ÚTIKRITIKA.HU / Tbiliszi

Tbiliszi annyit jelent, hogy meleg forrás. A várost a 6.században alapították. Az 1,1 milliós Tbiliszi karakteres város, nem túlglobalizált, viszont hagyományokkal teli, ugyanakkor a fejlődés biztató jeleit is felmutató város. Pezseg az éjszakai élet, rengeteg fiatal sétál, szórakozik, beszélget. Tbiliszi tele van kis utcákkal, közökkel, amik roppant hangulatosak.

ata fotója

Fő látnivalók és nevezetességek:

A Szentháromság katedrális
Narikala erődítmény
Metekhi régi negyed
A Teknősbéka-tó
Óváros

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Tbilisz utcáinak tágassága, a dús lombozatú fákkal
Tbiliszi építészeti vegyességének furcsasága: nagyon régi, klasszikus, szovjet, ultramodern
Szinte minden éttermi étkezésünknél friss, jó minőségű étkeket ettünk, pedig nem a legdrágábbakba mentünk
A Nemzeti múzeumban a Tbilissi szovjet (megszállási) időszakával foglalkozó rész
Az óváros kis labirintusos utcái, benézni a rejtőzködő udvarokba, a rokonszenves könyvesboltok
Egy vendéglőben teljes üveggel elfogyasztott félédes vörösbor (usakhelauri a neve vagy valami hasonló)
A bazilika és a katedrális, valamint egy mecset és egy zsinagóga
Szombaton a folyóparton a bolhapiac a szovjet katonai cuccokkal
Az emberek barátságosak, segítőkészek, a nyelvi akadályok mellett is
A régi házak sofkéle, érdekes erkélyei

Nem tetszett

A rengeteg cigifüst, a taxisok is bebüdösítik az autójuk belsejét
A ronda szovjet hotelek nem túl jól sikerült modernizálása
A 4-5 csillagos hotelek recepciósain kívül gyakorlatilag sem angolul, sem németül nem beszél senki, még oroszul is csak az idősebbek
A szolgáltatók (pl. hotelszemélyzet, éttermi pincérek) hanyagságai, feledékenységei, szórakozottságai
Az óváros rémes álllapota; egy csoda hely lenne helyre állítva
Mogorva lakótelepek

d.i. fotója

Vélemények

A helyiek kifejezetten kedves,mosolygós, segítőkész és kiváncsi emberek: a fiatalok többsége jól beszél angolul, az idősebbek nem, de mindent megtesznek azért, hogy megoldják ezt a helyzetet: odahívnak bárkit tolmácsolni.

Tbiliszi szerelem:kelet és nyugat,a legmenőbb nyugati márkák mind jelen vannak,a kávézókon csak hüledeztünk,a cukrászdák,pékségek közül számos nemzetközi is jelen volt,természetesen.
Ugyanakkor az abszolút Isztanbulra jellemző frissen facsart és őrült finom gránátalma juice az utcán mindenhol,a hepehupás macskaköves hiányos utcai burkolat, ez mind-mind Tbiliszi.

(Lantoska, 2023)

,, Nekem alapvetően tetszett Tbiliszi, csak sajnos a belvárosban egy perc nyugta sincs a turistának a mindenféle üzleti ajánlattal minket fárasztó fickóktól.

Ezen kívül ami megdöbbentő, hogy jobbnál jobb kocsikkal járnak, amik az omladozó épületek előtt parkolnak. Ezeknek az épületeknek a felújításába valamiért senki sem akar pénzt fektetni.

Mindenesetre ha megszabadulsz a mukiktól, akik mindenféleképpen el akarnak neked adni valamit, a macskaköves belváros a szűk utcáival nagyon szép. (2022)

Ha Magyarországra gyakran mondják, hogy „vízfejű”, akkor Grúziára talán azt lehetne mondani, hogy egyetlen fej, amelyből csak egy keskeny nyúlvány indul ki. Az ország nagyjából négymilliós lakosságának több mint egynegyede Tbilisziben él, és ezen kívül csupán néhány további, néhány százezres város található – mintegy biztonsági tartalékként.

