ÚTIKRITIKA.HU / Grúzia

Grúzia magas hegyi területei (elsősorban Svaneti, Khevsureti, Tusheti, valamint Kazbegi térsége) turisztikailag rendkívül érdekesek, sok egyedülálló élményt nyújtanak. Négykerék-meghajtású terepjáróval számos gyönyörű kirándulóhely biztonságosan megközelíthető. Biztonságos kirándulások tehetők a megfelelő infrastruktúrával ellátott nemzeti parkokban, amelyek országszerte megtalálhatók. A turisták készüljenek fel és tájékozódjanak egy-egy grúziai térség sajtosságairól, mielőtt utazásukat megkezdik. Lehetőség szerint a turisták számára könnyen elérhető kirándulási célpontokat keressék, komolyabb kirándulást a Kaukázusban magas hegyi térségeiben csak megfelelő tapasztalatok birtokában, jó egészségi állapotban, 　komoly felszereléssel, élelmiszer készletekkel, meleg ruházattal, lehetőség szerint helyi túravezetővel tegyenek. Fontos a helyi lakossággal való kapcsolattartás lehetősége, s annak elkerülése, hogy lakatlan területekre tévedjenek.

A nemzeti parkok területein kívül eső kaukázusi hegyekben rendkívül veszélyes a terep, az erdőkben sok a vadállat, s minden évben számos külföldi turista az életévével fizet a kalandozásokért. A helyi hatóságok, a rendőrség eszközei a bajba jutott turisták felkutatására korlátozottak, egyes területekre megfelelő felszerelés és infrastruktúra birtokában maguk sem lépnek be. Sok külföldi turista eltéved, ezért 　hegyi mentőosztagok kiküldésére nincs minden esetben lehetőség és kapacitás. Grúzia természeti különlegességekben gazdag ország, a természetjárók és kirándulni vágyók részére rendkívül sok lehetőséget kínál. Ahhoz azonban, hogy a kirándulni vágyó el is jusson a természeti szépségek közelébe az utak rendkívül rossz minősége, elhanyagoltsága miatt az esetek többségében négy kerék meghajtású terepjáróval kell rendelkeznie. A nagyközönség számára megnyitott sportcentrumok, uszodák száma viszonylag kevés, az intézmények higiéniai színvonala, és felszereltsége számos kívánni valót hagy maga után. Grúziára nem jellemző a tömegsport kifejlődése. A kerékpározás a grúz közlekedési kultúra hiánya miatt egyáltalán nem lehetséges, kerékpárosokat szinte sehol nem is lehet látni.

,, Templomokat érdemes látogatni Grúziában. Ebben a nagyon mélyen vallásos, ortodox országban ugyanis minden rekettyebokor tövében találunk egy templomot vagy kolostort. De érdemes belépni egy templomba már csak azért is, hogy megtudjuk, milyen az, ha egy ilyen épületben nincs szék.

Monumentális és elbűvölő épületeket húztak fel félelmetesen gyönyörű helyekre. Elég csak, mondjuk, a 6. században felhúzott Jvari-székesegyház-kolostorra gondolni, amely egy Dunakanyar-hangulatú helyen, két folyó találkozásánál, egy hegy tetején mereng magányosan.

A kilátás pazar, a feeling pedig igazán sajátos: mielőtt még át-átjárna minket a hit, belebotlunk az úton kószáló, legelésző marhákba (ez autópályán is könnyen előfordul), illetve a Ladák tetejéről mindenféle utángyártott csecsebecsét áruló helyiekbe. (2017)" forrás

V. Zsuzsa fotója

https://gogruziallc.wixsite.com/ggtour

Gori

A Shida Karti régióban fekvő Gori város leginkább arról híres, hogy itt született a szovjet, kommunista diktátor Sztálin, grúz nevén: Joszif Visszarianovics Dzsugasvili. Gori lakói büszkék városuk szülöttjére, mint aki megvédte az országot a náci Németország támadásától, birodalommá nővesztette Szovjetuniót, s mindezt grúz emberként. Egyébként Gori városán kívül Grúziában azért nem bálványozzák annyira Sztálint.

