ÚTIKRITIKA.HU / San Blas-szigetek

A San Blas-szigetekre érkezni már önmagában élmény: a hajóút során a víz színe szinte minden árnyalatban váltakozik a mélykéktől a türkizig, és ahogy közeledünk, lassan feltűnnek a pálmafákkal borított apró földdarabok, mintha a tenger szórta volna el őket játékosan. Ezeken a szigeteken élnek a kunák, akik nemcsak otthonukként, hanem szent örökségként tekintenek a területre. Mégis, a kíváncsi látogatókat barátságosan fogadják, és egy szerény díj ellenében megengedik, hogy egy napig mi is részesei legyünk ennek a világuknak.

A szigeteken nincsenek szállodák és tömegturizmust kiszolgáló létesítmények, inkább egyszerű kunyhók várják a vendégeket, amelyekben az éjszaka a hullámok halk morajlása jelenti az altatót. A kunák kézműves molái – a színes, réteges textilből készült hagyományos díszítések – mindenütt feltűnnek, és nemcsak emléktárgyként, hanem a nép identitásának részeként is fontosak. A fehér homokos partok, a pálmák és a kristálytiszta víz látványa önmagában is felejthetetlen, de az igazi élményt az adja, hogy bepillantást nyerhetünk egy közösség mindennapjaiba, amely évszázadok óta őrzi hagyományait, miközben mosollyal fogadja a látogatókat.

Peti fotója

Vélemények

A kolumbiai határ közelében elterülő San Blas-szigetcsoport már az érkezésünk első pillanatától megmozgatta a fantáziánkat. Sok helyi utazási iroda kínál kétnapos szervezett kirándulásokat ide, de bennünk erős volt a vágy, hogy saját magunk fedezzük fel a területet – mindenki lebeszélési kísérlete ellenére. Hosszú blogok és útleírások böngészése után végül nekivágtunk az útnak.
Ez az országrész Panamán belül az egyik legelszigeteltebb és legkevésbé fejlett terület, a kolumbiai–panamai határ pedig külföldiek számára itt szárazföldön hivatalosan máig nem átjárható. A drogkereskedelem komoly probléma, amit katonai jelenléttel próbálnak féken tartani, miközben a térséget teljes egészében a guna (kuna) indiánok ellenőrzik.

Az esőerdőben kanyargó, egyetlen sávos betonúton zötykölődtünk jó ideje, amikor egy határállomáshoz értünk. Itt mindenkit visszafordítanak, aki nem terepjáróval érkezik, és itt kell befizetni a kunák által kivetett adót, ami 2025-ben már kb. 30–35 USD/fő. Ezután még egy órás, rendkívül megterhelő út következett a sűrű dzsungelen keresztül – nem véletlen, hogy csak terepjáróval engednek tovább. A kikötőben újabb fizetések vártak ránk: parkolás, hajó, belépés a szigetekre és persze a hajósoknak járó díj. A navigáció különösen érdekes: mindig kétfős legénység vezeti a csónakokat, egyikük a motort kezeli, míg a másik a hajó orrában állva folyamatosan jelzi a kormányosnak a helyes irányt, hogy elkerüljék a víz alatti zátonyokat.

A szigetcsoport 365 szigetből áll, de mindössze alig ötven lakott. Mi nem tudtuk, pontosan melyikre visznek bennünket, de ez egyáltalán nem tűnt fontosnak. A látvány ugyanis lélegzetelállító volt: a türkizkék vízből alig egy-két méterre kiemelkedő homokszigetek, rajtuk néhány pálmafa és egy-két egyszerű kunyhó. Olyan idilli képet nyújtott, hogy eszünkbe jutott, a Windows egyik ikonikus háttérképét is itt fotózták.

A környezet szépsége különösen azért volt megrázó, mert alig láttunk turistát. A szigetek közötti közlekedés bonyolult és veszélyes, szárazföldön pedig szinte lehetetlen megközelíteni a vidéket. A kuna közösség erősen zárkózott, a panamai kormánnyal való politikai viszony feszült, és a közelségük a világ egyik legforgalmasabb kokaincsempész-útvonalához sem könnyíti a helyzetet.

Bár az adottságok világszinten egyedülállóak, messze vagyunk attól, hogy a San Blas-szigetek a Maldív-szigetekhez hasonló turisztikai központtá váljanak – és bevallom, titokban ennek mi örülünk a legjobban.

Peti fotója

Odajutás

Helyi közlekedés

Peti fotója

Étkezés

San Blas nagyobb falvaiban kis vendéglők találhatók szűk választékú menüvel. A falvakban vannak kis élelmiszerboltok is, amelyek alapvető élelmiszereket és italokat árulnak.

A kuna szállodák és szállások áraiban jellemzően benne van az étkezés is. Jellemzően helyben fogott halat, rákot és homárt kínálnak. A zöldség választk ez: paradicsom, sárgarépa, yucca, hagyma és krumpli. Ne számítsunk sokféle ételre, mivel a kuna emberek étkezési szokásai igencsak behatároltak. Európai étkek ritkán fordulnak elő a kínálatban.

Biztonság

A San-Blas-szigetek teljesen biztonságosak a látogatók számára. A kunák a turisták irányában általában félénkek, de barátságosak és vendégszeretőek.

Ebben a régióban van kábítószer-kereskedelem, de ez szinte minden esetben a turistákat érintő incidens nélkül zajlik. A csempészek kis gyorshajókkal jönnek, főként késő este szállítanak kábítószert Kolumbiából a szárazföldre. Szinte soha nem történik olyan incidens, amely helyben érintené ezeket a drogfutárokat. A drogfutárok jellemzően abban érdekeltek, hogy a lehető leggyorsabban tranzitáljanak a szigeteken, hogy elkerüljék a bárki figyelmét.