ÚTIKRITIKA.HU / Grúzia

Grúzia

Egészség | Közlekedés | Étkezés | Vásárlás és pénzváltás | Közbiztonság | Egyéb hasznos információk | Magyar külképviselet | Fotóegyveleg

.

Várakozó utas?  - Ata fotója

Egészség

Grúzia meglátogatása előtt itthon mindenképpen kell betegség- és egészségbiztosítást kötni! Ajánljuk erre a célra a Vista utazási irodáit, mert nagyon lelkiismeretesen adnak tájékoztatást egyes biztosítási kategóriák előnyeiről, hátrányairól.

A grúz egészségi ellátórendszer jelenleg meglehetősen elavult. Tbilisziben és a nagyobb városokban van megfelelő magán orvosi ellátás, de　rendkívül drága. A grúz orvosok és kórházak gyakran előre kérik befizetni a gyógykezelés költségét. Tbilisziben sürgős esetekben a Medi- Club Georgia rendelőt célszerű felkeresni, melynek szolgáltatása drága, de a rendelő hivatalos számláját a magyar egészségbiztosító elfogadja.

Medi Club Georgia

• Cím: 22a, Tashkenti Street, 0160 Tbilisi
• Tel: + 995 32 2251991 - E-mail: mcg@mediclubgeorgia.ge
• Web: www.mediclubgeorgia.ge - Sürgősségi ellátás: +995 599 251991, +995 599 581991

Minőségi gyógyszerek vény nélkül, gyógyszertárakban is beszerezhetőek. Gyógyszer vásárláskor ajánlott kiemelt figyelmet fordítani a készítmény szavatosságára! Csapvíz fogyasztása nem javasolt, a boltokban kapható palackozott víz biztonságosnak tekinthető.

2018-ban Grúziában legalizálták a marihuanát. Hogy miért raktuk ezt az egészség témához? Tán a szórakozás témához kellett volna? 

Közlekedés

Grúziában a városi tömegközlekedés nem drága, de meglehetősen átláthatatlan és kaotikus. A tömegközlekedés igénybevételét nehezíti az is, hogy a járműveken elhelyezett útvonaltáblák grúz nyelvűek. A szovjetrendszerből megmaradt az iránytaxik, "marshrutkák" hálózata. Az iránytaxik a megadott útvonalon gyakorlatilag bárhol megállíthatóak, nem kevés bosszúságot okozva ezzel a közlekedés többi résztvevőjének. A Tbiliszi metróhálózat két vonalból és 22 földalatti állomásból áll. A metró használata teljes mértékben biztonságos. A városi és a vidéki utak minősége, és a vidékre vezető utak mentén az út menti szolgáltatások színvonala igen sok kívánnivalót hagy maga után, a hegyi utak az esőzéseket, havazást követően hosszú időre járhatatlanná válhatnak.

A grúz autóvezetők elképesztően vadul, erőszakosan vezetnek. A közutakon az újgazdagok a terepjáróikkal úgy parádéznak, hogy valósággal kiszorítják az úttestről a kisebb autókat. A nagy gépcsodáikkal a pöffeszkedők egymást sem kímélik. A grúz autósok egyszerűen nem törődnek a közlekedési szabályokkal. Minden további nélkül bemennek ellenkező irányból az egyirányú utcába, és még a dupla záróvonal sem akadályozza meg őket az előzgetésben. Persze a sebességkorlátozást is csak viccnek tekintik. Külön gond, hogy sok autóvezetőnek suttyomban vásárolt jogosítványa van, nem is járt tanfolyamra. Még jó, hogy megszegik a közlekedési szabályokat, hiszen nem is ismerik azokat.

V. Jancsi fotója

A gyalogosok sem ártatlanok a közlekedési káosz állapotáért. Veszélyesen, váratlanul lépnek az úttestre. Mivel az autóvezetők még a zebráknál sem ügyelnek a gyalogosokra, el lehet képzelni milyen veszélyes helyzetek alakulnak ki ott, ahol nincs is kijelölt átkelőhely, de vannak fegyelmezetlenül átjáró gyalogosok. Miközben a korrupció visszaszorítására a hatóságok óriási erőfeszítéseket tesznek, úgy tűnik már nem marad kellő energiájuk a közlekedési morál javítására. A közlekedési rendőrök nagyon ritkán büntetik a vétkes autóvezetőket. Még a durva szabálysértéseket is elnézik.