Két napot töltöttem Tbilisziben, és ez alatt az idő alatt szinte mindent sikerült felfedezni, amit a város kínál, sőt bőven jutott idő arra is, hogy mindazt megnézzem, ami akár csak egy kicsit is felkeltette az érdeklődésemet.
Tbilisziben ma is erősen jelen van a modern építészet, amit szerintem azért fontos kiemelni, mert bár nagyszerű, ha egy város büszkélkedhet gazdag múlttal és történelmi emlékekkel, de ha nem tudja magát a jelenben is meghatározni, akkor nem mutat valódi jövőképet sem.

Tbiliszi építészetileg is rendkívül eklektikus város. Egy-egy utcában egymás mellett állhat egy romos, omladozó ház és egy vadonatúj üvegpalota. Körbejártuk a legfontosabb látnivalókat: a Szentháromság (Sameba) katedrálist, amely a grúz ortodox egyház központja. Az épület a grúz egyházi építészet jellegzetességeit hordozza, bizánci hatásokkal fűszerezve. A világ harmadik legmagasabb ortodox katedrálisának számít 105 és fél méteres magasságával. Bejártuk a Metekhi negyedet, az óvárost, és ellátogattunk a Teknősbéka-tóhoz is. A folyó jobb partján a muszlim kultúra pozitív örökségei láthatók: például a fürdők, és az oszmán stílusú épületek, amelyek szépen fel vannak újítva, ahogy a mecset is. A folyóparton pedig a modern Grúzia új épületei sorakoznak.
A fővárosnak kétségkívül vannak pozitívumai. Érezhető a fejlődés – vagy legalábbis az erre való törekvés. Érdekes látvány, amikor egy rendezett utca után néhány lépésnyire hirtelen egy lepusztult sikátorba téved az ember. Más posztszocialista nagyvárosokkal szemben itt például sikerült bevezetni a tömegközlekedésben az elektromos chipkártyát, aminek a hátoldalán még egy metrótérkép is helyet kapott. Az is kellemes meglepetés volt, hogy sokan beszélnek angolul, ami megkönnyítette a dolgunkat, bár időnként az orosz nyelvvel is próbálkoztak.

Az orosz turistákat eddig sem kedveltem különösebben, de itt ez az érzés csak erősödött. Hihetetlenül tolakodóak, nem törődnek senkivel, és sajnos miattuk az árak szinte mindenhol magasabbak. Azokban az éttermekben, ahol az étlap oroszul is ki volt írva (ami elég gyakori), az árak rendre magasabbak voltak.

Tbiliszi kétségkívül az egyik leghangulatosabb és legszebb főváros, ahol valaha jártam. Kompakt óvárosa elbűvölő a helyenként már gondosan felújított, máshol még az idő vasfogának kitett házaival és épületeivel. A városképet különleges építészeti kavalkád jellemzi: bizánci és oszmán elemek keverednek modern-kori Art Nouveau részletekkel, 20. századi szovjet örökséggel, miközben már egy-egy 21. századi, futurisztikus üveg-acél építmény is megjelenik a látképben.
Tbiliszi zöld szíve a Botanikus Kert, ahol festői vízesés, nyugalom és üde növényzet várja a látogatót. Fölötte magasodik az ősi erőd, alatta az oszmán kori fürdőnegyed terül el. A környező kisebb-nagyobb dombokon kupolás templomok uralják a panorámát, melyet időnként egy-egy modern épület tör meg üveg és acél ragyogásával.

Az egész város olyan, mintha egyensúlyozna: félúton Nyugat és Kelet között, Perzsia és India felé vezető út mentén, miközben a nagy orosz árnyéka mindvégig ott húzódik a háttérben.