Sztálin témában van egy múzeum, amely egyáltalán nem törekszik Sztálin életművének árnyalt megközelítésére. Ugyanolyan propaganda az irányadó, mint ami a szovjet időkből megmaradt. Persze talán éppen ezért érdekes megnézni.

Sztálin szülőháza nem túl érdekes. Fotózkodni ok, és ennyi.

Gori - szupermarket

A város központjában a főtérről már 2010-ben eltüntették a nagy Sztálin-szobrot az akkori grúz elnök utasítására. Indoklásképpen egy minisztere azt nyilatkozta, hogy " történelmi példaképként olyan emberekre kell emlékeznünk, akik normális, civilizált országot próbáltak teremteni. Egy ilyen vérszomjas hóhér nem lehet a példaképünk". A helyi emberek esetleges tiltakozását elkerülendő, az éjszaka leple alatt gyorsan elvitték a szobrot valahova.

,, Megnéztük Sztálin szülőházát a múzeum kertjében. Itt áll egy páncélozott vasúti kocsi is, amellyel Sztálin olyan fontos eseményekre utazott, mint például a jaltai és a teheráni konferencia. Az egykori vezérnek a mai napig nagy kultusza van Grúziában: helyi idegenvezetőnk elmondta, hogy sokan, főként az idősebb generáció tagjai a mai napig elismerik és éltetik őt, míg a fiatalabbak már nem tudnak azonosulni elveivel és tetteivel. (2017)" forrás

Sztálin a vonaton itt végezte a dolgát - fotó by Elter

Az a bizonyos vonat - fotó by Jetta

A város nem igazán fejlett, szinte olyan a hely, mint Sztálin idején. Gori nem nagy, gyalog könnyedén bejárható.

Tbiliszi Didube nevű piacától naponta több iránytaxi (marsrutka) közlekedik Gori főteréig. Óránként közlekednek távolsági buszok is. A buszjegy egy irányba kb. 380 forintba kerül. Nem sok.

Gori programját össze lehet kötni a hajdani Selyemút egyik pontjánakl, Uplistsikhe-nek a meglátogatásával.

Mtskheta múzeumváros (templomegyüttes)

,, A Szvetichoveli székesegyházat pedig azért is érdemes megnézni, mert a grúz ortodox egyház központjának számít, valamint az ország második legnagyobb vallási épülete. A székesegyházat egy kert veszi körül, ahol körbejárható az épület, körülötte pedig árusok tömkelege kínálja portékáit a frissen préselt gránátalmalétől és az erős helyi fekete teától a grúz specialitásnak számító, gyümölcsléből készült zselével bevont dióféléken – a csurcselán – át a kisebb-nagyobb szuvenírekig. (2017)" forrás

fotó by Elter

,, Busszal érdemes menni a Didube metrómegállótól. Félóránként indulnak a járatok a 7 kilométerre fekvő településre és a buszjegy ára mindössze 1 Lari. A városka i.e. 3. századtól i.sz. 5. századig Grúzia fővárosaként funkcionált, mígnem Gorgasali király végleg Tbiliszibe költöztette az ország központját. A grúzok számára mind a mai napig különleges spirituális jelentőséggel bír a hely, mivel először itt, i.sz. 327-ben terjedt el a kereszténység. Már az útról látszik, ahogy a Szvetichoveli-székesegyház magasodik, amely vitathatatlanul a grúz ortodox egyház központja és egyben az ország második legnagyobb egyházi épülete a nemrég elkészült tbiliszi Szameba után. Ez a grandiózus katedrális a grúz templomi építészet fénykorából, a 11. századból származik, s a legenda szerint azon a helyen áll, ahol egykor Krisztus köntösét eltemették. A 18. század vége felé masszív védőfalat húztak a székesegyház köré, kissé erődszerű jelleget kölcsönözve a helynek. (2019) forrás

