ÚTIKRITIKA.HU / Panama

Panama néhány fokkal van csupán az Egyenlítőtől északra, azaz klímája egész évben trópusi. Tremészetesen az országon belül az éghajlat eléggé eltérő a tengerszint feletti magasság arányában. A partvidékeken napközben vagy nagyon meleg van vagy egyenesen forró. Az ország belsejében a magasság függvényében hűvösebb az időjárás. Panama éghajlatát az év keresztmetszetében két évszakra lehet osztani: a Verano az száraz évszak és az Invierno az esős évszak. A Verano az ország legtöbb részén decembertől áprilisig tart, az Invierno pedig, májustól novemberig. Amúgy az esős évszakban is gyakran süt a nap, és így a természet még csodásabban tündököl. Panamában négy alapvető klímaövezet van: a Csendes-óceáni part, a Központi régió, az Atlanti-óceáni part nyugati és az Atlanti-óceáni part keleti része.

"Decemberben van vége az esőnek, de azért sokszor esik utána is. Ebben a tekintetben nagy különbség van a főváros és a vidék között. Panamavárosban több az eső, gyakoribb. De meleg az is, nem okoz nagy gondot. Viszont minden mindig beázik, metrótól kezdve, mindenhol folyik be a víz. Erre fel kell készülni ugyanúgy, mint a magas páratartalomra. Frizurát ne nagyon csináljon senki. A nap egész évben kb fél hétkor kel és nyugszik is, ez állandó. Kr"

" A portásfülkében José pufidzsekit hord és sapkát, hosszúnadrágot és edzőcipőt. Mi flip-flopban, rövid nadrágban és egy nagyon lenge pólóban várjuk az ubert. Egy méterre vagyunk egymástól. Kr"

45 perces zuhé, égszakadás december közepén Panamavárosban, s rögtön utána jót sétáltunk. - Kriszta fotója

Itt is felhőszakadás (30 perc időtartam) - Kriszta fotója (január eleje)

Földrajz

Panama földrajza olyan elképesztően változatos, mintha a természet nem tudott volna dönteni, mit is akar pontosan, így végül minden csodáját belegyömöszölte ebbe a keskeny földsávba.
A Közép-Amerika legkeskenyebb országaként ismert Panama olyan, mint egy tekergőző kígyó, amely összeköttetést biztosít Észak- és Dél-Amerika között, miközben fürdőzik a Csendes-óceán és a Karib-tenger habjaiban. Ha valaha is kedved támadna két óceánt látni egyetlen hegyi kilátópontról, Panama a te helyed, hiszen ez az egyetlen ország, ahol a Csendes-óceán keletre, a Karib-tenger pedig nyugatra található! Az ország középső részén végighúzódó hegygerinc olyan, mint egy gerinces állat háta, a legmagasabb pontja pedig a Volcán Barú, egy 3,475 méteres alvó vulkán, amely elég szemtelen ahhoz, hogy tiszta napokon mindkét óceánt megmutassa a tetejéről.
Panama növényvilága olyan buján zöldellő, hogy még a legszigorúbb vegetáriánusokat is elkápráztatná: az ország területének közel 40 százalékát borítja esőerdő, amelyről joggal mondhatjuk, hogy a bolygó egyik legnagyobb biodiverzitású területe. Ezekben a dzsungelekben olyan ritka orchideák rejtőznek, amelyek annyira válogatósak, hogy csak egyetlen fafajon hajlandóak virágozni, miközben a hatalmas ceiba fák úgy emelkednek a magasba, mintha a felhőkkel akarnának flörtölni. A mangroveerdők pedig olyan szövevényes gyökérrendszerrel rendelkeznek, hogy még a legügyesebb tájfutó is garantáltan eltévedne bennük.
Az állatvilág terén Panama valóságos cirkusz, ahol az állatok látszólag megállapodtak abban, hogy a lehető legszínesebb és legbizarrabb módon jelennek meg. A lajhár, ez a komótosan mozgó erdei lakó olyan tempóban éli az életét, mintha állandóan csúcsforgalomban araszolna, míg a harsány jaguárok és pumák az erdő nagymenőiként parádéznak. A quetzal madár, amelynek hosszú, smaragdzöld farktollai vannak, olyan elegáns, hogy még a legexkluzívabb divatbemutatókon is megállná a helyét, miközben a Panamában élő több mint 1500 pillangófaj olyan színorgiát produkál, hogy mellettük még a szivárvány is sápadtnak tűnik. És persze nem feledkezhetünk meg a Panama-csatorna környékének krokodiljairól sem, amelyek olyan türelmesen lesnek áldozataikra, mintha csak a következő turistahajót várnák az ingyenes városnéző túrára.