Odajutás

A Wizzair potom pénzért Kutaiszibe hoz (és visz),a reptérrôl pedig extra kényelmes módon lehet eljutni a fôvárosba,Tbiliszibe: kb 3-4 óra alatt. A buszon wifi van,wc nincs így nem praktikus sokat inni előtte. Egy megálló van e célból csak.
A buszjegyet meg lehet venni online vagy a helyszínen:természetesen itt is és szinte mindenhol fizethetünk kártyával azaz telefonnal. (lantoska, 2023)

Szállásválasztás

A belvárosban foglaltunk airbnb lakást:szokásosan a 3-as szabàly szerint:
-lokáció, -ár, -superhost legyen

Kettőnknek volt egy éjszaka 22 Euro,tiszta aranyos lakás,jó wifivel,törülköző,minden szokásosan.

A fővárosban:Tbilisziben érdemes a Liberty Square környékén lakni,mert innen minden könnyűszerrel és sétálva elérhető.
Mi a főúton laktunk illetve annak egy mellékutcájában:10-15 percre az említett tértől. (lantoska, 2023)

Közlekedés

Van metró ill buszközlekedés,megbízható és olcsó:1 Lari azaz 140 ft egy “menet”.
Kipróbáltuk a metrót is,a buszt is,mert a belvárosból a vonatállomásra ez a legpraktikusabb. ahonnan mindenfelé el lehet jutni a kicsi,de gyönyörű országon belül. (lantoska, 2023)

A repülő éjfél előtt nem sokkal, 23:55-kor indul Budapestről, és hajnalban, körülbelül 5 órakor érkezik meg Kutaiszibe. Ez ne ijesszen meg senkit: maga az út mindössze három órás, csak az időeltolódás miatt kell ehhez még két órát hozzáadni. Amint kilépünk a reptér várójába, szemben megtaláljuk a Georgian Bus pultját, ahol 20 lariért vehetünk jegyet Tbiliszibe — akár bankkártyával is. Egy lari jelenleg körülbelül 0,35 eurót ér, ezért praktikusabb, ha inkább eurót viszünk magunkkal, és azt váltjuk át helyben. A közel négyórás buszút végállomása Tbiliszi központjában, a Szent György téren van.

Városi busz - Ata fotója

Tbilisziben elektronikus jegyrendszer működik, ami kényelmesen és egyszerűen használható. A város közlekedését két metróvonal és számtalan buszjárat biztosítja. A metróállomásokra beléptető kapukon keresztül lehet bejutni, a buszokra pedig az első ajtón kell felszállni. A tarifa rendszer igazán egyszerű: egyféle vonaljegy van, de a rendszer kedvez azoknak, akik többet utaznak. A nap első utazása 50 tetri, a második 30 tetri, minden további pedig csak 20 tetri (1 tetri körülbelül 1 forintnak felel meg). Külön dicséret illeti, hogy a főként turistáknak szánt lanovkára is jó ugyanaz a kártya, amivel a Narikala-erődhöz juthatunk fel. Ennek díja magasabb, egy utazás 1 lari. Kissé bosszantó viszont, hogy a lanovkázás után a rendszer újraindítja a napi kedvezményeket, így ha ezután ismét metróra szállunk, úgy von le 50 tetrit, mintha aznap először utaznánk. Feltételezhetően ez valamilyen technikai hiba, amit talán időközben már orvosoltak. Maga a rendszer ötletes, és „Metromoney” vagy grúzos átírásban „Metrománi” néven ismert.

Tbilisziben a legnagyobb veszély nem a bűnözés, hanem az autós forgalom kaotikussága és a gyalogosok teljes figyelmen kívül hagyása. Néhány úttesten való átkelés után hamar rájöttünk, hogy itt a zebrán, teljesen szabályosan áthaladó gyalogosnak sincs semmiféle elsőbbsége az autókkal szemben. Teljesen mindegy, mit mutat a lámpa — a legtöbb sofőr még csak a legkisebb jelét sem adja annak, hogy lassítana, vagy figyelembe venné a gyalogost. Így aztán egy idő után mi is felhagytunk a zebrák keresésével, hiszen ott sem volt több esélyünk, mint bárhol máshol. Gyalogosan közlekedni Tbilisziben nagy odafigyelést igényel. Az utcákon emellett sok kóbor kutya kóborol, és volt, hogy sikerült is jól megijeszteniük.

