sebes folyású kispatakkal. Még csak dél és már majdnem mindent láttunk. A LP említ egy siklót és egy lanovkát a város fölé magasodó hegy tetejére, ahova a vidámparkot is építették. Fura volt látni a hegytetőn a hullámvasutat és óriáskereket, de hát ők tudják mi a szép. A lényeg, hogy sem a sikló, sem a kötélvasút nem működött. De nagyon nem. A sínek rozsdásak, a jegypénztár épületén látszott, hogy idén még nem volt nyitva. Na most mi legyen, tanakodtunk. A múzeumokat leszavaztuk, inkább sétáljunk végig a fő sugárúton! Itt van az összes fontosabb középület, a parlament, minisztériumok, az operaház, múzeumok és az egyetem. A járdán hömpölyög a tömeg, egyes szakaszokat koldus gyerekek lepik el.

Elegáns butikok és éttermek váltják egymást. Beszereztük a szuvenír hűtőmágnest, majd beültünk egy hangulatos helyre, hogy megkóstoljuk a "grúz pizzát", a hacsapurit. Ez mondhatni nemzeti eledel, már sokat olvastam róla, gondoltam most meg is kóstolom. Egy ovális alakú keltészta lepényt kell elképzelni, amit megkennek tejföllel, megszórják sajtkockákkal, majd rá egy tükörtojást és be a kemencébe. Ennek aztán vannak turbózott változatai, ahol a tejfölt túróval, a tojást reszelt sajttal helyettesítik. Kihasználtam, hogy a pincérnő tudott angolul és elmeséltettem vele a pontos neveket, hogy legközelebb ki tudjak próbálni egy más fajtát is. A nap végén felkerestünk egy temetőt, hogy ismerkedjünk a helyi szokásokkal. Elképesztő, hogy milyen márvány síremlékeket emelnek, főleg ha hozzávesszük, hogy mennyire igénytelen a legtöbb lakóház. Itt nyoma sincs a barkácsolásnak. Profi gépekkel csiszolják ívesre a legkülönbözőbb színű márványokat és marnak a kőbe gyakran egész alakos képet az elhunytról. (2010)" forrás

Tbiliszi látképe - Elter fotója

,, Tbilisziben mélyen magunkba szívhatjuk a nálunk már szinte teljesen kikopott posztszovjet életérzést, az épületek jó része még ütött-kopott, a főutcában még látni a laikus számára is egyértelműen hamisítványokat áruló Dolce&Gabbana üzletet, a metró még a pesti hármasnál is lerottyantabb állapotban sírdogál, az utcák telis-tele vannak kacatokat áruló idős hölgyekkel. Másrészt azonban minden fejlődik, ömlik ide a kínai, orosz és ukrán pénz (meg egy kis amerikai is). Ha mondjuk nem is napról napra, de évről évre: az épületeket felújítják, új tereket hoznak létre, új utakat építenek. Ez természetesen csak erősít Tbiliszi izmos eklektikáján: a Bálnához hasonló, futurisztikusan tekergő épületek, modern lakóparkok és ütött-kopott paneldzsungelek, valamint a poros, szinte romos épületek kényelmesen megférnek az óváros folyamatosan megújuló faszerkezetű, csilivili, tiritarka házaival.

A rohamtempóban történő fejlődésnek megvan a maga hátránya is: az ember olyan eklektikával szembesül a grúz városképet elnézve, ami mélyen szíven üti. Tbiliszi egyik új szimbóluma például egy olyan épület, amelyet egyébként senki sem szeretett volna szimbólumnak. Kivéve persze az arabokat, akik felhúzták. Egy hatalmas, csupa üveg szállodáról van szó, amely olyan masszívan ül rá Tbiliszi látképére, mintha egy, a Bazilikánál kétszer nagyobb rideg üvegdobozt húznánk fel a budai vár oldalába. Az arabok azzal hencegnek, hogy ez az ország első hatcsillagos szállodája, ami azért harmatos túlzás. Bár valóban ijesztően giccses szállodáról van szó, azért a nem messze lévő Marriott gyorsan lesprinteli színvonalban – mind árak, mind pedig a szolgáltatások minőségének szempontjából.

