ÚTIKRITIKA.HU / Szlovénia

Szlovénia

Partvidék, strandok és nyaralás | Aktív turizmus és hegyi programok |Triglav Nemzeti Park| Síelés | Postojna-i cseppkőbarlang | Vintgar-szurdok |Olvasmányos linkek| Fotóegyveleg

Partvidék, strandok és nyaralás

"Piran szép város, de a strandjai nem tartoznak a szlovén tengerpart legszebbjei közé."

Aktív turizmus és hegyi programok

A túraösvények prímán el vannak látva jelzésekkel. Nem csupán az irányt jelzik, hanem a becsült időszükségletet is.

Érdemes megjegyezni: a slap az vízesést jelent.

"Szlovéniát 2007-ben fedeztük fel magunknak, és annyira rabul ejtett hogy azóta minden évben vissza kellett mennünk.

Minden évben találtunk új látnivalót:

• 2007-ben meglátogattuk a fő látnivalókat a Triglav keleti oldalán: Ljubjana, Skofja Loka, Bled, Bohnij, Slap Savica, Pirecnik vízesés.

• 2008-ban Triglav Hét Tó túra, Bled, Bohnij.

• 2010-ben a Triglav túloldalára tévedtünk: Vrisic hágó, Bovec, Soca kanyon, Soca forrás, Lepena völgye, Boka vízesés, Napóleon híd, Kozjak vízesés.

• De ezekről máskor...elöljáróban annyit hogy mind meseszép és kihagyhatatlan.

Idén 2011-ben kifejezetten a rafting volt a fő attrakció, mert ha Pünkösd akkor rafting a Soca-n :). Négy csodás napot töltöttünk Bovecben, ragyogó időben volt részünk többnyire (pedig nem ezt jósolták most sem a különböző weather...oldalak). Oda-vissza a Predil hágón mentünk, mint bevállt leggyorsabb útvonal. Van bőven választási lehetőség ha Bovecbe készülünk. Ez a legjobb bizton állíthatom, én már mentem át a Vrsc hágón kocsival... :) - bár a hágó meg érdekes volt, csak a 45. hajtűkanyart már nem nagyon lehetett józanul kibírni...(2011)" forrás

Rafting

Hajókázás a Soca-folyón

"Mai programunk egy laza hajókázás lesz az igen alacsony vízállású Soca folyón”- hallottuk reggel az egyik túravezetőnktől. A „laza hajókázáshoz” persze ismét védőfelszerelés dukált: a csoport tagjai immár rutinosan, viszonylag rövid idő alatt kiválasztották a különleges neoprén ruhákat, vizicipőket, bukósisakokat, mentőmellényeket és lapátokat. Bár a csapat összetétele igen vegyes volt, mégis a 10 éves kislánytól a 65 éves polgármesterig mindenkinek jutott megfelelő méretű felszerelés. Ezután már igen mókásan néztünk ki, és még viccesebben mozogtunk. Miután nagyjából elosztottuk, hogy ki-kivel fog evezni, következhetett a vízre szállás. A bátrabbak kétszemélyes kenukat (treck), a biztosra menők és a gyerekek a 10-12 személyes csónakot választottak. Ez utóbbit és a treck-ek nagy részét is - a borulás elkerülése miatt - a túravezetők irányították.

Mi, egy másik „kocaevezős” kollegával persze bevállaltunk egy treck-et, abban a biztos hitben, hogy egy-két borulással leérünk. Indulás előtt az addig nagyon könnyed vezetőink igen komoly és alapos kiképzést tartottak kis csapatunknak. Megtudhattuk, hogyan kell a hajóban elhelyezkedni, melyik a helyes evezőtartás, mi a teendő a gyorsabb szakaszokon, illetve akkor, ha valaki beleesik a vízbe. A folyó első szakasza igen barátságos volt, de már itt kiderült, melyek lesznek a problémásabb hajók. Egy háromfős treck legénysége igen érdekes íveket vett, mígnem az első komolyabb akadálynál már a fürdést is gyakorolták a 8 fokos vízben. Csapatunk mindvégig együtt maradt, így egy-egy borulás után mindenkit bevártunk. A mi hajónk kisebb-nagyobb kacskaringózásoktól eltekintve viszonylag stabilan haladt, de mint a következő eligazításnál, kiderült, hogy ez volt a bemelegítő szakasz, a java csak ezután következett.