A Béke hídja - Lantoska fotója

Étkezés

Ajánott éttermek: Pasanauri !

Valóban finom a grúz konyha de azért nem minden szép és jó itt Grúziában.
Éttermi felszolgálókat sürgősen Európába küldenék egy kicsit tanulni. Papucsban undorítóan felöltözött lányok és fiúk, unottan abszolút nem kedvesen szolgálnak fel a grúz fővárosban.
Szinte senki nem tud angolul viszont grúzul elég agresszívan tudnak válaszolni.
És csodák csodája minden étteremben KÖTELEZŐEN FIZETENDŐ 20% SZERVÍZDÍJ van amiért egyikük sem dolgozik meg.
Finom volt két napja a Hinkali és tegnap este a Xarcho és a grúz sör de azért 15.50-es számlára 20.35-öt fizetni az bicskanyitogató! (Ata, 2022)

A bolhapiac igazán érdekes élmény volt, de hamar ránk tört az éhség. A fiúk előre figyelmeztettek: a helyi ételek fantasztikusak lesznek — és nem is tévedtek. Dél körül ültünk be egy vendéglőbe, és bár eredetileg csak egy könnyű reggelit terveztünk, végül a hacsapurira és a khingalira esett a választásunk. A hacsapuri egy sós sajttal töltött lepény, a khingali pedig batyuba rejtett húsos leves, amit úgy lehet elfogyasztani, hogy először egy kis lyukat harapunk a tészta szélébe, és azon keresztül megisszuk a benne lévő levet. Nem sokkal később előkerült egy üveg csacsa is, a helyi erős párlat, hogy teljessé tegye az élményt.

Életem legjobb Pelmenijét ettem a Pirosmani étteremben.
Rendkívül gusztusosan volt tálalva. Forró agyagedényben rásütve a sajtos kenyér. Omlós húsos pirozskik tejfölös kapros lében és belefőzve Imereti sajt és szalonnadarabkák!

Ízléses a hely, jó a kiszolgálás és csak 10% a tip.. (Ata 2022)

Ata fotója

forrás

Lantoska fotói

Vásárlás

Igazán bizalomgerjesztő, fővárosi pénzváltó - Ata fotója

Balra fent a jaltai triót láthatjuk - Ata fotója

Lantoska fotója

Ata fotója

Szórakozás

A Jan Shardeni utcán és környékén található a legtöbb éjszakai szórakozóhely (bárok, diszkók, kávézók).

A Stamba Hotel lounge bárja - K-T. Gy.

Lantoska fotója

Social Fabrika

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy szovjet varroda Tbilisziben amely a 90-es években csődbe ment. Már már a lebontásán gondolkodtak de mivel olyan központi helyen volt az újvárosban igy a pesti romkocsmákhoz hasonlóan a grúz hippik nyitottak az elhanyagolt épületben bárokat, alternatív szórakozóhelyeket.
Mára a Tbiliszi fiatalok kedvenc kiülős helye lett, pár éve pedig a varroda főépületében szálloda és hostel nyílt 🙂 (2022, Ata)

Social Fabrik - Ata fotói

Közbiztonság

Tbiliszi az utcákon látható jelentős rendőri jelenlétnek köszönhetően eléggé biztonságos város. Biztonságosabb mint az eruópai nagyvárosok többsége. Ez nem mindig volt így. A kilencvenes években és az új évezred első éveiben Tbilisziben nagy volt a bűnözési ráta. Szerencsére pozitívan változtak a dolgok. Annyira, hogy lényegében Tbiliszi egyetlen negyedét, vagy akár elővárosát se lehet a turista szempontjából veszélyesnek minősíteni. Még késő este is nyugodtan lehet bárhol, biztonságban sétálni. Persze előfodulnak zsebtolvajlások, sőt rablások is, de a legritkábban fordul elő, hogy kifejezetten a turistát célozzák meg akcióval, támadással. Persze Tbilisziben is érvényesek a biztonsági alapszabályok. Tbilisziben a legnagyobb veszély nem a bűnözés, hanme az autóforgalom vadsága, a gyalogos semmibevétele.