Az óvárost a faszerkezetű épületek miatt egészen sajátosan újítják fel: mindent (tehát MINDENT) lebontanak, és felhúzzák az épület korhű, pontos mását. A jellegzetes színkavalkádban pompázó grúz óváros épületeit tömörítő utcákból szinte meglepő hirtelenséggel tudunk áttévedni egy Andrássy útra emlékeztető, klasszicista európai épületekkel büszkélkedő utcába. (2017)" forrás

,, Tbiliszi annyit jelent, hogy meleg forrás. Már korábban eldöntöttük, hogy az alig alvás után először meglátogatjuk a helyi fürdők egyikét. Tbilisziben egy helyen rengeteg fürdő van. Ezek nem olyanok, mint nálunk, szóval ne hatalmas medencéket képzelj el, hanem pl. van 1 és akár 9 személyes. A fürdők vize a Mtkvari (más néven Kura, nem tudom, mikor melyiket használják) folyóba ömlik egy kis patakon keresztül. A fürdőkben masszázst is igénybe lehet venni, amit hamam néven hirdetnek. Anno Isztambulban (a Çemberlitaş-ban) kipróbáltuk a hamamot és a itteni csak részben emlékeztetett rá. Akkor egy kis meleg vizes locsolgatás után kiterültem a hamam közepén található nyolcszögletű, fűtött kőlapra, és vártam a masszőrre, aki jó 15-20 perc után szinte letámadott a dörzsölő kesztyűjével és elkezdte a testradírozást, majd a masszázst. Időnként nyakon öntött meleg vízzel. Egy felhabosított olívaszappant textilzsákokba töltik, és azokkal oszlatják el testünkön a habot.

A masszázst a hátunkon fekve kezdik, átmasszírozzák a hasunkat is, intim testrészekhez nem nyúlnak…ja és mindezt úgy, hogy egy szál bugyiban fekszel. A hamam-kezelés során megszabadulunk az elhalt hámsejtektől, megindul az anyagcserénk, és az izzadás során méreganyagok távoznak a szervezetünkből. Anno a masszázs része nagyon erős, de egyben nagyon kellemes volt. Nos az általunk meglátogatott grúz fürdő, ugyan török fürdő de nem száraz. Emlékszem anno Isztambulban kerestem a medencét…(2018)" forrás

,, A Tsminda Sameba Katedrálistól a központ felé haladva érdemes a Parlament felé venni az irányt, mert bár maga az épület nem túl látványos, a környező utcák hatalmas kontrasztként igaz poszt-szovjet időket idézve egy időutazásra hívják a turistákat. Több évtizede érintetlen utcakép, széteső szovjet autócsodák és vidám utcagyerekek teszik még teljesebbé a képet, mindezt alig néhány száz méterre a Parlamenttől.

Egy Tbiliszi városnézés alkalmával – főleg ha csak egy napunk van rá – fokozottan ügyelni kell arra, hogy ne vigyük túlzásba az épített környezethez kapcsolódó turistáskodást. Egy-két érdekes épület ugyan akad, de nagy hiba lenne Tbiliszinek csak ezt a részét megismerni, és ez alapján megítélni. Metrózzunk egyet az ütött-kopott városi metrón (még mindig jobb mint a mi 3-asunk), kávézunk akár 3-szor egy nap, kóstoljunk meg mindent és csak élvezzük az itt létünket. Ennek fontos állomásra lesz az esti programunk is, hiszen a fővárosban igencsak aktív éjszakai élet vár ránk: az Óváros zegzugos utcáin hangulatos és minőségi éttermek, pubok, bárok és klubok várnak ránk, így egy tbiliszi éjszakának csak a képzelet szabhat határt. (2018)" forrás