Mindezek leírása után érthető, hogy az úti kritikus nehezen javasolja, hogy a turista Grúziában autót béreljen és pár nap alatt próbálkozzon idomulni az ottani közúti állapotokhoz. Ráadásul a közutakon sok helyen az útburkolati jelek láthatatlanná koptak el. A közlekedési lámpák pedig, az áramkimaradások miatt gyakran nem is működnek. Az éjszakai közlekedés még veszélyesebb és a hegyi utakon (esők , havazások) is roppant veszélyes az autózás egy külföldi turistának. Grúziában - akárcsak nálunk - az autóvezető semmilyen mennyiségű alkoholt nem ihat vezetés előtt, alatt.

Grúziában más a helyzet mint nálunk abban a tekintetben, hogy ott az autók forgalomba helyezéséhez nem kötelező megkötni a másoknak okozott károk kompenzálására szolgáló felelősségbiztosítást. Persze így a grúz autók nagy többségének nincs is ilyen biztosítása. A másoknak okozott károkat a károkozó általában közvetlenül a károsulttal „rendezi le”, ami számos feszültséget és vitát szokott teremteni. Ha mégis autót bérelnünk akkor legalább kössünk teljes körű casco biztosítást ugyanakkor (nem kötelező) felelősségbiztosítást is.

Kazbek közelében hegyi út - Elter Karcsi fotója

A valóság sajnos messze volt attól, amit előzetesen ígértek. Nem egy korszerű, légkondicionált, WiFivel felszerelt járművel érkeztek értünk, hanem egy erősen elhasznált, sok százezer kilométert futott, leharcolt Mercedes Sprinterrel, amelyből hiányzott a lengéscsillapítás és a kipufogó is. A fűtés nem működött, a sofőr pedig kitartóan nyitva tartotta az első ablakot a dermesztő hidegben, hogy zavartalanul köphessen ki menet közben. Ha jól fújt a menetszél, akkor a huzat vitte kifelé a nyálát – ha nem, akkor minket talált el.

A közlekedési stílus leginkább az orosz dashcam-videók hangulatát idézte: nem létezett szabály, amelyet ne szegtek volna meg. Sebességhatár, záróvonal, piros lámpa, elsőbbség – mintha ezek mind valami idegen nyelvű, elméleti kifejezések lettek volna. Be kell vallanom, többször is komolyan aggódtunk az életünkért. Az út felénél aztán átváltottunk afféle iránytaxi-üzemmódra: a sofőr elkezdett minden út szélén integető embert felvenni, mintha buszmegállók sem léteznének.

---

Autózni Grúziában külön kaland. Az ember szépen halad a főúton, élvezi a viszonylag jó minőségű aszfaltot, amikor egyszer csak – mindenféle figyelmeztetés nélkül – az út eltűnik alóla. Egyszerűen vége. Mintha sosem lett volna. A magyarázat egyszerű: új utat építenek, a régit pedig már felmarták. Örvendetes, hogy infrastrukturális fejlesztések zajlanak, de az átmeneti állapotok néha egészen meghökkentőek. Olykor hosszú kilométereken át csak sár, mély kátyúk és pocsolyák vezetnek tovább – nem ritkán hegyvidéki szerpentineken.

Ami pedig az utak igazi sztárjai: a mindenütt felbukkanó szarvasmarhák. Komolyan, mintha valami titkos vonzalmuk lenne az aszfalt közepéhez. Egyesek álldogálnak, mások heverésznek, teljes nyugalomban. Először még tisztelettel kerülgeti őket az ember, később, ahogy kiismeri a tempójukat – vagy inkább annak hiányát –, egyre bátrabban lavírozik köztük. Ezek a marhák ugyanis nem csinálnak semmit. Sem hirtelen, sem lassú mozdulatot. A dudálás teljesen hidegen hagyja őket, a motorzúgás meg főleg.