Rendőrségi mikrobusz a belvárosban - Ata fotója

,, Tbiliszi sokak elmondásai alapján biztonságosabb, mint az európai nagyvárosok többsége. Még késő este is nyugodtan lehet bárhol sétálni. (H.B., 2018)

Ata fotója

Látnivalók

Óváros

Tsminda Sameba katedrális

Elter Karesz fotója

Rustaveli sugárút

A Béke hídja

Funicular

Saburtalo negyed

Nincs még egy olyan negyede Tbiliszinek amely annyira gyorsan fejlődne mint Saburtalo.
Sorra nőnek ki a magas épületek, lakóházak, bank központok. Jó is a városrész adottsága. Közel a belváros és munden oldalról hegyek veszik körül. Így kicsit hűvösebb is és közelebb a természet...(Ata, 2022)

Ata fotói

Vake negyed

Központi sugárútja a Chavchaavadze bulvár. Teljes átalakuláson és rehabilitáción ment át az egész környék.
Ízléses aluljárók, padok, pihenő, biciklisáv, kerékpár parkoló középen vezetett buszsáv. Felújított épületek.
Valóban nyugati színvonalú sugárút született. Az utat szegélyező platánfák pedig különös eleganciát adnak az útnak. (Ata, 2022)

Chavchavadze Ave - Ata fotói

Metekhi katedrális

Abanotubani negyed

,, Messziről uralja Abanotubani városrészt a mesés kék csempés - két kis minaretje miatt akár - siíta mecsethez hasonlító - Chreli Abano fürdő. Minden bizonnyal a Tbiliszi szulfurfürdőinek királya díszes homlokzata miatt.

Rengeteg orosz látogatja, mert nagy költőjük Puskin is itt járt 1829-ben és azt irta útinaplójába hogy egyetlen Tbiliszi nyaralás sem képzelhető el a török fürdő meglátogatása nélkül.
Nos én mar számtalan alkalommal jártam Tbilisziben de a fürdő felújítás miatt zárva volt, majd amikor kesz lett sem nyitott meg.
Most örömmel tapasztaltam hogy már várja a látogatókat. Borsos ám a belépő a luxus fürdőbe. Közös fürdő nincs, csak magánkabinok. A legkisebb kétszemélyesért is 20.000 Ft-ot kérnek egy órára, a gyönyörű VIP pihenő és medence ennek háromszorosa.

Abanotubani negyed Tbiliszi egyik legrégibb negyede ahol a legenda szerint Iberia királyának főnix madara az V. században találta meg a kénes gyógyvízet. "(Ata, 2022)

,,Tbiliszi-tenger" és a grúz Hősök tere

Hogy lehet az ember egyszerre Tbiliszi tengerpartján és közben megnézheti a grúz Hősök terét? 🙂
Nagyon egyszerűen. Aki járt már Tbilisziben tudja hogy nem egy alföldi város, dimbes-dombos a település sőt 1200 méter magas hegyek is övezik északról és délről is. Nehéz volt hajdanán a szovjet időkben alkalmas repülőteret találni.
Végül keleten lett a nemzetközi légikikötő de nehéz volt így is a megközelítés. A magas hegyek miatt Európa felől csak északról lehet berepülni. Mivel itt viszont elég gyakran ködös így nagy volt a balesetveszély. A szovjet vezetés úgy döntött mesterséges tavat építenek a leszálló útvonal alá és így ha baleset történik akkor a gép már alacsonyan szállva vízre esik 🙂

Nos most 35c volt, köd sehol viszont leszálló gép annál több. LOT, Fly Dubai, Georgian Airways 🙂
Tbiliszi tenger - ahogy a helyiek nevezik - az egyetlen hűsítő menekülés a hőség elől a városban. Nyugati partján nagy kiépített homokos partszakasz van, de én a sziklás délit választottam ahol lehet kicsit nudizni is 🙂
A naplemente pedig a legcsodásabb a tó nyugati vége feletti kis hegyről ahol a Grúzok Története monumentális emlékmű van.