Az újabb kiképzés alatt csoportunk néhány tagjának arcán némi sápadtságot, másutt elszántságot véltem felfedezni. A háromfős borulós hajót biztonsági okokból kétfőssé alakították, a középső - instabilitásért felelős - testes urat átültették a nagy hajóba. Bár mint később kiderült, ez nem sokat segített a maradó két bátor, de rutintalan evezősön. Ezután már szakaszonként haladtunk. Egy-egy nehezebb résznél két túravezető előrehajózott, majd jöhettek a kishajók, végül a raft, azaz a nagy hajó.

A treck-ek közül a nehezebb szakaszokon néhány felborult - persze legtöbbször a korábban három, majd kétszemélyes hajó -, de ők ebből már sportot is űztek, és élvezték a fürdést. Mi néha ugyan hátrafelé vettük a zúgókat, de borulás nélkül megúsztuk. Az utolsó szakasz előtt egy magas szikla tövében parkoltunk le. Az 5-6 méteres szikláról kiváló fejest, vagy talpast lehetett ugrani, amely bukósisakban és mentőmellényben igen fura érzés, mert az ember egy pillanat alatt újra a felszínen van. A végső szakaszt már könnyedén teljesítettük, a kikötés után pedig nehéz volt kiterelni a gyorsfolyású vízből az önfeledten lubickolókat. Pedig a hajókat még fel kellett cipelni az utánfutóig. Az átöltözés után lassan elbúcsúzott mindenki és hazaindult a társaság. Késő estére már otthon voltunk. Azóta bárkinek mesélem a kalandos hétvégét, már indulna is kipróbálni ezeket a - már nem is annyira - extrém sportokat." forrás

Triglav Nemzeti Park

A szlovén–osztrák–olasz határ csücskében elterülő Triglav Nemzeti Park számtalan fantasztikus természeti kincset rejteget – bevallom, életemben nem láttam még annyira türkizkék tavacskát, mint például a Zelenci-tó. A tavat közvetlenül a 202-es főútról lehet megközelíteni – az út melletti parkolóból kényelmes, tízperces séta vezet egy kiépített túraúton keresztül a türkizkék csodához és a hegyek panorámájához.

A nemzeti parkban számos vízeséssel is találkozhatunk, a legkülönlegesebb közülük talán a Peričnik. A hatalmas vízzuhatagot a Mojstrana városából induló 908-as autóúton tudjuk megközelíteni, amelynek nagy része jól kiépített betonút. A körülbelül öt kilométernyi útszakasz után egy kis menedékháznál parkolhatunk le (3 euróért cserébe), majd gyalog tudjuk elérni a vízesést egy többé-kevésbé kiépített, de rendkívül meredek ösvényen. Tíz-tizenöt perc hegymászás után elénk tárul a Peričnik-vízesés, amely garantáltan felejthetetlen látvány. (2019) forrás