Néha olyan pozícióban helyezkednek el, hogy esély sincs szlalomozni köztük. Ilyenkor jön jól minden egyes megszerzett grúz kilométer tapasztalata. Egy kis türelem, némi kreatív manőverezés, és már túl is van rajta az ember. Ez a fajta vezetési kihívás simán megérdemelne egy külön versenyszámot.

Elter Karcsi fotója

Rozoga épületek árnyékában kétes múltú, leharcolt luxusautók kóvályognak, bennük szintén elég viharvert figurák ülnek, mintha egy elfeledett kelet-európai road movie forgatásán lennénk statiszták. Mindez kiegészül azzal, hogy az úton bármikor felbukkanhat egy tehén vagy egy disznó – és ez itt teljesen normális. Grúziában az állatok szabadtartásban élnek, ami valóban nagyszerű dolog az ő szemszögükből, és valószínűleg hosszú távon az emberekének is jót tesz, de autósként ehhez azért szokni kell.

Mert amikor az ember egy lendületes kanyarban egyszer csak szembetalálja magát egy marhával, az ott nem tréfadolog. Hiába nyomja a dudát teljes meggyőződéssel – a tehén maximum pislog egyet. Vagy azt se. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy az út az övé. És hát, valljuk be, az is. A tehenet nem zavarja a közlekedési szándék, úgy reagál a dudára, mint egy kamasz a házi feladatra: sehogyan.

---

A járat indulási időpontja Budapestről nem épp utasbarát, és a visszaútra sem lehet panasz ilyen szempontból – már ha valaki szereti az éjszakai zsongást. A repülő 23:50-kor száll fel, és háromórás út után 05:50-re érkezik meg Kutaiszibe. Mivel Grúziában nincs óraátállítás, az időeltolódás télen +3, nyáron +2 óra, így még inkább érzi az ember, hogy az éjszakát gyakorlatilag átugrotta.

A repülőtér és Tbiliszi között nagyjából négyórás buszozásra lehet számítani – jegyet előre online is lehet foglalni, például a Georgian Bus oldalán. Sajnos az út elején nem sokat láttunk a tájból, mert még vaksötét volt – csak reggel fél 8 körül kezdett lassan világosodni. Az alvás sajnos nem jött össze: a sofőr vezetési stílusa nem igazán volt kompatibilis a pihenéssel. A kétsávos úttestet kreatívan négy sávként értelmezte, minden kommunikáció dudával történt, és néha kicsit közel kerültünk az árokhoz is. Örültünk, hogy nem az első sorok egyikében ültünk – ott valószínűleg már húsz perc után jött volna a pánikroham.

A vezetők itt gyorsak, határozottak, és a közlekedési szabályokat inkább ajánlásként értelmezik. Viszont volt valami igazán meglepő is: az autópálya nagy részét kivilágították. Talán azért, hogy az úthibák időben észrevehetőek legyenek – vagy csak így könnyebb navigálni a balkáni stílusú káoszban.

Buszon utazók - Ata fotója

Vonatközlekedés

Kulturált  (Stadler) - Lantoska fotója

Étkezés

V. Zsuzsa fotója

"Van egy úgynevezett limonádé italuk (Natakhtari Lemonade), palackozott, enyhén szénsavas verziót képzeljetek el. Mindenféle ízben lehet kapni. Szerintem mind nagyon finom, de utastársaim között volt aki azt mondta, hogy ihatatlan némelyik. Van körtés – nagyon édes, picit vaníliás- van gyógynövényes, mentás, vagy a személyes kedvencem a krémes. Vanília az alapíze, szerintem nagyon jó. Érdemes megkóstolnotok! Másik érdekes italuk a víz. Sós ásványvíz! Anyám hívta fel a figyelmet rá, először ő kereste a boltban. A Borjomi ásványvíz nagyon extra, feltétlen kóstoljátok meg ezt is -egyébként mindent. Az ásványvíz természetesen szénsavas, (nem utólag van beletéve a bubi), vulkanikus eredetű 1500 éves vizecske. A vele megegyező nevű területről származik -nahát- és a grúz export 10%-át adja. Durva, nem? Szóval igyátok, vegyétek, kóstoljátok, nem mindennapi (v)íz!