A Peresztrojka idején 1985-ben kezdte a hires grúz építész Tsereteli az építést. Végül soha nem készült el teljesen de óriási 13 oszlopon mutatja be a grúz nép történetét, a szenteket, királyokat, cárokat. Gyönyörű a körpanoráma innen a városra és fürdik az ember a lemenő nap utolsó sugaraiban 🙂 (Ata, 2022, szeptember)

További beszámolók

Bejártuk Tbiliszi óvárosát, megkerestük a Szabadság hidat, ami szerintem valódi építészeti csoda. Átsétáltunk a túloldalra, és onnan is megcsodáltuk a város modern épületeit. Amikor először kezdtem el érdeklődni Grúzia iránt, meglepett, mennyi különleges, kortárs épületet találni itt. Mindegyikben van valami kedves, valami eredeti ötlet, ami szerethetővé teszi őket. Az összhatás különösen izgalmas, mert a modern építmények mellett omladozó házak és erősen keleties stílusú épületek sorakoznak. Építészetileg lenyűgöző ez a város! A kedvencem a tévétorony — önmagában talán semmi extra, pont olyan, mint bármelyik posztszovjet városban, de az, aki kitalálta, hogy éjszaka színes, villódzó fényekkel világítsák meg, megérdemelne valami elismerést. Szerintem zseniális!
Végigjártuk a turisták által „kötelezőnek” tartott látnivalókat, bolyongtunk a várban, és persze másztunk rengeteg lépcsőt is… Itt muszáj megjegyeznem: valamiért Tbilisziben akadnak emberek, akik viccesnek tartják az irányjelző táblák elforgatását. Egyszer jól meg is szívtuk emiatt, mert hittünk a tábla irányának, és fél órán át másztuk a lépcsőket rossz irányba — köszönet az „ötletes” elkövetőnek! A piac kihagyhatatlan élmény, itt tényleg mindent árulnak: fegyvereket, jelvényeket, ételeket, és sok olyasmit is, amire az ember nem is gondolna. Én egy övet hoztam el onnan, és még most is olyan, mintha új lenne — biztos, hogy sokáig hű társam marad.

Délelőtt indultunk útnak a csodálatos kilátással bíró szállásunkról. Végigsétáltunk a tengerparti úton, búcsút intettünk a pálmafáknak, a tengernek, a tegnap használt felvonónak, majd megkerestük a marshrutka állomást. Útközben egy kétszer négysávos úton kellett átkelnünk, ahol se zebra, se lámpa nem volt. Sok szerencsét kívántunk magunknak – az autósok ugyanis mit sem törődtek a gyalogosokkal, lassítás helyett inkább gyorsítottak, ahogy mellénk értek. A marshrutkák végállomása igazi forgatag: itt tényleg van minden, amit csak el tudsz képzelni. Inkább egy mozgó piacra hasonlít, ahol árusok sétálnak a járművek között, próbálva eladni portékáikat. Amíg vártunk, jött mandarinárus, kenyérárus, zoknikat kínáló ember, sőt, mindenféle ételt árulók és persze koldusok is. Köztük egy fiatal lány, karján egy kisbabával, aki főleg a gyerekünkhöz fordult, pénzt kérve és magyarázva. Nem baj, ha látja az ember, hogy az élet mennyiféle arcot mutathat.
Tbilisziben egy egész napot szántunk a város felfedezésére, hiszen mégis egy nagy múltú, karakteres településről van szó. A lakosság nagy része ma is grúz ortodox vallású, és meglepő volt látni, mennyi fiatal jár templomba, vagy vet keresztet, ahogy elhalad egy templom előtt. A mise végeztével a pap becsukja az oltár előtti díszes paravánt, pont, mint amikor egy színdarab végén összezár a függöny, a hívek pedig még maradnak néhány percre imádkozni. Van, aki egy ikont csókol meg, mások a földön térdelve hajolnak előre. Egy kis asszonykórus egyházi énekeket adott elő, és a templom akusztikája, a tömjén illata, a tetőablakon átszűrődő fények mind meghitté tették az élményt. Átkeltünk a folyó túlpartjára, ahol egy XIII. századi templom áll egy sziklafal tetején. Egy modern gyaloghíd vezetett volna oda, de egy őr jelezte, hogy csak az autós híd járható, ami jóval messzebb volt. Végül kocsival mentünk, ami jól is jött, mert így egy turistacsoporthoz csatlakozva könnyen megtaláltuk a várba vezető utat.