Szvetichoveli székesegyház - fotó by Elter

Bagrati katedrálisa és a Gelati kolostor

Bagrati székesegyház - fotó by Elter

Gelati kolostor - fotó by Elter

,, A hotel segítségével magántaxit hívtunk (elkövettük azt a hibát, hogy nem alkudtunk), félórával később és 50 Larival kevesebbel pedig a Gelati monostornál találtuk magunkat. Az épületet éppen felújították, azonban még így is gyönyörű látványt nyújtott a közel 1000 éves kolostor, a környezettől és a kilátástól pedig szintén elakadt a szavam. Nem csoda, hogy az UNESCO ezt is a világörökség részévé tette. Utunk innen a közelben lévő Motsameta kolostor felé folytatódott, amely szintén gyönyörű helyen, egy kisebb hegyi kiemelkedésen található. Mivel lassan kezdett sötétedni, és a visszaút szerpentinekkel és szabadon kószáló tehenekkel tarkított volt, visszaindultunk a városba. (2018)" forrás

Gelati templombelső - fotó by Elter

Felső Svaneti (hegyi falvak)

Jön!

Batumi (tengerpart)

Az ország tengerpartja Batumi környékén kavicsos, Batumitól északabbra homokos. Ennek a homoknak az a különlegessége, hogy vastartalmú és mágneses, ezért alkalmas az ízületi bántalmak gyógyítására.

"Batumi talán Grúzia leggazdagabb városa, felkapott tengerparti üdülőhely. A hotel igazán pazar, üveg lift az átriumban, spa és night club. Egy gond van csak, hogy a környéken nincs út. Úgy értem, nem hogy útburkolat nincs, de az utca felülete oly mértékben hepehupás, hogy csak lánctalpas járművel járható. És nem csak ideiglenesen, építkezésnek nyomát sem láttuk. A helyiek mit sem törődve a futóművükkel, bukdácsolnak tizenéves mercijeikkel a tankcsapda méretű árkokon. (2010)" forrás

"Batumit ma már akár Kelet-Európa Las Vegasaként is lehetne jellemezni: a török szerencsejáték-tilalom elöl menekülő gazdag vállalkozók látványos kaszinókat és luxusszállodákat építettek, amelyeket remekül kiegészítenek a helyi (vagy kormányzati) beruházásban kivitelezett toronyépületek és történelmi látványosságok. A rendezett tengerparti sétányon álló modern ABC-toronyra például DNS-spirált megidézve csavarodik fel egy szalag, rajta a grúz ábécé betűivel. Tőle nem messze található a 2 éve átadott Chacha-torony, az ország törkölypálinkájának jelképe. Batumiban el lehet menni delfinekkel úszni, két kerékre pattanva fel lehet fedezni a várost, vagy a központból induló kabinos felvonóval fel lehet menni a Batumi melletti hegyre. Onnan igazán élvezetes a kilátás. " (Turizmus Panoráma, 2014)"

" Batumi teljesen más volt, mint mondjuk Batumi elővárosa. Mintha a szovjet tömbház program Disney Worlddel és Dubai főépítészével keveredett volna egy swinger partyba, és ebből a mindenki-mindenkivelből született volna egy gyermek, legyen neve Batumi.

A giccs, a nagyvonalú futurizmus, a posztszovjet hányás és a kis grúz faházak váltogatják egymást minden utcasarkon. Hihetetlenül eklektikus és alapvetően baromi jó hangulatú város. Batumi gazdag és Batumi köszöni szépen, jól van! Üvölt belőle, hogy metropolisz akar lenni, pedig csak 150 000 fős kisváros. Kisebb, mint Szeged, mégsem érzed egy egyórás séta után, hogy köszi, akkor most menjünk haza!

Este sétálgattunk a városban és megnéztük az olyan híres látványosságokat, mint az Alphabetic Tower, ami annak állít emléket, hogy a grúz nyelv legalább olyan elbaszott, mint a magyar, de nekik legalább olyan ABC-jük van, amit rajtuk kívül nem tud elolvasni senki. (2017)" forrás

Kutaisi

Reptérről a belvárosba (2023): Georgianbus, 5 lari egy iranyba. De a taxi is olcsó, ha appal rendeled (pl bolt, yandex taxi, maxim) akkor még átverni se tudnak.