Közönséges csuklyásmajom (Cebus capucinus) - Elter Karcsi fotója

Történelem

Panama 1821-ben szakadt el Spanyolországtól és vált a Simón Bolivár szabadságharcos vezér által létrehozott Nagy Kolumbiának.

Simon Bolivar emlékmű Panamaváros óvárosában - Kriszta fotója

Panama 1903-ban függetlenedett a bogotái központú kormányzattól.

1904 és 1914 között épült meg a Panamai csatorna az amerikai (USA) hadsereg mérnökeinek vezényletével.

1999-ben a csatorna mentén lévő összes USA-terület, valamennyi amerikai katonai bázis helyével együtt hivatalosan Panama részévé vált.

A Panama-csatorna emlékmű a fővárosban - -Kriszta fotója

Vita:

,, Panamából nézve, a nap az Atlanti óceán felett kel fel, és a Csendes-óceán felett nyugszik, nem fordítva ahogy a leírásban szerepel, földrajz 1 es! (K.A.)"

,, Ha Panamát földrészként nézzük akkor valóban az Atlanti-óceán felől kel fel a nap és a Csendes oldalon nyugszik. De! Mivel Panama egy ezer méteren elnyúló ország amely hol nyugat-keleti irányban megy hol észak -nyugat-délkelet, sőt az Azueró félsziget délnyugat -északkelet irányu. igy Panama Cityben kelet irányban a Csendes-óceán van ahonnan a nap kel fel és az Azuero-félszigeten a nap a Csendes-óceánon kel fel és a félsziget másik oldalán szintén a Csendes-óceánon fekszik.
A lényeg az hogy Panamát nem egy észak- dél irányban menő egyenes vonalzóval rajzolták meg. Ez a magyarázat. (János, Panamavárosból))"

Panama történelme olyan színes és fordulatos, mint egy jó telenovella, tele váratlan fordulatokkal, drámai eseményekkel és bizarr mellékszereplőkkel.
Már az első őslakosok is tudták, hogy ez a földnyelv valami különleges, így amikor a spanyolok 1501-ben Rodrigo de Bastidas vezetésével megérkeztek, olyan helyre bukkantak, ahol már évezredek óta virágzó kultúrák éltek. Vasco Núñez de Balboa, ez a kalandor lelkületű felfedező 1513-ban átküzdötte magát a panamai dzsungelen, és az első európaiként megpillantotta a Csendes-óceánt, ami körülbelül olyan érzés lehetett, mintha valaki véletlenül felfedezné a hátsó kertjében az Eiffel-tornyot.
A spanyolok azonnal felismerték Panama stratégiai jelentőségét, és olyan gyorsan gyarmatosították, mintha csak akciós Black Friday-leárazás lenne a földterületekre. Az ország évszázadokig Kolumbia részét képezte, mielőtt 1903-ban úgy döntött, hogy ideje szólókarrierbe kezdeni – ebben persze az Egyesült Államok is segítette, amely annyira szeretett volna egy csatornát építeni, hogy még egy forradalom kirobbantásában is asszisztált.
A híres Panama-csatorna építése olyan grandiózus vállalkozás volt, amivel még az egyiptomi piramisok építői is elismerően csettintettek volna nyelvükkel. A franciák kezdték el a munkálatokat Ferdinand de Lesseps vezetésével, de olyan katasztrofális kudarcot vallottak, hogy aztán az amerikaiak vehették át a projektet, akik 1914-ben végre megnyitották a világ egyik legfontosabb vízi útvonalát. A csatorna átadása során annyi sárga láz és malária áldozat volt, hogy a szúnyogok Panama nem hivatalos nemzeti terroristáivá váltak.
Az Egyesült Államok egy évszázadig olyan erősen befolyásolta Panama politikáját, mint egy túlbuzgó szülő a tinédzser gyermekét. Manuel Noriega tábornok, aki diktátorként vezette az országot, eleinte az amerikai titkosszolgálat kedvence volt, majd később olyan fekete báránnyá vált, hogy 1989-ben az USA inváziót indított ellene, ami valószínűleg a világtörténelem egyik legdrágább munkahelyi felmondása volt.
A csatorna 1999-ben végre teljesen panamai kézbe került, és azóta az ország olyan gyors gazdasági növekedésen ment keresztül, hogy még a környező országok is irigykedve nézik a fejlődését. Panama City felhőkarcolói ma már úgy szökkennek a magasba, mint gombák eső után, és az ország bankrendszere olyan virágzó, hogy néha még saját maguk is meglepődnek rajta.
Napjainkban Panama próbálja egyensúlyba hozni látványos gazdasági sikereit a társadalmi egyenlőtlenségekkel, ami körülbelül olyan nehéz feladat, mint egyensúlyozni egy kötélen, miközben az ember zsonglőrködik és tangót táncol. Az őslakos közösségek, mint a kuna és emberák továbbra is őrzik hagyományaikat, miközben a modern világ hullámai egyre inkább elérik őket is – így Panama történelme tovább íródik, mint egy véget nem érő, fordulatos regény.