Teák: emlékszem, hogy zsenge gyerekkoromban a grúz tea még minőség volt, nagy szám. Nem véletlen. Az országnak ugyan vannak most is teaföldjei, de már korántsem olyan kiterjedtek, mint egykor. Hoztam haza grúz teát, de a boltban a legalsó sor leghátuljába volt eldugva, nehogy észrevegye valaki. Amúgy ahogy láttam, ők is a nagy nemzetközi márkákat tartják, mint mi. Itthon kóstoltam meg, nem nagy durranás a tea. Az ország második kiviteli cikke. Nem véletlen! Ennek az országnak vannak a legrégebbi és a legkifinomultabb borkészítési eljárásai. Tudtad, hogy több, mint 500 féle szőlőjük van??? Nem is mesélek róla többet, ha mentek, kötelező bort inni!

Leghíresebb ételük a Khachapuri. Ez több verzióban létezik náluk, kb úgy, mint nálunk a halászlé. Annyiban megegyeznek, hogy tészta alapú étel és sajt van benne. Van kelt tésztás verziója, itt hajószerűen szétnyílik a tészta és a “batyuban” van a rengeteg (tényleg sok) sajt, meg egy tojás ha éppen a tojásos verzióhoz van szerencséd. Aztán van hacsapuri leveles tésztás verzióban, négyszögletű, téglalap alakú, mindenféle alakban. Mind finom. Személyes kedvencem a khinkali nevű tésztaétel. Tipikus keleti batyuszerű kaja, benne lehet bármi. Pl husis, zöldséges, gombás, stb. Jó ízű. Imádtam benne a koriandert! Úgy kell enni, hogy leharapod a tészta “fogóját”, kiszívod a levét és megeszed. Egyszerre minimum 4 darabot kell kérni egy azonos töltelékesből. 4 darab kb 2 eurónyi összegbe kerül.

Husik: a húsok is jók, grillezve készítik őket. És végül az adjika. Ha szereted az inidai ételeket, akkor ez a szósz tetszeni fog. Húsokat pácolnak vele vagy kenyér mellé is adják. Alapja a paprika (kicsit csípős) fokhagyma, paradicsom, mindenféle fűszerek, köztük a koriander és só. Torták, édességek: megszámlálhatatlanul sokfélét megkóstoltam, ugyanazokat kapni, mint itthon. Nem jobbak és nem rosszabbak. (2015)" forrás

Préselt gyümölcslé árus - fotó by Elter

,, Bár a grúz bor, a magyarhoz hasonlóan, főként az országhatárokon belül világhírű, szégyenre és panaszra nincsen ok: kis türelemmel isteni ízekre és zamatokra lelhetünk." forrás

---

Grúziában szinte kötelező belekóstolni a helyi szénsavas üdítők világába – ezek a limonádék elsőre talán retrónak tűnnek, de ízviláguk meglepően karakteres. A tárkonyos-ánizsos, illetve a körtés-narancsos változat nem holmi gyerekital: markáns, szokatlan, és vagy imádod, vagy pár korty után leteszed – de egy próbát biztosan megér.

Ami viszont meglepő módon mindenkinek be szokott jönni: a grúz paradicsom-uborka saláta, amit majonézzel és fűszerekkel bolondítanak meg. Egyszerű, sallangmentes, és mégis annyira jól működik, hogy az ember nem érti, otthon miért nem sikerül sosem így. Ennek persze köze lehet ahhoz, hogy itt a paradicsom tényleg paradicsom: roppanós, napízű, messze van a génkezelt, fakó importváltozattól. Itt még van íze a zöldségnek, sőt, karaktere van.