"Kutaisibe érve az az érzése az embernek, hogy itt minden házat bontott anyagból építenek szigorúan mesterember nélkül. A város egy turisztikai gyöngyszem is lehetne fekvésénél fogva, de az épületek nagy része rendesen elcsúfítja a látképet. A fő látványosságot, a Bagrati katedrálist nem sikerült autóval megközelítenem, mert bár egy dombtetőn van, mégsem találtam meg az odavezető utat. Feltehetőleg nincs is, csak gyalogösvény, de így esőben nem vállalkoztunk a megmászására. (2010)" forrás

"Kutaisi mellett meglátogatható a Prométeusz-barlang, amely másfél kilométer hosszan kiépített, cseppkövek között vezető túravonallal és barlangtavi csónakázás lehetőségével hivogat." (Turizmus Panoráma, 2014)

" Kutaisi nem a legszebb arcát mutatta, de Kutaisi arca nem is szép, sőt azt kell mondjam, Kutaisi egy kurva ronda város, ahol még mindig a nyolcvanas évek szocialista életérzése az úr.

Körbesétáltam Kutaisit, és megnéztem a helyi látnivalókat, amiket kb. egy kezemen meg tudok számolni, de Kutaisibe nem is a városért jön az ember, hanem azért, amit innen kiindulva a régióban meg lehet nézni. (2017)" forrás

fotó by Elter

,, Kutaiszi Grúzia második legnagyobb városa kb. 200 ezer lakosával. Méretére nem találtam pontos adatot, de még női szemmértékkel is biztosan merem állítani: nem nagy. Ezért is meglepő, hogy a közlekedésük kissé káoszos. Bal és jobb kormányos autók vegyesen közlekednek, miközben a közlekedés a magyar szabályok szerint működik. Sávok felfestve alig vannak, a körforgalomnak kinéző kereszteződésekben az erősebb nyer. Ennek ellenére baleseteket nem láttunk, a gyalogosokra mindig figyeltek, és emiatt néhány sarok után már félelem érzetünk sem volt.

A város legnagyobb nevezetessége a Bagrati székesegyház. A szintén dombtetőn található katedrális a 11. század elején épült, amelyet 2010 és 2012 között építettek újjá. Ne lepődj meg, a domboldalon felfelé vezető, kb. 15 perces úton, mint Kutaiszi legnagyobb részén, gazdátlan(nak tűnő) kutyákba fogsz botlani. A többség Rád sem fog hederíteni, azonban a barátkozósabb része kéretlenül is elkísér utadon néhány falat reményében bárhová. De nem kell tőlük félned, nagyon barátságosak, jámborak, és látszólag egészségesek. A város másik nevezetessége a botanikus kert, amelynek egyik legnagyobb érdekessége volt egy fa odvába vájt imahely, amelyet a helyiek előszeretettel ki is használnak. A kutyakíséret itt sem maradt el. (2018)" forrás

Méhész Zsuzsi fotója

,, A kezdeti tanácstalanságot gyors várossétával oszlattuk szét, a központban megnéztük a város talán legérdekesebb pontját, az Aranygyapjú meséjéből ismert kolkhiszi bikákat ábrázoló szökőkutat. Ezt követően a Rusztaveli hídon átkelve a kissé megeredt Rioni folyó túlpartján megnéztük a Gabasvili-parkot, ahol szovjet időket idéző vidámparkszerűség állt (természetesen teljesen elhagyatottan). (2019)" forrás

Borjomi-Kharagauli Nemzeti Park

fotó by Elter

Borjomi városka

Méhész Zsuzsi fotója

Egyéb turisztikai információk

Davit Gareji (Bertubani) sziklába vájt kolostora kedvelt turisztikai látványosság. Tekintettel azonban arra, hogy a kolostor és kirándulókörnyezete a georgiai-azerbajdzsáni határ vitatott szakaszán található, illetve a határ a kolostor környezetében nincs kitűzve, a Külügyminisztérium nem javasolja a kolostor megközelítését, mert fennáll a veszélye annak, hogy a látogató azeri területre téved, ahol az azeri járőrök, mint illegális határátlépőt őrizetbe veszik. A területen nyáron, illetve meleg időben veszélyes ugró viperák is előfordulnak. A kolostor-templom megtekintésére ezért a szeptember-november közötti időszak a legalkalmasabb, amikor a kígyók már elvermelték magukat. Fontos, hogy esetleges kígyómarás estén minél gyorsabban megfelelő orvosi ellátáshoz jussunk.