Síelés

fotó by Detti

A síelési környezetről

A 1550 méteres tengerfeletti magasságban fekvő síterep rendezett, szépen kezelt pályákkal és csodás kilátással várja a síelőket. A pályarendszer egy részét hóágyúzzák. A sífutás szerelmesei 15 kilométer hosszú sípályán hódolhatnak szenvedélyüknek. Az extrém sportok kedvelői pedig siklóernyővel repülhetnek, vagy vezetett sítúrán vehetnek részt. Mindenesetre akár fentről, akár lentről nézzük, a fehérbe öltözött, meseszerű Golte egyszerűen lenyűgöz. Golte a legdélebben fekvő alpesi síterep. Tetejéről csodálatos kilátás nyílik a Savinszkaja dolinára, a hófedte Savinjai Alpokra és a Kelet-Karavanke hegységre. Ezeken az újra felfedezésre váró, a közelmúltban felújított pályákon csodálatos természeti környezetben síelhet kezdő és haladó egyaránt. Itt még találhatunk érintetlen fehér hegyoldalakat, melyek idilli csendjében ereszkedhetünk lefelé. Sí óvoda is van. A sí terület egyik részéről a másikra a kétüléses valamelyikével juthatunk át. Itt további 3 húzólift és a többségében könnyű lejtők találhatók. A völgyben pedig elbűvölő alpesi falvak, hangulatos, helyi ételeket kínáló éttermek, farmházak, lovardák várnak. Síelés után a közeli Topolsica (16 kilométer) termálfürdőben és Dobrna (26 kilométer) gyógyfürdőben pihentethetjük fáradt izmainkat.

"Szerintem Bohinj és Bled környéke nagyon jó kikapcsolódás lehet egész évben, sok kirándulási lehetőség is van, Bled pedig elég központi, nyüzsgős hely azon a területen. Amikor ősszel voltam kint, akkor kisebb túrát tettünk is ott Bohinjból indulva, többre sajnos nem volt időnk, lehetőségünk. De akár a bohinji tavat is körbe lehet gyalogolni, azt nem mondom, hogy biciklivel ajánlanám, mert csak az egyik oldalán van rendes aszfaltos út (főút), a tó másik oldalán pedig egy túraösvény van, ahol biciklivel csak a vállalkozó szelleműek menjenek szerintem. De gyalogosan teljesíthető. Tanulmányúton voltam ott egyszer, tehát megnéztem elég sok apartmant, amik között van olyan, ami nagyon szép és árban is elfogadható Bohinj központjában, és természetesen van olyan is, amit nem szívesen ajánlanék. Bohinjban nagyobb hotel csak 1-2 van a központban, a többi apartman vagy panzió. Bledben természetesen már több hotel áll a rendelkezésünkre, viszont azokat mi nem láttuk belülről.

Ami szerintem rossz ebben a síterepben, hogy nincs pályaszállás igazából. Minden apartman, szálloda min. 6-8 km-re van a sípályától, vagy még többre, esetleg másik faluban. A pályarendszer elég kicsi (kb. 20 km), többnyire kék pályák vannak. összesen van 2-3 hosszabb pálya, a többi nagyon rövid. A felvonók se a legjobbak, van talán 3 db 4 üléses francia felvonó a többi pedig csákányos. Szerintem tapasztalt síelőknek nem a legjobb választás, mert kicsi a pályarendszer, könnyűek a pályák. Inkább a kezdőknek lehet jó választás. 1 nagy hütte van ott, ahova megérkezik a kabinos felvonó, ahol felmelegedni nem nagyon tudtunk, mert elég huzatos. A pályarendszeren van még egy kicsi hütte, de úgy emlékszem, hogy annak csak kinti része van. Egyébként a hüttében elég sokféle étel, ital lehetőség volt, árak nem olyan vészesek, de nyilván több, mint ha itthon innánk a városban egy forró csokit, de azért olcsóbb, mint Ausztriában vagy Olaszban.

Ami előnye lehet, hogy szintén végig autópályán el lehet érni ezt a területet, ill. hogy nincsenek annyian a pályákon, hiszen kicsi rendszer, és szerintem kevesebben ismerik. A helyiek kedvesek voltak, nyugodtak, rendesek, segítettek, ha szükségünk volt rá. Viszont ami még hátrány, hogy Bohinjban van kb. 2 db élelmiszerbolt, ami mondjuk egy itthoni CBA-nak vagy kisebb SPAR-nak felel meg, így nagy választék és mennyiség nincs szinte semmiből. És persze nincs nyitva este 7-8-ig, ha jól emlékszem, akkor 5-6-ig voltak nyitva. Téli időszakon kívül a tavakon lehet csónakázni, ill. biciklizni, kirándulni - ezekről tájékoztatást lehet kapni akár Bohinjban is (a központban van egy kis házikó, ami ilyen információs pultként szolgál). Van még néhány kocsma, de azokon kívül más nincs a városban (faluban). Szerintem, aki nem síelni megy, az inkább lakjon Bledben, mert nagyobb hely, több szórakozási lehetőséggel, és max. autóval átmegy Bohinjba (kb. 30 km)." (Zsófi, Vista Szeged, 2013)