És aztán ott van a csurcschela – kívülről olyan, mint egy viaszkolbász, belül dióval töltött aszalt szőlőmassza. Elsőre gumisnak tűnik, másodikra is. A dió aromája átszüremlik, de a többi íz elég visszafogott. Az biztos, hogy látványos és szokatlan – ajándéknak is kiváló, még ha a csomagolás nem is a legmodernebb.

A lényeg? Grúziában szinte lehetetlen rosszat enni. És drágán sem nagyon. Egy többfogásos, elképesztően laktató lakoma néhány ezer forintnyi lariból kijön, ráadásul úgy, hogy még másnap is jóllakottnak érzed magad. Itt a vendéglátás nem pózol, hanem szívből jön.

---

V. Zsuzsa fotója

---

Grúziában egy étteremben egyetlen fogást rendelni, majd azt egyedül, hősiesen befalni? Na, ezt jobb, ha elengeded. Itt az evés közösségi élmény, és a grúz konyha annyira változatos és izgalmas, hogy bűn volna nem többféle ételt kipróbálni.

A hacsapuri kihagyhatatlan – ha lehet, mindenképp az adzsáriai változatot kérd. Ez egy csónak formájú lepény, belül nyúlós sajttal, egy nyers tojással és kis vajjal a tetején. Forrón tálalják, kívül ropog, belül olvad – laktató, zsíros, és minden falatnál egyre jobban érzed, hogy az utolsó falatig akarod. A szuluguni, vagyis a grúz sajt külön említést érdemel: sós, füstös, rugalmas állagú, és magában vagy salátában is szuper.

A khinkali a másik helyi klasszikus – valahol a töltött tészta és a leves között mozog. Belül hús vagy gomba, egy kis fűszeres lével megbolondítva, amit illik először kiszürcsölni, csak aztán harapni. Aki nem így eszi, azonnal lebukik, hogy turista.

Egyetlen dolog hiányzott igazán: egy jó kávé. A grúz kávékultúra enyhén szólva sem világverő. A legtöbb helyen instant poros löttyökbe lehet belefutni, vagy a klasszikus zaccos-törökös főzetbe – ez utóbbi legalább karakteres, de a frissen pörkölt, jól elkészített presszókávé még ritka kincsnek számít. Kávérajongóknak ez fájhat egy kicsit.

Méhész Zsuzsi fotója

Ata fotója

Vásárlás és pénzváltás

Tbilisziben a nagy élelmiszer-áruházakban gyakorlatilag minden olyan termék megvásárolható, ami Magyarországon. Nemrégiben három olyan magyar tulajdonú bolt is nyílt, ahol magyar élelmiszereket lehet venni.

A hatóságok ellenzik, hogy az országban a szolgáltatásokban, a kereskedelemben más készpénzt fogadjanak el, mint a grúz lari (GEL). Az eurónkat vagy dollárunkat a hivatalos pénzváltóknál akadálytalanul be tudjuk váltani. A bankkártyákat a legtöbb helyen elfogadják, viszont nehézkes az utazási csekkel elfogadtatása.

          Alkudni Grúziában nem szégyen – sőt, szinte elvárás. Az ország gazdasága nem áll túl fényesen, sok család jövedelme gyakorlatilag teljes egészében a turizmusból származik. Éppen ezért az emberek rendkívül barátságosak, nyitottak és segítőkészek, de közben simán elkérnek egy-egy fuvarért vagy szolgáltatásért akár kétszeres árat is, főleg, ha érzik, hogy nem helyi vagy. Ezért fontos, hogy ne légy bátortalan – az alku itt a játékszabály része.

Sokan mosolyogva engednek az árból, sőt, néha kifejezetten úgy tűnik, mintha élveznék a "csatát". A trükk az, hogy mindig jókedvűen, de határozottan alkudj – ha megérzi az eladó, hogy bizonytalan vagy, nem fog engedni. Érdemes előtte tájékozódni, mi a reális ár, főleg taxinál vagy kirándulásoknál. És ha mégis többet fizetsz a kelleténél, ne bosszankodj túl sokat – valószínűleg így is segítettél valakin, akinek minden lari számít.