A várból újabb lélegzetelállító kilátás nyílt a városra – tényleg lenyűgöző messziről Tbiliszi. A vár alatt botanikus kert terül el, egy gyors folyású patakkal. Délre már úgy éreztük, szinte mindent láttunk. A kalauzok említettek egy siklót és egy kötélvasutat, amelyek a hegytetőn álló vidámparkhoz visznek, de egyik sem működött: a sínek rozsdásak voltak, a pénztár zárva, mintha rég elfeledték volna őket. Így múzeumok helyett inkább végigsétáltunk a fő sugárúton, ahol a parlament, a minisztériumok, az operaház, múzeumok és az egyetem épületei sorakoznak. A járdán hömpölygött a tömeg, koldus gyerekek is feltűntek itt-ott. Elegáns butikok és éttermek váltották egymást. Vettünk egy hűtőmágnest emlékbe, majd megkóstoltuk a híres grúz hacsapurit: ovális, kelt tésztás lepény tejföllel, sajtkockákkal, tükörtojással a tetején, frissen kemencében sütve. Több változata is van, és a pincérnőtől ki is kérdeztük a neveket, hogy legközelebb másfélét próbálhassunk. A nap végén elmentünk egy temetőbe is, ahol lenyűgöztek a gondosan csiszolt márvány síremlékek és az aprólékosan kidolgozott domborművek – különösen szembetűnő ez, ha az egyszerű, gyakran elhanyagolt lakóházakkal vetjük össze. Itt minden síremlék mestermunka, mintha csak egy műhely remeke lenne.

Tbiliszi látképe - Elter Karcsi fotója

Tbilisziben igazán mélyen átélhetjük azt a posztszovjet életérzést, ami nálunk már szinte teljesen eltűnt. Az épületek nagy része még ma is viseli az idő és a történelem nyomait, a főutcán például olyan üzletek is akadnak, amelyek kirakatában a laikus szem számára is egyértelmű hamisítványok sorakoznak neves divatmárkák logójával. A metró állapota sokszor még a budapesti hármas vonal legrosszabb napjait is alulmúlja, és az utcákon mindenütt apróságokat, régi kacatokat áruló idős asszonyok ülnek. Ugyanakkor érezhető a fejlődés: ömlik ide a kínai, orosz, ukrán tőke, meg persze egy kevés amerikai pénz is. Évről évre új épületek, frissen kialakított terek, modern utak jelennek meg. Ez csak tovább fokozza Tbiliszi sajátos, eklektikus hangulatát: futurisztikus, tekergő formájú modern építmények, új lakóparkok, ütött-kopott panelrengetegek és poros, szinte romos régi házak sorakoznak egymás mellett, miközben az óváros színes, faszerkezetű házai is egyre szebbek lesznek a folyamatos felújításoknak köszönhetően.
A fejlődés rohanó tempója persze nem mindig előnyös. A városképet nézve az ember szívét szorítja az a sokféleség, ami néha kaotikusnak hat. Az egyik új szimbólumnak számító épület például valójában senki kedvence nem lett, kivéve persze az arab befektetőket, akik megépítették. Ez az óriási, üvegből készült szálloda úgy ül rá a város látképére, mintha a budai vár oldalába emelnénk egy rideg, kétszer akkora üvegdobozt, mint a Bazilika. Bár az építtetők büszkén hirdetik, hogy ez az ország első hatcsillagos szállodája, ez igencsak túlzó állítás. A nem messze található Marriott például bármikor lepipálja mind az árak, mind a szolgáltatások minősége terén.

