ÚTIKRITIKA.HU / San Blas-szigetek

A Panama keleti részén található San Blas szigetek a lehető legjobb hely, ahhoz, hogy felfedezzük a panamai őslakosok, a kuna emberek gazdag kultúráját. A kuna emberek sajátjukként tekintenek a térségre, de igazán melegen üdvözlik a látogatókat. A törzs egy-egy tagja áll a terület apró trópusi szigetein és egy jelképes fizetségért engedélyezi a látogatóknak, hogy egy napig „használják” a szigetet. forrás

Peti fotója

Vélemények

A kolumbiai határnál fekvő San Blas-szigetcsoport érkezésünktől kezdve mozgatta a fantáziánkat. Sok helyi utazási iroda ajánlatában láttunk 2 napos szervezett kirándulásokat ide, de mi magunk szerettük volna felfedezni, amiről mindenki megpróbált lebeszélni. Sok blog, élménybeszámoló és útleírás elolvasása után végül nekivágtunk.

Az országnak ezen része a legritkábban lakott és legfejletlenebb, a kolumbiai-panamai határ külföldiek számára szárazföldön itt nem is átjárható. Jelentős probléma a drogkereskedelem, amit komoly katonai jelenléttel próbálnak megfékezni. A területet pedig kuna indiánok tartják kizárólagos ellenőrzésük alatt.

Már kanyarogtunk egy ideje az esőerdőben egy egysávos betonúton fel-le, amikor egy határbódéhoz érkeztünk. Innen fordítanak vissza mindenkit, aki nem terepjáróval érkezik és itt kell befizetni a kunák számára az adót, ami nem kevés, nagyjából 40 dollár volt fejenként 2016-ban, azóta nem próbáltunk ezen a szakaszon egyénileg átlépni, (Csoportoknak más vámösszegeket szabnak meg.) Innen még egy órát mentünk a sűrű dzsungelben egy olyan úton, ami teljesen érthetővé tette a terepjárós szabályt. Megérkeztünk a kikötőbe, ahol újra fizetni kellett. A parkolásért, a kikötőért, a hajóért, a szigetvilágba belépésért és persze a hajósoknak, akik minden esetben ketten vannak: a sofőr ül hátul, míg a hajó orrában valaki folyamatosan a vizet kémleli és kézjelekkel mutatja, hogy merre navigáljon a kormányos a zátonyok között, amikkel telis tele van a víz. A 365 szigetből mindössze 49 lakott, a többi lakatlan. Fogalmunk sem volt melyikre megyünk, de annyira nem is tűnt fontosnak. A türkizkék vízből mindössze 1-2 méterre kiemelkedő homokpadokon pár pálmafa és egy-két faviskó a jellemző „beépítettség”, mégis olyan érzésünk volt, hogy ennél szebbet sose láttunk. Például a Windowsnak is éveken keresztül egy olyan háttérkép volt az alapbeállítása, amit itt fotóztak.

Elképesztő környezet különösen azért hat sokkolóan mert alig vannak turisták.

A szigetek közötti navigáció rendkívül nehéz, szárazföldön szintén szinte megközelíthetetlen a vidék, a helyi közösség nagyon zárkózott, folyamatos a politikai feszültség a kormány és a kunák között, az pedig, hogy a világ legnagyobb forgalmú kokaincsempész útvonalának bejáratában fekszenek, csak ront a helyzeten. Látogatásunk után sokáig egyáltalán nem engedtek be külföldieket a területre, aztán a COVID-járvány kirobbanása óta újra hermetikusan elzárkóztak a külvilágtól. Ugyan az adottságok páratlanok, az még nagyon messze van, hogy ez legyen a következő Maldív-szigetek, és ennek mi nagyon örülünk. forrás

Peti fotója

Odajutás

Helyi közlekedés

Peti fotója

Étkezés

San Blas nagyobb falvaiban kis vendéglők találhatók szűk választékú menüvel. A falvakban vannak kis élelmiszerboltok is, amelyek alapvető élelmiszereket és italokat árulnak.

A kuna szállodák és szállások áraiban jellemzően benne van az étkezés is. Jellemzően helyben fogott halat, rákot és homárt kínálnak. A zöldség választk ez: paradicsom, sárgarépa, yucca, hagyma és krumpli. Ne számítsunk sokféle ételre, mivel a kuna emberek étkezési szokásai igencsak behatároltak. Európai étkek ritkán fordulnak elő a kínálatban.

Biztonság

A San-Blas-szigetek teljesen biztonságosak a látogatók számára. A kunák a turisták irányában általában félénkek, de barátságosak és vendégszeretőek.

Ebben a régióban van kábítószer-kereskedelem, de ez szinte minden esetben a turistákat érintő incidens nélkül zajlik. A csempészek kis gyorshajókkal jönnek, főként késő este szállítanak kábítószert Kolumbiából a szárazföldre. Szinte soha nem történik olyan incidens, amely helyben érintené ezeket a drogfutárokat. A drogfutárok jellemzően abban érdekeltek, hogy a lehető leggyorsabban tranzitáljanak a szigeteken, hogy elkerüljék a bárki figyelmét.