---

,, Krvavec síterep úticéllal indultunk Szlovéniába. Kranjban szálltunk meg. Mivel gyönyörű napsütés fogadott, a szállás elfoglalása előtt továbbmentünk a közeli Bledi tóhoz, majd tovább utazva a Bohinji tavat is meglátogattuk, melynek túlsó oldalán egy keskeny úton továbbutazva elértünk a Savica vízeséshez. A sielés előtt bemelegítésként megmásztuk az 555 lépcsőfokot, ami a domboldalon keresztül vezet a Karsztból kitörő keskeny vízeséshez.

Krvavecet meleg szívvel ajánlom a gyakorlott és a kevésbé gyakorlott síelőknek is, kék, piros és fekete pályái is vannak sok felvonóval. A legkisebbeket mozgó járdás és tányéros felvonó várja, a síelőket továbbá 1-2-4 és 6 üléses libegők viszik fel a hegycsúcsra. Nem mellékes, hogy a hütte az osztrák árakhoz képest féláron van, valamint, hogy 4-5 óra alatt oda lehet érni.

A hazaúton kis kitérőt tettünk a Ljubljanából Triesztbe vezető autópályán Postojnába, ahol megnéztük a híres cseppkőbarlangot. A barlangba 2km-en keresztül kisvasút viszi be a látogatókat. Bent állandó 10 fokos hőmérséklet fogad , valamint lenyűgöző mészkő-képződmények. A belépőjegyhez magyar nyelvű audioguide is kérhető, így minden információt megtudhatunk a barlang keletkezéséről, múltjáról és a történelemben elfoglalt helyéről ." (Detti, Vista, 2017. március) 

Postojna-i cseppkőbarlang

Nehéz a barlangban olyan fotókat készíteni, ami aztán kellően képes érzékeltetni az élményt. Jól fel kell öltözködni, mert a barlangban az átlagos hőmérséklet 8 fok körül van. A főszezonban óránként indul szervezett bejárás (csak szervezetten lehet). Egy kisvasúttal két kilométert kell menni a hatalmas barlangvilág belsejébe. Aztán jön a kb. másfél kilométeres gyalogtúra nyelvenként külön vezetett formában (angol, német, francia, olasz, szlovén, spanyol). Nagy élmény, szép. De: fejenként 23 euróba kerül (20 a belépőjegy, plusz három a természetvédelmi park díja)

"Először nem nagyon értjük, miért mondják, hogy béreljünk esőkabátot, hiszen úgy gondoljuk, hogy fedett helyre megyünk, ezért nincs rá szükségünk. Később viszont megértjük. A kabát nem csak a csepegő víz ellen véd, de mélyen a hegy belsejében a hideg ellen is tökéletes megoldás. A barlang klímája télen és nyáron egyaránt 10°C. A barlangvasút végén idegenvezetők várakoznak, akik körbevezetik a csoportokat kb. 1 kilométeren keresztül, bemutatva a csodálatos természeti jelenségeket, hatalmas tereket, csodálatos hidakat. Láthatjuk a Kálvária hegyet, a Szép barlangot, a koncerttermet, ahol iskolás kórusok rendszeresen gyakorolnak és koncerteznek. A koncertterem érdekessége, hogy közel 40 méter magas, és 10 000 ember befogadására alkalmas. A cseppköveket több helyen megvilágítják színes lámpákkal, ezzel is segítve képzelőerőnket. Erre akár nem is lenne szükség, hiszen a barlang híres a természetesen is több színű és különleges formájú cseppköveiről." forrás

