ÚTIKRITIKA.HU / Bovec

Bovec

Bovec dióhéjban | Vélemények | Szállás | Hasznos információk | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Bovec dióhéjban

Bovec egy kisváros Szlovénia északnyugati részén. Mindössze 1613 állandó lakosa van.

Vélemények

"Ausztriát elhagyva Tarvisionál tértünk le az olasz autópályáról, hogy még egy negyven perces kanyargás után elérjük Bovec-et, a vadvízi evezősök központját. Az éjszaka leple alatt csak sejteni lehetett, hogy felettünk közel 2 000 méteres hegyek magasodnak. Reggel aztán bizonyossá vált, hogy már csak a pompás környezetért, a friss hegyi levegőért is érdemes volt sötétben levezetni azt a 600 kilométert.

Siklóernyőzés: mintha madár lennék

Már régóta irigységgel vegyes csodálattal figyeltem a siklóernyősöket, ahogy a madarakkal szinte együtt repülnek, ráadásul szebbnél szebb vidékeken. Többször neki is indultam egy-egy repülős kalandnak, de sosem tudtam legyőzni az utolsó pillanatokban eltántorító félelmemet, melyet persze bátran nevezhetnék gyávaságnak is. Ezen a szép szlovéniai reggelen viszont nem maradt esélyem a meghátrálásra. A csapat repülős specialistájával, Gáborral kivártuk a déli felvonóindulást, és máris 1 700 méter magasan voltunk. A lanovkában a repülés szépségéről, a széltípusokról és arról beszélgettünk, hogy mire is számíthatok a levegőben. Gábor valószínűleg pszichológusnak is elmenne, mert mire felértünk, cseppnyi félelmet sem éreztem.

Kis gyaloglás után (ami azért a több mint 25 kilós, az ernyőt rejtő zsákkal nem is tűnt olyan rövidnek) kijelöltük felszállópályánkat: egy köves tisztást. Rövid, meleg légáramlatra várakozás után elrajtoltunk, és néhány futólépés után már repültünk is. Az indulás talán az egyik legnagyobb élmény volt, pontosan úgy éreztem magam, mintha madár lennék, és Gábor, aki felettem lógott (tandemben repültünk), gondoskodott róla, hogy ez az érzés ne változzon. A madarakat követve egy-egy termiket (felfelé áramló meleg levegőt) meglovagolva körbe-körbe emelkedtünk egyre feljebb, egyik sziklaszirtet a másik után elhagyva. Alattunk Szlovénia egyik legszebb panorámája nyújtózott: a Soca folyó völgye a kanyargó vízzel, falvakkal, mezőkkel, pontosan, mint a mesében.

Lebegés közben igyekeztem fényképezni, de Murphy törvényeinek megfelelően persze a levegőben fogyott el a filmem. Sebaj, cseréljünk tekercset 1 500 méteren, a semmi fölött lebegve! Mire elkészültem, enyhülni kezdtek a termikek, és szép lassan süllyedni kezdtünk. A teljes órányi nagyszerű repülés után egy ház melletti zöld réten landoltunk. És most, hogy kipróbáltam, mindenkinek bátran ajánlom a siklóernyőzést, hiszen felejthetetlen élmény, amit egy kis félelem miatt nem szabad kihagyni.

Alul víz, felül víz, a kanyoningnál nem számít

Délutánra beborult, s már majdnem lemondtam második adrenalinemelő programunkról. De túravezetőink elmondták, hogy az sem baj, ha éppen esik: „Úgyis alul víz, felül víz, a kanyoningnál nem számít!”. Jó, jó, de mégis mi az a kanyoning? Először is jó vastag neoprén ruhát, gumicipőt, mentőmellényt és bukósisakot kaptunk majd bevettük magunkat egy sűrű erdőbe. Kezdetben igen furcsán éreztem magam ebben a nem éppen túrafelszerelésben, ráadásul az erdei ösvény, amelyen felfelé baktattunk, meglehetősen vizes és sáros volt az időközben elvonuló vihar után. Végig a hegyekből lezúduló patak mentén, annak kanyonjában haladtunk, míg fel nem értünk egy nagyobb természetes medencéig.

Miután megmártóztunk a 7-8 fokos vízben (ami a különleges ruhának köszönhetően egészen melegnek tűnt), elkezdtük a kanyoningot, azaz a folyót követve ereszkedtünk alá annak medrében. Több helyen megálltunk, hogy ugráljunk a kisebb-nagyobb tavacskákba, vagy lecsússzunk a vízeséseken. A természet alkotta csúszdákon egyébként ugyanúgy kell csúszni, mint a manapság egyre népszerűbb aquaparkokban. A bátrabbak persze hátrafelé vagy hason is kipróbálhatják a kalandot.