Nem szoktunk túl sok készpénzt vinni magunkkal, de Grúzia esetében úgy döntöttünk, jobb az óvatosság – ki tudja, mikor makacsolja meg magát egy bankkártya, vagy mikor nem talál az ember épp működő terminált. Ezért vittünk magunkkal eurót, amit aztán gond nélkül tudtunk helyben lari-ra váltani. Gyakorlatilag bárhol elfogadták, és a pénzváltók közti árfolyamkülönbségek is minimálisak voltak – nem éreztük, hogy különösebb kalkulálgatásra lenne szükség.

Még a repülőtéren is teljesen korrekt árfolyamon váltottak, ami ritka jelenség. Nem volt lehúzás-szaga, nem volt apró betűs meglepetés. Persze mindig érdemes ránézni a táblára, de mi például a reptéren váltott első adaggal sem jártunk rosszul. Jó érzés volt, hogy nem kellett nyomban rohangálni jobb lehetőségek után, főleg hajnali érkezésnél.

---

Grúziában olyanok a piacok, amilyeneknek lenniük kellene mindenhol. Rengeteg helyi termék, őstermelő. A változatosság és természetesség nem úri hipszterhuncutság és nem a felsőbb vásárlói kaszt igénye, hanem alapvetés. Normalitás van, és ezt nagyon jólesik látni. Majd persze elmúlik itt is, de amíg tart, addig menjetek! (m. Zs, 2023)

Közbiztonság

Grúzia a turista szempontjából szuper közbiztonságú ország, az országban az utóbbi években látványosan javult a helyzet. Sok mindent elárul az ottani viszonylatokról, hogy a grúzok sok háznál, lakásnál be se zárják az ajtót elmenetelkor. Nyilván biztonságot ad az is, hogy az utcákon erős a rendőri jelenlét. Grúzia manapság jobb közbiztonságú ország, mint a legtöbb európai állam. A városokban az erőszakos bűncselekmények száma nagy mértékben csökkent. A turista (is) nyugodtan sétálhat a városi éjszakában, mert semmi veszély nem fenyegeti. Jópofa, hogy elnöki rendelet alapján a rendőrőrsök falai átlátszó üvegből vannak, hogy az egyszerű polgárok szabadon láthassák mit csinálnak a rend őrei. (Ez olyan, mint az éttermekben a látványkonyha...). Tbilisziben meglepően alacsony az autótolvajlások száma.

Lantoska fotója

Egyéb hasznos információk

1. Grúziában az elektromos feszültség 220 volt. Gyakoriak és jelentősek az áramingadozások és áramkimaradások.
2. A Magyarországon használatos, előfizetéses mobiltelefonok Grúziában is működnek.
3. Legyen nálad internet: az Érkezési oldalon kilépve, még a terminál épületén belül (jellegtelen fehér stand - megismered, ez az egy van) megvásárolható a helyi mobilszolgáltató net csomagja. 10 GB adatforgalom van benne, az ára pedig 10 Lari (kb. 1000 Ft, azaz ezer forint). Tehát a kártyafüggetlen telefon kötelező! (2018) forrás
4. Grúziára nem jellemzőek a nagy bevásárló- és szórakoztató központok, multiplex mozik. A főváros egyik mozijában hetente több alkalommal is lehetőség van a filmeket eredeti nyelven megnézni.
5. Tbilisziben orosz nyelvű színház is működik, de a színház programja csak ritkán változik.

Magyar külképviselet

Tbiliszi Magyar Nagykövetség Kozuli hivatala:

E-mail cím: Consulate.TBS@mfa.gov.hu
Telefonszám: +995322399008
Cím: 83 Lvovi Street (off Budapesht Street) Saburtalo, 0160 Tbilisi

Konzul: Mikecz Gábor

Fotóegyveleg

Tbiliisziben is zúg a Volga - Ata fotója

A grúz házaspár mindkét fele órákon át horkolt. - Ata fotója

Ata fotója

Gránátalma (és narancs) juice - Lantoska fotója

Vissza az elejére

Kommentek