fotó by Detti

"A barlangban állandó 8 C fok uralkodik, ezért érdemes melegen öltözni! Akik mégis elfelejtenék, azoknak a bejáratnál lehetőségük van melegebb ruhát bérelni. A csoportok óránként léphetnek be a hegy gyomrában található kisvasút állomásra, ahonnan villamos mozdony vontatja be a kocsikat. Az utazás az amerikai kalandfilmekhez fogható, ahol a főhős egy bányacsillében menekül a barlangból. Szűk alagutak, éles ívek, majd hirtelen hatalmas termek váltják egymást, miközben az arcunkba fúj a hideg szél, a mennyezetről meg a víz csepeg állandóan. Beszállás után felhívják mindenki figyelmét arra, hogy tilos a fotózás. De mivel ezzel senki sem törődött, így én is elővettem a gépemet. Persze senkit nem akarok rábeszélni arra, hogy ha erre jár fotózzon! Az mindenkinek TILOS! Mondjuk kíváncsi lennék rá, hogy akik kis kompakttal vakuval, vagy ne adj isten mobillal fotóztak, azoknak hány használható képük lett! A barlangban a csoportokat több vezető is kíséri. Nincsenek tömött, tülekedő sorok, az emberek csak szállingóznak egymás után. Sajnos a vandalizmus itt is utolérhető, rengetegen próbáltak emléket vinni magukkal, fel sem fogva, hogy évezredes károkat okoznak! Egy kisgyerek egy kb. egy méter magas, 30 cm átmérőjű cseppkövet szeretett volna tőből kitörni, de szerencsére nem sikerült neki. Mások viszont sajnos sikerrel jártak, az elkerített sétálóút egy méteres körzetében, továbbá a mennyezeten egy ép cseppkő nem volt már, mikor én jártam arra..." forrás

---

"A réteges öltözködést vegyük nagyon komolyan, mikor ott jártunk, húgom nagyon csúnya tüdőgyulladást kapott, pedig fel volt öltözve rendesen." (N.K.)

"Postojna teljes mértékben a turistákra épült virágos, tiszta kis falu. Az út a cseppkőbarlangig jó minőségű, jól láthatóan kitáblázva. A pakolóban 3.5 euróért árnyékos helyet találtunk. Az autó mellett átöltöztünk zárt túracipőbe, hosszú farmernadrágba, pólóba, és a hónunk alá csaptunk egy kapucnis vastag pulcsit. A pénztárnál összevont jegyet vettünk 27,9 eu-ért, ami belépést biztosított a közeli Predjama kastélyba is. A pénztáros megkérdezte, hogy honnan jöttünk és már automatikusan számlázta 1 eu-ért az audió kütyüt, ami magyar nyelven vezet majd végig a barlangon.

Fél és egész óránként indultak a csoportok. A bejáratnál fotók készültek, amiket a túra végén meg lehetett venni. Itt volt lehetőség 3,5 eu-ért kölcsönözni hosszú meleg és enyhén szagos lódenkabátot. A barlangban kis elektromos vonatok húztak végeláthatatlan hosszúságú szerelvényeket. A bejárat után rögtön megcsapott minket a 10 fokos hideg. Pulcsit magunkra húztuk, csüccs a vonatra és már robogtunk is a hegy gyomrába.

A barlang első négy kilométerén a cseppköveket, a múlt századokban belátogató vendégek fáklyái tökéletesen feketére kormozták, élvezhetetlenné téve a látványt. Ezen a részen a kis vonat átszaladt. A menetszél miatt a levegőt még hidegebbnek éreztük, a kapucnira nagy szükségünk volt. A kütyü a fülünkben erősen figyelmeztetett az alapszabályokra, miszerint ne fényképezz (ennek ellenére a vakuk folyamatosan villogtak), ne nyúlj ki, ne állj fel, lábad ne lógjon ki. Bizony néha a fejünk majdnem súrolta a cseppköveket. Ahogy egyre beljebb értünk, úgy változtak a kövek a ravasz megvilágításban tisztábbá, csillogóbbá.