Az óvárost különleges módon újítják fel: az itt álló, faszerkezetes házakat teljesen lebontják, majd az eredetivel megegyező, hű másukat építik újra. Így a grúz óváros élénk színeiben pompázó utcáiról egy szempillantás alatt sétálhatunk át egy klasszicista hangulatú sugárútra, amely az Andrássy útra emlékeztet, és európai stílusú palotáival, elegáns épületeivel büszkélkedik.

Tbiliszi neve annyit jelent: meleg forrás. Már korábban elhatároztuk, hogy a hosszú éjszaka után első dolgunk lesz felkeresni az egyik helyi fürdőt. Tbilisziben egy környéken több fürdő is található egymás mellett. Ezek azonban teljesen mások, mint amiket nálunk megszoktunk: itt ne hatalmas medencékre gondoljunk, hanem inkább kisebb, akár 1-9 fő befogadására alkalmas fürdőhelyiségekre. A fürdők vize egy kis patakon át folyik a Mtkvari (más néven Kura) folyóba. A fürdők többségében masszázst is lehet kérni, amit hamam néven kínálnak. Azt hittem, hasonlít majd az isztambuli élményhez, amit korábban kipróbáltam, de ez csak részben emlékeztetett arra. Ott például egy kis meleg vizes locsolás után elnyúltam a hamam közepén lévő nyolcszögletű, fűtött kőlapra, majd hosszas várakozás után megérkezett a masszőr, aki a dörzskesztyűjével alaposan lesikálta a bőrömet, aztán következett a masszázs, időnként meleg vízzel leöntve. A felhabosított olívaszappant textilzsákból nyomta rám, hogy a hab mindenhol egyenletesen oszoljon el.

A masszázs általában a háton fekve kezdődik, átdolgozzák a hasat is, de az intim részeket érintetlenül hagyják — mindez úgy zajlik, hogy az ember csupán egy fürdőbugyit visel. A kezelés alatt az elhalt hámsejtektől megszabadulunk, serken az anyagcsere, és az izzadás során a méreganyagok is távoznak a szervezetből. Emlékszem, az eredeti hamam masszázsa erőteljes, de kifejezetten jóleső volt. A tbiliszi fürdő, amit kipróbáltunk, ugyan török fürdőnek számít, de nem száraz, inkább párás, és most már tudom, miért nem találtam ott sem hatalmas medencéket: nem is az a lényege ezeknek a helyeknek.

A Tsminda Sameba katedrálistól a belváros felé haladva érdemes a Parlament irányába sétálni. Maga az épület talán nem tartozik a leglátványosabb látnivalók közé, de a környező utcák igazi időutazásra csábítanak: a posztszovjet korszak hangulatát idézik meg, ahol több évtizede változatlan utcakép, rozoga szovjet autók és vidám utcagyerekek teszik teljessé a képet – mindezt alig pár száz méterre a Parlamenttől.

Egy tbiliszi városnézés során – főleg ha csak egy nap áll rendelkezésünkre – érdemes figyelni arra, hogy ne merüljünk el túlzottan az épületek és az épített környezet felfedezésében. Akad persze néhány különleges épület, de nagy hiba lenne Tbiliszit csupán az építészete alapján megítélni. Inkább üljünk fel a város ütött-kopott, de hangulatos metrójára, kortyoljunk el napközben akár három csésze kávét is, és kóstoljuk meg a helyi ízeket, miközben átadjuk magunkat az élménynek. Az esti programot se hagyjuk ki, hiszen a főváros éjszakai élete pezsgő és sokszínű: az óváros szűk utcáiban hangulatos éttermek, bárok, pubok és klubok sorakoznak, így egy tbiliszi éjszaka élményeinek csak a fantáziánk szabhat határt.