Síelés Grúziában

A Wizzair Grúziában Kutaisibe repül, amitől nem messze fekszik a Kaukázus a maga 5 ezer métert is meghaladó hegycsúcsaival. Tehát van síterep!

"A sielok.hu szakportál szerint 4 valamire való síterep található az országban, ezek közül Gudauri tűnt az optimális választásnak az 57 kilométer hosszú, 1990-3279 méteres magasságban található pályarendszerével. Úgy döntöttünk, mivel a repülők éjszaka közlekednek, kihasználjuk a heti két járatban rejlő lehetőséget és először csak három napra utazunk el felderíteni a terepet. A fapados repülőjegyekhez szinte fillérekért hozzájutottunk, foglaltunk egy – a pályáktól csak pár perc sétára található – panzióban szobát. Eddig sima ügy.

A bonyodalmat inkább az okozta, hogy a pálya a repülőtértől 300 kilométer távolságban fekszik. Először autóbérlésben gondolkodtunk. A nagy, nemzetközileg is ismert autókölcsönző cégek nincsenek jelen ezen a kis repülőtéren, így a helyi, kis irodák ajánlataiból lehetett válogatni, de sem az árak, sem a tizenéves autók műszaki színvonala nem volt meggyőző – és ekkor még nem is sejtettük a helyi közlekedési viszonyokat. Keresgélés közben bukkantam rá egy komolynak tűnő minibuszos cégre, ami többféle, közvetlen transzfer szolgáltatást kínált, köztük Gudaurit is. Felvettem velük e-mailben a kapcsolatot, minden felmerülő kérdésre szinte azonnal, folyékony angolsággal válaszoltak (akkor még nem tudtuk, hogy ez mekkora kiváltság), illetve rugalmasan kezelték a foglalásunkkal kapcsolatos, utolsó pillanatban történő változtatásokat is. Fizetni helyben kellett csak.

Gudaurinak jól használható, informatív, angol nyelven is elérhető honlapja van, ez alapján fel tudtunk készülni a helyi viszonyokból: időjárás, felvonók és pályák állapota, bérlet árak, szállások, vásárlási lehetőségek, van live webcam, és 2015 januárjától okostelefonos alkalmazás is letölthető, ami a falu és a pályák térképét is tartalmazza. Ez később nagyon hasznosnak bizonyult. Ugyan a honlap szerint felszerelés bérlésére is van lehetőség, de mi jobban szeretjük a saját, bevált sícipőnket és lécünket, így egy januári szombat este összes cuccunkkal együtt vártuk Ferihegy 2B termináljában a gép indulását. Hamar kiderült, hogy a járatot inkább a grúzok miatt tartják fent, elvétve voltak az utasok között magyarok, de egy körülbelül 15 fős, norvég fiatalokból álló csoport is várakozott a beszállításra. A méretes sízsákjaik alapján egyértelmű volt, hogy ők is a Kaukázus lejtőin keresik a megszokottól eltérő kalandokat. (2015)" forrás

,, Ha valaki azt hallja, hogy sziklaváros, szinte biztosan Kappadókia jut eszébe, pedig mennyire nem csak ott vannak ilyen helyek! Az örmény bejegyzésben írtam már egy szikalkolostorról (Geghard), meg hogy ilyen Grúziában is található, ráadásul sokkal érdekesebb is. Én David Gareja mellett még kettőben jártam mostanság, de ezek a fővárostól nyugatra vannak, így nem kombinálhatóak.

A fővároshoz közelebbi, és ami összeszervezhető más kirándulásokkal, Uplistsikhe. Ez a sziklaváros Grúzia egyik legrégebbi települése, még jóval a keresztény idők előttről. Goritól nincs messze, taxival simán vállalható pár lariért, de vonattal is megközelíthető Tbilisziből. A vasútállomás nem a látványosság mellett van, hanem a folyó másik oldalán, kb fél óra sétányira a hegytől. Ami miatt mégis érdemes gyalog megközelíteni a helyet, az a romváros a hegy lábainál." forrás

Abháziáról, Szuhumiról itt