A vonat ott állt meg, ahol a barlang feltárása idejében már elektromos világítást használtak, innen indult a gyalogtúra. Három vonatnyi tömeget összevártak. Az óriási teremben szétválasztották a társaságot német, angol, olasz, szlovén és francia részre. Nekik külön idegenvezetők mutatták be a barlangrendszert. A maradék csoport voltunk mi kütyüsök. A világ minden részéről, érthetetlen nyelveken zsongó tömegként vártuk az indulást. Az út mentén narancssárga táblán számok jelezték, hogy a kütyün hányas számot pötyögjük be és hallgassuk meg az ott látható részhez tartozó információt. Érdemes a kütyüt pont akkor bekapcsolni, amikor a tábla mellett elhaladunk, mert a séta sebessége megegyezik az adott részhez tartozó információk sebességével.

A barlang szépségét nem lehet leírni, a cseppkövek mind formáiban, mind színeiben mind méreteiben olyan széles skálán mozognak, amit sosem láttam. Néha lekapcsolták a lámpákat, hogy tudjuk érzékelni a sötétséget. A "Szép barlangok" termei bájosak, félelmetesek, lélegzetelállítók. A cseppkőbarlang szimbóluma, a két egymás mellett emelkedő különböző színű cseppkőóriás, királyi megvilágításban tündökölt. A tömeg úgy hatott, mintha egy földalatti város több szinten eltolt utcáit járnánk. Hidakról lenézve láttuk a barlangrendszerben a csoportokat, vagy az árnyaikat mozogni, felettünk vakuk villantak. A cseppkőbarlang legismertebb védett állata a barlangi vakgőte, vagy emberhal. Egy nagy terráriumban csodálhattuk meg. Megszokhatta az állandó kopogtatást az üvegen, figyelemre sem méltatott minket.

A gyalogtúra a barlang hatalmas zeneterménél ért véget, ahol a világ első és egyetlen földalatti postája is működik. Itt megvettük a kötelező hűtőmágnest és már tereltek is a kis vonathoz. A sin a visszaúton nem mindig futott a másik mellett, új szépségek alatt robogtunk el. A kijáratnál már sorakoztak 6 euróért az elkészült fotók. Ügyes húzás, hisz oly ritka már a papírkép. Kiérve a 37 fokos melegre, gyorsan visszaváltottuk a nyári lenge ruhát, cipőnket túraszandálra cseréltük és indultunk meghódítani a Predjama kastélyt. (2012)" forrás

,, A bejáratnál többféle jegy közül választhatunk - érdemes a kombinált mellett dönteni (ez a közeli rablóvárba is belépő...) A barlang előtt számos árus, étterem telepedett meg, de az igazán érdekes rész a barlang múzeumnál kezdődik. Ezt a részt is a sziklában alakították ki, félhomályos és hideg... Bemutatja a barlang történetét, élővilágát. 100 éves felíratok a barlang falán, vakgőte és sok minden más van itt… Viszonylag kicsi, 10-20 perc alatt bejárható.
Magába a barlangba egy kisvasút visz be (kb 2 km hosszan, ez az Öreg-barlang), majd gyalogosan folytathatjuk az utat. A barlangban hűvös van, főleg nyáron érdemes egy melegítőt/kardigánt vinni magunkkal! A több km hosszú bejárható barlangrésznek különböző szakaszai (nevei) vannak: pl. Nagy-hegy (Kálvária), a Szép barlangok, Orosz híd, és a Koncertterem... gyönyörű és hatalmas cseppkövekkel díszített mindegyik. A séta végén szintén a kisvasút visz ki a barlangból - az egész túra 1-2 órát vesz igénybe. A végén lehet fotókat vásárolni, ami a kisvasút vonalán készült (...olyan mint a hullámvasutazás alatt készített fotók). 2017" forrás