A legnagyobb élmény azonban az utolsó szakasz, ahol a folyó egy húsz méteres, szinte függőleges vízesésbe torkollik. Induláskor az egyik csoporttársunk humorosan megjegyezte, hogy milyen vicces lesz, amikor itt lejövünk. Persze ezt nem gondolta komolyan. Végül hosszas győzködésre ő is lecsusszant, és este a tábortűz mellett már nagy lelkesedéssel mesélte a történetet. Az erdőből kiérve megint különleges élményben volt részünk: nem mindennap fekszik ki az ember a mezőre záporban. A zuhogó esőből - a különleges felszerelésnek köszönhetően - semmit nem éreztünk, olyannyira, hogy egyesek el is aludtak a füvön, mire megérkezett a csoportot szállító kisbusz. A nyárson sült hús illata áthatolt a tiszta hegyi levegőn a közös esti vacsoránál. Meglepődve vallottam be magamnak, hogy bizony régen voltam már ennyire fáradt és éhes. De a nap fáradalmait igen jó hangulatban hevertük ki, miközben máris erőt gyűjtöttünk az elkövetkező kalandokhoz." forrás

Szállás

Ajánlott szálláshelyek (2021):

3 csillagos: Hotel Mangart , Hotel Alp, Motel Encijan ,

4 csillagos: Sanje OB Soci , Hotel Penzion Boka ,

Hasznos információk

Olvasmányos linkek

"Bovec az aktív sportokra épít, egymást érik a raftingot, canyoningot vagy kajakozást kínáló irodák – egy ilyenben jártunk mi is. Hat éjszakát töltöttünk a szlovén kisvárosban, ez alatt raftingozni, canyoningolni, zip-line-ozni és hydrospeedezni terveztünk. Rögtön kaptunk is időpontot másnapra raftingra – a továbbiakat folyamatában beszéltük meg, a programok ugyanis nagyban függtek mind az időjárástól, mind attól, hogy hányan vesznek részt rajtuk.

Rafting

A vadvízi evezés kb. 2,5 óra, az ára pedig 37 euró/fő (11 600 forint). Reggel kilenckor indultunk az iroda elől, innen terepjárókkal vittek minket a város szélére, ahol a résztvevők megkapták a magasságuknak megfelelő neoprén ruhát és cipőt, zárt felsőt, sisakot és mentőmellényt. Amint kiosztották a ruhákat, visszaültünk a terepjáróba, és további tíz perc-negyedóra út után odaértünk a folyóhoz. Itt nincs szégyenlősködés, öltözni a parton kell: aki raftingolni készül, vigyen magával fürdőruhát, meg a túra végére törölközőt, másra nem lesz szükség. Még mielőtt beszállhattunk volna a csónakba, beparancsoltak minket a tizenpár fokos vízbe, hogy szokjuk, és hogy a víz beszivároghasson a ruha alá. Nem, nem volt kellemes, főleg, hogy a kezünk szabadon volt, mert jó humorral megáldott túravezetőnk korábban jelezte: nem kell az a felsőrész, meleg van. Hát, a vízben nem volt, úgyhogy önök inkább vegyék csak fel szépen.

A pár perces (minden esetben) angol nyelvű gyorstalpaló után gumicsónakokban, a túravezetővel együtt nyolc fős csapatokban eveztünk le a folyón, több hajóban gyerek is utazott, a mienkben nem. Kaptuk is az ívet rendesen, hol a sziklára vitt fel a túravezetőnk, hol szembe fordította a csónakot a sodrással, és előre zavart minket, hogy befolyjon a víz. Kétszer szünetet is tartottunk, egy alkalommal egy magasabb sziklára fordítottak rá fejjel lefelé egy csónakot, instant csúszdának. Bár hallani rémtörténeteket is a raftingról, nekünk veszélytelennek tűnt, a túravezetőnk tapasztalt volt, a folyó azon a nyolc kilométeren meg közepes sodrású – látszott, akár egyedül is leevezne nyolcunkkal, ha gubanc lenne. De nem volt. A csapatunkban a németektől kezdve az angolokon át amerikaiak is ültek, a túravezetés angolul zajlott, de akad magyar iroda is Bovecben. Állóképesség alig kell hozzá, próbálják ki, jó móka. (2014)" forrás

---

,, Bovec főként azok számára kiváló úti cél, akik szeretik a természetet és a szabadban való sportolási lehetőségeket keresik. A város környékének egyik legkedveltebb látnivalója a Boka-vízesés, amihez egy 5,5 km hosszú ösvényen juthatunk el.

A vízesés 106 m-es magasságból, a Kanin-hegyről zúdul lefelé, szélessége eléri a 30 m-t. Elképesztő látvány, főleg tavasszal mikor a hó, olvadásnak indul.

A vízesést kijelölt túraútvonalon tudjuk megközelíteni gyalogosan vagy kerékpárral. A túra során 850 m-es magasságig emelkedünk, néhol igen meredek és csúszós utakon. Ennek megfelelően válasszunk cipőt és ruházatot!

Sokan úgy vélik, a Soča-folyó Szlovénia egyik legszebb természeti attrakciója. Ha szeretnénk jobban megismerni, ahhoz szintén ideális bázis Bovec, melynek legrégebb óta működő programszervező irodája számos, a folyóhoz kapcsolódó programmal várja a turistákat. (2019)" forrás

Fotóegyveleg

Jön!

Vissza az elejére

Kommentek