Manapság

Panama a közép-amerikai térség legiparosodottabb országa.
A Panama csatorna teszi ki az ország gazdasági eredményességének csaknem egyharmadát.
Sok amerikai nyugdíjas vesz lakást Panamában, hogy tartósan ott éljen, élvezve a meleg klímát, az olcsóságot, az adómentes boltokat.
Panamában van a világ második legnagyobb tax-free övezete.
A gazdaság nagy része lényegében kb. 20 zsidó család tulajdonában van. Összefognak, hogy távol tartsák azokat a külföldi befektetéseket, amelyek panamai üzleti pozícióikat veszélyeztetnék.

Tiszta Amerika - Panamaváros felhőkarcolói - Kriszta fotója

A helyiekről

A lakosság 70 százaléka mesztic, azaz fehér-indián keverék.
14 százalék indiánok és a karibi szigetvilágból valók keveredéséből, 10 százalék a fehérek aránya, és 6 százalék csak a színtiszta indián.
A panamai lakosság 85 százaléka katolikus, a maradék többnyire protestáns.
A panamaiak anyanyelve a spanyol, de teljesen általános és jellemző az angol nyelvtudás.
Panamában több lábon álló nyugdíjrendszer működik. A nők 57, a férfiak 62 évesen mehetnek nyugdíjba. A nyugdíj a fizetésük 60%-a hivatalosan. Az átlagos nyugdíj összege 200-500.- dollár között van havonta, ennyit a nyugdíjasok fele kap. És a legalacsonyabb, 200 dollár körüli nyugdíjat kapók 95%-a nő.

Van egy találó mondás, amit Panamában gyakran hallani: ez egy hideg ország, ahol az utcán van a fűtés. És tényleg – az irodákban sokszor nagykabátban ülnek az emberek, mert a légkondit olyan erővel nyomatják, mintha muszáj lenne. Egy másik helyi szabály, hogy a strandon csak pólóban lehet asztalhoz ülni – ez is a helyi illem része. Ezek elsőre akár még szimpatikusnak is tűnhetnek, de aztán jönnek azok a hétköznapi tapasztalatok, amik teljesen más képet festenek. Például amikor beengeded valakit a forgalomban, és nemhogy nem int egy köszönömöt, de még rád is húzza a kormányt. Vagy amikor egy megbeszélt találkozóra egy órát késik – ha egyáltalán megjelenik –, és másnap simán felhív, mintha mi sem történt volna, hogy szívességet kérjen.

Nekem ez a kettősség nehezen emészthető: kívülről szabályok és illemszokások, belülről meg gyakran a teljes érzéketlenség. Egy olyan társadalomban, ahol sokan Porschéban ülnek, óriási házakban élnek, alkalmazottak hada veszi körül őket, mégis az alapján ítélnek meg, hogy milyen márkájú a cipőd, vagy hol van az ingatlanod – de nem érdekli őket, ki vagy, vagy honnan jöttél. Szóval igen, talán ebből már érzitek, mi is az én igazi problémám ezekkel a látszólag „szabályos” dolgokkal.