---

A Vintgar-szurdok

Kb 11 órára értünk a Vintgar szurdokba, mert a parkolással akadtak problémák, a neten megjelölt parkolóhelyeknél úgy mutatják hogy le vannak zárva a legközelebbi parkolók, viszont ez nem így van egészen addig el lehet menni, viszont útfelújítások vannak ezért érdemes előtte tájékozódni, mi sajnos elég sokat kellett hogy sétáljunk a bejáratig.
Itt gond nélkül 10 perces sorba állás után megvettük a jegyeket és már mehettünk is. A szurdok álomszép, a képek nem hazudnak a színek főleg napsütésben elképesztő szépek, pici gyerekekkel, kutyussal is nagyon könnyen végigjárható. Visszafelé mi a mezőn a zöld útvonalon jöttünk. Szerintem nem volt unalmas végig szép a panoráma viszont elég hosszú az út. Ha valaki fáradt lehet kisbuszt is igénybe venni illetve taxit. (2022)

---

A szurdok április és október között van nyitva (télen zárva). A túra 1,6 km egy irányban, majd a végén két lehetőséged van a visszatéréshez a parkolóba: egy 2,7 km-es vagy egy 4,1 km-es túrával. Az árak: Felnőtteknek 10 euró, gyermekeknek 3-15 évig 5 euró, kutyáknak 3 euró. A parkolás díja 5 euró. (2024)

cs. a. fotói

Olvasmányos linkek

,, Bledből elkanyarodhatunk a Júlia-Alpok belsejébe, a Triglav Nemzeti Parkba. Magas ormok, zsengezöld lombkoronák és friss vizű patak – alpesi táj, ahogy a nagykönyvben megírták. Érdemes felmászni a Slap Savicához, Szlovénia híres vízeséséhez; nem nagy táv, senki nem fogja kiköpni tőle a belét, csak egy kicsit kell magunkat nekidurálni. Vigyázzunk, mert lábunk között/alatt elhaladhat a természet egy gyík, fényes bogár vagy más apró élőlény formájában. A célnál, az ösvény végén nagy robajjal zúdul alá a vízesés, hideg vízpermettel telítve a levegőt, kapunk belőle a kilátóban lihegve az emelkedő után; jól is esik, megszolgáltuk, nem vagyunk miatta megsértődve.

Habár a vízesés a fő attrakció, találni még erre tengerszemeket is, ott lapulnak a fák védelmében, csak meg kell állni az autóval, és elsétálni a vízparthoz. A vizük valószínűtlenül tiszta, áttetszik a medrükben minden kavics. Mintha a hegyek óvnák őket, ember nem rondít bele; nem akaszkodik rájuk vendéglátóegység. A víz fodrozódik, szembenéz az éggel, magára veszi az élénkzöld lombkoronák tükörképét. Semmi más nem történik. S ha ráakadunk egy tengerszemre, ha eljutunk ide, nem is akarjuk, hogy több történjen ennél." forrás

---

Mostnica-szurdok
1. Nem annyira zsúfolt mint a Bled feletti Vintgar-szurdok.
2. Jelképes 3 euró a belépő.
3. Csoportosan és egyénileg is bejárható, mert a belépő megváltása után kitáblázott.
4. Egy kis bevezető út után a kb 3 órás túra kört ír le, nem igazán lehet eltévedni.
5. Oda kell figyelni a kövekre, de nem veszélyes, lassú tempóban idősebbek is végig csinálják.Vannak padok.
6. Itt található az Ördög-híd.(A monda szerint az Ördög építette, cserébe az első áthaladó lelkét kérte.Egy szegény 🐕-t lett az áldozat😪)
7. Esős, csúszós időben csináltuk végig-a víz kristálytiszta. (2022)

Fotóegyveleg

Krvavec - fotó by Detti

Skofja Loka - m.k. fotója

Vissza az elejére

Kommentek