Kriszta fotója

Turista etikett

A panamaiak sok más latin-amerikai országok lakóitól eltérően csak kicsit hajlandók tolerálni azt, ha egy külföldi turista nem kellően tiszteli szokásaikat, országukat, nemzetüket. A külföldi turistának tehát ügyelnie kell nagyon arra, hogy miként viselkedik, mit mond.
Még a tengerparti településeken is, máshol meg pláne, rossz néven veszik a helyiek, ha a turista férfi félmeztelenül járkál az utcán. Lehet, hogy nem érzékeltetik, de a panamaiak nincsenek jó véleménnyel a koszos, foltos, kopott, rendetlen öltözékben mutatkozó turistákról. Már az utcákon rövid nadrágban, sortban sétálgató turista férfiakat is gyanakvóan méregetik, persze kevésbé a turisták által frekventáltabb helyeken.
Szórakozóhelyeken a helyi lányok, asszonyok nagyon kiöltöznek, és rosszallóan méregetik a túl lezseren, nem kellően elegánsan öltözött külföldi lányokat.
Ne reklamáljunk ebédidőben az éttermekben a lassú kiszolgálás miatt. A panamaiak szeretnek hosszasan, akár két órán keresztül is ebédelni és a pincérek nem igazán értik azt a turistát, aki túlságosan sietve akar étkezni.
Csatlakozva az előző ponthoz, a panamaiakat nem nagyon izgatja az idő tényező, nem szeretnek sietni, előnybe részesítik a komótos tempót.
A borravalót a legtöbb helyen elvárják. A taxisoknak viszont nem kell borravalót adni, mert a kialkudott ár is már több a kelleténél.
A legelterjedtebb üdvözlési kifejezés a buenos, az elköszönésnél az adios a bevált formula.
A panamai társadalomban az emberek közötti érintkezésekben, kommunikációkban nagy jelentősége van a megfelelő tisztelet megadásának, mégpedig nem annyira az életkor alapján, hanem a társadalmi státus alapján. A turistának tanácsos elkerülni az olyan helyzeteket, amikor kommunikációját tiszteletlenségnek vélik.
Helyinek kézrázásánál ne szorítsuk meg túl erősen a kezét, ott ez nem szokás (agresszív dolognak érzik), persze a puha szorítást meg nem tekintik elég férfiasnak. A panamaiak nem szeretik, ha beszélgetőpartnerük beszélgetés közben nem néz a szemükbe.
Panamában vásárlásoknál az alkudozásnak nincs olyan szerepe, mint az araboknál. Ne erőltessük az alkudozást mindenhol. A taxisok esetén viszont erőltessük.

Gasztronómia

Az itt élő rengeteg külföldinek köszönhetően a nemzetközi konyha mindenhol elérhető. Sokszor nagyon jó minőségben, de az átlag azért csak átlagos, de nem rossz. Utcán is lehet fillérekért enni, ebben az esetben nem árt, ha valamilyen hasmenést elkerülő gyógyszer is van nálunk. A panamaiak eléggé sok rizst és babot esznek, nem túl változatosan.

A helyi - cukorban és fast foodban gazdag - étkezési szokásokra jellemző, hogy például cukorbeteg/cukormentes kínálat egyáltalán nincs. Az a spanyol kekszet áruló márka -Gullon-, amelyik a magyar piacon is jól ismert, nem forgalmaz cukormentes árut itt. Eladhatatlan. Teljes kiőrlésű pékárú nincs, csak néhol kenyér, amiben van teljes kőrlésű liszt is. Viszont cserébe minden joghurt és tejtermék cukrozott. Van rengeteg és nagyon jó minőségű gyümölcs, kicsit ízetlen zöldség és sokféle tengeri hal. Szerencsére a csirkét is szeretik, szinte minden étlapon van csirkés fogás is.

Rábukkantunk néhány cukormentes és gluténmentes kekszre a Riba Smithben – végre egy kis választék, hurrá! Az élelmiszerárak viszont továbbra is elég borsosak. Egy fél grillezett csirke 3,50 USD, egy csomag vaj 5,75, a bagett 1,75, 15 deka sajtért 5,25-öt kérnek, míg a jamón serrano 4,85-be kerül. Az utcai zöldségeseknél sem olcsóbb a helyzet: két avokádó 2,50 USD, egy ananász 1,25, öt mandarinért pedig pontosan 1 dollárt fizettünk. (2024)